Budapesti Hírlap, 1889. január (9. évfolyam, 1-29. szám)
1889-01-01 / 1. szám
1889. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1 ss.) szabad csüggednünk. Az E. M. K. E. sikerei Erdélyben buzdítanak, hogy ezen az utón tovább törtessünk. Egyre különösen figyeljünk ami most s ez a forgalomnak és a kereskedésnek megmagyarositása. Ebben a főváros menjen jó példával elő, annak hazafias ifjú kereskedői és iparosai, a vidék majd követi. Ez újév új buzgalmat adjon mindnyájunknak, kitartó munkásságra a magyarság érdekében. Ez a legfőbb politika, ennél nincs nagyobb. Magyarország szabad lesz, dicső lesz, művelt lesz és boldog lesz, ha magyar lesz! Budapest, dec. 31. Az újévi üdvözletek. A szabadelvű párt tagjai holnap délelőtt tíz órakor gyülekeznek a párthelyiségben , innen tizenegyed fél órakor a miniszterelnöki palotába mennek, hogy Tisza Kálmánnak az újév alkalmából gratuláljanak. A szónok Szapáry Gyula gróf lesz. A miniszterelnöktől a képviselőház elnökéhez mennek tisztelegni, ahol Fálk Miksa fogja tolmácsolni a párt jó kívánságait. Tisza Kálmán az üdvözlő beszédre adandó válaszában, mint értesülünk, hangsúlyozni fogja a helyzet békés jellegét. Változástok a honvédség körében. A hivatalos lap holnapi száma fogja közölni, hogy Lukinácz Ede vezérőrnagy az I. honvédkerület ideiglenes parancsnoka nyugalomba helyeztetett és neki alapétrend lovagkeresztje adományoztatott. Kubinyi János altábornagy a II. honv. ber. parancsnoka, hasonló minőségben az I. kerülethez helyeztetett át. Pacor Kálmán vezérőrnagy, a 81. honv. gyal. dandár parancsnoka II. honv. kerület ideigl. parancsnokává, Bernolák Károly ezredes a 19. honv. gyal. féldand. parancsnoka ezen dand. ideigl. parancsnokává, Suehy Ágoston a 1. honv. gyal. féldand. II. zászlóaljának parancsnoka ezen féldandár parancsnokává és végül Szájer István 23. honvagyal, féldandárbeli őrnagy zászlóaljparancsnoknak neveztetett ki az 1. féldand, 2. zászlóaljához. A regále megváltása. — Végrehajtási rendelet. — Budapest, dec. 31. A regále-megváltásról szóló törvény végrehajtási utasítása rövid idő múlva egész terjedelmében fog közzétételt. Addig is közöljük a pénzügyminisztériumnak a hivatalos lap holnapi számában megjelenő részletes hirdetményét, mely körvonalazza a regula-birtokosok eljárását kárpótlási igényük bejelentésénél, illetőleg a bejelentés kellékeit. E közlemény következőleg hangzik : Az italmérési jog kártalanításáról szóló ,1888 . JCC&VI. t.-c. rendelkezése (13. §.) szerint a hivatkozott törvényben megjelölt többi feltételektől eltekintve, italmérési jogért kártalanítás csak az esetben adható, ha az italmérésre jogosult, vagy törvényes képviselője avagy megbízottja kártalanítási igényeit legkésőbb 1889. évi március 1re 31-ig az illetékes, vagyis annál a kir. adófelügyelőnél, mely adófelügyelőnek működési területén az italmérési jog gyakoroltatott, a község megnevezésével, a melyben gyakoroltatott, írásban bejelenti. Felhivatnak ennek folytán az érdekelt jogosultak, hogy kártalanítási igényüket a megjelölt helyen és módon legkésőbb 1880. évi március hóttig annyival inkább jelentsék be, mert elleneseiben, ezek az igények a hivatkozott törvényszakasz értelmében tekintetbe semmi szín alatt sem lesznek vehetők. Ezen írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kell : 1. A község nevét, amelyben az italmérési jog gyakoroltatott; 2. a kártalanítandó italmérési jog pontos körülírását; 3. azon jognak határozott megjelölését, melynek alapján a kártalanítást kérő az italmérési jogot, mint tulajdonos tényleg gyakorolta ; 4. azt, hogy ezen italmérési jog miként volt megadóztatva ; 5. a bejelentőnek, esetleg, ha a bejelentő képviseletével a kártalanítási eljárás folyamán mást biz meg, ennek lakását; 6. az italmérési jog azon jövedelmének határozott megjelölését, melyet a jogosult az 1882—1886. években ezen jog után tényleg élvezett, és melyet a kártalanítási öszszeg kiszámításánál alapul kiván vétetni. Ha ez utóbbi pont szerint a jogosult csak azon jövedelmet kívánja alapul vétetni, mely mint tisztán italmérési jog után élvezett jövedelem, a fenti években tényleg járadékadóval meg is volt róva, akkor semmi egyéb bizonylat nem szükséges. Ha az italmérési jog járadékadóval volt ugyan megróva az 1882— 1886. évben, de a vele együtt bérbe adott épület-ingatlan vagy más valami jog (halászat, vadászat, rév- vagy vámjog stb.) jövedelme nem lett elkülönítve, hanem a járadékadó együttesen vettetett ki reájuk ; akkor a bejelentésnek tartalmazni kell azt is, hogy az összes jövedelemből mi esett tisztán és kizárólag az italmérési jogra és mindazon bizonylatokat, melyekkel azt a bejelentő bizonyítani képes. Azon esetekben, melyekben a jogosultak ezen rendesen tekintetbe veendő alaptól eltérőleg az italmérési jog kártalanításáról szóló 1888. XXXVI. t. c. 4., illetve II--10. §-annak intézkedései értelmében azt kérik, hogy a nekik járó kártalanítási összeg a rendes alaptól eltérőleg és a törvényben elősorolt kivételes módozatok alkalmazása mellett állapíttassák meg, tartoznak ezen kérelmüket és összes bizonyítékaikat, melyekre ezen kérelmüket alapítják, a bejelentéssel egyidejűleg, tehát legkésőbb 1889. március 11-éig szintén az illetékes királyi adófelügyelőnél írásban benyújtani, esetleg a későbbi 6. pont esetében a bizonyítás módját pontosan és részletesen megjelölni, mert később beadandó bizonylatok tekintetbe egyáltalán nem vehetők és az 1889. március 31-éig beadott bizonylatok elégtelensége vagy általában a bizonyítékok be nem adása esetében a kivételes módozatok alkalmaztatni nem fognak. A törvény 6—10. §-aiban meghatározott esetek, melyekben az említett kivételes eljárásnak van helye s a bizonyítékok, melyeket ezen esetekben a jelzett következmények terhe alatt a jogosultnak már a bejelentésnél alkalmaznia kell, a következők: I. Ha egyes esetekre közbiztonsági tekintetekből, vagy nyilván tévesen kiadott hatósági intézkedés folytán a jogosult italmérési jogát nem jövedelmeztette úgy, mint egyébként jövedelmeztethette volna. Ez esetben a bejelentés alkalmával : a) Írásban melléklendő, vagy legalább megjelölendő azon hatósági intézkedés, mely a jövedelemcsökkenést okozta ; b) ha a bejelentő azt állítja, hogy a hatósági intézkedés „téves“, hivatkozással a kérdéses esetet szabályozó törvény és rendeletekre, kimutatandó az intézkedés téves volta ; c) bérszerződésekkel, bérleengedésekkel, áruvételi jegyzékekkel, hasonló bizonyítékokkal igazolandó, hogy a jogosult a megjelölt hatósági intézkedés által kárt szenvedett; d) ha a jogosult a kártalanítás összegét a szomszédos s a hasonló természetű italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községeit jövedelmének figyelembe vételével óhajtja megállapíttatni, név szerint megjelölendők a község, vagy a községek, melyek jövedelmének figyelembe vételét óhajtja; e) nyilatkozni tartozik aziránt, hogy maga a bejelentő fogja-e, s ha nem ő, ki fogja bérbe venni a kérdéses italmérési jogot az esetben, ha a kincstár követeli, hogy a kártalanítási összeg jövedelme bérlet által biztosittassék ? II. Ha az 1886. év végéig az italmérési jog rendezése hatósági jogerejű határozattal befejeztetett, vagy legalább a rendezés iránti eljárás megkezdetett s a jogosult, azt állítja, hogy a rendezés meg nem történte idején jogát nem jövedelmeztethette úgy, mint egyébként jövedelmeztethette volna. A) Ha az 1882—1886-iki öt évi időszakban volt egy vagy több év, melyek jövedelmében a rendezés utáni állapot kifejezésre jut , a jogosult egyszerűen kéri, hogy a kártalanítás alapját ezen bebizonyítandó évi jövedelem képezze ; B) ha pedig e rendezés utáni állapot a fenti időszakban még kifejezésre nem jut, akkor : a) tartozik a jogosult hatósági írásbeli határozattal igazolni, hogy 1886. év végéig az italmérési jog rendezése hatósági jogerejű határozattal befejeztetett, vagy legalább a rendezés iránti eljárás megkezdetett; b) bérszerződésekkel, áruvásárlási jegyzékekkel s hasonló bizonyítékokkal igazolandó, hogy az italmérési jog haszna a rendezés után nagyobb, mint előtte volt; c) ha a jogosult a kártalanítás összegét a szomszédos s a hasonló természetű italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények között levő községek jövedelmének figyelembevételével óhajtja megállapíttatni, név szerint megjelölendők a község vagy a községek, melyek jövedelmének figyelembevételét óhajtja; d) nyilatkozni tartozik az iránt, hogy maga a bejelentő fogja-e s ha nem ő, ki fogja bérbe venni a kérdéses italmérési jogot az esetben, ha a kincstár követeli, hogy a kártalanítási összeg jövedelme bérlet által biztosíttassék. III. Ha valamely törvényhatósági joggal felruházott város hivatalosan felülvizsgált zárszámadásai, haszonbér esetén, a haszonbéri szerződés szerint is, az italmérési jogból több hasznot húzott, mint amennyi adóalapul felvétetett. Ez esetben a bejelentés alkalmával: a) csatolandó a zárszámadás s igazolandó, hogy az az erre hivatott hatóság által jóváhagyatott; b) nyilatkozni tartozik a város az iránt, hogy maga fogja-e s ha nem, ki fogja bérbe venni a kérdéses italmérési jogot az esetben, ha a kincstár követeli, hogy a kártalanítási összeg jövedelme bérlet által biztosíttassék "! IV. Ha az italmérési jog után jövedelmi, illetve tőkekamat- és járadékadó nem fizettetett ugyan, de a jogosult bebizonyítja, hogy az általa vagy az italmérési jog gyakorlója által fizetett kereseti vagy egyéb adó alapjául szolgáló összegben az italmérési jog jövedelme is felvétetett s igy e jövedelem is meg volt adóztatva. Ez esetben a bejelentés alkalmával vagy a melléklendő magánjogi törvényeink értelmében, teljes bizonyító erővel bíró okirat alakjában kiállított bér- vagy haszonbérszerződés, vagy más okirat, melynek tartalmából kitűnik, hogy a bér, haszonbér útján vagy más módon hasznosított tárgy, dolog vagy jog hasznában egyúttal valamely italmérési jog haszna is bennfoglaltatik, ilyen bizonyíték használásánál, ugyancsak a bejelentés alkalmával kell a jogosultnak vagy csatolni egy olyan adókönyvet, adólajstromot, esetleg adókiszabási iratot, melyből kitűnik, hogy az italmérési jog hasznát is magában foglaló jövedelem után valamiféle adó fizettetett; vagy ha az adófizetést tanúsító, fent említett iratokat csatolni nem tudná, azokra a hatóságnak, melynél s a számnak, mely alatt őriztetik, pontos megjelölésével hivatkozni , vagy b) csatolandók olyan adókönyvek, adóbevallások, adókivetési lajstromok, az ezeknek készítésénél használt adatok, az adókivető és felszólamlási bizottságok, a törvényhatósági közigazgatási bizottság és a pénzügyi közigazgatási bíróság tárgyalási iratai és jegyzőkönyvei, melyekből kitűnik, hogy az ezen iratok alapján kiszabott adó alapjául az italmérési jog haszna is szolgált, de ez esetben ugyancsak az igénybejelentésben meg kell a jogosultnak nevezni egy, vele hasonló körülmények közt levő, hasonló alapon adózó, de italmérést nem gyakorló olyan adófizetőt, akinek adójával, ha a jogosult adója összehasonlíttatik, kitűnik, hogy a jogosult azért lett több adóval megróva, mert italmérést gyakorolt: ha a jogosult az adóiratokat becsatolni nem tudná, azokra oly módon kell hivatkozni, mint ahogy az az előző a) pontban előadatott. V. Ha az italmérési jogot a jogosult 1882. évi január 1-je óta az államtól szerezte meg, és a rendes eljárástól eltérőleg a vételár alapul vételével kívánja magát kártalanítani. Ez esetben a bejelentéssel egyidejűleg: a) tartozik a jogosult adásvételi szerződéssel, árverési, illetve ajánlati tárgyalási jegyzőkönyvvel, vagy más hasonló okirattal igazolni azt, hogy a jogot az államtól 1882. évi január 1-je óta vette s mily módon vette meg; b) tartozik nyilatkozni aziránt, hogy az italmérési joggal együtt az államtól megvett s annak hasznosítására szolgáló ingatlant mire becsüli. VI. Ha a jogosult a törvényben megengedett adatokkal, vagy módon (10. §, első és második bekezdés) bebizonyítja, hogy az italmérési joga után tényleg nagyobb tiszta jövedelme volt, mint a mennyi után az adó fizettetett. Ez esetben a bejelentés alkalmával, vagy as tartozik a jogosult 1886. évi december 31-ike előtti időből eredő, hitelt érdemlő olyan írásos adatot mellékelni, melyekkel igazolni képes, hogy az 1881. évi január hó 1-től az 1886. évi december hó 31 áig terjedő időben megadóztatott italmérési joga után tényleg nagyobb tiszta jövedelmet élvezett, mint a mennyi után az adó fizettetett ; vagy b) ha a jogosultnak hitelt érdemlő szerződései, számadásai, vagy hitelt érdemlő okiratai nincsenek, tartozik bejelenteni a bizonyítás azon módozatát, melylyel teljes hitelt érdemlőleg igazolni képes, hogy tényleg nagyobb jövedelmet élvezett, mint amennyi után adó fizettetett ; c) az előző b) pont esetében tartozik a jogosult az italmérési jog hasznosítója által forgalomba hozott szeszes italok mennyiségéről adatokat, a bornál, sörnél a fogyasztási adó kivetéséről vagy lefizetéséről szóló iratokat, a szesznél áruviteli jegyzékeket, számlákat stb. csatolni s ez által is bizonyítani vagy legalább valószínűvé tenni, hogy az italmérésből húzott tényleges jövedelem nagyobb volt, mint az adó alá vont; végre d) mind az a), mind a b) pont esetében tartozik a jogosult névszerint megjelölni egy olyan szomszédos s a hasonló italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községet, mint az, melyben a kártalanittatni kért italmérési jog gyakoroltatott és melynek adójövedelme az igénylő joga adójövedelménél aránylag mégis nagyobb. Az ezen pontban említett bizonyítékok mind elfogadhatóságuk, mind bizonyító erejük tekintetében a legszigorúbban fognak mérlegeltetni; ennek folytán a jogosultak saját érdekükben minden rendelkezésükre álló bizonyítékaikat használhatják fel és a felhasználásnál a legnagyobb gonddal járjanak el. Ha a kártalanítás az ezen pontban szabályozott módon eszközöltetett, akkor a kártalanítás összegéből az adó alá nem vont jövedelem után járó állami adó és járulékainak négyszeres, esetleg nyolcszoros, ezenkívül a törvény hatósági és községi pótléknak egyszeres összege mindazon évekre levonatik, melyekre az adózás nem felel meg a tényleges jövedelemnek , továbbá a kártalanításnak ekként megállapítandó tőkeösszege csak 180eb végével lesz kiszolgáltatható. 5