Budapesti Hírlap, 1889. január (9. évfolyam, 1-29. szám)

1889-01-01 / 1. szám

1889. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1 ss.) szabad csüggednünk. Az E. M. K. E. sikerei Erdélyben buzdítanak, hogy ezen az utón tovább törtessünk. Egyre kü­lönösen figyeljünk ami most s ez a for­galomnak és a kereskedésnek megma­­gyarositása. Ebben a főváros menjen jó példával elő, annak hazafias ifjú keres­kedői és iparosai, a vidék majd követi. Ez újév új buzgalmat adjon mindnyá­junknak, kitartó munkásságra a magyar­ság érdekében. Ez a legfőbb politika, ennél nincs nagyobb. Magyarország sza­bad lesz, dicső lesz, művelt lesz és bol­dog lesz,­­ ha magyar lesz! Budapest, dec. 31. Az újévi üdvözletek. A szabadelvű párt tagjai holnap délelőtt tíz órakor gyülekeznek a párthelyiségben , innen tize­n­e­gy­e­d fél órakor a mi­niszterelnöki palotába mennek, hogy Tisza Kál­mánnak az újév alkalmából gratuláljanak. A szónok S­z­a­p­á­r­y Gyula gróf lesz. A miniszterelnöktől a képviselőház elnökéhez mennek tisztelegni, a­hol Fálk Miksa fogja tolmácsolni a párt jó kívánsá­gait. Tisza Kálmán az üdvözlő beszédre adandó vá­laszában, mint értesülünk, hangsúlyozni fogja a helyzet békés jellegét. Változástok a honvédség körében. A hiva­talos lap holnapi száma fogja közölni, hogy Luki­­n­á­c­z Ede vezérőrnagy az I. honvédkerület ideiglenes parancsnoka nyugalomba helyeztetett és neki alapét­rend lovagkeresztje adományoztatott. Kubinyi János altábornagy a II. honv. ber. parancsnoka, hasonló minőségben az I. kerülethez helyeztetett át. P­a­c­o­r Kálmán vezérőrnagy, a 81. honv. gyal. dan­dár parancsnoka II. honv. kerület ideigl. parancsno­kává, Bernolák Károly ezredes a 19. honv. gyal. féldand. parancsnoka ezen dand. ideigl. parancs­nokává, S­u­e­h­y Ágoston a 1. honv. gyal. fél­dand. II. zászlóaljának parancsnoka ezen féldandár parancsnokává és végül Szájer István 23. honva­gyal, féldandárbeli őrnagy zászlóaljparancsnoknak neveztetett ki az 1. féldand, 2. zászlóaljához. A regále megváltása. — Végrehajtási rendelet. — Budapest, dec. 31. A regále-megváltásról szóló törvény végre­hajtási utasítása rövid idő múlva egész terjedelmé­ben fog közzétételt. Addig is közöljük a pénz­ügyminisztériumnak a hivatalos lap holnapi számá­ban megjelenő részletes hirdetményét, mely körvonalazza a regula-birtokosok eljárását kárpótlási igényük bejelentésénél, illetőleg a bejelentés kellé­keit. E közlemény következőleg hangzik : Az italmérési jog kártalanításáról szóló ,1888 . JCC&VI. t.-c. rendelkezése (13. §.) szerint a hivat­kozott törvényben megjelölt többi feltételektől el­tekintve, italmérési jogért kártalaní­tás csak az esetben adható, ha az italmérésre jo­gosult, vagy törvényes képviselője avagy meg­bízottja kártalanítási igényeit legkésőbb 1889. évi március 1re 31-ig az illetékes, vagyis annál a kir. adófelü­gy­előnél, mely adófelügy­előnek működési területén az italmérési jog gyakoroltatott, a község megnevezésével, a melyben gyakoroltatott, írásban bejelenti. Felhivatnak ennek folytán az érdekelt jogo­sultak, hogy kártalanítási igényüket a megjelölt helyen és módon legkésőbb 1880. évi március hó­ttig annyival inkább jelentsék be, mert elleneseiben, ezek az igények a hivatkozott törvényszakasz értelmében tekintetbe semmi szín alatt sem lesznek vehetők. Ezen írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kell : 1. A község nevét, amelyben az italmérési jog gyakoroltatott; 2. a kártalanítandó italmérési jog pontos körülírását; 3. azon jognak határozott meg­­jelölését, melynek alapján a kártalanítást kérő az italmérési jogot, mint tulajdonos tényleg gyako­rolta ; 4. azt, hogy ezen italmérési jog miként volt megadóztatva ; 5. a bejelentőnek, esetleg, ha a be­jelentő képviseletével a kártalanítási eljárás folya­mán mást biz meg, ennek lakását; 6. az italmérési jog azon jövedelmének határozott megjelölését, me­lyet a jogosult az 1882—1886. években ezen jog után tényleg élvezett, és melyet a kártalanítási ösz­­szeg kiszámításánál alapul kiván vétetni. Ha ez utóbbi pont szerint a jogosult csak azon jövedelmet kívánja alapul vétetni, mely mint tisztán italmérési jog után élvezett jövedelem, a fenti években tényleg járadékadóval meg is volt róva, akkor semmi egyéb bizonylat nem szükséges. Ha az italmérési jog járadékadóval volt ugyan megróva az 1882— 1886. évben, de a vele együtt bérbe adott épület-ingatlan vagy más valami jog (halászat, vadászat, rév- vagy vámjog stb.) jö­vedelme nem lett elkülönítve, hanem a járadékadó együttesen vettetett ki reájuk ; akkor a bejelentés­nek tartalmazni kell azt is, hogy az összes jövede­lemből mi esett tisztán és kizárólag az italmérési jogra és mindazon bizonylatokat, melyekkel azt a bejelentő bizonyítani képes. Azon esetekben, me­lyekben a jogosultak ezen rendesen tekintetbe veendő alaptól eltérőleg az italmérési jog kártalaní­tásáról szóló 1888. XXXVI. t. c. 4., illetve II--10. §-annak intézkedései értelmében azt kérik, hogy a nekik járó kártalanítási összeg a rendes alaptól el­térőleg és a törvényben elősorolt kivételes módoza­tok alkalmazása mellett állapíttassák meg, tartoznak ezen kérelmüket és összes bizonyítékaikat, melyekre ezen kérelmüket alapítják, a bejelentéssel egyidejű­leg, tehát legkésőbb 1889. március 11-éig szintén az illetékes királyi adófelügyelőnél írásban benyúj­tani, esetleg a későbbi 6. pont esetében a bizonyí­tás módját pontosan és részletesen megjelölni, mert később beadandó bizonylatok tekintetbe egyáltalán nem vehetők és az 1889. március 31-éig beadott bizonylatok elégtelensége vagy általában a bizonyí­tékok be nem adása esetében a kivételes módoza­tok alkalmaztatni nem fognak. A törvény 6—10. §-aiban meghatározott ese­tek, melyekben az említett kivételes eljárásnak van helye s a bizonyítékok, melyeket ezen esetekben a jelzett következmények terhe alatt a jogosultnak már a bejelentésnél alkalmaznia kell, a következők: I. Ha egyes esetekre közbiztonsági tekintetek­ből, vagy nyilván tévesen kiadott hatósági intézke­dés folytán a jogosult italmérési jogát nem jövedel­­meztette úgy, mint egyébként jövedelmezteth­ette volna. Ez esetben a bejelentés alkalmával : a) Írás­ban melléklendő, vagy legalább megjelölendő azon hatósági intézkedés, mely a jövedelem­csökkenést okozta ; b) ha a bejelentő azt állítja, hogy a ható­sági intézkedés „téves“, hivatkozással a kérdéses esetet szabályozó törvény és rend­eletekre, kimuta­tandó az intézkedés téves volta ; c) bérszerződések­­kel, bérleengedésekkel, áruvételi jegyzékekkel, ha­sonló bizonyítékokkal igazolandó, hogy a jogosult a megjelölt hatósági intézkedés által kárt szenvedett; d) ha a jogosult a kártalanítás összegét a szomszé­dos s a hasonló természetű italmérési jog tekinteté­ben ugyan­oly körülmények közt­ levő községeit jö­vedelmének figyelembe vételével óhajtja megállapít­­tatni, név szerint megjelölendők a község, vagy a községek, melyek jövedelmének figyelembe vételét óhajtja; e) nyilatkozni tartozik az­­iránt, hogy maga a bejelentő fogja-e, s ha nem ő, ki fogja bérbe venni a kérdéses italmérési jogot az esetben, ha a kincstár követeli, hogy a kártalanítási összeg jöve­delme bérlet által biztosittassék ? II. Ha az 1886. év végéig az italmérési jog rendezése hatósági jogerejű határozattal befejezte­tett, vagy legalább a rendezés irán­ti eljárás meg­kezdetett s a jogosult, azt állítja, hogy a rendezés meg nem történte idején jogát nem jövedelmezteth­ette úgy, mint egyébként jövedelmezteth­ette volna. A) Ha az 1882—1886-iki öt évi időszakban volt egy vagy több év, melyek jövedelmében a rendezés utáni állapot kifejezésre jut , a jogosult egyszerűen kéri, hogy a kártalanítás alapját ezen bebizonyí­tandó évi jövedelem képezze ; B) h­a pedig e ren­dezés utáni állapot a fenti időszakban még kifeje­zésre nem jut, akkor : a) tartozik a jogosult ható­sági írásbeli határozattal igazolni, hogy 1886. év végéig az italmérési jog rendezése hatósági jogerejű határozattal befejeztetett, vagy legalább a rendezés iránti eljárás megkezdetett; b) bérszerződésekkel, áruvásárlási jegyzékekkel s hasonló bizonyítékokkal igazolandó, hogy az italmérési jog haszna a rende­zés után nagyobb, mint előtte volt; c) ha a jogo­sult a kártalanítás összegét a szomszédos s a ha­sonló természetű italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények között levő községek jövedelmének figyelembevételével óhajtja megállapíttatni, név sze­rint megjelölendők a község vagy a községek, me­lyek jövedelmének figyelembevételét óhajtja; d) nyilatkozni tartozik az iránt, hogy maga a bejelentő fogja-e s ha nem ő, ki fogja bérbe venni a kérdé­ses italmérési jogot az esetben, ha a kincstár köve­teli, hogy a kártalanítási összeg jövedelme bérlet által biztosíttassék. III. Ha valamely törvényhatósági joggal fel­ruházott város hivatalosan felülvizsgált zárszám­adásai, haszonbér esetén, a haszonbéri szerződés szerint is, az italmérési jogból több hasznot húzott, mint a­mennyi adóalapul felvétetett. Ez esetben a bejelentés alkalmával: a) csato­landó a zárszámadás s igazolandó, hogy az az erre hivatott hatóság által jóváhagyatott; b) nyilatkozni tartozik a város az iránt, hogy maga fogja-e s ha nem, ki fogja bérbe venni a kérdéses italmérési jo­got az esetben, ha a kincstár követeli, hogy a kártalanítási összeg jövedelme bérlet által biztosít­­tassék "! IV. Ha az italmérési jog után jövedelmi, illetve tőkekamat- és járadékadó nem fizettetett ugyan, de a jogosult bebizonyítja, hogy az általa vagy az ital­mérési jog gyakorlója által fizetett kereseti­ vagy­ egyéb adó alapjául szolgáló összegben az italmérési jog jövedelme is felvétetett s igy e jövedelem is meg volt adóztatva. Ez esetben a bejelentés alkal­mával vagy a­ melléklendő magánjogi törvényeink értelmében, teljes bizonyító erővel bíró okirat alak­jában kiállított bér- vagy haszonbérszerződés, vagy más okirat, melynek tartalmából kitűnik, hogy a bér, haszonbér útján vagy más módon hasznosított tárgy, dolog vagy jog hasznában egyúttal va­lamely italmérési jog haszna is bennfoglalta­­tik, ilyen bizonyíték használásánál, ugyancsak a bejelentés alkalmával kell a jogosultnak vagy csatolni egy olyan adókönyvet, adólajstromot, esetleg adókiszabási iratot, melyből kitűnik, hogy az italmérési jog hasznát is magában foglaló jöve­delem után valamiféle adó fizettetett; vagy ha az adófizetést tanúsító, fent említett iratokat csatolni nem tudná, azokra a hatóságnak, melynél s a szám­nak, mely alatt őriztetik, pontos megjelölésével hi­vatkozni , vagy b) csatolandók olyan adókönyvek, adóbevallások, adókivetési lajstromok, az ezeknek készítésénél használt adatok, az adók­ivető és fel­­szólamlási bizottságok, a törvényhatósági közigazga­tási bizottság és a pénzügyi közigazgatási bíróság tárgyalási iratai és jegyzőkönyvei, melyekből kitű­nik, hogy az ezen iratok alapján kiszabott adó alapjául az italmérési jog haszna is szolgált, de ez esetben ugyancsak az igénybejelentésben meg kell a jogosultnak nevezni egy, vele hasonló körülmé­nyek közt levő, hasonló alapon adózó, de ital­mé­rést nem gyakorló olyan adófizetőt, a­kinek adójá­val, ha a jogosult adója összehasonlíttatik, kitűnik, hogy a jogosult azért lett több adóval megróva, mert italmérést gyakorolt: ha a jogosult az adóira­tokat becsatolni nem tudná, azokra oly módon kell hivatkozni, mint a­hogy az az előző a) pontban elő­adatott. V. Ha az italmérési jogot a jogosult 1882. évi január 1-je óta az államtól szerezte meg, és a rendes eljárástól eltérőleg a vételár alapul vételé­vel kívánja magát kártalanítani. Ez esetben a bejelentéssel egyidejűleg: a) tartozik a jogosult adásvételi szerződéssel, árverési, illetve ajánlati tárgyalási jegyzőkönyvvel, vagy más hasonló okirattal igazolni azt, hogy a jogot az ál­­lamtól 1882. évi január 1-je óta vette s mily mó­don vette meg; b) tartozik nyilatkozni aziránt, hogy az italmérési joggal együtt az államtól megvett s annak hasznosítására szolgáló ingatlant mire becsüli. VI. Ha a jogosult a törvényben megengedett adatokkal, vagy módon (10. §, első és második be­kezdés) bebizonyítja, hogy az italmérési joga után tényleg nagyobb tiszta jövedelme volt, mint a mennyi után az adó fizettetett. Ez esetben a bejelentés alkalmával, vagy as tartozik a jogosult 1886. évi december 31-ike előtti időből eredő, hitelt érdemlő olyan írásos adatot mellékelni, melyekkel igazolni képes, hogy az 1881. évi január hó 1-től az 1886. évi december hó 31 áig terjedő időben megadóztatott italmérési joga után tényleg nagyobb tiszta jövedelmet élvezett, mint a mennyi után az adó fizettetett ; vagy b) ha a jogo­sultnak hitelt érdemlő szerződései, számadásai, vagy hitelt érdemlő okiratai nincsenek, tartozik bejelen­teni a bizonyítás azon módozatát, melylyel teljes hitelt érdemlőleg igazolni képes, hogy tényleg na­gyobb jövedelmet élvezett, mint a­mennyi után adó fizettetett ; c) az előző b) pont esetében tartozik a jogosult az italmérési jog hasznosítója által forga­lomba hozott szeszes italok mennyiségéről adatokat, a bornál, sörnél a fogyasztási adó kivetéséről vagy lefizetéséről szóló iratokat, a szesznél áruviteli jegy­zékeket, számlákat stb. csatolni s ez által is bizo­nyítani vagy legalább valószínűvé tenni, hogy az italmérésből húzott tényleges jövedelem nagyobb volt, mint az adó alá vont; végre d) mind az a), mind a b) pont esetében tartozik a jogosult név­szerint megjelölni egy olyan szomszédos s a hasonló italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községet, mint az, melyben a kártalanit­­tatni kért italmérési jog gyakoroltatott és melynek adójövedelme az igénylő joga adójövedelménél arány­lag mégis nagyobb. Az ezen pontban említett bizonyítékok mind elfogadhatóságuk, mind bizonyító erejük tekinteté­ben a legszigorúbban fognak mérlegeltetni; ennek­ folytán a jogosultak saját érdekükben minden ren­delkezésükre álló bizonyítékaikat használhatják fel és a felhasználásnál a legnagyobb gonddal járja­nak el. Ha a kártalanítás az ezen pontban szabályo­zott módon eszközöltetett, akkor a kártalanítás összegéből az adó alá nem vont jövedelem után járó állami adó és járulékainak négyszeres, esetleg nyolcszoros, ezenkívül a törvény­ hatósági és községi pótléknak egyszeres összege mindazon évekre le­­vonatik, melyekre az adózás nem felel meg a tény­leges jövedelemnek , továbbá a kártalanításnak ekként megállapítandó tőkeösszege csak 180eb végével lesz kiszolgáltatható. 5

Next