Budapesti Hírlap, 1889. február (9. évfolyam, 37-58. szám)
1889-02-06 / 37. szám
1889. február 6. BUDAPESTI HÍRLAP, (37 sz. Bécs, febr. 5. Az elhunyt trónörökös levele, melyet Jókai Mór a Nemzet mai számában közzétett, szövegében nem hiteles, lényeges pontjaiban azonban helyes, különösen ama részeiben, melyek az élettől való megválástól, a barátok üdvözléséről és a hazára kivont áldásról szólnak. Jóllehet a levelen kelet kitéve nincs, úgy látszik, hogy az Meyerlingben, kedden, január 29-dikén íratott. Bécs, febr. 5. (A Bp. II. eredeti Éávirata.) Szögyény-Marich László külügyminiszteri osztályfőnök már a múlt szombaton átvette a trónörökös íróasztalának és irattárának kulcsait s tegnap egész nap Laxenburgban időzött, hogy a trónörökös hagyatékát rendezze. A Neue Freie Presse arról értesül, hogy a trónörökösnek Szögyényhez intézett levele január 29-én, tehát egy nappal a halál előtt kelt. Pécs, febr. 5. A trónörökösnek Szögyény osztályfőnökhöz intézett levelén kelet nincs, de Meyerling felirattal van ellátva és a mint kétségtelenül megállapittatott, kedden, 29-én, esetleg talán szerdán, 26-án reggel íratott. * Jókai Mór Bécsből a következő nyilatkozatot küldte Budapestre táviratban : „A Nemzetben ma megjelent közleményemben felhozott leveléről a megdicsőült trónörökösnek Szögyányhez, meg kell jegyeznem, hogy én annak tartalmáról beszélgetés folyamán értesültem, a benne foglaltak érdemleges közlésére felhatalmaztattam , a levél lényegét közleményem szerint fentartom. A szövegezésnek szószerinti azonosságát állítani azonban, az értesülés szóbeli természeténél fogva, nem lehet. Teljesen hívek azon sorok, melyek az élettől megválásra, jó barátai üdvözlésére és hazánk megáldására vonatkoznak. Jókai Mór kezletet tartott, melyen jelen voltak : Wilcsek János gróf, Arneth, Beck, Dumba, Miklósich udvari tanácsosok és a mű szerkesztői: Jókai és Weilen. Szögyény osztályfőnök közölte őfelsége elhatározását, mely szerint a nagy, hazafias irodalmi mű, a trónörökösnek kedves alkotása, mint az elhunytnak maradandó emléke, folytattassék. Alapos kilátás van arra is, hogy Stefánia trónörökösné ama legbensőbb vágya, hogy az elhunyt férje által kezdeményezett mű védnökségét átvehesse, teljesülni fog és hogy a fenséges asszony szeretett férjének irodalmi hagyatékát annak szellemében befejezésre is fogja juttatni. Bécs, febr. 5. A trónörökös ethnográfiai művének két szerkesztője : Weilen és Jókai, beadták lemondásukat, de azért kétségtelen, hogy a mű további szerkesztésével ők fognak megbizatni. Az özvegy trónörökösné mindkét szerkesztőt legközelebb fogadja. Magyar küldöttségek Bécsben. Bécs, febr. 5. A magyar képviselőhöz küldöttségének tagjai reggel 9 órakor gyűltek össze Nikolics osztálytanácsosnál, kinek vezetése alatt a Burgba mentek, hol az udvarmesteri hivatal részéről Nep a 11 - kor fogadta és a Burg folyosóin át a kápolnába vezette a képviselőket. A ravatal megtekintése utáni ugyanazon az utón visszatérve, a küldöttség köszönetet mondott Nikolics osztálytanácsosnak és elhatározta, hogy fél 3 órakor gyülekezik a magyar minisztériumban, honnan testületileg a templomba vonul. A honvédség díszszázada tegnap délután érkezett meg és az Alser-kaszárnyában helyezték el. A század Kosztolányi százados, Machek főhadnagy, Kempner és Dessewffy hadnagyok vezetése alatt első századát képezi a menetet kísérő kombinált zászlóaljnak. A második századot a 12 ik gyalogezred, a harmadikat az osztrák Landwehr szolgáltatja, végül jönnek a tengerészkatonák. A honvédtisztikar küldöttségének tagjai Graef lovassági tábornok vezetése alatt : Musulin, Forinyák, Kubinyi, Kovács és Jelenteik altábornagyok ; Paxy és Pacor vezérőrnagyok ; Zoltán ezredes lovassági felügyelő ; a honvédfőparancsnokság részéről Clair ezredes és Vörös százados ; továbbá Laky lovassági ezredes, Lahner, Babos, Pacor és Gunesch alezredesek, Tomicsics és Klobucsar őrnagyok, Marthon lovassági százados, Lázár gyalogsági százados, Szerényi, Deák, Krieger és Forintos főhadnagyok és Thomas hadnagy. A magyar képviselőhöz részéről hivatalosan jelen lesznek a templomban : Péchy Tamás elnök, Dárday Sándor jegyző, Ivánka Imre (szabadelvű), Apponyi Albert gróf (mérsékelt ellenzéki) és Lits Gyula (függetlenségi párti) . Az erdélyi magyar közművelődési egyesület nevében Horváth Gyula orsz. képviselő, az egyesület alelnöke, pompás gyopárkoszorút tett a trónörökös ravatalára. A koszorú két gyászszalagján e felirat áll : „Audott magyar trónörökös ő fensége ravatalára, a nemzeti társadalom mély gyásza jeléül az E. M. K. E.“ A trónörökös irodalmi műve. Bécs, febr. 5. Tegnap este Szögyény osztályfőnöknél az Osztrák magyar monarcha írásban és képben című irodalmi mű igazgatótanácsa érte A temetés. — Saját tudósítónk távirata. — Bécs, febr. 5. A legnagyobb fájdalom néma. Gyászindulók nem hangzottak ma Bécsnek utcáin, midőn a trónörököst sírba vitték. Páncélos lovag nem követte a koporsót, sortűz nem dördült, csupán feketébe vont dobok pörögtek és rövid gyászénekek hangzottak fel a koporsó körül, így akarta a király. Vérző atyai szíve idegenkedett a gyászpompától. Lehetetlen a mai napról pontos képet adni. Hajnal óta százezernyi tömeg tolong a Burg körül, hogy utoljára lássa a boldogtalan trónörököst. Mikor délelőtt 10 órakor az udvari kápolnát végképpen elzárták, a naptömeg még akkor sem apadt le a Burg kapuja előtt. Az elhunytat még egyszer ünnepélyesen beszentelték, aminél a király és a trónörökösné is jelen voltak, s aztán Rudolf délután 4 óráig egyedül maradt. Ezalatt az utcákon leírhatatlan mozgalom uralkodott. Rém túlzás az az állítás, hogy a belvárosban 3—400,000 ember tolongott. Voltak pillanatok, midőn ez óriási tömeg rendben tartása tiszta lehetetlenségnek tetszett. A hullámzó sokadalom áramlása olyan hatalmas volt, hogy számos boltot már délelőtt bezártak, mert azok biztosságát veszélyeztetve látták. A közönség a tribünöket már délelőtt elfoglalta. Aki később jött, az a lármázó, verekedő tömegben nem tudott helyére jutni. Az Albrecht-téri tribünöket oly kevesen rohanta meg a tömeg, hogy azok jóformán összetörtek. Újabb és újabb lovas szakaszoknak kellett kivonulni, hogy a közlekedést szabadon tartsák. Az utcák torkolatát hatszoros lovas sorfal őrizte, hogy a tömeg rettenetes nyomását viszszatartsa. Negyedfél órakor a Burg előtt álló tengersokaság hullámzani kezdett: az udvari halottaskocslassan begördült a régi várkastélyba. Rugóin, szijjain lassan himbálva haladt a három pár fehér ló után ez a gyászos szekér, mely hosszú idők forgása alatt már oly sok szomorúság tanúja volt, de ily iszonyú szerencsétlenséget nem látott még soha- A halottaskocsi az úgynevezett botschafter-stiege előtt állt meg és ott várt 4 óráig, mikor egyszerre megkondultak Bécs főváros összes harangjai. E pillanatban vették le a díszravatalról a koporsót és fáklyafénynél nemes apródok, testőrök, valamint Rosenberg és Giesl hadsegédek továbbá Bombelles gróf főudvarmester kíséretében levitték az udvarra. Most tisztelgett utoljára a holt királyfi előtt a palotaőrség ; utoljára hajlott meg a zászló, utoljára pörögtek a fekete posztóval bevont dobok és Rudolf távozott az elvenek hajlékából, hogy beköltözzék a halottak házába. Lassan léptettek a menet élén a huszárok. Utánok egy szakasz gyalogság. Közben gyászruhás udvari hivatalnokok, fukrok és lakájok, mint azt az udvari gyászszertartás rendeli. Nagy, fekete kocsiban jött ezután Rosenberg gróf és Ges báró; nyomukban pompás udvari gyászfogaton Bombelles gróf és végre a halottas szekér. Remek munka ez a roppant nagy gyászkocsi, csupa pompás faragás, szépségeit azonban elfödik a fekete gyászleplek. A faragásokon kívül semmi ékesség rajta. Sötét mennyezete fölött fekete korona lebeg , a baldachinum alatt azonban fényesen ragyog az arany: ez Rudolf koporsója, melynek bársony fedele, arany kétfejű sasai, koronái fölött pompás koszorúk virágai tarkállanak. A letarolt kertek ékességéből csak három koszorút választottak ki, hogy ott legyen a szemfödél fölött: az anya, a feleség és a gyermek utolsó ajándékait. A többi töméntelen sok koszorút később fogják leszállítani a sírbolt mélyébe. A halottas kocsi két oldalán nemes apródok és ragyogó egyenruhájú testőrök haladnak. Azután ismét katonaság és katonaság következik s köztük( akik feltűnést keltettek a honvédség küldöttei, így halad a beláthatatlan gyászmenet a tiszta kék ég alatt a téli verőfényben, mely bevilágítja az ősi Burg viharlátta szürke falait, nagy udvarait, boltíveit, így halad a város régi terein át az utcákra, melyeken már a legújabb kor fényes palotái pompáznak. Mindenütt óriás sokaság, ember ember hátán, minden ablakban nézők fejei. A tömérdek ember kivétel nélkül gyászruhában és gyászzászlók sokasága int utolsó búcsút a végső útján menő halottnak. A menet egynegyed öt órakor érkezett a Neuer-marktra, a kapucinusok temploma elé. A kapucinusok templomában már délután két órakor megkezdődött a vendégek gyülekezése. A monarkia összes fényes nevei itt voltak. A templom lépcsőitől jobbra és balra két érdekes csoport volt Itt több mint harminc tábornok zöld tollforgóval, ott mintegy húsz tábornok magyar katonai egyenruhában. Minden tekintetet oda bilincseltek nyusztprémen fehér attilájuknak és aranyzsinóros dolmányuknak pompája és fehér tollforgójuk által. De legnagyobb figyelmet a magyar mágnások keltettek, kik fekete díszmagyarban, gyászszal bevont karddal, kucsmájukon hatalmas fekete tollal jelentek meg. Ott voltak még a legfőbb udvari tisztviselők a gárdakapitányok, a király főhadsegédei, a diplomáciai kar, a különkövetek, a miniszterek, titkos tanácsosok, kamarások, az osztrák és a magyar képviselő- és főrendiház elnökei, Bécs és Budapest város küldöttsége, a tábornoki kar s a katonai küldöttségek, névszerint: Hohenlohe herceg, Trauttmansdorff Ferdinánd gr., Szécsen Antal gr., Thurn-Taxis Imre hg., Wolkenstein Henrik gr., Windischgratz Ágoston kg., Hunyady Kálmán gr., Paar gr. altábornagy, Popp br. altábornagy, Koller br. táborszernagy, Pálffy Sándor gr. lovassági tábornok, Neipperg gr. lovassági tábornok, Goesz grófné főudvarmesterné, Bombelles gr., Gravenitz br. altábornagy, Bellegarde Ferenc gr., D’Oultrement gr. udvari marsall, D’Assoye gr., Chapelier őrnagy, Grüne grófné, Diney őrnagy, Kotz báró vezérőrnagy, Starkemberg Kamilló herceg, Larisch-Münnich gr., Pejacsevich gróf lovassági tábornok, Bray gróf, Reusz herceg, Sir Paget, Nigra gr., Galimberti nuncius, Valmoor vicomte, Lobanov herceg, Itelldorff, Sadullah basa, Kálnoky gr., Szögyény-Marich László, Bauer táborszernagy, Kállay, Taaffe gr., Dunasevszky br., Schönborn gr., Gautsch, Welsersheimb br., Andrássy Gyula gr., Tisza Kálmán, Orczy Béla br., Széchenyi Pál gr., Fabiny Teofil, Csáky Albin gr., Fejérváry Géza br., Khuen-Héderváry gr., Ybl és Ráth Károly főpolgármesterek, "Vay Miklós br., Szlávy József, Péchy Tamás, Dárday Sándor, Ivánka Imre, Apponyi Albert gr., Lits Gyula, Smolka, Chlumeczky képviselőházi küldöttek, Potoczky Arthur gróf, Jókai Mór, Lichtenstein Alajos bg., Berecny br., Belredi Rikárd gr., Hohenwart gr., Esterházy Pál herceg, Károlyi István gróf, Andrássy Géza gróf, Zichy Ágost és Ferenc grófok, Waldstein gr., Iloyos gróf, Khevenhüller gr., Auersperg Károly herceg, Lobkovitz herceg, Schönborn gróf érsek, Schlauch Lőrinc, Bende, Császka, Dulánszky és Pável püspökök, Philippovits táborszernagy, Rhienlander táborszernagy, Würtemberg herceg altábornagy, Beck báró táborkari főnök, Steineck admirális. Képviselve voltak amaz osztrák-magyar ezredek, melyeknek Rudolf trónörökös tulajdonosa volt és pedig : a 19. gyal. ezr. Schaffer ezredes, az 1. ulánus-ezred Nostic Raimund gróf ezredes, a 10. hadtest tüzérségi ezred Kellner alezredes által. A 36. gyal. ezr., melyben a trónörökös először szolgált mint zászlóaljparancsnok, Gomola ezredes által volt képviselve. A templom előtt nagy feltűnést keltett a honvédtisztek küldöttsége, melyet Graef vezetett. Feltűnést keltett Tisza Kálmán, a ki minisztertársaival érkezett meg. Tisza fekete diszmagyarban volt s hosszú fehér szakájával a templomkapu sötét keretében különös képet nyújtott. Fejérváry magyar tábornoki egyenruhában, daliás alakjával szintén élénk mozgást idézett elő a tisztek tömegében, mely a templom .