Budapesti Hírlap, 1889. február (9. évfolyam, 37-58. szám)

1889-02-06 / 37. szám

1889. február 6. BUDAPESTI HÍRLAP, (37 sz.­ Bécs, febr. 5. Az elhunyt trónörökös le­vele, melyet Jókai Mór a Nemzet mai szá­mában közzétett, szövegében nem hite­les, lényeges pontjaiban azonban helyes, különösen ama részeiben, melyek az élettől való megválástól, a barátok üdvözléséről és a hazára kivont áldásról szólnak. Jóllehet a levelen kelet kitéve nincs, úgy látszik, hogy az Meyer­­lingben, kedden, január 29-dikén íratott. Bécs, febr. 5. (A Bp. II. eredeti É­áv­i­r­a­t­a.) Szögyény-Marich László külügyminiszteri osztályfőnök már a múlt szombaton átvette a trónörökös íróaszta­lának és irattárának kulcsait s tegnap egész nap Laxenburgban időzött, hogy a trónörökös hagyatékát rendezze. A Neue Freie Presse arról értesül, hogy a trónörökösnek Szögyényhez in­tézett levele január 29-én, tehát egy nap­pal a halál előtt kelt. Pécs, febr. 5. A trónörökösnek Szögyény osztályfőnökhöz intézett levelén kelet nincs, de Meyerling felirattal van ellátva és a mint két­ségtelenül megállapittatott, kedden, 29-én, esetleg talán szerdán, 26-án reggel íratott. * Jókai Mór Bécsből a következő nyi­latkozatot küldte Budapestre táv­iratban : „A Nemzet­ben ma megjelent közleményem­ben felhozott leveléről a megdicsőült trónörökös­nek Szögyán­y­hez, meg kell jegyeznem, hogy én annak tartalmáról beszélge­tés folyamán értesültem, a benne foglaltak érdemleges közlésére felhatalm­aztattam , a levél lényegét közleményem szerint fentartom. A szövegezésnek szószerinti azonosságát állítani azonban, az értesülés szóbeli természeténél fogva, nem lehet. Teljesen hívek azon sorok, melyek az élettől megválásra, jó barátai üdvözlésére és ha­zánk megáldására vonatkoznak. Jókai Mór­ kezletet tartott, melyen jelen voltak : Wilcsek János gróf, Arneth, Beck, Dumb­a, Mik­lós­i­c­h udvari tanácsosok és a mű szerkesztői: Jókai és Weilen. Szögyény osztályfőnök kö­zölte őfelsége elhatározását, mely sze­rint a nagy, hazafias irodalmi mű, a trónörökösnek kedves alkotása, mint az elhunytnak maradandó emléke, folytattassék. Alapos kilátás van arra is, hogy Stefánia trónörökösné ama legbensőbb vágya, hogy az elhunyt férje által kezdeményezett mű védnökségét átvehesse, telje­sülni fog és hogy a fenséges asszony szeretett férjének irodalmi hagyatékát annak szellemében be­fejezésre is fogja juttatni. Bécs, febr. 5. A trónörökös ethnográfiai mű­vének két szerkesztője : Weilen és Jókai, be­adták lemondásukat, de azért kétségtelen, hogy a mű további szerkesztésével ők fognak megbizatni. Az özvegy trónörökösné mindkét szerkesztőt legkö­zelebb fogadja. Magyar küldöttségek Bécsben. Bécs, febr. 5. A magyar képviselőhöz küldöttsé­gének tagjai reggel 9 órakor gyűltek össze N­i­k­ol­­­i­c­s osztálytanácsosnál, kinek vezetése alatt a Burgba mentek, hol az udvarmesteri hivatal részé­ről N­e­p a 11 - k­or fogadta és a Burg folyosóin át a kápolnába vezette a képviselőket. A ravatal megte­kintése utáni ugyanazon az utón visszatérve, a kül­döttség köszönetet mondott Nikolics osztálytaná­csosnak és elhatározta, hogy fél 3 órakor gyüleke­zik a magyar minisztériumban, honnan testületileg a templomba vonul.­­ A honvédség díszszázada tegnap délután érkezett meg és az Alser-kaszárnyában he­lyezték el. A század Kosztolányi százados, M­a­c­h­e­k főhadnagy, Kempner és Des­­sewff­y hadnagyok vezetése alatt első századát képezi a menetet kísérő kombinált zászlóaljnak. A második századot a 12 ik gyalogezred, a harmadikat az osztrák Landwehr szolgáltatja, végül jönnek a tengerészkatonák.­­ A honvédtisztikar küldöttségének tagjai G­r­a­e­f lovassági tábornok vezetése alatt : Musulin, Forinyák, Kubinyi, Kovács és Jelenteik altábornagyok ; Paxy és Pacor vezérőrnagyok ; Zol­tán ezredes lovassági felügyelő ; a honvédfőparancs­­nokság részéről Clair ezredes és Vörös százados ; továbbá Laky lovassági ezredes, Lahner, Babos, Pacor és Gunesch alezredesek, Tomicsics és Klobu­­csar őrnagyok, Marthon lovassági százados, Lázár gyalogsági százados, Szerényi, Deák, Krieger és Forintos főhadnagyok és Thomas hadnagy. A ma­gyar képviselőhöz részéről hivatalosan jelen lesznek a templomban : P­é­c­h­y Tamás elnök, D­ár­d­ay Sándor jegyző, Ivánka Imre (szabadelvű), A­p­­ponyi Albert gróf (mérsékelt ellenzéki) és Lits Gyula (függetlenségi párti­) . Az erdélyi magyar közművelődési egyesület nevében Horváth Gyula orsz. képviselő, az egyesület alelnöke, pompás gyo­pár­koszorút tett a trónörökös ravatalára. A ko­szorú két gyászszalagján e felirat áll : „A­u­d­o­t­t magyar trónörökös ő fensége ra­vatalára, a nemzeti társadalom m­ély gyásza jeléül a­z E. M. K. E.“ A trónörökös irodalmi műve. Bécs, febr. 5. Tegnap este Szögyény osztályfőnöknél az Osztrák magyar monarcha írásban és képben című irodalmi mű igazgató­tanácsa érte­ A temetés. — Saját tudósítónk távirata. — Bécs, febr. 5. A legnagyobb fájdalom néma. Gyászindulók nem hangzottak ma Bécsnek utcáin, midőn a trón­örököst sírba vitték. Páncélos lovag nem követte a koporsót, sortűz nem dördült, csupán feketébe vont dobok pörögtek és rövid gyászénekek hangzottak fel a koporsó körül, így akarta a király. Vérző atyai szíve idegenkedett a gyászpompától. Lehetetlen a mai napról pontos képet adni. Hajnal óta százezernyi tömeg tolong a Burg körül, hogy utoljára lássa a boldogtalan trónörököst. Mi­kor délelőtt 10 órakor az udvari kápolnát végkép­pen elzárták, a naptömeg még akkor sem apadt le a Burg kapuja előtt. Az elhunytat még egyszer ünnepélyesen beszentelték, aminél a király és a trónörökösné is jelen voltak, s aztán Rudolf dél­után 4 óráig egyedül maradt. Ezalatt az utcákon leírhatatlan mozgalom uralkodott. Rém túlzás az az állítás, hogy a belvárosban 3—400,000 ember tolon­gott. Voltak pillanatok, midőn ez óriási tömeg rendben tartása tiszta lehetetlenségnek tetszett. A hullámzó sokadalom áramlása olyan hatalmas volt, hogy számos boltot már délelőtt bezártak, mert azok biztosságát veszélyeztetve látták. A közönség a tribünöket már délelőtt elfoglalta. Aki később jött, az a lármázó, verekedő tömegben nem tudott helyére jutni. Az Albrecht-téri tribünöket oly keve­sen rohanta meg a tömeg, hogy azok jóformán összetörtek. Újabb és újabb lovas szakaszoknak kellett kivonulni, hogy a közlekedést szabadon tart­sák. Az utcák torkolatát hatszoros lovas sorfal őrizte, hogy a tömeg rettenetes nyomását visz­­szatartsa. Negyedfél órakor a Burg előtt álló tengerso­kaság hullámzani kezdett: az udvari halottaskocs­­lassan begördült a régi várkastélyba. Rugóin, szij­­jain lassan himbálva haladt a három pár fehér ló után ez a gyászos szekér, mely hosszú idők forgása alatt már oly sok szomorúság tanúja volt, de ily iszonyú szerencsétlenséget nem látott még soha- A halottaskocsi az úgynevezett botschafter-stiege előtt állt meg és ott várt 4 óráig, mikor egyszerre megkondultak Bécs főváros összes harangjai. E pillanatban vették le a díszravatalról a ko­porsót és fáklyafénynél nemes apródok, testőrök, valamint Rosenberg és Giesl hadsegédek továbbá Bombelles gróf főudvarmester kísére­tében levitték az udvarra. Most tisztelgett utoljára a holt királyfi előtt a palotaőrség ; utoljára hajlott meg a zászló, utoljára pörögtek a fekete posztóval bevont dobok és Rudolf távozott az elvenek hajlé­kából, hogy beköltözzék a halottak házába. Lassan léptettek a menet élén a huszárok. Utánok egy szakasz gyalogság. Közben gyászruhás udvari hivatalnokok, fuk­rok és lakájok, mint azt az udvari gyászszertartás rendeli. Nagy, fekete kocsi­ban jött ezután Rosenberg gróf és G­­­e­s­­ báró; nyomukban pompás udvari gyászfogaton Bombelles gróf és végre a halottas szekér. Remek munka ez a roppant nagy gyászkocsi, csupa pompás faragás, szépségeit azonban elfödik a fekete gyászleplek. A faragásokon kívül semmi ékesség rajta. Sötét mennyezete fölött fekete korona lebeg , a baldachin­um alatt azonban fényesen ragyog az arany: ez Rudolf koporsója, melynek bársony fedele, arany kétfejű sasai, koronái fölött pompás koszorúk virágai tarkállanak. A letarolt kertek ékességéből csak három koszorút választottak ki, hogy ott legyen a szemfödél fölött: az anya, a feleség és a gyermek utolsó ajándékait. A többi töméntelen sok koszorút később fogják le­szállítani a sírbolt mélyébe. A halottas kocsi két oldalán nemes apródok és ragyogó egyenruhájú testőrök haladnak. Azután ismét katonaság és katonaság következik s köztük( a­kik feltűnést keltettek­ a honvédség küldöttei, így halad a beláthatatlan gyászmenet a tiszta kék ég alatt a téli verőfényben, mely bevilágítja az ősi Burg viharlátta szürke falait, nagy udvarait, bolt­íveit, így halad a város régi terein át az utcákra, melyeken már a legújabb kor fényes palotái pom­páznak. Mindenütt óriás sokaság, ember ember há­tán, minden ablakban nézők fejei. A tömérdek em­ber kivétel nélkül gyászruhában és gyász­zászlók sokasága int utolsó búcsút a végső útján menő ha­lottnak. A menet egynegyed öt órakor érkezett a Neuer-marktra, a kapucinusok temploma elé. A kapucinusok templomában már délután két órakor megkezdődött a vendégek gyülekezése. A monarkia összes fényes nevei itt voltak. A templom lépcsőitől jobbra és balra két érdekes csoport volt Itt több mint harminc tábornok zöld tollforgóval, ott mintegy húsz tábornok magyar katonai egyenruhában. Minden tekintetet oda bilincseltek nyusztprémen fehér attilájuknak és aranyzsinóros dolmányuknak pompája és fehér tollforgójuk által. De legnagyobb figyelmet a magyar mágnások keltettek, kik fekete díszmagyarban, gyászszal bevont karddal, kucsmá­jukon hatalmas fekete tollal jelentek meg. Ott voltak még a legfőbb udvari tisztviselők a gárdakapitányok, a király főhadsegédei, a diplo­máciai kar, a különkövetek, a miniszterek, titkos tanácsosok, kamarások, az osztrák és a magyar kép­viselő- és főrendiház elnökei, Bécs és Budapest vá­ros küldöttsége, a tábornoki kar s a katonai kül­döttségek, névszerint: Hohenlohe herceg, Trauttmansdorff Ferdinánd gr., Szécsen Antal gr., Thurn-Taxis Imre hg., Wol­kenstein Henrik gr., Windischgratz Ágoston kg., Hunyady Kálmán gr., Paar gr. altábornagy, Popp br. altábornagy, Koller br. táborszernagy, Pálffy Sándor gr. lovassági tábornok, Neipperg gr. lovas­sági tábornok, Goesz grófné főudvarmesterné, Bom­belles gr., Gravenitz br. altábornagy, Bellegarde Ferenc gr., D’Oultrement gr. udvari marsall, D’Assoye gr., Chapelier őrnagy, Grüne grófné, Diney őrnagy, Kotz báró vezérőrnagy, Starkem­­berg Kamilló herceg, Larisch-Münnich gr., Pejacse­­vich gróf lovassági tábornok, Bray gróf, Reusz herceg, Sir Paget, Nigra gr., Galimberti nuncius, Valmoor vicomte, Lobanov herceg, Itelldorff, Sa­­dullah basa, Kálnoky gr., Szögyény-Marich László, Bauer táborszernagy, Kállay, Taaffe gr., Duna­­sevszky br., Schönborn gr., Gautsch, Welsersheimb br., Andrássy Gyula gr., Tisza Kálmán, Orczy Béla br., Széchenyi Pál gr., Fabiny Teofil, Csáky Albin gr., Fejérváry Géza br., Khuen-Héder­­váry gr., Ybl és Ráth Károly főpolgármeste­rek, "Vay Miklós br., Szlávy József, Péchy Tamás, Dárday Sándor, Ivánka Imre, Apponyi Al­bert gr., Lits Gyula, Smolka, Chlumeczky képvi­selőházi küldöttek, Potoczky Arthur gróf, Jókai Mór, Lichtenstein Alajos bg., Berecny br., Bel­redi Rikárd gr., Hohenwart gr., Esterházy Pál herceg, Károlyi István gróf, Andrássy Géza gróf, Zichy Ágost és Ferenc grófok, Waldstein gr., Iloyos gróf, Khevenhüller gr., Auersperg Károly her­ceg, Lobkovitz herceg, Schönborn gróf érsek, Schlauch Lőrinc, Bende, Császka, Dulánszky és Pável püspökök, Philippovits táborszernagy, Rhien­­lander táborszernagy, Würtemberg herceg altábor­nagy, Beck báró táborkari főnök, Steineck admirá­lis. Képviselve voltak amaz osztrák-magyar ezredek, melyeknek Rudolf trónörökös tulajdonosa volt és pedig : a 19. gyal. ezr. Schaffer ezredes, az 1. ulánus-ezred N­o­s­t­i­c Raimund gróf ezredes, a 10. hadtest tüzérségi ezred Kellner alezredes által. A 36. gyal. ezr., melyben a trónörökös elő­ször szolgált mint zászlóaljparancsnok, Gomola ezredes által volt képviselve. A templom előtt nagy feltűnést keltett a hon­védtisztek küldöttsége, melyet Graef vezetett. Feltűnést keltett Tisza Kálmán, a ki miniszter­társaival érkezett meg. Tisza fekete diszmagyarban volt s hosszú fehér szakájával a templomkapu sö­tét keretében különös képet nyújtott. Fejér­­v­á­r­y magyar tábornoki egyenruhában, da­liás alakjával szintén élénk mozgást idézett elő a tisztek tömegében, mely a templom .

Next