Budapesti Hírlap, 1889. március (9. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-01 / 60. szám

Péntek, március I. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 6ü kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap ; hétfőn és ünnep ntán való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utca 1G. ez. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A nyolcadik héten. Budapest, febr. 28. (*) Ötvenkét nap óta tárgyalja a képviselöház a katonatörvényt. Az esz­tendő hetedrésze telt el az egész or­szág lázas érdeklődése, fokozott feszült­ségű figyelme közt. uly izgalmas, drá­mai lendületű vitában, milyet se a ma­gyar parlament, se az ország közélete évek hosszú sora óta nem produkált. A vita befejezése itt, s lefolyása a fő- renditek házában még legalább két hó- napot vesz igénybe. S ezt mindenki természetesnek tartja. A magyar köz­vélemény rokonszenve, helyeslése a tör- •vényhozókat e nagyszabású politikai hadviselésben való kitartásra ösztönzi. A nemzeti akarat megszólalt több száz város és választókerület gyűlésein ; megindult magától a nagy tiltakozó mozgalom, mely a kormányjavaslat aggasztó rendelkezéseinek egész soroza­tával szemben a politikai küzdelemre nemcsak felhatalmazást ád, hanem azt a képviselőknek erkölcsi kötelességévé tűzi ki. Hogy nálunk szokatlan arányú, rendkívüli külső körülmények kifejlőd­hettek, — ez maga elég mérőfoka az ügy nemzeti jelentőségének s az érde­kek szentségének, mezekben a kor­mányjavaslat dúl. Ily körülmények közt kétszeres kö­telessége volna annak a pártnak, mely e sértő, provokáló törvényt a közvéle­mény felzúdulása dacára, a njúlvánvaló sérelmek láttára, a legsúlyosabb aggo­dalmak hallatára mégis kész megsza­vazni, — kétszeres kötelessége volna, hogy e lelkiismeretbe és hazafiságba vágó elhatározásának komoly okairól számot adjon a vita alatt a nem­zetnek. S mit tapasztaltunk a lefolyt öt­venkét nap során? Vártuk, lestük a kormánypárti szónoklatokban legalább plauzibilis magyarázatát az oly szava­zatnak, mely a magyar ifjúságot kiszol­gáltatja a közös hadseregbeli tiszti szel­lem gráciájának; kiszolgáltatja föltétle­nül, minden törvényes biztositól: nélkül, megakasztja tanulmányaiban, megrövi­díti kenj’érpálvájúban, megcsonkítja nem­zeti kultúrájában, a hadsereg számára haszon és szükség nélkül. Vártuk, lestük, a vita minden napján, hogy a szabad­elvű párti képviselők lelkében mily er­kölcsi, vagy politikai befolyás nyomása némitjael az atyai érzést saját fiaik iránt, leiket két évi kényszerszolgálattal sújta­nak, — a hazafiui becsvágyat, mely az országban az elégületlenségnele állandó tápot adni, a polgárság és hadsereg közt az összhangot állandóan megbon­tani bizonynyal nem akarhatja — s a polgári szabadságérzést, mely természet- i szerűen tiltakozik az ellen, hogy min­den polgári pálya érdeke, életföltétele, a nemzeti kultúra az uj nemzedékek­ben a katonatiszti pályával állandó kol- lizióba jusson s ennek erőszakosan alája rendeltessék? E nagy és szent kérdé­sekkel jutott a kormánypárt nyers ellen­tétbe a katonatörvény elfogadása fii tál. Ahány szónokot ez oldalról hall­hattunk, mind csak arról győzött meg, hogy a szabadelvüpárt nem az erkölcsi és politikai befolyások, tán helytelen és leküzdhető, de plauzibilis és meg­fogható nyomása alatt cselekszik és határoz. A hangulat e párton bizony­nyal nyomott, de a nyomás a rossz lelkiismereté. Tapasztaltuk ezt a vita első felé­ben, mikor a 12G szónyi többség, mely a ház szino előtt gépileg gyakorolta számerőben nyilvánuló hatalmát és fel- söbbségét, belsőleg a határozatlanság és tanácstalanság szánalmas helyzeté­ben évödött önmagával, s végre is kény­telen volt általános szavazatát a javas­lat részleteinél léryeges változtatások, elvi kijelentések által, a kormány közre­működésével megkorrigálni. Tapasztal­lak azóta folyvást, hogy a rossz lelki­ismeret szól minden kormánypárti szó­nok beszédéből, mety ballépések után a jónak látszatát keresi, a látszat kedvé­ért szól, cselekszik a belső meggyőző­dés ereje, melegsége, disze és tekintélye nélkül. Az igazság utat tör magának, meg­győző és engesztelő hatású, mert vilá­gosságot terjeszt. Politikában is az em­berek mindenek fölött látni és meggyő­ződni akarnak. Ez az erő ád a szónokok­nak a parlamentben hatalmat, politikai súlyt, befolyást a tömegek meggyőző­désére, a közügyek menetére egyaránt. A mostani vitában az ellenzéki állás­pont nagy' sikereket ért el, az egész közvéleményben visszhangzik és a ja­vaslat módosítására is befolyt. Az el­lenzéki szónokokkal a kormány tábora nem bírta fölvenni a versenyt, — nagy retorikai tehetségek lelkesedése, tudása, készültsége az ellenzéki padokon óriási lelsöbbséget gyakorolt az ellenfelek fö­lött, — ez oldalon még a középszer is jelentékenynyé nő a mostani vitában s zajos sikereket, impozáns hatást ér el. A kormánypárt pedig szánalmas alá­rendeltségbe jutott, óriási többsége helyzetét annál szánalmasabbá teszi, — a kiválóbb talentumok itt elnémulnak vagy elnémittatnak s a mediokritások hasztalan erőlködnek megmenteni a keresett látszatot, takargatni a belső konfliktust, melybe haznfiságuk pártállá­sukkal jutott. Maga a pártvezér : Tisza miniszterelnök, soha erőtlenebb, med- j dübb 'nem volt, mint e vitában, mikor nehéz helyzet és nagy felelősség érzése ' tehetségének egész erejét, gondolkozá­sának minden mélységét, okvetésének összes furfangját igénybe vennék. íme a meddőség, ingadozás s hazug látszat keresése, — amott az erő, inspiráció és siker : kell még kérdeni, melyik részen az igazság! ■ Crispi bukása. Budapest, febr. 28. Válságos szelek fúnak a parlamen­tekben. Egyik minisztérium bukik a másik után. S nem egyszerre buknak, nem leszavaztatnak, hanem lejárják magukat. Tarthatatlan állapotok kelet­keznek. Növekvő elégületlenség tör ki, kivihetetlen törvényjavaslatok kisérel- tetnek meg; a miniszterek nem tudnak magukon segíteni és beadják lemon­dásukat. így bukott Parisban Floquet, a Boulanger választása következtében. Miután még keresztülvitte a köztársa­sági többséggel a választási törvény revízióját mindkét házban, az alkot- mányrevizió kérdésében pedig egész váratlanul pártjának egy része öt elej­tette. Másnap már megakarták öt tar­tani ideiglenes miniszternek tovább ; de a jellemes Floquet, ki felvetette volt a kabinetkérdést, azon ajánlatra, hogy a többség visszatér, tartsa meg a ha­talmat, s számíthat a majoritás támo­gatására, csak azt felelte: „Szavamat megtartani szoktam“, — és ment. így bukott Kómában Crispi, egy nagy párt élén, mely hozzá sokáig ra­gaszkodott s öt bizalmi szavazatokkal elhalmozta. Bukott, miután Rómában nagy tüntetések voltak ellene s a köz­vélemény politikájától elfordult. Bukott a budgetnél, de nem a budget miatt, hanem a külpolitika és a katonai re­formok miatt. Ugyanis Olaszországnak nem tetszik a véderő ama túlságos meg­feszítése, melyet a hármas-szövetség tőle követel s mely pénzügyi s gazdasági erejét túlhaladja. Nem tetszik a szövet­ségben amaz alárendelfség Németor­szághoz, mely francia háborúval fenye­geti Olaszországot. Olaszország e szö­vetségben a békét kereste, nem a há­borút, melytől irtózik s a békében az -áldást, nem pedig a tönkre jutást, túl­ságos hadi kiadások miatt. Crispi napok óta ingadozott. Különféle fogásokkal iparkodott magát fenntartani, de miután belátta, hogy maradása a bizonytalan helyzetnek állandósítása; miután felis­merte, hogy a bizalom iránta megszűnt, a nélkül, hogy leszavaztatott volna a parlamentben, a királynak beadta le­mondását. Ezt nemesen ezzel indokolta: „Nehogy az állam érdeke a parlament Mai ssámank 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék