Budapesti Hírlap, 1889. június(9. évfolyam, 150-177. szám)

1889-06-01 / 150. szám

Budapest, 1889. tX. évfolyam 150. sz. _________ Szombat, junius I, Bu dapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 fit, félévre 7 írt, negyedévre 3 írt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep után való napon Is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. SzerkontBség éa kiadóhivatal: IV. kalap-ttca 16.sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Diplomáciánk tehetetlensége. Budapest, máj. 31. Az események Szerbiában külpoli­tikánk élhetetlenségéről tesznek szo­morú tanúbizonyságot. A dolgok fejlőd­nek, egészen úgy, mint minden okos ember előre látta, ha nem is volt soha államférfiu és diplomata. Logikai kö­vetkezetességgel Milán és Natália elvá­lása óta folynak azonképpen, a mint monarhiánk érdekeinek ellenére s Orosz­ország politikájának előnyére legcélsze­rűbb. S ennek oka egyszerűen az, hogy Oroszország mindent megtesz terveinek keresztülvitelére, Ausztria-Magyarország pedig nem tesz semmit, hanem elmu­laszt mindent. Már Milán tartózko­dása alatt Gleichenbergben, s találko­zásakor Eiszticscsel Abbáziá­ban, tudnia kellett külügyminiszterünk­nek, hogy Szerbiában fordulat készül, oly fordulat, melyet Ausztria-Magyar- országnak nem szabad engedni, hogy bekövetkezzék. Milán király pozíciója azért vált tarthatatlanná, mert senki öt nem tartotta. Jó tanácsokkal szol­gáltunk neki és apró pénzzel, de ta­nácsra nem szorult s a pénz nem volt elég, neki erőre és biztosításra volt szüksége. Milán elég eszes ember, hogy helyzetét megítélje, s nem mondott volna le, ha maradhatott volna, azaz, ha Ausztria-Magyarországra minden kö­Ä BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJ1 A fekete kávé. — Elbeszélés három levelién. — — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — I. Kedves barátom ! — Kincs borzasztóbb, mintha az ember el van hagyatva ; ha nincs senkie, a ki várja ; ha nőtlen, vagy már éppen­séggel agglegény ! Elvesz a kedvem, ha kis hónapos szo­bámba térek. Egy veréb, mely ablakomra száll és egy egér, mely hálótársam — dehogy ker­getném el ! — egyedüli vigasztalóm. Beh irigyelném sorsodat, derék férfiú, ha annyira nem szeretnélek ! . . . A te szép Matil- dod mellett a lét igazi mennyország ! Itt a nagy városban vagy kávéházba vagy vizitre jár a magam fajta ember ; s a kávéház akárhogy veszszük is csak kávéház és a vizit bizony csak — vizit, barátod Andor. II. Kedves barátom ! — Múlt levelemben igen lenézöleg nyilatkoztam a vizitek felöl, azért fogtam kezembe a tollat, hogy a vizit ellen való vétségemet helyrehozzam. Úgy van, úgy ! A napokban, ebéd után, olyan érdekes vizitet éltem át, mely egy színdarabbal fölért. (Egerem és verebem féltékeny lehetne, ha meg­hallaná !) A színdarabot én és még valaki rög­tönöztük, a rendező Dudás barátunk, a hires zongoramester. rülmények között számithat, a mig nem késő, de mivel látta, hogy magára van hagyatva, s csak a végső szükség al­kalmával talál esetleg tényleges támo­gatást Ausztria-Magyarország hatalmá­ban : jobbnak látta ezt nem kockáz­tatni, hanem koronájának árán ki­egyezni Oroszországgal, s a szerb ellen­zékkel, hogy legalább fiának megmentse a trónt, s magának tisztességes vissza­vonulást és nyugdijat biztosítson. Az alkotmány re vízió csak erre való volt s elmaradt volna, ha monarhiánk más keleti politikát követ ; ez az alkot- mányrevizió egy további lépés volt monarhiánk kiszorítására s az orosz befoKás túlsúlyra emelkedésére. Risz- ticset esküdt ellenségünknek ismer­tük régtől fogva, mégis, hogy re- genssé lett, nemcsak tűrtük, hiva­talosan és félhivatalosan hizelegtünk neki; magunkat csaltuk meg, nem ő csalt meg bennünket. — Risztics azután lassan, de nyomról-nyomra elő­készítette Szerbiát az orosz politika befogadására s az Ausztria-Magyaror­szág iránti ellenségeskedésre. Ilyen tény Mihály exmetropolita hazahívása Oroszországból s Garasanin és a haladópárt megtámadtatása és szétve- retóse. Ez nemcsak véres boszu akart lenni, hanem megsemmisítése az osz­trák-magyar barátságnak és szövetség­nek örökre, hogy soha többé szerb po­A maestro megtalál tegnap este s a. le­hető legnyájasabban meghív másnapra magához ebédre, mert pompás ananászt és pulykapecse­nyét kapott egyik tanítványától. Elmentem. A mint beléptem, azonnal észrevettem, hogy háromra van terítve. Dudás, én; de ki lesz a harmadik ? Leültünk az ebédhez — ketten. A har­madik nem érkezett meg. Egyszerre kopogtatás hallatszik. — Lehet! kiáltja a maestro. Gyönyörű fiatal hölgy, valóságos menny­ből leszállóit angyal, repült be s nekem majd lehullott a pulykapecsenye a villámról. A mester bemutatása következett: „Ham­vas Andor, tanár, barátom . . ., Bércziné, öz­vegyi Bércziné, a szép özvegy, leteszi kalapját, felöltőjét és bocsánatot kér, hogy elkésett, de zongoraleckót adott. (Megbocsátottunk!) Aztán leült harmadiknak az asztalhoz és angyal létére pokoli étvágygyal evett, mint valami éhes zon- goratanitónö. Társalogtunk. Bércziné igen kedves volt; magam is, bár a görög nyelvet adom elő, egészen belemele­gedtem a társalgásba, úgy, hogy szinte rosszul esett, midőn barátom megnézte az óráját, föl­kelt és menni készült. A szép asszony is fölemelkedett. — Hohó, nem lehet! — monda a mester. Itt a kávésmasina, csak főzze meg Málika szé­pen a fekete kávét Andor barátomnak, legyen háziasszony, mert különben ez a mérges em­ber kifütyöli, ha valamikor koncertet ad. Egy óra múlva visszatérek! litikusok ne merészeljenek Ausztria- Magyarország melló szegődni, nehogy Milán király és Garasanin s a többi haladópártiak sorsára jussanak, azaz számkivettessenek, börtönbe vettesse­nek, agyonveressenek, vagy a Morava vizébe fullasztassanak. Ausztria-Magyarország barátainak Szerbiában Bertalan-éjet készített Risz­tics és pártja. Kiirtani az egész pártot, mikor gyűlésben együtt van Belgrá- don: ez volt a cél és ha nem is ülték meg őket mind, a pártot szétugrasztot- ták s megfélemlítették; elérték azt, hogy mint párt, többé nem létezik. Ezt csak úgy érhették el, hogy Ausztria-Magyar­ország diplomáciája korlátolt gyámolta­lanságában ellenségeinknek szabad ke­zet adott, barátaink tönkretételére. Diplo­máciánk a gyávaság bölcseségével hunyt szemet mindazon veszélyek előtt, me­lyek monarhiánkat a Balkán-félszigeten az orosz befolyás előrenyomulásából, s a pánszláv izgatásból, de még inkább összes szövetségeseink és barátaink méltatlan cserbenhagyásából fenyegetik Oroszország példáját lássuk, hogy az miként bánik párthiveivel ? Ott van Mihály rnetropolita esete, kit Milán ki­rály hivatalától megfosztott s számki­vetett; Oroszország befogadta, méltósá­gát jogérvényesnek s fennállónak tekin­tette, neki kegydijat juttatott évekig s most visszaviszi állásába. A szerb ösz­A szép asszony, mint engedelmes tanít­ványa a maestronak, s mint maga is ambi­ciózus zongoratanitónő, minthogy kettőtől há­romig nem volt sehol órája, nem igen kérette magát és visszaült helyére, belenyugodott meg­változhatatlan sorsába, kószitette a megrendelt fekete kávét s közben — mig a masina spiri­tuszlángja lobogott — beszélgettünk elhunyt férjéről. Meghatva beszélte el, hogy férje igen elő­kelő honvédőrnagy volt; a régi gárdából. Bérezi Gábor már a szabadságharc alatt több csatában vitézül harcolt és nem egy sebet kapott. Már ötvenhatodik évét taposta, midőn Maros Amáliát (igy hívták a szép özvegyet lánykorában) egyik rokona házánál meglátta, megszerette és nemsokára feleségül kérte. Bérezi hajdan gazdag ember hírében ál­lott, hanem a sors szeszélye, a viszontagságok elpusztították a nagy vagyont s mikor a vitéz katona elhunyt, özvegyét minden vagyon nél­kül hagyta hátra. Lányuknak, a kis Erzsiké­nek, már a zongoraórákból szerezte meg fenn­tartását a szép özvegy. „Sokat sírtam, mert férjem forrón szeretett s én is, én is szerettem férjemet !“ Pár percnyi szünet következett, mely alatt a szép özvegy szeméből pár könycsepp pergett alá, melyet a visszaemlékezés sajtolt szeméből. Azután egyszerre hozzám fordult: — Nemde ön nőtlen, uram ? — Nem akadt még eddig nő, ki belém szeressen ! — teleltem rezignációval. — Furcsa ! — folytatá ő. — Inkább szomorú ! — feleltem én. Kis szünet, jelentöségteli szünet követ­kezett, mely után íedytatám : Mai ex Írnunk 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék