Budapesti Hírlap, 1889. szeptember (9. évfolyam, 240-269. szám)

1889-09-01 / 240. szám

BUDAPESTI HÍRLAP. (240. n.) 1889, szeptember 1. taiknak tetszett prograinmul a szerb nemzeti egységet proklauiálni s a mi tartományainkat e Boszniát és Hercego­vinát in effigie aunektálni s ezzel kien- gesztelhetetlen ellentétbe helyezkedtek monarhiánkkal. Ez összeütközésre ve­zethet, logice kell, hogy vezessen s az összeütközés vége vagy az lesz, hogy Oroszország legyőzi Ausztria-Magyaror- szágot s akkor megcsinálhatják a szerb egységet, vagy hogy mi győzünk mind­kettő felett s akkor — mi csináljuk meg a szerb egységet. Mert ez egység nemcsak úgy le­hetséges, hogyha minden szerb tőlünk elszakadt, s a szerb császárságba ol- vasztatik, hanem sokkal könnyebben lehetséges úgy, hogyha minden szerb idejön hozzánk s Magyarországba ke* beleztetik. Szerbia, mint társországa Magyarországnak, nem volna boldogta­lanabb, mint Szerbia, Oroszország pro- tektorsága alatt. De no menjünk ennyire háború előtt, mely háborút mi nem keressük, Szerbia az, mely fegyverkezik. Ettől sem félünk egyáltalán s tehát inkább a békés megoldást keressük. Ez pedig az Obrenovits-dinasztia fennmaradá­sára nézve legcélszerűbben csakugyan a katonai konvenció és a vámegység által lenne elérhető. Milán, ha fiának a trónt biztosítani akarja, e politikát vá­laszthatta volna, de ugyanő az ellen­kező útra tévedt s fiát és országát az oroszoknak szolgáltatta ki. így tehát, ez időszerint arról szó sem lehet, hogy Tkőmmel báró ilyesmi ajánlatokkal jöj­jön a belgrádi recenseknek és minisz­tereknek. i\z pedig világos képtelenség, hogy a katonai konvencióért és vámegyes- ségért Szerbiának átadjuk Boszniát és Hercegovinát, mert ezt nem teszszük. A „Novoje Vremja“ hírének hamissá­gát ez a feltevés bizonyítja legjobban. A szerbeknek Boszniára s Herce­govinára irányult régi vágyódása aligha teljesülhet valaha, mert Bosznia nem akar sehova csatoltatni, saját egyénisé­gével biró tartomány lévén. Nem akar lenni borvát, nem akar lenni szerb : bosnyák akar maradni. De feltéve, hogy az egyesítés megtörténik, ez ismét csak úgy Tehetséges, ha Szerbia is a mon- arhiához csatoltatnék s a Habsburgok jogara alá kerülne. A Thőmmel bárónak tulaidonitott programm tehát nem egyéb, mint a pánszlávok rémlátása Szentpótervárott és Belgrádban, — mert onnét került a mese az orosz fővárosba — hogy Ausz­tria és Magyarország miket követelhet­nek és miket tehetnek, ha egyszer Bócsben megszakad a hosszutürós ha­jókötele, meTyre a keleti béke horgonya kötve van. Ha oroszok csinálnák a külpoliti­kát Bócsben, úgy csinálnák, mint a „Novoje Vremja“ mondja, de osztrák diplomatákról ilyesmit feltenni vakmerő tudatlanság. Budapest, aug. 31. Á Lérom-egy királyság. Az Agramer Ztg., a zágrábi kormány félhivatalos újsága, is hozzászól a dalmát tart ománygyülés bizottságának programm- jáboz és a többi közt a következő megjegyzések­kel kiséri : Az unionista párt, mely a kiegyezést alkotta és az ö örököse, a nemzeti párt, Dalmáciának Hor­vátországgal és Szlavóniával egyesítésének eszméjé­ről sohasem mondott le, sőt ez eszme a kiegyezési törvényben határozott kifejezést talál és a magyar országgyűlés s horvát tartománygyülés okmányaiban, valamint a törvényekben és címzésekben kifejezte­tik. Magyarország a koronázási okmányban is, mint magasztos királyi kötelességet jelölte meg a Szent- Istvón korona országai integritásának nemcsak fenn­tartásét, hanem helyreállítását is. Dalmáciának Hor­vátországgal való tényleges egyesítése tehát csak a magyar-horvét kiegyezés szempontjából jöhet tekin­tetbe A kiegyezési törvény pedig közös magyar- horvét törvény s Dalmáciának Horvátországgal való tényleges egyesítése csak e közös magyar-horvát közjog alapján gondolható. A horvát nemzeti párt­nak tehát vissza kell utasítania az együttműködést oly párttal, mely ignorálja a horvát-sziavon auto­nómia közjogi alapját. A Magyarország nélküli egyesités közjogi értelmetlenség, a Magyarország ellen való egyesités pedig politikai értelmetlenség. A cikkíró azután kifejti, hogy Magyarországon ma kevés politikus van, ki kiterjesztetni akarná szt. István koronája területét. De el fog jönni az idő, midőn azt ki kell majd terjeszteni. El fog jönni az idő, midőn Dalmáciának Horvátországgal egyesítése nemcsak horvát, d8 magyar érdek is lesz. A mint az beáll, a tényleges egyesités bekövetkezik. A dal- tnáciai nemzeti párt ezt csak úgy siettetheti, ha a jelenlegivel ellenkező utat követ, vagyis Magyar- országgal érintkezést keres s igazi „magyaros“ párttá alakul, Csak ha Magyarország az által az államhü elemek szaporítását láthatja, fog az ismerős hang szólal meg fülemben. Egy rop­pant szózat ; félelmesen nagy a kicsiny em­bernek és mégis édes és nyugosztaló, mint az orgonazengés. A tenger szólt. Nem tudom, melyik. Az Óceán a bretagnei partokon, a tirréni Nápoly­iiéi vagy a Mámora? Kisded-gyügyögés, a hogy az ember különbözőképpen elnevezte. 0 az egy és ö a nagy. Ha egy kék vonal, a hajószoba ablakát átszelő, ha zordon hegyes vidék, fenyegető hullámormokkal, feneketlen Crvényvölgyekkel. Hatalmas az ö szava, mikor oly zenés lágyan simogatja a sziklát, mintha minden csöppjo ozüstgyöngy volna; és hatalmas az ő szava vészes éjeken, mikor min­den habja ágyulövés dördületóvel bőg bele az orkánba. Világrészek, kontinensek, birodalmak, nagyvárosok és népek mind kicsinység ü mel­lette ; a közelség és távolság fogalma elvesz rajta, mint a végtelenségben és örökkévalóság­ban. És megszakad mellette a vasutak vonala; a két sin, ez a két csodálatos hosszúság, egy szerre rövid lesz. A móló kövén ott a vége — vagy a kezdete. A kikötőben, kiszolgált vasmacskára tá­maszkodva vagy láblógatva a partról, mindig látni embereket, a kik nézik a tengert. Vének és ifjak, filozófusok és együgyüek. Hallgata­gon, mozdulatlanul mélyesztik pillantásukat a vizbe és ki a s-emliatárra, hol összeolvad a két kék sávoly. És arcukon mélyebb meditáció vonása van, mint a kórusban iilö néma-bará­tén. Az öreg mereng, a fiatal ábrándozik, a bölcs eszméikedik, a tudatlan róvedez. Minden agyvelönek munkát ad a, tenger, a gondola­toknak ez örök forrása. És ezzel vonja magá­hoz az embert. Parti lakók, a kik életük min­den napját ott töltötték mellette, épp úgy ki­járnak hozzá, ha egy szabad órájuk van, mint a szárazföld fiai, a kik csak ma reggel látták meg először. A chamonixi völgyben, a Rajna mellékén vagy más paradicsomi tájon viszont sohse látni benszülötteket, a kik a vidék szép­ségeit csodálnák. A ma érkezett idegen nem tud hová lenni az elragadtatástól, míg az oda­való nem is veszi észre, hogy az ő hazája mily gyönyörű. Mert a Mont Blano jégkoronója, a romantikus lovagvárak, a tündéri kilátások mindig egyformák ; a ki unellettük nőtt föl, tán észre sem vette, a kit pedig a sors állan­dón odaköt, hamar belellik velük. Mozdulatla­nok, változatlanak, élettelenek. De a tenger él és örökké más-más ; minden pillanatban uj, ki­fogyhatatlan találékonysága folyton nem sej­tett meglepetéseket hoz, szüntelen cserélődik, nincs nyugovása, nem áll meg soha. Minden percben azt érezzük, hogy még nem láttuk eléggé, hogy voltaképp csak most kezdtük nézni. Örök ifjúsága a varázsa. Ezért üdíti meg az agyvelöt, ezért mozdítja munkásságra az elmét, ezért ad gondolatokat. Ezért szerel­mes belé mindenki ; ezért boldogtalanok azok, a kik meghalnak, a nélkül, hogy látták volna. E. egyesülés a komoly megfontolások stádiumába lép­hetni. Nehány Josipovich, Khuen-Hédervdry és Rauch igen hasznos, sőt szükséges lenne a dalmá- ciaiaknak. Ma az egyesülési programm nem egyéb, mint a horvát nemzeti párt kihívása és a horvát tartománygyülés összeülése pillanatában tett közzététele azt mutatja, hogy az összes hor­vát ellenzéki pártok egyesülésének programmjául fog szolgálni. Ezt a cikket — mint nekünk Zágrábból táv­iratozzék — a horvát nemzeti párt egyik előkelő­sége irts. Az Idei ujoncjutalék számbavétele ügyében a honvédelmi miniszter körrendeletét intézett a tör­vényhatóságokhoz. A hivatalos lapban ma közzétett rendelet szerint a honvédség ez évi legkisebb ujnne- jutalékának kiegészítésére az ajánlás és beosztás fenntartásával besorozottak közül 1705 újonc enged­tetett át s másfelől a múlt évről fennmaradóit jóba- vételek — illetőleg feleslegek — és hátralékok a folyó 1889. évre nem hozhatok át és nem számítha­tók fel. Ezek következtében és tekintettel arra, hogy az ujoncjutalékoknak sorozó járásonkinti ki­vetése nem volt eszközölhető és a törvényes újonc jutalékok erejéig mutatkozó hátralékok előrelátható lag ez évi augusztus hó 31 ig sem lesznek fedezhe tök : a végleges számbavétel tekintetében is rend­kívüli eljárás vált szükségessé, melyre nézve a kö­vetkező utasítást adja a honvédelmi miniszter : Az ajánlás és beosztás fentartásával besorozott újon­cok közül azok, a kik a honvédség legkisebb jutalékának fedezésére átengedtettek, a végle­ges számbavételnél, vagyis ez évi augusztus hó 31-ével a hadkiegészítési kerületi és gya- log-fáidandár (honvéd-ezred) parancsnokságokkal egyetértöleg a honvédséghez helyezendök át ; ön­ként értetvén, hogy ezen áthelyezés a legma­gasabb korosztályban álló és a legnagyobb sorszá­mokkal biró egyéneket illeti. A múlt évről fenn- maradott jóbavételek illetőleg fölöslegek és hátralé­kok a fentemlitett megállapodás szerint a jelen év­ben felszámithatók nem lévén : a végleges számba­vételnél egyfelől csak a folyó január hó 1-étől jú­nius hó 30 áig s másfelől a julius hó 1-től augusztus hó 81-éig terjedő sorozási eredmény lesz tekintetbe veendő. A kimutatások mind a sorozó iáiásokbelr tisztviselők, mind a hadkiegészité3Í kerületi és gya­log féldandár (honvéd ezred) parancsnokság által aláírva, sorozójárásonkint és külöu-külün jelentései* kíséretében folyó évi szeptember hó 15-éig múlha­tatlanul és a netaláni mulasztásban hibás közegekre báramlandó szoros felelősség terhe alatt terjesz- tendők fel. A párisi gróf kiáltványa. A párisi gróf a következő kiáltványt intézte a francia vá­lasztókhoz : Franciák ! Döntő harc előtt állunk. Arról van szó, hogy megtörjük annak a pártnak a hatalmát, mely fenyegeti a közjólétet és megsértette legdrá­gább szabadságaitokat. E célra működjön közre minden jóravaló polgár. Semmi se válaszsza el őket; a konzervatívak tartsanak össze. Különösen ti, a kik a monarhia hívei vagytok, adjátok jó példáját haza" fiságtoknak és összetartástoknak. A hol jelöltetek van, támogassátok erélyesen ; egyebekben alkalmaz­kodjatok a harc követelményeihez és ne bánja* tok ellenségként azokkal, kik ugyanazon ellenség ellen küzde­nek, mint ti. Megbízó tjaitok a legégetőbb bajok orvoslása után az országnak vissza fogják szerezni az ön elhatározás jogát, melyet a köztársasági párt 1884-ben az alkotmányból kitörölt, a mennyiben Franciaországot köztársasági államformába nyűgözte és a kibontakozás minden útját elzárta. Az uj r e- vízió a kényszerhelyzetet meg fogja törni, a nemzet jogát vissza íogia adni, és ez által megte­remti majd a vallási béke, az állandó institúciók korszakát és biztosítja demokratikus társadalmunk' nak a szabadság zavartalan, nyugodt gyakorlatát’ Ha eljön az óra, emlékezzetek vissza, hogy a mon­arhia mi volt a múltban. Katolikusok, keresztények, vájjon habozhattok-e ? Melyik rendszer adhat több garanciát gyermekeitek nevelése, a lelkiismereti sza­badság és a vallás oltalma iránt ? Imperialisták, ón nem kívánom tőletek, hogy tagadjátok meg a múl­tat, de meg fogjátok-e tagadni a monarhia támoga­tását azon a napon, a melyen a nemzet szavazat* azt fogja kimondani, hogy az egységet képviseli. Ti a kiknek szándéka becsületes, a kik becsületes, konl zervativ köztársaságra törekedtek, ti nem fogtok örökké védeni egy kormányfurmát, melyet elítélne*5 kudarcai. Végre ti mindnyájan, kik Franciaor­szág boldogulását akarjátok ki- és befelé egyaránt, ezt nem fogjátok mától-holnapig élő kormányoktól várni. Lépjetek a szavazó urnához, ne féljetek a ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék