Budapesti Hírlap, 1889. december (9. évfolyam, 331-360. szám)
1889-12-01 / 331. szám
1889 december 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (281 sz.) Minisztertanács. Ma este több órai minisztertanács volt. A főrendiház négy uj tagja. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratot közli : A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885. VII. t.-cikk 5. §-a alapján, magyar minisztertanácsom előterjesztésére , Barcsai Domonkos földbirtokost, Göncz Pál nyugalmazott államtitkárt, Graeff Ede lovassági tábornokot és Wenzel Gusztáv nyugalmazott budapesti egyetemi tanárt a magyar országgyűlés főrendiházának élethossziglani tagjaivá ezennel kinevezem. Kelt Budapesten, 1889. évi november hó 25 én. Ferenc József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. E kéziratból Wenzel Gusztáv egyet, tanárra vonatkozó kitüntetést a félhivatalos Nemzet arra használja fel álkalmul, hogy szemrehányást tegyen az „ellenzéki lapoknak“, melyek az érdemes tanár nyugalomba vonulásakor „vádakkal halmozták el a kormányt, amiért olyan érdemes férfiakat, akik a politikában nem szerepeltek, hanem a tudomány terén tűntek ki, nem tudja méltányolni “ E szemrehányás egyenesen a Budapesti Hírlapnak szól. Mi írtuk ezelőtt két hónappal, mikor a kitűnő tanár és tudós félszáz évet meghaladó pályája után nyugalomba vonult, hogy jellemző a korra s a kormánykörök szellemére, ha egy ily nagyérdemű férfiú csak abban a sablonos kitüntetésben részesül, hogy számára a „legfelsőbb elismerés nyilvánítása kegyelmesen megengedtetik.“ Azóta két hó múlt el s mi szívesen elismerjük, hogy a kormánykörök megszívelték panaszunkat, megtették, amit akkor óhajtottunk : fölterjesztették a koronához Wenzel Gusztáv kinevezését a főrendiház tagjává. De ebből az következik, hogy két hó előtt nekünk volt igazunk, nem a kormánynak s a Nemzet utólagos berzenkedését visszautasíthatjuk. Kossuth nyilatkozata honosságáról. Kossuth Lajosnak a honossági törvényre s illetőleg a saját honosságára vonatkozó nyilatkozata, mint az ET s írja, már két hét előtt megérkezett a függetlenségi és 48-as párthoz s abban világosan kijelenti, hogy őt magyar állampolgári jellegétől egy érvényben levő törvény fenyegetvén megfosztani, e fájdalmas eshetőséget róla mi sem háríthatja el, mint egy másik törvény, mely az előbbenit akként változtatná meg, hogy ennek jogfosztó hatása külföldön tartózkodó más hazánkfiaira általában s reá különösen ki ne terjedjen. A válság Zágrábból táviratozzék nekünk : m Agramer Tagblatt állítólag teljesen hiteles forrásból arról értesül, hogy Tisza lemondása esetén a báni méltóságban is változás fog beállani. Khuen-Héderváry gróf utódja gyanánt Bombelles Márk grófot emlegetik, vagy az is lehetséges, hogy a báni méltóság egy magasabb rangú hivatalnokra fog ruháztatni. Az idézett lap e hírrel hozza kapcsolatba a tartománygyűlés tanácskozásainak szerdáig történt felfüggesztését és a bánnak Budapestre utazását. E hírt a legnagyobb fentartással kell fogadni. Boulanger ellenjelöltje. A francia képviselőház ama bizottságában, melynek a fölött kell határoznia, váljon J o f f r i n vagy Boulanger, a megválasztott képviselő, a legnagyobb zavar uralkodik. A javíthatatlan és ismét a boulangistákkal kacérkodó Clémenceaunak tulajdonítható, hogy a bizottság tagjai most már maguk sem tudják, hogy mit akarnak. Clémenceau ugyanis azt látja, hogy a prefektúrának nem volt joga Boulanger megválasztását érvénytelennek nyilvánítani, mert ez a jog a kamarát illeti. Hogy e felfogás mily zavart okozott, bizonyítja a szavazás eredménye. J o t f r i n megválasztását 17 szóval 16 ellenében megsemmisítették, azután 18 szóval 12 ellenében helyeselték a Boulanger-ra adott szavazatok megsemmisítését és 16 szóval 16 ellenében helytelenítették az egész montmartre-i választási eljárást. Az egyik határozat lerombolja a másikat. Ekhaoszban a kamara van hivatva dönteni. Valószínű, hogy Joffrin megválasztását fogja helybenhagyni. doz parányi koponyájában, mint a mi földünk nagy elméi. A megmérhetetlen, az imponderábilis, a halhatatlan lélek nem esik semmi napóriás, vagy semmi porszemcsöppség mértéke alá. Az egy mindenütt! Hosszúsága, szélessége, magassága, súlya, mennyisége nincsen ; az a semmi, ami van. * Ember vagyok, tehát rossz, mert hiú. Elgondolván s elhivén, hogy ez a porszem vagy mellette bármelyik, egy világ, tele ezermilliom emberrel, vágyakkal, küzdelmekkel, örömökkel és bánatokkal, gonosz kedv támad bennem, hogy megsemmisítsem ezt a kis földgolyóbist, amely így nézve, amint aranyosan vígan táncol a napsugárban, mégis olyan nagyon irigylésreméltónak látszik. Meg az a hallatlan kevély gondolat, aminő még nem fordult meg emberfejben: tudatosan megölni egy egész világot! Herosztrátusz hozzám képest csekélyebb a gonoszságban, egy jámbor bárányka. Megölni egy világot! Egy roppintásra tengerestül, őserdőstül, civilizációstul! Egy parányi morzsolással semmivé tenni sikerekkel, zajjal, tapssal teli színházakat, parlamenteket, a művészet és indusztria csodáit, Pantheonokat, piramisokat, fölvonuló hadseregeket, triumfust járó császárokat és a gaz utcagyereket, aki a vak koldus kalapjából kilopja a krajcárt. Rengeteg gondolat! Iszonyúbb és nagyobb mindennél, amit eddig az ördög incselkedése emberbe sugalmazott. Hét körmöm közt fogom megszerezni az itéletapját e világnak, hogy megharsanjanak levegőjében az égi trombiták és ezermilliom ember meredjen a sötét végtelenségbe, ajkán a kétségbeesett jajgató kérdéssel: „Quid sum, miser tunc dicturus?” De nem ! Tudományosan fogom előidézni napját Isten haragjának e porszemvilágon, ahol szintén megjósolták a próféták a dies irae-t az őscivilizációk kezdetén, hat-hétezer év előtt, vagyis az én zsebórám szerint ezelőtt tizenkét-tizenhárom perccel. Az egyetemről megmaradt bontókésem tisztára törlött hegyével röptében fogom meg azt a cudar kis világot s elővéve rég elfelejtett ügyességem maradványát, ráteszem a 480-szoros vonalnagyítású Harmackmikroskópium üvegére . .. Hátha meg tudom látni rajta egy-egy világrész körrajzát, egy-egy egetverő Cordillera-hegység csipkézetét, egyegy óceán vizében a szigeteket, mint ahogy a csillagász messzelátójával észreveszszük a Marson a rejtelmes csatornavonalakat s a Holdon a Nyájasság tengerét, s ha meglátom rajta mindezt, mily megőrjítő, gaz gyönyörűség lesz ezt a földgolyóbist ott a mikroskópium tárgyüvegén belefojtani egy csöpp vitriolba ; hadd érje meg a legszörnyűbb világvégét, túladjon egy második, az elsőnél milliomszor nagyobb égető, maró vízözönbe, megszenvedni minden bűneit és virtusait. Szememet nagyitólencsével fegyverezve, neki állok a beszűrődő napsugárnak a késem hegyével s várom, hogy rálibbenjen a őrszem. De mik történnek ott ez alatt? Aban a pillanatban, amikor az acélpengével árnyékot vetettem rá, a mikrokozmosz lakói egyszerre azt látták, hogy sötét körülöttük a mindenség. Az első pillanatban természetesen csak az a félteke vette észre ezt a rettenetes, kimagyarázhatatlan tüneményt, amelyen épp nappal volt. Azonnal tengeralatti kábeltelegrammok röpítették a kirt a másik félgömbre, ahol épp szokott éjszaka lévén, még nem sejtettek semmit. Az obszervatóriumok megtelegrafálták egymásnak a rémítő fenomén részleteit, a spektroszkópia nem derített ki semmit, a leghatalmasabb teleskópok csak a csillagfáján vaksötétet mutattak. Mindkét félgömb lapjai rémületes vezércikkekben, hasábos tudósításokban méltatták a jelenséget. De nem soká kellett a messze hírekre szorulniuk; tizenkét óra múlva náluk is beütött az örök éjszaka. A babonás nép némely falvakban ütni kezdte az izraelitát, hogy ezt a bajt is ő hozta a nyakukra. Pedig ez egyszer ártatlanok voltak szegények, mert amint méltóztatik tudni, az egész elsötétedés égi csodája csak az én késem árnyéka volt. Ami ezután következik, az rettenetes. Először is megváltozott az egész világ klímája. Az első tavaszon (Vinoo másodperc alatt) már a növényekből kivesztek a chlorophyll-sejtek, amelyek zöld színét adják a plántának. Halavány lett a vegetáció, mint a pincében nőtt satnya penészgomba. Aratásról szó sem lehetett többé ; a börzék először irtózatosan fölverték a gabona árát, kiütött az ínség, végre már a királyok is patkányhúst ettek és végre legvégül éhen halt maga a börze is. Öt esztendő alatt nem volt többé ezen a földön élő ember és szárazon lakozó állat. Csak a folyamok és tengerek lakói bódorogtak még a hideg, sötét mélységben egymást falva. Aztán — a késem csak nem mozdult az egy helyzetből, a melylyel elfogtam a porszemtől a világosságot — aztán kezdtek az egyenlítő felé vonulni az északi és déli sarkok jegestengerei és érintkeztek ott, azon a pár év előtt még ragyogó, mosolygó tájon, ahol óriás pálmák és banánok imbolyogtak a kék vizek partján. Jéggé vált, köve lett világ a porszem, a mikroskópium alá már csak holt váza kerül. ❖ — Öcsém, Fantázia, te pernahajder, már megint igen ostoba dolgokat követtél el, szóla e percben az Okosság, aki hálókabátban, pancsban, szájában reggeli pipájával, épp aulószobájából lépett ki. Az öreg úr után fenyegető képpel a másik két nagybácsi jött elő : a Tudás és a Logika ; az utóbbi mogyorófapálcát rejtegetett a háta mögött. Amit látván Fantázia urfi, kereket oldott s biztosan tudom, hogy jó ideig nem fog mutatkozni. E. A horvát költségvetési vita. — Távirati tudósítás. — Zágráb, nov. 30. A tartománygyűlés ma folytatta a költségvetési vitát. Cernkovich kijelenti, hogy a költségvetés iránt bizalommal viseltetik és azt elfogadja. 1860-ban — mondja a szónok — semmiféle jogokkal nem bírtunk , a kiegyezés adta meg az autonómiát. 1848 előtt nem rendelkeztünk autonómiával, országgyűlésünk nem volt, csak három horvát vármegye tartott kongregációt, míg Szlavónia közvetlenül a magyar országgyűlésen képviseltette magát. Bizonyára nem kívánják ma már, mint kívánták a régi illyrek, hogy Bécsben létesittessék egy centrális parlament. A kiegyezés által elértük azt, hogy érdekeinket megvédelmezhetjük s a szónok tagadta, hogy Magyarország a kiegyezésen sérelmet ejtett volna. Ha közigazgatásunk csakugyan rossz, amint az ellenzék állítja, annak mi vagyunk okozói , de a közigazgatás jó, csakhogy még fejlődésben van. A szónok szükségesnek tartja, hogy a hivatalnokok a kormány politikáját kövessék, hogy ezáltal a népet az ellenzék félrevezetésétől megóvják és megakadályozzák az oly katasztrófa ismétlődését, aminő az 1883-diki volt. Polemizál ezután Markovics és Jakucsin képviselőkkel s visszautasla azt az állítást, mintha Horvátországban abnormis viszonyok léteznének. Kimutatja, hogy mily illojális az ellenzék állásfoglalása a külügyi politikában. Az ellenzék — úgymond a szónok — szereti és magasztalja Oroszországot, szövetségesünket, Németországot, pedig gyűlöli. (Óriási zaj , ellenmondás balról.) Az ellenzék a monarchia izolálására és veszedelembe döntésére törekszik. A szónok a kiegyezés alapján áll, azon az alapon, melyet a horvát bán megmagyarázott. Elfogadja a költségvetést, abban a reményben, hogy a néhai trónörökösnek eme szavai: „Horvátország legszebb gyöngye lesz Szent István koronájának“ — nemsokára teljesedni fognak. (Nagy tetszés jobbról. A szónokot számosan üdvözlik.) Banjavicski a javaslat és a kiegyezés ellen szólott. Azt állítja, hogy a Starcsevics-párt a leglojálisabb. Erre a tárgyalás az interpellációk megtartása céljából megszakíttatott. Vrbanics kérdi a kormányt, tett-e valamit a Budapestre vitt levéltári okmányok visszahozatala iránt és hajlandó-e a kérdés megoldása iránt a szükséges intézkedéseket megtenni. Folytattatván a költségvetés tárgyalása, Vukontinovits, a nemzeti pártkör elnöke, emel szót. Szerinte az ország pusztulásáról szóló panaszok csak frázisok, az ellenkező az igaz, a nemesség hanyatlásának nem a kormány az oka. Markovicscsal szemben megjegyzi, hogy olyan okmány, mely Horvátországnak Magyarországba való bekebelezését igazolná, nem létezik. A kiegyezés elismerte és szabatosan körülírta Horvátország önállóságát; a bán beismerte, hogy mindkét nemzet azt teljesen egyenlő alapon kötötte meg. E szerint biztosíthatja Markovicsot, hogy ma is 1845-diki álláspontján állana. Még Krsnjavi szólt a javaslat mellett és ezzel a vita bezáratott s a legközelebbi ülés december 4-ére, szerdára tűzetett ki. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, nov. 30. — A végleges vízmű. Salbach drezdai mérnök megküldte a fővárosnak a káposztásmegyei dunakeszi határban a múlt nyáron végzett próbafúrások alapján készült térképet, mely az újpesti szigettől Dunakesz községig terjedő területen található különféle földrétegeket tünteti fel. A térkép 3