Budapesti Hírlap, 1890. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1890-02-01 / 31. szám
2 finttal segélyezett 50 joggyakornoki állás szervezése s a kodifikácionális költségnél: 80,000 forinttal történt előirányzása, melyek minden nehézség nélkül jutottal bele a költségvetésbe s abban minden bizonynyal csorbítatlanul meg is fognak maradni. Csupán a 30,000 forint ellen keletkezett egy kis reakció a kormánypárt körében és pedig a kormányelnökhöz közel álló párttagok részéről, kik jogász létükre sokallották ezt az összeget a kodifikációra, de ebből az ellenzésből nagyon is kirítt a jogreformot megakadályozásának, vagy legalább késleltetésének célzata. Szilágyi Dezsőnek tehát elég volt erre egyszerűen csak rámutatni s a reakcionáriusok erről a térről is visszavonultak adajukba. Reméljük, hogy ebben az irányban nem is tesznek újabb kísérletet. Szilágyi Dezsőnek tehát meg fogja adni a törvényhozás a módot arra nézve, hogy a kodifikáció előmunkálatait az egész vonalon erélyesen megindíthassa s az igazságügy épületét akadálytalanul felépíthesse. Hrmit e részben már tett és kezdeményezett, az nem felel meg ugyan minden részletében az általunk vallott elveknek, de egészben véve mégis összhangzásban áll a helyes jogreformok megvalósításával. A kh. táblák szétosztásáról s a polgári perjog részleges szabályozására vonatkozó javaslatról általánosságban már szólottunk. Ezúttal még csak annak kiemelésére szorítkozunk, hogy amenynyiben a decentralizációval, mint bevégzett ténynyel, immár le kell számolnunk s amennyiben még azzal a gondolattal is meg kell barátkoznunk, hogy azt a végleges perjog megalkotása előtt fogják életbe léptetni, ebben az esetben múlhatatlanul szükségesnek tartjuk legalább azt, hogy előbb léptessék életbe a, sommás eljárás reformját s csak mikor ennek következtében a kir. tábla megszabadul a restanciáktól, ekkor történjék meg a decentralizáció, egyedül rosszabb részünket izgatja föl , meg bírjuk figyelni, hogyan küzdenek a felülkerekedni akaró jobb érzések a sötét gondolatokkal. Az ember szerencsétlennek, barominak tudja magát e részegségben, a rokonok és barátok közepett, akik elszomorodnak és megrémülnek ez állapot láttára, vádolja magát, hogy oktalan, vétkes, méltatlan az ember nevére és néha saját kezével veri fejét, de nem bír megjuhászodni. Máskor az ilyen részegek dühös vitában egyszerre hirtelen megnyugszanak, mintha egy békéltető szót akarnának kiejteni, amely mindent eligazíthatna; ez a szó az ajkukon van, erőltetik is kifelé ... és mégis — káromkodás vagy sértés böhög ki helyette, mintha egy lelküket megvásárlótt démon ragadta volna ki onnan. Ezekre igazán ráillik az a név, amelyet az indiánusok adnak a részegnek: rumxim, vagyis veszett ember. Semmi km nem roszszabb e fonákságnál, amely uralkodik az emberen és felforgatja egész valóját, agyonnyomja akaratát, kiforgatja szívét és megmérgezi vérét. A pszichológust ennél semmi lélekállapot nem világosíthatja föl jobban, hogyan lehetségesek esztelen, kimagyarázhatatlan gonosztettek, hogyan támadnak az alaptalan gyanúk szörnyű összekeveredései, amelyekből aztán az ártatlanok ellen dúló vérboszáig menő bizonyosság származik; hogy mik a harag és gyülölség ördögi gyötrelmei, amelyektől szabadulandó, az ember kész bűnt elkövetni és feláldozni egész életének szabadságát, hogyan születik és tör ki a dühös harag, amelyben bűnösök, áldozatok és gúny tárgyai vagyunk egyszerre s a melyben elménk ki-A többi jogreformok iránt s nevezetesen a bűnvádi eljárásra, a polgári törvénykönyv egyes részeire s az ezekkel összefüggő javaslatokra és tervekre nézve egyelőre még homályban vagyunk. Reméljük azonban, hogy az igazságügyminiszter a budget-tárgyalás alkalmával ezekre is megadja a felvilágosítást. Mert bármily rövidre szabjuk is az ő költségvetésének tárgyalását, azt közel egy évi kormányzása, után immár elvárhatja a nemzet, hogy pozitív tervei és megállapodott nézetei legyenek , hogy azok iránt a tájékozatan és sok tekintetben aggódó közvéleményt megnyugtassa. Budapest, jan. 31. A képviselőház közgazdasági bizottsága Falk Miksa elnöklete alatt tartott mai ülésében az ínséges tengerészek kölcsönös segélyezése iránt Németországgal kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A bizottság elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Tárgyalás alá vétetett ezután az 1890-iki népszámlálásról szóló törvényjavaslat. Emiek előadó kiemeli, hogy a javaslat a tíz év előttinek keretei között mozog, azzal a különbséggel, hogy mellőzte az állatösszeirást s a vezetést nem a közigazgatási bizottságra, hanem a törvényhatóság első tisztviselőjére bízza s végül figyelmeztet arra, hogy az összeírás sem az illetőségre, sem a honosságra alapul nem szolgálhat. Petrich a népszámlálást nem az újév utáni, hanem az újév előtti tíz nap alatt vélné eszközlendőnek. Hotgy óhajtaná, hogy az állatösszeírás is, habár elkülönözve, nem sok idő múlva eszközöltessék s kérdi, megtörténtek-e a kellő intézkedések, hogy Ausztriában is megfelelő időben eszközöltessék a népszámlálás ? Boross miniszter előadja, hogy tíz év előtt is ugyanez időpont — dec. Slike — választatott, anélkül, hogy ebből bármi nehézség származott volna. Az állatösszeírás azért mellőztetett a javaslatból, hogy a komplikációk lehetőleg kerültessenek , a földmivelési miniszter azonban az állatösszeírást teljes mértékben végre fogja hajtatni. A népszámlálást Magyarország autonóm hatáskörben hajtja végre, valószínűnek tartja azonban szónak, hogy Ausztriában is ugyanekkor meg fog történni a népszámlálás. Hegedűs Sándor közgazdasági szempontból szükségesnek tartaná, hogy az állatösszeírás ne tíz, hanem öt évenkint történjék. Baross miniszter megjegyzi, hogy az intenció az, miként az állatösszeírás ne csak kellő alapossággal történjék, hanem folytonos nyilvántartásnak legyen tárgya. György Endre a köz- és magánépületek összeírását nyugodtan kehagyhatónak tartaná e javaslatból. A fővárosra nézve teljesíti ezt a statisztikai hivatal, az ország többi részeiben a lakórészek viszonya a lakossághoz igen csekély jelentőséggel bír, az épületeknek pedig pontos öszszeírását adja az adóstatisztika. Tisza István elismeri, hogy a fővárosban ez adatok más után is beszerezhetők lennének, ámbár itt is a más oldalról való összeírás már csak a kontrol szempontjából is előnyös, de a vidékre nézve is számos oly momentum forog fenn, mely igen fontossá teszi az épületek s lakórészek összeírását. Boross miniszter szintén hangsúlyozza ez összeírás fontosságát, mint amely valóban szükséges a nyerendő kép teljességéhez. A bizottság változatlanul elfogadja a törvényjavaslatot. Végül tárgyalta a bizottság az Ausztriában hitelesített hordóknak a magyar korona országaiban való forgalomba helyezhetéséről szólótörvényjavaslatot. A bizottság változatlanul elfogadta a törvényjavaslatot. dolgozásunik és érzésünk épülete már erősebb és jobban ellent áll, mikor a részegség meg akarja ingatni. Mámorunk higgadtabb. Szép illúziói közül már csak a legszerényebbektől engedjük magunkat megcsalatni. Még szeretjük a zajt, de csak úgy, hogyha nem hallatszik ki az utcára. Tetszik a szabadszájú beszélgetés, de csakis bizalmas barátok között. Nem örvendezünk többé, de elégedettek vagyunk és korunk, állásunk kiváltságai bizonyos vigasztaló érzést adnak belénk; valami nyájas, jóakaró hajlandóság ez, amely békességet és tisztes mulatságot kedvelő drámai apa hangján szólaltat meg bennünket; és még néhány korty bor után érezzük, hogy az okosság nehéz keze érint vállon. Az öregeknél, akiknek érzékeiből úgyszólván csak az ízlés maradt meg, a mámor alig egyéb, mint testi gyönyörűség. A jövendőt már nem szépítheti meg, legfölebb a múltat ; az emlékezés részegsége ez, az ifjú és érett kor rózsaszínű víziója , és vele jár valami derült belenyugvás a természet kemény törvényébe, amelyk ellen máskor föl szoktak támadni. Ezt a lélekállapotot tükrözik vissza oly jól Teniers és Van Ostade ittas vénei, akik asztal mellett ülnek, egy kicsit meggörnyedve, kezükben pohár, félig behunyt szemükben egy kis gonoszság és ezer ifjúkori csínytett emléke, ajkukon reszkető mosolygás, amely a kéjes langyosság érzését fejezi ki, és előrenyúló, vörös állukon egy bölcseséggel teli kis gödör mintha azt mondaná: „Nekünk már kevés örömünk van , igyekezzünk hát hasznát venni ennek a kevésnek.“ BUDAPESTI HÍRLAP. (31 sz.) 1890. február 1 Szerb egyházi ügyek. Petrovits Vaszilián újvidéki püspök és a karlócai görög nemegyesült érsekség adminisztrátora, lapunk újvidéki tudósítója előtt a következőképpen nyilatkozott a szerb egyházi állapotokról. A január 30-án tartott szentszéki gyűlés elhatározta, hogy a kongresszust április 24-ikére hívja össze. A kongresszus kizárólagos feladata a pátriárkaválasztás. Tekintettel a szerbek mostani izgatott hangulatára, jobb lenne a kongresszus összehívását elhalasztani, mert különben rendkívül elkeseredett jelenetektől lehet tartani. De ha a kormány a kongresszust meg akarja tartani, akkor természetesen senkinek sem lehet ellene kifogása. Különben a szerb egyház- és iskolaügyek ez idő szerint rendezettebbek, mint valaha. A szerb politikai pártharcok most nem játszanak be az egyházi politikába. Petrovits folyvást szem előtt tartja adminisztrációja alatt, hogy a szerbeknek a kománynyal karöltve kell járniok s akkor a szerb egyházügyek mindenkor rendben lesznek. — Lemaits és társainak vizsgálati fogságba helyezéséről következőleg nyilatkozott: Hogy bűnösök-e vagy nem, azt nem tudja, de ha igen, akkor az egyház részéről nagyobb büntetés fogja őket érni, mint a minővel a világi bíróság fogja őket sújtani. Ez esetben az egyházi büntetés örökös fogság egy kolostorban, a körnet csak a halál adhat szabadulást. A regále-megváltás. Félhivatalosan jelentik: A magyar általános hitelbank által képviselt konzorcium, mely a regále-kötvények egy részét fix áron átvette, a címleteket csak azután kaphatja meg, ha a regáletulajdonosoknak készpénzre való igényük bejelentésére kitűzött határidő lejárt. Magától értetődik, hogy a konzorcium csak azután fogja elhatározni, hogy a papírok szabad kézből vagy aláírás útján adassanak-e el, s így mindentatja vétkességünk mértékét, összezavarodik és elvész. A világ legjobb embere is, aki valaha tapasztalta a kor ilyen hatását, visszaemlékezhetik, hogy voltak pillanatai, amelyekben képesnek érezte magát a leggonoszabb cselekedetekre s aki ezt egyszer átélte, annak szivében egy redő mindig nyitva lesz a könyörület számára, mikor a bűnösöket elítéli. A bor sokféle hatása nemcsak az ivó lélekállapota, de kora szerint is változik. E hatás a zsenge ifjúságban a legnagyobb. Goethe azt mondja, hogy az ifjúság „részegség bor nélkül.“ Ha hozzáveszszük a bort is, a részegség azzá válik, aminek Seneca írta: szántszándékos bolondság. E korban a reménységek és illúziók már rendesen is oly élénkek, hogy a legcsekélyebb izgatásra aztán való dolgok színe és ereje száll beléjük. A nagy férfiú amaz embriója, amelyet húszéves korunkban mindnyájan érezünk magunkban, hirtelen nagy férfiúvá nő s a nagyság tudatának egész gőgösségével, egész merészségével lép előtérbe. Az erőinkben való mértéktelen bizodalom ezután arra ösztökél, hogy lázadjunk föl minden törvény és fegyelem ellen ; minden akadályt összetiporva és felforgatva akarunk magunknak utat nyitni a világba. Minthogy azonban ez nem igen lehetséges : legalább összezúzunk mindent, ami a kezünk ügyébe akad. Az van bennünk, amit egy fiziológus igen jól így határozott meg : a rombolás bolond érzéke. A rontásnak és rendetlenkedésnek valóságos dühe ez, amely főképp a rendőrség parancsolatait szereti megszegni és azt szeretné, ha nézője volna az egész város. Így a negyvenedik év felé azonban génerre vonatkozó jelentések koraiak. Az a hír, hogy a regáletulajdonosoknak három havi bejelentési határidő engedélyeztetnék, alaptalan. Aláírás a 4 és fél százalékos vasúti ezüst-kötvényeknek különben is csekély maradványára semmi esetre sem szándékoltatik.