Budapesti Hírlap, 1890. szeptember (10. évfolyam, 241-269. szám)
1890-09-01 / 241. szám
1899. szeptember 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (241. sz.) képp nemzetiekké nem alakulnak át intézményeink. Új intézményt alkotni, midőn a régit meg akarják szüntetni, szédelgés vagy kísérletezés lenne. Fölolvassa Ugrón Kossuth Lajosnak 1888-ban irt levelét, mely elvben a delegációba való belépés mellett szól. Kossuth akkor még gyakorlatban nem ajánlotta, most azonban olyan idők járnak, amidőn szerinte is be kell lépni. Kijelenti Ugrón, hogy igenis követeli a párt újjászervezését. A pártkörben új tanácskozási rend által jogot kell adni az elnöknek arra, hogy elejét vehesse az intrigáknak. Szak szerint való munkabeosztásra van szükség, de új tanácskozási rendet nem kell megállapítani. Ott van az ő szervezési javaslata, melyet a nyolcvanas évek elején harminckét szóval öt ellen elfogadtak. Ha valakinek kifogása volna, egyes pontokról lemond. Szervezni kell a pártot, hogy ne legyen gerillaharc s egyesek ne rendezzenek saját szakállukra kirohanásokat, amelyek miatt az egész pártot érje szégyen. Tudja, hogy egyy harca lesz, de bátran szembeszáll mindenkivel. És lesz elég fizikai és erkölcsi ereje, hogy ne féljen, elég népszerűsége, hogy ne rettegjen. Ha megcsorbul is a népszerűsége, nem bánja, csak sikere legyen az ügynek. Ha keserűsége lesz, elviseli, nem akarja, hogy cifra szóvirágokért legyen bálványa a népnek. Végül minden kétség eloszlatására felolvassa a következő határozati javaslatot: „Az erdélyrészi függetlenségi párt kijelenti, hogy a perszonális unió alapján a 11, a részletekre nézve pedig fenntartja 1881 iki programmját. Továbbá, hogy minél hamarább megkezdendő a pártnak megyénkint, városonkint leendő szervezése, mert a független magyar állam és az önkormányzat érdekében vívandó politikai és választási harcban teljes erejével szükséges fellépnie.“ A pártgyűlés óriás lelkesedéssel, egyhangúlag elfogadta e határozati javaslatot. Ezután Bartha Miklós beszélt nagy tetszés közt az állami közigazgatás elleni határozati javaslatot terjesztett elő, mely szerint az erdélyrészi függetlenségi párt tiltakozik a választási rendszeren alapuló megyei, városi, községi önkormányzat eltörlése, csorbítása ellen. A párt egyúttal halaszthatatlannak tartja, hogy érintkezést keressen a többiártokon levő municipalistákkal, hogy külön evégből értekezletet hívjanak egybe s az ellentállásra szervezkedjenek. Az értekezlet egybehivására Kuun Géza gróf elnöklete alatt bizottságot választottak, melynek tagjai: Ugrón Gábor, Gartha Miklós, Győrffy Gyula és Molnár József országgyűlési képviselők, továbbá Bethlen Bálint gróf, Barcsay Domokos, Szentkereszti Pál báró, Ferenczy Miklós, Balla László, Bénes Ferenc Az élelmes ötletek sok hasznot hajtottak Szegednek ; átvitte ezeket kereskedelmébe is a nép, s ezen a téren mindig elöl járt az Alföldön. „Soe gazdag áros nép giöle az városban.“ vásárai híresek voltak, kisipara uralkodott, egyes apró iparcikkei, paprikája, szappana, tarhonyája az egész országban nevezetesek lettek, sőt a külföldre is utat vertek magoknak. De ez csak a kenyeret adta a szegedieknek, a kalácsot a halászat, a hajózás és a fakereskedés szerezte . Szeged jóllétének három főforrása, melyekhez negyedikül szegődött a vasút, amikor a gazdag országrész termékei mind erre mentek keresztül. A külterületen a mostani huszonkét kapitányságban hatalmas marhatenyésztés vált emeltyűjévé a földmiveléssel foglalkozók jóllétének, kiknek magyarsága közmondásos volt. Csodálatos, hogy dacára az élelmességnek és kereskedelmi szellemnek, mely Szeged őslakosságát jellemezte, a kereskedés egyes ágazatait mégis kiadta a kezéből az 11187-ben beözönlő szerbeknek, kik a város palánkjai közt települtek meg. A Palánk városrész volt a vegyes származású elemek fészke ; német iparosok, görög boltosok itt forrták ki magukat magyarokká, lassan-lassan fölvevén a szegedi civil tipikus tulajdonait. Reggelenkint és idők óta a városház előtti térre gyűl össze a férfilakosságnak az a része, amely ad és vesz. Több száz ember zsibongott, superek, fisérek és kereskedők. Nagy csoportba verődve, csöndes pipaszó mellett, tisztán hangubázni látszanak, mert zaj, kiabáás nincs, mint a börzéken, de voltaképpen erősen folyik az üzlet. Nagy János uram gabonára csinál kötést Kiss István urammal. Kiss István ezer darab lécet rendel a jelen levő Szabó Ferencnél, kinek viszont száz kubikosra van szüksége, azok előállítására nézve egyezkedik Kovács Pál urammal. S a mennyi fájás Incze József. (A bizottság tagjai különböző pártok hívei.) Berzencey István felszólalása után Putnoky földbirtokos indítványozza, hogy a párt pénztára javára gyűjtést indítsanak. Betegh és Ugrón javaslatára ez ügyet az intéző bizottságra hagyták. A gyűlés Ugron Gábor éltetésével ért véget. Budapest, aug. 81. Grecsák Károly beszámolója. Grecsák Károly, Versec város mérsékelt ellenzéki képviselője, ma tartotta beszámolóját. Egész őszinteséggel jelentette ki, hogy politikai hibának tartotta és tartja, hogy egy alapon álló két párt egyesülése megakadályoztatott. Tisza Kálmán visszalépése pillanatában minden politikai és nem politikai faktor azt az egyesülést természetesnek találta és várta; ha az úgyszólván köztudattá ment át, akkor a bekövetkezett kormány- és rendszerváltozással szükségképpen együtt kellett volna járni a pártviszonyok egészséges újjáalkotásának is és ez egyesülésre annál inkább szükség van, mert a municipalisták pártkülönbség nélküli szövetségre készülnek. Azonban reméli, hogy ami eddig meg nem történt, a legközelebbi jövő meg fogja hozni. A nagy reformmű, az állami közigazgatás létesítése miatt való aggodalom egyesíteni fogja azokat, kik eddig nem tudták megtalálni az utat egymáshoz. A magyar állam érdeke sürgősen követeli az egynézetűek sikeres együttműködését a reformmunkában ; ami nem történt meg a siker idejében, az létre fog jönni a veszély pillanatában. Beszéde végén igy nyilatkozott a szónok pártvezéréről: „Apponyi Albert gróf hivatása közreműködni hazánk regenerációjának nagy munkájában és nekünk elutasíthatatlan kötelességünk, azáltal, hogy őt követjük, neki azt az erkölcsi támaszt nyújtani, mely őt előbbre viszi államférfiúi pályáján. Apponyi tévedhetett, mikor nem nyúlt merész kézzel a két párt közötti válaszfal ledöntéséhez, de jóhiszeműleg tévedett. És ha megjön, amit hiszek, hogy megjön az idő, amikor őt is megszállja a hit, hogy hazája érdekében meg kell tenni azt az első lépést, mely őt a kormány táborába vezeti, hát ő rá fog lépni erre az útra, fenntartás és minden előny nélkül.Stája van a kereskedelmi ügyeknek, azt mind itt intézik el egy óra alatt, míg a „kaszinózás“ tart. A szegedi parasztbörze régibb talán az igazi börzéknél, csakhogy a magyar temperamentumhoz van szabva. Az üzleti szellem kinövései, a csalás és szédelgés, itt soha se vertek gyökeret; még ma is emberségre kérnek kölcsön pénzt a nép fiai s az adott szó a kötelezvény. Erkölcseiben megbízható a szegedi nép s lelkületében a jóra hajlik. Egész véletlenség, hogy a világhírű haramia, Rózsa Sándor, ide való. A rablóromantikának e túlságosan megaranyozott hőse itt és a környéken űzte hajmeresztő esinyjeit s lázitó rémtetteit; később aztán itt szenvedte büntetését egyik tömlöcében a várnak, melyről az a jóslat élt századokon át, hogy fog még abban király lakni . . . íme, lakott is benne a betyárok királya ! A nemzeti ébredés, a reformeszmék a negyvenes években Szegedet is átmelegítették és az 1848—49-ki viharok már úgy találják Szegedet, mint az Alföldnek legelevenebb városát. A nemzeti harcban oly tevékeny részt vesz, mint a Dózsa-lázadás óta egyszer sem. Látszik, hogy fölhevíteni csak a liberális, egyenlőségi eszmék tudják. Új - Szegednél, Szent-Tamásnál derekasan viselik magukat a szegedi fiuk. S a város összes népe, mely meglehetősen langyos és ingadozó maradt Bocskay, Bethlen, Thököly Imre és II. Rákóczy Ferenc alatt, teljes odaadással áll, hol diadalmas, hol megtépett, elhanyatló forradalmi zászlók alatt egész addig, míg a szőregi csatában az utolsó honvéd puskalövése is elhangzik. Az 50-es években, az elnyomatás alatt, bár lassabban, de azután az alkotmányos fordulattal kedvező szélben megdagadt vitorlákkal sebesen halad a város, mindinkább kezdi fölvenni egy jelentékeny kereskedelmi pont jellemvonásait s a nyugati városok csillámló i A Starcsevics párt Dalmáciában. A fiumei Bilancia című olasz lap ma ideérkezett számában egy e hó 28-diki keletű zárai levelet közöl, mely a Macarscában lefolyt Kacsics-ünnepen történt pánszláv és ultra-horvát tüntetésekre vonatkozólag szenzációs adatokat szolgáltat. Szükségesnek véljük lefordítani e közlést, már csak azért is, mert e gyönyörűséges dolgokról úgy a Budapestre, mint a Zágrábba érkező félhivatalos tudósítások mélyen hallgattak. íme az érdekes levél: Ez a Kacsics hete volt. Mint önök tudják, Dalmácia horvátjai ürügyül használták föl e népies költő kétszázadik születésnapját arra, hogy politikai sokadalmat csináljanak. De ez a Kacsics, aki most kétszáz esztendeje született Brist falvában, Macarsca mellett, soha sem énekelte meg a horvátokat, ellenben magasztalta a velencei köztársaság és a dalmaták dicsőségét, a mert azok őt szolgálatukba fogadták. Verseiben leírta még a szerbek, montenegróbeliek és albánok vitéz cselekedeteit és világéletében nem bíbelődött se politikai, se nemzetiségi kérdésekkel. Mindazonáltal a horvátok már hónapok óta monopolizálják nevét, csakhogy lármázhassanak ; és tegnapelőtt, a költő szobrának leleplezésekor, Macarson valóságos komédia színhelye volt, mely alkalommal épp magát a poétát ünnepelték mindenek között legkevésbbé. Minthogy a horvátok között súrlódások vannak, méltán lehetett attól tartani, hogy ez alkalommal is izgatott és zajos jelenetek fognak támadni. Komolyan hitték, hogy az egyetemi ifjúság megragadja az alkalmat és újra tüntetést fognak rendezni az inkoherens Klaris dr. ellen. E jóslatok beteljesedését azonban eleve megakadályozta a tartományi rendőrség, nem kevesebb mint száz csendőrt küldve Macarscába. Az ünnep azonban mégse múlhatott el szetlenlenségek nélkül. A zágrábi jogpártiak (starcsevicsisták) minden józan ész ellenére fraternizáltak a dalmáciai horvát opportunistákkal. Zárán a horvát kirándulók szép csöndesen utaztak át, mert Dalmácia ildomos fővárosában a horvátok még nem tudnak hatni semmiképpen. Csak a Szokol nevű tornaegyesület néhány kiskorú tagja üdvözölte gyermekes zsivóval az utasokat, nem is a városban, külalakját, régi jóhírű gimnáziuma mellé fölépíti derék reáliskoláját, ipara, kereskedelme tágul s fölveszi magába a mai követelményeket ; künn a tanyákon fákat ültetnek, talajt javítnak, népiskolákat emelnek, benn pedig takarékpénztárak, bankok keletkeznek, a házak födele fölé kevélyen nyúlik föl egy pár gyár kéménye, hajói serényen szelik a Tiszát, pedig erejének több mint felét olyan dolgokra kell fordítania, a minektől a legtöbb város mentve van. Szeged örökös háborút visel. A szelíd folyású Tisza, mely bőkezűen árasztja áldásait reá, tavaszkor, midőn a hóolvadás kezdődik a hegyeken, gyakorta áll meg zúgva, háborogva kapuinál. Ez ellen kell védekeznie örökké. A töltések, gátak nagy összegeket és sok embererőt emésztenek el a műveltségbeli haladás elöl. A lakosságnak jelentékeny része a földmunkára szánja és képezi magát. Ezek a kubikosok. A Tisza ellen szervezett hadsereg, melynek nagy gyakorlata van a gátak építésében, a viz megfogásában, t. i. a támadt réseknek zsákokkal való betömésében. S dacára a sok elvont erőnek, Szeged mégis a nagy városok közé küzdötte föl magát, melynek fényes jövőt jósolnak, noha él a legenda a népajkon, hogy régi nagyságát akkor éri el a város, ha az ősapák visszajönnek, —m megtörtént ez a lehetetlenség is. 1879. március 12-ével a Tisza árja betört s elsöprő, romba döntő az országnak népességre nézve második városát. A szürke, piszkos ár, mely a város nyugati oldaláról ömlött be, gyorsan betölte a mélyedéseket és fölhágott a magaslatokra is. Elnyelte az apró házakat, csak imitt-amott látszott ki a vízből a fedél egy része, vagy a kürtő, néhol az sem. Az emeletes épületeknek a legfelsőbb ablakait nyaldosta az ér. Az egyik templomnak csak a tornya látszott. E zivataros éjszakán, melynek szomorú története egész Európa szivén végig rezgett, kigyult egy helyütt a város s a tó-