Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)
1890-10-29 / 298. szám
IU BUDAPESTI HÍRLAP. (298. sz., 1890. október 29. kiszabási 3, rovancsolási 1. Az egyleti könyvvezetést Petróczy Vince, mint a belügyminisztérium által kiküldött számtanácsos, teljesen szabatosnak találta. — A nyugdíjalap növelésére az igazgatóság a nyugdíjhátralékok behajtását szigorította. — A segélyalap a vizsgadíj címén szedett 1—1 forinttal szaporodott: a szerződtetéseket az iroda a 10 százalék helyett 5 százalék jutalékért végezi. — Következnek a nyugdíjházra, a színészkiállításra és a magyar színészet fennállásának 100 éves jubileumára vonatkozó adatok. Az egyletnek volt eddig 1937 tagja, ebből elhalt 279 tag, maradt 1658 tag. Az egylet kiadásai 1889-ben 11,300 frt 30 kr összegre rúgtak, amely összeg 867 frt 20 kr túlkiadást képvisel a közgyűlésilég megszavazott költségvetéssel szemben. Az ez évi kiadásoknál a múlt évi tényleges bevétel és kiadás vétetik irányadóul, amiről az igazgatóság 1891-ben fog leszámolni. A nyugdíjintézet vagyona 1889. évi december 31-én 137,997 frt 86 kv volt. A nyugdíjazásokra már megállapítható szükséglet a 30 százalék levonás nélkül összesen 8182 forint, a mely szükséglet a 12,422 frt fedezetből levonatván, marad 1891-re a további nyugdíjazásokra rendelkezésre álló öszeg 4240 frt. A segélyalap számlája az 1889 évi pénztári kimutatás szerint 1901 frt 32 kr. maradványnyal záródott le, mely összeg a segélyalap vagyonmérlege javára itatván, az 1889. év végével lezárt vagyonkimutatás szerint az előző évhez képest 668 frt 85 kr. vagyonszaporulatot, összesen tehát 2800 frt 41 kr. segélyalap-vagyont tüntet fel. Végül Breznay Géza terjesztett be interpellációt, melyben heves támadást intézményei ellen. A közgyűlést holnap folytatják. Több kogresszusi tag ma este tanácskozást tartott, melynek célja egy kormánybiztos kiküldését kérni a nyugdíjintézetnél állítólag felmerült zavaros ügyek elintézésére. A novemberi előléptetések: József, Keller Antal, garam-veszelei Kazy József és csikszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Géza gróf, főhadnagyokká, a következő tartalékos hadnagyokat: Vándory József, Fromann István, Rikl Antal, Tisza István, Borhy György, Lupkovics Aladár, magyarizsépi Zsépi László, Corzan Avendano Gábor, Uray Zoltán, Hertelendy Ferenc. Továbbá: a honvéd hadbírói tisztikarban: I. a tényleges állományban ezredes hadbíróvá: csikbánkfalvi Keresztes Károly; főhadnagy-hadbirákká: Morvay Béla és Gavranics Sándor; II. a tartalékban: főhadnagyhadbirákká: Hornyai Ödön dr., Jeszenszky Pál dr., Szalay László dr. és Markos Mihály dr. A honvéd orvosi tisztikarban: I.a tényleges állományban : II. oszt. főtörzsorvossá : martonosi Gálffy Endre ; törzsorvossá: Stern Adolf dr.; I. oszt. ezredorvosokká : Kovács Áron, Késmárszky Róbert, Fritsch Oszvald, Papp Oszkár, Radnai Miksa, Erdődi Ignác dr.-rok ; 11. oszt. ezredorvosokká: Gyulai Frigyes, Kenessy Károly, Chalaupek József, Ryll Ferenc és Weil Adolf doktorok ; főorvossá: Toronyi Károly dr.; II. a tartalékban: I. oszt. ezredorvosokká : Bácskai Béla, Spatz Dávid, Blau Antal, Major Ferenc és Trajtler Soma doktorok ; II. oszt. ezredorvosokká: Prochnov József, Poszvék Lajos és Kenézy Gyula doktorok; főorvosokká: Deréczeny Imre, Pap Gyula, Pápay Kálmán, Hegyes Ferenc, Zöldy János, Markovits Gyula, Wächter Jakab, Danderer János, Klein Lipót, Káiser Henrik, Body Jenő, Ponoczky János, Hőnig Márton, Ecsedy Gedeon, Székely Kálmán, Pain Antal, Huszár Gábor, Ernyei János, Rosenberg Bernát, Aáron Sándor, Cserháti Mór, Ráthonyi Péter, Vajner Károly, Szabó Elemér és Stöckl Adolf, Gyuricza Sándor, Nagy Lajos, Publig István és Lindner Béla doktorok ; segédorvosokká: Meskó Miklós, Fodor Andor és Schneider Kornél, Berger Vilmos, Leitner Gyula doktorok. A kezelőtisztek állománycsoportjában a) a tényleges állományban : I. oszt. százados kezelőbesenyői Böjthe Mózes,Barabás Károly. II. oszt. százados kezelőtisztekké: Krenedics Elek, Radujkovics Miklós, Rubascsuk József ; főhadnagy kezelőtisztekké Szarvassi Sándor, Bocskay István, Gazsó Antal; hadnagy kezelőtisztekké Babics Emil, Hacker Mihály, Kuhn Géza és Gobóczy Károly; b) a tartalékban hadnagy kezelőtisztté Hegedűs Zsigmond. A honvéd hadbiztosság tényleges állományában: valóságos honvéd vezérhadbiztossá : Blancz Vilmos ; hadbiztosokká: a következő alhadbiztosok: Bartha Kálmán, Frey József, Schmer Ferenc és bibithi Horváth László ; alhadbiztosokká: Klain József, Csarda Andor, Leschák Ágoston és Pryborszky Antal; I. a m. kir. csendőrségnél: őrnagygyá: Bándy Balázs; ezredesi illetéket nyert rajnai és körösladányi Stesser György alezredes; alezredesi illetékeket nyertek a következő őrnagyok : Lukács Mózes, földvári Földváry Lajos br.; őrnagyi illetékeket: Panajott Sándor; főhadnagyokká neveztettek ki: Sárpy György, Fery Oszkár; hadnagyokká: Spalla Aurél, Bariss Árpád; tiszthelyettesekké: Neumayer Szilárd, Buday Gyula, Csáky Zsigmond gr., Némethy Ferenc. A közös hadseregnél altábornagyokká neveztettek ki a következő vezérőrnagyok: Németfalvai Némethy Ágost, Salisúgy nem hasonlítanak az igazi nőhöz, mint a virágokhoz, madarakhoz és ezer egyéb dologhoz. „A régebbi nők a csapodárság művészetét csak a szépség segítő eszközéül használták, de mindenekelőtt testük szépségével, kedvességük természetes hatalmával igyekeztek a férfiakra hatni. Jelenleg a csapodárság minden: nemcsak hathatós eszköz, hanem cél.“ Elfogadva, hogy ez a jellemzés egészen ráillik a francia nagyvilági nőre, lehetetlen elhallgatnunk, hogy abban, hogy ez a típus az életben előállt, maguk a francia írók is bűnösek. Erre céloz Lamarte regényíró a regény egyik okoskodásában. Mikor még a regényírók és költők elragadták és ábrándozásra késztették a nőket, ezek hitték is,hogy feltalálhatják az életben mindazt, amit a könyvek olvasása után ábrándjaikban megalkottak. Most azonban következetesen megsemmisítik bennük a költészetet, mert nem nyújtanak számukra az élet rajzaiban semmi eszményit és csak a rideg valóságot tartják eléjük, minden illúzió nélkül. Pedig ha a könyvekben nincs szerelem, akkor az életben sincs. Régebben ideálokat állítottak a nők elé s ők hittek az ideálokban. Most a regényíró nem egyéb, mint a száraz tények krónikása s ő utánuk a nők is csak a közönségesben hisznek. Ez már aztán egyenesen a naturalistáknak szól, ide értve magát a „Notre Coeur“ szerzőjét is. S ebből látszik, hogy kezdi is már a naturalizmus a talajt lába alól elveszteni, ami azt Samaden Károly dr., Schulenburg János gróf, Jaeger Ferenc, Hold Sándor lovag, obstorffi Probszt Emil, Bonn Dániel lovag, hartenecki Habiger Győző. Vezérőrnagyokká, a következő ezredesek: Eisenstein Károly lovag, Ambrózy Emil, nordenaui Beck Ottó, Gábor Henrik, D’Elvert Alfréd lovag, Schmedes Ernő, Czerken Márk, Guttenberg Emil lovag, Hoffmeister Ödön, Hollub Alajos, Eschenbacher József lovag, scharnecki Plentzner Gusztáv lovag, wilhelmsthali Kleinschmidt Ferenc, Riedl Rezső és Geldern Edmond zu Argen Gusztáv gróf, ezredesekké, a vezérkarban : a következő alezredesek: Mayer Albert, Scheiner Manó, Manéga József lov., Koller Albert, Gaiszler Rezső lov., Leveling Károly, a gyalogságnál és a vadászcsapatban, a következő alezredesek : Mosetig Antal, Helly György, villandhorti Zichardt Gusztáv, Berka János, lovag Kotowski Miriszláv, Pinelli Gusztáv, Lowatschek Ottó, Fridrich Ede, guelfenbergi Bailleux Emil, guensteini Viditz Alajos, löwenhaupti Cordier József, grancy-i Lenardens Emil br., Planner Győző, guettenaui Cirheimb zu Hopffenbach Alfonz br., bánkfalvai Antalffy Lajos, Roskiewicz Lajos, lovag Pohl Ede, lovag Manojlovics Mihály, Gstettner Károly, Ballada Alajos, Stingl Gusztáv, radoisisi Hallavanya György, Heimroth Adolf, Corti alle catene Hugó gróf, Englisch-Popparich Alfréd, Chizzóla Károly, Benedek András, Csikós Alajos, Werner János. (Folytatása következik.) Budapest, okt. 28. A Budapesti Közlöny ma teszi közzé a novemberi előléptetéseket. Tegnap közöltük a honvédség tettleges állományában történt kinevezéseket. Kineveztettek ezen kívül a honvédség tartalékában: I. A gyalogságnál I. oszt. századosokká a következő, tart. II. oszt. századosok : Rank Antal, Reiter Ádám, Reiner Salamon, Dukat Károly ; II. oszt. századosokká, a következő tartalékos főhadnagyok: Spanner Emil, Braun Vilmos, Vrankovics György, Herold Károly, Schelle’ [Armin, Bohner Jakab, Orosz János, Reiner Dávid, Sólymos Gusztáv ; főhadnagyokká : a következő tartalékos hadnagyok: szentmiklósi Szentmiklóssy Jenő, Weisz József, Binder Gyula, Bátorka Sebő dr., Joannovich Pál, Lesztyánszky János, Aszalay Sándor, Szabó János, Halász Zsigmond, Ember József dr., Dékány László, Karpinecz Ciril, Rác Miklós, Erősdi Mihály, Singer Bálint, Misley Sándor dr., Ocsenás János, Obholczer Béla; hadnagyokká : a következő tart. hadapród tiszthelyettesek : Láng Sándor és Czuckermandl Adolf. II. A lovasságnál: II. oszt. századosokká, a következő tartalékos főhadnagyokat: Hodoval játszanak velem s én velük játszom. Az én játékom érdemesb, mint az övék, mert én könyvet irok rólok, ők pedig semmi hasznát sem veszikjátékuknak. Azok, a kiknek a régebbi hölgyek, a régebbi regényes szívvel, lélekkel biró érzelmes hölgyei tetszenek, madame Burne iránt előítélettel viseltetnek s annyira megvetik őt, hogy végül mindenféle rosszat beszélnek róla. De mi, akik ismerjük már ezt az új típust, beismerjük, hogy ő elragadó, csakhogy nem szabad magunkat neki lekötni.“ Marielle története Burne asszonynyal igen érdekes, de azt ez ismertetésben elmondani felesleges, mert a francia „fin de siècle“ aszszonyának típusa a nélkül is világos. Sokkal érdekesebbek azok az aforizmák, amelyeket a regény egyik szereplő személye, a már említett regényíró, elmond az új női típusról. „Nem, ezek nem nők! Mentől jobban tanulmányozom őket, annál kevésbbé találom fel bennök azt az édes gyönyört, amelyet az igazi nő ébreszt bennünk. Ezek is elrészegítenek bennünket, de a mellett tönkre teszik idegeinket, mert szerelmük csak hamis bor, amely nem ér fel az igazi jó borral. Látja uram, a nő két dologra van teremtve: ez a szerelem és a gyermek. Az ilyen nők pedig először is nem alkalmasak a szerelemre, s másodszor nem akarják, hogy gyermekük legyen ; ha pedig valami módon mégis gyermekök lesz, az nekik csak szerencsétlenség és teher.“ Maga a „Notre Coeur“ szerzője is arra az eredményre jut, hogy az ilyen asszonyok épp Szilágyi igazságügyminiszter — mint értesülünk —■ a minap arról értesítette a kir. tábla biráit, hogy — tekintettel a táblának májusban történendő szétosztására — lakásaikat mondják fel már most, novemberben, hogy kénytelenek ne legyenek a bért a szétosztás után is fizetni, ha esetleg Budapestről elhelyeztetnének. E miniszteri leirat nagy zavart okoz a kir. tábla birái között, mert senki sem tudja, hogy itt marad-e s ha nem, hova helyezik át? A dolog rigorozitását enyhíti némileg az, hogy a birák legnagyobb részének lakása negyedéves és igy azt felmondani februárban is elég idő Van, amikor már tudni fogják, ki melyik táblához jut. De nemcsak ez okoz nagy zavart a birák között, hanem maga az egész decentralizáció, mely amenynyire a köz érdekében való, annyira sértheti az egyes birák privát érdekeit, amelyeknek mind eleget tenni természetesen nem lehet. Senki most még nem tudja, hová jut s mindenki szeretne odajutni, ahová személyes érdekei: rokonság, esetleg fekvő birtoka, gyermekei nevelésére szükséges iskola és számtalan más kötik. E bizonytalanságban saját javát természetesen mindegyik igyekszik előmozdítani s igy kereszteződnek az érdekek, a melyek kiegyenlítéséhez igazi salamoni bölcseség szükséges. Mint halljuk, többen lesznek a kir. tábla birái bebizonyítja, hogy működése nem fér össze az emberi szellem igazi céljaival. A naturalizmus az újabb idők szellemének szüleménye, amely időket a tények kultusza jellemez, mert mostanában mindenki a tények pontos másolására törekszik, nem ismer el semmit a megfoghatón és megtapinthatón kívül és mindenben csak a természettudomány kísérleteire és tapasztalataira támaszkodik. Valóságos irodalmi darwinizmus. Aki pedig igaz híve akar lenni ennek az iránynak, az kénytelen magában minden szubjektivitást elérni. „A naturalizmus — mondja Zola igen helyesen — nem az én találmányom, hanem századunkés feltalálható úgy a társadalomban, mint a tudományban, irodalomban, művészetben és a politikai életben.“ A tények határtalan uralma erős befolyást gyakorolt a jelenlegi irodalmi és művészeti ízlésre. Pedig milyen fonákság ez! A költőtől teljes pontosságot és ténylegességet kívánnak s nem csodálandó, ha ő meg e kívánság kielégítésére tapasztalatokat gyűjtve, mentői nagyobb pontosságra és hűségre törekszik, amiből az következik, hogy a naturalisták szerint az a legremekebb író, aki a legkevesebbet ad műveibe a saját énjéből, abból a csodálatos, megbecsülhetetlen irói sajátságból, amelyet „individualitás“ cím alatt még csak nem régen is annyira magasztaltunk és méltán! Maupassant felszólalása a naturalizmus ellen, a legékesebben szóló bizonyítéka annak, hogy a naturalizmus közeledik megérdemelt halálához. Ez is „fin de siéce“ lesz. —b— TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, okt. 28. A decentralizáció nehézségei.