Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)

1890-10-29 / 298. szám

IU BUDAPESTI HÍRLAP. (298. sz., 1890. október 29. kiszabási 3, rovancsolási 1. Az egyleti könyvveze­tést Petróczy Vince, mint a belügyminisztérium ál­tal kiküldött számtanácsos, teljesen szabatosnak ta­lálta. — A nyugdíjalap növelésére az igazgatóság a nyugdíjhátralékok behajtását szigorította. — A segélyalap a vizsgadíj címén szedett 1—1 fo­rinttal szaporodott: a szerződtetéseket az iroda a 10 százalék helyett 5 százalék jutalékért végezi. — Következnek a nyugdíjházra, a színész­­kiállításra és a magyar színészet fennállásának 100 éves jubileumára vonatkozó adatok. Az egyletnek volt eddig 1937 tagja, ebből elhalt 279 tag, maradt 1658 tag. Az egylet kiadásai 1889-ben 11,300 frt 30 kr összegre rúgtak, a­mely összeg 867 frt 20 kr túl­­kiadást képvisel a közgyűlésilég megszavazott költ­ségvetéssel szemben. Az ez évi kiadásoknál a múlt évi tényleges bevétel és kiadás vétetik irányadóul, a­miről az igazgatóság 1891-ben fog leszámolni. A nyugdíjintézet vagyona 1889. évi december 31-én 137,997 frt 86 kv volt. A nyugdíjazásokra már meg­állapítható szükséglet a 30 százalék levonás nél­kül összesen 8182 forint, a mely szükség­let a 12,422 frt fedezetből levonatván, marad 1891-re a további nyugdíjazásokra rendelkezésre álló öszeg 4240 frt. A segélyalap számlája az 1889 évi pénztári kimutatás szerint 1901 frt 32 kr. ma­radványnyal záródott le, mely összeg a segélyalap vagyonmérlege javára itatván, az 1889. év végével lezárt vagyonkimutatás szerint az előző évhez ké­pest 668 frt 85 kr. vagyonszaporulatot, összesen tehát 2800 frt 41 kr. segélyalap-vagyont tüntet fel. Végül Breznay Géza terjesztett be interpellá­­­ciót, melyben heves támadást intéz­ményei ellen. A közgyűlést holnap folytatják. Több kogresszusi tag m­a este tanácskozást tartott, melynek célja egy kormánybiztos kiküldését kérni a nyugdíjintézetnél állítólag felme­rült zavaros ügyek elintézésére. A novemberi előléptetések: József, Keller Antal, garam-veszelei Kazy József és csik­szentkirályi és krasznahorkai Andrássy Géza gróf, főhadnagyokká, a következő tartalékos hadna­gyokat: Vándory József, Fromann István, Rikl Antal, Tisza István, Borhy György, Lupkovics Aladár, magyarizsépi Zsépi László, Corzan Aven­­dano Gábor, Uray Zoltán, Hertelendy Ferenc. Továbbá: a honvéd hadbírói tiszti­karban: I. a tényleges állományban ezredes hadbíróvá: csik­bánkfalvi Keresztes Károly; fő­­hadnagy-hadbirákká: Morvay Béla és Gavranics Sándor; II. a tartalékban: főhadnagyhadbirák­ká: Hornyai Ödön dr., Jeszenszky Pál dr., Sza­­lay László dr. és Markos Mihály dr. A h­o­n­­véd orvosi tisztikarban: I.a tényle­ges állományban : II. oszt. főtörzsorvossá : m­artonosi Gálffy Endre ; törzsorvossá: Stern Adolf dr.; I. oszt. ezredorvosokk­á : Kovács Áron, Késmárszky Róbert, Fritsch Oszvald, Papp Oszkár, Radnai Miksa, Er­­dődi Ignác dr.-rok ; 11. oszt. ezredorvosokká: Gyulai Frigyes, Kenessy Károly, Chalaupek József, Ryll Ferenc és Weil Adolf doktorok ; főorvossá: Toronyi Károly dr.; II. a tartalékban: I. oszt. ezred­orvosokká : Bácskai Béla, Spatz Dávid, Blau Antal, Major Ferenc és Trajtler Soma dokto­rok ; II. oszt. ezredorvosokká: Prochnov József, Poszvék Lajos és Kenézy Gyula doktorok; főorvosokká: Deréczeny Imre, Pap Gyula, Pápay Kálmán, Hegyes Ferenc, Zöldy János, Markovits Gyula, Wächter Jakab, Danderer János, Klein Lipót, Káiser Henrik, Body Jenő, Ponoczky János, Hőnig Márton, Ecsedy Gedeon, Székely Kálmán, Pain Antal, Huszár Gábor, Ernyei János, Rosenberg Bernát, Aáron Sándor, Cserháti Mór, Ráthonyi Péter, Vajner Károly, Szabó Elemér és Stöckl Adolf, Gyuricza Sándor, Nagy Lajos, Publig István és Lindner Béla doktorok ; segédorvosokká: Meskó Miklós, Fodor Andor és Schneider Kornél, Berger Vilmos, Leitner Gyula doktorok. A ke­zelőtisztek állománycsoportjában a) a tényleges állományban : I. oszt. százados kezelő­­besenyői Böj­the Mózes,Barabás Károly. II. oszt. százados kezelőtisztekké: Krenedics Elek, Radujkovics Miklós, Rubascsuk József ; főhadnagy kezelőtisztekké Szarvassi Sándor, Bocskay István, Gazsó Antal; hadnagy kezelőtisztekké Babics Emil, Hacker Mihály, Kuhn Géza és Gobóczy Károly; b) a tartalék­ban hadnagy kezelőtisztté Hegedűs Zsigmond. A honvéd hadbiztosság tényleges állományában: valóságos honvéd vezérhadbiz­tossá : Blancz Vilmos ; hadbiztosokká: a következő alhadbiztosok: Bartha Kálmán, Frey József, Schmer Ferenc és bibithi Horváth László ; alh­ad­­biztosokká: Klain József, Csarda Andor, Leschák Ágoston és Pryborszky Antal; I. a m. k­i­r. csendőrségnél: őrnagygyá: Bándy Balázs; ezredesi illetéket nyert rajnai és körösladányi Stesser György alezredes; alezredesi illetékeket nyertek a következő őrnagyok : Lukács Mózes, föld­vári Földváry Lajos br.; őrnagyi illetékeket: Pa­­najott Sándor; főhadnagyokká neveztettek ki: Sárpy György, Fery Oszkár; hadnagyokká: Spalla Aurél, Bariss Árpád; tiszthelyettesekké: Neumayer Szilárd, Buday Gyula, Csáky Zsigmond gr., Né­­methy Ferenc. A közös hadseregnél altábornagyokká neveztettek ki a következő vezér­őrnagyok: Németfalvai Némethy Ágost, Salis­úgy nem hasonlítanak az igazi nőhöz, mint a virágokhoz, madarakhoz és ezer egyéb dolog­hoz. „A régebbi nők a csapod­árság művészetét csak a szépség segítő eszközéül használták, de mindenekelőtt testük szépségével, kedves­ségük természetes hatalmával igyekeztek a férfiakra hatni. Jelenleg a csapodárság minden: nemcsak hathatós eszköz, hanem cél.“ Elfo­gadva, hogy ez a jellemzés egészen ráillik a francia nagyvilági nőre, lehetetlen elhallgat­nunk, hogy abban, hogy ez a típus az életben előállt, maguk a francia írók is bűnösek. Erre céloz Lamarte regényíró a regény egyik okoskodásában. Mikor még a regényírók és költők elra­gadták és ábrándozásra késztették a nőket, ezek hitték is,­­hogy feltalálhatják az életben mindazt, a­mit a könyvek olvasása után ábránd­jaikban megalkottak. Most azonban következe­tesen megsemmisítik bennük a költészetet, mert nem nyújtanak számukra az élet rajzaiban semmi eszményit és csak a rideg valóságot tartják elé­jük, minden illúzió nélkül. Pedig ha a könyvekben nincs szerelem, ak­kor az életben sincs. Régebben ideá­lokat állítottak a nők elé s ők hittek az ideá­lokban. Most a regényíró nem egyéb, mint a szá­raz tények krónikása s ő utánuk a nők is csak a közönségesben hisznek. Ez már aztán egyenesen a naturalistáknak szól, ide értve magát a „Notre Coeur“ szerzőjét is. S ebből látszik, hogy kezdi is már a natu­ralizmus a talajt lába alól elveszteni, a­mi azt Samaden Károly dr., Schulenburg János gróf, Jaeger Ferenc, Hold Sándor lovag, obstorffi Probszt Emil, Bonn Dániel lovag, hartenecki Habiger Győző. Vezérőrnagyokká, a következő ezre­desek: Eisenstein Károly lovag, Ambrózy Emil, nordenaui Beck Ottó, Gábor Henrik, D’Elvert Al­fréd lovag, Schmedes Ernő, Czerk­en Márk, Gutten­­berg Emil lovag, Hoffmeister Ödön, Hollub Alajos, Eschenbacher József lovag, scharnecki Plentzner Gusztáv lovag, wilhelmsthali Kleinschmidt Ferenc, Riedl Rezső és Geldern­ Edmond zu Argen Gusztáv gróf, ezredesekké, a vezérkarban : a következő alezrede­sek: Mayer Albert, Scheiner Manó, Manéga József lov., Koller Albert, Gaiszler Rezső lov., Leveling Ká­roly, a gyalogságnál és a vadászcsapat­­b­a­n, a következő alezredesek : Mosetig Antal, Helly György, villandhorti Zichardt Gusztáv, Berka János, lovag Kotowski Miriszláv, Pinelli Gusztáv, Lowat­­schek Ottó, Fridrich Ede, guelfenbergi Bailleux Emil, guensteini Viditz Alajos, löwenhaupti Cordier József, grancy-i Lenard­ens Emil br., Planner Győző, guettenaui Cirheimb zu Hopffenbach Alfonz br., bánkfalvai Antalffy Lajos, Roskiewicz Lajos, lovag Pohl Ede, lovag Manojlovics Mihály, Gstettner Ká­roly, Ballada Alajos, Stingl Gusztáv, radoisisi Hal­­lavanya György, Heimroth Adolf, Corti alle catene Hugó gróf, Englisch-Popparich Alfréd, Chizzóla Ká­roly, Benedek András, Csikós Alajos, Werner János. (Folytatása következik.) Budapest, okt. 28. A Budapesti Közlöny ma teszi közzé a novem­beri előléptetéseket. Tegnap közöltük a honvédség tettleges állományában történt kinevezéseket. Kine­veztettek ezen kívül a honvédség tartalékában: I. A gyalogságnál I. oszt. századosokká a következő, tart. II. oszt. századosok : Rank An­tal, Reiter Ádám, Reiner Salamon, Dukat Károly ; II. oszt. századosokká, a következő tartalékos főhad­nagyok: Spanner Emil, Braun Vilmos, Vrankovics György, Herold Károly, Schelle­’ [Armin, Bohner Ja­kab, Orosz János, Reiner Dávid, Sólymos Gusztáv ; főhadnagyokká : a következő tartalékos hadnagyok: szentmikl­ósi Szentmiklóssy Jenő, Weisz József, Binder Gyula, Bátorka Sebő dr., Joannovich Pál, Lesztyánszky János, Aszalay Sándor, Szabó János, Halász Zsigmond, Ember József dr., Dékány László, Karpinecz Ciril, Rác Miklós, Erősdi Mihály, Singer Bá­lint, Misley Sándor dr., Ocsenás János, Obholczer Béla; hadnagyokká : a következő tart. hadapród tiszthelyet­tesek : Láng Sándor és Czuckermandl Adolf. II. A lovasságnál: II. oszt. századosokká, a következő tartalékos főhadnagyokat: Hodoval játszanak velem s én velük játszom. Az én játékom érdemesb, mint az övék, mert én könyvet irok rólok, ők pedig semmi hasznát sem veszik­­játékuknak. Azok, a kiknek a régebbi hölgyek, a régebbi regényes szívvel, lélekkel biró érzelmes hölgyei tetszenek, ma­dame Burne iránt előítélettel viseltetnek s annyira megvetik őt, hogy végül mindenféle rosszat beszélnek róla. De mi, a­kik ismerjük már ezt az új típust, beismerjük, hogy ő el­ragadó, csakhogy nem szabad magunkat neki lekötni.“ Marielle története Burne asszonynyal igen érdekes, de azt ez ismertetésben elmondani felesleges, mert a francia „fin de siècle“ asz­­szonyának típusa a nélkül is világos. Sokkal érdekesebbek azok az aforizmák, a­melyeket a regény egyik szereplő személye, a már említett regényíró, elmond az új női típusról. „Nem, ezek nem nők! Mentől jobban ta­nulmányozom őket, annál kevésbbé találom fel bennök azt az édes gyönyört, a­melyet az igazi nő ébreszt bennünk. Ezek is elrészegíte­­nek bennünket, de a mellett tönkre teszik idegeinket, mert szerelmük csak hamis bor, a­mely nem ér fel az igazi jó borral. Látja uram, a nő két dologra van teremtve: ez a szerelem és a gyermek. Az ilyen nők pedig először is nem alkalmasak a szerelemre, s má­sodszor nem akarják, hogy gyermekük legyen ; ha pedig valami módon mégis gyermekök lesz, az nekik csak szerencsétlenség és teher.“ Maga a „Notre Coeur“ szerzője is arra az eredményre jut, hogy az ilyen asszonyok épp­ Szilágyi igazságügyminiszter — mint értesülünk —■ a minap arról értesítette a kir. tábla biráit, hogy — tekintettel a táblának májusban történendő szétosztására — lakásaikat mondják fel már most, novemberben, hogy kénytelenek ne legye­nek a bért a szétosztás után is fizetni, ha esetleg Budapestről elhelyeztetnének. E miniszteri leirat nagy zavart okoz a kir. tábla birái között, mert senki sem tudja, hogy itt marad-e s ha nem, hova helyezik át? A dolog rigorozitását enyhíti némileg az, hogy a birák legnagyobb részének lakása negyedéves és igy azt felmondani februárban is elég idő Van, a­mikor már tudni fogják, ki melyik táblához jut. De nemcsak ez okoz nagy zavart a birák között, hanem maga az egész decentralizáció, mely a­meny­nyire a köz érdekében való, annyira sértheti az egyes birák privát érdekeit, a­melyeknek mind ele­get tenni természetesen nem lehet. Senki most még nem tudja, hová jut s mindenki szeretne odajutni, a­hová személyes érdekei: rokonság, esetleg fekvő birtoka, gyermekei nevelésére szükséges iskola és számtalan más kötik. E bizonytalanságban saját javát természetesen mindegyik igyekszik előmozdí­tani s igy kereszteződnek az érdekek, a melyek kiegyenlítéséhez igazi salamoni bölcseség szükséges. Mint halljuk, többen lesznek a kir. tábla birái be­bizonyítja, hogy működése nem fér össze az emberi szellem igazi céljaival. A naturalizmus az újabb idők szellemé­nek szüleménye, a­mely időket a tények kul­tusza jellemez, mert mostanában mindenki a tények pontos másolására törekszik, nem is­mer el semmit a megfoghatón és megtapint­­hatón kívül és mindenben csak a természettu­domány kísérleteire és tapasztalataira támasz­kodik. Valóságos irodalmi darwinizmus. A­ki pedig igaz híve akar lenni ennek az iránynak, az kénytelen magában minden szubjektivitást elérni. „A naturalizmus — mondja Zola igen helyesen — nem az én találmányom, hanem századunké­s feltalálható úgy a társadalomban, mint a tudományban, irodalomban, művészet­ben és a politikai életben.“ A tények határta­lan uralma erős befolyást gyakorolt a jelen­legi irodalmi és művészeti ízlésre. Pedig mi­lyen fonákság ez! A költőtől teljes pontossá­got és ténylegességet kívánnak s nem csodá­landó, ha ő meg e kívánság kielégítésére ta­pasztalatokat gyűjtve, mentői nagyobb pontos­ságra és hűségre törekszik, a­miből az követ­kezik, hogy a naturalisták szerint az a legre­­mekebb író, a­ki a legkevesebbet ad műveibe a saját é­n­jéből, abból a csodálatos, megbe­csülhetetlen irói sajátságból, a­melyet „indivi­­dualitás“ cím alatt még csak nem régen is annyira magasztaltunk és méltán! Maupassant felszólalása a naturalizmus ellen, a legékesebben szóló bizonyítéka annak, hogy a naturalizmus közeledik megérdemelt halálához. Ez is „fin de siéce“ lesz. —b— TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, okt. 28. A decentralizáció nehézségei.

Next