Budapesti Hírlap, 1890. november (10. évfolyam, 301-329. szám)

1890-11-14 / 313. szám

1890. november 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (313. sz.) a kultuszminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmá­val a házban való nyilatkozást, ha a kérdést érde­mileg tárgyalni akarnák. Ez után az értekezlet egyhangúlag elfogadta Horánszky indítványát. — A párt ezután letárgyalta a honvédelmi és igazságügyi költségvetést. A honvé­delmi minisztert felszólítják, hogy tegyen jelentést a háznak a fegyvergyár bukásáról. A függetlenségi és 48-as pártkor ma a v­a­l­­lás- és közoktatásügyi miniszté­rium költségvetését tárgyalta s el is fogadta Kiss Albert referálása alapján, a­kit a házban való felszólalással is megbíztak. Nevezetesebb en­nél Irányi bejelentése, hogy újra meg fogja tenni 20 esztendő óta évről-évre ismételt indítványát a vallásszabadság és a polgári há­zasság behozatala tárgyában, a­minek a kultúr­harccal vajúdó mai időben kétségtelenül van vala­mely aktuális érdeke. Ugyancsak Iványi szóba hozta az illetéktelen elkeresztelések ügyét is s a véle­ménye az volt, hogy a párt, mint ilyen, ne fog­laljon állást ebben a kérdésben s ha az a képviselőházban vitássá lenne, a pártta­gok lelkiismeretbeli meggyőződésük szerint szavaz­hassanak ide vagy oda. Érdekes jelenség, hogy a nevezetes kérdés a pártkörben teljességgel semmi vitát nem indított s a jelen volt 10—12 képviselő — egy idő óta a pártkör értekezletei iránt igen vékony az érdeklődés — minden szó nélkül, egy­hangúlag elfogadta az Irányi javaslatát. A 48-as kör mai értekezletén hosszas vita után a többség a következőkben állapodott meg : Helytelenítik ugyan, hogy az 1868. LXI. te. 12. §-ának kellő érvény nem szereztetik, azonban Csáky miniszter 10.086 számú rendelete, mivel az 1879. XL. te. 1. §-ának rendelkezése ellenére nem rend­őri ügyben, hanem tisztán vallási érdekben kihágást konstituál, törvénytelen, az alkotmányos renddel ellenkezik és hatalmi túlkapást képez. Az 1868. LIII. te. 12. §-ának megváltoztatása a vallás­­szabadság szellemében kívánatos, azonban a család­jog közelálló kodifikációjára való tekintetből sürgős­nek nem nyilvánítható. Ugron Gábor, Holló Lajos és G­y­ö­rff­y Gyula bizattak meg határozati javaslat szerkesztésével, melyben a kör álláspontja szabatossággal lesz formulázandó. Előre is kimonda­tott, hogy a kör tagjaira nézve e kérdés vitája és eldöntése nyílt kérdést képez. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, nov. 13. A főváros közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Ritkán van alkalmunk a főváros közgyűlésein olyan szép vitát hallani, mint a minőt ma hallottunk. Kár, hogy a végét Rácz Károly dr. bizottsági tag kereskedése egy kissé elrontotta. E vitára a vízivárosi plébános vá­lasztása adott alkalmat. A belügyminiszter tudvalevőleg megsemmisítette a közgyűlésnek ama határozatát, hogy a vízivárosi plébános-választásnál a három jelölt közül többséget kapott két jelölt és összevásároljátok, hogy a publikum kezébe ne ke­rüljön­. — Nagyon szívesem — felelem — mennyi tetszik ? Megvásárolt ötezeret. Ha én minden héten ötezeret nyomtatok a gazdáim és ötezret a központi tej­csarnok számára, akkor rövid idő alatt gazdag ember vagyok. Csak akkor bámultam el, mikor a lapot buzgón terjesztő gazdáim (ismét küldöttségileg) berontanak hozzám s kijelentik, hogy összes vevőik felmondtak nekik. Mi az ördögöt irkál­­tam én A teh­én­be ? Én hivatkoztam érdemeimre. Ők hivat­koztak a kedvezőtlen eredményre. — Ön rossz lapot csinált. — Önök meg rossz tejet csináltak, — vágtam vissza. A küldöttség összenézett. Mérgemben el­találtam a valódi tényállást. Kijelentették, hogy több pénzt nem kapok és a lapot meg­szüntetik. Ezzel elsompolyogtak. Én pedig elővettem A tehén utolsó szá­mát s most rájöttem, hogy a központi tej­­csarnok terjesztés céljából vásárolja össze a lapomat, a hamis tej felismerésének receptje miatt. Hja, én jóhiszeműleg jártam el , azt hittem, hogy erkölcsi alapon állok , azt tud­tam, hogy a tejcsarnokkal szemben nincs iga­zam, de azt nem tudtam, hogy a gazdáimmal szemben sincs igazam. Igaza volt a tej­csarnoknak, mikor ellenem Az ökör cím alatt lapot akart indítani. Sipulusz­ közt újabb választás legyen s a jelöltek közül Dömötör Gedeont, kire legtöbb szavazat esett, törvényesen megválasztottnak jelentette ki, miután szerinte a plébánosok választásánál általános sza­vazattöbbség nem szükséges. A tanács a belügymi­niszter leiratát azzal mutatta be a közgyűlésnek, hogy vegyék azt tudomásul , adják ki Dömötör­­n­e­k a bemutatási oklevelet. Buslach Péter szólt hozzá először a dologhoz. A törvényhatóságnak — úgymond — ennél a dolog­nál nem csupán egy eminens jogáról, hanem egy súlyos kötelességéről is van szó. Mikor a fővárosi törvényt és a régi szervezési szabályrendeletet meg­alkották, nem gondoltak a főváros patronátusi jogá­nak gyakorlására, csak az 1885-ben átdolgozott sza­bályrendeletbe foglalták bele a plébánosokat. Elis­meri, hogy a miniszter határozata ellen nem lehet argumentálni, mert az az 1885 iki statútumon alap­szik. Nem szabad azonban megnyugodni abban, hogy ez az eset a jövőre nézve precedensül szol­gáljon. A patronátusi jogot a törvényhatóság kijelö­lés nélkül gyakorolja. Ezért nem lehet rossz néven venni, ha annak az elvnek az elfogadása mellett, hogy abszolút többség a plébánosválasztásra nem szükséges, jövőre minden fővárosi káplán minden plébánosi állásra pályázni fog, így azután megeshe­­tik az, — a­mit talán senki sem akar, — hogy tíz­­tizenöt folyamodó közül 30—40 szavazattal bárme­lyik jelöltet megválaszthatják. Kérdi, hogy hohes lenne-e ez, megfelelne-e a patronátusi jog gyakorlá­sának, mikor minden komposszesszorátusnál megkí­­vántatik az általános többség a plébános bemutatá­sánál. Nincs az ellen szava, hogy ez esetben vegyék tudomásul a miniszter leiratát és iktassák be Dö­mötört, de utasítsák egyúttal a jogügyi bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a létező törvények és szabályrendeletek alapján a főváros patronátusi jo­gának gyakorlása garanciákkal biztosítva van-e s ha nem volna, tegyen javaslatot annak a jövőben való biztosítására nézve. Slacz Károly az ellen szólal fel, mintha még most sem volna kétségtelen, hogy a fővárosi plébá­nosok választásánál a relatív többség az irányadó. A kormány és az egyházi írók felfogása e tekintet­ben megegyezik. Busbach szavaira megjegyzi, hogy most nemcsak az történhetik meg, hogy a plébános 30—40 szavazattal is megválasz­tható, hanem, a­mi ennél még nagyobb hiba, megeshetik az is, hogy nem a katolikus felekezetnek választják meg a plé­bánost, hanem más felekezetüek. Ez még nagyobb fonákság. Azért ő a Busbach indítványát azzal kí­vánja kiegészíteni, hogy a jogügyi bizottság arra is terjeszkedjék ki, hogy helyes e az, hogy más fele­kezetűek is részt vesznek a plébánosok választá­sában ? Morlin Imre azt hiszi, hogy a dolognak a jog­ügyi bizottsághoz való terelése célhoz vezetni nem fog. A bajon egyedül a katolikus autonómia képes segíteni.. Kotas Ivor báró, ha katolikus volna, akkor a miniszter határozatát az egyházjog alapján bírálná meg, s akkor azt semmi szín alatt el nem fogad­hatná. A belügyminiszternek a patronátusi kérdé­sekbe nincs beleszólási joga, a patronátus nem köz­­igazgatási kérdés, abba a belügyminiszter nem ille­tékes beleavatkozni. Mint bizottsági tag sok alka­lommal tapasztalta, hogy a miniszter illetékességi jogkörét túllépte, saját akaratát a törvényhatóság jogos akaratának szubstituálta. Elhiszi, hogy nehezen esik a katolikusoknak, hogy nekik a plébánosokat azok választják, a­kik misét nem hallgatnak. Slupp Zsigmond nem fogadhatja el azt a néze­tet, hogy a belügyminiszter hatáskörén túlment, mert nem avatkozott bele a dolog érdemébe, hanem csak az eljárás kérdésében döntött pozitív szabály alapján, s erre felügyeleti jogánál fogva illetékes. Kaas Ivor báró abban a nézetben van, hogy a patronátusi jog gyakorlása a főváros és a prímás közt oszlik meg. Más fórum nem exisztál. Ha poli­tikai fórum a patronátusi jog gyakorlásába egyálta­lán beleszólhatna, még akkor sem a belügyminisz­tert, hanem a kultuszminisztert illetné meg ez a jog. De erre sem egyiknek, sem másiknak nincs joga, hanem a patronátus kizárólagos privát joga a fő­városnak. Most Bács Károly akart szólani, de a főpol­gármester figyelmeztette, hogy miután indítványt nem tett, erre nincs joga. Bocz Károly: Én a Busbach bizottsági tag úr indítványát kiegészítettem, tehát jogommal élek. Hath Károly főpolgármester: Ön nem any­­nyira él, mint inkább visszaél jo­gával. Bács Károly: Nem mindenki él vissza jogával, a­ki jogával él. Báth­ Károly főpolgármester kérdi a közgyű­lést, hogy megengedi-e Rácznak, hogy beszéljen. A többség nem kívánta meghall­gatni Ráczot. Ezután a tanács javaslatát Bus­bach indítványával elfogadták, s kiadták Dömötörnek a bemutatási oklevelet. A többi részint magánérdekű, részint kisebb érdekű ügyeket is elintézték. A főváros utainak a vasutak által való keresz­tezésénél a forgalom érdekeinek megóvása tárgyá­ban Rektor Ferenc által lepajtott indítvány fölött napirendre tértek, miután a kereskedelemügyi mi­niszter az osztrák államvasút-társaságot már felszó­lította, hogy ezt az ügyet a fővárossal egyetértőleg intézze el. A Batthyányi­­utca sarkán építendő polgári iskola terveit, a II. kerületi fő­utca egy ré­szében a gyalogút, aszfaltozását, a Dévai­ utcának és a Wesselényi­ utcának vízvezetékkel való ellátását elfogadták. — A regále­ váltság. A tanács az italmérési jövedék tiszta jövedelméből a fővárost megillető 40 százalék címén ez évi költségvetésében 149.000 forintot előirányzott. A tanács, mint értesülünk, fel­­terjesztést intéz a pénzügyminiszterhez, hogy ez összeget a költségvetési egyensúly fenntarthatása érdekében még ez évben utalványozza, valamint a fővárost megillető regále-kártalanítási összeg megállapítása iránt is még ez évben intézkedjék. — A jubbuskivitel. A tanács a jubbuskivi­­tel ügyében a Lewis M. párisi, továbbá Schachat és Roth bécsi és berlini cégek és a közélelmezési bizottság között létrejött megállapodásokhoz hozzá­járult s azokat elfogadás végett a közgyűlés elé terjeszti. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, nov. 13. *­­A nemzeti színházban­ november 18-án, kedden, Lear király kerül színre. A címszerepet Szacsvay Imre, Gonerilt Jászai Mari, Regant F­á­y Szeréna és Cordéliát P. Márkus Emilia játsza. — A legközelebbi eredeti premiere november 21-én, pénteken lesz, a­mikor C­s­i­k­y Gergelynek A nagyratermett című három felvonásos vígjátékát adják elő, mely elnyerte a Karácsonyi­díjat. A darab e század második évtizedében játszik Olaszországban. A darab fényes kiállítással kerül színre. A darab szereposztása a következő : a király — Császár, a királyné — H­e­g­y­e­s­i Mari, kancellár — N­á­d­a­i, Filibert kamarás — V­i­z­­v­á­r­i, Leona neje— Vizváriné, Carina leányuk — G. Csillag Teréz, Emánuel — Mihályi­­, Cantarini — Zilahi, udvari káplán — Ga­­b­á­n­y­i. * (Opera.) Takács Mihály megbetegedése miatt a legközelebbi napok műsora megváltozott. Holnap, pénteken, a Windsori­­ng nők helyett az Alvajáró-t és Párisi festők­et, szombaton Excelsior-t és vasárnap Bon Juan helyett Aidá­t adják. — Bon Juán leg­közelebbi előadását Nádaynéval nov. 23-ára, vasár­napra tűzték ki. * (Új vonós négyes társaság) van a fővá­rosban alakulóban. A quartett tagjai Strfimpfler J. (első hegedű), Waldmann A. (második he­gedű), F­a­­­ri­d­i K. (mély hegedű), Willmouth B. (gordonka) az opera zenekarának tagjai. * (Egyetemi hallgatók a színpadon.) A tu­domány- és műegyetemi olvasókör bizottsága érde­kes terv megvalósításával foglalkozik. Huszár Elemér joghallgató indítványára ugyanis elhatározta, hogy a bécsi, jénai és angol egyetemek ifjúságához hasonlóan, a fővárosban diákelőadást fog rendezni s az előkészületek megtételére bizottságot küldött ki. Az első előadást már december végén vagy január elején mag akarják tartani és pedig a várszínházban. Az előadandó darab egyik magyar klasszikus mű, történelmi dráma, szóval magyar nemzeti jellegű darab lesz, melynek férfi szereplői kizárólag az egyetem ifjúságából telnének ki. A női szerepekre meghívják a nemzeti színház pár első­rendű művésznőjét, pl. Márkus Emíliát, J­á­­s­z­a­i Marit, vagy Hegyessy Marit. A darab rendezésére és betanítására szintén a nemzeti szín­ház egyik tagját fogják fölkérni. — Az előadások­­jövedelméből az ifjúság az olvasókör alaptőkéjét iparkodik gyarapítani. * (A magyar földrajzi társaság) L­ó­c­z­y Lajos elnöklete alatt ma délután felolvasó ülést tartott. Halász Ignác dr. a lappokról szóló etnográfiai munkájából olvasott fel egy részletet. P­á­p­a­y Károly előterjesztette jelentését az el­múlt nyáron a palócokhoz tett néprajzi kirándulá­sáról. Különösen a Karancs-h­egyen és az annak al­ján élő palócokról beszélt, eredeti fényképeket is mutatva be. * (Hubai Jenő Oroszországban.) Hubai Jenő a múlt szombaton nagy sikerrel játszott a szent­pétervári császári zenetársulat filharmonikus hangverseny­én. Már az első számol játszott W­­­e­rs­te­m­p­s-hangverseny után többször kihívta a több ezer főre rugó közönség a művészt, a siker azon­ban a Virágrege ciklusból előadott Zephir után való­ságos tombolássá vált, úgy, hogy Hubay ráadásul Csárdajelenetek című szerzeményeiből két darabot játszott el. Akarva nem akarva kellemetlen névvál­toztatáson kellett átesnie a művésznek, miután az orosz nyelvben nincsen „H“ betű, ezt egyszerűen­ „G“ betűvel helyettesítették a falragaszokon és mű­sorokon, úgy, hogy „Hubay“ „Gubay“ név alatt szerepel most egész Oroszországban. További kör­útja Helsingfors, Viborg, Pokov, Dorpat, Riga, Milan, Tula, Nisni - Novgorod, Moszkva, Kiev, Odessza, Kisenev városokra terjed ki, honnan de­­cember 20-án tér vissza Budapestre. t

Next