Budapesti Hírlap, 1891. február (11. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-09 / 39. szám

2 Budapest, febr. 8. Baross Gábor Bécsben. Baross Gábor kereskedelmi miniszter ma reggel Bécsbe utazott és a délután folyamán tanácskozott Szögyény és Bacquehem marquis miniszterekkel. A ke­reskedelmi miniszter egy napig még Bécsben marad. A főrendiház közgazdasági és közlekedési bizottsága februárius 13 án d. e. 11 órakor ülést tart, a­melyen tárgyalni fogják: 1. Az ipari munká­nak vasárnapi szüneteléséről, 2. az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezé­séről­, 3. a Svájccal kötött állategészségügyi egyez­mény becikkelyezéséről, 4. az Olaszországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről, 5. Mittelberg osztrák községnek a német birodalom vámrendsze­réhez való csatolásáról, és 6. az 1874. VIII. t. c. némely határozmányainak módosításairól szóló tör­vényjavaslatokat. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, febr. 8. szig kisasszonyok, Takács, Szirovatka és Szendrei éneklik. 3. Zichy Géza gróf A zene cimü müve ; a magán­szólamokat éneklik Ábrányiné Wein Margit, Broulich és Odry. 4. Monolog, szavalja Náday Ferenc. 5. Zichy Géza gróf A vár története cimü müvéből öt kép és pedig : A fehér asszony, A szürke manó, A dalnok, A sellő és Az utolsó várul. * (Az rs .:Thermidor.“) Sardou a napokban Bourgeois közoktatásügyi miniszterhez levelet inté­zett, melyben sajnálatát fejezi ki a felett, hogy a köztársasági érzelmű közönség a Thermidor-on meg­­botránykozott. Ő kész azokat a helyeket, melyek visszatetszést szültek, kitörölni, más passzusokat szelídíteni , csak azt kéri, hogy adják elő újra a Thermidor-t. — Sardou levelét a minisztertanács elé terjesztették, mely még nem határozott. * (Vidéki színészet.) Csóka Sándor szín­igazgató a szabadkai színházat jövő évre is meg­kapta, 3000 frt szubvencióval. Margó Céliának, a szabadkai színtársulat primadonnájának jutalomjá­téka fényesen sikerült. Ajándékot­­ kapott a tiszti kartól, a kereskedő ifjaktól, az izr­­ncegyesülettől és koszorút a várostól. * (A miskolci színházban) premiere volt a múlt héten, Székely Gézának Lövés után című drámáját adták elő szép sikerrel. * (Francia Wagneer - előadás.) Épueni távirat jelenti, hogy az ottani színházban tegnap volt Wagner Lohmgrin-jiének első előadása, az összes notabilitások és párisi zenekritikusok jelen­létében. A darab nagyon tetszett, előadását mi sem zavarta. * (Az eltiltott Tolsztoj.) Berlinből távirat jelenti, hogy a Presidenztheater mai matiné­­ján a Kreutzer-szonátá­t akarták előadni. Az előadás kezdete előtt azonban az igazgató kijelentette, hogy a darab előadását a rendőr­ség eltiltotta. Reménye azonban, hogy ki lehet eszközölni a tilalom megszüntetését. * (A budapesti katolikus kör) legközelebbi hangversenyét február 10-én, kedden este fél 7-kor tartja koronaherceg­ utca 17. szám alatt levő helyi­ségében. Közreműködnek: A budai dalárda, Kro­nich Melanie, Camera Bianka, Hirkó Vilma, Völgyi Kornélia, Máté István, Szabados Béla és Pintér Zsigmondné. * (A magyar történelmi társulat) febr. hó 12-én d. u. 5 órakor a magyar tud. akadémia I. em. ülés­termében rendes közgyűlést tart. (Tárgyai: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. A titkár évi jelentése. 3. Az 1890. évi számadások megvizsgálására kikül­dött bizottság jelentése, az évi mérleg és az 1891. évi költségvetés előterjesztése. 4. Emlékbeszéd Rö­mer Flóris felett, Fraknói Vilmostól. 5. Az igazgató választmány egyharmadának újra választása. * (Új zenemű.) Rosenzweig Bermantól Pu­­rim-induló jelent meg Zipse­r és König kiadásában, zongorára és énekhangra. Ara 75 kr. * (Tisztelgés az intendánsnál.) Az opera női kara tegnap délben mutatta be magát Zichy Géza gróf intendánsnak. A lendületes üdvözlő be­szédet Radeczky Józsa mondta, kartársnői nevében pártfogását kérve és köszönetet mondva a grófnak, hogy az intézet élére állott. Az intendáns igen szívesen fogadta a tisztelgőket ; biztosította őket jó indulatáról és elismeréssel szólott a női karról, melynek kitűnőségét már azelőtt is méltá­nyolta és elismerte. * (Új magyar ballet.) Zichy Géza gróf in­tendáns — mint értesülünk — elő fogja adatni a m. kir. operában Szabados Károlynak Viola című három felvonásos balletjét, melyet a bécsi opera is elfogadott előadásra. A darabot a szerző egy ízben, még Keglevich István gróf intendánssága idejében, benyújtotta az operához s akkor el is fo­gadták előadásra, de miután mégse került színre mindez ideig, a szerző visszavette a darabot s csak most nyújtotta be újra. Az intendáns már megbízta Mazzantini balletmestert, hogy a darabot színre alkalmazza. Mazzantini a szükséges nemzeti táncok betanulása végett járt is már Erdélyben, a Székelyföldön. Az újdonságot még ebben az évad­ban előadják, megelőzve a bécsi operát. * (Díszelőadás az operában.) Az e hó 13-án az operaházban a Feh­érkereset-egyesület javára tar­tandó díszelőadás teljes műsora a következő : 1. Fehér kereset, prolog, ez alkalomra írta Kozma An­dor, szavalja Jászay Mari. 2. Huber Károly Víg cimborák című egyfelvonásos eredeti magyar dal­műve, melyben a főbb szerepeket Bárdosi és Flei- : arszlánok, szerelmesek, kik légyottjukat akar-t­ák bevárni, továbbá tisztek és patríciusok, ők naponkint megitták a csésze illatos meleg vizet. A helység hátterében állott a kassza, mely mellett a gazda ült és felügyelt a szol­gálatra. Jaj volt a rabszolgának, ha valamely törzsvendégnek vagy nagyon forrón, vagy na­gyon hidegen, vagy kevéssé illatosan hozta a meleg vizet. A hagyomány nem mondja el, hogy várjon járt-e borravaló a pincérnek. Ne sem mint pincér, sem mint vendég nem jár­hatott a thermopoliszba. Játszani nem volt szokásban. A kassza körül vágy*­ vázákban ál­lottak az üdítő italok . Nydromelis, mézzel ve­gyített hideg borok, savanykás izű szeszes italok, melyek mind igen jól voltak készítve. Plinius, Martialis és Plantus írnak ezekről a kávéházakról. A thermopoliszok gazdag törzs­vendégei mindegyikének megvolt a maga külön csészéje, mely többnyire igen drága volt és melyből csak tulajdonosának volt sza­bad innia. A római és görög civilizáció hanyatlásá­val eltűnt a thermopolisz is. A barbárok ural­kodása idejében csak a csapszéket portálták. Akkoriban a városok lakossága nem érezte szükségét annak, hogy beszélgessen egy kis izgató ital mellett. Az emberek a csapszékben játszottak és leitták magukat. Bizonysága Né­metország, hol még most sem dívik nagyon a kávéház. Németországban a csapszékben be­szélget a publikum. A­kik nem találják ked­vüket a sörivásban, többnyire a cukrászhoz mennek. De a keleten fennmaradt a thermopo­lisz. Már a XIV. században készítettek Rómá­ban egy frissítő italt, melyet pkvaa-nak nevez­tek és nyílt üzletekben, hol le lehetett ülni,­­ árultak. Az arabok mindennap elmentek a fikvaa­ kereskedőkhöz, hogy megtudják az új­donságokat. A törökök már akkor lustálkodtak naphosszat egy helyen. A kávé feltalálásának legközönségesebben ismert legendája az, hogy egy kecskepásztor észrevette, hogy kecskéi nyugtalanná lettek, ha a kávéja babjából és leveleiből ettek. A mekkai fikvaa-árusok árultak először kávét is üzletükben, Konstantinápolyban pedig 1554-ben két kereskedő, Hekem és Skems, kávéházat nyitott. Egy csésze kávé körülbelül félkraj­cárba került. Pitchevili Szolimán étele című munkájában úgy írja le az akkori kávéházakat, hogy azokban díványokon hevertek az embe­rek, trik-trakot játszottak, olvastak és beszél­gettek. Egy keletről visszatért kereskedő nyi­tott először kávéházat Londonban 1672-ben, ugyanazon a helyen, hol most a Virgin­a kávé­házi van. Velencében, Paduában, Veronában, Pisában és Bolognában is ez időtájban kelet­keztek a legfényesebb kávéházak, melyek kö­zül a páduai még most is látható. Franciaországban az első kávéház 1654-ben Marseilleben nyílt meg. Párisban Szolimán aga, a török követ, hozta divatba a kávét XIV. Lajos udvaránál. Egy évvel utóbb egy Pascall nevű örmény kávémérést nyitott és nemsokára azután keletkezett a szicíliai Procopio Castelli kávéháza a régi Theatre Francais-ve­l szemben. Ez volt az első irodalmi kávéház. Alig 15 évvel azután már körülbelül 3000 kávéház volt Párisban. Annak a kornak valamennyi szellemi munkása nem győzi eléggé dicsérni azt a he­lyet, hol az ember szabadon diskurálhat, a nélkül, hogy a házigazdát megsértené, hol egy­­ csésze kávé mellett el lehet tölteni az időt és BUDAPESTI HÍRLAP. (39. sz. 1891. február 9. A Kisfaludy-társaság közülése Budapest, febr. 8. A Kisfaludy-társaság ma délelőtt tíz órakor tartotta az akadémia dísztermében 44-ik évi rendes közgyűlését. A hallgatóság egészen megtöltötte a termet, de szék oly kevés volt, hogy még a hölgyek közül is sokan állva hallgatták a felolvasásokat. Ott voltak többek között B­erzeviczy Albert államtitkár, Eötvös Lóránt dr. az akadé­mi­a elnöke, Fraknói Vilmos másodelnök, S­z­i­ly Kálmán főtitkár, Hunfa­lvy Pál, Tóth Lőrinc, Zichy Géza gr. intendáns, H­a­d­s­i­c­s Antal R­i­b­á­r­y József s a helyben lakó Kisfaludysták majdnem teljes számmal. A közgyűlést Gyulád Pál elnök hosszabb be­széddel nyitotta meg. Társaságunk — úgymond — a széptan és a szólómm­vészetek társasága és így a szónoklaté is. E téren is megtette azt, a­mit tehe­tett. Átültette nyelvünkre Arisztotelész és Anaxami­­nesz retorikáját és pályadíjakat tűzött ki a szónok­latok köréből. Éppen azért csak a társaság hagyo­mányaiból indulok ki, ha a magyar politikai szónok­latról elmélkedem, futó pillantást vetek közel múlt­jára és egynéhány eszmét fejezek ki jelenére nézve Erre némiképp a kegyelet is serkent. Az újabb ma­gyar politikai szónoklat kezdeményezéseiben élénk részt vett társaságunk két tagja is: Szemery Pál, a­kinek összes műveit nemrég adta ki társasá­gunk és Kölcsey Ferenc, a­kinek születése szá­­zadik évfordulóját a múlt év augusztusában ü­nne­peltük meg. Szólt ezután a politikai szónoklatról e század első tizedében és a harmincas és negyvenes évek­ben, mikor az virágzásnak indult. Ismertette Sze­merét, Kölcseyt, Dessewffyt, Eötvöst, Deákot és Kossuthot mint szónokokat, majd különbséget vont régibb és újabb szónoklatunk között. Elmúlt öt­ven éve, hogy újabbkori politikai szónoklatunk fej­lődni kezdett és fejlődésében mély nyomokat ha­gyott közéletünk és irodalmunk történetében. Adja Isten, hogy az újabb ötven év méltó legyen előző­jéhez s politikai szónoklatunk mindinkább szilár­dítsa nemzeti létünket és gazdagítsa irodalmunkat! ■— Beöthy Zsolt titkár évi jelentésében foglalkozik irodalmi viszonyainkkal, majd a társaság múlt évi működéséről ad számot. Fájdalmas hangon emlék­szik meg az elhunyt P. Szathmáry Károlyról. Kiemeli, hogy a társaság legutóbb 500 forintos pá­lyadíjat tűzött ki Magyarország történetének a nép és gyermekek számára való megírására. Köszönetet mond mindazoknak, a­kik a társaság vagyonát ado­mányaikkal gyarapították. Szász Károly Tompa Mihályról emlékezett meg, a költő sikerült arcképe előtt. Méltatta költé­szetét, ismertette őt mint embert és mint család­apát s előadása közben olykor a könyezésig megin­dult. Zajosan megéljenezték. Dalmady Győző két hazafias költeményt olvasott fel, majd Vadnay Ká­roly olvasta fel Hymen című humoros elbeszélését, derült hangulatban tartva a hallgatóságot. Váradi Antal felolvasta Lévay József A vén diófa című hatásos költeményét, majd Beöthy Zsolt titkár se­az újságokat is elolvashatja az ember. Az akkori kávéházak még kisebbek voltak, mint a mostaniak. Gyertyával világították és 11 órakor már bezárták. Bízvást el lehet mondani, hogy a francia revolució a kávéházban keletkezett. A leghíre­sebb kávéház a Café de la Bégence volt, mely még most is fönnáll. Törzsvendégei voltak: Diderot, D’Alembert, Marmontel, Chamfort, továbbá II. József császár, míg Párisban tar­tózkodott és Robespierre. A nagy Napóleon itt olvasta az újságot, fekete kávéra eleinte nem igen volt pénze. Abban az időben három­féle helyen voltak a kávéházak : a pincében, földszinten és az első emeleten. Most vala­mennyi kávéház a földszinten van. Bécsben sajátságos módon keletkezett az első kávéház. Midőn Szobieszki 1683-ban ki­verte Bécsből Kara Musztafát, egy Kulcsiczky nevű katona nagymennyiségű kávét talált a törökök táborában. Jutalmul a császár megen­gedte neki, hogy kávéházat nyisson. A bécsi kávéházak azonban sokkal nagyobbak, mint a Franciaországbeliek. Ez onnan van, mivel ott tartósabb a tél és így a kávéházak a bent való tartózkodásra vannak berendezve. Budapesten egy Balázs nevű polgárnak adták az első kávéházi koncessziót 1714-ben. Ennek kávéháza azonban egészen török min­tára volt berendezve. Csak egy év múlva nyílt meg egy, a bécsi kávéházak módjára berendezett kávéház a hajóhíddal szemben. Egy Towson Róbert nevű angol utazó, ki 1795-ben járt Budapesten, így írja le Magyarországról írt munkájában : „Budapesten van néhány igen szép kávéház. A híddal szemben lévő talán a legszebb egész Európában. Két nagy, elegán­

Next