Budapesti Hírlap, 1891. február (11. évfolyam, 32-58. szám)
1891-02-09 / 39. szám
2 Budapest, febr. 8. Baross Gábor Bécsben. Baross Gábor kereskedelmi miniszter ma reggel Bécsbe utazott és a délután folyamán tanácskozott Szögyény és Bacquehem marquis miniszterekkel. A kereskedelmi miniszter egy napig még Bécsben marad. A főrendiház közgazdasági és közlekedési bizottsága februárius 13 án d. e. 11 órakor ülést tart, amelyen tárgyalni fogják: 1. Az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről, 2. az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről, 3. a Svájccal kötött állategészségügyi egyezmény becikkelyezéséről, 4. az Olaszországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről, 5. Mittelberg osztrák községnek a német birodalom vámrendszeréhez való csatolásáról, és 6. az 1874. VIII. t. c. némely határozmányainak módosításairól szóló törvényjavaslatokat. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, febr. 8. szig kisasszonyok, Takács, Szirovatka és Szendrei éneklik. 3. Zichy Géza gróf A zene cimü müve ; a magánszólamokat éneklik Ábrányiné Wein Margit, Broulich és Odry. 4. Monolog, szavalja Náday Ferenc. 5. Zichy Géza gróf A vár története cimü müvéből öt kép és pedig : A fehér asszony, A szürke manó, A dalnok, A sellő és Az utolsó várul. * (Az rs .:Thermidor.“) Sardou a napokban Bourgeois közoktatásügyi miniszterhez levelet intézett, melyben sajnálatát fejezi ki a felett, hogy a köztársasági érzelmű közönség a Thermidor-on megbotránykozott. Ő kész azokat a helyeket, melyek visszatetszést szültek, kitörölni, más passzusokat szelídíteni , csak azt kéri, hogy adják elő újra a Thermidor-t. — Sardou levelét a minisztertanács elé terjesztették, mely még nem határozott. * (Vidéki színészet.) Csóka Sándor színigazgató a szabadkai színházat jövő évre is megkapta, 3000 frt szubvencióval. Margó Céliának, a szabadkai színtársulat primadonnájának jutalomjátéka fényesen sikerült. Ajándékot kapott a tiszti kartól, a kereskedő ifjaktól, az izrncegyesülettől és koszorút a várostól. * (A miskolci színházban) premiere volt a múlt héten, Székely Gézának Lövés után című drámáját adták elő szép sikerrel. * (Francia Wagneer - előadás.) Épueni távirat jelenti, hogy az ottani színházban tegnap volt Wagner Lohmgrin-jiének első előadása, az összes notabilitások és párisi zenekritikusok jelenlétében. A darab nagyon tetszett, előadását mi sem zavarta. * (Az eltiltott Tolsztoj.) Berlinből távirat jelenti, hogy a Presidenztheater mai matinéján a Kreutzer-szonátát akarták előadni. Az előadás kezdete előtt azonban az igazgató kijelentette, hogy a darab előadását a rendőrség eltiltotta. Reménye azonban, hogy ki lehet eszközölni a tilalom megszüntetését. * (A budapesti katolikus kör) legközelebbi hangversenyét február 10-én, kedden este fél 7-kor tartja koronaherceg utca 17. szám alatt levő helyiségében. Közreműködnek: A budai dalárda, Kronich Melanie, Camera Bianka, Hirkó Vilma, Völgyi Kornélia, Máté István, Szabados Béla és Pintér Zsigmondné. * (A magyar történelmi társulat) febr. hó 12-én d. u. 5 órakor a magyar tud. akadémia I. em. üléstermében rendes közgyűlést tart. (Tárgyai: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. A titkár évi jelentése. 3. Az 1890. évi számadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése, az évi mérleg és az 1891. évi költségvetés előterjesztése. 4. Emlékbeszéd Römer Flóris felett, Fraknói Vilmostól. 5. Az igazgató választmány egyharmadának újra választása. * (Új zenemű.) Rosenzweig Bermantól Purim-induló jelent meg Zipser és König kiadásában, zongorára és énekhangra. Ara 75 kr. * (Tisztelgés az intendánsnál.) Az opera női kara tegnap délben mutatta be magát Zichy Géza gróf intendánsnak. A lendületes üdvözlő beszédet Radeczky Józsa mondta, kartársnői nevében pártfogását kérve és köszönetet mondva a grófnak, hogy az intézet élére állott. Az intendáns igen szívesen fogadta a tisztelgőket ; biztosította őket jó indulatáról és elismeréssel szólott a női karról, melynek kitűnőségét már azelőtt is méltányolta és elismerte. * (Új magyar ballet.) Zichy Géza gróf intendáns — mint értesülünk — elő fogja adatni a m. kir. operában Szabados Károlynak Viola című három felvonásos balletjét, melyet a bécsi opera is elfogadott előadásra. A darabot a szerző egy ízben, még Keglevich István gróf intendánssága idejében, benyújtotta az operához s akkor el is fogadták előadásra, de miután mégse került színre mindez ideig, a szerző visszavette a darabot s csak most nyújtotta be újra. Az intendáns már megbízta Mazzantini balletmestert, hogy a darabot színre alkalmazza. Mazzantini a szükséges nemzeti táncok betanulása végett járt is már Erdélyben, a Székelyföldön. Az újdonságot még ebben az évadban előadják, megelőzve a bécsi operát. * (Díszelőadás az operában.) Az e hó 13-án az operaházban a Fehérkereset-egyesület javára tartandó díszelőadás teljes műsora a következő : 1. Fehér kereset, prolog, ez alkalomra írta Kozma Andor, szavalja Jászay Mari. 2. Huber Károly Víg cimborák című egyfelvonásos eredeti magyar dalműve, melyben a főbb szerepeket Bárdosi és Flei- : arszlánok, szerelmesek, kik légyottjukat akar-ták bevárni, továbbá tisztek és patríciusok, ők naponkint megitták a csésze illatos meleg vizet. A helység hátterében állott a kassza, mely mellett a gazda ült és felügyelt a szolgálatra. Jaj volt a rabszolgának, ha valamely törzsvendégnek vagy nagyon forrón, vagy nagyon hidegen, vagy kevéssé illatosan hozta a meleg vizet. A hagyomány nem mondja el, hogy várjon járt-e borravaló a pincérnek. Ne sem mint pincér, sem mint vendég nem járhatott a thermopoliszba. Játszani nem volt szokásban. A kassza körül vágy* vázákban állottak az üdítő italok . Nydromelis, mézzel vegyített hideg borok, savanykás izű szeszes italok, melyek mind igen jól voltak készítve. Plinius, Martialis és Plantus írnak ezekről a kávéházakról. A thermopoliszok gazdag törzsvendégei mindegyikének megvolt a maga külön csészéje, mely többnyire igen drága volt és melyből csak tulajdonosának volt szabad innia. A római és görög civilizáció hanyatlásával eltűnt a thermopolisz is. A barbárok uralkodása idejében csak a csapszéket portálták. Akkoriban a városok lakossága nem érezte szükségét annak, hogy beszélgessen egy kis izgató ital mellett. Az emberek a csapszékben játszottak és leitták magukat. Bizonysága Németország, hol még most sem dívik nagyon a kávéház. Németországban a csapszékben beszélget a publikum. Akik nem találják kedvüket a sörivásban, többnyire a cukrászhoz mennek. De a keleten fennmaradt a thermopolisz. Már a XIV. században készítettek Rómában egy frissítő italt, melyet pkvaa-nak neveztek és nyílt üzletekben, hol le lehetett ülni, árultak. Az arabok mindennap elmentek a fikvaa kereskedőkhöz, hogy megtudják az újdonságokat. A törökök már akkor lustálkodtak naphosszat egy helyen. A kávé feltalálásának legközönségesebben ismert legendája az, hogy egy kecskepásztor észrevette, hogy kecskéi nyugtalanná lettek, ha a kávéja babjából és leveleiből ettek. A mekkai fikvaa-árusok árultak először kávét is üzletükben, Konstantinápolyban pedig 1554-ben két kereskedő, Hekem és Skems, kávéházat nyitott. Egy csésze kávé körülbelül félkrajcárba került. Pitchevili Szolimán étele című munkájában úgy írja le az akkori kávéházakat, hogy azokban díványokon hevertek az emberek, trik-trakot játszottak, olvastak és beszélgettek. Egy keletről visszatért kereskedő nyitott először kávéházat Londonban 1672-ben, ugyanazon a helyen, hol most a Virgina kávéházi van. Velencében, Paduában, Veronában, Pisában és Bolognában is ez időtájban keletkeztek a legfényesebb kávéházak, melyek közül a páduai még most is látható. Franciaországban az első kávéház 1654-ben Marseilleben nyílt meg. Párisban Szolimán aga, a török követ, hozta divatba a kávét XIV. Lajos udvaránál. Egy évvel utóbb egy Pascall nevű örmény kávémérést nyitott és nemsokára azután keletkezett a szicíliai Procopio Castelli kávéháza a régi Theatre Francais-vel szemben. Ez volt az első irodalmi kávéház. Alig 15 évvel azután már körülbelül 3000 kávéház volt Párisban. Annak a kornak valamennyi szellemi munkása nem győzi eléggé dicsérni azt a helyet, hol az ember szabadon diskurálhat, a nélkül, hogy a házigazdát megsértené, hol egy csésze kávé mellett el lehet tölteni az időt és BUDAPESTI HÍRLAP. (39. sz. 1891. február 9. A Kisfaludy-társaság közülése Budapest, febr. 8. A Kisfaludy-társaság ma délelőtt tíz órakor tartotta az akadémia dísztermében 44-ik évi rendes közgyűlését. A hallgatóság egészen megtöltötte a termet, de szék oly kevés volt, hogy még a hölgyek közül is sokan állva hallgatták a felolvasásokat. Ott voltak többek között Berzeviczy Albert államtitkár, Eötvös Lóránt dr. az akadémia elnöke, Fraknói Vilmos másodelnök, Szily Kálmán főtitkár, Hunfalvy Pál, Tóth Lőrinc, Zichy Géza gr. intendáns, Hadsics Antal Ribáry József s a helyben lakó Kisfaludysták majdnem teljes számmal. A közgyűlést Gyulád Pál elnök hosszabb beszéddel nyitotta meg. Társaságunk — úgymond — a széptan és a szólómmvészetek társasága és így a szónoklaté is. E téren is megtette azt, amit tehetett. Átültette nyelvünkre Arisztotelész és Anaxaminesz retorikáját és pályadíjakat tűzött ki a szónoklatok köréből. Éppen azért csak a társaság hagyományaiból indulok ki, ha a magyar politikai szónoklatról elmélkedem, futó pillantást vetek közel múltjára és egynéhány eszmét fejezek ki jelenére nézve Erre némiképp a kegyelet is serkent. Az újabb magyar politikai szónoklat kezdeményezéseiben élénk részt vett társaságunk két tagja is: Szemery Pál, akinek összes műveit nemrég adta ki társaságunk és Kölcsey Ferenc, akinek születése századik évfordulóját a múlt év augusztusában ünnepeltük meg. Szólt ezután a politikai szónoklatról e század első tizedében és a harmincas és negyvenes években, mikor az virágzásnak indult. Ismertette Szemerét, Kölcseyt, Dessewffyt, Eötvöst, Deákot és Kossuthot mint szónokokat, majd különbséget vont régibb és újabb szónoklatunk között. Elmúlt ötven éve, hogy újabbkori politikai szónoklatunk fejlődni kezdett és fejlődésében mély nyomokat hagyott közéletünk és irodalmunk történetében. Adja Isten, hogy az újabb ötven év méltó legyen előzőjéhez s politikai szónoklatunk mindinkább szilárdítsa nemzeti létünket és gazdagítsa irodalmunkat! ■— Beöthy Zsolt titkár évi jelentésében foglalkozik irodalmi viszonyainkkal, majd a társaság múlt évi működéséről ad számot. Fájdalmas hangon emlékszik meg az elhunyt P. Szathmáry Károlyról. Kiemeli, hogy a társaság legutóbb 500 forintos pályadíjat tűzött ki Magyarország történetének a nép és gyermekek számára való megírására. Köszönetet mond mindazoknak, akik a társaság vagyonát adományaikkal gyarapították. Szász Károly Tompa Mihályról emlékezett meg, a költő sikerült arcképe előtt. Méltatta költészetét, ismertette őt mint embert és mint családapát s előadása közben olykor a könyezésig megindult. Zajosan megéljenezték. Dalmady Győző két hazafias költeményt olvasott fel, majd Vadnay Károly olvasta fel Hymen című humoros elbeszélését, derült hangulatban tartva a hallgatóságot. Váradi Antal felolvasta Lévay József A vén diófa című hatásos költeményét, majd Beöthy Zsolt titkár seaz újságokat is elolvashatja az ember. Az akkori kávéházak még kisebbek voltak, mint a mostaniak. Gyertyával világították és 11 órakor már bezárták. Bízvást el lehet mondani, hogy a francia revolució a kávéházban keletkezett. A leghíresebb kávéház a Café de la Bégence volt, mely még most is fönnáll. Törzsvendégei voltak: Diderot, D’Alembert, Marmontel, Chamfort, továbbá II. József császár, míg Párisban tartózkodott és Robespierre. A nagy Napóleon itt olvasta az újságot, fekete kávéra eleinte nem igen volt pénze. Abban az időben háromféle helyen voltak a kávéházak : a pincében, földszinten és az első emeleten. Most valamennyi kávéház a földszinten van. Bécsben sajátságos módon keletkezett az első kávéház. Midőn Szobieszki 1683-ban kiverte Bécsből Kara Musztafát, egy Kulcsiczky nevű katona nagymennyiségű kávét talált a törökök táborában. Jutalmul a császár megengedte neki, hogy kávéházat nyisson. A bécsi kávéházak azonban sokkal nagyobbak, mint a Franciaországbeliek. Ez onnan van, mivel ott tartósabb a tél és így a kávéházak a bent való tartózkodásra vannak berendezve. Budapesten egy Balázs nevű polgárnak adták az első kávéházi koncessziót 1714-ben. Ennek kávéháza azonban egészen török mintára volt berendezve. Csak egy év múlva nyílt meg egy, a bécsi kávéházak módjára berendezett kávéház a hajóhíddal szemben. Egy Towson Róbert nevű angol utazó, ki 1795-ben járt Budapesten, így írja le Magyarországról írt munkájában : „Budapesten van néhány igen szép kávéház. A híddal szemben lévő talán a legszebb egész Európában. Két nagy, elegán