Budapesti Hírlap, 1891. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
1891-05-01 / 119. szám
Budapest, 1891. XI. évfolyam 119. sz. Péntek, május 1. A fa... ______L ..............................i'.i ■» ..........................1........................------n- 1 ---------------- ''"■'■■I Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., kalap.utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Magyar prédikációk. Budapest, ápr. 80. Állam és egyház együtt szolgáltak a civilizációnak. Nem kívánatos, hogy az egyház ellentétben álljon az állammal. Hatalmas tényező mind a kettő s hatásuk a társadalomra rendkívüli. Harcban egymással erejüket kölcsönösen fogyasztják, kezet fogva hivatásukat jobban teljesítik. Ezért mindenkor nagy súlyt fektettünk arra, hogy minden törvényesen bevett vallás Magyarországon segítse a magyar államot. Ezt az állam jogosítva is van követelni azért az oltalomért, melyben az egyházakat részesíti. A hazafiságot, melyet minden honpolgártól megkövetelünk, az egyházaktól is megkövetelhetjük, a polgároknak is joguk van a vallási testületektől, egyházi községektől s azok tisztviselőitől megkövetelni, hogy hivatásuk körén belül a hazafias nemzeti célokat előmozdítani iparkodjanak és hogy semmit ne cselekedjenek, mi ezekkel ellenkeznék. Áll ez általában minden felekezetre Magyarországon, mert valamennyi a magyar közjog alapján élvezi szabadságát, jogait és kiváltságait , de áll legkiváltképpen a r. kat. egyházra nézve, mely históriai fejlődésében a legnagyobb javakat és jogokat élvezi az államtól Magyarországon. Ezt ez az egyház maga is mindenkor elismerte s magyar hazafiságával büszkélkedett. Most ez a hazafiság akként nyilatkozzék temlomban és iskolákban, hogy a magyar nyelv és nemzeti kultúra terjesztéséhez teljes erejével járuljon. Mindenütt, a legkedvezőtlenebb viszonyok között is, az egyház sokat tehet a magyar nemzetért és nyelvért. Mi voltunk azok, kik — alig néhány napja múlt — figyelmeztettünk ama visszásságra, mely Budapest templomaiban régi szokásból megmaradt, hogy itt mindenféle nyelven többet prédikálnak és énekelnek, mint magyarul. Alig hittük, hogy figyelmeztetésünknek oly nagy hatása lesz s gyors eredményét nem reméltük. Ma pedig, Budapest főváros közgyűlésének két napon át e tárgyról folytatott vitái után, hiszszük és reméljük, hogy Budapest templomai megmagyarosodnak. Tegnap a közgyűlésből felhívás intéztetett az evang.. egyházhoz, hogy háromfelé szakadását szüntesse meg s egyetlen evang. egyházzá egyesüljön. Egyesülve a budapesti evang. egyház nem lehet többé tót és német, hanem természetesen csak magyar lehet, kivételesen szolgáltatván istentiszteletet más hazai nyelveken, nem - magyar híveinek. Ma a kát. plébániákra került a sor, melyek a főváros patronátusa alatt állanak. Éppen egy új kát. templom építése határoztatott el, sok százezer forint költséggel az Erzsébetvárosban. Ez megszavaztatván, rögtön utána három budai plébánosnak fizetése emeltetett fel egyhangúlag. Ekkor állott fel Morfin Imre s hivatkozván a főváros nagy áldozatkészségére s egyszersmind patronátusi jogaira, követelte Budapest összes katolikus templomaiban a magyar prédikációt. Felesleges volna ismételni az okokat, melyek a magyar főváros egyházainak megmagyarosítása mellett szólnak. Nyilvánvalók ezek egészen, de különösen a hatóság által feltartott r. kát. egyházakra nézve döntők. Igenis, Budapestet meg akarjuk magyarosítani, az már is magyar város, de egészen magyarrá kell, hogy legyen. A magyar kát. egyháznak nem lehet feladata e nagy nemzeti célt hátráltatni, hanem igenis kötelessége azt minden tőle kitelhető módon elősegíteni. Morfin Imre emlékeztette a közgyűlést, hogy több évvel ezelőtt indítványt tett arra nézve, hogy a templomi szolgálat nyelve, a mennyiben a latin szertartás megengedi, magyar legyen, eme indítványa elfogadtatott s a megboldogult prímást hoz ez értelemben fölterjesztés isztéztetett , erre mindekkoráig válasz nem jött s intézkedés nem történt. Kérte tehát a közgyűlést, újítsa meg határozatát és kérését amaz alkalomból, hogy ime a főváros hatósága mily nagy áldozatkészséget tanúsít. Remélhetőleg erre az esztergomi érseki szék kedvező A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A premier. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája.— A méltósága az első emeletről végig akarta nézni Miss Heliettet, és elküldte Ferencet, hogy hozzon neki egy páholyjegyet. Ferenc hozott is, de már csak a második emeletre kapott. Már pedig a méltósága nem mászik fel a második emeletre. Leostobázta Ferencet, odadobta neki a jegyet és magára csapta az ajtót. Ferenc házalni kezdett a jegygyel, hogy kárba ne veszszen. Lakásról lakásra ment. Amikor felért hozzánk a harmadik emeletre,már csak két forintra tartotta. Hogy, hogy nem, Brauzevetter úr, az Első budapesti ruhatisztító intézet tulajdonosa, megvette. Később átjött hozzám és meginvitált a páholyukba. — Érdekes premier lesz, mondta, érdemes, hogy az ember megnézze. Ott lesz az egész jó társaság, nekünk sem szabad hiányoznunk. Örömmel fogadtam el meghívását, mert szép dolog, ha az ember páholyban mutathatja magát az ismerőseinek. — Mért nem vette fel a fekete kabátját? kérdezte Brauzevetter úr, mikor átmentem a tisztitő intézetbe. Megvallottam, hogy fekete kabátomat egyik perfid barátom kölcsönkérte és elutazott vele valahová a vidékre. — Sebaj! mondta Brauzevetter úr. Tessék választani. . . Azzal a ruhafogásra mutatott... melyen a tisztításra küldött ruhák függtek.- Ő maga is választott egyet, a Béla fia is, én is. A Béla egy mélyen kivágott, selyemgalléros smokingot, én egy két gombsoros, csípőbe vágott kabátot. Olyan voltam, mint egy államtitkár. Hét óra után elkészült az asszony is, négy leányával. Csak csipek felül csípték ki magukat, alól háziszoknyában maradtak. Mikor leértünk az udvarra, Malcsikné leánya irigyen nézett utánunk.* A jó Brauzevetterné megsajnálta. ■ • • — Vigyük el a Malcsikné leányát is, hiszen van elég hely a páholyban. — Persze, van hely .... Béla az örömhírrel befutott Malcsikékhez, mi pedig a kapu alatt várakoztunk. Nyolc óra előtt kijöttek Malcsikék, a mama, a leány és a két gyerek. — Magunkkal kell vinnünk a két gyereket is, mondta Malcsikné; ha egyedül hagynám őket, felgyújtanák a házat, nem értem rá, hogy megfésüljem őket, majd meghúzzák magukat hátul . . . — Oh, a páholyban van elég hely . . . Mikor beértünk a Rökk-Szilárd-utcába, Béla beszaladt egy csapszékbe. A kollégái itt szoktak vacsorázni, a leányok felbiztatták, hogy vagy kettőt meghívjon közülök a páholyba. Fájdalom, csak egyet talált, azt bemutatta nekünk", aztán együtt folytattuk utunkat. Malcsikné hangosan számolni kezdett, egyszerre elkiáltotta magát : — Jézus, éppen tizenhárman vagyunk! Kapacitálni kezdtük, hogy az nem baj, a tizenhármas szám csak akkor veszedelmes, ha az ember ebédhez ül, de azonban azt mondta, hogy a világ minden kincséért sem menne a páholyba. Tanakodtunk, hogy mit tevők legyünk. Szerencsére arra jött egy úr, akinek a nevét nem tudtam ugyan, de a kivel néha padikát szoktam játszani a kávéházban,azt megkértem, hogy jöjjön velünk. Ráállott habozás nélkül. Amikor a népszínház csarnokába értünk, Branzevetter úr dühösen kezdett kotorászni a zsebeiben. — A jegy, hová lett a jegy ? kérdezte elsötétülő arccal. Aggódva csoportosultunk köréje. — Talán otthagyta a másik kabátja zsebében ? kérdezte Béla. — Persze ! Béla vállalkozott, hogy hazaugrik a jegyért. Ha tudtuk volna a páholy számát, felmehettünk volna, de nem tudtuk. Végre, háromnegyed kilenckor visszajött Béla. Átkotorászott minden kabátot a műhelyben, de a jegyet nem találta meg. Brauzevetterné a zsebébe nyúlt, az arca egyszerre kiderült. — No lám, hiszen itt van a zsebemben! Nesze, Béla! A páholynyitogató átvette Bélától a jegyet, felbontotta és elolvasta . Egy hibás ezüst óra 4 forint . . . Béla ijedten kapott utána, odaadott egy másik cédulát. A páholy nem volt akkora, mint gondoltuk. A hölgyek elöl helyezkedtek Mai számunk 14 oldal.