Budapesti Hírlap, 1892. február (12. évfolyam, 32-60. szám)

1892-02-01 / 32. szám

1892. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (32. sz.) Iyeket Magyarországon széthordottak, hogy a kormány azokért mandátumo­kat vásároljon : ez a magyar parla­mentnek az osztrák érdekek szolgála­tába való elszegődtetése lenne s a pár­tot, mely igy szerzi mandátumait az osztrák párt név méltán megilleti. Budapest, febr. 1. Magyarország az urnáknál. Ma két kerü­letben választottak : Fiuméban és Szentesen. Fiuméból a következő táviratot kaptuk: Cserná­tony visszalépett, Batthyány Tivadar gr. egyhangú­lag megválasztatott kormánypárti programmal. Megjegyezzük, hogy Csernátony nem lépett vissza, de nem is kandidálták őt. — A szentesi választásról lapunk zártáig nem kaptunk hírt. A választások második napjáról pótlólag föl kell említenünk, hogy Nyíregyházán a független­ségi Benyiczky Miksát választották meg Meskó László dr. ellenében. A nyirbogdány és csikkareform választás ered­ménye még mindig ismeretlen. Mandátum-átadás: Hegedűs Sándornak, Ko­lozsvár egyik képviselőjének egy küldöttség tegnap adta át Budapesten a mandátumot. A küldöttség tagjai voltak: Kolozsváry Sándor dr., Csiky Viktor dr., Haller Károly dr., Szász Béla dr., Hi­didy Árpád és Gámán József dr. Az átadás után Hegedű,* meg­vendégelte a küldöttséget. A kormány kortesköltségei című közlemé­nyünkre vonatkozólag J­akovszky István, a szucsányi kerület képviselője, a következő nyilatkozatot teszi közzé . A Budapesti Hírlap mai száma egy kimuta­tást közöl arról, hogy hova mennyi választási költ­séget küldött állítólag a kormány, illetőleg az orszá­gos szabadelvű párt. E kimutatásban a többi között az van mondva, hogy Turóc-Szt-Mártonba 2000 főt küldetett. Azt a közlemény nem írja ugyan, hogy kinek, de minthogy Turóc-Szt Márton az én válasz­tókerületemben van, minden félreértés elkerülése végett így is kötelességem kijelenteni, hogy én sem postán, sem személyesen, sem közvetve a szabad­­­elvű párttól (természetesen még kevésbbé a kor­mánytól) egy krajcárt sem kaptam s nem fogadtam el. Választási költségeimet, melyek egyébiránt a választóközönség és különösen a kerület intelligen­ciájának szives ragaszkodása és buzgalma mellett igen csekélyek voltak, teljesen a magaméból fedez­tem s azokhoz sem a szabadelvű párt, sem a főispán úr nem járultak. Költségekről az én kerületemben s mondhatom a megyében különben egyáltalában csak annyiban lehet szó, a­mennyiben a messzebb lakó választók szállítása, zászlóknak, jelvényeknek stbnek kiosztása ilyet igényelnek. Választási epizódok. Fejérváry báró mandátuma. A fővárosban, de főleg a budai oldalon ma is egész nap tárgyalták a várbeli választás ügyét. Az ellenzék abban a meggyőződésben van, hogy Máttyus Arisztid megválasztása bizonyos lett volna, ha szavazóit az elnök nem fosztja meg polgári joguk­tól, annál is inkább, mert várakozása ellenére szép számmal szavaztak államtisztviselők is az ellenzéki jelöltre. Hivatalonként ki lehet mutatni, hol gyako­roltak „magas nyomást“ és hol engedték meg a tisztviselők meggyőződésének szabad nyilvánulását, így a többi közt a kereskedelmi minisztérium sta­tisztikai osztályának feje, Keleti Károly miniszteri tanácsos, noha maga a buzgó híve a kormánypárt­nak, kijelentette tisztviselői előtt, hogy polgári jo­gaik gyakorlásában nem kívánja őket befolyásolni. A tisztviselők örömest kaptak az alkalmon s míg egy részük egyáltalán nem szavazott, a másik rész Máttyus Arisztidre adta vótumát, így volt ez a pénzügyminisztérium egyes osztályainál is. Másutt ellenben a presszió teljes erejével működött, így a pénzügyminisztérium elnöki tisztviselői passzíve akarták magukat viselni és nem akartak szavazni, de tervük meghiúsult, Wekerle miniszter nyilatko­zata ellenére küldték őket Fejérváryra szavazni. Egy állami műintézetet egyszerűen utasítottak, Hogy a Fejérváry-párt sületlen kortesnótáit kinyo­matta, az intézet igazgatóját pedig, ki már állásánál fogva is távol akart maradni a választási mozgalom­tól, nemcsak szavazni küldték Fejérváryra, de még azt a jó tanácsot is adták neki „illetékes“ helyen (Scheich Károly !), hogy jó lesz korteskedni is. A Fejérváry-párt tagjai azt hiszik ugyan, hogy a Máttyás-párt nem lett volna képes teljesen ellensú­lyozni a nagy előnyt, melyet a hivatalnokok a dél­előtt folyamán biztosítottak a honvédelmi miniszter­nek, de azért általánosan elítélik és megróják Or­­szágh Sándor erőszakos és törvénytelen eljárását, melylyel a szerintük biztos győzelmet megfosztotta a tisztesség jellegétől. Azt hiszik, hogy az elnököt Ó-Budáról érkezett rossz hírei keserítették el és bírták rá a tapintatlan eljárásra. Ezzel szemben konstatált valóság, hogy a szavazásnak ily korai berekesztése előre kicsinált dolog volt. Maga Scheich Károly, Országh helyettese már reggel kijelentette, hogy két órára be fogják fe­jezni a szavazást s a Máttyás-párt bizalmi férfiai, ezt már tíz órakor tudatták a pártirodával, a­mely ugyan lehetetlennek tartotta az ily erőszakos eljárást, de azért mégis úgy intézte a szava­zást, hogy egy óra után mindig több és több szava­zót küldött leszavazni. A honvédelmi miniszter man­dátuma mindenesetre több mint kétes, és az ellen­zéki párt a legkomolyabban akarja megtámadni. A királyi közjegyző által ez ügyben felvett jegyzőkönyv szó szerint így hangzik : 87. ügyszám 1892. Jegyzőkönyv. Felvétetett dr. Charmant Oszkár, mint Kupp Zsigmond budapesti királyi közjegyző helyettese által, Budapesten (1892) egyezernyolcszázkilencvenkét évi január hó (28) huszonnyolcadikán. Tárgya: Megjelenik előttem általam személyesen ismert Szánthó István ügyvédjelölt (IV. Koronaherceg­ utca 16. sz.) és a következőket adja elő : Dr. Országh Sándor az I. kerületi választási el­nök a választás helyiségében (I. ker. vár, iskola­­épület) folytonosan és számosan történő választói jelentkezések dacára a választást délután 3 órakor bezárta s ez­által a Máttyás Arisztid pártjához tar­tozó számos választót választói joga gyakorlásában megakadályozott. Felkérem a kir. közjegyző urat, miután ezen választók abbeli nyilatkozatukat, hogy a választói jogukat gyakorolni akarják, azonban ab­ban akadályozva lettek, hiteles alakban kívánják megtenni, nagy számuknál fogva azonban a közjegy­zői irodába való fáradást célszerűbben mellőzendő­nek tartják : méltóztasson a kérdéses nyilatkozatok felvétele végett az I. kerületi krisztinavárosi sör­csarnok helyiségeibe jönni, hol nevezett választók összegyülekezve vannak. Ezen megkeresés folytán délután 4 órakor az imént említett helyiségbe menvén, ott a következő felek, úgymint: 1. általam személyesen ismert Pertl István, kávés (a szarvas-tér 1. sz.); 2. ugyancsak általam személyesen ismert Scheidl János, bankhivatalnok (I. Döbrentey­ utca 24. stb. (összesen 29 szavazó­polgár) azon ki­jelentést tették előttem, hogy mai nap délután 3 órakor (Török Antal, Hauszmann Károly, Müller György, Tohonyai István, Spaczek Ferenc 3/48 órakor) a hivatalos helyiség előtt megjelentek választói joguk gyakorlása végett, miután azonban a választói helyiség ajtait bezárva találták, választói jogukkal nem élhettek. Ugyanilyen kijelentéshez csatlakozik még­­i­s­­mét néhány név.) Végül jegyzőkönyvbe kérik vétetni általam személyesen ismert Lettner Antal ácsmester (I. promontori­ ut 47—49.) és Both Lajos ur sütőmes­ter (I. szarvas-tér 10. sz.), hogy ugyanazon időben a következő választók voltak ugyancsak a választói helyiség előtt és távoztak el ugyanazon okból, u. m.: (ismét egy sereg választó neve, foglalkozása és lakása kö­vetkezik.) A jegyzőkönyv lezárása előtt Vargha Lajos mészáros (I. Gellért-rakpart 32.), kit személyesen ismerek, megjelenvén, a fent felsoroltak nyilatkoza­tához csatlakozik, nemkülönben Freindl szabómes­ter (I. budaörsi­ út 8056.), kit szintén személyesen ismerek. (Ezután a jegyzőkönyvi javí­tások soroltatnak fel.) Felolvastatván, jóváhagyva aláíratott. Kmf. (Következnek a sajátkezű alá­ír­á­s­o­k.) A jezsuita­ párt. Most, mikor a bécsi Neue Freie Presse is konstatálja a kormánypárt vereségét, óriási mulatság minden elfogulatlanul ítélő emberre nézve a Nemzet mai számának vezércikke, mely Csernátony kihullott fogait csattogtatva, hirdeti a nemzeti párt megsemmisülését, s minden sorában jezsuita­ pártnak­ titulálja. A Budapesti Hírlap mai számában foglalt leleplezések után igazán nagyszerű hatást tesz az olvasóra, hogy a „Szabadelvű”-párt lapja milyen büszke önérzettel döngeti a mellét,­­­a tiszta becsület nevében gyalázza az ellenzéket. Olvasóink épülésére ideigtatunk néhány passzust. A Nemzet így szól: A szabadelvű párt a választási harcot megvívta becsülettel és önérzettel. (És 759.300 forinttal!) A piszkos eszközökkel szemben nem élt repressed- Mákkal. (Hát a 759.300 forint?) Bízott a nemzet józanságában és higgadt ítéleté­nek igazságosságában. (És a 759.300 forintban.) Az ellenzék minden eszközt megengedett magának. (A kormánypárt is mindent s azonfelül a 759.300 forintot.) A magyar nemzet nem, kölcsönvett jelszavakba de tettekből ítél. (Valóban tettekből, mint a­milyenek pl. a 759.300 frt.) Folytathatnék ezt az érdekes összeállítást, ha az eddigi citátumok is bebizonyították, hogy melyik a jezsuita­ párt ?* A fiumei választás. Fiméban ma Batthyány Ti­vadar grófot egyhangúlag választották meg, mert Csernátony Lajost, a volt képviselőt, ki bár nem lépett vissza a jelöltségtől, választói nem kandidál­ták. Csernátony a következő levelét intézte fiumei választóihoz : „Fiume választó­polgáraihoz ! A negyedik országgyűlési időszak lejártával, melyben, mint az önök városának képviselője volt szerencsém helyet foglalni, az én képviselői köte­lességeim is lejártak, egynek kivételével. Ez az egyetlen kötelesség, mely a lefolyt­ törvényhozási időszakot túléli, a szív kötelessége, a hála. Egy tisztességes emberre nézve ez a köteles­ség nem fü­gg attól, hogy váljon meg Van-e Vá­lasztva, vagy nincs ; élni fog ez bennem eltörülhe­­tetlenül mindig, életem végéig, mert a szív e kö­telessége nem a kapandó új kegyekből, hanem a már bőségesen tapasztalt jóindulatokból táp­­­lálkozik. Az én hálám nem a várandóságon alapul, ha­nem a múltra vonatkozó kötelezettség szilárd alap­ján ; azért akár leszek megválasztva, akár nem, a jövőben sem fogok megszűnni Fiume erkölcsi és anyagi érdekei iránt rokonszenvezni. Rendkívül sajnálom, hogy nagyon súlyos be-­ tegségem és mindeddig fogyatékos egészségi álla­potom megakadályoztak engem abban, hogy önök közt megjelenhessek s élő szóval is kifejezzem Fiume tisztelt választópolgárai előtt legmélyebben érzett hálámat az eddig irántam tanúsított különös jó­akaratért. De az, hogy nem lehetek önök közt s hogy a szabadelvű párt bizottságától föl vagyok mentve azt alól, hogy ily zord évszakban s ily előrehaladt kor­ban hosszú utazásra vállalkozzam, ez nem akadá­lyozhat meg engem annak —­ legalább ez után való — ünnepies kijelentésében, hogy nem alkalomszerű, de örökös barátra vagyok és maradok Fiaménak ! A jövőre vonatkozólag kevés mondani­valóm van. Az én politikai hitvallásom 42 éves politikai pályámban van letéve. A képviselői állást sohasem tekintettem eszközül arra nézve, hogy többé-kevésbbé fényes állást szerezzek magamnal­, többé-kevésbbé nyere­séges pontra jussak. Bizonyára nem változik néze­tem most, földi életem alkonyán, mely már nem tarthat sokáig. Négy országgyűlésen keresztül lévén az önök képviselője s ezelőtt két évvel abban a magas ki­tüntetésben részesülvén, hogy díszpolgárra választot­tak , fölhatalmazva érzem magamat annak föltevé­sére, hogy képviselői kötelességeim gyakorlásában nem jártam el minden haszon nélkül Fiume hala­dása érdekében, a­mint ezt az a köszönő irat is bizonyítja, melyet az önök tisztelt kereskedelmi és iparkamarája küldött nekem a szabad vitel­­díj eltörlése alkalmából kifejtett közreműködé­semért. De mindezek után is, a választás mindig bi­­­zalmi kérdés. Ha önöknek nincs bizalmuk Fiume javára kifejtett működésem iránt, mely bizalommal 14 éven keresztül megajándékoztak, vagy, ha azt hiszik, hogy más valaki — legyen az bárki —, jobban hasznára válhatik az önök helyi érdekei­nek előmozdításában, nos akkor, Fiume tisztelt vá­lasztópolgárai, ne vonakodjanak megválasztani őt helyettem, a­ki sem nem vagyok képes, sem nem akarok más ígéretet tenni, mint azt, hogy újra megválasztásom esetén buzgalommal és eszélyesen fogom szolgálni az önök jelentőségteljes városának érdekeit. S most még egyet! A magyar hazafiak közül senki sem tekinti az önök szép nyelvét a nemzeti haladás akadályának, ellenkezőleg, valamennyien védbástyának tekintjük a magyar állam ellen irá­nyuló alattomos és nyílt célzatok ellen. Itagasskoi- B

Next