Budapesti Hírlap, 1892. február (12. évfolyam, 32-60. szám)
1892-02-14 / 45. szám
Budapest, 1802. XII. évfolyam 45. sz. Vasárnap, február 14. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., kalap-utca 16. M. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. /A csongrádi plébános.,, Budapest, febr. 13. Kormánypártiak és álszenteskedők szörnyüködnek és szidják Hegyi Antal plébánost azért a nyilt levélért, mely Ilyés megyés püspökét, Schuszter Konstantint, oly kíméletlenül megsértette. A liberálisok összecsapják kezeiket, hogy mi lesz a hierarchiából ? A miniszteriális lapok Magyarországot nem az aulikusoktól és a német hadseregtől, hanem a magyar katolikus papoktól és a politizáló káplánoktól féltik. Pártok keletkeznek a csongrádi plébános mellett és ellen. A váci püspök mellett ugyan nem, akinek eljárását nem védte senki. Minthogy ma az egész ország e dologról beszél, mi is hozzá szólunk, nyíltan és őszintén, mint mindig. Akik csak annyit tudnak mondani, hogy a plébános levele püspökeihez goromba és illetlen s hogy Hegyi Antal a papi diszciplína szokásai ellenvétett, midőn főpásztora ellen tiszteletlen támadást intézett, azoknak igazat adunk, de a jó urak ezzel nem mondanak semmi érdemleges ítéletet. Ez a ’dolog sokkal nagyobb, okai mélyebben feküsznek és mint jelenség is fontosabb, s semhogy az illemtan vagy pedig a fe- Igyelem szempontjából megbírálható lenne. Itt másról van szó, először is az igazságról, másodszor pedig a katolikus egyház állapotáról Magyarországon. Ez az, amiért Hegyi csongrádi plébános feltámadásának oly nagy hatása és visszhangja keletkezett. Ha csak egy egyszerű plébánosnak püspökével való veszekedése forogna fenn, bizony nem törődnék azzal senki. Ez „lázadás“, olvassuk a kormánypárti sajtóban s hivatkoznak Csáky kultuszminiszter beszédére az elkeresz-telési vitában, melyben az alsó papságot a főpapok ellen való lázadással vádolta. Az ügy igen különbözik ugyan, mert ott dogmatikus, itt politikai, ott egyházi, itt választási, ott kánonjogi, itt közjogi dologról és differenciákról van szó. Ámde, ha a csongrádi levéli csakugyan „lázadás“, ezzel annak jelentősége nem kisebb, hanem nagyobb. Úgy annál komolyabban kell azt venni és nem lehet elütni azzal, hogy Schuszter püspök minő büntetést szabhat Hegyi plébánosra. Minő büntetést? Mellesleg álljunk itt illeg. Egyházi vétséget követett el Bajcsi kópián ? Nem. Politikai és polgári jogainak szabad gyakorlatában gátolták és törvényes tettéért, alkotmányos kötelessége teljesítésében akadályozták meg és büntették fogsággal. Ez a kiindulási pont, ez alaptól az ítéletben eltérnünk nem szabad. Ezért rontott neki a csongrádi plébános a váci püspöknek. Egyházi vétséget követett el a pap, midőn az egyéni és politikai szabadság védelmére kelt a főpap ellen, ki ezeket sértette meg? Ismét nem, mert a vallásnak és az egyháznak ahhoz semmi köze, hogy Szivák Imre vagy Hock János képviselik-e Csongrád városát az országgyűlésen és sem in sacris, sem circa sacra, ez nem érinti sem a vallást, sem az egyházat, hanem kizárólag a politikai meggyőződések körébe tartozik. A polgár és nem a pap lázadt fel a püspöknek politikai és nem egyházi intézkedése ellen. A püspök a kapott sértésért a köztörvényre hivatkozva, elégtételt kereshet az állami bíróság előtt, mely köteles őt becsületében megvédeni, de a polgárjogi és politikai kérdést az állami hatóságoktól el nem vonhatja a saját egyházi hatósága elé, mert ez esetben megtörténhetnek, hogy a polgár a maga szabadságának védelmére az állami hatóság oltalmát venné igénybe. Tanácsos a kompetenciákat jobban figyelembe venni ezután, mint ezelőtt, nehogy még nagyobb bajok származzanak belőle. Ezt követeli az egyház belső békéje is, nem csupán Csongrádon, hanem az egész országban. Mert nemcsak Hegyi plébánosról van szó, hanem híveiről is, kik hozzá ragaszkodnak s nem fognak egykedvüleg tűrni, ha őket papjoktól megfosztanák. És sok más a BUDAPESTI hírlap tárcája. Haditengerészeti vázlatok. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája.II. A mi csatahajóink. Mintegy tíz mértföldnyire Lissa szigetének északi partjától, csaknem ugyanott, ahol huszonöt évvel ezelőtt a halhatatlan tengerészhős, Tegetthof, vívta ki a tengeri ütközetek történetében páratlanul álló győzelmét az olasz flotta felett, „csendes gőz“ alatt mozdulatlanul fekszik tengeri haderőnknek egy raja, mely méltán lehet a monarchiánk büszkesége. Ha a hősök leghősebbje, Nelson, a trafalgári győztes, aki még az idomtalan három árbocosaival, vitorlákkal, csáklyákkal és mozsárágyukkal kivivott győzelmei által tette nevét halhatatlanná, látná ezt a hajórajt, ezeket az árdoctalan, kötélzet- és vitorla nélküli, sűrű füstgomolyokat okádó fekete szörnyeket és azt mondanák neki, hogy ezek hajók, bizonyára nem hinné el. „Nem, ezek nem hajók, ez nem flotta! Ezek túlvilági szörnyek; ez egy pokolfajzat.“ És mit mondana Tegetthof, Lissa hőse? „Egy ilyen flottával légbe röpíteném a világot!“ A kettős csatasorba felállított hajók mindegyike az emberi lángésznek, az iparnak és tudománynak egy-egy acélba öntött mesterműve. Fénydő fekete bordáikon vakító fehér fényben törnek meg a szemhatár fölé emelkedő tínp sugarai, rezgő, ide-oda libbenő fekete árnyékot festve le a nyugvó tenger smaragdzöld víztükrére. Az elölről zárt háromszögbe sorakozott csatahajók élén áll páncélhajóink leghatalmasabbja, a Rudolf trónörökös. Ez a vezérhajó. A rangját mutatja az egyetlen jelzőárbocára felvont altengernagyi lobogó. Valóságos kolosszus. Egy acéltömeg, plasztikaiig szép idomokba alakítva. Három deciméter vastag páncélfalai között huszonkét ágyút és mitrailleust rejt. Ezek közül három — a 305 cm. kaliberű Krupp-ágyuk — külön álló páncéltornyokon vannak alkalmazva. A toronyból messze kinyúlik a 107 méter hosszú és ötven tonna súlyú hatalmas ágyucső, (egy tonna ezer kilogramm) amelyből a száznegyven kilogramm barna lőporral kilőtt, négyszázötvenöt kgr-ot nyomó acél-gránit lövedék képes egy hetven centiméter vastag acélpáncélt átfúrni, anélkül, hogy a réstütő lövegen csak egy karcolás is esnék. A hajó első harmadában vannak a szintén páncéllal védett tizenkét emires Krupp bronzágyuk, és a hajó különböző részein tizenhárom darab gyorságyú és golyószóró. Az első három ágyúját a hozzá méltó ellenfél acélbordáinak átlövésére használja, amely alkalommal azonban a tizenkét centiméteres bronzágyúk sem maradnak némán. Gyorságyúit és golyószóróit pedig a támadó apró torpedó-naszádok ellen alkalmazza, amelyekre mitrailleuseivel percenként kétszázhatvan lövedéket képes kilőni. Találás esetében már egy is elegendő arra, hogy a kis vakmerő tolakodót a tenger fenekére sülyessze. Fegyverei között továbbá nem utolsó helyen áll a négy torpedója, amelyek a hajó különböző részein lévén elhelyezve, szükség esetében elölről, hátulról és a két oldaláról dobhatja ki magából a vízszíne alatt tovaszáguldó torpedót. Végső esetre pedig ott van a húszezer kg.-ot nyomó acélsarkantyúja, amelylyel okvetlenül halálos rést üthet az ellen hajón. Ez nem is olyan nehéz; egy tengerésztiszt kiszámítása szerint nem szükséges hozzá egyéb, mint: kitűnő taktika, hideg ész, sokszorozva vakmerőséggel. A hajó három deciméter vastag páncélfala e fegyvereken kívül magában rejti a hétezerötszáz lóerővel dolgozó óriási gépezetet, mely a hétezer tonnát nyomó kolosszust óránként tizenhat mértföldnyi gyorsasággal képes tovahajtani. A gépezet két önálló, egymástól teljesen független részre van felosztva a hajó két oldalán, melyek egymástól vastag páncélfalak és vízálló rekeszek által elválasztva, egy-egy külön propellert hajtanak, amelyeknek egymástóli független működése nagy mértékben emeli a hajó manőverezési képességét. Nem is szólva arról, hogy ez önálló gépek külön-külön megvédése azzal az óriás előnynyel jár, hogy ha az égyik oldalon a gép golyó vagy torpedó által szétrombolódván, többé nem működhetik, azalatt a másik még vígan forgathatja néhány tonna súlyú propellerjét és így a súlyosan megsérült hajó még valamelyik mentő kikötőbe juthat. Az előny fokozódik az által is, hogy a külön működő propellerek segélyével a hajó manőverező képessége, úgyszólva meghatványozódik. Mert például ha a Rudolfnak csak egy propeller által hajtva, egy megfordít Mai számunk 24 oldal.