Budapesti Hírlap, 1892. február (12. évfolyam, 32-60. szám)

1892-02-14 / 45. szám

Budapest, 1802. XII. évfolyam 45. sz. Vasárnap, február 14. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., kalap-utca 16. M. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. /A csongrádi plébános.,, Budapest, febr. 13. Kormánypártiak és álszenteskedők­­ szörnyüködnek és szidják Hegyi Antal plébánost azért a nyilt levélért, mely­ I­lyés megyés püspökét, Schuszter Kon­stantint, oly kíméletlenül megsértette. A liberálisok összecsapják kezeiket, hogy mi lesz a hierarchiából ? A mi­niszteriális lapok Magyarországot nem az aulikusoktól és a német hadsereg­től, hanem a magyar katolikus papok­tól és a politizáló káplánoktól féltik. Pártok keletkeznek a csongrádi plébá­nos mellett és ellen. A váci püspök mellett ugyan nem, a­kinek eljárását nem védte senki. Minthogy ma az egész ország e dologról beszél, mi is hozzá szólunk, nyíltan és őszintén, mint mindig. A­kik csak annyit tudnak mon­dani, hogy a plébános levele püspöke­ihez goromba és illetlen s hogy Hegyi­­ Antal a papi diszciplína szokásai ellen­­vétett, midőn főpásztora ellen tisztelet­len támadást intézett, azoknak igazat­­ adunk, de a jó urak ezzel nem mon­danak semmi érdemleges ítéletet. Ez a ’dolog sokkal nagyobb, okai mélyebben­­ feküsznek és mint jelenség is fontosabb, s semhogy az illemtan vagy pedig a fe- I­gyelem szempontjából megbírálható lenne. Itt másról van szó, először is az igazságról, másodszor pedig a katoli­kus egyház állapotáról Magyarországon. Ez az, a­miért­ Hegyi csongrádi plébános feltámadásának oly nagy hatása és visszhangja keletkezett. Ha csak egy egyszerű plébánosnak püspökével való veszekedése forogna fenn, bizony nem törődnék azzal senki. Ez „lázadás“, olvassuk a kormány­­párti sajtóban s hivatkoznak Csáky kultuszminiszter beszédére az elkeresz-­­telési vitában, melyben az alsó papsá­­­got a főpapok ellen való lázadással vá­­­dolta. Az ügy igen különbözik ugyan, mert ott dogmatikus, itt politikai, ott egyházi, itt választási, ott kánonjogi, itt közjogi dologról és differenciákról van szó. Ámde, ha a csongrádi levéli csakugyan „lázadás“, ezzel annak jelen­tősége nem kisebb, hanem nagyobb. Úgy annál komolyabban kell azt venni é­s nem lehet elütni azzal, hogy Schusz­ter püspök minő büntetést szabhat Hegyi plébánosra. Minő büntetést? Mellesleg álljunk itt illeg. Egyházi vétséget követett el Baj­csi kópián ? Nem. Politikai és pol­gári jogainak szabad gyakorlatában gá­tolták és törvényes tettéért, alkotmá­nyos kötelessége teljesítésében akadá­lyozták meg és büntették fogsággal. Ez a kiindulási pont, ez alaptól az ítélet­ben eltérnünk nem szabad. Ezért ron­tott neki a csongrádi plébános a váci püspöknek. Egyházi vétséget követett el a pap, midőn az egyéni és politikai szabadság védelmére kelt a főpap ellen, ki ezeket sértette meg? Ismét nem, mert a vallásnak és az egyháznak ahhoz semmi köze, hogy Szivák Imre vagy Hock János képviselik-e Csongrád vá­rosát az országgyűlésen és sem in sacris, sem circa sacra, ez nem érinti sem a vallást, sem az egyházat, hanem kizárólag a politikai meggyőződések körébe tartozik. A polgár és nem a pap lázadt fel a püspöknek politikai és nem egyházi intézkedése ellen. A püspök a kapott sértésért a köztör­vényre hivatkozva, elégtételt kereshet az állami bíróság előtt, mely köteles őt becsületében megvédeni, de a polgár­jogi és politikai kérdést az állami ható­ságoktól el nem vonhatja a saját egy­házi hatósága elé, mert ez esetben megtörténhetnek, hogy a polgár a maga szabadságának védelmére az állami ha­tóság oltalmát venné igénybe. Tanácsos a kompetenciákat jobban figyelembe venni ezután, mint ezelőtt, nehogy még nagyobb bajok származzanak belőle. Ezt követeli az egyház belső bé­kéje is, nem csupán Csongrádon, hanem az egész országban. Mert nemcsak Hegyi plébánosról van szó, hanem híveiről is, kik hozzá ragaszkodnak s nem fognak egykedvüleg tűrni, ha őket papjoktól megfosztanák. És sok más a BUDAPESTI hírlap tárcája. Haditengerészeti vázlatok. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája.I­I. A mi csatahajóink. Mintegy tíz mértföldnyire Lissa szigetének északi partjától, csaknem ugyanott, a­hol huszonöt évvel ezelőtt a halhatatlan tengerész­hős, Tegetthof, vívta ki a tengeri ütközetek történetében páratlanul álló győzelmét az olasz flotta felett, „csendes gőz“ alatt mozdulatlanul fekszik tengeri haderőnknek egy raja, mely méltán lehet a monarchiánk büszkesége. Ha a hősök leghősebbje, Nelson, a trafal­­gári győztes, a­ki még az idomtalan három árbocosaival, vitorlákkal, csáklyákkal és mozsár­ágyukkal kivivott győzelmei által tette nevét halhatatlanná, látná ezt a hajórajt, ezeket az árdoctalan, kötélzet- és vitorla nélküli, sűrű füstgomolyokat okádó fekete szörnyeket és azt mondanák neki, hogy ezek hajók, bizonyára nem hinné el. „Nem, ezek nem hajók, ez nem flotta! Ezek túlvilági szörnyek; ez egy pokol­­fajzat.“ És mit mondana Tegetthof, Lissa hőse? „Egy ilyen flottával légbe röpíteném a világot!“ A kettős csatasorba felállított hajók mind­egyike az emberi lángésznek, az iparnak és tudománynak egy-egy acélba öntött mester­műve. Fénydő fekete bordáikon vakító fehér fényben törnek meg a szemhatár fölé emelkedő tínp sugarai, rezgő, ide-oda libbenő fekete árnyékot festve le a nyugvó tenger smaragd­zöld víztükrére. Az elölről­ zárt háromszögbe sorakozott csatahajók élén áll páncélhajóink leghatalma­­sabbja, a Rudolf trónörökös. Ez a vezérhajó. A rangját mutatja az egyetlen jelző­árbocára felvont altengernagyi lobogó. Valóságos kolosszus. Egy acéltömeg, plasz­tikaiig szép idomokba alakítva. Három deci­méter vastag páncélfalai között huszonkét ágyút és mitrailleust rejt. Ezek közül három — a 30­5 cm. kaliberű Krupp-ágyuk — külön álló páncéltornyokon vannak alkalmazva. A toronyból messze kinyúlik a 107 méter hosszú és ötven tonna súlyú hatalmas ágyucső, (egy tonna ezer kilogramm) a­melyből a száznegyven kilogramm barna lőporral kilőtt, négyszáz­ötvenöt kgr-ot nyomó acél-gránit lövedék képes egy hetven centiméter vastag acélpáncélt átfúrni, a­nélkül, hogy a réstütő lövegen csak egy karcolás is esnék. A hajó első harmadában vannak a szintén páncéllal védett tizenkét emires Krupp bronzágyuk, és a hajó kü­lön­böző részein tizenhárom darab gyorságyú és golyó­­szóró. Az első három ágyúját a hozzá méltó ellenfél acélbordáinak átlövésére használja, a­mely alkalommal azonban a tizenkét centiméteres bronz­ágyúk sem maradnak némán. Gyors­­ágyúit és golyószóróit pedig a támadó apró torpedó-naszádok ellen alkalmazza, a­melyekre mitrailleuseivel percenként kétszázhatvan löve­déket képes kilőni. Találás esetében már egy is elegendő arra, hogy a kis vakmerő tolakodót a tenger fenekére sülyessze. Fegyverei között továbbá nem utolsó helyen áll a négy torpedója, a­melyek a hajó különböző részein lévén elhelyezve, szükség esetében elölről, hátulról és a két oldaláról dobhatja ki magából a vízszíne alatt tova­­száguldó torpedót. Végső esetre pedig ott van a húszezer kg.-ot nyomó acélsarkantyúja, a­melylyel ok­vetlenül halálos rést üthet az ellen­ hajón. Ez nem is olyan nehéz; egy tengerésztiszt kiszá­mítása szerint nem szükséges hozzá egyéb, mint: kitűnő taktika, hideg ész, sokszorozva vakmerőséggel. A hajó három deciméter vastag páncélfala e fegyvereken kívül magában rejti a hétezer­­ötszáz lóerővel dolgozó óriási gépezetet, mely a hétezer tonnát nyomó kolosszust óránként tizenhat mértföldnyi gyorsasággal képes tova­hajtani. A gépezet két önálló, egymástól teljesen független részre van felosztva a hajó két ol­dalán, melyek egymástól vastag páncélfalak és vízálló rekeszek által elválasztva, egy-egy kü­lön propellert hajtanak, a­melyeknek egymás­­tóli független működése nagy mértékben emeli a hajó manőverezési képességét. Nem is szólva arról, hogy ez önálló gépek külön-külön meg­védése azzal az óriás előnynyel jár, hogy ha az égyik oldalon a gép golyó vagy torpedó által szétrombolódván, többé nem működhetik, az­alatt a másik még vígan forgathatja néhány tonna súlyú propellerjét és így a súlyosan megsérült hajó még valamelyik mentő kikö­tőbe juthat. Az előny fokozódik az által is, hogy a külön működő propellerek segélyével a hajó manőverező képessége, úgyszólva meg­­hatványozódik. Mert például ha a Rudolfnak csak egy propeller által hajtva, egy megfordít Mai számunk 24 oldal.

Next