Budapesti Hírlap, 1892. április (12. évfolyam, 92-120. szám)

1892-04-01 / 92. szám

1892.13­­. BUDAPESTI HÍRLAP. (92. sz.) Lukács­­ előadó megokoltnak tartaná, hogy a fővárosiét legalsóbb rangosztályhoz tartozó tisztvise a nős és nőtlen tisztviselőkre nézve a javada tekintetében némi különbség té­tessék. Dejavasolja, hogy a fővárosban alkalma­zott tiszk fizetési minimuma hatszáz forint helyett , forintban állapíttassák meg s bizo­nyos szt határoztassék meg, melyben a három alsó ran­yhoz tartozó, jelenleg a fővárosban alkalm­azt viselők átmenetileg részesittessenek, addig is akár, a fizetési fokozatra nézve, ak­ár rangoszt előlépnek. Tim­iniszter kiemeli, hogy a minimum felemelésűi indítvány szerint rendkívül nagy ugrás se gyakornokok s a legalsóbb rangosz­tályban izott tisztviselők javadalmazása közt s utal agy mily nagy a vidékről a gravitáció a főváronegüresedő tisztviselői állásokra. Ki­emeli­­e azokat a szolgálati szempontokat is, a­melyeidítvány ellen szólanak s hogy a ja­vaslat diói különben is messze túlmennek azon kinkön, melyeket csak még egy évvel ezelőtt az érdekeltek kifejeztek. A­mi Da­­rányi Maldik indítványát illeti, szóló nem zár­kózik Műtétiemül el, de ennek megfontolás alá vétele nemeti intézkedéseknél lesz helyén. Szordos fizetési minimumnál kívánatosnak tartja, hogy régi családos tisztviselőkre nézve különbség tétessék, ama tapasztalásra, hogy éppen a szegények gyermekeiből kerül ki a társada­lomra leghasznosabb anyag. Hes, miniszter által hangsúlyozott okok­nál fog­gadja kiinduláspontul a javaslatban foglaltaj minimumokat, de csak az esetben, ha az tisztviselők nőtlenek , a nősek számára azonban is megokoltnak tartaná, hogy némi különbsíssék a javadalmazásban. Hű­ hozzájárul a szakasz rendelkezései­hez, atáa is, hogy a szóban forgó állásokra rendszernyleg kisebb képzettségű egyének neveztet, s hogy a legelőször kinevezett tiszt­viselők tkább esetben családosak. Jó elnök a kérdés megbírálásánál nem véli figykivel hagyhatónak azt a társadalmi jelenség,­ nálunk már jelenleg is jóformán mindenki tisztviselő akar lenni. Hi Frigyes és Králitz gyakorlati szem­­pontok a törvényjavaslat rendelkezéseit teszik magukés m­íg többsége a fizetési minimumot a fő­­városbamazott nős állami tisztviselőkre nézve kétszáz­an állapítja meg, egyebekben a sza­kaszt­alanul elfogadván. Wekerle miniszter kijelenti e módosítással szemben fenntartja a törvényja álláspontját. . .A (fizetés le nem szállíthatása) vita nélkül itatott, úgy­szintén a gyakornokokra vonatkoz­ó is. A­z an (altisztek és szolgák illetményei) a lakásategóriákra vonatkozó diszpozíciók a 3. §. ut­dazásának megfelelően módosíttatott. A §. utitja a postaszolgákra nézve a keres­kedelmi zter meghallgatásáig függőben ha­gyatott. A ba (fizetések és lakásbérek folyóvá tétele) tett az a rendelkezés, hogy a kineve­zett tisz részére, a mennyiben állását — hiva­az egyén. A bolgár versek túlnyomó nagy­ré epikusak. Elbeszélők még a da­lok is tire. Nyelvük a legkeresetlenebb népnyelves szókincsből van összehordva. A mit fezt mindenikben ismétli. A mely sort tuláltak, azt ismétli, a ki utóbb készít . Hiszen föladata nem az, hogy új dolg mondjon a régiek módjára. A rit­must is, és a sorok ismétlésével szereti csinálni,ja, versének az ünnepibb színe­zetet. Itsak a természetesek. Az erdő mindig erdő a bolgár énekben. Maál is, más népdaloknál is nekem gyakran tetszett, hogy balladáink s elbe­szélő­ik hézagossága, rövidsége, a mi oly dráfejüvé és oly hatalmassá teszi e darabokban van, hogy minden ily epikus népverse készül, a mikor közönségesen tudva v­eset, a melyet megénekel. Az énekes töltő tehát elhagy minden mellé­kest, csőmomentumokat dolgozza fel, be­leilleszthet úgy­szólván a népköltés ha­­gyománrmaiba, szólásmódjaiba, ékessé­geibe eszeibe mint keretbe. Ez a bolgár versek kezembe jutott. Közöttük kevés az oly tes kompozíció, minek a mi szé­kely halk, de van ilyen is. Azonban vi­szont key hatalmas, oly tökéletes kom­pozíció az egész világ népköltészetében is, minő rigómezei ütközet. Strausz Adolf méltán s kettőnk hálájára ezért a pompás és erdért kötetért: a magyarokéra és a bolgárok­yaránt. — e­ talos akadályoztatás esetét kivéve — később fog­lalná el, ha ez a hónap első felében történik, a hó­nap közepétől, ha a hónap második felében törté­nik, a következő hó első napjától teendő folyóvá a fizetés. A 14., 15. és 16. §§-okat változatlanul elfo­gadták. A 17. §-ból (a tisztviselők rangosztályba soro­zása) töröltetett az a pont, mely szerint az eddig a XII. rangosztályba sorozott állami tisztviselők a XI. rangosztályba sorozandók. Egyébként a szakasz utolsó pontjának Wekerle miniszter által javasolt módosításával elfogadtatott. A 18. §-nál, mely a költségvetésileg engedé­lyezett létszám s hitel keretén belül új tisztviselői állások szervezésére s a különböző fizetési fokoza­tok közti egyenlő felosztástól való eltérésre felha­talmazást ad a minisztertanácsnak. Darányi a tör­vény végleges életbeléptetésére igen hosszú időnek tartja az 5—10 évet s e helyett 3—6 év felvételét óhajtja. Wekerle miniszter megjegyzi, hogy az 5—10 év maximális meghatározást képez. A bizottság ezen időpontokhoz a legfeljebb szót illesztvén, érdemleges módosítás nélkül elfogadja a §-t.­­ A 19 §-nál, mely szerint az, akinek lakás­pénze, illetőleg lakáspénze és drágasági pótléka együttvéve többet tesz annál a lakáspénznél, mely­ben a jelen törvény alapján részesülne, a különbö­zettől nagyobb lakáspénzben részesítendő addig, míg magasabb lakáspénzzel járó alkalmazásban nem részesül. Darányi megújítja azt az indítványt, hogy a három alsó rangosztályhoz tartozó fővárosi tiszt­viselők­ átmenetileg bizonyos százalékos javításban részesíttessenek. Wekerle miniszter kijelenti, hogy miután e kérdés az egész kormányt érinti, mielőtt véglegesen nyilatkoznék, szükségesnek tartja, hogy előbb mi­nisztertársaival érintkezzék. A bizottság elhalasztván e kérdés eldöntését, Széll Kálmán indítványára elhatározta, hogy avval kapcsolatosan és kombinációban a miniszter által előterjesztendő részletes számítások alapján újra tárgyalás alá veendő a javaslatnak a kérdéssel szo­rosan összefüggő 9-dik §-a is. Ezzel a tárgyalás folytatása kedd délutáni 5 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, márc. 31. Száz hangverseny. Október elsejétől április elsejéig épp száz hangverseny volt Budapesten. A m. kir. zene- és színművészeti akadémia, a nemzeti zenede, a magyar zeneiskola, a budapesti zenekedvelők és a budai zeneakadémia hangversenyeit, a szám szerint három concert sacrét s a bár művészi színvonalon álló, de táncmulatsággal kapcsolatos hangversenyeket nem számítva, volt összesen 58 zeneelőadás. Ezeket im­­prezáriók rendezték. E hangversenyek közül 17 tisztán magyar erőkből tellett ki, magyaroknak véve az opera kül­földi tagjait is. 41 hangverseny idegen vendégek közreműködésével történt meg. (Az Uder-féle dal­társulat német előadásai nincsenek e statisztikában, mely a vendéglői zenére nem terjed ki.) A 41 egészen idegen vagy idegennel elegyes hangversenyek közül előkelő művészi színvonalon állanak Thomson, Sauer, d’Albert, Barbi Alice, Ondricsek, Stavenhagen és Sarasaié előadásai, szám szerint 12. A többi 29 csodagyerekek (Ponteo Bianka, Spielmann és Kocsalszki) szárnypróbálgató kezdők és jobbatlán bécsi énekesek között oszlik meg. Bécsi és németországi énekesek a következők jártak itt: Reichmann, Winkelmann, Reichenberg és Walter Irak, továbbá Schläger, Malten és Ehrenstein asszonyságok. E­­29 előadás művészi becsével és sikerével annak idején elszámoltunk. E statisztikából az derülne ki, hogy Budapest Európának egyik legmuzikálisabb városa, mert 183 nap alatt száz zeneelőadás roppant sok , és szerte­len nagy a produkció még úgy is, ha csak azt az 58 hangversenyt említjük, melyre a koncertek ren­des közönsége jár. Mert nem szabad feledni, hogy nálunk állandó az a néhány száz főnyi hallgatóság, mely a hangversenyek publikumát teszi , s ezt a törzset nem sokkal gyarapította a concert populaire-ek közönsége. A budapesti imprezáriók azon panaszkodnak, hogy ebbe az őszi és téli évszakba belevesztettek. Szeretnék hallani őszinte vallomásukat, hogy várjon a 17 tiszta magyar vagy a 41 elegyes és egészen idegen hangyversenynyel vallottak-e kárt. A tanul­ság az, hogy ennyi külföldi művész invázióját nem bírja ki közönségünknek a zsebe, és ennyi hang­verseny végighallgatását nem bírja ki az ideg­­rendszere. Örvendenénk, ha a jövendőre nézve okul­nának az imprezáriók. Nem emlegetünk hazafiságot,­ magyarságot, nemzeti kultúrát és egyéb ily ócska dolgot. Csak épp a pénztárra utalunk. Ez, azt hi­szem, elég érzékeny pont és elég jó mértéke annak, hogy a közönségnek mit és mennyit kell adni. * (A népszínházban) holnap pénteken Blaha Luza asszony betegeskedése miatt az előre hirdetett Első és a második helyett a Nébántsvirág kerül színre. — A Sodom­a pusztulásé­nak, Suderman Her­mann híres színművének, szombaton tartandó be­mutatójára már holnap, pénteken lehet jegyet váltani a rendes nappali pénztárnál. * (Komáromi Mariska k. a.) vasárnap Sop­ronban három estére terjedő vendégszereplést kezd meg. Április 9-én Szatmár­ra, utazik, hol hatszor fog föllépni. Tegnap Egerben vett részt az ínségesek javára rendezett hangversenyen, melyen mellette nagy tetszésben részesült egy vonósnégyes előadása és Éliás Gizella k. a. zongorajátéka. Komáromi k. a. múlt vasárnap búcsúzott el a szegedi közönség­től, mint Einum Rózsi. Pompás babérkoszorúval és bokrétával lepték meg. A tapsoknak és kihívások­nak nem volt vége-hossza. A tanuló-ifjuság az elő­adás után sorfalat képezett a szinháznál s a Ti­sza szállóig lelkes éljenzéssel kisérte a távozó mű­vésznőt. * (A vereskereszt-egyesület) szegedi vá­lasztmánya április 4-én műkedvelők által előadatja Zichy Géza gróf Egy vár története című zeneművét az operaház díszleteivel és jelmezeivel. Az előadásra, melyben 150 személy vesz részt, a szerző is lejön. A rendezést Molnár László a szegedi színház ren­dezője vezeti. * (Magyar művész kiállítása Parisban.) A párisi osztrák és magyar nagykövetségi palota gyönyörű kerti pavilonjában ma nyílt meg Rippl- Rónai József magyar képíró nagy figyelmet keltő kiállítása. E tárlat már azért is magára vonja figyel­münket, mert először történik, hogy magyar művész önálló kiállítással lép a külföld s nevezetesen az oly magas mértéket alkalmazó párisi kritika és műveit közönség elé. A XV. Lajos korabeli stílus­ban épült pavillonban összesen hatvan kép látható. Rónai ugyan ennél jóval többet is kiállíthatott, volna, de ízlésének adta jelét, mikor műveinek, csakis a javát állította ki. E hatvan mű között van 25—30 olajfesmény, 15—18 pastell; a többi rajz.. Rónai kiváló tehetségű művész s egyik legkiválóbb tulajdonsága az eredetiség. E mellett sokoldalú. Női portréi és tájképei egyaránt jelesek. A sok szép­ közt legszebb a Saint Marceau szobrász tulajdoná­ban levő két női fej, melyek már a tavalyi Salon­­ban is általános feltűnést keltettek és egy téli táj­kép, mely legközelebb a Bonaparte Mathilde her­cegnő képcsarnokába fog jutni. A kiállítást, noha ma és holnap csak a sajtó képviselői hivatalosak, ■ máris számos előkelő vendég látogatta meg. s (Szinnyei József „Magyar írók élete és munkái“) című biográfiái nagy fekszikonából meg­jelent a 13-ik füzet (II-ik kötet 4-ik füzete), mely a Czeglédi György nagyváradi XVI. századbeli ref. prédikátor és Darvas József nevelő közé eső 230 életrajzot foglalja magában ; ebben a füzetben talál­juk Czeglédi István gályarabságot szenvedett ref. papot, még hét más ceglédi ref. lelkészszel együtt : Czekelinst, Czékus István ágost, ev. püspököt, Czelder Mártont, Czermák János pesti egyetemi or­vostanárt, Czike Ferencet, a Budapesti Hírlap mun­katársát, Cziklay Lajos hírlapírót, Czilbhert Róber­tet, Czimmermann hittérítőt, Czinár Mórt, Czinke Ferenc egyetemi tanárt, a Cziráky grófokat, Czobel Mink­át, Czobor Bélát, Czövek Istvánt, Czuczor Gergelyt, Czvittinger Dávidot, irodalomtörténetirá­­sunk megalapítóját (eddig ismeretlen életrajzi ada­tokkal), ki 1673 körül született Selmecbányán és és Altdorfban irta s adta ki hires Specimen Hun­gáriae Literatae cimű munkáját 1711-ben ; az ehhez szükséges segédkönyvek beszerzése miatt adóssá­gokba bonyolult és fogságba került, ott fejezte be munkáját és fogságából csak 1713-ban szökött meg; szülővárosába tért vissza s ott hitelezőitől folytono­san zaklatva élt 1743 március 18-áig, midőn mag­halt és nagy pompával temették el. Daday Jenő, Dallos Gyula, Dallos Miklós győri püspök, Dalmady Győző, 13 Dálnoky, 14 Daniel és Dániel, Danielik János és József, Dankovszky, Dapsy László, Da­rányi Ignác, Dárdai Sándor, Darmay Viktor, Daróczi Vilmos hírlapíró, Darvas Fülöp és Móric, Darvas Ferenc múlt századi helytartótanácsos. Az eddig megjelent 14 füzetben 3509 írónak életrajza s mun­káinak jegyzéke van felsorolva. A munkát Szinnyei 3

Next