Budapesti Hírlap, 1892. június(12. évfolyam, 152-180. szám)

1892-06-01 / 152. szám

t szolgáltat, amely nem érzi ereiben az életrevalóság tüzét, izmaiban a merészebb követelésekhez az erőt, a jólét nagyobb igényeit, a szűkölködés elszántságát s a fiatalság lendületét vérében. Egy fővárosról tudunk, mely nem akar a létezőnél politikailag jobbat kívánni, többet várni, szebbet elképzelni, — mely meg van állapodva, mint egy jós konzervatív, mint egy lovagvár. Melyik az? . . . Találják ki a — budapestiek. Budapest, május 32. A koronázás jubileumáé, a királyné. A képviselőházban ma híre kelt, hogy egy függetlenségi párti képviselő holnap interpellálni fogja a miniszterelnököt: mi az oka, hogy a koronázás jubileumának ünnepségeiben a királyné nem vesz részt. Hír szerint, Szapáry miniszterelnök értesülvén e szándékról, beszélt az illető képviselővel s rábírta, hogy interpellációjától álljon el , viszont ígéretet tett, hogy a királyné elmaradása felől holnap interpelláció nélkül is nyilatkozni fog a képviselőházban. Indítványt fog tenni, hogy a ház küldjön üdvözlő deputációt a királynéim, aki akadályozva van Budapestre jönni a koronázás évfordulójára. Igazságügyi kinevezések. Ő felsége az igazságügyminiszter előterjesztése folytán Battlay Imre kassai főügyészi helyettest ugyanezen főügyészséghez főügyészszé nevezte ki. — Az igazságügyminiszter Poássy Gyula budapesti kir. törvényszéki joggyakornokot a beregszászi kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki és Farkas Gyula pestvidéki kir. törvényszéki jegyzőt a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszékhez helyezte át. A horvátok a koronázás jubileumán. Említettük, hogy Zágráb város községtanácsának határozatához képest Zágráb városa csak oly feltétel mellett küld deputációt Budapestre a koronázás jubileumára, ha a deputációt nem a magyar miniszterelnök, hanem a bán vezeti a király elé. Zágrábi távirat szerint a bán állítólag már meg is tette Budapesten a lépéseket, hogy ő vezethesse a horvátokat a király elé s hogy a horvátok élén horvát nyelven hódoló beszédet intézzen az uralkodóhoz. Hogy a bán ezt tényleg megtette-e, nem tudni bizonyosan. A képviselőház pénzügyi bizottsága jul. 1-én d. u. 6 órakor tart értekezletet, hogy folytassa a valutajavaslatok tárgyalását. A csengeri mandátum. A képviselőkét kilencedik bíráló bizottsága Lukács László elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a Papp Béla, Szatmár megye csengeri választókerületében megválasztott képviselő választása ellen benyújtott kérvénynek a megtartott vizsgálat alapján való folytatólagos tárgyalását. A felek meghatalmazottjai által tett nyilatkozatok meghallgatása után a bizottság tanácskozásra vonult vissza. Közel egy órai tanácskozás után Lukács László elnök kijelente, hogy a bíróság ítéletét holnap délelőtti fél 12 órakor fogják kihirdetni. A horvátországi választások. Tegnap 51 kerület választott, ma 23, holnap 10 kerület választ, köztük Zágráb. Miként a tegnapi választásoknál, úgy ma is csaknem kizárólag a kormányhoz hű nemzeti párt győzött, mely 74 mandátum közül már 65-öt nyert el. A Szarcsevics-párt ma két kerületben győzött, de heves küzdelem után legyőzetett Bródban, Kosztajnicában és Klostárban. Holnap Zágráb választ. Tegnap megválasztották még, a már jelzetteken kívül, tartománygyűlési képviselőkké : a krizsi kerületben Frank József jogsártit; a szrbi kerületben Zsakula nemzetipártit ; a diakovári kerületben Hrvat Mirkó nemzetipártit; a vukai kerületben Barlovics István nemzetipártit; az illoki kerületben Simonovics István nemzetipártit. A mai tartományi gyűlési választások eredményei közül a következők ismeretesek : Perusicsban Kovarcsics Ferenc, Huinban Jagics Iván, Kostajnicában Masek Lipót, Glinában Hrepcsevics Péter, Klostárban Gremkovich Miklós, Pozsegában Cziráky Ferenc, Bródban Radosavljevics Costa, Új-Gradiskában Klein Alajos, Eszék-Felsővárosban Rotter A., Valpovoban Adamovich Béla, Sidben Sumanovics Svetislav, Czernában Niemcsics A, Bologban Dragalics Mile, Sebeben Pintarics Mór, Simanovciban Csiv Izidor, Simu Lpogovejben Csivics Izidor, valamenynyien nemzeti pártiak, Jaskában Jakci György jogpárti rést szenved, megmenekül s Hollandiába vetődik. Amsterdamban beállt irodaszolgának egy gyarmatáru kereskedésbe, hol az volt a dolga, hogy lasson-fusson a városban, a leveleket szállítsa a postára, váltókat hajtson be stb. Ezenközben már képezte magát. „Sohasem jöttem-mentem, azt mondja, még esőben sem a nélkül, hogy füzetem kezemben ne legyen s könyv nélkül ne tanuljak , sohasem várakoztam a postán a nélkül, hogy ne olvassak, vagy valami fogalmazványt magamban fel ne mondjak.“ Ilyen módon nagyon gyorsan tanult. Egy fél év alatt tanult meg angolul, a másik fél év alatt franciául, azután hat-hat hét alatt hollandul, spanyolul, olaszul, portugálul. Pedig alaposan tanult, elannyira, hogy, utóbb franciául s angolul irta munkáit. Érdekes, hogy tanult meg oroszul. Az egész városban nem talált orosz nyelvmestert, megvette tehát a Telemachus orosz fordítását, megtanulta betéve szóról-szóra s fogadott heti négy frankért egy szegény zsidóembert, a kinek minden este errecitálta az egészet. Főnökei ekkor többre kezdték becsülni Schliemannt s (1846-ban) elküldötték őt Szentpétervárra ágensnek. Itt állt be a kedvező fordulat Schliemann életében. Önálló kereskedést nyitott, indigóval, teával, gyapottal kereskedett, hamarosan szerzett, a hasznot ügyesen forgatta, elannyira, hogy 1863-ban, midőn ott hagyta a kereskedői pályát, sok milliomot érő vagyonnak volt birtokosa. Visszatért Trójához, ha sok milliótól nem kapatta el lelkét. Nem is törődött komolyan mással soha. Alig jutott olyan állásba, Budapest, máj. 31. A képviselőház mai napja valószínűleg nagy esemény lett volna februáriusban. De amikor az egész ház május végi klaszin párák közt izzad és szundikál: a vallásszabadság s a felekezeti egyenjogúság elvének egyhangú elfogadása is minden lendület nélkül történt meg, csupán az egyhangú szavazás rendkívüli jelenségével bizonyítva az esemény fontos és különös voltát. Hiába próbálta Irányi Dániel felkelteni a kormánypárt érzékenységét, elmondva, hogy az ő hat. javaslatát a miniszter eleinte nem volt hajlandó elfogadni s hogy tisztességesen megélhetett. Oroszországban való tartózkodásának első évében, első gondolata jó pajtása, a kis Meincke Mina volt, akinek házasságot ígért annak idején. Be akarta váltani ígéretét, el akarta venni a kis Minát. De a leánykának nem volt olyan hűséges természete, nem is bízott annyira a jövőben, nem is törődött azokkal a gyermekes mesékkel, melyekben Schliemann, a férfiember, olyan szent áhítattal s rendíthetetlen biztossággal hitt : a kis Mina tehát férjhez ment, mihelyest férjhez mehetett. Schliemann jó szivének fájt ez a dolog s a munkában keresett vigasztalást. Csak jóval később, 1869-ben házasodott meg, egy évvel előbb, mintsem hozzáfogott Trója kiásásához. Vállalkozását részint közömbösséggel, részint gúnynyal fogadta a tudós világ. Schliemann, szentül megmaradt gyermeki hitében, hogy nem mesebeszéd, hanem való, amit Homérosz Trójáról s a háborúról elbeszél, amit a tudósok egyáltalán nem hittek. Azonfelül Hissarlikban sejtette Tróját, holott az archnológiában az az elmélet uralkodott, hogy Trója — ha egyáltalán fennállott valaha s nem csupán költői elme szüleménye — Bunarbasi tájékán lehetett, s a tudósok sok elmésséggel s tudományossággal bizonyították ebbeli nézetüket. Schilemann mindezzel keveset törődött, hanem dolgozott lankadatlan lelkesedéssel. Három évi munka után, 1873-ban érte el első sikerét. A város falai mindig határozottabban bontakoztak ki, délnyugaton egy nagy kaput is tártak fel s egészen közel hozzá, a városfal alapjai fölött, került elő a híres Kezdete ,i. e. 10 órakor. Elnök: Bánffy Dezső báró. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gróf, Csáky Albin gróf, Bethlen András gróf és Szilágyi Dezső. Az elnök bejelentései után Sághy Gyula személyes kérdésben szólal fel s Berzeviczy államtitkárral szemben kimutatja, hogy ha valaki nem tudja azt, mi a lex inperfecta, az nem ő. Következik : a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása. Irányi Dániel csak azért emel szót, hogy némely félreértést szétoszlasson. Konstálni kívánja, hogy mikor az indítványát megtette, kevés reménye volt az elfogadására, mert a szabadelvű pártkörbéli a miniszter ellene nyilatkozott s nyilatkozatát a párt helyeslőleg vette tudomásul. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Azóta fordultak a dolgok s a hat javaslatot elfogadta úgy a nemzeti párt vezére, mint a miniszter. Nagy örömére szolgált, hogy Apponyi gróf elfogadta az ő hat javaslatát, de a nemzeti párt vezérének a beszédéből azt lehetett kiolvasni, hogy eddig azért nem szavazta meg a hasonló indítványokat, mert azok csupán egy doktrinér liberalizmus követelései voltak. Bizonyítja, hogy ez nem valós úgy, mint az egész függetlenségi párt, nem iskolás tantételekből, hanem az élet aktuális szükségeiből vették eddig is az indító okokat a vallásszabadság követelésére. A kultuszminiszterrel szemben viszont kimutatja, hogy nincs igaza, mikor azt állítja, hogy az ő határozati javaslata mást kíván most, mint kívánt huszonhárom éven keresztül. A történelmi fejlődést ő sohasem ignorálta és soha sem kívánta másképp nagy kincs, amely számtalan arany ékszerből sok ezüst s rézedényből, fegyverből stb. állott.“ Schliemann könyvet írván eddigi ásatásairól, ezt a leletet elragadtatásában Priamosz kincsének, a legnagyobb épületet Priamosz palotájának s a kaput a szkaei kapunak nevezte el. A mivel csak a tudósok gúnyját táplálta, kik ilyen rögeszmékről beszélni sem akartak. A feltárt épületek kisszerüségüknél fogva nem feleltek meg Homérosz fényes korszakának. Schliemann folytatta, kutatásait, eközben Mykenaeban, Ithakában, Orchomenoszban eszközölvén ásatásokat s egy-egy feltűnő könyvben számolván el az eredményről, melyre jutott. Tekintélye nőtt, Mykenae cimű könyvéhez, mely egyidejűleg németül Lipcsében, angolul Londonban s New-Yorkban, franciául Párisban jelent meg, Gladstone írta az előszót. Trójában való ásatásait pedig olyan tudósok támogatták, mint Airchow Rudolf, Barnouf, Dörpfeld. Az utóbbi közreműködésével (1882-ben) keresztül törette a hellenisztikus kor falait, eltávolította a felső rétegeket (amiért szintén támadták, mivel hogy megsemmisítette az akkor még egyetlen teljes görög várost) s a második rétegben, az őstalaj fölött több nagy épületre bukkant, amelyekről most már kétségtelenül bizonyos, hogy Tróját alkották. Célját elérte, elismerte az egész világ, alig maradt valaki, aki tovább is tagadni merte volna, amit Schliemann állított. Elhalmozták kitüntetéssel. Berlin tiszteletbeli polgárává választottagyűjteményének legnagyobb részét a német népnek ajándékozta), Vilmos császár elismerését fejezte ki neki s a néprajzi BUDAPESTI HÍRLAP. (152. sz.) 1892. junius 1. ORSZÁGGYŰLÉS. ebbeli kijelentése a szabadelvű pártkörben osztatlan helyesléssel találkozott : se a miniszter fel nem szólalt, se a többség fel nem zúdult, tiltakozni az ellen, hogy valahonnan kívülről, a legvalószínűbb föltevés szerint Apponyi beszéde következtében állott be a döntő fordulat. Meghallgatták az Irányi szép beszédét s azután szavaztak az Irányi határozati javaslatára, melyet eképpen a ház egyhangúlag emelt a maga határozatává. Ezzel túlesett a ház a kultuszbudget általános tárgyalásán s megkezdte a részletes vitát. A közoktatási tanács tételénél Thaly Kálmán, a népoktatási tételeknél Berger Ignác, Okulicsányi László és Madarász József szólott s Csáky miniszter ismételve is reflektált a tett megjegyzésekre. A budapesti egyetem tétele révén nagyobb vita indult meg, amelyben résztvettek: Kaly Kálmán, Sághy Gyula és Körösi Sándor, míg Vajay István holnapra kérte halasztani a beszédét. Szólásra még 25—30-an vannak följegyezve, úgy, hogy pünkösd előtt aligha kerülhet sor a kereskedelmi tárca tárgyalására. A képviselőház ülése.