Budapesti Hírlap, 1892. augusztus (12. évfolyam, 212-240. szám)

1892-08-01 / 212. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (212. sz.) 1892. augusztus 1. azt, hogy a kereskedelmi minisztérium folyto­nosan a legélénkebb figyelemmel ne kisérje a személyzónatarifa körül fölmerülő mozzanato­kat, hogy az általánosságban fényesen bevált rend­szernek egyes részleteit m­egfelelőlg tökéletesítse, a­mennyiben javításra szorulnak azok. A személy­szállítás díjtételeinek lényeges leszállítása, a zónatarifa behozatala a legvérmesebb remé­nyeken túl fokozta a helyi forgalmat. Eme haszna mellett van azonban hátránya is, így mind kellemetlenebből mutatkozik az a jelen­ség, hogy a szomszédos utazók meglepik az inter­­nacionális forgalmat közvetítő vonatokat, a­mi sokszor olyan mértékben történik, hogy­­ erő­sen inkommodálja a távolról, esetleg külföld­ről jövő, vagy Magyarországon áthaladó uta­sokat, és megnehezíti a menetrend pontos be­tartását, a­mi ezeknél a vonatoknál tudvalevő­leg különös fontossággal bír. Ezért a kereske­delmi minisztériumban, a­hol már régóta ész­lelik ennek a körülménynek a hátrányos vol­tát, behatóan foglalkoznak azzal a kérdéssel, miként lehetne ezt a bajt gyökeresen megor­vosolni.“ A félhivatalos közlemény tehát szóról­­szóra ugyanazt mondja és megerősíti, mit minap a zónatarifa reformjáról írtunk. „A kereskedelmi minisztérium, írja laptársunk, a legélénkebb figyelemmel kíséri a személy-zónatarifa körül felmerülő mozzanatokat oly régből, hogy „az általánosságban fényesen bevált rendszernek egyes részleteit megfelelőleg tökéletesítse, a­mennyiben javításra szorulnak azok.“ Ugyan­ezt, majdnem ugyanazokkal a szavakkal, mon­dottuk mi is. Ha egyelőre csakis a szomszédos forgalom reformálásáról van szó, ez nem zárja ki, hogy közelebb egyéb szükségesnek látszó javításokra ne térjenek át, annál is inkább, mert a Net közleménye az általánosságban fényesen bevált rendszer egyes részleteinek, tehát több részletnek módosítását helyezi ki­látásba. A jövő évi költségvetés. Az 1893-diki költ­ségelőirányzatot már valamennyi minisztérium el­készítette s jelenleg az egyes szakminiszterek s a pénzügyminiszter közt folynak a tárgyalások. Az egész budgetet a minisztertanács szeptember 10 én fogja tárgyalni. A kereskedelmi minisztérium bud­fellegvárra is, a Károly Ferdinánd főherceg nevét viselő erdélyi gyalogezred egy egész zászlóalja a magyarokhoz átlépett, a­mi nem történik, ha Kolozsvár népe a forradalmi fel­forgató párt törekvéseivel nem rokonszen­vez ... A­mi alatt ezek történtek, Kolozsvá­rott részint semmi, részint igen kevés önkén­tes honvéd volt, ellenben volt a városban 1000 jól felfegyverzett polgári nemzetőr s egy hü érzelmű polgárságnak nem sok fáradságába került és semmi veszélyt nem okoz vala mind­ezen történteknek számbeli nagy túlsúlyával közbelépése által megakadályozása. Éppen ellenkező történt. A kolozsvári nemzetőrség midőn Wardener cs. kir. tábornok seregével Kolozsvár ellen indult, a nemzetőrség Szamosujvárig jött elébe, s ott és azután Sza­­mosfalván mint ellenség állott szemben. Hogy egyik helyen sem állottak ellen, nem a kolozs­váriak érdeme, az általános megfélemlés so­dorta el őket a csatatérről.*) Mikor Bem sere­gével Kolozsváron átvonult, Kolozsvár öröm­ujjongással fogadta s a cs. kir. utócsapatbeli menekülő katonákat gunynyal illette. A ma­gyar uralom alatt Kolozsvár folyvást a forra­dalom szellemében cselekedett. A­mi a hadi sarcot illeti — szól az uta­sító rendelet — a nemességnek Kolozsvárott a legnagyobb házai vannak, a hátralevő hadi sarcot ezek nem fizették meg, de a szegényebb osztályok megfizették ; a sarc elengedésével a nemesség nyerne, mely az általa szított forra­dalommal az országnak oly rendkívüli kárt okozott, s a­mit csak a hadi sarcból lehet meg­téríteni. A főkormányszéknek s a felsőbb tan­intézetek ottlétéből sem lehet kíméletes eljá­rásra érvet és okot meríteni, sem azt igazolni, mert egy hű nép éppen legfőbb kormánya vé­geztére nézve — mint a N. Fr. Pr. értesül — már megvan a megegyezés a pénzügyminiszter s a ke­reskedelmi miniszter közt. E szerint a miniszter az államvasutak­nál nagyobb hitelt fog kérni beruházásokra. Nevezetesen be akar sze­rezni 100 lokomotivot, 600 személy- és 8000 teher­kocsit, hogy valahára véget vessen a kocsi­hiány miatti panaszoknak. A Szükséges Összeg, nehogy a budget túlterheltessék, több esztendőre fog meg­osztani, ezenfelül a kiadás megtalálja a fedezetét az államvasutak folyvást növekvő jövedelmeiben. Szán­­déka továbbá Pozsony és Nagyvárad állomásokon tetemesebb építkezéseket csinálni, a műhelyeket, valamint a gépházakat megnagyobbítani. Tervben van továbbá egy nagy dunai rnd építése. Emelni akarja ezenfelül a miniszter az ipar és a külkereske­delem támogatására, valamint a vitorlás hajózás szub­vencionálására szolgáló összegeket s a telegráf- és Icfe­low-hálózatot tovább fejleszteni. Mindezek mellett a kereskedelmi budget alig fog növekedni egyné­hány százezer forinttal, a­mi az államvasutak s a postai jövedék bevételeinek emelkedéseiben fedeze­tet talál. A beruházási célokra való rövid lejáratú adósságok rendszere immár végét járja. Mihelyt a körülmények engedik, az a fajta, több mint 40 millió forintnyi kötelezettségek egységes konszoli­dált kötvényekké konvertáltatnak. Körülbelül ez az új kereskedelmi miniszter programmja, a­miről kü­lönben ő maga legközelebb részletesen fog nyilat­kozni a maros­vásárhelyi választók előtt. Turkovich József címzetes államtitkárt a miniszterelnökségnél, ő felsége a hivatalos lap mai számában közzétett királyi kézirat szerint, valóságos államtitkárrá nevezte ki. Változások az állami számvevőszéknél. Minapi közleményünket megerősítve közli ma a hivatalos lap, hogy ő felsége jóváhagyja, hogy Henisch Rezső és Than László állami számvevőszéki tanácsosok, a törvényszerű nyugdíjjal, saját kérel­mükre, állandó nyugalomba helyeztessenek, és meg­engedi, hogy Benisch­ Rezsőnek ez alkalomból sok évi buzgó szolgálataiért királyi elismerés nyilvánít­tassák, s egyúttal Vavra Gyula állami számvevő­­széki osztálytanácsost állami számvevőszéki taná­csossá, Oberschall Győző állami számvevőszéki tit­kárt pedig állami számvevőszéki osztálytanácsossá kinevezi. Küldöttség a kereskedelmi miniszternél, Lukács Béla kereskedelmi miniszternél tegnap dél­előtt tisztelgett Marosvásárhely városának küldött­sége, hogy örömét fejezze ki miniszterré történt kinevezése felett, s egyúttal fölkérje a város első kerülete képviselőjelöltségének újra való elfogadá­sára. A küldöttség vezetője, Kovács Ferenc apát­plébános, beszédében megemlékezve Baross Gábor­nak a szék­elység érdekében kifejtett működéséről, kérte a minisztert, hogy e tekintetben folytassa boldo­gult elődjének megkezdett művét. Lukács Béla válaszá­ban kijelenti, hogy elődje nyomdokaiban fog halad­ni ; egyébiránt nem­sokára meg fog jelenni választói körében, s ott kötelességének tartja részletesen nyi­latkozni mint a teendőkről, mint pedig arról az irányról, melyet mostani állásában követendőnek tart. Kéri azért addig is, tartsák meg számára az irányában eddig tanúsított rokonszenvet és jóaka­ratot. A miniszter ezután hosszabb ideig társal­gott a küldöttség tagjaival, a­mivel a fogadtatás véget ért,­delme alatt másképpen tanúsíthatta volna az uralkodóhoz ragaszkodását s az ifjúságot jobb útra téríthette volna. Az sem áll, hogy Kolozs­várnak nincs ipara és kereskedelme, s azért csekély a jólléte. Az ország nemessége ott gyűl össze s ott lakik, s sűrű népességű főis­kolák s az árukat Kolozsvárról beszerző nagy­számú vidéki városok, valamint a kiviteli ke­reskedést űzök tetemes bel- és külforgalma Kolozsvárt oly központtá teszik, hogy a körül­mények és az ottani gazdag és fényes boltok, urasági nagy házak, inkább virágzását, mint csekély jóllétét mutatják. A­mi végre a városra rótt sarc nagy­ságát illeti — szól a rendelet — az a forra­dalmi kormány által a szász városokra róttak­­hoz képest mérsékelt összeg, ha tekintetbe vétetik, hogy Nagy-Szebenre nem osztrák bankjegyben, aranyban, ezüstben s katonai fölszerelvényekben 400.000 forintot, Medgyesre, Segesvárra aranyban, ezüstben egyenkint 100.000 forintot vetett ki. ... A midőn a kormányzó ezeket — így végződik a rendelet — az ezredessel közli, felkéri őt, hogy a hely­színen a fenforgó körülményekre fölvilágosító adatokat gyűjtsön s indokolt nézetei kíséreté­ben azokat terjessze elébe.“ E rendeletet Conrád Mihály, szintén szász volt kincstári tanácsos nézte át s egyéb javí­tások közt ő toldotta bele a szász városok sarcát illető részt, mint revizor, egy magyar irta alá neve első betűjével, igy : Gr (esehen) Gr. Az e jegy alatt Kolozsvár egykori nép­szerű polgármestere rejlik, ezt az ember utait intéző sors oly művének kell tartanom, mely­nek végzetes hatalma alatt megtörik a jellem­ező s fájdalmas részvétre készebb a szív, mint szigorú megítélésre. E rendeletben ki volt jelölve az út, melyen a hivatalos jelentésnek járni kellett. Urbán ezredes parancsnok vette azt s teljesítette. Jelentése 1850. jan. 22-én kelt, mely Kolozs-A bukott kancellár németországi diadalutjában tegnap este fél 7 órakor neje, fia Herbert és ennek neje, Schweninger professzor és Ch­rysander dr. titkár kíséretében Jénába érkezett. Fogadtásáról a következőket jelentik. A fényesen díszített pályaházban, a polgár­­mester, a községtanács elnöke, az egyetem tagjai, a tanulók és a veteránok képviselői, valamint fehér ruhás lánykák fogadták a herceget. Az ezer meg ezer főnyi néptömeg örömrival­­gása között a községtanács elnöke és Lipsius pro­fesszor üdvözölték Bismarckot. A herceg, a­ki vi­ruló színben van, szívesen köszönte meg az ovációt és kiemelte a jénai egyetem jelentőségét, és az erős nemzeti érzést, mely Thüiringiában él. Ezután a ragyogóan földiszített városon keresztül a Bőr­hez címzett szállóba hajtatott, a­hol az egyetem prorek­­tora és szenátusa üdvözölték. A prorektor biztosította herceget az egyetem valamennyi tagjának hűségéről és tiszteletéről és figyelmeztette őt, hogy ime a l'Reformator Germaniae most ugyanabban az szálló­ban lakik, a­hol egykor a reformátor ecclesiae lakott. Bismarck herceg beszédében, melylyel a pro­fesszorok üdvözlésére válaszolt, megemlékezett mun­katársairól az egység művének megalapításánál, a­mely ma különösen I. Vilmos érdeme. A kulisszák mögötti munka és a diplomácia a saját házban gyakran nehezebb volt, mint a munka a külfölddel vár forradalmi magatartásának a lehető leg­sötétebb képét adta. „A vett utasításhoz képest — írja az ezredes — ezen városnak korábbi s még most is uralkodó forradalmi szellemét az igazsághoz híven ezekben terjesztem elő. Egy visszapillantás az Unió előkészíté­sére és megvalósítására a túlzó magyar törek­vések és irányok iránt minden hírlapban kife­jezett rokonszenvre és támogatásra, mely a kitört fölkelésnél a forradalomban való felség­­áruló részvétben nyilvánult, Kolozsvár lakosait súlyos vétségük önkéntes bevallására kell hogy vezesse. A­mint a honvédcsapatok Kolozsvá­rott egymásután keletkeztek, minden ott levő cs. kir. tisztnek az Unió háromszinü jelvényét viselnie kellett, ha goromba sértéseknek ma­gát kitenni nem akarta . október 13. 1848. egy cs.- kir. katonaőr bántalmaztatok, a polgárok nyilvános helyeken gyalázták a cs. katonasá­got s közel voltak ahhoz, hogy a főörtanyát megrohanják. Október 24. 1848. egy század könnyű lovas Szamosfalván lefegyvereztetett, a­hol egyedül a kolozsvári kivonult polgári nemzetőrség működött közre. Nov. 10. a pol­gárság a nemzetőrséggel együtt népgyű­lést tartott, melyben ama felségsértő határozat ho­zatott, hogy minden, a­mi osztrák és császári, megsemmisittessék. Nov. 13. nemcsak a nem­zetőrség, de az azok közé nem sorozott pol­gárság is, sőt maguk a papok, Szamosújvárra vonultak, délelőtt 11-kor a cs.csapatokat meg­támadták, s csak délután 4-kor volt az ütközet vége, melyben bár ha csak néhány polgár, de sok honvéd esett el. A városi védelmi bizott­ság B. Baldacci ezredes parancsnoksága alatt a város védelmezését meghatározta s azt nov. 16. Szamosfalva melletti felállásával valósította is. A császáriaknak nov. 18. a városba beme­netelekor kirótt 62.680 frt hadi sarc, csak a lefegyverzett könnyű lovasság lovaiért s fegy­verzetéért való kártérités volt, de a város hadi *) Ezt Urbán ezredes hátrább máskép adja elő, de szintén tévedett, mert nemzetőr és honvéd 3—4 esett el, néhány megsebesült. Bismarck Jénában, Budepest, júl. 31.

Next