Budapesti Hírlap, 1892. augusztus (12. évfolyam, 212-240. szám)
1892-08-01 / 212. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (212. sz.) 1892. augusztus 1. azt, hogy a kereskedelmi minisztérium folytonosan a legélénkebb figyelemmel ne kisérje a személyzónatarifa körül fölmerülő mozzanatokat, hogy az általánosságban fényesen bevált rendszernek egyes részleteit megfelelőlg tökéletesítse, amennyiben javításra szorulnak azok. A személyszállítás díjtételeinek lényeges leszállítása, a zónatarifa behozatala a legvérmesebb reményeken túl fokozta a helyi forgalmat. Eme haszna mellett van azonban hátránya is, így mind kellemetlenebből mutatkozik az a jelenség, hogy a szomszédos utazók meglepik az internacionális forgalmat közvetítő vonatokat, ami sokszor olyan mértékben történik, hogy erősen inkommodálja a távolról, esetleg külföldről jövő, vagy Magyarországon áthaladó utasokat, és megnehezíti a menetrend pontos betartását, ami ezeknél a vonatoknál tudvalevőleg különös fontossággal bír. Ezért a kereskedelmi minisztériumban, ahol már régóta észlelik ennek a körülménynek a hátrányos voltát, behatóan foglalkoznak azzal a kérdéssel, miként lehetne ezt a bajt gyökeresen megorvosolni.“ A félhivatalos közlemény tehát szórólszóra ugyanazt mondja és megerősíti, mit minap a zónatarifa reformjáról írtunk. „A kereskedelmi minisztérium, írja laptársunk, a legélénkebb figyelemmel kíséri a személy-zónatarifa körül felmerülő mozzanatokat oly régből, hogy „az általánosságban fényesen bevált rendszernek egyes részleteit megfelelőleg tökéletesítse, amennyiben javításra szorulnak azok.“ Ugyanezt, majdnem ugyanazokkal a szavakkal, mondottuk mi is. Ha egyelőre csakis a szomszédos forgalom reformálásáról van szó, ez nem zárja ki, hogy közelebb egyéb szükségesnek látszó javításokra ne térjenek át, annál is inkább, mert a Net közleménye az általánosságban fényesen bevált rendszer egyes részleteinek, tehát több részletnek módosítását helyezi kilátásba. A jövő évi költségvetés. Az 1893-diki költségelőirányzatot már valamennyi minisztérium elkészítette s jelenleg az egyes szakminiszterek s a pénzügyminiszter közt folynak a tárgyalások. Az egész budgetet a minisztertanács szeptember 10 én fogja tárgyalni. A kereskedelmi minisztérium budfellegvárra is, a Károly Ferdinánd főherceg nevét viselő erdélyi gyalogezred egy egész zászlóalja a magyarokhoz átlépett, ami nem történik, ha Kolozsvár népe a forradalmi felforgató párt törekvéseivel nem rokonszenvez ... Ami alatt ezek történtek, Kolozsvárott részint semmi, részint igen kevés önkéntes honvéd volt, ellenben volt a városban 1000 jól felfegyverzett polgári nemzetőr s egy hü érzelmű polgárságnak nem sok fáradságába került és semmi veszélyt nem okoz vala mindezen történteknek számbeli nagy túlsúlyával közbelépése által megakadályozása. Éppen ellenkező történt. A kolozsvári nemzetőrség midőn Wardener cs. kir. tábornok seregével Kolozsvár ellen indult, a nemzetőrség Szamosujvárig jött elébe, s ott és azután Szamosfalván mint ellenség állott szemben. Hogy egyik helyen sem állottak ellen, nem a kolozsváriak érdeme, az általános megfélemlés sodorta el őket a csatatérről.*) Mikor Bem seregével Kolozsváron átvonult, Kolozsvár örömujjongással fogadta s a cs. kir. utócsapatbeli menekülő katonákat gunynyal illette. A magyar uralom alatt Kolozsvár folyvást a forradalom szellemében cselekedett. Ami a hadi sarcot illeti — szól az utasító rendelet — a nemességnek Kolozsvárott a legnagyobb házai vannak, a hátralevő hadi sarcot ezek nem fizették meg, de a szegényebb osztályok megfizették ; a sarc elengedésével a nemesség nyerne, mely az általa szított forradalommal az országnak oly rendkívüli kárt okozott, s amit csak a hadi sarcból lehet megtéríteni. A főkormányszéknek s a felsőbb tanintézetek ottlétéből sem lehet kíméletes eljárásra érvet és okot meríteni, sem azt igazolni, mert egy hű nép éppen legfőbb kormánya végeztére nézve — mint a N. Fr. Pr. értesül — már megvan a megegyezés a pénzügyminiszter s a kereskedelmi miniszter közt. E szerint a miniszter az államvasutaknál nagyobb hitelt fog kérni beruházásokra. Nevezetesen be akar szerezni 100 lokomotivot, 600 személy- és 8000 teherkocsit, hogy valahára véget vessen a kocsihiány miatti panaszoknak. A Szükséges Összeg, nehogy a budget túlterheltessék, több esztendőre fog megosztani, ezenfelül a kiadás megtalálja a fedezetét az államvasutak folyvást növekvő jövedelmeiben. Szándéka továbbá Pozsony és Nagyvárad állomásokon tetemesebb építkezéseket csinálni, a műhelyeket, valamint a gépházakat megnagyobbítani. Tervben van továbbá egy nagy dunai rnd építése. Emelni akarja ezenfelül a miniszter az ipar és a külkereskedelem támogatására, valamint a vitorlás hajózás szubvencionálására szolgáló összegeket s a telegráf- és Icfelow-hálózatot tovább fejleszteni. Mindezek mellett a kereskedelmi budget alig fog növekedni egynéhány százezer forinttal, ami az államvasutak s a postai jövedék bevételeinek emelkedéseiben fedezetet talál. A beruházási célokra való rövid lejáratú adósságok rendszere immár végét járja. Mihelyt a körülmények engedik, az a fajta, több mint 40 millió forintnyi kötelezettségek egységes konszolidált kötvényekké konvertáltatnak. Körülbelül ez az új kereskedelmi miniszter programmja, amiről különben ő maga legközelebb részletesen fog nyilatkozni a marosvásárhelyi választók előtt. Turkovich József címzetes államtitkárt a miniszterelnökségnél, ő felsége a hivatalos lap mai számában közzétett királyi kézirat szerint, valóságos államtitkárrá nevezte ki. Változások az állami számvevőszéknél. Minapi közleményünket megerősítve közli ma a hivatalos lap, hogy ő felsége jóváhagyja, hogy Henisch Rezső és Than László állami számvevőszéki tanácsosok, a törvényszerű nyugdíjjal, saját kérelmükre, állandó nyugalomba helyeztessenek, és megengedi, hogy Benisch Rezsőnek ez alkalomból sok évi buzgó szolgálataiért királyi elismerés nyilváníttassák, s egyúttal Vavra Gyula állami számvevőszéki osztálytanácsost állami számvevőszéki tanácsossá, Oberschall Győző állami számvevőszéki titkárt pedig állami számvevőszéki osztálytanácsossá kinevezi. Küldöttség a kereskedelmi miniszternél, Lukács Béla kereskedelmi miniszternél tegnap délelőtt tisztelgett Marosvásárhely városának küldöttsége, hogy örömét fejezze ki miniszterré történt kinevezése felett, s egyúttal fölkérje a város első kerülete képviselőjelöltségének újra való elfogadására. A küldöttség vezetője, Kovács Ferenc apátplébános, beszédében megemlékezve Baross Gábornak a székelység érdekében kifejtett működéséről, kérte a minisztert, hogy e tekintetben folytassa boldogult elődjének megkezdett művét. Lukács Béla válaszában kijelenti, hogy elődje nyomdokaiban fog haladni ; egyébiránt nemsokára meg fog jelenni választói körében, s ott kötelességének tartja részletesen nyilatkozni mint a teendőkről, mint pedig arról az irányról, melyet mostani állásában követendőnek tart. Kéri azért addig is, tartsák meg számára az irányában eddig tanúsított rokonszenvet és jóakaratot. A miniszter ezután hosszabb ideig társalgott a küldöttség tagjaival, amivel a fogadtatás véget ért,delme alatt másképpen tanúsíthatta volna az uralkodóhoz ragaszkodását s az ifjúságot jobb útra téríthette volna. Az sem áll, hogy Kolozsvárnak nincs ipara és kereskedelme, s azért csekély a jólléte. Az ország nemessége ott gyűl össze s ott lakik, s sűrű népességű főiskolák s az árukat Kolozsvárról beszerző nagyszámú vidéki városok, valamint a kiviteli kereskedést űzök tetemes bel- és külforgalma Kolozsvárt oly központtá teszik, hogy a körülmények és az ottani gazdag és fényes boltok, urasági nagy házak, inkább virágzását, mint csekély jóllétét mutatják. Ami végre a városra rótt sarc nagyságát illeti — szól a rendelet — az a forradalmi kormány által a szász városokra róttakhoz képest mérsékelt összeg, ha tekintetbe vétetik, hogy Nagy-Szebenre nem osztrák bankjegyben, aranyban, ezüstben s katonai fölszerelvényekben 400.000 forintot, Medgyesre, Segesvárra aranyban, ezüstben egyenkint 100.000 forintot vetett ki. ... A midőn a kormányzó ezeket — így végződik a rendelet — az ezredessel közli, felkéri őt, hogy a helyszínen a fenforgó körülményekre fölvilágosító adatokat gyűjtsön s indokolt nézetei kíséretében azokat terjessze elébe.“ E rendeletet Conrád Mihály, szintén szász volt kincstári tanácsos nézte át s egyéb javítások közt ő toldotta bele a szász városok sarcát illető részt, mint revizor, egy magyar irta alá neve első betűjével, igy : Gr (esehen) Gr. Az e jegy alatt Kolozsvár egykori népszerű polgármestere rejlik, ezt az ember utait intéző sors oly művének kell tartanom, melynek végzetes hatalma alatt megtörik a jellemező s fájdalmas részvétre készebb a szív, mint szigorú megítélésre. E rendeletben ki volt jelölve az út, melyen a hivatalos jelentésnek járni kellett. Urbán ezredes parancsnok vette azt s teljesítette. Jelentése 1850. jan. 22-én kelt, mely Kolozs-A bukott kancellár németországi diadalutjában tegnap este fél 7 órakor neje, fia Herbert és ennek neje, Schweninger professzor és Chrysander dr. titkár kíséretében Jénába érkezett. Fogadtásáról a következőket jelentik. A fényesen díszített pályaházban, a polgármester, a községtanács elnöke, az egyetem tagjai, a tanulók és a veteránok képviselői, valamint fehér ruhás lánykák fogadták a herceget. Az ezer meg ezer főnyi néptömeg örömrivalgása között a községtanács elnöke és Lipsius professzor üdvözölték Bismarckot. A herceg, aki viruló színben van, szívesen köszönte meg az ovációt és kiemelte a jénai egyetem jelentőségét, és az erős nemzeti érzést, mely Thüiringiában él. Ezután a ragyogóan földiszített városon keresztül a Bőrhez címzett szállóba hajtatott, ahol az egyetem prorektora és szenátusa üdvözölték. A prorektor biztosította herceget az egyetem valamennyi tagjának hűségéről és tiszteletéről és figyelmeztette őt, hogy ime a l'Reformator Germaniae most ugyanabban az szállóban lakik, ahol egykor a reformátor ecclesiae lakott. Bismarck herceg beszédében, melylyel a professzorok üdvözlésére válaszolt, megemlékezett munkatársairól az egység művének megalapításánál, amely ma különösen I. Vilmos érdeme. A kulisszák mögötti munka és a diplomácia a saját házban gyakran nehezebb volt, mint a munka a külfölddel vár forradalmi magatartásának a lehető legsötétebb képét adta. „A vett utasításhoz képest — írja az ezredes — ezen városnak korábbi s még most is uralkodó forradalmi szellemét az igazsághoz híven ezekben terjesztem elő. Egy visszapillantás az Unió előkészítésére és megvalósítására a túlzó magyar törekvések és irányok iránt minden hírlapban kifejezett rokonszenvre és támogatásra, mely a kitört fölkelésnél a forradalomban való felségáruló részvétben nyilvánult, Kolozsvár lakosait súlyos vétségük önkéntes bevallására kell hogy vezesse. Amint a honvédcsapatok Kolozsvárott egymásután keletkeztek, minden ott levő cs. kir. tisztnek az Unió háromszinü jelvényét viselnie kellett, ha goromba sértéseknek magát kitenni nem akarta . október 13. 1848. egy cs.- kir. katonaőr bántalmaztatok, a polgárok nyilvános helyeken gyalázták a cs. katonaságot s közel voltak ahhoz, hogy a főörtanyát megrohanják. Október 24. 1848. egy század könnyű lovas Szamosfalván lefegyvereztetett, ahol egyedül a kolozsvári kivonult polgári nemzetőrség működött közre. Nov. 10. a polgárság a nemzetőrséggel együtt népgyűlést tartott, melyben ama felségsértő határozat hozatott, hogy minden, ami osztrák és császári, megsemmisittessék. Nov. 13. nemcsak a nemzetőrség, de az azok közé nem sorozott polgárság is, sőt maguk a papok, Szamosújvárra vonultak, délelőtt 11-kor a cs.csapatokat megtámadták, s csak délután 4-kor volt az ütközet vége, melyben bár ha csak néhány polgár, de sok honvéd esett el. A városi védelmi bizottság B. Baldacci ezredes parancsnoksága alatt a város védelmezését meghatározta s azt nov. 16. Szamosfalva melletti felállásával valósította is. A császáriaknak nov. 18. a városba bemenetelekor kirótt 62.680 frt hadi sarc, csak a lefegyverzett könnyű lovasság lovaiért s fegyverzetéért való kártérités volt, de a város hadi *) Ezt Urbán ezredes hátrább máskép adja elő, de szintén tévedett, mert nemzetőr és honvéd 3—4 esett el, néhány megsebesült. Bismarck Jénában, Budepest, júl. 31.