Budapesti Hírlap, 1892. szeptember (12. évfolyam, 241-270. szám)
1892-09-03 / 243. szám
_________________________________________ most puszta volt és mi gyerekek csak babonás félelemmel surrantunk el az ajtaja mellett. Az öreg Kata megjegyzése eszembe jutatta azt a sok gyamokot, ami a szépanyám bűnös múltja mellett szólt, hanem én csak akkor hittem el a dolgot, mikor egy véletlen a kezembe szolgáltatta a bizonyítékokat. Mondtam, hogy az öreg körtefa, amelynek koronája alatt lustálkodni szerettem, nagyon közel állott az udvarház falához. Ha az ember fölkúszott a fa csonka ágán, egy kerek padlásablakon át könnyen bebújhatott a tető alá. Az udvarház padlásán járkálni sem volt utolsó mulatság. A padlás rendesen el volt zárva, itt őrizték a használatból kikopott bútorokat és azt a régi családi cókmókot, aminek már nem lehetett hasznát venni és amit elégetni mégis sajnáltak. A padlás volt a ház legtágasabb helyisége. Emeletes padlás volt, akkora, mint egy templom, a gerendaerdő homályos zugaiba fantasztikus alakokat rajzolt a kerek ablakokon át haránt beszűrődő napfény. Eleintén mindig babonás félelem fogott el, valahányszor a padláson jártam, később nekibátorodtam és gyermekes kíváncsisággal sorra vizsgálgattam a sok régi holmit. Egy nagy faládát találtam, mely színültig telve volt elsárgult irományokkal. Az irományok közt volt egy csomó levél, kacskaringós, finom betűkkel, elefántcsont színü, aranypecsétes papirosra irt levél, valamennyi egy bizonyos óbester úrhoz volt címezve és a Jozefin vagy J. aláírást viselte. Máig se tudom, hogyan kerültek e levelek e padlásra, ma már azt se tudom, hová lettek azóta; annyi bizonyos, hogy az első levél kezdő sora mindjárt a szépanyám bűnössége mellett bizonyított. Az első levél ilyenformán kezdődött: „Kegyelmedért estem bűnbe, jó óbester uram, és elvesztettem lelkemnek üdvösségét. . .“ Hát mégis méregkeverő volt a nagyasszony ! Érzékenylelkű, misztikus hajlamú gyermek voltam és ez a fölfedezés nagyon elszomorított. Boldogtalannak éreztem magamat, mert úgy éreztem, hogy a felelősség azért a gyalázatos bűntettért részben engem is terhel, mint a nagyasszonyról reám maradt örökség. A világért sem szóltam volna a nagyanyámnak, bár napokon át egész betegnek éreztem magamat és éjjenkint rémes álmok gyötörtek. Lázas álmaimban újra meg újra végignéztem azt a nyolcvan év előtt lefolyt családi tragédiát. A szépapámat az ágyon fekve láttam, uderes parókával, borotvált arccal, amint nagy, ők szemeivel mereven bámult maga elé. Olyan volt, mint a folyosón függő régi arcképen. Az ágya mellett mécses pislogott, a gyér világításnál a nagyasszonyt láttam, amint a mérget a vizes pohárba csepegtette. A szépanyámtól nem láttam még képet, az ő alakját a fantáziám segítségével rajzoltam meg. Szúrós szemű, citromsárga arcú hárpiának képzeltem el, nagy feketével a fején és olyan kezekkel, mint a ragadozó madár karmai. Az óbester a félig nyitott ajtóban leselkedett és ajkához emelte az ujját. Az óbestert mint katonai dolmányba bujtatott, torzonborz fenevadat képzeltem el. Ez a rémkép sokáig üldözött és utálattal, szégyennel és félelemmel töltött el. Talán a testvéreim betegsége folytán megváltozott életmódom és a nagyanyám házában uralkodó komor csend volt az oka, hogy gondolataimban újra és újra csak a szépanyámmal foglalkoztam. Egy nap megint az udvarház padlásán jártam. A gerendák alatt bujkálva, a lábam beleütközött valami furcsa tárgyba. Egy farámára feszített vászondarab volt. Kíváncsian a padlásablakhoz siettem zsákmányommal. Régi arckép volt, női arckép. Fiatal nőt ábrázolt, tollakkal túlterhelt kalappal a fején, mélyen kivágott ruhában, amelynek az öve majdnem a hóna alatt volt megkötve, ujj nélküli, hosszú keztyűvel a kezén. Az állára kerek, fekete flastrom volt festve. E pillanatban már tudtam, hogy ez a szépanyám arcképe. A szépanyám nagyon szép asszony lehetett. Keskeny, finom arca és szelíd, ábrándos szeme volt. A szája körül, az állán valami ellentállhatatlan, mondhatnám: megindítóan bájos vonást láttam. Valami bájos tökéletlenség, beteges finomság. Látszott a képen, mely bizonyára jeles művész műve volt, hogy mintája nagyon édes és nagyon boldogtalan asszony lehetett, aki nagyon tudott szeretni. Ilyenféle zavaros benyomást nyertem akkor is, mikor a padlásablak világításánál néztem a képet, a hatást persze csak évek múltán tudtam elemezni, mikor a kép már ott függött a legénylakásom falán. Akkor, ott a padláson, önkéntelenül is a szépapámra gondoltam. Arra a púderes fejű, széles álló nyárspolgárra, a csillogó gyűrűkkel a fingásan összegörbített ujjain és az üres komolysággal az arcán . . . Bevallom, hogy később, ha megint a méregkeverő asszonyra gondoltam, békülékeny akkord szólalt meg a szívemben. Hiszen igaz, nem volt szép dolog a szépanyámtól, hogy megmérgezte a férjét, de ki tudja, miféle földi pokolból szabadította ki magát e kétségbeesett lépésével? Szóval, találtam már enyhítő körülményt a szépanyámnak : nagyon szép asszony volt. Herczeg Ferenc. BUDAPESTI HÍRLAP. (248. sz.) 1882. szeptember 3. ■ I I II ■■ II I ■ .......... . .11 ■ t í- if- - • -|,T TWrf-r»— 1tf ttr a« Í polgári iskolákat általában a régi reáliskolák helyébe előléptetnék s mindenütt szaktanfolyamokkal kapcsoltatnának egybe. Csakhogy erre a pedagógusok nem hajlandók. A helyzet pedig évről-évre kritikusabb s a kormánynak elhatározásra is kell jutni, hogy mit is akar hát a középiskolákkal ? A jelentkező tanulókat kikergetni nem lehet, az állam tartozik róla gondoskodni, hogy tanulhassanak. Nálunk pénzért, másutt ingyen. De mi pénzért se kapunk iskolákat, a magyar állam úgy okoskodik és úgy gazdálkodik. Pedig erre kell lenni pénznek S a képviselőház sem fukarkodott vele soha, mert jól tudja, hogy a magyar középiskola a nemzeti kultúra melegágya s a nemzeti egység megteremtője, ha a kormány is úgy akarja. Csakhogy a mi kormányunk nem akar semmit, csupán, hogy hagyjanak neki békét. Budapest, szépt. 2. A bolgár fejedelem Konstantinápolyban. A Times filippopoliszi értesülése szerint Ferdinánd bolgár fejedelem őszszel Konstantinápolyba megy a szultán látogatására. A pécsi hadgyakorlatok elmaradása. Mint értesülünk, a király parancsára el- marad a 4. és 13. hadtestnek Pécs környékén szeptember 1-étől 20-ig tervezett összpontosítása és ennek következtében ő felsége pécsi látogatása is elmarad. Értesülésünket félhivatalosan is megerősítik. Lukács miniszter Bulgáriában. Bécsi lapokban olvassuk, hogy Lukács Béla kereskedelmi miniszter, ki most körutat tesz a magyarországi ipar- s gyártelepek megtekintésére, el fog látogatni Konstantinápolyba s visszajövet megtekinti a folippopóliszi kiállítást is, amely látogatás nem volna minden politikai jelentőség nélkül. A nyitrai püspök jelölt. Pozsonyból azt a hirt kapjuk, hogy nyitrai püspöknek ír Rosszival István kanonokot s volt orsz. képviselőt fogják kinevezni. Horvátország és az okkupáti tartományok. Az Agramer Tagblatt egy munkatársa hos Szabb beszélgetést folytatott Klaics képviselővel, akit Dalmácia egyik kerülete választotta osztrák képviselőházba. Klaics teljes lehetetlennek tartja, hogy Ausztriában Taaffe a németekkel csináljon többséget magának. A délszlávok érdekei Taaffenél jó kézben vannak, főképp Dalmácia érdekei, melyek legfelsőbb helyen sok jóakaratnak örvendenek. Ezután Klaics így folytatta : Dalmácia közjogi helyzetének kérdését nem lehet elválasztani az okkupárt tartományok helyzetének rendezésétől. Hogy ezt a két dolgot hogyan oldják meg, arra nézve irányadó körökben határozott terv nincs, csak verziók vannak. Ezek egyike az, hogy Dalmácia éjszaki része és Boszniának az a része, melyet,imvátnak tartanak, egyesíttessék Horvátországgal, Dalmácia többi része pedig az okkupáti tartományok fenmaradó felével külön tartománynyá alakíttassék. Ez azonban nem végleges határozat. Ő maga (Klaics) mind e kombinációkat helyteleneknek tartja s szilárd meggyőződése, hogy ezeket a tartományokat mind összefoglalva Horvátországgal egyesíteni kell: ez az egyetlen megoldás. Lassankint a horvát nyelv isltalánossá lehetne az összes dalmát hivatalokban és az iskolákban. Az olasz kultúra hatása és felsőbbsége sokkal nagyobb, semhogy nyomait gyorsan el lehetne tüntetni a társadalmi és közéletből. Egypár nemzedék komoly és hazafias működése s a horvát tudománynak és műveltségnek terjedése, mélyebbé válása szükséges. E tekintetben a horvát ifjúságra nagy hivatás vár, melyhez azonban nem csupán lángoló hazafiság kell. A fiumei szabad kikötő, Fiuméból táviratozzék nekünk . Ossoniack ma a Voce-ban megtámadta a Bilancia szerkesztőjét, mert a szabad kikötő ügyében a fővárosi sajtónak fogta pártját. A Bilancia mindig csak önérdekét hajhászva, odafönn azt a véleményt ápolja, mintha Fiuméban minden rendben volna, és ezáltal óriási károkat okoz piacunknak. A szerkesztő hízelgésével azok kegyét keresi, kik a városnál előfordult bizonyos rendetlenségek következményeinek keserűségét elfelejtethetnék vele. (A gyanúsítás megértésére szolgáljon, hogy Mochovich a városi adókezelőnek apósa.) A Bilancia erre ma este így felel : Alávalóság, hazugság Ossoinack minden vádja. Ossoinack azért lármáz, mert nem kapott szubvenciót Orient nevű vitorlás hajójára. Most a nemzeti vitorlások segélyezését sürgeti, de néhány éve idegen hajókkal nyomta a nemzeti lobogót. Fiume ügyének nem használ Ossonnack bandabandája. A városnál előfordult rendellenességekhez a Bilancia szerkesztőségének semmi köze. Cenzúra Magyarországon. Tegnapi számunkban pécsi levelezőnk fölkereste a pécsi posta- s távirálgáfeSltálágot) a kel a ItnVfdkeziT"ff) A kérdéss rgítfletet a nemzetközi táviróegyezmény T.~ cikkelyét! »lapul melV IgY Siói: „A magas sZerzőiTő felek felnályítlt mnguktak hogy az állam biztosságát veszélyeztető, tus ország törvényeivel ellenkező vagy a közrend s erkölcsiségbe ütköző magántáviratok szállítását, megakadályozhassák.“ A bapasukk tútokolomtól a rendeletet Miesen félreértette, mely csak nagy hadgyádorlatok színit fivérek vonfilmzik és azt szabályozza a hírlapok érdekében, esetleges félrevezetések lehető megakadályozása céljából, mily alkalmakkor könnyen előfordulhat, hogy hadgyakorlatok alatt a hírlaptudósítók hírlapjuk nevét vagy Hírlaptudósító feliratot mutató karkötőt viseljenek, úgy, amint ez eddig is szokásban volt. A nagygyakorlatokon a katonaság érdekében felállított vagy más nagy hadgyakorlatok terén levő távíró állomásokon a katonai parancsnokság, a katonaság mozdulataira és ily természetű viszonyaira vonatkozó, hirlaptudósítók által feladott táviratokat minden esetre láttamozhatja. Hogy a kérdéses rendelet félremagyarázásra tovább okot ne szolgáltasson, még mi WGMH mrt adta ki ént a céséks érdekelt postahivatalokhoz. Húrban emlékszobra. Égitváról jelenti a félhivatalos Orsz. Ért.: Hurbán Józsefnek, a hírhedt pánszláv papnak síremléke elkészülvén, Mudrony Pál, a Narodni Novine-ben leleplezési ünnepélyre hívja össze szeptember 8 ára Hlubokára az elvtársakat. Nyitra vármegye alispánja erről értesülvén, minden összejövetelt ez alkalommal szigorúan megtiltott és utasította a szenici szolgabírót, hogy minden államellenes tüntetésnek a legkiterjedtebb intézkedésekkel elejét vegye. Tekintve a cseh és tót sajtó utóbbi fenyegetőzését, valószínű, hogy Hurbán sírájánál akartak a pánszlávok a dákorománok hazaáruló akciójához csatlakozni. Angol-francia-orosz szövetség. A Daily Telegraph arról értesül, hogy a pápa az európai béke érdekében Gladstonet rá akarja bírni az angol-francia-orosz szövetség létesítésére. Ha kitörne a háború, a pápa a vitás kérdéseket választott bíróság elé vinné. Atzél Béla báró választási ügye. Moórról jelentik . A képviselőház Ifj. bíráló bizottsága részéről kiküldött vizsgálóbiztos, Bölönyi Ödön országgyűlési képviselő még a múlt hónap közepén Moórra érkezett, hogy Fleischmann Miksa és társainak Atzél Béla báró bodajki képviselő mandá.