Budapesti Hírlap, 1892. november (12. évfolyam, 302-331. szám)

1892-11-12 / 313. szám

1892. november 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (313. ss.) amaz óhajtásnak, hogy Csáky gróf továbbra is tartsa meg a vallás- és közoktatási tárca vezetését, a mely óhajtás minden valószinüség szerint teljesedésbe is fog menni. Annál szerteágazóbb kombinációk tárgya a többi tárcák, legkivált a belügyi tárca. Komoly jelöltjeként e tárcának a pártban leginkább Rádsó Kálmán vasmegyei főispánt emlegetik. Sokat beszélnek Tisza Ist­vánnak a kabinetbe való esetleges belépé­séről is. Ez a kombináció azonban egyálalán nem találkozik kedvező fogadtatással a kormánypárt zöménél. Perhorreskálja még azoknak nagy része is, kik az egyházpolitikai kérdésekben s a válság eddigi lefolyása alatt a Tisza-csoport­­tal tartottak. Remélik is, hogy az intéző kö­rökben lesz elég belátás arra, hogy az új ka­binet parlamenti helyzetét ne rontsák gyöke­rében meg Tisza István miniszterségével. A­mit igen sokan már azért határozottan elle­neznek, mert újabb tápot nyerne általa az a meglehetősen elterjedt gyanú, hogy a Tisza­­csoport egész akciójában a liberális egyház­­politika csak ürügy volt, s a valódi rugót ambíció és családi tekintetek képezték. Polgári házasság a papíron. A P. Lloyd mai cikkelye azt sejteti, hogy a kötelező polgári házasságot csak elvben kapja meg az ország, mint annak idején az állami közigaz­gatást. „A polgári házasságnak — szól a cikkely — a gyakorlati életben való azonnali alkalmazása merő lehetetlenség, mert nincsenek meg rá a közigaz­gatási feltételek. De nem értjük, hogy mi gátol­hatná a jövendő kormányt — föltéve, hogy megsze­rezte a reform alkotmányos előfeltételeit — hogy kötelező ígéretet tegyen oly értelemben, hogy a kötelező polgári házasság elvét legközelebb épp úgy szándékozik törvénybe iktatni, a­hogyan annak idejé­ben a közigazgatás államosításának elve törvénybe iktattatott. Bármily kicsiny­b­en vélekedjünk is ez utóbbi törvényhozási tény felől, azt még­sem tagad­hatjuk, hogy legalább félig szilárd alapot fekte­tett az állami közigazgatás kiépítéséhez. De képzeljük a hatást, ha a sokat emlegetett két cikkelyben foglalt elveket nem iktatták volna tör­vénybe, hanem csupán a kormány kinyilatkoztatta volna azokat ! Volna-e csak egy ember is az ország­ban, a­ki ily deklaráció után a közigazgatási reformot fikciónál egyébnek tarthatná ? És ha — a mi iránt nincs kétségünk — komolyan veszik a kötelező pol­gári házasságot, mert azt föltétlenül komolyan is kell venni, beérhetnék-e egy ígérettel, mely az esz­mét kezdettől fogva a leghátrányosabb szkepszisnek teszi ki ? Ezt kizártnak tartjuk. Szavak elrepülnek A törvények meg megmaradnak és a legsoványabb törvény többet ér a legkövérebb kormányigé­­retnél.“ Budapest, nov. 11. Az elnök-kérdés a függetlenségi párton. A függetlenségi és 48-as párt ország­gyűlési körében holnap délután lesz meg az elnökválasztás. A többség jelöltje tudvalevőleg Eötvös Károly s nem lehet kétség, hogy meg is fogják választani. De ez a választás — úgy halljuk legalább — egyáltalán nem lesz sima lefolyású. A szervezet megváltoztatása ügyében az e he­t­diki értekezlet napirendretérést ha­tározván el, ezt a kérdést nem igen lehet ugyan újra diskusszió tárgyává tenni, ilyen természetű vita tehát nem is várható. Mindaz­­által a választás megkezdése előtt mégis fog­nak történni felszólalások, még­pedig két irányban. Szóvá fogják tenni Eötvösnek a Szapáry-kabinet lemondásakor tett ama kije­lentését, a melylyel a még meg sem született jövendő kormánynak sietett tárgyilagos oppozi­­ciót ígérni s ebből kiindulva, azt a szoros vi­szonyt, a melyben Eötvös Károly a volt és va­lószínűleg leendő igazságügyminiszterrel s az ennek sokszor — mint a konzuli bíráskodás ügyében — még a saját pártja ellenére is szolgálatokat tevő függetlenségi hírlappal áll. Ki fogják továbbá emelni, hogy feltétlen szük­ség van a többi ellenzéki pártokkal a fegyver­­barátság fentartására, a­mire tudvalevőleg Eöt­vös nem hajlandó. Tesznek-e valamely konkrét indítványt, még nem bizonyos , de ez nem is lényeges, minthogy a többség el van hatá­rozva, hogy­ az elnökválasztást el nem ha­lasztja és Eötvös Károlyt választja meg. Erre az elégedetlenek, a­kiknek az élén Polónyi Cséza áll — úgy beszélik — ki fognak lépni a pártkörből, a nélkül azonban, hogy valamely más párthoz csatlakoznának. Egy püspök a polgári házasságról. Szász Domokos erdélyi ev. ref. püspök terjedelmes emlék­iratot intézett az igazságügyminiszterhez a házas­sági jog állami szabályozása tárgyában. Kimutatja, mily kontroverziókra vezet az, hogy házassági ügyekben minden felekezet saját hitelvei értelmében bíráskodik. E hitfelekezeti törvényeket azonban az 1868. évi 53. tc. bizonyos tekintetben az állami tör­vények jellegével és az egyházi bíróságok ítéleteit az állami bíróságok ítéleteinek erejével ruházván fel, a kontroverziók egész sora áll elő , nevezetesen a hitfelekezeti törvényeknek egymással s az állami törvényekkel, valamint az állami törvényeknek önmagukkal való összeütközései. E zűrzavaros, a felekezeti békét felforgató állapot egyedüli orvos­sága a házassági jog egységes állami szabályozása. Kéri tehát az igazságügyminisztert, • mint „széles tapasztalatokkal párosult tudással kapcsolatban hi­vatott kezdeményezőt,“ hogy „ez a kezdeményezés minden fölös késedelem nélkül történnék meg.“ Elkeresztelési ügy. A váci felsőjárás fő­szolgabírója Beller Imre rákos-palotai r. kat. lel­készt, a­kit Benkő István r.­palotai ev. ref. lelkész elkeresztelés miatt panaszolt be, mint annak idején megírtuk, fölmentette. Az ügy II. fokú elbírálás végett most került Feldh­ázy Mihály, Pest vármegye alispánja elé, ki a felmentő ítélet megváltoztatásával Beller Imrét a febrinik­usi rendelettel megállapított kihágásban vétkesnek mondta ki s ezért 25 forint pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén saját költsé­gén eltöltendő 3 napi elzárásra ítélte. Az ítélet megokolása kiemeli, hogy a panaszolt lelkész maga elismeri, hogy a keresztelési anyakönyvet az illeté­kes lelkésznek nem küldte át; az a védekezése pedig, hogy ez a szülők óhajtásához képest tör­tént, meg nem állhat, mert egyes emberek óhaj­tása a törvény végrehajtását meg nem gátolhatja. A balázsfalvai érsekség betöltése. Budapest, nov. 11. A hazai oláh lapok hasábjain már megindult az izgatás, hogy az üresedésben levő balázs­­falvai érsekségre az összeülő zsinat csak olya­nokat válasszon meg jelöltekül, a­kik készek megvédelmezni a román görög-katolikus egy­ház nyelvét és intézményeit és nem politikai ügynökei a kormánynak. Egyidejűleg figyel­meztetik az illetékes testüleket, hogy a zsinat tagjaiul csak „kipróbált oláhokat“ válaszszanak meg. Miután a múlt vasárnap Szabó János sza­­mosújvári püspök két bizalmas embere járt Nagy-Szebenben, a Tribuna ebből azt követ­kezteti, hogy Román Miron nagyszebeni román görög-keleti érsek támogatását kérték ki Szabó püspök érsekjelöltsége érdekében. A dologról különben a hirhedt lap Miron és Szabó feliratú vezércikkében így ír : „D (t. i. Szabó püspök), biztos lévén abban, hogy a románok bizalma soha nem fogja meghívni a főpapi trónra, célját úgy véli elérhetőnek, ha egy ellenséges kormány kegyét koldulja ki, nemzetének és egyházának felháborító elárulásával. Miután meg­szerezte e kegyet, azt hiszi, hogy pár magyarbarát szavazat segítségével biztosította magának az érseki söveget. És hogy tervei minden tekintetben töké­letesek legyenek, az ostor, kivel Isten megláto­gatta a szamosújvári egyházmegyét, szétnéz maga körül s támogatókat keres a kormány többi ügynö­kei közt, kik a románok nyakán ülnek. Ezért lát­juk Szabó püspök bérenceit itt Nagy-Szebenben, Román Miron érsek embereinek ajtai előtt ólál­kodni, mert az érsektől jövő „jó szó“ hasznos lehet. Vagyis oly férfiakat, mint Lucaciu, fel kell függeszteni állásuktól s olyanokat, mint Miron ér­sek, barátokat kell megnyerni, mert ily módon szerzik az érseki széket a magyar alkotmányosság erényeinek és erkölcseinek korszakában. Magától értetődik, hogy Miron érsek elfogadja a barátságot, melyet a Szamos mellék­ testvére ajánl, mert mily gyönyörűsége volna az szivének, ha a balázsfalvai érseki egyházmegyében is egy Szabó-féle ember védpajzsa alatt meghonosulna a nyomorúság és vi­szály, mint a­mik alatt a román ortodox egyház „Almanach.“ A Singer és Wolfner cég ma küldte szét az 1893-ik évi Almanach első példányait. Szerkesztője Mikszáth Kálmán ; írói, Jókai Mórral az élükön : Beniczky-Bajza Lenke, Bródy Sándor, C­yarmathy Zsigáné, Herczeg Ferencz, Justh Zsigmond, Kozma Andor, Lipcsey Ádám, Mikszáth Kálmán, Rákosi Viktor, Sebők Zsigmond, Szalóczy Bertalan, Tábori Róbert, Tóth Béla és Vadnay Károly. Az elmúlt évben is­ körülbelül ezek a nevek szerepeltek az Almanach irodalmi részében, mi azon­ban úgy találjuk, hogy az Almanach irodalmi szín­­vonala, a tavalyihoz hasonlítva, határozottan emel­kedett. Hogy az Almanach dolgozótársai jól tudnak írni, arról a magyar közönség, a­mely a felsorolt nevek mindegyikét ismeri, éppen annyira meg van győződve, mint a kritika. Az idei Almanach azonban nem csak azt bizonyítja, hogy az írók jól tudnak írni, hanem azt is, hogy ezúttal kiválóan jól akar­tak írni. Bródy Sándor azt mondja az el nem készült novella történetében: „Ennek a piros könyvnek a tekintélye kezd kiállhatatlan lenni. Az emberek nem azt kérdik, hogy ez vagy az tagja-e a Kisfaludy-társaságnak, hanem, hogy irt-e a Mikszáth-féle Almanach-ba.il És Bródy Sándornak, a­mennyiben megjegyzése a könyvvásárló, (hiába tagadnék: van már ilyen is!) tehát a tulajdonképpeni publikumra vonatkozik, igaza van. Az Írók, ez igazság tudatában, éltek az alka­lommal, hogy a szabad versenyben invenciójuk gaz­dagságát és modoruk előnyeit minél kedvezőbb vi­lágításban mutassák be,­­ az Almanach olvasó­kö­zönségének pedig az a haszna e versenyből, hogy a többé kevésbé briliáns, de kivétel nélkül szeretettel és magasabb ambícióval megírt novellák egész sorát kapja. Ez a körülmény oly irodalmi jelentőséget ad az Ahnanac­-nek, mely messzire felülmúlja az egy­szerű szépirodalmi vállalat jelentőségét és ez a kö­rülmény a Singer és Wolfner erkölcsi sikerének az alapja. A tizenöt elbeszélés közül csak találomra említünk egypárt. Ott van Vadnai Károly A vörös kéz című novellája, az író ismert finom modorában, de hatalmas társadalmi perspektíva keretében meg­írt életkép. Justh Zsigmond Kihűlt csillag fénye című dolgozata e filozofáló poéta legköltőibb alko­tásai sorába tartozik. Lionel, a fiatal angol katona­tiszt, Indiában állomásozik, valahol Lahore mellett. Egy nap felbukik a lóval és szörnyet hal. Angliá­ban élő menyasszonya, Jessie, távirati utón értesül a szerencsétlenségről, az indiai tengeri posta azon­ban később, még heteken át hozza neki a szerel­mes leveleket, melyeket vőlegénye még életében irt. Az író kitűnően festi azt a fantasztikus lelki állapotot, melyben a szerelmes Jessie a túl­­világi postát fogadja. Pompás dolog Kozma Andor Hűség­e. Az életből vett platonikus dragonyos alak­ját valóságos lélektani bravúrral írta meg Kozma. A Budapesti Hírlap belső dolgozótársai közül hárman írtak az Almanach-ba : Tóth Béla A pellengér, Rá­kosi Viktor Kelemen és Pattantyús, Herczeg Ferenc pedig A protektor című elbeszélést. Rákosi Viktor elbeszélését lapunk mai tárca­rovatában reprodukáljuk. 3 nyög. Valóban : par nobile fratrum ! Láthatjuk te­hát, hogy a győzelmet még nem szereztük meg, ha a görög-katolikus érsek megválasztásának joga el van is ismerve. Azért a papság és a nép köte­lessége jól intézni minden döntő tényt s nem sza­bad megengedni, hogy a gyengelelküek közül se kösse le magát senki egyetlen szavazattal sem a farkasok mellett, kik a pásztorbotot bitorolni sze­retnék. A román görög-katolikus papságtól függ most, hogy Balázsfalván olyan érsekünk legyen, a­ki úgy esze, mint szíve szerint megfelel a nemzeti egyház érdekeinek és az isteni rendelésnek.“ A Gazeta Transilvaniei jelenti, hogy a kormány megkérdezte az összes román görög katolikus püspököket (Pável Mihály nagyvá­radi, Szabó János szamosujvári és Mihályi Vik­tor dr. lugosi püspökről van szó), hogy mi az ő nézetük a balázsfalvai érsekségnek választás útján való betöltéséről. A megkérdezett püs­pökök mindannyian a választás jogos volta mellett nyilatkoztak. Az említett lap értesü­lése szerint a balázsfalvai érsekségre a zsinat által megejtendő kijelölő gyűlésen mint ki­rályi biztos Iioszú József, az állami számvevő­szék alelnöke fog szerepelni.

Next