Budapesti Hírlap, 1893. január (13. évfolyam, 1-31. szám)

1893-01-02 / 2. szám

1893. január 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (2. sz.) hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fönakadás történjék. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál valamint minden reklamációhoz, lakóhelyváltozás bejelentéséhez és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb felszólalásokhoz egy-egy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. Legújabb regényünket, „Hercegi korona“, írta Beniczkyné Bajza Lenke, melynek közlését december hó 6-án kezdtük meg, a január hónap elsején belépő új előfizetők külön lenyomatban megkapják. Helyben az előfizetésről szóló nyugtatvány az újságkihordó viszi a házhoz, ennélfogva egyszerű telefonértesítés vagy levelezőlapon nyilvánított kívánsággal intézhető el az előfizetés. Vidékről legcélszerűbb a postautalványon való előfizetés. Cím: Budapesti Hírlap kiadóhivatala, Budapesten, IV., Kalap utca 16. NAPI HÍREK. Budapest, jam 1. Petőfi pesti lakásai. Ezen a címen a Vasárnapi Újság nagyérdekű cikket közöl Baráti Lajos dr.-tól. — Ismeretes, hogy Petőfi Sándor férfikorának javát itt töltötte a fővárosban, de hogy hol élt, hol írta költeményeinek javát, azt már elfeledték. Pedig, megváltozva bar, de állnak még egyrészt azok a házak, amelyekben egykor Petőfi lakott. Baróti dr. részint Petőfi levelei, részint barátainak útmutatása nyomán sorra fölkereste e helyeket s megtalálta a költőnek úgyszólván minden lakását. Petőfi 1833-ban, tiz éves korában, került a fővárosba először. Szülei német szóra adták ide. Egy józsefvárosi házmesternél volt szálláson; de hogy melyik utcában és házban lakott, az, adatok hiányában, meg nem állapítható. Azonban áll még a piaristák épülete, s benne még változatlanul meg van az a terem, melyben Petőfi 1834—35-ben a latin nyelv elemeit tanulta. E terem a Kötő-utcában lévő bejárattól balra esik s ablakai az utcára néznek. Néhány lépésnyire a bejárattól van a Petőfi-tér, s a tér közepén a költő szobra. Két évig volt akkor Pesten Petőfi. 1839-ben, atyjával összeveszve, az iskolát elhagyva, gyalog jött télvíz idején ismét Pestre. Néhány hónapi nyomorgás után, miközben a nemzeti színháznál statisztaszolgálatokat tett, egyik rokona elvitte vidékre, egy másik rokonához, kinek szándéka volt Petőfit taníttatni. Azonban ez utóbb mást gondolt s Petőfi, hogy elkerülje a fenyegető nyomort, katonának ment. A katonaságtól megszabadulván, egy ideig Pápán tanult, majd vándorszínészszé lett. Mint ilyen, több ízben megfordult a fővárosban, de mindig csak egy-két napra. 1843 nyarán nem sikerülvén fölvétetnie a pozsonyi szintársulatba, Nagy Ignác meghívására, ki a szépirodalmi lapokban megjelent versei után már ismerte, Pestre jött, hogy itt a Kisfaludy-társaság kiadásában megjelenő külföldi regénytár számára lefordítsa Robin Hood-ját és Bernard Négyen éves hölgy-ét. Eleinte Fekete Lajos nevű barátjánál, a Magyar utcában lakott, mint egykori tanulótársa, Kemény Mihály állítja, barátja, Várady Antal szerint pedig az Ország-úton (most Múzeumkörút) a hajdani botanikus kert helyén, egy alacsony, mélyen lesülyedt házban. Kemény Mihály szerint ezt a lakást Petőfi maga bérelte azután, hogy Fekete Lajos Pestről eltávozott volt. A ház már rég elpusztult, helyén most az állattani intézet áll. Innen rövid időre Várady barátjához költözött, a Zöldfa utca 22. számú házba, ahol most az állami számvevőszék van, csakhamar azonban kiment lakni Gödöllőre s itt fejezte be a reábizott regényforditást. Egy Debrecenben töltött tél után, melyet mint vándorszínész nyomorgott végig, ismét Pestre került Petőfi 1844. tavaszán, mint a Vachot Imre Pesti Divatlapjának segédszerkesztője. Rövid falazásokat leszámítva ezután Pesten maradt 1848. őszéig. Vachot Imrénél volt szabad lakása, először az országúti Kunewalder-házban, ahol most a műegyetem palotája áll. Egy négy láb széles, harmadfél öl hosszú udvari szobácskában lakott itt Petőfi; barátai nem egyszer tréfáltak vele, hogy ilyen kis szobában hogyan lehet nagy férfiúvá. Még abban az évben elment a szerkesztőség a Hatvani és Magyar-utca sarkán levő, most Hatvani-utca 19. sz. a. házba, mely ez idő szerint Takáts Lajosé. Szűk csigalépcső vezetett fel akkoriban a második emeletre, ahol most is egészen régi állapotában van Vachot Imre lakása. Az előszobából nyílik jobbkézt egy alig négy lépés hosszú és három lépés széles szoba. Petőfi itt irta a „Helység kalapácsát 11, „János vitézt.“ és azokat a víg dalokat, amelyekből akkori derült- kedélye sugárzik. E szoba most lomtár. Házassága előtt lakott még Petőfi néhány hétig Vachot Sándoréknál a Kecskeméti utcai Wenckheim-házhaza, ugyanott, ahol a dalaiban megénekelt Etelka meghalt. Nyári kóborlásai után , valután segédszerkesztői állását is elhagyta, Petőfi Várady Antallal közösen a Hatvani utca 10. sz. a. házban egy Takács nevű csizmadiánál valószínűleg a földszinten lakott. 1846 elején meghívták harmadik társnak Tompát is, ki több heti betegeskedés után akkor került ki a Rókus-kórházból, de nem soká maradt velük, mert Béjén megválasztották papnak. Utolsó legénylakása Petőfinek ugyancsak a Hatvani-utcza 6. sz. a. ház második emeletén volt, utóbb Pákh Alberttel, a Pesti Hírlap ujdonsági rovatának írójával együtt. 1847. szept. 8-án volt Petőfi lakodalma. A költői mézeshetek alatt a Dohány utca 16. sz. a. házban fogadott Petőfiék számára Egressy Gábor egy három szobás lakást 650 v. forintért, 150-el drágábbért, mint a menynyire Petőfi megbízást adott. Haidekker József ercsűt sörfőzöé most ez a ház. — „Különös érzés fogott el, —úja Baróti, — mikor Petőfi családi boldogságának e tanyáját az elmúlt nyáron megtekintettem. Először a házmesterhez néztem be. Kiváncsi voltam, nincs-e a háznak olyan régi lakója, ki már negyvenöt év óta van benne s ki Petőfiékről egyet-mást el tudna mondani? „Nincs“ — felese fejét rázva kérdésemre a házmesterné, de hivatkozott anyjára, kinek az elhalt öreg házi ur (Schiller Károly) gyakran emlité, hogy Petőfi, a híres költő, a házban lakott. Azután fölmentem az emeletre s a lépcső mellett levő üvegajtón becsengettem. Fiatal menyecske fogadott, ki a konyhában éppen gyümölcs-befőzéssel volt elfoglalva. Azt hivom, nem tudja, kik laktak e házban negyvenöt évvel ezelőtt. De csalódtam. Néhány nappal előbb hallotta egy ismerősüktől. A fiatal asszony készséggel mutatta meg a lakást. A lakás igen barátságos , nem nagy, mintha csak fiatal házaspárnak szánták volna. Jókai, ki itt együtt lakott Petőfiékkel, több ízben leírta már s igy elképzelhetjük, hogy milyen lehetett Petőfiék idejében. A falakon köröskörül a francia forradalom kiváló alakjainak arcképei, melyeket Petőfi egyenesen Párisból hozatott. Ott vannak Danton, Robespierre, Saint-Juste, Marat, ott madame Roland és Corday Sarolta. S a francia forradalom hősei között Arany János is ott szerénykedik. Az íróasztalon Petőfi kedvenc költőjének, Berangernak mellszobra, fölötte pedig Petőfinének Barabás által rajzolt arcképe. A bútorzat egyszerű, szerény, legbecsesebb a könyvtár, tele a francia és angol írók diszkötésű műveivel. Itt írta Petőfi a Talpra magyart; itt tanácskoztak ő, Jókai, Vasvári és Bulyovszky március 15-dikén reggel, hogy mit kell tenniök; itt határozták el Petőfi indítványára, hogy a sajtót rögtön fel kell szabadítani s innen indultak az uri utcai Fillinger-kávéházba, hogy az ifjúsággal egyesülve a határozatot végrehajtsák.“ Jókai 1848 tavaszán, pünkösd másodnapján ott hagyta a közös szállást. Ekkor, vagy már előbb történhetett, hogy Petőfi a szüleit magához vette. 1848 augusztus hában Petőfiék szállást változtattak. A Lövész- és Bástya-utca sarkán levő most Lövész-utca 18. és Bástya-utca 23. sz. házba költöztek, de itt alig laktak két hónapnál tovább, mert Petőfi honvédnek menvén, elhagyta a fővárost. 1849 tavaszán Buda ostroma idején jött ismét Pestre s elkeseredve a Klapka tábornokkal való konfliktusa miatt, elhatározta, hogy nem vesz részt többé a háborúban. A Kerepesi-ut és Sip-utca sarkain levő Marcibányi, most Lederer-féle ház II. emeletén bérelt lakást, melybe mindjárt be is költözött. Úgy látszik, Egressyék ajánlották, kik maguk is .e házban s Petőfiékkel egy emeleten laktak. Müller Bernát gyógyszerész, ki már akkor is a házban lakott, jól emlékezik még Petőfire, kit gyakran látott, a mint honvédtiszti ruhában, kardját csörtetve, az emeletre felsietett. Petőfiné is élénken emlékében van még. Sokszor látta, mikor a folyosón húzogatta a kis Zoltán kocsiját, miközben egyik kezében könyvet tartott és olvasgatott. A családi boldogságot Petőfi nem sokáig élvezhette. Az orosz betöréskor, július elején el kellett hagynia a fővárost. Családjával Mező-Berénybe vonult, onnan pedig Bem hívására Erdélybe sietett, hol eltűnt örökre. Az érdekes cikket írója a következő figyelemre méltó indítványnyal végzi: „A hely, hova jó ember lépett, mindörökre szent marad“, mondja Goethe . Petőfi nemcsak jó, de nagy ember is volt. Jelöljük meg tehát pesti lakásait emlékkővel! a támaság, mely az ő neve alatt egyesült, vegye az ügyet kezébe. Intézzen felszólítást az egyes háztulajdonosokhoz, akik mindenesetre büszkék lesznek rá, hogy házuk falát Petőfi nevével díszíthetik. Takáts Lajos úr ki is jelenti már előttem készségét, hogy saját költségén díszes emléktáblát tétet háza falába. Meg vagyok győződve, hogy szép példáját mások is követni fogják. A fő- és székváros tanácsát pedig kérje meg a társaság, hogy vegye bérbe Petőfi Dohány utcai lakását és rendeztessen ott be egy Petőfi-múzeumot, hol egybegyűjtetnék minden Petőfi-ereklye: kéziratai, levelei, arczképei, költeményeinek különböző kiadásai, fordításai, szóval mindaz, mi tőle ered, vagy reá vonatkozik. Egy Petőfi-múzema számára ez lenne a legméltóbb hely.“ — (A király üdvözlete.) A király, bár szerint, levélben üdvözölte újév alkalmából a pápát, megnyugtatva őt a polgári házasság dolgában. — (Személyi hírek) Dessewffy Sándor Csanádi püspök legközelebb Lembergbe utazik, hogy Windischgrätz herceg leányát Sapieha herceggel összeeskesse. — Ivánkovits János szeged-rókusi apátplébános miniszteri osztálytanácsossá történt kinevezése alkalmából szombaton egy utolsó prédikációval búcsúzott el híveitől.— Lám Jánost, a fogyasztási adóhivatal ellenőrét 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából hivataltársai szives ovációban részesítették. — Jászai Mari Szegeden, a szegedi honvéd emlékszoborért. A nemzeti színház kitűnő művésznője, mint a Sz. H. Írja, Széle Györgynek, a szegedi 48—49-es honvédemlék elnökének felkérésére nemsokára Szegedre megy és részt vesz abban a színházi előadásban, melyet a szeged-csöreghi csatában elesett hősök emlékszobra javára rendeznek. (Falk Zsigmond jubileuma.) A pesti könyvnyomda részvénytársaság személyzete lelkes ovációban részesítette ma délelőtt vezérigazgatóját, lovag Falle Zsigmond kir. tanácsost, ki most ünnepelte nyomdászsága 50 éves jubileumát. Eme igazán ritka ünnep alkalmából a részvénynyomda szedői — akik legjobban tudják méltányolni az 50 éves nyomdászpályát, mert közülök ezt alig éri meg minden ezredik, — a nagy szedőtermet alakították át díszteremmé s délszaki növényekkel, drapériákkal díszítették föl. Itt várta vagy 500 munkás a jubilánst, a kit szűnni nem akaró éljenek fogadtak. Tanay József művezető mondott üdvözlő beszédet és meghívta a jubilánst a május hóban megtartandó és az ő érdemeihez méltó fényű jubileumi ünnepre, amely egyszersmind a részvénynyomda fenállásának is 25 éves ünnepe lesz. Fálk Zsigmond lovag válaszában hangsúlyozta, hogy 50 éves működését azzal vélte méltán betetőzhetni, hogy a nemrég alakult kerületi betegsegélyző pénztár elnökségét elfogadta s ezáltal segít nemcsak saját munkásai, de az összes munkások sorsát megjavítani. Megköszönte a személyzet szives ovációját. Ezután Ullmann M. G. a részvénytársaság igazgatóságának elnöke üdvözölte a jubilánst. — (Szilágyi Virgil temetése) vasárnap délután 3 órakor volt a Király utca 76. sz. házából, nagyszámú s előkelő közönség részvéte mellett. Ott voltak a temetésnél Zichy Nándor gr., Földváry Mihály alispán, Wodiáner Béla, Kossutányi Géza stb. Ott volt a m. kir. operaháznak számos tagja és összes technikai személyzete, akiknek a megboldogult Szilágyi Virgil egyik fia: Lajos, hivatali főnökük. A gyászszertartást Stieber Vince prépost-plébános végezte. (Kneipp plébános udvari ebéden.) Említettük, hogy Kneipp Sebestyén, a híres wörishofeni plébános a minap ebédre volt hiva a bajor régensherceg asztalához. Erről az ebédről a Frankf. Zrg. a következőket írja: Nagy feltűnést keltett Münchenben Kneipp plébános meghivatása, valamint az is, hogy ugyanekkor a müncheni és erlangeni orvosi fakultás fejeit is meghívta a régens. Ebben nagy kitüntetést láttak Kneippre. Az ebéd igen kellemetlenül folyhatott le, mert az aztalnál, mint mondják, heves vitatkozás keletkezett Kneipp és a doktorok között. Szóba került a betegek vizsgálata s Kneipp erre azt mondta, hogy ő az orvosi vizsgálatra nem sokat ad, neki elég, ha ránéz a betegre. Az orvosok természetesen ellentmondottak s egyikük megjegyezte azt is, hogy Wörishofenben az ott működő orvosok vizsgálata sem lehet alapos, mert a plébános kihallgatási órái alatt annyi a jelentkező, hogy ott vizsgálatra nincs idő. A régensherceg az orvosok véleményéhez csatlakozott. Kneipp plébánosnak szintén durva egyszerűsége sem biztosított neki sikert az udvarnál. (A főpapi hagyatékokat rendező bizottság) tagjaivá 1893-ra az igazságügyminiszter kinevezte: a vezetése alatt álló minisztérium részéről Pechata Endre osztálytanácsost, s a kir. kúria részéről Szabó Ágoston és Sütteő Rudolf kúriai bírákat; a pénzügyminiszter : dr. Perleberg Arthur osztálytanácsost; a vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig Tost Gyula kir. közalapítványi ügyigazgatót és miniszteri tanácsost. (A Duna.) Az utolsó napok kemény hidegje ott hagyta a nyomát a Dunán is. A megáradt folyam, mely pár nappal ezelőtt tisztán mutatta meg a sötétzöld tükrét, ma már egészen más képet nyújtott. A 15 fokos hideg egymáshoz fagyasztotta a felülről jövő jégtáblákat s a Duna lassan kint beállott. A tegnapi friss hó fehér köpönyeget borított aztán rá, mely alul csak ott csillog elő a folyam sötét vize. Pár nap múlva azonban eltűnnek alkalmasint e sötétlő pontok is, s ha arra való lesz az idő, hidpénz nélkül járhatja majd a vén Duna házát a közönség. A folyam felsőbb vidékein külömben ott találnak már átjárót az emberek, ahol akarnak. Pozsonyból telegrafálják nekünk, hogy ott a Duna 304 centiméter vízállás mellett befagyott. A lakosság nem csak gyalogosan, hanem szekereken is veszedelem nélkül jár át a Duna vastag jegén, melyet a tartós hideg mind inkább erősebbé tesz. Előreláthatólag igy lesz nemsokára Budapesten is. Csak aztán olvadáskor megint galibát ne csináljon a folyam, ami ugyancsak nagy keserűségére lenne a kolerától különben megviselt fővárosi tanácsnak. (A Podmaniczkey utcai villamos vasúton) a vonalszakasz-rendszer életbeléptetésére vonatkozó közgyűlési határozatot a belügyminiszter helyben- 5