Budapesti Hírlap, 1893. március (13. évfolyam, 60-89. szám)

1893-03-01 / 60. szám

2 BUDAPESTI HIRLAP. (00. sz.) 1893. március 1. memorandum-tervezet eredeti szövegéből vajmi cse­kély mar­ad. Azonban a püspöki kar egy hajszálnyit sem tért el attól az alaptól, mely a memorandum­­tervezeten is alapgondolatként átvonul és a mely­ben a múlt konferencián megállapodás történt, csu­pán a bevezetést szelídítették, melyből kitörölték a polémikus megjegyzéseket, hogy így teljesen meg­mentsék az objektivitást, a­melylyel az „izgatónak“ nevezett egyházpolitikai kérdéseket tárgyalni akar­ják és ennek eredményéhez képest végleges szöve­gezésben a memorandumba foglalják véleményüket a napirenden levő kérdésekről. A mai konferencián, mely közel négy óra hosszáig tartott, tekintettel a töméntelen módosításokra, csak a zsidó vallás recep­ciójával, az anyakönyvek ügyével s a vallásszabad­ság kérdésével foglalkozott a püspöki kar, a polgári házasságról pedig csak holnap fognak tanácskozni. A zsidó vallás bevétele ügyében a zsidó vallásra át­térést lehetetlenségnek tartják, mert a zsidó vallás tisztán nemzeti vallás, melyben a nemzeti és vallási tradíciók a legszorosabb, elválaszthatat­lan összefüggésben vannak. Ha e kettő szét­­választatik, az a vallás nem lesz mozaismus, az egy új vallás lesz, de nem zsidó. A­ki tehát áttér az igazi zsidó vallásra, az egyszersmind beolvad a zsidó nemzetbe. Az áttérésről csak a keresztény vallások között lehet szó, hol az ember az egyik vallási formából a másikba térhet át és viszont, a­nélkül, hogy nemzetisége megváltoznék. Ezt tehát az államhatalom megengedheti. De ez a viszonos­sági elv lehetetlen a zsidó vallás és a keresztény felekezetek között. Különben ennek a viszonossági elvnek elejtésével mi sem állja útját annak, hogy a zsidó hitvallásnak már úgyis tényleg brit jogait törvénybe iktassák, szabadság, védelem biztosíttas­sák a részére. Az anyakönyvek tekintetében a püs­pökök véleménye szerint nem a „quid juris“, ha­nem a „quid consilii1“ az irányadó, mert az államha­talomnak joga van külön anyakönyveket állítani, persze, ha pénze van hozzá és megbízható, alkalmas közegek felett rendelkezik. A vallás szabad gyakor­latának törvényben való kimondását az episkopátus azért nem helyesli, mert ez ürügyül szolgál új szek­ták alakulására és így veszedelmes lehet az or­szágra, melyben úgyis annyi sokféle nemzetiség és felekezet van. A püspöki kar ma csak ezzel a há­rom kérdéssel foglalkozott, de még egyikre sincs végleges szövege, melyet a memorandumba foglal­hatna ; lehet, hogy holnap még a mai három kérdés is újból fog tárgyaltatni, mert igen beható és élénk eszmecsere volt ma is azok fölött. A helyzet szignatúráját jellemzi, hogy Samassa József egri érsek a konferencia előtt hazautazott, Pável Mihály nagyváradi püspök pedig meglehetős éleshangú levélben tette meg észrevételeit a memorandum­­tervezetekre.11 és a látottaknak emlékei mélyen bevésődtek szí­vembe. Benső meggyőződéssel utasítom vissza a ha­­zafiatlanság vádját. Nem való, hogy „a zsidóságban a nemzeti tradíció elválaszthatatlanul egyesül a vallási tradícióval11 és merő frázis e tételnek a felállítása, mert semmi­vel sem bizonyítható. A zsidóság sohasem csinált rezelitákat és soha és sehol sem iparkodott magá­­oz csábítani más vallásúakat, tehát nem áll meg az az állítás, hogy „ha valaki áttér a zsidó hitre, annak egyszersmind be kell olvadnia az exkluzív zsidó nemzetbe 11, mert nincs példa rá, hogy ez élő emberek fölfogásával bizonyítható volna. Az ellenkezőre azonban igenis van példa. — Hivatkozom az erdélyi szombatosokra, a­kik áttér­vén a zsidó vallásra, ma is csak olyan székelyek, modorukban, szokásaikban, nyelvükben, mint vol­tak és a mellett jó hitű zsidók. És ha elfogadom is azt az állítást, hogy­­ a zsidóságnak megvan a maga külön világtörténelmi hivatása, akkor azt értem az alatt, hogy igenis, táplálkozunk lelkileg tradíciónkból és hivatásunkat csak abban az ideális törekvésben látom, mely kí­vánatossá teszi azt, hogy a világ összes népei a kölcsönös szeretetben egyesüljenek, pontból kárral nem jár. Beszédének végén ezeket mondotta : „A­mi már most azt a kérdést illeti, ki fogja a prot. lelkészeket a polgári házasság behozatalával megcsökkentő jövedelemre nézve kárpótolni, erre az a megjegyzésem van, hogy egy tisztességes állam mindenkor kárpótlást ad ama jövedelemcsökkenésért, a­mely jövedelmet a prot. egyház az ő lelkészeinek hiványilag — tehát szerződésileg — biztosított , nem fogja elvenni e hiványilag biztosított jövedel­met ama lelkészi kartól, a mely a híveivel egyetem­ben mindenkor buzgón küzdött a magyar államiság mellett s küzd a mai napig. Nem következhetik be a jövedelemcsorbítás az állam részéről, különösen akkor, a midőn minden hivatalnokának fizetéseme­lését kimondotta.11 A recepció. A püspöki karnak lapunk mai számában kö­zölt memoranduma, mint előre látható volt, általá­nos érdeklődést keltett. Tudósítónk fölkereste ma Keim Sámuel dr-t, a budapesti izraelita hitközség főrabbiját és Reich Károlyt, a budapesti autonóm ortodox izraelita hitközség főrabbiját, hogy a mermo­­randumnak a recepciót illető részére vonatkozólag, mely kiválóan a zsidóságot érdekli, észrevételeiket meghallgassa. Mindkettő szives volt tudósítónkat fogadni, s vele észrevételeit közölni. Kohn Sámuel dr. nyilatkozata. A tudós főrabbi a püspöki karnak amaz állí­tására, hogy a zsidóság exkluzív nemzet, melynek megvan a maga külön világtörténelmi hivatása, megjegyezte, hogy ezt a tények cáfolják meg. A zsidóknak nincsenek nemzetiségi aspirációik, nem gravitálnak kifelé, mint az oláhok, tótok vagy a szerbek, hanem ha fiai a hazának. Teljesítik polgári kötelességeiket, mint bárki más, és hogy vérüket is tudják ontani a hazáért, megmutatták nem egyszer. Reich Károly nyilatkozata. Reich Károly urat, a budapesti autonóm ortodox izraelita hitközség főrabbiját fölkerestem Király­ utca 14. sz. a. lakásán. A főrabbi körülbelül hatvan éves, hosszú, fehér szakállú, magas, szikár termetű férfin. Az egyházpolitikai dolgokban tökéletesen tájékozva van és mikor megtudta, hogy mi járatban vagyok, szívesen nyilatkozott. Egyszerűen hamisnak találja a premisszumot és az erre felépített okoskodást, mert, úgymond, egész tartalma csupa okoskodás, mely semmit sem bizonyít és merően ellenkezik mindazzal, a­mi a zsidókról általánosan és specializer a magyar zsidó­ságról köztudomású. A zsidók, úgymond, hazafias érzelműek min­denütt, a franciák francia érzelműek, az angolok angol érzelműek, a német, olasz, török zsidók mind jó hazafiak, a magyar zsidó pedig éppenséggel tel­jes lelkéből magyar: ezt bizonyítja a magyarországi zsidók egész történelmi múltja. Én — mondja a főrabbi — 48-ban tíz éves fiú voltam. Láttam, a­mint az atyám, áldott legyen emléke, a­ki szintén ortodox főrabbi volt, a környék előkelő és ortodox zsidóság nagyjaival együtt lán­goló hazaszeretettel követte Kossuth Lajos tanait A függetlenségi párt egyházpolitikája. A függetlenségi párt ma este Eötvös Ká­roly elnöksége alatt tartott ülésén vette tár­gyalás alá a vallás- és közoktatásügyi minisz­térium költségvetését. Kiss Albert adta elő az egyházpolitikai részt s a következőket indít­ványozta : 1. mondja ki az értekezlet, hogy ezen tárgy­ban újabb határozathozatal nem szükséges, ha­nem ragaszkodik azon állásponthoz, a­melyet a párt 1892-iki válaszfelirati javaslatában akként formulázott: „Felségeddel együtt mi is forrón óhajtjuk, hogy az egyház és az állam magasztos hivatásaikat kölcsönös érdekeik s jogkörük meg­óvása mellett békésen és összhangban teljesítsék, de az csak úgy történhetik, ha egymás érdekeit és jogkörét kölcsönösen tisztelik. Lehetetlen he­lyeselnünk bármely oly mozgalmat, mely az álla­mok fenhatóságát s a minden körülmény közt híven végrehajtandó törvény uralmát kétségbe vonni törekszik s elvárjuk a kormánytól, hogy úgy ezen, mint minden egyéb oly kérdésben, mely a felekezetek egyenjogúságát, a családok belső békességét s a polgárok jogait érinti, javaslatai­nak előterjesztésében s a törvény végrehajtásában egyedül az állam közérdeke s az igazság által en­gedi magát vezéreltetni és semmi oldalról jövő illetéktelen beavatkozásnak tért nem enged. Szük­ségesnek tartjuk a vallásszabadságnak törvényben leendő kimondását, a házassági jognak a kötelező polgári házasságra alapítását s ezekkel kapcso­latban minden felekezet közt úgy a házasságra, mint az áttérésre, valamint az egyházak és hit­­községek szervezésére és kormányzására nézve teljes egyenjogúság megállapítását s a felekezetek önkormányzati jogának biztosítását.11­2. a párt felszólaló tagjai sürgessék a kor­mány által megígért törvényjavaslatok minél előbb való beterjesztését, hogy a felekezetek közt meg­zavart béke minél előbb helyreálljon. Vajay István, Helfi Ignác, Zichy Hermann, Okolicsányi László, Eötvös Károly, Visontai Soma, Veres József, Kun Miklós, Thaly Kálmán, Simonfay János, Horváth Ádám felszólalásai után az értekez­let Kiss Albert mindkét indítványát egyhangúlag elfogadta. A további tárgyalást a holnap délután 5 órakor tartandó értekezletre halasztották. A polgári házasság. A soproni szabadelvű párt vezéremberei már közvetetlenül a soproni kát.­nagygyűlés után szóba hozták, hogy állást foglaljanak a kormány egyház­­politikája mellett. Most Kanta József dr., a szabad­elvű párt alelnöke­, mint nekünk írják, szombat estére, e hó 4-ére gyűlésre hívta össze a közigazga­tási bizottság tagjait, hogy a kormány egyházpoliti­kája mellett állást foglaljanak.­­ Az újpesti ág. evangélikus egyház lelki­pász­tora , Geduly Lajos, e hó 26-ikan, vasárnap délelőtt egyházi beszédet mondott a híveinek a polgári há­zasságról. Kifejtette, hogy az állam törvényeinek engedelmeskedni kell, különösen a midőn üdvös azoknak a célzata. A beszédében kimutatta: 1. mi a polgári házasság; 2. hogy a polgári házasság a protestáns egyház tanával nem ellenkezik ; 3. hogy a polgári házasság behozatala vallás-erkölcsi szem­ Budapest, febr. 28. Atabőrmentesség a törvényhatósági városokban. A kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, múlt évi október 20-án 58753. sz. a. a törvényhatósági joggal felruházott városokhoz intézett körren­deletében kimondotta, hogy az állam hivatal­nokaira, a törvényhatósági tisztviselőkre és hivatalnokokra, továbbá a néptanítókra, köz­jegyzőkre, illetményeik után, törvényhatósági joggal felruházott városokban előirt kereseti adójuk alapján az 1890. évi I. tc. 23. §-ában említett útadó ki nem vethető. Több törvény­­hatósági joggal felruházott város kérdést inté­zett a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy ez a rendelet a múltra, vagyis az 1891., 1892. évekre már kivetett s nagy részben már be­szedett útadóra vonatkozólag is alkalmazandó-e, vagy pedig ez az adómentesség csak az 1893. évtől kezdve érvényesitendő-e ? A kereskede­lemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyet­értőig ez ügyben most egy új körrendeletet küldött a törvényhatósági joggal bíró városok­nak, melyben kijelenti, hogy a tényleges szol­gálatban álló és nyugdíjazott állami és köz­­igazgatási tisztviselők, valamint a néptanítók és közjegyzők, nemkülönben a törvényhatósági joggal biró városokban állandóan lakó lelké­szek terhére a törvényhatósági joggal biró városokban az illetményeik után járó kereseti adó alapján az 1891. és 1892. évekre előirt átadó leírandó, s az általuk már befizetett ösz­­szegek részükre visszafizetendők. A fent jelzett útadó-mentességet a miniszter egyidejűleg az 1886. évi XXII. tc. 138. §-ának második be­kezdése alapján a törvényhatósági joggal fel­ruházott városokban állandóan lakó lelkészekre, illetőleg ezeknek ama javadalmaira is kiter­jesztette, melyeket kizárólag az illető egyház­­községben viselt lelkészi hivataluk után él­veznek. A számvevőszék alelnöke. Félhivatalosan je­lentik : Több lapnak az a híre, hogy Fejér Miklós államtitkárt az állami számvevőszék alelnökévé fogják kinevezni, teljesen valótlan. Képviselőjelölés Csácán. A Nemzet Csácá­­ról a következő táviratot kapta : A csácai szabadelvű párt tegnapi pártértekez­­letén ezernyi néptömeg előtt Lánczy Leót, a pesti kereskedelmi bank vezérigazgatóját képviselőjelölt­nek kikiáltotta. A jelölt, ki Smialovszky Valér és Sipeky Sándor országgyűlési képviselők s Popper Ármin báró, a kerület volt országgyűlési képviselője kíséretében ide érkezett, szabadelvű párti program­ját ékesszólóan fejtette ki. A nemzeti párt mai értekezletén a napi­rendre kitűzött három kisebb törvényj­avaslattal foglalkozott; ezután megkezdette a vallás- és köz­oktatásügyi tárca tárgyalását, melyet a holnap dél­után 6 órakor tartandó értekezleten fog folytatóla­gosan tárgyalni. Sopron megye magyarsága. Sopronvárme­gye Esterházy Pál herceg főispán elnöksége alatt tegnap tartott közgyűlése — mint nekünk írják — elhatározta, hogy a vármegye községeinek német hangzású neveit megmagyarositja ; igy lesz ezután Bleigraben-ből Ólmod, Kalchgraben-ből Mészgödör, Klastrom-ból Borosmonostor, Kukenics-ből Nemestelek, Lindgraben-ből Hársfalu, Weingraben-ből Borosd és Nyujlak­-ból Újlak. E határozattal kapcsolatban Si­mon Ödön alispán indítványára kimondotta a köz­gyűlés, hogy 1894. év elejével a községek német nevei egyáltalán törlendők és ez időtől kezdve úgy a községek, mint a hatóságok csak a magyar neveket használhatják.

Next