Budapesti Hírlap, 1893. március (13. évfolyam, 60-89. szám)
1893-03-01 / 60. szám
2 BUDAPESTI HIRLAP. (00. sz.) 1893. március 1. memorandum-tervezet eredeti szövegéből vajmi csekély marad. Azonban a püspöki kar egy hajszálnyit sem tért el attól az alaptól, mely a memorandumtervezeten is alapgondolatként átvonul és a melyben a múlt konferencián megállapodás történt, csupán a bevezetést szelídítették, melyből kitörölték a polémikus megjegyzéseket, hogy így teljesen megmentsék az objektivitást, amelylyel az „izgatónak“ nevezett egyházpolitikai kérdéseket tárgyalni akarják és ennek eredményéhez képest végleges szövegezésben a memorandumba foglalják véleményüket a napirenden levő kérdésekről. A mai konferencián, mely közel négy óra hosszáig tartott, tekintettel a töméntelen módosításokra, csak a zsidó vallás recepciójával, az anyakönyvek ügyével s a vallásszabadság kérdésével foglalkozott a püspöki kar, a polgári házasságról pedig csak holnap fognak tanácskozni. A zsidó vallás bevétele ügyében a zsidó vallásra áttérést lehetetlenségnek tartják, mert a zsidó vallás tisztán nemzeti vallás, melyben a nemzeti és vallási tradíciók a legszorosabb, elválaszthatatlan összefüggésben vannak. Ha e kettő szétválasztatik, az a vallás nem lesz mozaismus, az egy új vallás lesz, de nem zsidó. Aki tehát áttér az igazi zsidó vallásra, az egyszersmind beolvad a zsidó nemzetbe. Az áttérésről csak a keresztény vallások között lehet szó, hol az ember az egyik vallási formából a másikba térhet át és viszont, anélkül, hogy nemzetisége megváltoznék. Ezt tehát az államhatalom megengedheti. De ez a viszonossági elv lehetetlen a zsidó vallás és a keresztény felekezetek között. Különben ennek a viszonossági elvnek elejtésével mi sem állja útját annak, hogy a zsidó hitvallásnak már úgyis tényleg brit jogait törvénybe iktassák, szabadság, védelem biztosíttassák a részére. Az anyakönyvek tekintetében a püspökök véleménye szerint nem a „quid juris“, hanem a „quid consilii1“ az irányadó, mert az államhatalomnak joga van külön anyakönyveket állítani, persze, ha pénze van hozzá és megbízható, alkalmas közegek felett rendelkezik. A vallás szabad gyakorlatának törvényben való kimondását az episkopátus azért nem helyesli, mert ez ürügyül szolgál új szekták alakulására és így veszedelmes lehet az országra, melyben úgyis annyi sokféle nemzetiség és felekezet van. A püspöki kar ma csak ezzel a három kérdéssel foglalkozott, de még egyikre sincs végleges szövege, melyet a memorandumba foglalhatna ; lehet, hogy holnap még a mai három kérdés is újból fog tárgyaltatni, mert igen beható és élénk eszmecsere volt ma is azok fölött. A helyzet szignatúráját jellemzi, hogy Samassa József egri érsek a konferencia előtt hazautazott, Pável Mihály nagyváradi püspök pedig meglehetős éleshangú levélben tette meg észrevételeit a memorandumtervezetekre.11 és a látottaknak emlékei mélyen bevésődtek szívembe. Benső meggyőződéssel utasítom vissza a hazafiatlanság vádját. Nem való, hogy „a zsidóságban a nemzeti tradíció elválaszthatatlanul egyesül a vallási tradícióval11 és merő frázis e tételnek a felállítása, mert semmivel sem bizonyítható. A zsidóság sohasem csinált rezelitákat és soha és sehol sem iparkodott magáoz csábítani más vallásúakat, tehát nem áll meg az az állítás, hogy „ha valaki áttér a zsidó hitre, annak egyszersmind be kell olvadnia az exkluzív zsidó nemzetbe 11, mert nincs példa rá, hogy ez élő emberek fölfogásával bizonyítható volna. Az ellenkezőre azonban igenis van példa. — Hivatkozom az erdélyi szombatosokra, akik áttérvén a zsidó vallásra, ma is csak olyan székelyek, modorukban, szokásaikban, nyelvükben, mint voltak és a mellett jó hitű zsidók. És ha elfogadom is azt az állítást, hogy a zsidóságnak megvan a maga külön világtörténelmi hivatása, akkor azt értem az alatt, hogy igenis, táplálkozunk lelkileg tradíciónkból és hivatásunkat csak abban az ideális törekvésben látom, mely kívánatossá teszi azt, hogy a világ összes népei a kölcsönös szeretetben egyesüljenek, pontból kárral nem jár. Beszédének végén ezeket mondotta : „Ami már most azt a kérdést illeti, ki fogja a prot. lelkészeket a polgári házasság behozatalával megcsökkentő jövedelemre nézve kárpótolni, erre az a megjegyzésem van, hogy egy tisztességes állam mindenkor kárpótlást ad ama jövedelemcsökkenésért, amely jövedelmet a prot. egyház az ő lelkészeinek hiványilag — tehát szerződésileg — biztosított , nem fogja elvenni e hiványilag biztosított jövedelmet ama lelkészi kartól, a mely a híveivel egyetemben mindenkor buzgón küzdött a magyar államiság mellett s küzd a mai napig. Nem következhetik be a jövedelemcsorbítás az állam részéről, különösen akkor, a midőn minden hivatalnokának fizetésemelését kimondotta.11 A recepció. A püspöki karnak lapunk mai számában közölt memoranduma, mint előre látható volt, általános érdeklődést keltett. Tudósítónk fölkereste ma Keim Sámuel dr-t, a budapesti izraelita hitközség főrabbiját és Reich Károlyt, a budapesti autonóm ortodox izraelita hitközség főrabbiját, hogy a mermorandumnak a recepciót illető részére vonatkozólag, mely kiválóan a zsidóságot érdekli, észrevételeiket meghallgassa. Mindkettő szives volt tudósítónkat fogadni, s vele észrevételeit közölni. Kohn Sámuel dr. nyilatkozata. A tudós főrabbi a püspöki karnak amaz állítására, hogy a zsidóság exkluzív nemzet, melynek megvan a maga külön világtörténelmi hivatása, megjegyezte, hogy ezt a tények cáfolják meg. A zsidóknak nincsenek nemzetiségi aspirációik, nem gravitálnak kifelé, mint az oláhok, tótok vagy a szerbek, hanem ha fiai a hazának. Teljesítik polgári kötelességeiket, mint bárki más, és hogy vérüket is tudják ontani a hazáért, megmutatták nem egyszer. Reich Károly nyilatkozata. Reich Károly urat, a budapesti autonóm ortodox izraelita hitközség főrabbiját fölkerestem Király utca 14. sz. a. lakásán. A főrabbi körülbelül hatvan éves, hosszú, fehér szakállú, magas, szikár termetű férfin. Az egyházpolitikai dolgokban tökéletesen tájékozva van és mikor megtudta, hogy mi járatban vagyok, szívesen nyilatkozott. Egyszerűen hamisnak találja a premisszumot és az erre felépített okoskodást, mert, úgymond, egész tartalma csupa okoskodás, mely semmit sem bizonyít és merően ellenkezik mindazzal, ami a zsidókról általánosan és specializer a magyar zsidóságról köztudomású. A zsidók, úgymond, hazafias érzelműek mindenütt, a franciák francia érzelműek, az angolok angol érzelműek, a német, olasz, török zsidók mind jó hazafiak, a magyar zsidó pedig éppenséggel teljes lelkéből magyar: ezt bizonyítja a magyarországi zsidók egész történelmi múltja. Én — mondja a főrabbi — 48-ban tíz éves fiú voltam. Láttam, amint az atyám, áldott legyen emléke, aki szintén ortodox főrabbi volt, a környék előkelő és ortodox zsidóság nagyjaival együtt lángoló hazaszeretettel követte Kossuth Lajos tanait A függetlenségi párt egyházpolitikája. A függetlenségi párt ma este Eötvös Károly elnöksége alatt tartott ülésén vette tárgyalás alá a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetését. Kiss Albert adta elő az egyházpolitikai részt s a következőket indítványozta : 1. mondja ki az értekezlet, hogy ezen tárgyban újabb határozathozatal nem szükséges, hanem ragaszkodik azon állásponthoz, amelyet a párt 1892-iki válaszfelirati javaslatában akként formulázott: „Felségeddel együtt mi is forrón óhajtjuk, hogy az egyház és az állam magasztos hivatásaikat kölcsönös érdekeik s jogkörük megóvása mellett békésen és összhangban teljesítsék, de az csak úgy történhetik, ha egymás érdekeit és jogkörét kölcsönösen tisztelik. Lehetetlen helyeselnünk bármely oly mozgalmat, mely az államok fenhatóságát s a minden körülmény közt híven végrehajtandó törvény uralmát kétségbe vonni törekszik s elvárjuk a kormánytól, hogy úgy ezen, mint minden egyéb oly kérdésben, mely a felekezetek egyenjogúságát, a családok belső békességét s a polgárok jogait érinti, javaslatainak előterjesztésében s a törvény végrehajtásában egyedül az állam közérdeke s az igazság által engedi magát vezéreltetni és semmi oldalról jövő illetéktelen beavatkozásnak tért nem enged. Szükségesnek tartjuk a vallásszabadságnak törvényben leendő kimondását, a házassági jognak a kötelező polgári házasságra alapítását s ezekkel kapcsolatban minden felekezet közt úgy a házasságra, mint az áttérésre, valamint az egyházak és hitközségek szervezésére és kormányzására nézve teljes egyenjogúság megállapítását s a felekezetek önkormányzati jogának biztosítását.112. a párt felszólaló tagjai sürgessék a kormány által megígért törvényjavaslatok minél előbb való beterjesztését, hogy a felekezetek közt megzavart béke minél előbb helyreálljon. Vajay István, Helfi Ignác, Zichy Hermann, Okolicsányi László, Eötvös Károly, Visontai Soma, Veres József, Kun Miklós, Thaly Kálmán, Simonfay János, Horváth Ádám felszólalásai után az értekezlet Kiss Albert mindkét indítványát egyhangúlag elfogadta. A további tárgyalást a holnap délután 5 órakor tartandó értekezletre halasztották. A polgári házasság. A soproni szabadelvű párt vezéremberei már közvetetlenül a soproni kát.nagygyűlés után szóba hozták, hogy állást foglaljanak a kormány egyházpolitikája mellett. Most Kanta József dr., a szabadelvű párt alelnöke, mint nekünk írják, szombat estére, e hó 4-ére gyűlésre hívta össze a közigazgatási bizottság tagjait, hogy a kormány egyházpolitikája mellett állást foglaljanak. Az újpesti ág. evangélikus egyház lelkipásztora , Geduly Lajos, e hó 26-ikan, vasárnap délelőtt egyházi beszédet mondott a híveinek a polgári házasságról. Kifejtette, hogy az állam törvényeinek engedelmeskedni kell, különösen a midőn üdvös azoknak a célzata. A beszédében kimutatta: 1. mi a polgári házasság; 2. hogy a polgári házasság a protestáns egyház tanával nem ellenkezik ; 3. hogy a polgári házasság behozatala vallás-erkölcsi szem Budapest, febr. 28. Atabőrmentesség a törvényhatósági városokban. A kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, múlt évi október 20-án 58753. sz. a. a törvényhatósági joggal felruházott városokhoz intézett körrendeletében kimondotta, hogy az állam hivatalnokaira, a törvényhatósági tisztviselőkre és hivatalnokokra, továbbá a néptanítókra, közjegyzőkre, illetményeik után, törvényhatósági joggal felruházott városokban előirt kereseti adójuk alapján az 1890. évi I. tc. 23. §-ában említett útadó ki nem vethető. Több törvényhatósági joggal felruházott város kérdést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy ez a rendelet a múltra, vagyis az 1891., 1892. évekre már kivetett s nagy részben már beszedett útadóra vonatkozólag is alkalmazandó-e, vagy pedig ez az adómentesség csak az 1893. évtől kezdve érvényesitendő-e ? A kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőig ez ügyben most egy új körrendeletet küldött a törvényhatósági joggal bíró városoknak, melyben kijelenti, hogy a tényleges szolgálatban álló és nyugdíjazott állami és közigazgatási tisztviselők, valamint a néptanítók és közjegyzők, nemkülönben a törvényhatósági joggal biró városokban állandóan lakó lelkészek terhére a törvényhatósági joggal biró városokban az illetményeik után járó kereseti adó alapján az 1891. és 1892. évekre előirt átadó leírandó, s az általuk már befizetett öszszegek részükre visszafizetendők. A fent jelzett útadó-mentességet a miniszter egyidejűleg az 1886. évi XXII. tc. 138. §-ának második bekezdése alapján a törvényhatósági joggal felruházott városokban állandóan lakó lelkészekre, illetőleg ezeknek ama javadalmaira is kiterjesztette, melyeket kizárólag az illető egyházközségben viselt lelkészi hivataluk után élveznek. A számvevőszék alelnöke. Félhivatalosan jelentik : Több lapnak az a híre, hogy Fejér Miklós államtitkárt az állami számvevőszék alelnökévé fogják kinevezni, teljesen valótlan. Képviselőjelölés Csácán. A Nemzet Csácáról a következő táviratot kapta : A csácai szabadelvű párt tegnapi pártértekezletén ezernyi néptömeg előtt Lánczy Leót, a pesti kereskedelmi bank vezérigazgatóját képviselőjelöltnek kikiáltotta. A jelölt, ki Smialovszky Valér és Sipeky Sándor országgyűlési képviselők s Popper Ármin báró, a kerület volt országgyűlési képviselője kíséretében ide érkezett, szabadelvű párti programját ékesszólóan fejtette ki. A nemzeti párt mai értekezletén a napirendre kitűzött három kisebb törvényjavaslattal foglalkozott; ezután megkezdette a vallás- és közoktatásügyi tárca tárgyalását, melyet a holnap délután 6 órakor tartandó értekezleten fog folytatólagosan tárgyalni. Sopron megye magyarsága. Sopronvármegye Esterházy Pál herceg főispán elnöksége alatt tegnap tartott közgyűlése — mint nekünk írják — elhatározta, hogy a vármegye községeinek német hangzású neveit megmagyarositja ; igy lesz ezután Bleigraben-ből Ólmod, Kalchgraben-ből Mészgödör, Klastrom-ból Borosmonostor, Kukenics-ből Nemestelek, Lindgraben-ből Hársfalu, Weingraben-ből Borosd és Nyujlak-ból Újlak. E határozattal kapcsolatban Simon Ödön alispán indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy 1894. év elejével a községek német nevei egyáltalán törlendők és ez időtől kezdve úgy a községek, mint a hatóságok csak a magyar neveket használhatják.