Budapesti Hírlap, 1893. március (13. évfolyam, 60-89. szám)
1893-03-01 / 60. szám
1893. március 1. BUDAPESTI HIRLAP. (60. sz.) A református egyházból. A március hó 14-én megnyiló ref. konvent előtt 11., 12., és 13-án az egyetemes közalap végrehajtó bizottsága tart üléseket a ref. főgimnázium nagytermében, az ez évben kiosztandó segélyek tárgyában. A konvent gyűlései alatt 15-én délután a protestáns irodalmi társaság választmánya tartja gyűlését, melyet 16-án ünnepi közgyűlés követ. Március 2-án, délután 5 órakor a pénzügyi bizottság ülésezik. 1892. évi számadásának megvizsgálása s az 1893. évi költségvetés elkészítése kerül tárgyalásra. Igazságügyi kinevezések. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király Weis Károly kassai ítélőtáblás elnöki titkárt a kassai ítélőtáblához bíróvá, Magyarossy Géza pestvidéki törvényszéki aljegyzőt a monori járásbírósághoz és Breuer Mór dr. temesvári gyakorló ügyvédet a lugosi törvényszékhez albirákká nevezte ki. Fizetésemelés a fővárosnál. Budapest, febr. 28. Lampl főszámvevő, a tanács utasításából, javaslatot tett a tisztviselők fizetésének felemelésére. A főszámvevő a következőket javasolja. A fogalmazó és a mérnökhivatali gyakornokok segélydíját évi 600 írtban, a számvevőségi gyakornokokét évi 500 írtban, a többi hivatalokban működő gyakornokokét pedig évi 400 írtban állapítsák meg. Ez illetményt két évenként 200 írttal emeljék, azonban legfeljebb két ízben. A tisztviselők törzsfizetésének legkisebb öszszege évi 700 frt, legnagyobb összege 6000 frt legyen. Ez illetmények után a tisztviselők két ízben tiz százaléknyi kérpótlékot kapjanak, és pedig a 700—1000 frtos fizetésben levők három évenkint, az 1100—1300 frt fizetésnek négy évenkint, az 1400— 1600 frt fizetésnek öt évenkint. E korpótlékok a nyugdíj kiszabásánál is alapul vétessenek. A lakásbér-átalány a törzsfizetésnek 30 százaléka legyen. Az állások akképpen lennének beosztva, hogy a kisebb fizetésű tisztviselők a korpótlékkal együtt több fizetést ne kapjanak, mint a magasabb állásúak törzsfizetése. Hogy a fenálló visszásságok megszűnjenek és az előléptetés kedvezőbbé váljék, a főszámvevő azt javasolja, hogy a tanácsnál öt, az árvaszéknél pedig egy másodosztályú jegyzői állást szervezzenek és az adószámviteli hivatalban öt számsegédi állást számtiszti állássá változtassanak át. A számvevőséghez beosztott műszaki tisztviselők 100,300 frt évi működési pótlékot kapjanak. E javaslatok elfogadásából évi 125,600 frt több kiadás keletkeznék, melyből 42,010 frt a fizetésekre, 30,270 frt a lakáspénzekre, 53,320 frt a korpótlékokra esnék. Az első két összeg állandó lenne, az utolsó ellenben változnék. Előléptetés esetén a korpótlék élvezete megszűnik. A korpótlék élvezete az ugyanazon állásban eltöltött három, négy és öt évi idő lejárta után következő hónap elsején kezdődik. Miután a fizetésrendezés által senkinek sem szabad károsulni, ez okból ott, ahol a rendezés által talán fizetéscsökkenés állana be, megfelelő pótlékokat kellene engedélyezni, melyek azonban a korpótlék élvezetének kezdetével, vagy előlépéskor megszűnnének. A nyugdíjba be nem számítható személyes pótlékokat élveznek jelenleg : a polgármester 1000 forintot, az első alpolgármester 2000 irtot, a második alpolgármester, a főügyész és a főszámvevő 700—700 irtot. A fizetésemelés következtében eme személyes pótlékok — kivéve a második alpolgármesterét, ki különben kevesebb fizetést kapna — elesnének. A középítési igazgató törzsfizetése és korpótléke emelkednék, ellenben a működési pótlékok csökkennének. A vízvezetéki igazgatói állás fizetés tekintetében a főmérnöki állással egyenlő lenne. Lényegesen emelkednék a pénztári kezelők fizetése. A javaslat a szolgaszemélyzetre és nyugdíjjal nem járó állásokban működőkre nem vonatkozik. A kerületi orvosok törzsfizetésének emelése sincs javasolva. A tanítói és intézeti személyzet fizetésére nézve a főszámvevő utólagosan tesz javaslatot. Egy uj Plagiozipposz. Budapest, febr. 28. Néhai Pauer Imre dr. urat tavaly végezte ki tudományosan egy ily álnévről híressé lett bölcselkedő matador a köztük lefolyt páros viaskodásban. Most az irodalomtörténet tornaporondját kavarja fel egy uj vitéz s élet-halál tusára hivja ki Kleinrich Gusztáv úrt, hogy megnehaisítsa. A kihívást egy füzetke tartalmazza, mely Heinrich Gusztáv végzet tragédiája cím alatt, ma hagyta el a sajtót. Van egy kisebb címe is: „Irodalmi tanulmányok Lt. — ami azt ígéri, hogy a kihívásnak, ha Heinrich Gusztáv elfogadja, folytatása is lesz. Egy kisebb közönség szeme előtt imént folyt le az a „végzet-tragédia” melyet egy szerkesztői állás díszéért és 1200ért fizetésért vérontás nélkül játszottak végig: Heinrich Gusztáv és Ballagi. Most megújulni látszik e küzdelem s a vesztes fél fölebbezi perét ez újabb ,,végzet-tragédiában“ a nagyközönség elé. A nagyközönség persze a per tárgyával nem igen foglalkozik: e nagy esküdtszék aligha szavaz fejenkint abban a kérdésben, hogy Heinrich megmaradjon-e ama kis húsos bögre mellett, vagy pedig Ballagi restauráltassék a hozzá való jogaiba? Érdekesebb s inkább a nyilvánosság elé való az irodalmi tisztesség-kérdés, melyet az uj Plagiozipposz felvet Heinrich Gusztávval szemközt, őt sokszorosan vádolva plágiummal. A füzetke hivatkozik korábbi plágiumvádakra, melyeket Heinrich ellen már tettek s azokat megtoldja újabb feltünő, súlyos vádak bizonyításával. Bizonyítási eljárás alá fogja Heinrich néhány kisebb értekezését, melyeket e neves akadémikus az utolsó 2—3 év során, saját apasága alatt kiadott, miután ollóval megírta. Az egyik a Filológiai Közlönyben jelent meg, s Logemannek könyvéről szól, de csupán reprodukciója Bolté dr. bírálatának. A füzetbe azt igyekszik kimutatni, hogy Heinrich még Bolté tévedéseit is átmentette a saját edényébe. A másik perlett közlemény is ugyanott jelent meg, — szól egy Monsier nevű francia író könyvéről s mint ismertetés, oly csodálatosan egyezik a legismertebb német irodalmi Magazin, közleményével, hogy még a sajtóhiba is benne van, melylyel a német kritikus Monsier nevét hibásan Monsier-nek adja. Még furcsább az a tanulmány, melyet Heinich a Hunfalvi-albumba 1891-ben „irt.“ Erre a füzetre rásüti, hogy „a német végzet-tragédia eredete 11 cím alatt csodálatos tákolmányt ad Minor Jakab, Abrahamsohn és Köhler Reinhold dolgozataiból. De legfurcsább az, mikor Heinrich az ő irodalomtörténetében különböző forrásokból merítve, egy könyvbe összefoglal egymást lerontó nézeteket ugyanazon dolgokról, így élvezhetni e „tankönyvben“ a következő ellentmondásokat: I. kötet. 25. L 66. 1. Német nyelven e germán A merovingek korában őskorból egyetlen egy emlék irta egy barát a pogány maradt reánk ... a két mer- „merseburgi ráolvasásokat*... seburgi ráolvasás, melyeket egy X. századi német szerzetes, bizonyára gyermekkori emlékeinek kincséből egy IX századi latin kéziratnak egy üres lapjára lent. 241. 1. 244. 1. A német költő (Veldeke) Ha Veldekének csupán ha. . . sokszor rövidíti vagy lai maradtak volna reánk, összevonja a roppant kedvezőbben ítélhetnénk hosszadalmas és mellékes költői tehetségéről, mint dolgokkal túlterhelt és most, midőn főmunkája, a francia szöveget s el- kortársaktól s későbbiektől hagyja a számos és terje annyira dicsőített „Éneit* dehies allegóriát, melyet kell, hogy alapjául szolgál- Benoitnál talált. De azért az jön. Alaki jelességeit nem „Éneit* nem rövidebb, ha vonhatni kétségbe, e tekinnem több, mint háromezer tetben Veldeke magasan áll verssel hosszabb, mint Be- előzői fölött, de önállósága, nőtt műve, mert a német eredetisége, költői ereje költő nyelve és stílje ke nem igen kedvező színben vésbbé tömött, mint a fran- tűnnek föl. A cselekvényt és ciáé és Veldeke sokszor ki- az elbeszélés menetét franbőviti az eredetit. Míg cia forrásból veszi, és a hol ugyanis a mellékes dolgok- Benoit Roman-jával szemben bán rövidít, a főalakoknak önállóságot kisért meg, jellemzésénél és tetteiket- csak ritkán teszi ezt a beszélésénél rendszerint be munka előnyére. Veldeke hatóbb az indokolásra, fő érdeme mindössze abban lég a lélektani indokolásra, van, hogy a sikerültebb denagy súlyt fektet, az eredélyeket szép és finom nyelvben található ellenmondó vén, már művészi tökélyhez sokat ügyesen javítja, azon közeledő alakban dolgozta van, hogy az előadást váláttozatossá tegye .................. általában oly ügyesen bánik el forrásával, oly öntudatos nmértékkel változtat az előtte fekvő munkán, hogy a német „Énett" a francia „Román" tetemesen javított átdolgozásának tekinthető. 275. 1. 498. I. Már Veldekének egy kor Eilhart .... kora szemtársa, Eilhart von Oberge pontjából kimagasló alak... irt Tristán-époszt. De Eil- Még Tristán époszával is hart műve csak töredékesen nagy hatást gyakorolt komatott reánk és nem volt rára . . . stb. hatással korára. Ez utóbbi idézettel cikkünket záró poént gyanánt beérhetnék. De mi a csattanósb befejezést az igy megindult háborúság további fejleményeitől várjuk. Eötvös Károly sipkája. Személyek: Wekerle Sándor. Eötvös Károly. Gyömbér ( Csonka ) nagykőrösi választópolgárok. Szarka ) (Történik az első jelenet a képviselőház folyosóján, a a második az ülésteremben, a harmadik a karzati lépcsőn. — Idő: 1893. február 28-ik napja.) I. Eötvös (fanyar arccal): Ki keres engem? Mit akarnak megint tőlem? Gyömbér: A nagyságos urat keresnék, ha nem venné rossz néven. Eötvös (rosszat sejtve): Mi kell. Én most nagyon el vagyok foglalva . . . Csonka: Ha rossz néven nem venné a nagyságos úr,alázattal megkérnék, ha valahogyan beszerezne bennünket a képviselőházba . . . Szarka : Nem muszáj ülőhelynek lenni, lehet állóhely is. Azt se bánnák, ha felküldenek a kakasülőre . . . Eötvösszívélyesen parolázik velük): Nini, — most ismerem csak meg kelméteket! Gyömbér uram, Csonka uram, meg Szarka uram ! Hát végig akarják hallgatni az ülést ? Meglesz! (Elgondolkozva ) Az előbb küldtünk ugyan haza egypár főispánt, mert már nem volt nekik hely, — de az én körösi atyámfiainak majd csak csinálunk. Majd tüstént átugratok egy jegyzőt a háznagyi hivatalba . .. (Nyájasan intve el). Gyömbér (suttogva): Haza küldtek egypár főispánt ! Csonka: És nekünk lesz hely ! Hej , mégis csak szép dolog az a tekintély ! Szarka : És egy jegyzőt ugrat át a hivatalba ! Talán éppen a kecskemétiek képviselőjét, Horváth Ádámot ? Hiszen az is jegyző, — vagy min. Eötvös (lázasan kotorász a fiókjában) : A sipkám ! Hol van a sipkám ? (Dühösen.) A fene egye meg azt a sipkát! (Nem találja meg és kölcsön kéri a Darányi sipkáját. Miután ezt a fülére húzta, zsebre tett kezekkel, unott arccal közeledik Wekerléhez. Hanyag fejbiccenéssel, de nagyon udvarias hangon) : Alázatos szolgád, jó napot, kegyelmes uram ! Wekerle : Jó napot, Károly bátyám! Gyömbér, Csonka és Szarka (összesúgnak a karzaton): Most a miniszterrel beszél... A Wekerlével ! Látja kend ? Sipkával a fején beszél... A miniszter meg hajadonfőtt beszél .. . Eötvös (kevély arccal, nyájas hangon): Bocsáss meg, kegyelmes uram, hogy fentartom a sipkámat, de egy kicsit fáj a fejem ... Wekerle (szokása szerint mosolyogva): Oh, kérlek ! Gyömbérék (összesúgva): Látja kend ? Valami kemény dolgot mond a miniszternek .. . Összeráncolja a homlokát. . . Látja kend ? A miniszter meg kérleli.. . Hogy nyájaskodik neki! Eötvös : A sipkáról fura dolog jut eszembe, ami magisztratuális fiskus koromban esett meg velem . .. Gyömbérék (összesúgva): Látja kend? Most magyaráz valamit a miniszternek . . . A törvényt magyarázza neki a vegyes ágyasságról . . . Hogy füle a miniszter! Látja kend ? Ilyet még nem mondtak neki! Eötvös: Megbocsáss, kegyelmes uram, a kabátod egy kicsit poros . . . (Végigsimit a miniszterelnök vállán). Wekerle: Köszönöm! Gyömbérék (izgatottan): Látta kend? Most megveregette a miniszter vállát! Látta kend ? A mi képviselőnk megveregette a miniszterelnök vállát! m. Gyömbér (sipkával a fején lejön a lépcsőn. Botjával kopogtatva): Adjatok helyet, félromadta! Csonka (hegyeset pök): Félre az útból, aki áldóját van! Szarka (hetykén): Mert úgy nézzetek reánk, hogy mi az Eötvös Károly kerületéből való emberek vagyunk ! 3