Budapesti Hírlap, 1893. március (13. évfolyam, 60-89. szám)

1893-03-01 / 60. szám

1893. március 1. BUDAPESTI HIRLAP. (60. sz.) A református egyházból. A március hó 14-én megnyiló ref. konvent előtt 11., 12., és 13-án az­ egyetemes közalap végrehajtó bizottsága tart üléseket a ref. főgimnázium nagytermében, az ez évben kiosztandó segélyek tárgyában. A konvent gyűlései alatt 15-én délután a protestáns irodalmi társaság választmánya tartja gyűlését, melyet 16-án ünnepi közgyűlés követ. Március 2-án, délután 5 órakor a pénzügyi bizottság ülésezik. 1892. évi számadásának megvizsgálása s az 1893. évi költség­­vetés elkészítése kerül tárgyalásra. Igazságügyi kinevezések. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király Weis Károly kassai ítélőtáblás elnöki titkárt a kassai ítélőtáblá­hoz bíróvá,­­ Magyarossy Géza pestvidéki törvény­széki aljegyzőt a monori járásbírósághoz és Breuer Mór dr. temesvári gyakorló ügyvédet a lugosi tör­vényszékhez albirákká nevezte ki. Fizetésemelés a fővárosnál. Budapest, febr. 28. Lampl főszámvevő, a tanács utasításából, ja­vaslatot tett a tisztviselők fizetésének felemelésére. A főszámvevő a következőket javasolja. A fogalmazó és a mérnökhivatali gyakornokok segélydíját évi 600 írtban, a számvevőségi gyakor­nokokét évi 500 írtban, a többi hivatalokban működő gyakornokokét pedig évi 400 írtban állapítsák meg. Ez illetményt két évenként 200 írttal emeljék, azon­ban legfeljebb két ízben. A tisztviselők törzsfizetésének legkisebb ösz­­szege évi 700 frt, legnagyobb összege 6000 frt legyen. Ez illetmények után a tisztviselők két ízben tiz százaléknyi kérpótlékot kapjanak, és pedig a 700—1000 frtos fizetésben levők három évenk­int, az 1100—1300 frt fizetésnek négy évenkint, az 1400— 1600 frt fizetésnek öt évenkint. E korpótlékok a nyugdíj kiszabásánál is alapul vétessenek. A lakás­­bér-átalány a törzsfizetésnek 30 százaléka legyen. Az állások akképpen lennének beosztva, hogy a kisebb fizetésű tisztviselők a korpótlékkal együtt több fizetést ne kapjanak, mint a magasabb állásúak törzsfizetése. Hogy a fenálló visszásságok megszűn­jenek és az előléptetés kedvezőbbé váljék, a főszám­­vevő azt javasolja, hogy a tanácsnál öt, az árva­széknél pedig egy másodosztályú jegyzői állást szervezzenek és az adószámviteli hivatalban öt számsegédi állást számtiszti állássá változtassanak át. A számvevőséghez beosztott műszaki tisztviselők 100,300 frt évi működési pótlékot kapjanak. E javaslatok elfogadásából évi 125,600 frt több kiadás keletkeznék, melyből 42,010 frt a fize­tésekre, 30,270 frt a lakáspénzekre, 53,320 frt a korpótlékokra esnék. Az első két összeg állandó lenne, az utolsó ellenben változnék. Előléptetés ese­tén a korpótlék élvezete megszűnik. A korpótlék élvezete az ugyanazon állásban eltöltött három, négy és öt évi idő lejárta után következő hónap elsején kezdődik. Miután a fizetésrendezés által senkinek sem szabad károsulni, ez okból ott, a­hol a rendezés által talán fizetéscsökkenés állana be, megfelelő pótlékokat kellene engedélyezni, melyek azonban a korpótlék élvezetének kezdetével, vagy előlépéskor megszűnnének. A nyugdíjba be nem számítható személyes pótlékokat élveznek jelenleg : a polgármester 1000 forintot, az első alpolgármester 2000 irtot, a máso­dik alpolgármester, a főügyész és a főszámvevő 700—700 irtot. A fizetésemelés következtében eme személyes pótlékok — kivéve a második alpolgár­mesterét, ki különben kevesebb fizetést kapna — elesnének. A középítési igazgató törzsfizetése és korpót­léke emelkednék, ellenben a működési pótlékok csökkennének. A vízvezetéki igazgatói állás fizetés tekintetében a főmérnöki állással egyenlő lenne. Lényegesen emelkednék a pénztári kezelők fizetése. A javaslat a szolgaszemélyzetre és nyugdíjjal nem járó állásokban működőkre nem vonatkozik. A kerületi orvosok törzsfizetésének emelése sincs ja­vasolva. A tanítói és intézeti személyzet fizeté­sére nézve a főszámvevő utólagosan tesz javaslatot. Egy uj Plagiozipposz. Budapest, febr. 28. Néhai Pauer Imre dr. urat tavaly végezte ki tudományosan egy ily álnévről híressé lett bölcselkedő matador a köztük lefolyt páros viaskodásban. Most az irodalomtörténet tornaporondját kavarja fel egy uj vitéz s élet-halál tusára hivja ki Kleinrich Gusztáv úrt, hogy megnehaisítsa. A kihívást egy füzetke tartalmazza, mely Heinrich Gusztáv végzet­ tragédiája cím alatt, ma hagyta el a sajtót. Van egy kisebb címe is: „Irodalmi ta­nulmányok Lt. — ami azt ígéri, hogy a kihívásnak, ha Heinrich Gusztáv elfogadja, folytatása is lesz. Egy kisebb közönség szeme előtt imént­ folyt le az a „végzet-tragédia”­ melyet egy szerkesztői állás díszéért és 1200­ért fizetésért vérontás nélkül játszottak végig: Heinrich Gusztáv és Ballagi. Most megújulni látszik e küzdelem s a vesztes fél föleb­­bezi perét ez újabb ,,végzet-tragédiában“ a nagy­közönség elé. A nagyközönség persze a per tárgyával nem igen foglalkozik: e nagy esküdtszék aligha szavaz fejenkint abban a kérdésben, hogy Heinrich meg­maradjon-e ama kis húsos bögre mellett, vagy pedig Ballagi restauráltassék a hozzá való jogaiba? Érde­kesebb s inkább a nyilvánosság elé való az irodalmi tisztesség-kérdés, melyet az uj Plagiozipposz felvet Heinrich Gusztáv­val szemközt, őt sokszorosan vádolva plágiummal. A füzetke hivatkozik korábbi plágiumvádakra, melyeket Heinrich ellen már tettek s azokat meg­toldja újabb feltünő, súlyos vádak bizonyításával. Bizonyítási eljárás alá fogja Heinrich néhány kisebb értekezését, melyeket e neves akadémikus az utolsó 2—3 év során, saját apasága alatt kiadott, miután ollóval megírta. Az egyik a Filológiai Közlöny­­ben jelent meg, s Logeman­nek könyvéről szól, de csupán reprodukciója Bolté dr. bírálatának. A fü­zetbe azt igyekszik kimutatni, hogy Heinrich még Bolté tévedéseit is átmentette a saját edényébe. A másik perlett közlemény is ugyanott jelent meg, — szól egy Monsier nevű francia író könyvéről s mint ismertetés, oly csodálatosan egyezik a legismertebb német irodalmi Magazin, közleményével, hogy még a sajtóhiba is benne van, melylyel a német kritikus Monsier nevét hibásan Monsier-nek adja. Még furcsább az a tanulmány, melyet Heinich a Hunfalvi-albumba 1891-ben „irt.“ Erre a füzetre rásüti, hogy „a német végzet-tragédia eredete 11 cím alatt csodálatos tákolmányt ad Minor Jakab, Abra­­hamsohn és Köhler Reinhold dolgozataiból. De legfurcsább az, mikor Heinrich az ő iroda­lomtörténetében különböző forrásokból merítve, egy könyvbe összefoglal egymást lerontó nézeteket ugyanazon dolgokról, így élvezhetni e „tankönyv­­ben“ a következő ellentmondásokat: I. kötet. 25. L 66. 1. Német nyelven e germán A merovingek korában őskorból egyetlen egy emlék irta egy barát a pogány maradt reánk ... a két mer- „merseburgi ráolvasásokat*... seburgi ráolvasás, melyeket egy X. századi német szer­zetes, bizonyára gyermek­kori emlékeinek kincséből egy IX századi latin kéz­iratnak egy üres lapjára lent. 241. 1. 244. 1. A német költő (Veldeke) Ha Veldekének csupán ha­­. . . sokszor rövidíti vagy lai maradtak volna reánk, összevonja a roppant kedvezőbben ítélhetnénk h­osszadalmas és mellékes költői tehetségéről, mint dolgokkal túlterhelt és most, midőn főmunkája, a francia szöveget s el- kortársaktól s későbbiektől hagyja a számos és terje­ annyira dicsőített „Éneit* dehies allegóriát, melyet kell, hogy alapjául szolgál- Benoitnál talált. De azért az jön. Alaki jelességeit nem „Éneit* nem rövidebb, ha­ vonhatni kétségbe, e tekin­­nem több, mint háromezer tetben Veldeke magasan áll verssel hosszabb, mint Be- előzői fölött, de önállósága, nőtt műve, mert a német eredetisége, költői ereje költő nyelve és stílje ke­ nem igen kedvező színben vésbbé tömött, mint a fran- tűnnek föl. A cselekvényt és ciáé és Veldeke sokszor ki- az elbeszélés menetét fran­­bőviti az eredetit. Míg cia forrásból veszi, és a hol ugyanis a mellékes dolgok- Benoit Roman-jával szemben bán rövidít, a főalakoknak önállóságot kisért meg, jellemzésénél és tetteik­et- csak ritkán teszi ezt a beszélésénél rendszerint be­ munka előnyére. Veldeke hatóbb­ az indokolásra, fő­ érdeme mindössze abban lég a lélektani indokolásra, van, hogy a sikerültebb de­­nagy súlyt fektet, az eredé­­lyeket szép és finom nyel­­v­ben található ellenmondó­ vén, már művészi tökélyhez sokat ügyesen javítja, azon közeledő alakban dolgozta van, hogy az előadást vál­­át­­tozatossá tegye .................. általában oly ügyesen bánik el forrásával, oly öntuda­tos nmértékkel változtat az előtte fekvő munkán, hogy a német „Énett" a fran­cia „Román" tetemesen ja­vított átdolgozásának tekint­hető. 275. 1. 498. I. Már Veldekének egy kor­ Eilhart .... kora szem­társa, Eilhart von Oberge pontjából kimagasló alak... irt Tristán-époszt. De Eil- Még Tristán époszával is hart mű­ve csak töredékesen nagy hatást gyakorolt ko­­matott reánk és nem volt rára . . . stb. hatással korára. Ez utóbbi idézettel cikkünket záró poént gya­nánt beérhetnék. De mi a csattanósb befejezést az igy megindult háborúság további fejleményeitől várjuk. Eötvös Károly sipkája. Személyek: Wekerle Sándor. Eötvös Károly. Gyömbér ( Csonka ) nagykőrösi választó­polgárok. Szarka ) (Történik az első jelenet a képviselőház folyosóján, a a második az ülésteremben, a harmadik a karzati lépcsőn. — Idő: 1893. február 28-ik napja.) I. Eötvös (fanyar arccal): Ki keres engem? Mit akarnak megint tőlem? Gyömbér: A nagyságos urat keresnék, ha nem venné rossz néven. Eötvös (rosszat sejtve): Mi kell. Én most na­gyon el vagyok foglalva . . . Csonka: Ha rossz néven nem venné a nagyságos úr,­alázattal megkérnék, ha valahogyan beszerezne ben­nünket a képviselőházba . . . Szarka : Nem muszáj ülőhelynek lenni, lehet állóhely is. Azt se bánnák, ha felküldenek a kakas­­ülőre . . . Eötvös­­szívélyesen parolázik velük): Nini, — most ismerem csak meg kelméteket! Gyömbér uram, Csonka uram, meg Szarka uram ! Hát végig akarják hallgatni az ülést ? Meglesz! (Elgondol­kozva ) Az előbb küldtünk ugyan haza egypár fő­ispánt, mert már nem volt nekik hely, — de az én körösi atyámfiainak majd csak csinálunk. Majd tüs­tént átugratok egy jegyzőt a háznagyi hivatalba . .. (Nyájasan intve el). Gyömbér (suttogva): Haza küldtek egypár fő­ispánt ! Csonka: És nekünk lesz hely ! Hej , mégis csak szép dolog az a tekintély ! Szarka : És egy jegyzőt ugrat át a hivatalba ! Talán éppen a kecskemétiek képviselőjét, Horváth Ádámot ? Hiszen az is jegyző, — vagy mi­­n. Eötvös (lázasan kotorász a fiókjában) : A sip­kám ! Hol van a sipkám ? (Dühösen.) A fene egye meg azt a sipkát! (Nem találja meg és kölcsön kéri a Darányi sipkáját. Miután ezt a fülére húzta, zsebre tett kezekkel, unott arccal közeledik Wekerléhez. Hanyag fejbiccenéssel, de nagyon udvarias han­gon) : Alázatos szolgád, jó napot, kegyelmes uram ! Wekerle : Jó napot, Károly bátyám! Gyömbér, Csonka és Szarka (összesúgnak a karzaton): Most a miniszterrel beszél... A We­­kerlével ! Látja kend ? Sipkával a fején beszél... A miniszter meg hajadonfőtt beszél .. . Eötvös (kevély arccal, nyájas hangon): Bo­csáss meg, kegyelmes uram, hogy fentartom a sip­kámat, de egy kicsit fáj a fejem ... Wekerle (szokása szerint mosolyogva): Oh, kérlek ! Gyömbérék (összesúgva): Látja kend ? Valami kemény dolgot mond a miniszternek .. . Összerán­colja a homlokát. . . Látja kend ? A miniszter meg kérleli.. . Hogy nyájaskodik neki! Eötvös : A sipkáról fura dolog jut eszembe, a­mi magisztratuális fiskus koromban esett meg velem . .. Gyömbérék (összesúgva): Látja kend? Most magyaráz valamit a miniszternek . . . A törvényt magyarázza neki a vegyes ágyasságról . . . Hogy füle­ a miniszter! Látja kend ? Ilyet még nem mondtak neki! Eötvös: Megbocsáss, kegyelmes uram,­­ a kabátod egy kicsit poros . . . (Végigsimit a minisz­terelnök vállán). Wekerle: Köszönöm! Gyömbérék (izgatottan): Látta kend? Most megveregette a miniszter vállát! Látta kend ? A mi képviselőnk megveregette a miniszterelnök vállát! m. Gyömbér (sipkával a fején lejön a lépcsőn. Botjával kopogtatva): Adjatok helyet, félromadta! Csonka (hegyeset pök): Félre az útból, a­ki áldóját van! Szarka (hetykén): Mert úgy nézzetek reánk, hogy mi az Eötvös Károly kerületéből való emberek vagyunk ! 3

Next