Budapesti Hírlap, 1893. március (13. évfolyam, 60-89. szám)
1893-03-12 / 71. szám
I. Melléklet a „BUDAPESTI HÍRLAP“ 77. számához. ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, márc. 11. Asbóth és Tisza Kálmán három nap óta birkóznak egymással, mint Masson és Robinetti versenyző atléták. Első nap Asbóth nyomta földre Tiszát, a második mérkőzésnél Tisza terítette porba Asbóthot, a harmadik előadáson Asbóth gyűrte le ellenfelét. Érdekfeszítő jelenet volt. A ház, a karzatok meglehetősen telep— ülés elején — várva a történendőket. Asbóth egyedül, elhagyatva ült a középen, Csáky háta mögött a negyedik padsorban, Tisza szokott helyén híveitől körülfogva. Mereven állott fel a leleplező és szót kért. Keresett nyugalommal felolvasta Tisza szavait, melyekkel tagadta, hogy 1884-ben a választások előtt, a polgári házasság dolgában, diplomáciai jegyzéket intézett Rómába, őt pedig okmánysikkasztással gyanúsította. Azután kegyetlen rövidséggel kijelenté, hogy sajnálattal bár, de kénytelen indiskréciót elkövetni : ama jegyzéket Szögyény László külügyi osztályfőnök megbízásából és Tisza Kálmán óhajtásáral fogalmazta. Általános nagy meglepetés. Asbóth leült. Felállott Tisza Kálmán, de csak nyugalmavesztetten, hogy ő mint miniszterelnök nem folyamodott a pápához, nem emlékszik, hogy kérte volna a külügyminisztert, ha a külügyminiszter jónak látta a polgári házasság viszszavonásáról jegyzéket intézni a pápához, ez más, ő a polgári házasságra nézve nem ígért senkinek semmit stb. Barátai iparkodtak helyeselni, a ház néma volt. Asbóth gőgösen nézte és kis ideig várt, hogy lesz-e még utójátéka a jelenetnek s mikor a ház áttért a napirendre, felállott, ki- és elment. A képviselők pedig kitódultak a folyosóra, vitatkozni a történtek fölött. Idevonult Tisza Kálmán is és egy szögletben tanácskozott Dániel Ernővel és Horváth Gyulával. Elő tanult Kálnoky, Szögyény, ők cáfolhatják meg Asbóth állítását s menthetik meg Tisza Kálmánt, a minthogy később Horváth Gyula fel is szólította a miniszterelnököt, hogy a külügyminisztertől sütősen kérjen felvilágosítást s azt már hétfőn özölje a házzal. A kormánypártiak szidták Asbóthot, kit a szabadelvű párt és miniszterei neveztek ki a közös pénzügyminisztériumba, a külügyminisztériumba, megválasztották két ízben képviselőnek, beküldték a delegációba, a pénzügyi bizottságban megtették előadónak és helyeselték konzervatív beszédeit. Tisza Kálmán tegnapi tagadása és erős fellépése után ez erkölcsi vereséget bajosan lesz képes kiheverni. A szabadelvű párt pedig a Tisza párt nélkül semmi. Volt azután kultuszvita is miniszteri beszéddel. Kemény Pál, Bérczes Dezső és Horváth Gyula után Csáki gróf polemizált az összes ellenzéki szónokokkal. Kemény Pál a katolikus autonómiát sürgette, Perczel Asbóthtal és a püspöki memorandummal foglalkozott, ezt Horváth Gyula is megtette, miután előbb a kormány egyházi politikáját erősen megkritizálta. Csáky minisztert illette a szó. Polémiában ő erős. Ki kezdte a vitát ? E théma felett napok óta hiábavaló vádaskodás folyik a képviselők között. Horánszky kezdte, már az indemnitásnál, második éles beszédével. Wekerle kezdte előbb, mert Horánszkyt provokálta. A kultuszminiszter szerint Sághy Gyula kezdte a nemzeti pártról, mert ő volt az első szónok, ki mindjárt az egész egyházpolitikai program tartalmát felboncolta. De mégis csak maga Csáky Albin miniszter indította meg a nagy vitát, mert, amint Horánszkynak is megígérte, rögtön felkelt második szónoknak s a magával hozott okmányokból elkezdte a leleplezéseket, melyek azóta ezt a különös budgetvitát jellemzik. A miniszter ma még sem folytatta leleplezéseit, hanem csak hivatkozott rá, hogy vannak még hasonló püspöki okmányai. Hanem sorra vette Horváth Gyulát, Asbóthot, Szaáry Lászlót, Nagy Istvánt, Györffyt, Károlyiándort és cáfolta őket. Száraz humorral és makacs logikával védte magát és támadta az ellenzéket, különösen Apponyit, kit a vitába minél előbb beugrasztani szeretne, miglen Apponyi megvárja, hogy előbb Szilágyi és Wekerle szóljanak, kik szintén nem kerülhetik el a nyilatkozást. Még élesebben bántotta Csáky a függetlenségi pártot, mivel hogy innét segélyt remélt s e helyett Szalay Imre, Babó Emil, Okolicsányi László, Kemény Pál s a reformátusok közül Balog és Madarász Imre ellene szóltak. Különben megígérte, hogy két törvényjavaslatot még ez ülésszakon tárgyalhat a ház — nyilván a vallásszabadságról és a zsidó recepcióról szólókat érti — a polgári anyakönyvek behozatalát pedig 1894. január 1-sejére tűzte ki. E kijelentések kíváncsiságot keltettek. A szabadelvű párt kedvenc miniszterét gyakori helyesléssel kisérte, az ellenzék idegeskedett. Midőn a miniszter beszéde alatt Tisza Kálmán ismét bejött a terembe, a függetlenségi párt zajosan küldte Rómába. Az elnök előterjesztései után, Percel Béni jegyző tudatja, hogy Esterházy Mihály gróf interpellációt jelentett be a pozsonyi kórház dolgában. A napirend előtt szót kér Szalay Imre is, s igen különösnek találja, hogy a bőrgyártás eltiltásáról két hóval ezelőtt beadott törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság mindeddig nem kezdte el tárgyalni. Asbóth és Tisza. Az elnök: Asbóth képviselő úr, személyes kérdésben, kíván szólani. (Halljuk ! Halljuk!) Asbóth János : T. ház ! Egyik állításom igazolására kívánok néhány percnyi meghallgatást. (Halljuk! Halljuk!) Múltkori beszédem folyamán azt mondottam, hogy Tisza Kálmán képviselő úr, kormányának támogatására igénybe vette a pápának támogatását is, és ezt precizíroztam a következőkben . Akkor, t. i. a 84-iki választások előtt Kálnoky úr. a magyar kormány kezdeményezésére jegyzéket intézett Paar gr.-hoz, akkori római nagykövetünkhöz, aki közelebb elhunyt, és odautasította őt, hogy mivel Magyarországon ama polgári házassági törvényjavaslat miatt, melyet a háznak ezen nagy alakja, mélyen. képviselőtársunk, Tisza Kálmán, benyújtott volt, nagyfokú vallásos izgatottság van, fejtse ki, hogy ennek az izgatottságnak motívumai megszűntek, mert a magyar kormány ezt a javaslatot visszavonta, azt újból beterjeszteni nem is szándékozik. Ez volt, te hát, az, amivel állításomat precizíroztam. Tisza Kálmán képviselő úr erre kijelentette, hogy ez meg nem történt és ha meg is történt volna, de nem történt meg, akkor nekem arról csak az akták elsikkasztása alapján lehetne tudomásom. Ha meg nem történt, nem tudom, mi célja volt az akták elsikkasztásának az említésével. De ez hoz engem az önvédelem azon kényszerhelyzetébe, hogy bármennyire sajnáljam és bármennyire ellenkezik érzületemmel, indiszkréciót kövessek el. Azonban tudva, hogy tiszti eskü nem köt, mert akkori ideiglenes állásomban ezt nem is tettem, s tekintve, hogy azóta 10 év múlt el és mert, ha neki megyek a falnak, keresztül is megyek rajta (Zaj. Derültség.), van szerencsém a következőkben megmondani, mi az, amiről nekem pozitív tudomásom van és minő módon jutottam annak tudomására. (Halljuk ! Halljuk !). T. hát! Én magam voltam megbízva e jegyzék tervezetének elkészítésével, (Derültség a szélsőbalon. Mozgás jobbfelöl.) meg voltam bízva — és itt kénytelen vagyok legnagyobb sajnálatomra indiszkréciót elkövetni — Szögyény László, akkori osztályfőnök által azzal, hogy e lépés Tisza Kálmánnak óhajtására történik. T. hát ! A kinek ily ügyekről fogalma van, az tudja, hogy ily ügyekben igazolni csak azt lehet, amiről az embernek saját tudomása van, s kizárólag saját tudomása alapján, mert az igazolás egyéb módja valóban kizárólag az akták elsikkasztása lehetne. Minthogy a képviselő úr kijelentette, hogy ő engem ezzel gyanúsítani nem szándékozik, köszönettel fogadom, de ez felesleges fáradtság volt, mert ezt rólam úgy sem hinné el senki. (Zaj.) Tisza Kálmán! T. ház! Egy pár szót talán szabad nekem is mondanom és ez ebből áll: a kép- selő úr azt mondta múltkori beszédében, hogy Tisza siettetni valójában semmit sem lehet. Mint társadalmi ember pedig sokszor tapasztalhatta, hogy a társaságban való érintkezésben két pont között a legrövidebb út nem az egyenes, hanem a görbe, hogy pár force sokszor egy pikniket sem rendezhetni, nemhogy egy nagy transformációt, egy szokásaiban megkövesedett hatalmas kaszt életében. De mindez elvégre is csak külsőség, amire egyáltalán nem tudok oly nagy súlyt vetni, mint azok tették, akik eddig foglalkoztak a könyvvel. Mihelyt az ember magát a könyvet, magát a regényt kezdi olvasni, ez annyira leköti figyelmét, hogy elfelejti a szerzőt is, nemcsak a formát, melyen bemutatja munkáját. Justh Zsigmond, mint mondottam, az arisztokráciát írja le, mely mindenütt körülbelül egyforma s mindenütt a legmodernebb erkölcsök szerint él. Ha vannak is embertől ember számára rendelt korlátozó körök és határok, az egyrészt az ő kedvükért van, másrészt pedig a népnek s a polgároknak szól, de nem nekik. A mi arisztokráciánknak Justh Zsigmond szemére veti, hogy nem magyar, hogy nem él hasznosan, nem él tisztán, hogy merő hazugságból áll az élete. Belényesy Mária grófnő naplót vezet s leírja a maga történetét s mellékesen az egész szocietást. Kitünően tud reprezentálni s fölötte éles szeme van az emberek megítélésére. De maga magát is ismeri tökéletesen. Unott és hideg, nem érdekli semmi, nem szeret senkit. Ismeri az atyja haisonjait s nevet rajta, ismeri az anyja gyöngéit is és kifigurázza : őt csak formákra, sok hazug konvencióra tanították, de szeretetet s tiszteletet nem gerjesztettek benne. Nincs is meg benne a képesség arra, hogy valakit Fin de Siécle. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Kiállhatatlan, banális cím, tudom , de szorosan hozzátartozik tárgyamhoz s igy el nem kerülhetem. A fin de Siécle attribútumával az újság ingerét kereső s a banalitástól irtózó század végét kívánták karakterizálni s ime, csakhamar ez is banalitássá lett. Már hallottuk, már el van kopva, most már mást, újat mondjatok. Mindig mást és mindig újat, a kopottat ne ismételje senki, különben összeráncoljuk homlokunkat, mintha a villával végigharcolná tányérját. Idegeink rendkívüli érzékenységre feszültek, rendkívül megnövekedett fogékonyságunk minden, szint minden változat iránt, olyan élesen tudunk analizálni s olyan finom külömbségeket veszünk észre, mint azelőtt soha, de viszont ugyanolyan mértékben csökkent ellenálló képességünk: csakhamar kifáradunk, csakhamar szűnik érdeklődésünk, hamar elunjuk magunkat és szünetlen új impressziók, új izgalom után vágyódunk. A régi ideálok banalitássá sülyedtek, a hit szálai szétszakadoztak, az életkedv tetemesen aláhanyatlott és a szegény századvégi ember észvesztő izgalmakba veti magát, hogy feledje kétségeit és az élet vigasztalan voltát. Izgalom, az az élet; ha nincs izgalma lelkének, elfogja az unalom és az unalom, az a megsemmisülés, az a halál. Úgy él, mintha folyvást attól rettegne, hogy nem éri el a holnapi napot s akkor ő vesztes marad, mert nem ért eleget, nem élvezett minden élvezhetőt. A munka, a dicsőség szép, amíg izgat, külömben hiábavaló, mert „mi éli túl, ha már a teste por ? Egy név, egy rossz kép s egy ocsmány szobor.“ Csak azt szereti, a mi izgalom forrása : a pénzt és a szerelmet s ebben (a szerelemben) számba sem veszi a becsület régi, banális törvényeit. Mentül tilosabb , annál pikánsabb, annál izgatóbb : a moral-insanity a szerelemben. S ha már minden izgalmon keresztül ment, ha végképp kimerült és semmisem új neki , akkor a gondolkozó visszatér a hithez, mint belső ösztönhöz, vagy végső szükséghez, a tanulatlan pedig együgyűségekhez, babonához, patience-játékhoz, miszticizmushoz és szimbólumokhoz fordul, vagy kriptogam életet él, közömbösen, unottan, nem törődve semmivel, értéktelen életével a legkevésbbé. Ezt a fin de Siécle-életet karakterizálja Juszh Zsigmond nemrég megjelent könyvében, arisztokráciánkat írván le, egy házasságtörési történet keretében. Könyvét elnevezte A pénz legendájá-nak s egy nagyobb mű, A kiválás genezise első részének mondja. Azt is megtette a Czóbel Istvánhoz írott előszóban, hogy világraszólónak mondja eme barátja készülőfélben levő biológikus munkáját s hogy ők mind a ketten „a jövő Magyarországnak az anyaföldben gyökerező filozófiai világnézetét, szellemét kutatják/ Ez bizony kissé keresett, nagyhangú, a kelleténél többet mondó, ami Justh Zsigmondnál méltán feltűnik, mert hiszen előkelő nevelésű ember és könyvében maga is rendkívül érzékeny minden formabeli gyöngeséggel szemben. Méltán felötlik az a kijelentése is, hogy ő reformatórius, reorganizáló tendenciát követ Magyarországon. Sokoldalú tanulmányaiból bízvást tudhatná, hogy aminek igaz értéke van, az előbb-utóbb magától is érvényesül s hogy (népek életéről van szó) minden a maga rendjén történik és hátráltatni vagy A képviselőház ülése. Kezdete d. e. 10 órakor. Elnök : Bándy Dezső báró. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Csáky Albin gróf, Hieronymi Károly, Lukács Béla és Josipovics Imre.