Budapesti Hírlap, 1893. november (13. évfolyam, 302-331. szám)
1893-11-01 / 302. szám
Budapest, 1893. XIII. évfolyam 302. sz. Szerda, november . Előfizetési árak: Egész évre 14 firt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előüietései, apróhirdetések fölvétetnek József-kerti 5. sz. a. utcai helyiségüélben is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések díjszabás szerint. „ Egeres számára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Előfizetéseit, apróhirdetések fölvétetnek József-körút 5. sz. a. utcai helyiségünkben is A választások reformja. Budapest, okt. 31. —HOZ— A parlament reformja minálunk is elsőrangú kérdés. Aktuális volna akkor is, ha a szomszéd szövetséges államban nem okozna kormány- és pártválságot s az e kérdéssel ott megbolygatott nemzetiségi és szociális áramlatok nem hoznák mozgásba a mi vizeinket is. Az ellenzék minden árnyalata azt hirdeti, hogy parlamentünk egészségtelen és hamis alakulás, mely távolról sem a nemzet igazi közvéleményének a kifejezője. Valamennyire elismeri ezt a parlamenti többség s az abból alakult kormány is, mely a választási visszaélések korlátozására törvényjavaslatot adott be s azt harmadfél esztendő óta érlelteti egy bizottságban, melyet külön erre a célra választatott. A legelégedetlenebbek pedig a nemzetiségek, amelyek egyformán igazságtalannak tartják magukra a mai választási cenzust és a választókerületek beosztását. Reformot kíván tehát mindenki, mégpedig messzebbmenőt a választási eljárás egynémely hibáinak és hiányainak orvoslásánál, amire p. o. a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat céloz. A reform elodázhatatlan. Nem lehet fentartani oly választási törvényt, mely a választókerületeket úgy osztja be, hogy 2000-től 100.000-re menő terület lakosságát ruházza fel egy-egy képviselő küldésének jogával s amely szerint a választói jog is 3 írttól 20—22 írtig menő egyenes adó fizetéséről van feltételezve. Egyenlőséget keresünk s azt egyelőre választókerületeknek lehetőleg egyenlő lakosságú területek szerint való beosztásában próbáljuk megtalálni, mert hisz a nemzetiségi sajtó és a választókerületek helytelen beosztásában látják a legnagyobb sérelmet. Magyarország 15.163.988 polgári lakosa (az 1890-ki népszámlálás szerint Fiuméval, de Horvát-Szlavonország nélkül) ma 413 képviselőt választ, országos átlagban tehát 36.700 lakosra esik egy-egy képviselő. A választókerületek azonban a lehető legaránytalanabbul vannak beosztva. Oláhfalu 2000 lakosa p. o. épp úgy egy képviselőt választ, mint Budapest VIli. kerületének 92.000 lakosa s Nagy-Szebenből 21.000 szász és oláh két képviselőt küld, mig H.M.-Vásárhely 56.000 magyarja egygyel kénytelen beérni. És ebben a szélsőségek közt ugráló beosztásban semmi következetesen keresztülvitt tervszerűséget nem lehet találni. Egy-két erdélyrészi apró város külön képviselőküldési joga ürügyet szolgáltatott ugyan arra a vádra, hogy a törvény mesterségesen csikarja ki a magyaroknak a többséget , de ezek az esetek, az országos eredményt tekintve, alig számbavehető kivételek, amelyek nem gyengítik meg azt a tételt, hogy a mai beosztás egyáltalán nem kedvez a magyaroknak. Összeállítottuk vármegyék szerint — Budapestet és Fiumét külön tüntetve ki — hogy egy-egy törvényhatóság területén hány lakosra esik egy-egy képviselő. Választókerületenkint csinálni meg ezt a számítást, teljesen pontos adatok híjában, nem is lehetséges, de még amikor arról akarunk felvilágosodni, hogy egyenlővé kerekített választókerületek mellett milyen lenne a képviselő választások eredménye a számításnak éppen ez a módja az, amely bennünket célhoz juttatni alkalmas. Ezeknek, az állagnál kedvezőbb helyzetben levő vármegyéknek egyharmada tehát Erdélyben, egyharmada a felvidéken fekszik s a magyar vármegyék közül csakis a legkisebbek tartoznak közéjük. A 81 vármegye összes lakossága 5,287.452, e közül magyar 2,277.552, vagyis csak 434 százalék, tehát jóval kisebb a magyarság országos 486 százaléknyi arányánál. Nyilvánvaló ebből, hogy a választókerületek mai beosztása a nem-magyar ajkú lakosságnak aránylag jóval nagyobb képviseltetést biztosít, mint a magyarnak. Nagyon természetesen ezt igazolja ama vármegyék választási statisztikája is, amelyekben az egy-egy képviselőre eső választók száma az országos átlagot meghaladja. Ezek a következők: E számítások azt mutatják, hogy az országos átlagnak, mely szerint 36,700 lélekre jut egy képviselő, alatta maradnak a következő törvényhatóságok : Vármegye. Kassa-Szörény . . . Budapest főváros . . Beszterce-Naszód . .iltáramaros..................... Jász-Nagykun-Szolnok . Zala.......................... . Bereg ........................... Hunyad .......................... Bogaras.......................... Csanád ........................... Pest-Pilis-Solt-Kiskun . Békés ................................ Arad................................ Aiva................................ Mosony........................... Bács-Bodrog . . . . Torontál........................... Tolna................................ Somogy........................... Szabolcs ...... Baranya........................... Bihar................................ Egy-egy képviselőre eső Ielekszen. . . 58.233 . . 54.693 . . 52.368 . . 47.047 . .. 45.497 . . 44.962 . . 44.866 . . 44.649 . . 44.108 . . 43.518 . . 43.087 . . 43.065 . . 42.950 . . 42.410 . . 42.275 . . 42.146 . . 42.053 . . 42.013 . . 40.854 . . 40.824 . . 40.285 . . 39.746 Mai számunk 24 oldal. E törvényhatóságok 9,875.506 főnyi lakosságából 5,080.484 a magyar, vagyis 515 százalék, tehát 8 százalékkal több az országos átlagnál. Világos ennélfogva, hogy az országban egészben véve, a választókerületek mai beosztásával, éppen a magyarság rövidül meg, éppen a magyar vidékek azok, amelyek kevesebb képviselőt küldenek a parlamentbe, mint amennyi őket lakosságuk számánál fogva megilletné. Hogy mindamellett a képviselőház csaknem kizárólag magyarokból áll, ez bizonyítja legjobban, mennyire nincsenek természetes és igaz alapjai a nemzetiségi izgatók aspirációinak és vádaskodásainak. A nem-magyar ajkú polgárok egy tetemes része, a németség, részben a tótság és a ruténség, elvből a magyarral tart. Más része szét van szórva a magyarság közt s mint faj magát a családi tűzhelyen túl nem érvényesítheti. Ahol pedig kompakt tömegben lakik egy-egy nemzetiség, ott számbeli erejével érvényesülhetne ma is, ha megvolna hozzá vagy az aspirációja, vagy a kellő értelmi és erkölcsi ereje. Ilyen helyzetben vannak a tótok Trencsénben, Túrócban, Árvában, Zólyomban, Liptóban, Sárosban. Ezek azonban Vármegye: Háromszék . . Alsó-Fehér . . Brassó . . . . Udvarhely . . Abauj-Torna Szeben . . . Turóc . . . . Maros-Torda . Esztergom . . Borsod . . . Szepes . . . Hajdú . . . . Zólyom . . . Sáros . . . . Csik . . . . Győr . . . . Gömör . . . Fiume város Szolnok-Doboka Veszprém . . Hont . . . . Komárom . . Trencsén . . . Pozsony . . . Kis-Küküllő Ung . . . . Nagy-Küküllő . Heves . . . . Nógrád . . . Szatmár . . . Kytixa . . . Temes . . . Vas . . . . Liptó . . . . Szirgy . . . Bars . . . . Ugocsa . . . Torda-Aranyos Kolos . . . . Zemplén . . . Csongrád . . Sopron . . . Fejér . . . . Egy-egy képviselőre eső lélekszám:. . . 18.572 . . . 19.307 . . . 21.694 . . . 22.026 . . . 22.460 . . . 24.790 . . . 24.990 . . . 25.409 . . . 26.126 . . . 27.100 . . . 27.215 . . . 27.283 . . . 28.104 . . . 28.104 . . . 28.625 . . . 28.947 . . . 29.135 . . . 29.964 . . . 30.078 . . 30.754 . . 30.756 . . . 31.901 . . . 32.346 . . . 33.137 . . . 33.681 . . . 33.812 . . . 33.828 . . . 34.827 . . . 35.741 . . . 35.974 . . . 36.051 . . . 39.731 . . . 39.017 . . . 38.425 . . . 38.235 . . . 38.228 . . . 37.731 . . . 37.641 . . . 37.533 . . . 37.380 . . . 37.334 . . . 37.086 . . . 37.076