Budapesti Hírlap, 1893. november (13. évfolyam, 302-331. szám)

1893-11-01 / 302. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (302. sz.) 1898. november 1. a kerületek uj beosztásával nem nyerhetnek, csak veszíthetnek, nemkülönben a cenzus egyenlősítése, p. o. 5 forintban megállapítása is ezeknek volna a kárára, mert a cenzus ma épp e vármegyékben a legalacsonyabb. Valamivel jobban járnának egy új s egyenletes beosztással az oláhok. Elfoglalhatnák a szászok területének körülbelül kétharmadát s megszerezhetnék a többséget 8—10 kerületben, ahol ma a kerület beosztása folytán van biztosítva a magyarság többsége. Viszont — hisz láttuk, hogy az erdélyi választó kerületek' a legkisebbek — ha nem is nagy flápt,'. ce ‘mégis’ kárt szenvednének azzal,hogy az oláh lakosságú vidékekre rtéhánynyak kevesebb képviselő esnék, mint. ma. . . , A. választó, kerületeknek matematikai egyenlőséggel való 'felosztása is tehát legfeljebb .annyihaszonnal járna az oláhokra, hogy talán • tíz • képviselővel többet' Választhatnának, ’mint a mennyit módjukbanvolna ma is választani, ha -ugyan- az oláh köznép bölcsebbnek nem tartaná,’ mit sem törődve a passzivitással,elfogadni a fuvarpénzt és pálinkát s rászavazni a kormánypárti jelöltre. S 'ha bejönne az országgyűlésre, mondjuk, £00 .oláh nemzetiségi képviselő, hát baj volna az •? ■ Legfölebb egy kis, kellemetlenség, ■ de semmi esetre sem akkora,' a melyért érdemes volna a választókerületek új és igazságos beosztását'még hosszú időre elhalasztani. ’ ’ ’ ’ " , .....................Budapest, d.fc. 31. A kormánypárt ,e .hó, 3-áp, pénteken este fél hét órakor értekezletet tart, melynek tárgya: a budapest-fővárosi kerületi elöljáróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat lesz.. Remete Géza beszámolója.Érdekes beszéddel igazolta e be -24-én letenyei - választói előtt Remete Géza urat. • képviselő miért nem követte Ugron Gábort a függetlenségi pártba-s miért csat a ! A BUDAPESTI HIRLAP TÁRCÁJA. A rejtelmes özvegy. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — I. A pirosernyős lámpa bús fényénél Dobozy és Angyal ott ültek a dohányzó-szoba kerevetén és egy szőke asszonyról beszélgettek. Az éj csöndje, a különös világítás, mely bíboros reflexeket rajzolt a falon függő pajzsokra és csatabárdokra, aztán az erős sziriai dohány, melynek füstje átjárta a szobát, olyan hatással volt reájuk, hogy a fantáziájuk titokzatos régiók felé kívánkozott. Angyalnak joga volt ehhez, mert mesterségére nézve szó volt, barátjának, a földbirtokos Dobozynak, már kevésbbé. Meglehetősen absztrakt dolgokról beszélgettek, pedig olyan szőke asszony forgott szóban, aki a csinos két lábával biztosan állott a realitás talaján. — Mondok neked valamit, szólt Dobozy hosszú szünet után. Nem fogsz ezért indiszkrétnek tartani és az asszonyt nem fogod kevesebbre becsülni, mert hiszen erényes asszony . . . — Erényes! Hát aztán ? Mi az erény és mi a bűn ? Szó, fogalom, nézet dolga. — Jól van. Tudod, hogy udvarnok neki, már amennyire az ilyen fölényes eszű, megbízhatatlan és soha ki nem ismerhető asszonynak udvarolni lehet. A bolondultig szeretem, de azért óvatosságból várakozó állást foglalok el vele szemben. A melyik pillanatban ő akarja, a lábaihoz vetem magamat, — de csak úgy, ha ő akarja. Blamálni nem fogom magamat. — Helyes. Aztán ? — Tegnapelőtt úgy látszott, hogy most már akarja. Kirándultunk a török romhoz és mire visszatértünk, már bealkonyodott. Ketten megelőztük a többit és a kőhídon megállapodtunk, hogy bevárjuk a társaságot. Már egészen sötét volt, a holdat eltakarták a parti fenyők és alattunk fel-felcsillogott a zugó hegyi patak fehér tajtéka. Némán állunk egymás mellett, a híd könyöklőjének dőlve — egyszerre érzem, hogy az asszony a kezemre teszi tenyerét...Halkan szól hozzám : — Én most belelátok a maga lelkébe, édes barátom, egészen, tisztán, mintha üvegből volna. És maga is belelát az ennyémbe, ugye? Ne szóljon semmit —minden jól van! Különös beszéd, ugye? Nem válaszoltam semmit, a többiék, időközben utolértek bennünket. Aztán együtt voltunk vaksorán, a fürdővendéglőben. Azasszony alig evett valamit és feltűnően csendes volt. .Valami édes bágyadtság zsibbasztotta ,megélénk, kötekedő kedvét. Csendesen mosolygott csak néha lopva nézett reám. Mindezekből joggal azt következtethettem, hogy most már akarja — nemde? — Hogy volt tovább ? kérdezte az író. — Tegnapra újabb kirándulásban állapodtunk meg, ezúttal a Kecske-völgybe. A társaság hat kocsin indult útnak. Én egy kocsin ültem a szép asszonynyal, aki útközben elragadóan kedves volt. Odakünn is verőfényes kedvében volt, egészen az ozsonnáig. Ozsonnánál a cigány játszani kezdett, valami ostoba, émelyítő nótát húzott. „Édesanyám oka mindennek . . .“ Az asszony sokáig elmerengve hallgatta. Hallgatta és kurta, szomorú válaszokat adott kérdéseimre. — "Valami baja van? — kérdeztem résztvevőén. — Semmi! Az arca halvány ,volt, idegesen rágta az ajkát. Alig mertem hozzá szólani, mert éreztem, hogy lassan kint végtelen keserűséggel telik meg a lelke. Bántja a hangom, bántja minden mozdulatom, kiállhatatlannak, ostobának, gyűlöletesnek talál. Aztán fölkelt, otthagyta a társaságot és egyedül letelepedett egy távoli padra. Utána mentem és megdöbbenve láttam, hogy a szeme kényes, az arcán pedig a végtelen fájdalom vonaglik. — Anna, az Istenért, mi baja? — Hagyjon! sziszegi indulatosan. Fölkelt a helyéről és nagy meglepetésemre egyszerre sírva fakadt. Megfogtam a kezét, de ő eltaszított. Ekkor felülkerekedett bennem a férfias büszkeség és nem közeledtem többet hozzá. . . — És aztán? — kérdezte az író. — Fél óra múlva egyszerre fölszállt a kocsijára és egyedül hazament. Alig búcsúzott el valakitől. De ez még nem minden. Mikor este mi is visszajöttünk, a nyaralója alatt hajtattunk el. Az asszony ott ült az erkélyen és vígan nevetgélt a nővérével. Mikor meglátta a kocsimat, egy marék rózsát dobott utánam és jókedvűen kiáltotta: Jó éjszakát, Dobozy! Nos, barátom, mit szólsz tehet ? Hogyan értsem meg ezt a hirtelen változást, mi okozta? Valami titka lehet, melyet én talán soha sem fogok megtudni. Édesanyja oka mindennek ... Minek az oka? Dobozy indulatosan szökött fel a kerevetről, hogy aztán megint letelepedjék a másik kerevetre. Angyal azonban megőrizte nyugalmát. Elgondolkozva mondta : — Mindenesetre igen ,érdekes egyéniség. Érdemes volna belenézni a lelkébe. E lélekben rejtelmes erők működnek, melyeket az asszony maga sem ismer. E lelki áramok vezetik őt és nagyobb befolyással vállak reá, mint a külső világ behatásai és természeti oszlakozott a nemzeti párthoz ? Neid politikai álláspontja az, hogy a 67-es kiegyezés oly esetben teendő félre, ha Magyarország önálló állami aspirációi veszély nélkül megvalósíthatók. Ma ő a kiegyezés híve, mert a függetlenségi párt merev közjogi álláspontjából eredőnek tartja a kormánypárt hosszú kizárólagos uralmát; továbbá, mert a nemzetiségi kérdés ellenében a dualizmust csak a kiegyezési alapon lehet fönntartani s megvédeni. Elválasztja öt, a függetlenségi párttól a közigazgatási reform kérdése is : ő az állami közigazgatást óhajtja, aztiaz pedig a megyei önkormányzat mellett foglalt állást. A beterjesztett egyházpolitikai javaslatokat elfogadja, ellenben a kötelező polgári házasságot fölöslegesnek tartja, csupán a válópereket utalná a polgári bíróságok hatáskörébe, s a gyermekek vallását bízná a szülök szabad elhatározására. A beszéd a választóknak tetsztett. Szerbia akciója. Londoni levelezőnk írja: Illetékes oldalról értesülök, hogy a szerb kormány egyik titkos ügynöke a minap Londonban tartózkodott abból a célból, hogy az angol sajtóban propagandát csináljon a pánszerb eszmének. A szerb kormány óvatosságból egy nem szerb publicistát bízott meg a kényes misszióval. Miután pedig Sándor király pénztára sokkal üresebb, semmint csak egy angol lap jóakaratát is megvásárolhatná, a fiatal király kormánya arra szorítkozott, hogy ágensének az útiköltséget Belgrádból Párison át Londonba s innen vissza Belgrádba megfizesse. A szerb megbizott úgy segített magán, hogy mint belgrádi levelező felajánlotta szolgálatait a londoni lapoknak és távirat-ügynökségeknek. De ezek, sejtve, hogy az illető úr, éppen mert „feltételei szerfelett előnyösöknek“ látszottak, idegen lobogó alatt vitorlázik, udvariasan visszautasították a szerb ajánlatot. Blagyar nemesség katonatiszteknek. Újabb időben a király katonatisztek érdemeit rendjelkitüntetés helyett igen gyakran jutalmazza a magyar nemesség soraiba való emeléssel. A mai hivatalos lap egy ismert nevű honvédtisztnek s egyszekerésztisztnek ilyen kitüntetését jelenti. Ulmansky Sándor vezérőrnagy és a 84. honvéd-gyalogdandár parancsnoka, valamint törvényes utódai vracsevgáji elönévvel. — Witczek Ferenc 2. számú szekerészezredbeli őrnagy, valamint törvényes utódai dunaszentgyörgyi elönévvel kapták a magyar nemességet. A polgár házasság sorsa. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 31. Mióta a miniszterelnök a képviselőházban Polónyi Géza interpellációjára kijelentette, hogy a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat a korona előtt fekszik s onnét várja rövid idő múlva az arra vonatkozó elhatározást, azóta alig van nap, hogy ne találkoznánk egyegy szenzációs hírrel, amely ugyancsak mindig a polgári házasság sorsáról szól. Legutóbb kormánypárti lapok hoztak egyes részleteket a sokat emlegetett javaslatról; tegnap egy kormánypárti lap már mint pozitívumot hirdette, hogy a Szilágyi igazságügyminiszter által beterjesztett törvényjavaslat eredeti szövegéhez a felség hozzájárult. A sok ellentmondó hírrel szemben megbízható forrásból a következőkről értesültünk. A kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat ez óráig a felség által jóváhagyva nincs. A törvényjavaslat érdemére nézve pedig a következő történt: A kabinetiroda ez év szeptember 28-án küldte Vaszaly Kolos hercegprímás és Schlauch kardinális memorandumát szíves figyelembevétel végett a magyar kormányhoz azzal a felhívással, hogy e memorandumokra vonatkozó álláspontját mihamarabb foglalja írásba s azután terjessze fel, hogy a korona a dologban véglegesen dönthessen. Erre a kormány az október hónap első napjaiban tartott minisztertanácsban tárgyalás alá vette a két katolikus főpap memorandumát. A tárgyalás azzal végződött, hogy a két memorandumot a minisztertanács kiadta Szilágyi Dezső igazságügyminiszternek azzal, hogy a saját, illetőleg a kormány álláspontját egy, a koronához terjesztendő memorandumban fejtse ki. Hogy Szilágyi Dezső igazságügyminiszter október 6-kától 22-ig mivel volt elfoglalva, azt mi természetesen nem tudhatjuk, de azt egész pozitív tudjuk, — ha kell, van rá koronatanúnk, — hogy az igazságügyminiszter a minisztertanácstól rábízott sürgős ügyben semmit sem tett.