Budapesti Hírlap, 1894. február (14. évfolyam, 32-59. szám)

1894-02-01 / 32. szám

k nem igen kecsegtetnek: való­szerűnek látszik, hogy itt utolsó stációjához ér­het a kormány javaslata és vele a kor­mány. Mert mily erőt adhat a kor­mánynak a hadügyminiszterrel és a bánnal való alkudozásaiban a bomlás­nak indult szabadelvű párt? Mindenik a szemébe vághatja a miniszternek, hiszen itthon is kérdés, ki tudod-e vinni, mi jogon akarod a közös had­seregbe, mi jogon a Dráván túl vinni ? Valóban, a legkeservesebb hely­zetbe sodorja e meggondolatlanul napi­rendre dobott politika immár nem csak a kormányt és pártját, hanem az or­szágot is. A függetlenségi és 48-as párt. Budapest, jan. 31. Ez a párt súlyosan érzi, hogy a szabad­elvű pártiak a maguk bomlásának bacillusait behurcolják a közjogi ellenzék táborába. Érzi ugyanis a kormány, hogy e párt segítsége nélkül nem lesz meg a többsége a képviselő­­házban. Folyik tehát titkon a háború a sza­badelvűek összetartására és nyíltan a hadjárat a szélsőbaloldal szétrobbantására, hadd tűnjék ki az innen várandó segítő csapatok értéke. A függetlenségi elveket egyre hangoztatják a miniszterek és miniszteriálisok s különösen a Tisza-párti kortesek a szélsőbaloldal táborában. Hivatkoznak a függetlenségi párt felirati ja­vaslataira és választási programjára, melyben a kötelező polgári házasságot követelik. A Nemzet ez okmányokat elnevezte : függetlenségi reverzálisok­nak és szent ígéreteknek. íme, a szabadelvű párti reverzálisoknak pandanja akadt és egy új szent jelenik meg a Tisza Kálmán­­ híressé vált, „szent meggyőződése“ mellett, tudniillik a szent ígéret. Eddig­ elégséges volt az adott szó becsülete. Kétségtelen, hogy a vallásszabadság és a kötelező polgári házasság nem a szabadelvű párt eszméje és programja, hanem a függet­lenségi és 48-as párt régi elve, most ezt for­dítja a kormány ellene, de — beszéli nekünk egy függetlenségi képviselő — dialektikája kárba vész azon a különbségen, a­mi e két szóban foglaltatik: mi és ti, mi, úgymond a függetlenségi párt, elvünket megtartjuk és megvalósítjuk, de nem ti, ígéretünket mi be- :­váltjuk, de nem ti, és magunknak, nem pedig­­ ti nektek. A függetlenségi párt egyébiránt még nem határozott követendő magatartására nézve, de, vezérférfiai sűrűn értekeznek s tagjai hevesen vitatkoznak a követendő eljárásra nézve. És ez eszmecserék nagy mértékben segítik elő e párt helyzete tisztulását, mert felvetődnek oly eszmék, melyek erős hatást gyakorolnak az elmékre. Ezek nemcsak a fentebb említett katonai házassági engedélyek kérdése s a horvát há­zassági jog viszonossága, hogy külföldnek te­kintessék-e Horvátország vagy sem, hanem idevág még három más kérdés: egy a trón­­öröklési rendnek és pragmatika szankciónak általa a bizottságban felvetett kérdése, melyről két cikkben mi is bőven születtünk; ilyen a dispenzációnál a felségjogok tágítása és az igazságügyi miniszter jogkörének kibővítése a családjog terén. Végül ilyen az állami köze­geknek főispáni vagy miniszteri kinevezése a községekben, minthogy ez elébe vág s eldönti ama kérdést, hogy a megyei és községi ad­minisztráció is államosíttassék-e, vagy a vá­lasztási rendszer megtartassák. Ha a függet­lenségi és 48-as párt a kormány javaslatát általánosságban elfogadta, a­nélkül, hogy a minisztériumtól ezekre nézve határozott és kö­telező ígéretet nyert volna, ezzel a saját pro­gramjának más sarkalatos elveit feladja azért, hogy ez egy elvét a kormány megvalósítsa. Ez aggodalmak indíthatták arra a párt közlönyét, a Magyarország­ot, hogy a választá­sok alkalmával kibocsátott szózatból idézi azokat a pontokat, melyek a legerélyesebb oppozíciót sürgetik: „ily helyzetben és ily kor­mánynyal szemben.“ direktor, este két omnibuszszal. "Mutattam neki­­ a legénység desperátus állapotát s kijelentet­tem, hogy nem lépünk fel ... A német dü­höngött, a haját tépte, kijelentette, hogy svind­lerek vagyunk . . . S mikor egy kicsit lecsilla­­j­pult, azt az ajánlatot tette, hogy subich­olassiuk­­ ki a lábunkat, a publikum nem fog észrevenni semmit. Hogy mi kisubickolt f mezitlábbal éne­keljünk! Nem vagyunk mi cigányok! Ekkor a német dühbe jött, felbontotta a szerződést s egy krajcár fizetség nélkül itt hagyott a fa­képnél. Most­­már mi lesz ? Az összes f mezitlábak kérdőjellé alakul­tak : Sír lesz ? Én pedig megköszörültem a tor­komat és kezdem : — Atyámfiai! Nekem nincs arra pénzem, hogy én önöknek tizenhat pár csizmát csinál­tassak. De nekem arra sincs­­pénzem, hogy önöknek hazáig úti költséget adjak. — Akkor itt ülünk ítéletnapig, mint a zsidók a babiloni vizeknél, kiáltott elkeseredet­ten Csahó. — Várjon csak! Azt­.azonban megtehe­tem, hogyha nincs pénzük . . . —­ Nincs! szólt bele karban az egész dalárda. — A fogadósnál, a­ki jól ismeri, jót állok önökért. — Egy — kettő, szólt Csahó a taktust verve. — Köszönet! — ordított karban a da­lárda. — Azonfelül azonnal sü­rgönyileg ,táv­­iratozok Bürgözdre, hogy küldjék az úti költ­séget. — Helyes! szólt Csahó és melegen meg­szorította a kezemet, — tartsunk össze, tekintetes ur, kivált a külföldön. Megtettem, a­mit ígértem. Három nap múlva a bírótól, a­kihez táviratoztam, jött egy óvatos levél Csah­óhoz. A bíró azon gyanújá­nak adott kifejezést, hogy Ausztriabécs város­­sában valamelyes csalás készül az Csahó kán­tor uram betsületes nevében. Figyelmezteti Csah­ót azon himpellérre, s lelkére köti, hogy jövendőre is vigyázzon. Ekkor Csahó nevében erélyes hangon sürgöny­öz­tem, emlegetve Bík­gözdnek eddig a külföld előtt mocsoktalan hírnevét, s erre a jegyző táviratilag megküldte a pénzt. Omnibuszra rakva, de mezítláb szállítot­tam ki őket a vasútra. Csupán Csahó vett egy eugol cipellőt magának. — Tetszik tudni — mondá — hogy legalább tudják az emberek, melyikünk a karmester. Meg aztán nem is vagyok úgy szokva, mint a le­gények. . . . Ez volt a bürgözdi dalárda bécsi utazása. Sipulusz. BUDAPESTI HÍRLAP, (32. sz.) 1894. február 1 Budapest, jan. 31. A hadügyminiszter Budapesten. A közös hadügyminiszter budapesti tartózkodá­sáról félhivatalosan azt jelentik, hogy Krieg­­h­ammer közös hadügyminiszter, ki két­ napra Budapestre érkezett, azért időzött, itt, hogy ő felségének jelentést tegyen s a miniszterelnökkel és a belügyminiszterrel a kaszárnyák át­vétele tárgyában értekezzék, még hétfőn délután visszautazott Bécsbe. Az a hír, hogy a hadügyminiszter az igazságügyminiszterrel folytatott tanácskozásokat a házassági jogról szóló törvényjavaslat egyes intézkedései­ tár­gyában, a k­őnyomatos biztosítása szerint tel­jesen alaptalan. Az igazságügyminiszternek al­kalma nem volt a hadügyminiszterrel ezúttal­­ értekezni. A főrendiház igazoló bizottsága február 1­4-én, vasárnap délelőtt 11 órakor ülést tart. Szápáry Gyula gróf a pártonki­vüliek között. A kormánypárt köreiben ma egész nap az a fölfogás volt az uralkodó, hogy Szápáry Gyula gróf nem fog elmenni a Va­­dó Eszenf-szállóban tanyázó pártonkívüliek közé. Szápáry Gyula gróf azonban maga cáfolta meg a hírt, a­mennyiben este 749-kor megjelent a 28 kilépett képviselő bérelte ideiglenes helyi­ségben, a fekete frakkos volt miniszterelnököt és leendő pártvezért nagy éljenzéssel fogadták, de semmi egyéb hivatalos köszöntéssel nem. Egész másfélórai ottidőzése beszélgetéssel telt el, a­melynek azonban megvolt a maga nagy politikai jelentősége: az, hogy Szapáry Gyula gróf nem hivatalosan ugyan, de mégis átvette a pártonkivüliek pártjának vezérségét. Érdekes volt Szápárynak az a beszéd közben tett kije­lentése, hogy a kormánypárt ezidei többségét ő is csak a függetlenségi pártban látja. A kor­mánypárt, mint kormánypárt, ma már kisebb­ségben van. Az uj klub teljes számban egybe­­gyűlt képviselőit rendkívül föllelkesítette Sza­páry Gyula gróf megjelenése, még inkább megszilárdította abban az ellenzéki törekvések­ben, melyekkel a kormány ellen indítandó harcot meg fogják kezdeni. Sőt — a­mint az uj klubban ma beszéltek — azzal a szándé­kukkal is fölhagynak, hogy, mint a kormány­pártból most kilépettek, egyelőre csak szelí­den, csak az egyházpolitikai kérdésekben lesz­nek ellenzéke a kormánynak. A temesvári, fiumei és losonci agitáció megérlelte bennük a hevesebb és intenzívebb oppozíció tervét. Szapáry Gyula gr. háromnegyed 10 óra tájt hagyta el nagy éljenzés közepette a klub­­helyiséget. A polgári házasság­ a bizottságban. A képviselőház igazságügyi bizottsága pénteken d. e. fél 11 órakor illést tart, melynek tárgya a házasság­­jogi törvényjavaslatnak függőben maradt némely rendelkezése lesz. Tisza Kálmán és Apponyi. Mai cikkünkben jeleztük, hogy Tisza Kálmán, gárdájának veszendő parlamenti helyzetén javítandó, koalíciós ajánlattal közeledett Apponyi Albert grófhoz. Ez értesülés alaposságát ma más forrásaink is megerősítik. Csak a Nemzet esti lapja hivatkozik „illetékes oldalra“, hogy hírünket megcáfolja. Ha Tiszát kell érteni „illetékes oldalnak“, akkor őszintén csodáljuk, hogy a Nemzet ezúttal nincs jobban informálva. — A kongria rendezése. Az országos kon­­grua-bizottság hetes albizottsága tegnap este Ta­­massa József dr. egri érsek elnöklete alatt ülést tartott. A tanácskozás ezúttal sem bocsátkozott a plébánia-jövedelmek összeírásának részleteibe s csu­pán két általános elv kimondására szorítkozott. t­amassa József érsek indítványára kimondotta ugyanis a bizottság: 1. hogy a plébánia­jövedelmek az egész országban s nem részlegesen írassanak össze . 2. hogy a jövedelmek összeírását önvallomás útján fogják eszközölni. A bizottság az érsek laká­sán most naponkint ülést tart, mindaddig, míg az összeírás módozatainak összes részleteire nézve megállapodásra jut. / ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Már Tisza Kálmán is megsokalta azt, hogy a mezőgazdasági vitában az ellenzék ve­zessen, ma tehát egész táborkarával bevonult a folyosóról az ülésterembe. De segítsége nem használt. A jobboldalt k­ét ízben is leszavazta az ellenzék a mai ülésen. A jobboldal ugyanis az első leszavazás után nem jól érezte magát kisebbségének tudatában s ennek kifejezést is adott, úgy, hogy az elnök az összes csengettyű­ket megszólaltatta s a folyosón üldögélök vi­táját a futárok hivó szava zavarta meg. Az ellenpróba után az elnök először a baloldalt számlálta meg, hogy ezalatt az összes szabad­elvű pártiak összegyűlhessenek. Mind hiába: a többség a baloldalon volt így is és Tisza Kál­mán fejcsóválva vonult ki. Az ellenzék pedig éljenezve ujongott a diadalokon, a­melyek ha egyebet nem is, de az ellenzéki pártok kitartó munkásságát bizonyították szemben a­ kormány­

Next