Budapesti Hírlap, 1894. február (14. évfolyam, 32-59. szám)
1894-02-28 / 59. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) 1894. február 28. leírni, hogy aktív politikát folytasson s a kormány átvételére törekedjék. Ma is csak ott vagyunk, ahol voltunk, de sokkal rosszabbul még, mint azelőtt. Azelőtt legalább a szabadelvű párt volt kormányképes, már akármilyen rossz volt, mert húsz esztendős párturalom mindenütt demoralizálólag hatna s nálunk különösen a többség egészen megkorhadt, számerejénél fogva azonban formailag legalább a minisztériumnak alkotmányos támaszul szolgált. Ez is megdőlt, mert túlélte magát s már régebben a szabadelvű minisztériumok és a többség nem képesek a maguk erejéből megélni. Mit tesznek tehát? Hol az egyik, hol a másik ellenzékhez fordulnak segítségért és vesznek kölcsönbe elveket és szavazatokat. De ez a tengődés alkotásokra nem képes s így például a közigazgatás reformját sem bírta keresztülvinni Szapáry. A jelen pártállások föntartásával mi több a pártok ziláltsága és a szenvedélyek elvadulása mellett semminő reformok sem vihetők keresztül sikeresen. Az egyházi kérdések sorsa bizonytalan, a választási reform nem lesz eszközölhető alkotmányosságunk gyógyítására, sem az államot szervezni nem fogjuk, hogy jó közigazgatásunk legyen, nem fogunk tudni elbánni a nemzetiségekkel, a nagy gazdasági és pénzügyi feladatokat, melyek előttünk állnak, hazánk érdekeinek megfelelően el nem intézhetjük, szóval, semmiféle nagy munkát parlamentünk nem teljesíthet. " Ide jutottunk okoskodásunkban s nincs több mondanivalónk, mint hogy tanácsot nem tudunk. Ha adnánk, sem követné senki pártelfogultságból, mert nincs, aki merné a pártközi viszonyokat összerombolni. Mióta viszálykodnak a szélsőbalon a legösszeférhetetlenebb elemek, mégis mind együtt maradnak, hol kilépnek, hol belépnek, hol ezt az alelnököt buktatják, vagy választják meg, egyszer nekirontanak a kormánynak, másszor megmentik ész- és rendszer nélkül össze-vissza. Ugyanezt tapasztaljuk a kormánypártban, hol a Tiszaisták és elleneseik évek óta házalkodnak, minisztereket és államtitkárokat csinálnak és buktatnak, politikát és taktikát cserélnek, kilépnek, vissza is térnek, ki is dobatnak és vissza is hivatnak. De nincs eszméjük, erejük és nincsenek férfiak, kik elszántan véget vetnének ennek az országrontó politizálásnak, így vált a magyar alkotmányos,ság a szabad népképviselet rendszeréből a cselszövények színjátékává. És az is fog maradni, míg a jelen pártok romba nem dőlnek. zolta a puszta együgyű alakjait, nyugalmas, egyszerű, boldog életét. De nem elégedvén meg ezzel, két részre osztotta ötletét s megírta újra: az egyikben az arisztokrácia gondtalanságának és fényűzésének nyomorát, a másikban a szegénységnek, az abszolút egyszerűségnek fényét és poézisét. Túlzott mind a kettőben, — mert alakjait a maga szubjektív, hogy ne mondjam lírikus gondolatai szerint formáita, amelyek a kor irányát követik és azt a vágyat jelzik, visszatérni az egyszerű formákhoz, egyszerű emberek boldog nyugalmához, életkedvéhez, lelki energiájához. A ciklusnak egy harmadik részét is ígéri Justh: várjon mit fog megírni benne? Kedves, ne nézz az égre ! Szemed oly bűvösen ragyog, Megirígylik szemed sugarát Ott fenn a csillagok ! Ott fenn a csillagok ! Oh, ha megértenéd te, Mit nem szabad elmondanom ? Elmondja szívem dobogása, S a dal az ajkamon, A dal az ajkamon. Ha így szólhatnék hozzád: Add, édes, hófehér kezed, Elviszlek messze, messze, Most távol tőle, búsan, egyedül, Szived remeg, jól sejtve érzi már, Hogy, ah, az emlék gyorsan elrepül, Mint a madár ! A fájdalom, a kétség megragad, S egy gondolat mélyen szivedbe vág: Hogy a szerelem olyan hervatag, mint a virág ! Az ember érzi, hogy ebben benne van az eredetinek minden szépsége és finomsága, hogy itt poétikus lélek fogta fel az idegen hangot és plántálta át ritka szerencsével a saját lantjára.A Szalay Fruzinától egy kötet vers jelent meg Singer és Wolfner könyvkereskedésében. Kedves, bájos dalok vannak benne : csupa muzsika, csupa dallam. Édes hangok, melyeknél szinte mellékes az értelem. Hangok, melyek meghalnak, mámorba ringatnak, elragadnak, azt sem tudod, miért, csak átadod magad az édes hatásnak. Nincs az az értelem, mely oly beszédesen szólna szivedhez, mint a dal. Ki nem érti a dal szavát ? És Szalay Fruzinának oly lágy akkordjai vannak s oly harmonikus hangjai. Ide jegyzünk mutatóul egy bájos dalát a Madame Beale című pályanyertes elbeszéléséből: A hold az Adriára Fénylő, ezüst fátyolt vetett, * Jöjj, suhanjunk át gondolámmal, A kéklö víz felett, A kéklö víz felett. I A kék víz felett! A kék víz felett! Ugye, hogy ez nagyon szép, Mignon dalára emlékeztető. S ilyen van több is a kötetben. Fordításai is nagyon szépek, némelyik ragyogó szép. Dalt magyarra aligha fordított még valaki szebben, mint ez a bájos szavú asszony. Hadd idézzek egyet fordításaiból is. íme Coppéenek egy dala : Jusson eszedbe, soha ne feledd, Mily édes volt a nap, mily szép a nyár, Midőn keze kezedben reszketett, Mint egy madár! Szived mély boldogsággal telve volt, Tudtad, az ég sugárid hinti rád, Midőn feje szelíden rád hajolt, Mint egy virág! Fehér dalok a címe Gzóbel Minka új verskötetének. (Singer és Wolfner kiadása.) Rendkívül érdekes könyv ez. A kor szellemének tüköre, megvilágítva egy poétikus lélek fényétől. Végtelen finomra feszült idegeknek az érzékenysége, egy megnyugvást kereső gondolkozó elmének hánykódása és tompa, lemondó fatalizmusa szól belőle. Oly fatalizmus, mely miszticizmusba vész és csodás szimbólumokon táplálkozik. Czóbel Minka fantáziájának kicsiny ez a világ, szűkek a térnek és időnek, emberi életnek és kimúlásnak korlátai, ő ezeken felül emelkedik s a mérhetetlent kutatja. Már ő nem tud semmit, csak hisz, csak vélekedik : azt hiszi, hogy boldog, pedig talán boldogtalan; azt hiszi, hogy él, pedig talán meg van halva. Sejtelmei viszik, vágyai ragadják. Csudás alakzatokat lát a levegőben, a fény okozta rétegekben, a fehérségben. Haj- Budapest, febr. 27. Szilágyi Pozsonyban. Pozsonyból telegrafálja tudósítónk, hogy Szilágyi Dezső mindjárt a polgári házasság letárgyalása után Pozsonyba megy, hogy ott nagyszabású beszámolóját megtartsa. A mozgósítást Debrecenből telegrafálja tudósítónk : A helybeli 39. gyalogezred a temesvári hadtestparancsnokságtól mozgósítási parancsot kapott. A hadtestparancsnokság távirati értesítése, illetőleg készenlét-parancsa nyomán a 39. gyalogezred útra készen áll. Ezekkel a hírekkel szemben, amelyekhez mindennap újak csatlakoznak, a félhivatalos Bud. Corr. a következő cáfolatot adta ki: Szemben azokkal a hírekkel, amelyeket újabban ismételve különös szívóssággal terjesztenek állítólagos csapatmozdulatokról vagy a hadseregegyes részeinek mozgósításáról, úgy budapesti, mint bécsi legilletékesebb helyről fel vagyunk hatalmazva annak ismételt kijelentésére, hogy az egész monarkiában sehol, tehát a magyar-szerb határon sem fordultak elő bárminemű csapatmozdulatok, katonai előkészületek vagy tartalékosok behívása. Ilyen intézkedésekre a legcsekélyebb ok sem forog fenn. A kongrua-albizottság ma délután Lamassa József egri érsek elnöklete alatt ülést tartott, melyben Timon Ákos dr. előadó bemutatta az albizottság által megállapított utasítási tervezetet, valamint az általa készített előadói jelentést és összeírási mintát. A tanácskozásban részt vettek: Gajzágó Salamon, Horánszky Sándor, Fenyvessy Ferenc és Rudnyánszky József báró. A kiváló alapossággal és szakértelemmel szerkesztett előaadói jelentést az albizottság minden lényeges változtatás nélkül elfogadta és annak kinyomatását elhatározta. Ezután az albizottság a magasabb egyházi javadalmak összeírási módozatainak megbeszélésére tért át, az előadó szóbeli jelentése alapján. Megállapította, hogy az összeírás három különböző minta szerint eszközlendő, egyik, a mely az érsekségek és püspökségek, a másik, a mely a javadalmas apátságok és prépostságok és a harmadik, a mely a székes- és társas káptalanok jövedelmének összeírására vonatkozik. Az összeírási minták elkészítését és az irányelvek megállapítását Timon Ákos dr. előadóra bízták, ki ezen munkálatokat legközelebb fogja az albizottságnak bemutatni. Az utasítási tervezet és az összeírási minta végleges megállapítása céljából az albizottság csütörtökön újból ülést fog tartani. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 27. Komjáthy Béla pisztolyai híresek voltak arról, hogy hátrafelé lőnek. Eddig azonban — legalább a t. Ház vitáiban — ő maga nem használta azokat. Az ő golyói egyenesen süvítettek és többnyire találtak. Ma azonban elhozta hirhedt mordályait a házba s azokkal lövöldözött. Valahányszor pukkant, mellette, mögötte szétrebbent a párt: „Már megint közénk lőtt!“ Ő volt ma a vitában az első szónok — leszámítva Darányi ártatlan és tárgytalan mosakodását— s a maga szokott módján gúnyolódott a javaslat függetlenségi ellenzőivel, olykor szellemesen, olykor gorombán . Azokat, kik csupa ellenzékiségből megtámadják a kötelező polgári házasságot, ahhoz a gyermekhez hasonlította, akinek az apja nem akart keztyüt venni. A fiú nagy dacosan kiment a hidegre. — Gyere be fiacskám! — mondja az apja. — Nem megyek ! V ügy kell apámnak ! Hadd fázzam ! Miért nem vett keztyűt ? Azt az elvet állította föl, hogy aki nem fogadja el a javaslatot, annak nincs helye a függetlenségi pártban. S ennek érdekében nemfelmért sem pártérdeket, sem személyeket. Elvek iránt való hűtlenséggel vádolt mindenkit, aki a javaslatot megtámadja. Neki ment Polónyinak és nagy ravaszul Ugrón Gábort fogta meg, hogy avval üsse. Az Ugrón Gábor régebbi (nem egészen ide vágó) nyilatkozatait ráolvasta Polónyira s maliciával megjegyezte : — Ebből is láthatja Polónyi képviselő