Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)
1894-03-01 / 60. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) 1894. március 1. » . prémokbá és a parókiákba? És mi volna egyszerűbb és biztosabb, ittt,mint ha az álladalom számitásba belevonná a papot és őt tenné elsősorban manla.táinia'sávi az anyakönyvítésében és a házasságkörés.beja? Nem ő, nem az" állam"szabná-e meg törvényben ekkor a hiteles anyakönyvek nyelvét? Nem az álladalom szabná-e meg funkcionáriusai kvalifikációját? Képzelhető vola-e ez esetben olyan képtelenség, hogy az állami anyakönyvet vezető pap ne tudja az állam nyelvét (ma püspökök is vannak, akik nem tudnak magyarul); képzelhető volna-e az a képtelenség, hogy az államilag kijelölt anyakönyvvezető a nemzet ellen izgasson ? És nem inkább a szolidárisság érzete kapna-e lábra még a nemzetiségi papság körében is az álladalommal, amelynek beneficiáriusai lennének és melynek bizonyos mértékig fegyelmi fenhatósága alá tartoznának. Jótékony kapcsot keresni a nép erkölcsi vezetőivel és rájuk való jogosult befolyást: ez a biztosabb út, azt hiszem, a, kívánatossikerhez, nempedig az ellenkező. Már a velük való nemtörődés is veszedelmes, s hát még a megkárosításuk ? A mi viszonyaink nem olyan egyszerűek, mint más országokéi. Mi a nemzeti alakulásnak még kezdetlegesebb stádiumán vagyunk, mint más nemzetek. A kötelező polgári házasság persze hogy a legegyszerűbb (kivált ha a föltételei is megvannak), de a politikában nem az a döntő, hogy mi a legegyszerűbb, hanem mi felel meg a viszonyoknak legjobban. Mivel éri el legalkalmasabban célját az álladalom. Hiszen, ha a politikában az volna a döntő, hogy mi a legliberálisabb, akkor egyebet se kellenne tennünk, mint recipiálnunk mindazt, amit liberális országok törvénybe tettek, mint ahogy most recipiáljuk a kötelező polgári házasságról készült poroszországi javaslatot. Természetesen a dolgok fejlődésének mai stádiumában az ily okoskodását a művész , a kunság legszebb férfialakjaira emlékeztet. Sugár és izmos, edzett és előkelő, büszke és nyugodt, mélyre látó és kegyelmes. Mozdulata és tekintete valójának uralkodó vonásaiul az erőt és nyugalmat fejezi ki, ezt a két tulajdonságot, a mely a méltóságban egyesülve mind máig eszménye a magyarnak. Erejével országot alapit, kegyelmével nemzetet teremt, bölcseségével uralkodik s utódról-utódra örökitvén, biztositja a nemzeti élet ezredévét. A hódolók meghajolnak szláv szokás szerint és szláv tisztességtudással, de nem megfélemlítve, megalázva, összetörtén, a diadalmas gőg által térdre parancsolva, mint Matejkó muszkái Báthori István előtt. Szónokuk felemelt fővel, mintegy köszöntve a hatalmas jövevényeket, szinte elragadtatással beszél. Szívesen kínálja a birtokbaadás egyszerű jelvényeit s úgy látszik, van bátorsága és szabadsága elmondani azt is, hogy mit kivan értük. Íme, ilyen módon fejezi ki a kép, a monda egyszerűségében, de a fölfogás mélységével, azt a nagy történeti igazságot, hogy a honfoglalás nemcsak Árpád seregének alapított hazát, hanem e föld egész népének és mindazoknak, akik utóbb a föld népeivé lettek. Árpádot főemberei környezik, legközelebb hozzá, megint egy hagyomány fölhasználásával, heten, a véreresztő hét vezér alakja. Mind lovon ül; az ázsiai puszták harcra született, harcban keményült fiai; test-típusukra inkább török jelleműek. Árpád közvetetten környezete mozdulatlan nyugalommal üli meg soknak már csak akadémiai értékük vann. Mi nem is éppen a vitatkozó pártok számáig írjuk meg aggodalmainkat, hanem a nagy közönség számára, amely e harcnak se dicsőségében, se izgalmaiban nem részesül, hanem annál biztosabban kiveszi részét az alkotandó új törvények minden következményeiből. Ami kár és kellemetlenség lesz, nem a mai vita babérszedő szónokai, hanem az exponált vidékek lakói és a haza fogja elszenvedni, az egészen bizonyos. Budapest, febr. 28. Új miniszteri tanácsos. Beksics Gusztáv országgyűlési képviselőnek miniszteri tanácsossá való kinevezése a miniszterelnökséghez, mint bennünket értesitenek, már megtörtént is szombaton fog megjelenni a hivatalos lapban. Beksics a képviselőház mostani házassági vitájában már fel volt írva szólásra s holnap került volna rá a sor ; nem tartotta azonban ildomosnak a felszólalást most, hogy kinevezését a király immár aláírta s ennélfogva törölte magát a szólásra előjegyzettek lisztájából. Sepsi- Szent-Györgyön Beksics választó kerületében már megindultak a választási mozgalmak. A kormánypárt jelöltjeként Légrádi Károlyt emlegetik. Mint nekünk írják, megyeri Krausz Lajos is szerencsét akar próbálni trepsi-t Szent-Györgyön. A községek rendezése. A félhivatalos Bud. Kon., melyről már ismételten kiderült, hogy illetékes felhatalmazás nélkül cáfolja a lapok közleményeit, ma „illetékes helyről nyert felhatalmazással, lecáfolja a községi közigazgatás reformjáról írt közleményünket. E cáfolat ellenében is határozottan fentartjuk értesülésünket. A főrendiház közjogi és törvénykezésügyi és közgazdasági és közlekedési bizottsága, március 1-én csütörtökön délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend: „a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről“ szóló törvényjavaslat tárgyalása. Igazságügyi kinevezések. A király az igazságügyi miniszter előterjesztése folytán Mayrhofer Ferenc győri kir. törvényszéki albirót és Vlassics Sándor székesfehérvári ügyészségi alügyészt a székesfehérvári törvényszékhez birákká ; Meszlényi Antal dr. erdődi kir. járásbirósági albirót a gyulai és Magyar János dr. nagybecskereki kir. törvényszéki jegyzőt az újvidéki kir. ügyészséghez alügyészekké ; végül Kletsár Lajos pécsi kir. törvényszéki jegyzőt a dárdai kir. járásbírósághoz, Szabó Imre zombori kir. törvényszéki aljegyzőt a lovát, a legszélsőjobb csoport fölhevült és közlékeny mozgalmasságban. Látjuk a honfoglalás mondáinak két legkedvesebb, legnépszerűbb alakját, emitt Lehelt a kürttel, amott Botondot a csatabárddal. Ebben a két alakban, a nemzeti történetből és képzeletből, két örök magyart állított a mester Árpád mellé : Lehelben egy csodálatosan szép és tág mozdulattal s egy negyedben mutatott nemes arcéllel a szilaj, lobbanékony, rakoncátlan erő képét; Botondban az ura mellett élő hajó, marcona és lebirhatatlan, de nyugodt és öntudatos erőét. Íme minden nemzeti tragédiáinknak és minden nemzeti eposzainknak hősei. Nézzük meg jól őket: nem Petur bánnak és Bercsényinek őse-e ez a Lehel, nem Bátor Oposé és Toldi Miklósé-e ez a Botond ? Fejedelmük, Árpád, kinek bölcsesége intézte a csatákat, immár ugyanazzal a bölcseséggel intézi a békéltetést és alapítja meg vele az országot. Fenséges képe nem egész sorát idézi-e föl lelkünkben fajunk ama fejedelmi, minden vonásaikban magyar alakjainak, kik győzni épp úgy tudtak, mint győzelmük sikerét bölcs mérséklettel biztosítani: a Hunyadiaknak, Rákóczyaknak, Bethleneknek ? A művész nem hízeleg a magyarságnak, hanem kifejezi a maga egész mély magyarságát. Amit csak a monda szálai s a történet és régiség-tudomány adatai emelőt és festőileg értékesíthetőt nyújtanak neki, mindazt felhasználja és kiemeli nem csupán szemünk gyönyörködtetésére, hanem nemzeti érzésünk táplálására és erősítésére. Ha kissé elmélyedünk alkotásába s összehasonlításokat teszünk a hódítók zombori és Küscsséry Zoltán dr. sátoraljaújhelyi kir. törvényszéki aljegyzőt a szegedi kir. törvényszékhez albirákká nevezte ki. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 28. Ma— a kilencedik napon — csöndes ülése volt a háznak. Elsőnek Kovács József szólt a vitában a szélsőbaloldalról s kijelentette, hogy Kossuth példáját követi, aki nem állt Koszut kihonosíttatásáért, hanem saját sérelmét alárendelte a haladás követelésének. Szentiványi Árpád, a nemzeti párt egyik előkelő állású protestáns tagja nagy figyelemmel hallgatott tartalmas beszédet mondott a javaslat ellen. Régi liberális ember, a felvidéki protestánsok egyik oszloposa s így, ha neki aggodalmai vannak, az bizonyára komoly mérlegelésre való. Aggodalmai a legnemesebb forrásból fakadnak: egyrészt fél a fölidézett felekezeti türelmetlenségtől és nemcsak a katolikus oldalról jövőtől, másrészt nyomja szívét a szegényen javadalmazott protestáns lelkészek sorsa, kiket jövedelmük negyedétől megfosztanak. A törvényjavaslatban semmi megnyugtatót nem talál, ellenben azt látja, hogy az 1868-iki 58. törvénycikkely módosításával törvénybe iktatják a reverzálisokat, ami retrográd lépés. Azt elismeri, hogy a négy esztendő posványából legkönnyebben a kötelező polgári házassággal lehet kimenekülni, de nem olyan javaslattal, mint a szőnyegen forgó. Apponyi határozati javaslatához csatlakozott. Az ellenzéken a beszéd, nagy hatást aratott. Harmadikul Pulányi Géza személyes kérdésben szólalt föl, hogy megfeleljen Komjáth úrnak. Ezt politikusan és elegánsan végezte. Röviden kijelentette, hogy nem találja bele magát abba a helyzetbe, hogy saját pártja embereivel polemizáljon s pártját úgy véli legjobban szolgálni, ha ez esetben Komjáthy Bélával nem polemizál. A válasznak ezt a formáját nagy tetszéssel fogadták a szélsőbalon és elsőnek Justh Gyula gratulált Kossá Butányinak, a mi feltűnést keltett. Visonttt Soma hosszabb beszédet mondott a javaslat mellett, melyben reflektált Pongrácz gróf tegnapi antiszemita izó beszédére is. Kijátszotta azt az élcet, melyet a zsidó Meyerbeer által ii Hnyonották cimű operáról csináltak. Mikor a katolikusok és protestánsok viszálykodnak, a zsidók csinálják hozzá a muzsikát; de — úgymond a szónok — mikor ő ezt a felfogást perhorreszkálja, az sem áll a közjogrend érdekében, hogy a zsidók hátán üssék hozzá a taktust. A beszéd, mely hoszszas polémiákban áradt szét Polónyival, Apponyival, Szapáryval és egyes lapokkal, nagyon tetszett és hódolók között: bizonyára rájutunk, hogy itt nem csupán a sokaságnak, az anyagi erőnek, nem is csak a természetes okosságnak győzelméről és sikeréről van szó. A történeti és nyelvészeti kutatások útmutatása mellett felcsillan a művelődés jogának gondolata. Ezek a honfoglalók nem vad és barbár sereg, mely bőrökbe öltözik és vérre vagy kincsre szomjazik. Különösen a magyar főemberek, a lelki élet kifejezésével, fellépésük öntudatosságával és biztosságával, ruházatuknak, fegyvereiknek, szerszámaiknak díszével és alkalmasságával valamely, bár egészen másnemű, de fejlettebb mivelődési fokon állanak, mint azok, akik hódolni megjelennek előttük. Különösen Árpád az, aki öltözetének és egész felszerelésének perzsa típusával és díszével ennek a kultúrának fényében jelenik meg. A fejlődés e magasabb" fokának, mely őseinknek főleg hadi fölszerelésében és szervezetében s országalkotó és rendező képességében fejeződik ki legszembetűnőbb módon, nyomait látjuk itt megjelenésük külsőségeiben is. A hadi életnek azt a titkát is, melynek honfoglaló őseink s még utódaik is a vezérek korában bámulatos sikereiket köszönték, ezt a titkot épp oly egyszerű módon érteti meg a kép, mint tartalmának minden elemét. A lovasságnak könnyű mozgását, gyorsaságát és ügyességét. A háttér ujongó lovasai, amint idevágtatnak a végső diadal szenvedélyes mámorában, a kengyelvason fölágaskodva, nyergükben előrehajolva, kantárszárukat el-eldobva s csak térdükkel szorítva a paripát, két kezük-