Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)
1894-03-30 / 88. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (88- sz.) 1894. március 30. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, márc. 29. — (Az uj Dunahidak) építéséhez szükséges közterület átengedését a belügyminiszter jóváhagyta; azt azonban, hogy a vámháztéri és eskütéri hajóállomások a kalap-utca irányában egyesittessenek, nem tartja megengedhetőnek s fölhivja a főváros közönségét, hogy ezt az ügyet vegye újból bizottsági tárgyalás alá s lehetőleg úgy intézze el, hogy a vámház előtti hajóállomás a mai helyén maradjon, az eskütért pedig följebb tolassák. Az ingyenes dunafürdő a mostani helyén maradhat szeptemberig. — Az Eskü téri híd környékének szabályozása dolgában a 31agy. 3 Mérnök - és Építész-Egyesület által hirdetett pályázatra az e hó 27-én lejárt határidőre 23 pályázótól 29 terv érkezett be.__________________ IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, márc. 29. * (Három napi szünet a népszínházban.) A népszínház holnap, pénteken, továbbá szombaton és vasárnap az általános gyász miatt zárva lesz. * (A Nemzeti színház nyugdíjintézete) ma délelőtt tartotta meg rendes közgyűlését, Fenyvessy Ferenc,elnöklete alatt. Császár Imre bemutatta a kormányzó-választmány jelentését, mely szerint az intézet vagyona, mely az elmúlt esztendőben 25.055 frttal gazdagodott, ma 296.639 frtra rúg. Az intézetnek ma 64 nyugdíjazott tagja van, akik 39.584 frt nyugdíjat élveznek. A nyugdíjazottak közül csak 7 a Nemzeti színház tagja, a többi az operáé. Nyugdíjra jogosult tagja 192 van az intézetnek, ezek közül 107 operai tag. Ezután Bercsényi Béla előadta az igazgatóság indítványát, a Paulay-árvák segélyezése tárgyában. A szépen megokolt indítvány oda szól, hogy a néhai igazgató érdemeire való tekintettel, emeljék fel az árvák 150 frtnyi szabályszerű nevelési járulékát 750 írtra. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. A választmányban megüresedett helyekre megválasztották Szigeti Imrét, Bercsényi Bélát, Somló Sándort és Pálfy Györgyöt. S: (Emléket Jósika Miklósnak !) A magyar regényírás atyjának szobrára újabban a következő adományok folytak be a bizottság pénztárába : Zichy Nepomuk János gr. 100 frt, Bródy Zsigmond 50 frt, Fejérváry Miklós (Davenport, Amerika) 50 frt, Vaszary Kolosogprimás 15 frt, Justh Zsigmond 10 frt, Pécsy József tolnai prépost 10 frt, Thallóczy Lajos (Bécs) 5 frt, Szentmariay Dezsőné 5 frt, Szentmariay Dezső 5 frt, Barkassy Géza 5 frt, Jeney Lajos 5 frt, Lévay József dr. 5 frt, Somsich Lőrinc 5 frt, Balassagyarmati takarék- és hitelintézet 3 frt, Bárándy István 3 frt, Bátory Károly 2 Regény-Csarnok. an t I&• 15 Angolból fordította A M I C A. Hubert tudta, hogy Enid egy kis csalódást érzett, látva, hogy nem foglalkozik vele, de most az volt a szándéka, hogy a leányka ő reá csak úgy tekintsen, mint egy véletlen ismerősre, ki bókokat mondott neki, melyeket nem szabad komolyan venni. — Enid nagyon jó színben van ma este — jegyeit* meg Flóra, kedves hangon. — Csinos kis portéka, ha jól érzi magát. — Gyengélkedik néha ? — kérdó Hubert. — Igen, ideges rohamai szoktak lenni, kilenc éves kora óta ez a baj időközönként megtámadja. — Éppen atyja halála óta, — gondolta magában Hubert. — Eleinte — folytatá Flóra — azt hitték, hogy epileptikus baj, de az orvosok azt állítják, hogy idegbaj, mely meg fog szűnni, ha Enid idősebb és erősebb lesz. Hubert nem kérdezősködött tovább. Ez a tárgy kellemetlen volt reá nézve: Enid egészségi állapota is a szülei sorsára és testvérének a családra gyakorolt végzetes befolyására emlékeztette. Mindig bántotta őt, hogy nem volt képes megakadályozni Flóra férjhezmenetelét, ámbár menthette magát azzal, hogy Flóra oly ügyesen titkolta a dolgot, hogy a tábornok barátai csak akkor tudták meg, midőn már nem lehetett beleavatkozni. Az a nyugodtság, melylyel Flóra furfangosan elért állását betöltötte és főképp az a leereszkedő, pártfogó hang, melylyel Enidről beszélt, annyira bántotta Hűbérnét, hogy alig tudta kiáltani. A következő nap visszatért Londonba, de megígérte, hogy nemsokára ismét eljön Beechfieldbe. Észrevette, hogy Enid nagyon halvány volt és levertnek látszott, midőn tőle elbúcsúzott, ő sietve vált el, nem mert a leánykának arcába nézni. Attól telt, hogy könyet láthat Enid szemében. Londonban mindjárt el kellett mennie új színdarabja próbájára, melyet egy kisebb színházban rövid idő múlva szándékoztak előadni. Egyébként is sok dolga akadt. Egy jótékonycélú matinén vett részt, melynek csak este hat órakor lett vége. Azután azzal mulatta magát, hogy a színpadra ment, a színészekkel, színésznőkkel és kritikusokkal beszélgetett. Csaknem hat óra volt már, midőn a színházból kilépett az utcára. A nap alkonyatra hajlott. A lámpák meg voltak gyújtva s köd ereszkedett alá, melyen keresztül a lámpa fénye sárgás színben látszott. Hubert megállt a kövezet szélén, felhúzta a keztyüit és bérkocsi után nézett. Ekkor egy női hang vonta magára figyelmét. — Lepel úr, szabad kérnem ? Hubert megfordult és némi habozás után fölismerte a hölgyet. Egy fiatal színésznő volt, kit régóta ismert. Egy kis szerepet játszott abban a darabban, melyet éppen most látott. Homályosan emlékezett, hogy a nevét is hallotta : a színlapon West Cyntia néven szerepelt. TIZENHARMADIK FEJEZET. Hubert udvariasan emelte meg kalapját. — Jó estét, West kisasszony, — monda. — Szolgálhatok kegyednek valamivel? — Igen — válaszolt a leány gyorsan és frt, Gálásy Lajos 2 frt, Kienle József tolnai segédlelkész 2 frt, Karsai Albert 2 frt, Lipovniczky István 1 frt 50 kr, Németh Ella 1 frt, Szunyogh Tivadar 1 frt, Herkó Páter 1 frt, Turnovszky Gyula 1 frt, B. P. Zs. 1 frt, Balásy Antal 1 frt, Budinszky Ernő 1 frt, Rózsa Géza 1 frt, Herczeg Adolf 1 frt, Lázár Lajos 1 frt, Csermák Gyula 1 frt, Finta József 50 kr, Édes Mátyás 50 kr, Grün E. Salamon 50 kr, Riesa Arnold 50 kr, Wertheimer Dávid 50 kr, Ausch Antal 50 kr, Két koldus 50 kr, Szupp József 50 kr, Eöry Károly 70 kr, Pálmaffy István 20 kr, összesen 301 frt 10 kr, ami a legutóbb kimutatott 266 frt 50 krral 567 frt 60 scrt tesz. A szoborbizottság pénztárnoka, Kozma Andor (Budapest, Első magyar általános biztosító társaság palotája) fölkéri a gyűjtőívek tulajdonosait, hogy a náluk esetleg begyűlt összeget szíveskedjenek hozzájuttatni. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, márc. 29. — Izgató vers. A kolozsvári főügyészség, mint annak idején jelentettük, a hírhedt Tribuna ellen sajtópert indított egy vers miatt, mely Vitéz Mihály vajdát dicsőit, s egy füst alatt szidja a magyarokat. A pert ma tárgyalta a kolozsvári esküdtszék. Vádlottak voltak Babtes András szerkesztő és Popa Necsa kiadó, akiket Ilea György ügyvéd védelmezett. A vádhatóságot Pozsonyi kir. ügyész képviselte. Az esküdtszék egyhangilag vétkeseknek nyilvánította a vádlottakat, mely verdikt alapján a bíróság Baltest négy havi fogházra, Pápát pedig kétszáz forint birságra ítélte, elmarasztalván őket egyetemlegesen a költségekben is. Ezenkívül a lap kauciájából 300 forintot koboznak el. A tüntetések. A nagypénteki tüntetések alkalmával Balla Rezső harmadéves joghallgatót a rendőrség letartóztatta és ma adta át a kir. ügyészségnek. A büntető törvényszék Herei Izidor drügyvéd közbenjárására Ballát ma szabadon bocsátotta. — A Bokros- ügy utójátéka. Nem sokára, azután, hogy Bokrosé Elek elemésztette magát, a Honvéd című lap a volt alelnök pereiről cikket közölt. Ebben egyebek közt az volt mondva, hogy „Klebersberg gróf olyan tönkre ment vagyontalan ember, a ki mindenre képes.“ A gróf e cikk miatt sajtópert indított az újság ellen. A felelősséget Horváth Elemér hírlapíró vállalta el, a ki ma állott törvényt a budapesti esküdtszék előtt. Klebersberg gróf nem jelent meg a tárgyaláson. Ügyvédje, Györffy Gyula dr. sem jött el, hanem elküldte helyettesét Klein Ödön drt, aki a tárgyalás elhalasztását kérte, mivel a vádlott más elégtételt ígért a grófnak. A sajtóbíróság a tárgyalás elhalasztását megtagadta. Az esküdtszék megalakult s Varsányi Vilmos dr védőbeszédének meghallgatása után a vádlott újságírót nyolc szóval négy ellen fölmentette. KÖZGAZDASÁG, Budapest, márc. 29. — Az osztrák-magyar-orosz vámszerződés. A minap megemlékeztünk a most folyó osztrák-magyar-orosz vámszerződés tárgyalásáról és a magyar mezőgazdaság érdekében követeltük, hogy Oroszországból, ahol nincs rendes állategészségügyi törvény, sem más intézkedés arra nézve, hogy a ragadós állati betegségek elhurcolása megakadályoztassék, — az állatbehozatalt egyáltalában ne engedjék meg. Értesülésünk szerint e tekintetben a magyar kormány az osztrák kormánynyal a kívánatos megegyezésre jutott. Másképp áll a dolog a rozszsal. Ausztria rozs szükséglete és importja Magyarországból — köztudomás szerint — tetemes, hogy tehát az árak lenyomassanak, az osztrák kormány nagy hajlandóságot mutat a muszka rozsvám leszállítására. Hallomásunk szerint a magyar kormány álláspontjából nem akar engedni és ragaszkodik ahhoz, hogy a muszka rozss vámja ne szállíttassák le. A félhivatalos Bnd. Corr.-nek a következőket jelentik Bécsből: Az Oroszországgal kötendő, legtöbb kedvezményt biztosító kereskedelmi szerződésre irányuló tárgyalások teljesen befejezetteknek tekinthetők és a szerződés aláírása közvetlenül küszöbön áll. E szerződés értelmében ezután Ausztriában és Magyarországon azonnal ideiglenesen életbe lép a legtöbb kedvezményt biztosító viszony. Ezt az ideiglenes állapotot később a végleges törvény által teremtendő állapot váltja fel. Az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat ma délelőtt tartotta 26-ik évi rendes közgyűlését Cséry Lajos elnöklete alatt. Az évi jelentés szerint a társulat a múlt üzleti évről úgy forgalmi, mint műszaki tekintetben számottevő haladást mutathat föl. A jelentés szerint a nyomdát húsz lóerejű motorral és nagyobb mennyiségű betűvel gyarapították. A könyvkiadó üzletet szintén gondosan fejlesztették és az 1892-ből e címen eredő haszon az előző évhez képest emelkedést mutat. A társulat továbbá Jókai összes műveinek előásatásabátortalanul. — Lepel úr kieszközölheti, hogy szerződtessenek, nagyon szeretném, ha megtenné. Hubert, nem gondolva, hogy a leány komolyan beszél, mosolyogva nézett reá. — Azt hiszem, hogy saját magának sem kerülne sok fáradságába szerződést kapni. West kisasszony elpirult s büszkén húzódott hátra. Mozdulatából s tartásából látszott, hogy nem szereti a személyére vonatkozó ilyetén megjegyzéseket, noha Hubert csak úgy beszélt vele, ahogy a többi színésznőkkel beszélni szokott, akik nem igen idegenkednek a hízelgő megjegyzésektől. West kisasszony alig is kerülhette el a bókokat. Amint Hubert a lámpák világánál nézte, be kellett ismernie, hogy a legszebb nők egyike áll előtte. A leány magas volt — csaknem olyan magas, mint ő — de oly arányos alakú, hogy nem látszott olyan magasnak, amilyen valóban volt. Hajlékony és graciózus, később Hubert, midőn jobban ismerte,a fiatal párduchoz hasonlította őt. Gyönyörű volt a járása, rithmikus, nyugodt és arca vonásai tökéletesek voltak. Széles homloka, egyenes orra, íves ajka és álla a görög szépség mintaképét mutatták. Színe és szeme Murillo és Velasquez képeire emlékeztetett. Arca világosbarna, kárminszínnel elegy; szeme nagy, sötét és ragyogó hosszú fekete pillákkal és finom metszetű fekete szemöldökkel övezve. Hubertnek úgy tetszett, hogy ismeri ezeket a szemeket, noha nem emlékezett, hogy hol látta. West Cyntia kisasszony nagyon csinos és divatosan öltözött fiatal hölgy volt, öltözete nagyon emelte szépségét. Hubert eddig csak néhány kisebb szerepéből ismerte ötét, most azzal gyanúsította, hogy csak figyelmét akarta magára vonni. — Én úgy tudtam, hogy kegyed a Frivolity -nél van szerződtetve! — mondotta.