Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)

1894-03-30 / 88. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP. (88- sz.) 1894. március 30. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, márc. 29. — (Az uj Dunahidak) építéséhez szükséges közterület átengedését a belügyminiszter jóváhagyta; azt azonban, hogy a vámház­téri és eskü­téri hajó­állomások a kalap-utca irányában egyesittessenek, nem tartja megengedhetőnek s fölhivja a főváros közönségét, hogy ezt az ügyet vegye újból bizott­sági tárgyalás alá s lehetőleg úgy intézze el, hogy a vámház előtti hajóállomás a mai helyén maradjon, az eskü­tért pedig följebb tolassák. Az ingyenes dunafürdő a mostani helyén maradhat szeptemberig. — Az Eskü téri híd környékének szabályozása dolgá­ban a 31agy. 3 Mérnök - és Építész-Egyesület által hir­detett pályázatra az e hó 27-én lejárt határidőre 23 pályázótól 29 terv érkezett be.__________________ IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, márc. 29. * (Három napi szünet a népszínház­ban.) A népszínház holnap, pénteken, továbbá szombaton és vasárnap az általános gyász miatt zárva lesz. * (A Nemzeti színház nyugdíjintézete) ma délelőtt tartotta meg rendes közgyűlését, Fenyvessy Ferenc,elnöklete alatt. Császár Imre bemutatta a kormányzó-választ­mány jelentését, mely szerint az intézet vagyona, mely az elmúlt esztendőben 25.055 frttal gazdago­dott, ma 296.639 frtra rúg. Az intézetnek ma 64 nyugdíjazott tagja van, a­kik 39.584 frt nyugdíjat élveznek. A nyugdíjazottak közül csak 7 a Nemzeti színház tagja, a többi az operáé. Nyugdíjra jogo­sult tagja 192 van az intézetnek, ezek közül 107 operai tag. Ezután Bercsényi Béla előadta az igaz­gatóság indítványát, a Paulay-árvák segélyezése tárgyában. A szépen megokolt indítvány oda szól, hogy a néhai igazgató érdemeire való tekintettel, emeljék fel az árvák 150 frtnyi szabályszerű neve­lési járulékát 750 írtra. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. A választmányban megüresedett helyekre megválasztották Szigeti Imrét, Bercsényi Bélát, Somló Sándort és Pálfy Györgyöt. S: (Emléket Jósika Miklósnak !) A magyar regényírás atyjának szobrára újabban a következő adományok folytak be a bizottság pénztárába : Zichy Nepomuk János gr. 100 frt, Bródy Zsigmond 50 frt, Fejérváry Miklós (Davenport, Ame­rika) 50 frt, Vaszary Kolos­ogprimás 15 frt, Ju­sth Zsigmond 10 frt, Pécsy József tolnai prépost 10 frt, Thallóczy Lajos (Bécs) 5 frt, Szentmariay Dezsőné 5 frt, Szentmariay Dezső 5 fr­t, Barkassy Géza 5 frt, Jeney Lajos 5 frt, Lévay József dr. 5 frt, Som­­sich Lőrinc 5 frt, Balassagyarmati takarék- és hitel­intézet 3 frt, Bárándy István 3 frt, Bátory Károly 2 Regény-Csarnok. an t I­­&• 15 Angolból fordította A M I C A. Hubert tudta, hogy Enid egy kis csaló­dást érzett, látva, hogy nem foglalkozik vele, de most az volt a szándéka, hogy a leányka ő reá csak úgy tekintsen, mint egy véletlen ismerősre, ki bókokat mondott neki, melyeket nem szabad komolyan venni. — Enid nagyon jó színben van ma este — jegyeit­* meg Flóra, kedves hangon. — Csinos kis portéka, ha jól érzi magát. — Gyengélkedik néha ? — kérdó Hu­bert. — Igen, ideges rohamai szoktak lenni, kilenc éves kora óta ez a baj időközönként megtámadja. — Éppen atyja halála óta, — gondolta magában Hubert. — Eleinte — folytatá Flóra — azt hit­ték, hogy epileptikus baj, de az orvosok azt állítják, hogy idegbaj, mely meg fog szűnni, ha Enid idősebb és erősebb lesz. Hubert nem kérdezősködött tovább. Ez a tárgy kellemetlen volt reá nézve: Enid egész­ségi állapota is a szülei sorsára és testvérének a családra gyakorolt végzetes befolyására em­lékeztette. Mindig bántotta őt, hogy nem volt képes megakadályozni Flóra férjhezmenetelét, ámbár menthette magát azzal, hogy Flóra oly ügye­sen titkolta a dolgot, hogy a tábornok barátai csak akkor tudták meg, midőn már nem lehe­tett beleavatkozni. Az a nyugodtság, melylyel Flóra furfangosan elért állását betöltötte és főképp az a leereszkedő, pártfogó hang, mely­­lyel Enidről beszélt, annyira bántotta Hűbér­nét, hogy alig tudta kiáltani. A következő nap visszatért Londonba, de megígérte, hogy nemsokár­a ismét eljön Beech­­fieldbe. Észrevette, hogy Enid nagyon halvány volt és levertnek látszott, midőn tőle elbúcsú­zott, ő sietve vált el, nem mert a leánykának arcába nézni. Attól telt, hogy könyet láthat Enid szemében. Londonban mindjárt el kellett mennie új színdarabja próbájára, melyet egy kisebb szín­házban rövid idő múlva szándékoztak előadni. Egyébként is sok dolga akadt. Egy jótékony­­célú matinén vett részt, melynek csak este hat órakor lett vége. Azután azzal mulatta magát, hogy a színpadra ment, a színészekkel, szí­nésznőkkel és kritikusokkal beszélgetett. Csak­nem hat óra volt már, midőn a színházból ki­lépett az utcára. A nap alkonyatra hajlott. A lámpák meg voltak gyújtva s köd ereszkedett alá, melyen keresztül a lámpa fénye sár­gás színben látszott. Hubert megállt a kövezet szélén, felhúzta a keztyüit és bérkocsi után nézett. Ekkor egy női hang vonta magára figyelmét. — Lepel úr, szabad kérnem ? Hubert megfordult és némi habozás után fölismerte a hölgyet. Egy fiatal színésznő volt, kit régóta ismert. Egy kis szerepet játszott abban a darabban, melyet éppen most látott. Homályosan emlékezett, hogy a nevét is hal­lotta : a színlapon West Cyntia néven sze­repelt. TIZENHARMADIK FEJEZET. Hubert udvariasan emelte meg kalapját. — Jó estét, West kisasszony, — monda. — Szolgálhatok kegyednek valamivel? — Igen — válaszolt a leány gyorsan és frt, Gálásy Lajos 2 frt, Kienle József tolnai segéd­lelkész 2 frt, Karsai Albert 2 frt, Lipovniczky István 1 frt 50 kr, Németh Ella 1 frt, Szunyogh Tivadar 1 frt, Herkó Páter 1 frt, Turnovszky Gyula 1 frt, B. P. Zs. 1 frt, Balásy Antal 1 frt, Budinszky Ernő 1 frt, Rózsa Géza 1 frt, Herczeg Adolf 1 frt, Lázár Lajos 1 frt, Csermák Gyula 1 frt, Finta József 50 kr, Édes Mátyás 50 kr, Grün E. Salamon 50 kr, Riesa Ar­nold 50 kr­, Wertheimer Dávid 50 kr, Ausch Antal 50 kr, Két koldus 50 kr, Szupp József 50 kr, Eöry Károly 70 kr, Pálmaffy István 20 kr, összesen 301 frt 10 kr, a­mi a legutóbb kimutatott 266 frt 50 krral 567 frt 60 scrt tesz. A szoborbizottság pénz­­tárnoka, Kozm­a Andor (Budapest, Első magyar álta­lános biztosító társaság palotája) fölkéri a gyűjtőívek tulajdonosait, hogy a náluk esetl­eg begyűlt össze­get szíveskedjenek hozzájuttatni. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, márc. 29. — Izgató vers. A kolozsvári főügyészség, mint annak idején jelentettük, a hírhedt Tribuna ellen sajtópert indított egy vers miatt, mely Vitéz Mihály vajdát dicsőit, s egy füst alatt szidja a magyarokat. A pert ma tárgyalta a kolozsvári esküdtszék. Vádlottak voltak Babtes András szer­kesztő és Popa Necsa kiadó, a­kiket Ilea György ügyvéd védelmezett. A vádhatóságot Pozsonyi kir. ügyész képviselte. Az esküdtszék egyhangilag vétke­seknek nyilvánította a vádlottakat, mely verdikt alapján a bíróság Baltest négy havi fogházra, Pápát pedig kétszáz forint birságra ítélte, elmarasztalván őket egyetemlegesen a költségekben is. Ezenkívül a lap kauciájából 300 forintot koboznak el.­­ A tüntetések. A nagypénteki tüntetések alkalmával Balla Rezső harmadéves joghallgatót a rendőrség letartóztatta és ma adta át a kir. ügyész­ségnek. A büntető törvényszék Herei Izidor dr­­ügyvéd közbenjárására Ballát ma szabadon bo­csátotta. — A Bokros- ügy utóját­éka. Nem sokára, azután, hogy Bokrosé Elek elemésztette magát, a Honvéd című lap a volt alelnök pereiről cikket kö­zölt. Ebben egyebek közt az volt mondva, hogy „Klebersberg gróf olyan tönkre ment vagyontalan ember, a ki mindenre képes.“ A gróf e cikk miatt sajtópert indított az­ újság ellen. A felelősséget Horváth Elemér hírlapíró vállalta el, a ki ma állott törvényt a budapesti esküdtszék előtt. Klebersberg gróf nem jelent meg a tárgyaláson. Ügyvédje, Györffy Gyula dr. sem jött el, hanem elküldte he­lyettesét Klein Ödön drt, a­­ki a tárgyalás elhalasz­tását kérte, mivel a vádlott más elégtételt ígért a grófnak. A sajtó­bíróság a tárgyalás elhalasztását megtagadta. Az esküdtszék megalakult s Varsányi Vilmos dr védőbeszédének meghallgatása után a vádlott újságírót nyolc szóval négy ellen föl­mentette. KÖZGAZDASÁG, Budapest, márc. 29. — Az osztrák-m­ag­yar-orosz vámszerző­­dés. A minap megemlékeztünk a most folyó osz­­trák-magyar-orosz vámszerződés tárgyalásáról és a magyar mezőgazdaság érdekében követeltük, hogy Oroszországból, a­hol nincs rendes állategészség­ügyi törvény, sem más intézkedés arra nézve, hogy a ragadós állati betegségek elhurcolása meg­­akadályoztassék, — az állatbehozatalt egyáltalában ne engedjék meg. Értesülésünk szerint e tekintet­ben a magyar kormány az osztrák kormánynyal a kívánatos megegyezésre jutott. Másképp áll a do­log a rozszsal. Ausztria rozs szükséglete és im­portja Magyarországból — köztudomás szerint — tetemes, hogy tehát az árak lenyomassanak, az osztrák kormány nagy hajlandóságot mutat a muszka rozsvám leszállítására. Hallomásunk szerint a ma­gyar kormány álláspontjából nem akar engedni és ragaszkodik ahhoz, hogy a muszka rozss vámja ne szállíttassák le. A félhivatalos Bnd. Corr.-nek a következőket jelentik Bécsből: Az Oroszországgal kötendő, leg­több kedvezményt biztosító kereskedelmi szerző­désre irányuló tárgyalások teljesen befejezetteknek tekinthetők és a szerződés aláírása közvetlenül kü­szöbön áll. E szerződés értelmében ezután Auszt­riában és Magyarországon azonnal ideiglenesen életbe lép a legtöbb kedvezményt biztosító viszony. Ezt az ideiglenes állapotot később a végleges tör­vény által teremtendő állapot váltja fel.­­ Az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat ma délelőtt tartotta 26-ik évi ren­des közgyűlését Cséry Lajos elnöklete alatt. Az évi jelentés szerint a társulat a múlt üzleti évről úgy forgalmi, mint műszaki tekintetben számottevő hala­dást mutathat föl. A jelentés szerint a nyomdát húsz lóerejű motorral és nagyobb mennyiségű betű­vel gyarapították. A könyvkiadó üzletet szintén gondosan fejlesztették és az 1892-ből e címen eredő haszon az előző évhez képest emelkedést mutat. A társulat továbbá Jókai összes műveinek előásatása­bátortalanul. — Lepel úr kieszközölheti, hogy szerződtessenek, nagyon szeretném, ha meg­tenné. Hubert, nem gondolva, hogy a leány komolyan beszél, mosolyogva nézett reá. — Azt hiszem, hogy saját magának sem kerülne sok fáradságába szerződést kapni. West kisasszony elpirult s büszkén húzó­dott hátra. Mozdulatából s tartásából látszott, hogy nem szereti a személyére vonatkozó ilye­tén megjegyzéseket, noha Hubert csak úgy beszélt vele, a­hogy a többi színésznőkkel be­szélni szokott, a­kik nem igen idegenkednek a hízelgő megjegyzésektől. West kisasszony alig is kerülhette el a bókokat. A­mint Hubert a lámpák világánál nézte, be kellett ismernie, hogy a legszebb nők egyike áll előtte. A leány magas volt — csaknem olyan magas, mint ő — de oly arányos alakú, hogy nem látszott olyan magasnak, a­milyen való­ban volt. Hajlékony és graciózus, később Hu­bert, midőn jobban ismerte,a fiatal párduchoz hasonlította őt. Gyönyörű volt a járása, rith­­mikus, nyugodt és arca vonásai tökéletesek vol­tak. Széles homloka, egyenes orra, íves ajka és álla a görög szépség mintaképét mutatták. Színe és szeme Murillo és Velasquez képeire emlékeztetett. Arca világosbarna, kárminszínnel elegy; szeme nagy, sötét és ragyogó hosszú fekete pillákkal és finom metszetű fekete szem­öldökkel övezve. Hubertnek úgy tetszett, hogy ismeri eze­ket a szemeket, noha nem emlékezett, hogy hol látta. West Cyntia kisasszony nagyon csinos és divatosan öltözött fiatal hölgy volt, öltözete nagyon emelte szépségét. Hubert eddig csak néhány kisebb szerepéből ismerte ötét, most azzal gyanúsította, hogy csak figyelmét akarta magára vonni. — Én úgy tudtam, hogy kegyed a Frivo­lity -nél van szerződtetve! — mondotta.

Next