Budapesti Hírlap, 1894. május (14. évfolyam, 120-149. szám)

1894-05-09 / 128. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP. (128­ sz.) 1894. május 9. — (Tiltakozás a kolera ellen.) A budapesti portugál konzulátus Hintze Ribeiro portugál külügy­minisztertől Lisszabonból a következő hivatalos táv­iratot kapta: „Ismételt pontos bakteriológiai kísérleteknek a kormányhoz intézett hivatalos jelentés szerint az a pozitív eredménye, hogy a Lisszabonban uralkodó betegség nem kolera, hanem e betegség specifikus előidézője egyszerűen egy ázalag (vibrio), a­mely a lisszaboni vizekben most található, de a­mely a kolera, vagyis a Koch-bacillusok hatásait nem idézi elő. Ennek következtében a kormány Lisszabon ki­kötőjét ezentúl is fertőzetlennek tekinti és az ottani kikötőből induló hajókat minden portugál kikötőbe továbbra is szabadon bebocsátja.“­­ (Megszökött család.) Mohácsról telegra­­f­álja tudósítónk a következőket: Vukarlovics Milán itteni jómódú vendégfogadós nejével és városszerte ismert szép 18 éves leányával jelentékeny adóssá­gok hátrahagyásával ma megszökött. Tavaly épült házát tegnap egy itteni gyárosnak készpénzért el­adta s ugyancsak tegnap nagyobb bevásárlásokat tett helybeli ékszerészeknél és kereskedőknél, kik sokat hiteleztek neki. Berkics malomtulajdonos és mások nagyobb összegű váltókat zsiráltak neki. A hatóság azonnal elrendelte a körözést.­­ (Öngyilkosok krónikája.) Námésztóról (Arva­ m.) írja levelezőnk, hogy Timcsák József zubrohlavai segédjegyző vadászatra indult, útköz­ben azonban betért a faluvégi korcsmába, hol tár­saságban késő estig mulatott. Éjfél felé egyszerre felugrott az asztal mellől, az udvarba hívta a többi mulatókat és ezek szeme láttára vadászpuskájával agyonlőtte magát. Pár percnyi kínlódás után meg­halt. Azt beszélik, hogy zilált anyagi helyzete miatt lett öngyilkossá. Csetneken (Gömör-m.) Szobonya Lajos joghall­gató a közelmúlt napokban egy nagyobb társaság körében jól mulatott. A mulatság után bement Matolai ügyvéd irodájába, hol rendesen dolgozga­tott és ott az ajtó kilincsére felakasztotta magát. Mire észrevették, már meghalt. Tarnopolban Galíciában nagy megdöbbenést keltett Oppenheimer Ottó 15. gyalogezredbeli had­nagynak öngyilkossága, a­ki tegnap reggel 7 óra­kor agyonlőtte magát és meghalt. A 23 éves fiatal­ember öngyilkosságának oka ismeretlen. A szobájá­ban egy papirost találtak, melyre ezt irta: Minden ember a maga szerencséjének kovácsa, én azonban rosz­­szul kovácsoltam szerencsémet.­­ (Veszedelmes passzió.) Bécsben most ki vannak állítva azok a gyűjtemények, melyeket Fe­renc Ferdinánd kir. herceg hozott magával világ körüli útjából. Tegnap az őrködő inasok azt vették észre, hogy a bá­látogató urak egyike zsebre dugott a kiállított tárgyak közül egy márványgolyót, mely sajátságos japáni kézimunka. Mikor meglátta, hogy rajtakapták, egy másik terembe ment s az ott ki­állított kitömött állatok közé letette a golyót. Azért mégis letartóztatták , tettét nem is tagadhatta volt, mert megmotozása alkalmával nadrágzsebében egy Uj-Guineából eredő kókuszdió-ékszert is találtak. Kutatást tartottak rögtön a lakásán is és ott szá­mos értékes ritkaságot találtak, melyeknek jogos tulajdonát azonban igazolta. A tolvaj tekintélyes bécsi családból való, egy nagyobb üzlet régi alkal­mazottja ; el kell tehát hinni neki, a­mit állít, hogy tudniillik ő szenvedélyes ritkasággyűjtő és gyűjtő­­passziója ösztökélte, hogy ellopja azokat a ritkasá­gokat, melyekhez másképpen nem juthatott volna. Szabadlábra helyezték, de a törvényes eljárást meg­indították ellene.­­ (Villamos vasút Arad és Szeged kö­zött.) Az Aradi Közlöny értesülése szerint az arad­­csanádi egyesült vasutak vonalain legközelebb meg­kísérlik a villamos vasúttal való közlekedést. A ko­csik átalakításán az arad-csanádi vasutak műhelyé­ben már napok óta dolgozik egy francia mérnök. Az első kísérletet június hó végére tervezik.­­ (A féltékenység áldozata.) Az arad­­megyei Buttyin községben — mint aradi tudósítónk jelenti — Berzován Juon buttyini lakos féltékeny­ségből kegyetlen módon gyilkolta meg feleségét. Berzován nemrégiben nősült meg s a vidék leg­szebb leányát vette el feleségül, a­kit sokan iri­gyeltek tőle. A fiatal férj ezt észrevéve, roppant féltékeny lett s feleségét, napokon át, becsukta a szobájába. A menyecske ezért, megharagudott fér­jére és elhatározta, hogy megszökik, úgy is tett. A férje elment hazulról, ő pedig kitörve a szobája ablakát, az utcára szökött. Szerencsétlenségére azonban útközben összetalálkozott férjével, ki rá­rohant és a­­mjánál fogva vonszolta vissza a szobába. Előbb kegyetlenül elverte, majd pedig tüzes vassal akarta kisütni a szerencsétlen asszony mindkét szemét. Az asszony kétségbeesetten védekezett, dulakodás közben a férj éles konyhakést rántott elő és oly mélyen döfte a felesége szivébe, hogy a szép asz­­szony szörnyet halt. A feleséggyilkost elfogták.­­ (Harc a csatornákban.) Nápolyban teg­nap — mint onnan jelentik — véres harc folyt az ottani csatornákban tolvajok és a csendőrség kö­zött. A tolvajok a csatornákban ütötték föl tanyá­jukat, mit a csendőrség megtudott és üldözni kezdte őket. Ezek azonban neszét vették az üldözésnek és a csatornákból keményen ellenálltak a támadóknak. Két csendőr holtan bukott a földre, mire a többiek egy órai harc után elmenekültek, mert nem bírták ki tovább a mérges földalatti levegőben. Nápolyban azt hiszik, hogy a csatornákba zárt húsz tolvaj ed­dig már elpusztult.­­ (Bomba, méreg és polgári házasság.) A­mióta a házasságról szóló törvényjavaslat tár­gyalását a főrendiházban megkezdték, számos tagja a felsőháznak nyílt levelező lapot kapott, melyen a következő szöveg olvasható: „Méltóságos uram! úgy adja el a hazafiságát és úgy pártolja az ingadozó Wekerle-kormány gya­lázatos és erkölcsrontó polgári házassági javaslatát, hogy végrendeletéről ne gondoskodjék a nemzet­közi bomba és mérgezési párt. Szavazzon tehát a főpapsággal és ne legyen öngyilkosa lelkiismereté­nek. Pantheon.“ A levelező lapok Pozsonyból vannak keltezve s Bécsben feladva. Az ismeretlen Pantheon kinyomo­zására megtették a lépéseket. ” (Nagy felhőszakadás) volt tegnapelőtt virradatkor a gömörmegyei Váty községben, hol a viz a házak ereszéig ért. A termés teljesen tönkre ment. A rohanó ár számos állatot magával sodort és a házakban nagy kárt okozott. Emberéletben azonban nem esett kár.­­ (Veszedelmes tűz.) A Fischer és Hart­­mann-féle külső soroksári­ uti festékgyárban nagy volt ma az ijedelem. A gyár hatalmas gépházának kigyuladt a teteje s fele részben le is égett. Az épületek többi részét nem keríthette hatalmába a tűz, mert a gyár tűzoltói teljes erővel oltáshoz fog­tak s a VII. és IX. kerületi tüzőrség segítségével csakhamar el is fojtották a veszedelmet. A tűz ke­letkezésének oka eddig még ismeretlen. — (Gyászrovat.) Meghaltak: Fehnéry Irénke, Felméry Lajos dr. kolozsvári egyetemi tanár kis leánya, a minap Kolozsvárit. — I­olovka Mihály, nyugalmazott irodalmi számtartó, a Bereg-mun­­kácsi takarékpénztár igazgatósági tagja, 79 éves korában, május 6-án, Munkácson. — Wenninger Mátyásné szül. Pap Mária asszony, 23 éves korá­ban, május 7-én Zala-Apátiban. Férjén s két gyer­mekén kívül kiterjedt rokonság gyászolja­ — özv. Somody Istvánné asszony, Babos Károly’ 1848— 49-iki honvéd leánya, a minap Budapesten. — (Rövid hírek.) Billroth utóda. A bécsi egyetemen Billroth halálával megüresedett tanszékre Czerny heidelbergi tanárt hívták meg. — Udvari gyász. Amália bajor hercegnőért az udvari gyász május hó 9-től 24-ig tart. — Meggyilkolt oláhok. A bánlaki (Biharusi) erdőben — mint nagyváradi tudósítónk telegrafálja — öt oláh két oláh embert meggyilkolt és kirabolt. Bulyovszky ügyész a hely­színére utazott. — Államsegély. A görög keleti egyházi célokra törvényh­ozásilag megszavazott, java­dalomból a marmaraki egyházközség 100 frinyi államsegélyt kapott. — Holttest az utcán. Kis- Zomborban (Torontálm.) — mint nekünk Nagykikin­­dáról jelentik — Mátyás István tekintélyes és va­gyonos polgárt tegnap virradóra meggyilkolva ta­lálták az utcán. Sokan azt hiszik, hogy szerelmi féltés miatt gyilkolták meg. — Esküvő. Reiner Ferenc fővárosi keres­kedő tegnap esküdött örök hűséget Schmidt Mór leányának, Milkának, Ipolyságról. — Hymen. Kállay Imre, a hivatásos tűzoltó­sághoz beosztott fővárosi tisztviselő május 9-én es­küszik örök hűséget Mendege Erzsi kisasszonynak. — Fi­­hér Nándor május 5-én vezette oltárhoz Bu­dapesten Meissinger Gizella kisasszonyt, Meiszinger Ferenc leányát. — A legkitűnőbb és legtartósabb fűmag, különösen pedig a Mauthner-féle kiállítási és Mauthner-féle margitszigeti keverékek megbízható minőségben egyedül Mauthner Ödön magkereske­désében kaphatók. — Gazdák figyelmébe. Műtrágya bevásárlá­saik eszközlése előtt tessék a Sátori műtrágya-gyá­­rakhoz fordulni, (IX., Dandár­ utca 25. sz.) a­hol készséggel adatik meg minden útmutatás. — Kórházak berendezésére ajánljuk Weszely István és társa orvos-sebészi műszerészek nagy betegápolási raktárát muzeum-körut 37. sz. — Angol kocsitakarók, nyakkendők, kez­­tyük, utazó­ ingek stb. dús választékban érkeztek Latzkovits A. üzletében, váci­ utca 22. (Nemzeti szálloda). Munkások pusztulása. — Saját tudósitónktól. — Budapest, máj. 8. Kőbányán megrendítő szerencsétlenség tör­tént ma délután. A­ magyar kerámiás gyárnak lediílt a kéménye s agyonütött három munkást, hármat meg oly súlyosan megsebesed­tek a törmelékek, hogy életük veszedelemben van. A kéményt nemrégiben kezdték építeni s ma a csúcsán dolgoztak a kőművesek. Éppen a legfel­sőbb párkányzatot rakták, mikor úgy délután hat óra felé a kémény egy része iszonyú robajjal ledőlt, maga alá temetvén egy csapat munkást. A pár­­kányzaton Baskula János, Belsogerner József és Tirovarszky Sebestyén kőművesek dolgoztak, míg alul Szlávik Edéné napszámos asszony, Szabó János és Gyerek János napszámostársaival téglát hor­dott a fölhúzó gépbe. A három kőműves kö­zül Belsogernert és Baskulát rögtön agyon­ütötte a törmelék. Tirovarszky még élt, mikor a mentők odaértek, de alig hogy bekötötték a se­beit, meghalt. A szerencsétlenek ötven méter magas­ságból zuhantak alá s így nem csoda, hogy egészen összezúzódott a koponyájuk. Rettenetes sors érte azokat a napszámosokat is, a­kik a kémény alatt fog­lalatoskodtak. A lehulló téglákat föltartotta ugyan a kém­ény­­ legalsó párkányzata, de mégis hullott a szerencsétlenekre annyi, hogy össze-vissza zúzta a testüket. Szlávik Edéné sebei oly súlyosak, hogy alkalmasint meghal még az éjjel. Szabó János is koldusa marad a szerencsétlenségnek, csak éppen Gyerek menekült meg néhány kemény zúzódás árán a veszedelemtől. A szörnyű szerencsétlenség hirére a rendőr­ség részéről Szlávy rendőrtanácsossal két fogalmazó s két orvos ment Kőbányára s nyomban megtar­tották a helyszíni szemlét, de még most sem tud­ják, hogy tulajdonképpen mi idézte elő a nagy bajt. Két kocsival kisiettek a mentők is, a­kiket maga Kresz Géza dr. igazgató vezetett. Akadt dol­guk bőven, mert a sebesülteken legalább is harminc sebet kellett bekötözniök. A szerencsétleneket ők szállították aztán a Szent­ István-kórházba. A törvényszék kiküldöttei csak későn este mentek a gyárba, hogy kihallgassák a szerencsét­lenség szemtanúit. A kihallgatás éjfélig eltartott. Szlávy rendőrtanácsos a halottakat a boncoló­­terembe szállíttatta s betiltotta a kémény építési munkálatainak folytatását mindaddig, mig azt a kiküldendő szakértők meg nem vizsgálják. Tavaszi versenyek. — Második nap. — Budapest, máj. 8. Arra is születni kell, hogy valaki monoklival a szemén végignyargaljon egy 2400 méteres ver­senyt, azt meg is nyerje és még csak a monokli­ját se ejtse le a szeméről. Ezt a bravúros dolgot cselekedte meg a mai lóversenyen a fiatal Károlyi Gyula gróf, ki az asszonyságok dijában Blaskovick Ernő Virrad nevű lovát ülte. Mikor a paripákat a verseny előtt kivezették, a közönség kicsinylő mosolylyal fogadta a mo­­noklis grófot. És bár Blaskovick Ernő Virrad-ja a legderekabb paripa volt az asszony­ságok dijáért kiállt kilenc telivér közt, a monoklis gróf láttára sokaknak elment a kedvük attól, hogy Virrad­ra tegyék a pénzüket. Az indító lecsapta a vörös zászlót s a kilenc paripa szélsebesen száguldott körül a 2400 méteres pályán. A­mint a nyerő oldalra befordult a csa­pat, már Virrad vezetett. De akkor tört előre ha­talmas ugrásokkal a Festetlek Tasziló gróf Dorn­röschen nevű lova és a Batthyány Elemér gróf Juan-ja. Mindkettőnek hátán kipróbált lovas, az előbbién Horthy István huszárkapitány, a másikén Kinsky Károly gróf, kiről minden sportsman tudja, hogy Angliában a legügyesebb zsokék orra elöl el­vitte egyszer a nagy nemzeti akadályverseny-dijat. Ebben a két hires lovasban bizakodnak még, a kik a Károlyi gróf monoklijától megijedtek s Virrad-tól elpártoltak, de Károlyi gróf nem hagyja magát, megsarkantyúzza a paripáját s biztosan ha­lad elül a cél felé. Az utolsó ugrásoknál azonban Dorm­ütschennek és Jüannak mégis sikerült egészen a vezető mellé nyomulni s a három paripa annyira egy vonalban érkezett a célhoz, hogy senki sem tudta biztosan, melyik a nyerő. Sokan azt tartot­ták, hogy Virradó a díj, de a bírói ítélet szerint Juan és Virrad holtversenyt futottak, Dorn­öschen pe­­­­dig nyakhoszszal harmadik.

Next