Budapesti Hírlap, 1894. július (14. évfolyam, 180-210. szám)

1894-07-01 / 180. szám

1894. julius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (180. u.) még ma is hiányos az orvosi, közegészségügyi és természettudományi téren — tüntetné föl, hogy mily becsületes munkát végeztek elő­deink és hogy nekünk semmi okunk elbiza­kodni ! Itt van mindenek előtt az orvosoknak — hogy úgy mondjuk — fegyelmi ügye, kari és rendi szervezetlensége. Itt van a budapesti közkórház, a Rókus és vele az országos kór­ház kérdése, melyen immár évtizedeken át eredmény nélkül dolgoznak. Hát az elmebete­gek ellátására mily elégtelenek intézményeink ?! Ott az orvosi oktatás körében a bécsi egyete­men tanuló magyar ifjak oklevelének kérdése, mely éppen legutóbb került újra szőnyegre. A természeti tudományok körében is elég ráutalnunk egyetlen műegyetemünk szűk vol­tára, melyen a toldozás-foldozás csak ideig­­óráig segít, elég — még pedig eléggé megszé­­gyenítően — arra rámutatni, hogy a tudományok tudománya, az asztronómia máig is hajlék nél­kül szűkölködik Magyarországon és csak egye­sek áldozatkészsége és tudomány­szeretete biz­tosít egyik-másik ágának helyet; egyetemi tanítói széke pedig — csillagvizsgáló intézet nélkül másképp nem is lehet — már egy fél­százada üresen áll. Nem tagadhatja és nem is tagadja senki, hogy a haladás, mint minden téren, úgy ez irányban is rendkívüli, ha a 40-es évek hely­zetét a 90-esekével hasonlítjuk össze, de hogy még sok-sok a teendő, arra ime csak vázlato­san is mily óriási terjedelemben lehetett rá­mutatni. Még kevésbbé tagadhatjuk azt, hogy éppen a legutóbbi idők a közegészségügy terén mintha egy év alatt évtizedek mulasztásait akarnák pótolni. Hogy pedig mindenütt megértsék az egész­ségnek a legtágabb értelemben vett fontossá­gát, annak a törekvésnek immár félszázadon túl állanak szolgálatában az orvosok és termé­­szetvizsgálók vándorgyűlései. Hogy az orvosi és közegészségügyi téren kívül a természeti tudományokban és a velük kapcsolatos minden ismeretkörben is mily buz­gón és mily sikeresen dolgoztak a vándor­gyűlések, arra nézve elég lesz rámutatni a régészeti, embertani és geológiai társulatokra, melyek mind vándorgyűléseinkből fejlődtek. De egész kulturális haladásunkban, néha igen vesztül, mintha szempontok vagy előtanulmá­nyok nélkül ez mulatságos vagy tanulságos volna ! Ki nem hallotta még elcsigázott uta­zóknak ezt a jaj kiáltását: Szabadíts meg a múzeumoktól ? ! Nem mondhatná-e meg olva­sóinak . Ez a képtár csak a műtörténet mű­velőjére érdekes, a laikus a következő öt ké­pet találja benne, mely ő rá nézve is élvezetes. Mondhatná, ha tudná, de ő sem tudja, ő is csak úgy kiírta a jegyzékét, melyet a többiek azután ő tőle írnak le. Nem érne-e többet, ha e helyett inkább megmondaná az embereknek, miképp kell képeket nézniök, mit keressenek általában egy múzeumban vagy képtárban? Baedecker lett a gépies, a szakértelmet és tu­dást majmoló utazás meghonosítója egész Né­metországban és Magyarországon is, mert mel­lesleg mondva, angol, francia úti­könyvek sok­kal fölötte állnak a németeknek, csak nem oly „alaposak“. Igaz, hogy a borravalók, vezető dí­jak s általában a zseb kérdését nem tárgyalják oly részletesen és gondosan, mint Baedecker, de milyen nevetséges az, hogy Baedecker resz­ket a krajcárainkért, de a lelkünket, fogékony­ságunkat, időnket prédául dobja oda az értel­metlen utazási mániának. Ma azt hiszi minden­ki, elég, ha Baedeckert vesz a kezébe s kész utazó. Azelőtt készültek utazásokra, tanultak, nem csináltak olyan menü­t minden napra, hogy a legegészségesebb gyomor is megcsömörlik tőle, hetekig, hónapokig időztek nevezetes helye­ken s az ifjú megérve, igazi tapasztalatokkal megrakva tért meg utjából. Ma mindenki volt mindenütt és sehol nem gazdagodott belsőleg. Ennek talán egyéb okai is vannak, de bizo­nyára Baedecker is tehet róla. A­ki a magyar utazókat a Baedekertől megmentené, nagy messzeálló helyen, maradandó emlékeket hagy­tak a vándorgyűlések, így ott jött először szóba a kassai székesegyház restaurálása, sőt egye­nesen nekik köszönhető Vajda-Hunyad várá­nak helyreállítása, melyhez még pénzt is gyűj­tött a vándorgyűlések egyik oszlopos tagja, Arányi Lajos professzor. Megbecsülhetetlen szolgálatot tettek és tesznek továbbá a külö­nös szervezetüknél fogva az ország minden részében megjelenő vándorgyűléseink az illető helyekről az ez alkalommal kiadatni szokott monográfiák által, melyek közül csak Buda­pestet akarom felemlíteni és melyek közül nem egy ma már nehezen megszerezhető forrás­munkává vált. Nemcsak a közegészségügyet, nemcsak a közoktatásét és közművelődését szolgálták és szolgálják azonban híven, kitartón és eredmé­nyesen, hanem szolgálják a magyarság ügyét is. És éppen e tekintetben bizonyos megelége­déssel fognak a XXVI. vándorgyűlés tagjai visszagondolni a VI. gyűlés viszonyaira, mikor­ hallani fogják, hogy 1845-ben még német utca­­felirások voltak Pécsett, a magyar nyelv leg­inkább csak a szigeti külvárosban hallatszott, mig a belvárosban a gazdag vezető elem nyel­vében német volt, úgy, hogy az 1842-iki (a papság részéről történt) összeírás találta 15.029 lakosnak csak tört része volt magyar (talán egyharmadban oszolva meg a magyar, német és bosnyák) és hallani fogják, hogy ma Pécs­nek 34.067 lakosa van és ebből 25.268 vallja magát magyarnak ! Joggal mondhatják az ez alkalommal kiadott „Emléklapok“ . Látjuk e számokból, hogy a régi „idegen nyelvű Pécs“ nincs többé !­ Üdvözöljük a legmelegebben a magyar orvosok és természetvizsgálók XXVI., immár másodizben pécsi vándorgyűlését s kívánjuk, hogy méltóan sorakozzék társaihoz ! A házassági javaslat új szakasza. A há­zasságjogi törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának teljes befejezését a következő jegyzőkönyvi kivo­nattal hozta a képviselőház a főrendiháznak tudo­mására : 4393. jkv. sz. A napirend során következett a főrendiházi üzenet tárgyalása a házassági jogról szóló törvényjavaslatba egy új szakasznak felvevése tárgyában. A ház hozzájárult a főrendiháznak javaslatá­hoz s ehhez képpest a maga részéről is elhatározta a házassági jogról szóló törvényjavaslatba a követ­kező új 149-ik szakasznak felvevését. Ezen törvény a házasságkötésre vonatkozó vallási kötelességeket érintetlenül hagyja. A főrendiház tudomásul vevés céljából szokott módon értesíttetni fog erről a határozatról, melylyel a házassági jogról szóló törvényjavaslat tekinteté­ben a két ház között teljesen helyre van állítva a megegyezés. Dr. Molnár Antal, a képviselőház jegyzője. A főrendiház július 3-án, kedden, délelőtt, 11 órakor ülést tart. Igazságügyi kinevezések. Az igazság­ügyminiszter Obetk­o Dezső pécsi kir. törvényszéki aljegyzőt a pécsi, Lázár József dévai kir. törvény­­széki aljegyzőt a temesvári kir. törvényszékhez jegyzőkké, Schützer István nyitrai kir. törvényszéki joggyakornokot a soproni kir. törvényszékhez al­jegyzővé, Stegmüller János nagykanizsai kir. tör­vényszéki dijnokot a letenyei, Vadla István telek­könyvi betétszerkesztő szakdijnokot a perlaki, Pszotka József zombori kir. törvényszéki birnokot a siklósi kir. járásbírósághoz írnokokká nevezte ki; végül Berényi József nagyváradi kir. törvényszéki és Kiss Sándor margittai kir. járásbirósági írnokot kölcsönösen áthelyezte. Budapest, jun. 30. A horvát országgyűlést — mint zágrábi levelezőnk jelenti — a legközelebbi napokban egybehívják. Khuen-Héderváry gróf horvát bán már megnyerte a király előleges szentesítését a tisztviselők fizetését javító törvény­­javaslathoz, a­melyet valószínűleg még a rövid nyári ülésszak alatt le fog tárgyalni a tarto­­mánygyűlés, érdemeket szerezne a magyar kultúra körül. Az utazóknak nagyon sokat köszön Magyar­­ország ; az egész új Magyarország eszméje külföldi utazáson szülemlett meg Széchenyi István elméjében. De a­kik Baedeker szerint utaznak, azoktól ne várjunk szolgálatot, azok utazásai­t csak közgazdasági kárt, sok kidobott pénzt jelentenek, melyért cserébe semmit haza nem hoztak. A magyar úti­könyvek megírása nagyon fontos feladat, melyet nem kellene restelleniük sem az íróknak, kik vállalkoznak reá, sem a társaságnak, mely ezt a vállalatot megindítaná és támogatná. Műveit s tudós magyar embe­reknek össze kellene államok, hogy olvasmány­nak is kedves és hasznos, megbízható, okos könyveket írjanak és hassanak, melyek a ma­gyarban a hasznos utazás kedvét éleszszék, he­lyes irányba tereljék és gyümölcsözővé te­gyék. Magyar Baedeckernek címeztem e cik­kelyt, mert másképp meg nem értettek volna, annyira nem nevet jelent már e szó, ha­nem fogalmat. De a magyar Baedecker, ha igazán magyar lesz, nem lehetne Baedecker, mert a baedeckeri módszere az utazásnak me­rőben ellenkezik a magyar temperamentummal. Utazásaim közben gyakran gyönyörködve ta­pasztaltam, mint szabadul föl az egészséges magyar észjárás és meg nem romlott fogé­konyság e vörös könyvek nyűge alól és ítél, meg szemlél magából, önállóan és találóan. Képzeljük el, mi volna még, ha ennek az egészséges ösztönnek megadnék a helyes im­pulzust és a jó irányzást. Ha csak hasznát és szükségességét nézzük, lehetetlen, hogy létre ne jöjjön a magyar Baedecker. Alfa. A delegáció. — A képviselőház ülése. — Budapest, jan. 30. A képviselőház ma délelőtti rövid ülésében a miniszterelnök előterjesztette a Ház munkarendjét és megválasztották a magyar delegáció tagjait. Wekerle miniszterelnök előterjesztésére elha­tározták, hogy még a jövő héten lesz egy ülés, a­melyben egyes formai dolgokat, előterjesztéseket és a főrendiház üzeneteit fogja tárgyalni a képviselő­ház. Októberig nem lesz ülés. Október első napjaiban beterjeszti a kormány az 1895-iki állami költség­­vetést. Ezután megválasztották a magyar delegáció tagjait, rlend­es tagokul: Andrássy Tivadar grófot, Ap­­ponyi Albert grófot, Ábrányi Kornélt, Berzeviczy Albertet, Bethlen Ödön grófot, Bolgár Ferencet, Busbach Pétert, Csenátony Lajost, Czernkovich Miklóst, Darányi Ignácot, Dániel Ernőt, Dókus Ernőt, Fáik Miksát, Fenyvessy Ferencet, Fluger Károlyt, Francisci Henriket, Gyurkovich Györgyöt, Harkányi Frigyest, Hegedűs Sándort, Huszár Károly bárót, Jókai Mór írt, Kiss Pált, Mohay Sándort, Münnich Aurél drt, Nákó Kálmán grófot, Nikolics Fedor bárót, ,Nopcsa Elek bárót, Nyáry Béla bárót, Pavics Ármint, Perczel Dezsőt, Sta­­kovszky Gézát, Rohonczy Gedeont, Szerb Györ­gyöt, Széll Kálmánt, Teleky Sándor grófot, Tisza Kálmánt, Tisza Lajos grófot, Tolnay Lajost, Urányi Imrét és Zichy Jenő grófot. Póttagokul: Dániel Gábort, Chorin Ferencet, Gajári Ödönt, Klobusitzky Jánost, Papp Gézát, Thoroczkay Miklós grófot, Görgey Bélát, Meltzl Oszkárt, Teleky Domokos grófot és Adamovics Bélát. A szavazás előtt Madarász József hangsú­lyozta a függetlenségi párt álláspontját a delegá­cióval szemben s pártja ezúttal sem vett részt a szavazásban. Az ülés elején harmadszori felolvasásban is megszavazták a bélyegtörvényt s a tegnap elfoga­dott vasútengedélyezéseket. Az ülés végén az elnök kellemes nyaralást kivánt a Ház tagjainak, a mire a Ház éljennel fe­lelt. Ezzel az ülés fél 12 órakor véget ért. •­. A királyi kéziratok, melyek a delegációk egy behívására vonatkoznak s Kálnoky gróf külügymi­niszterhez, továbbá Windischgrätz herceg osztrák miniszterelnökhöz és Wekerle magyar miniszterel­nökhöz intézték, holnap egyszerre jelennek meg a bécsi és budapesti hivatalos lapokban.^ 3

Next