Budapesti Hírlap, 1894. július (14. évfolyam, 180-210. szám)
1894-07-01 / 180. szám
4 A megsértett nemzetközi jog. Budapest, jan. 30. A Budapesti Hírlap ez évi január 12-én Tasky János závodi plébánosnak levelét közölte, mely világot vetett arra, hogy Braziliában a magyar kivándorlottak milyen állapotban vannak. A levél írója előadta, hogy múlt év tavaszán lebeszélése ellenére, megtévesztve lelketlen emberek szavai által, vagy százötven híve Braziliába ment meggazdagodni. A szegények ott kimondhatatlan nyomort szenvedtek és csak egy kívánságuk volt: szabadulni onnét. Lassankint szállinkáztak is haza rongyosan, kiéhezve. Ez évi január 6-án is megérkeztek néhányan, akik azt beszélték, hogy tizenegy társukat, akik egynek kivételével családos emberek, kaszárnyába, hurcolták, uniformisba bujtatták és elszállították. A nemzetközi jognak ez a súlyos megsértése országszerte felháborodást keltett s a Budapesti Hírlap közleménye magára vonta a közös külügyminisztérium figyelmét is, amely mindenekelőtt a Brazíliából visszatért závodi kivándorlók kihallgatása alapján megállapította, hogy az említett újsághír valóságon alapul. A závodi négy ember az eset részleteit következőképpen adta elő : Múlt évi november 18-án tizenöt závodi kivándorolt abból a brazíliai gyarmatból, ahol mint napszámosok voltak alkalmazva, elutazott és még ugyanazon a napon San Paolóba érkezett. Itt az Európába átkelő gőzösre vártak. A következő napon kettes és hármas csoportokban bejárták a várost. Az utcán három brazíliai tiszttel találkoztak. Kettő közülök magyar volt ; az egyik azt mondta nekik, hogy Nyitrából való, a másik, hogy Malackából való. A harmadik tiszt porosz volt. A két magyar tiszt tótul szólította meg a napszámosokat s azt mondta nekik, hogy maradjanak Brazíliában, itt jó dolguk lesz, szép ruhát és naponkint hat milieist kapnak, amiért csak sétálniok kell. A munkások gyanították, hogy a hadseregbe akarják őket besorozni s az ajánlatot kereken viszszautasították. Azonban a tisztek a beszélgetés alatt kitudták, hogy hol szálltak meg a magyarországi munkások. Ugyanaznap este megjelentek lakásukon, a házat tizenkét katonával körülzárták és felszólították a munkásokat, hogy kövessék őket. A meglepett napszámosok nem is gondolhattak ellenszegülésre vagy szökésre; tudták, hogy a brazíliai katonák, kik kivont karddal állottak a ház előtt, a legcsekélyebb ellenkezésre erőszakhoz fognak folyamodni. Valamennyijüket a katonák kísérete mellett a kaszárnyába szállították. Másnap reggel megjelent egy orvos polgári öltözetben, aki a napszámosokat megvizsgálta és hármat közülök szolgálatképtelennek jelentett ki. Egy negyedik estre kérte a tiszteket, hogy bocsássák el, miután otthon hat apró gyermek siratja. A tisztek teljesítették kérését. Ezt a négy embert elbocsátották a kaszárnyából s ezek másnap hajón el is utaztak. Erőszakkal visszatartott társaikról semmit sem sikerült megtudniok. Miután a tényállás meg volt állapítva és miután ebből kiderült, hogy a brazíliai katonatisztek a magyar alattvalókat erőszakkal kényszerítették brazíliai katonai szolgálatra, ami pedig a nemzetközi jog alapelveivel határozottan ellenkezik, ennélfogva a közös külügyminisztérium utasította a rio-de-janeirói osztrák-magyar követséget, hogy eszközölje ki a brazíliai kormánynál, hogy az illető magyar kivándorlókat rögtön bocsássa szabadon s a braziliai kormány költségén szállitsa haza s a magyar állampolgárok ellen alkalmazott erőszak elkövetőit vonja felelősségre. Kozielbrodszki gróf, rio de janeirói osztrákmagyar követ, ez évi május elején intézte el a rábízott missziót és a braziliai külügyminiszter, Nasmnento, határozottan megígérte neki, hogy haladéktalanul meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket a végből, hogy a tizenegy magyar állampolgár szabadon bocsáttassák és hazájába szállíttassék. Efféle erőszakos újoncozások Brazíliában nem tartoznak a ritkaságok közé. A legutóbbi forradalmi háború idejében is benszülötteket és idegeneket sokszor erőszakkal soroztak be a hadseregbe. Magyar és osztrák állampolgárokat eddig megkíméltek az erőszakos besorozástól. A san paolói eset az első, mely az osztrák-magyar követség közbelépését szükségessé tette és örvendetes, hogy a brazíliai kormány belátása és előzékenysége az ügy kielégítő megoldását minden további bonyodalom nélkül lehetségessé tette. Csak az sajnálatos, hogy a Magyarországba visszatért négy kivándorló csak haza érkezése után mondta el élményeit s a sanpaolói osztrák-magyar alkonzulátusnál, hol elutazásuk előtt jelentkeztek, az esetről egy szóval sem tettek említést. BUDAPESTI HÍRLAP, (180. sz.) 1894. julius 1 Hieronymi és az oláhok. Budapest, jun. 30. A hazai oláh újságok utolsó számai kivétel nélkül Hieronymi belügyminiszter ajha nyilatkozataival foglalkoznak, melyeket a szolnok-dobokamegyei oláh deputáció előtt tett. Érdekes, hogy melyik újság mi ellen tesz leginkább kifogást a belügyminiszter válaszaiban. A Tribuna például nem tudja megbocsátani azt, amit a román nemzeti program feladásáról mondott; a Gazeta Transilvaniei azért kel ki leghevesebben, mert a románok küzdőterét mind szűkebbre szorítják. Ezt mutatja szerinte a a legutóbbi eset is: a Dreptatea nem fogja Hieronyminek elfelejteni soha, hogy azt mondta Hieronymi Vajdának, a deputáció egyik tagjának, hogy ha itt nem tetszik, szabadságában áll kivándorolni. A románok — írja a Tribuna — tudták régen és tudják, hogy Budapesten hiába keresnek igazságot. Hieronymi legutóbbi nyilatkozatai nem illenek egy alkotmányos miniszter szájába s inkább egy abszolutisztikus kormány intézkedéseinek felelnek meg. A belügyminiszter azáltal, hogy megrótta Popeszkunak a memorandumper tárgyalásán való részvételét, helyeselte azokat az üldözéseket, melyeknek a románok azóta lépten-nyomon célpontjai. A miniszter úr nyilatkozott a román nemzeti pártra vonatkozólag is, sajnos, ebből csak azt lehet kiérteni, hogy a kormány elhatározta a román nép megsemmisítését, amit meg a választási törvény megváltoztatásáról mondott, az nem új dolog, olyan ígéret, mely csak ígéret marad. Egyébként a románok nem érik be ennyivel, nem olyan naivok. Hieronymi belügyminiszter úr — így iz a Gazeta Transilvaniei — inkább beillenék orosz miniszternek, mert ugyanazokkal a nyers, erőszakos eszközökkel és s bámulatos őszinteséggel bevallja, hogy a magyar kormánynak politikájához hozzá tartozik a magyarosítás. Ezért elhatározta, hogy a románok küzdelmét mindenben meghiúsítja, mind szűkebbre vonja azokat a korlátokat, melyek közt a románság alkotmányos jogait gyakorolhatja. Egy másik cikkében a Gazeta egy 1869-ből való okiratot közöl, amelyből megtudjuk, hogy a nemrég betiltott szebeni román nemzeti párt működését már egyszer 1869-ben beszüntette az akkori magyar kormány. A párt és végrehajtó bizottsága alig néhány nappal megalakulása után tiltatott be akkor egy belügyminiszteri rendelettel ugyanazon okok alapján, amelyeket most Hieronymi is felhozott. Ám azért a párt azóta is működött Hieronymi rendeletéig s a románok állítják, hogy jogos és törvényes alapon. Most említett társainál elkeseredettebb hangon ír a temesvári Dreptatea. A belügyminiszter válasza — úgymond — a legnagyobb mértékben felháborító. Mi legyünk kénytelenek elhagyni ősi hazánkat egy komolyság nélkül való miniszter kedvéért, ki egy miniszteri tárcáért eladta összes meggyőződéseit? Nem, immár végéhez ért a mi türelmünk. Mert hát kicsoda az a Hieronymi, ki annyi cinizmussal vágja orrunkba e szavakat? A magyar miniszter kiutasító szavai — folytatja egy másik helyen — az egész román népnek szólnak. De azért a románok nem fognak meghátrálni, ki sem vándorolnak, hanem bevonulnak ősi erdeikbe, honnan száz magyar miniszter sem űzheti ki őket. A belügyminiszter szavait azonban a románok egyelőre — felírják a rovásra. A Dreptatea egy másik cikkében a román papság hivatásáról ír. Tudja jól a magyar kormány — igy szól a cikk — hogy a román népnek vezetői mindenben a papok, a papok a románság ereje, oszlopai s megtámadja ezeket az oszlopokat, hogy ledöntvén, megsemmisítsen mindent, ami román. A kormány számít a püspökök és főpapok támogatására. Hosszul számít. A román püspökök tisztában vannak azzal a nagy felelősséggel, melyet nemzeti hivatásuk rájuk ró, a püspökök maguk is papok. S a román nép, bízik főpapjaiban. Egy harmadik cikkben felszólítja Szabó János dr. szamosujvári gör. kát. püspököt, hogy a román nép általános óhajtásának eleget téve, tegyen sürgős lépéseket a kormánynál, hogy meggyalázott lelkészének, Popeszkunak becsülete helyreállittassék. Dupuy marad. — Saját tudósítónk táviratai. — Pária, jun. 30 Tegnap váratlanul az a hir merült fel, hogy Dupuy, kit már a politikai halottak közé számítottak, megtartja aminiszterelnökséget. Ez a hir mindenkit meglepett, mert szinte hihetetlennek látszott, hogy Casimir Perier az ő volt versenytársát meghagyja a miniszterelnöki székben. Erre vonatkozólag a N. Fr. Pr. tusitója egy igen magas állású politikai egyéniségtől nagyon érdekes felvilágosításokat kapott. Befolyásos emberek már az elnökválasztás napján rá akarták bírni Casimir Periert, hogy Bordeaut bízza meg az új kabinet megalakításával. A köztársaság új elnöke a választást követő nap reggelén több óráig értekezett Burdeauval, de Burdeau kifejtette Casimir Periernek az okokat, amelyek ajánlatossá teszik, hogy Dupuy megmaradjon a miniszterelnöki állásban. Ennek előtte Burdeau orvosa Casimir-Periernél járt és felvilágosította róla, hogy Burdeaunak miniszterelnökké való kinevezése gyenge egészsége miatt egyértelmű volna a halálos ítélettel. Casimir-Perier e miatt nem faggatta tovább Burdeaut és belenyugodott abba, hogy Burdeau, kihez belső barátság fűzi, a kamara elnökségét vállalja el. Burdeau okai meggyőzték Casimir-Periert arról is, hogy a kormányválság legjobb megoldása Dupuynak a miniszterelnöki állásban való meghagyása. Casimir-Perier barátai nagy meglepetéssel értesültek ez elhalálozásról, de az új elnök ezt válaszolta nekik : — Minden minisztériumnak meg kell mindaddig maradnia hivatalában, amig a kamara támogatja szavazatával. Dupuy búja a köztársasági többség bizalmát s azt hiszem, hogy korrektül járok el, ha nem válok meg tőle. Midőn erre a jelenlevők egyike azt vetette közbe, hogy Dupuy hatalmasan versenyezett a köztársasági elnöki állás elnyeréséért, erre Casimir Perier röviden és igen erélyesen ezt válaszolta: — Ó, ez tisztán személyes ügy, amely egyesegyedül rám tartozik ! Az elnök üzenete, így tehát Dupuy fogja jövő kedden a köztársaság új elnökének üzenetét a kamarában felolvasni. Ez az üzenet még nincsen ugyan végképpen megszövegezve, de Casimir-Perier bizalmasai körvonalaiban már ismerik. Az elnöki üzenet rövid lesz , bevezetésében rá fog mutatni azokra a szomorú körülményekre, melyek közt Carnot életét vesztette, azután kifelé a béke politikáját fogja hangsúlyozni; ez Franciaország politikája s a köztársaság új elnökére hárul legelsősorban az a feladat, hogy a béke fentartását biztosítsa, de befelé is az összes hazafiaknak, különösen a köztársaságiaknak egyetértése és együttműködése szükséges. Az elnöki üzenet nagyon demokrata érzelmű lesz és bizonyára valamennyi republikánusra kitűnően fog hatni. Az új kabinet. A Dupuy-minisztérium megmaradását a Journal Offiel csak Carnot temetése után fogja közölni. A kabinetben azonban változások lesznek. Herder tábornok helyét alkalmasint Jules Roche, a volt kereskedelmi miniszter foglalja el- Poincare pénzügyminiszter sem akarja megtart