Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-10 / 280. szám
Budapest, 1894 XIV. évfolyam 280. sz. Szerda, október 10 Előfizetési árak: Égésvévre 14 írt, félévre 7 írt, negyedévre 3 írt 50 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való naponta. Előfizetések, apróhirdetések fölvételnet József-főint 5. sz. a. utcai helyiségeinkben is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Előfizetései, apróhirdetések fölvétetnek József-tömtése. a, utcai helyiségében is. Wekerle napja. Budapest, okt. 9. Mentül rohamosabban nő a deficit az egyházpolitikában, annál erősebben dagad az ár az álladalom kasszáiban. Szép napok azok a mamelukszivnek, amikor a miniszterelnök akár a költségvetésével, akár a zárószámadásokkal megjelenik a bársonyszékén. Előirányzataiban szereti a szerényét játszani. Ott az ő bilánsza egy pár ezer forint és néhány krajcár többlettel szokott zárulni. De bezzeg a zárószámadás, az sok milliót vet mint tiszta maradékot a pénztárba. Az 1893-iki esztendő ötvenöt millióval gazdagította az ország kasszáját. Azt kell hinnünk, hogy nincsen több oly adófizető nép Európában, mint a magyar. Hol vannak azok a szép napok, amikor ugyanennyi volt a hiány. Amikor kölcsönről kölcsönre bukdácsoltunk, hogy folyó kiadásainkat fedezni tudjuk ! Tizenegy forint 25 krt ígért Wekerle és ötvenöt milliót ad , így áll körülbelül az ő sáfárkodása. A legügyesebb és a legszerencsésebb pénzügyminiszter a kontinensen ma ő. De hogy» honnan veszi ? Azt kérdik egymástól az emberek. Elvégre is az ország nem iparos állam s az ipar — kicsiny és nagy — szívesebben kér szubvenciót és a nagy kap is, —mintsem fizet adót. Az ország ereje, vagyona, jelentősége ma is a mezei gazdálkodásban rejlik. Erről pedig tudjuk, hogy nem a legrózsásabb állapotban van. Pénz, ime, az adópénztárban mégis van elég. Ez a tudomány. Ha lesz a kutatónak módja a költségvetés útvesztőibe belebocsájtkozni, akkor a részletekben talán ráakad e rejtelmek nyitjára s feleletet talál kérdéseire. Egyelőre meg kell hajolnunk Wekerle varázskeze előtt, amely, ha az országot nem is, de a kincstárt fényes eredménynyel adminisztrálja. Ami nehézség, pangás és hiány a kereső osztályok háztartásában van, az kérlelhetetlen kézzel mind oda terelődött be fölöslegnek a kincstári kasszákba. Az adókivetés, amely a tőkét nem képes nyakon csípni, fényesen kezelt önkénynyel zsarolja a vállalkozást és a keresetek mindenféle nemét. A szeszadó és regále-rendszer hathatósan istápolja munkájában ezt az irányt s a pénzügyminisztérium mint országos főkorcsmáros csinálta ebben az évszázban a legjobb üzletet Európában. Egy szóval, a kincstár rendben van. Wekerle politikája kincstári politika. A miniszter őrszeme rá van vetve kitűzött nagy céljára, a valutarendezésre és ez a cél kormányozza minden szándékát és minden gondolatát. Gondolatai közül pedig a legkisebb csak azt mondja: pénzt, pénzt és pénzt, hogy aranyat szerezhessünk be a valutára. A siker fényes, de mégsem elég gyors. A miniszter úr azonban még nem fogyott ki találékonyságából. Hátra van és most következik a szeszmonopólium. Ez van hivatva gyorsultabb tempóban a budai kasszákba beterelni a hozzáférhető aranyat. Nincsen benne kétségünk, hogy be is fogja és Wekerle egy szép napon megkezdi az aranyfizetést és minden papiros és ezüst forint beváltódik relációja szerint színaranyra. Akkor, ha megéri, dicsőségének tetején fog ragyogni. Hanem hogy ily kérlelhetetlen, egyoldalú kincstári politika után mivel fogja a kizsarolt országnak megadni azt a képességét, hogy aranyát meg is tarthassa és az a szép sárga pénz menten ki ne guruljon a külföldre, azt sem én nem tudom, sem ő, sem más nem tudja. Az igazi valutarendezés pedig ez lenne. Nem, hogy a fiskusban gyűljenek össze milliók, hanem a magánkasszákban ezrek és százezrek. A gazdagság elterjedése az országban, nem pedig a pénz összefutása a kincstárban : ez a végleges valutarendezés. Wekerle igen fényes pénzügyi talentum, de irányzata egyoldalú. Inkább pénzügykereskedő, semmint pénzügyminiszter. Budgetje fényes és ragyogó, de országa szürke és lehangolt. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA: Justh Zsigmond. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Lakonikus rövidségü távirat jelenti Cannes-ból, a francia és az angol társaság divatos nyaraló helyéről, hogy Justh Zsigmond, az ismert nevű író, ma reggel meghalt. A hír fájdalmas megdöbbenést fog kelteni a budapesti és a párisi társaságban, ahol a fiatal írót egyaránt ismerték és szerették, váratlanul azonban senkit sem fog érni, mivel mindenki tudta, hogy Justh serdülő kora óta a tüdejében hordja a gyilkos betegség csiráját és hogy az élete esztendők óta csak készülés a halálra. A nyugtalanító hírek, melyek utóbbi időben a francia Riviéráról érkeztek, azt a meggyőződést érlelték meg barátaiban, hogy a katasztrófa bekövetkezése már csak napok kérdése. Maga Justh ezt a katasztrófát, amelyet várt és amelyre elkészült, sztoikus filozófiájával a testi feltételek logikus következményének nevezte. Az elhunyt, aki nemrégiben fejezte csak be életének harmincegyedik évét, mint ember és író a modern Magyarország legérdekesebb és legkülönösebb egyéniségei közé tartozott. Egész egyéniségével a hazai talajból nőtt ki és mindvégig abban is gyökerezett, de érzéseiben a raffináltságig szubtilis finomságok, a lelkében pedig nálunk szokatlan misztikus és transzcendentális hajlamok fejlődtek ki, mintha egy a civilizáció delelőpontját túllépett nemzet sarja volna. E hajlamok, melyek az irodalom és a művészetek iránt érzett lelkesedésével és az emberi nem rajongó szeretetével párosultak, visszatükröződnek írásai minden sorában és némileg magyarázatot nyernek Justh testi diszpozícióiban is. Korán ismerte föl földi hüvelyének törékeny voltát, és mivel az egészsége érdekében teljesen lemondott a fiatalság összes élvezeteiről, úgyszólván kizárólag lelki életet élt, szellemi élvezetekben keresve és találva kárpótlást. Miután Kidben, Zürichben és Párisban elvégezte tanulmányait, irodalmi és művészi hajlamainak szentelte magát, amit nagy vagyona és előkelő összeköttetései megkönnyítettek neki. Több telet töltött Párisban, ahol a szeretetreméltó modorú és nagy műveltségű fiatalember csakhamar a világszalonok ismert és kitüntetett vendége lett. A nyarat rendesen szent-tornyai (békésmegyei) jószágán töltötte, magyar parasztjai közt, kiknek ősi erényeit a párisi világfinál senki sem ismerte jobban és senki sem becsülte többre. Közbe sűrűn fordult meg Budapesten is, ahol a mágnásszalonokban és a művész-csapszékekben egyaránt ismerték és szerették. Ilyenkor sorra járta az összes műtermeket, a szerkesztőségeket, az írók és a művészek gyülekező helyeit, ismerkedve, barátkozva, lelkesítve és lelkesülve, keresetlen és szíves modorával lekötelezve mindenkit. Justh kedves ötletei közé tartozott, hogy a magyar arisztokrácia és az írók közt szorosabb társadalmi kapcsot akart teremteni. Igyekezetét egy ideig siker is koronázta, amennyiben 1887-ben sikerült egy, fiatal mágnásokból és írókból álló baráti kört teremtenie és a főrangú családok érdeklődését a magyar irodalmi és művészeti mozgalmak iránt fokoznia. Később, mikor állapota mindinkább rosszabbra fordult, a tél elöl rendesen délen keresett menedéket, bejárva a Riviérát, déli Olaszországot, éjszaki Afrikát és Keletindiát. Utazásai közben írta azokat a pompás úti leveleket, melyekben talán legközvetlenebb módon nyilatkozott meg megfigyelési tehetsége. Első önálló kötete a nyolcvanas évek végén jelent meg Káprázatok cím alatt. E beszélykötetet követte a Páris elemei című, majd a Puszta könyve és első regénye. Művészszerelem. Tavaly adta ki A pénz legendája címü regényét, mint egy hosszabb regényciklus első kötetét; a tervbe vett ciklust A kiválás genezisének nevezte el. A ciklus második műve volt Gányó Julcsa című parasztregénye. Mai számunk 20 oldal. Ínség-tarifák Magyarországon. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 9. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter tegnap a hazai mezőgazdaság érdekében messzeható fontosságú intézkedéseket tett. Az ország nagy részében mutatkozó takarmányhiány folytán már előbb szálas takarmánynemekre adott vasút díj szabályzati könnyítéseken kívül ugyanis most már takarmányozási célokra szolgáló egyéb termékekre is, névszerint korpára, kukoricára, burgonyára, burgonyamoslékra stb. rendkívül olcsó vasúti szállítási díjtételeket engedélyezett. Az államvasutak e jelentékeny díjleszállításokkal nagy áldozatot hoznak a mezőgazdaságnak és a mezőgazda-