Budapesti Hírlap, 1894. november (14. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-01 / 302. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (302. sz.) 1894. november 1. kárja az igazi függetlenséget. A pa­piroson való, az megvolt az 1791-ki törvényben, az életben soha sem volt meg. Hogy az életben meglegyen, an­nak föltételei vannak, a nemzeti erő s ezzel a nemzeti önérzet megnö­vesz­tése. Kossuth Ferencnek pályáznia kell a kormányhatalomra. ha .az.. nincsen •a programjábap­ alikm. .iliáha egyesíti atja, "a­mi tegnap szétzüllött, mert a holnapi nap ismét szertefesziti. Parla­menti pártot vezetni, a melynek céljai csak emberöltők­ mulv­a valósulnak meg, a­mely ezért le is mond arról, hogy aktív és elhatározó szerepet játszszék az ország sorsa intézésében, s ez álmo­dozók feladata, nem becsvágyó politi­kusoké. Ábrándozni, álmodozni Olasz­ország klímájában jobban lehet, mint itthon. Azért hisszük, hogy Kossuth­­Ferenc nem álmodozni jött haza, nem is parádézni és azért reméljük, hogy pártállásaink felbontásában és új ala­kításában az ő szereplése döntő hatású leszen. Községi választások Budapesten.­ ­ Budapest, okt. 31. A községi választások küszöbén vagyunk. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának 6 év előtt választott fele kilép és kétszáz vá­rosatya újra választandó. Most választandók a kerületi választmányok is, melyek ezúttal elő­ször alakulnak. A kerületi klubokban már erő­sen folynak a korteskedések. A városszerte ismert klikkek már jó előre megállapítják a beválasztandók névsorát, minden erejüket meg­feszítve, hogy befolyásos embereik új elem­ek által valahogy ki ne szoríttassanak. A városi képviselőséget sokan ambicio­nálják. Utilitárius korszakot élünk és a munici­­palizmus halas tavából,kinek-kinek nemcsak kö­vér pontyokat, de igazgatótanácsosi állásokat, er­­dót és nemességet is lehet kihorgászni, csak hozzá kell szegődni azokhoz az érdekcsopor­tokhoz, melyek ilyen nagy testületekben a ke­rek világon mindenütt, tehá­t nemcsak nálunk­­ képződnek s a­kik a puszta polgáreimre édeskeveset adnak. A választókon áll a sor éber lélekkel és füg­getlen szellemmel körültekinteni a választandók között, kier­t legvitálisabb érdekeinek leghívebb őre első­sorban maga az a polgárság, mely a szabad választás útján, legszebb alkotmányom jogát van hivatva gyakorolni. Sajnos, a­­ ta­pasztalat bizonyítja, hogy polgártársaink, mint községi választók, e jogukkal nagyon is­ lany­hán élnek. Nagy részük feléje sem néz a vá­lasztási urnának, sokan pedig úgyszólván vak­tában elfogadják azt a névsort, melyet ügyes kortesek készen kezükbe nyom­nak. A válasz­tók indolens magatartása miatt vész el a vá­lasztás tisztasága. Eredménye rendszerint nem a közvélemény megnyilatkozása, hanem azok­nak a keveseknek a győzelme, kik a választás­sal törődve, jelöltjeiket tűzön-vizen keresztül viszik.­ Pedig polgártársainknak a községi válasz­tásokkal nagyon kellene törődniük, még­pedig politikai pártszempontok nélkül, mert a székes­­főváros közdolgainak kormányzásánál nem a politikai, hanem a társadalmi irány döntő. A választók bizalma tehát bármely politikai hit­vallású férfiú jelöltségében összpontosulhat, ha az illető jelleme és társadalmi függetlensége biztosítékot és kilátást nyújt arra, hogy a város közdolgaival a valódi közérdek javára nemcsak törődni fog, de műveltségénél és gyakorlati érzékénél fogva, erre képes is. * Budapest, mint az ország lüktető szíve előtt, nagy jövő vár, "de székes fővárosunk je­lene is, körültekintő s a lakosok összeségének minden érdekeit egyaránt felkaroló kormány­zatot követel. E közös érdekek kielégítése nagy anyagi erőfeszítéssel és kétségtelenül a mai nemze­dékre háramló áldozatokkal jár. Minden terhet nem lehet és nem is volna méltányos, óriási kölcsönök alakjában a késő utókorra áthárí­tani, mert a jövendő kornak épp úgy meglesz­nek a saját terhei, mint a jelen időnek, a fő­város vagyonleltára pedig, gazdag volta mel­lett sem kiapadhatatlan. Szükséges tehát,­­ hogy közintézményeink létesítése körül helyes arányokat alkalmazva, a teherviselés fokozásától se idegenkedjünk, ha biztosítva vagyunk az­iránt, hogy cserébe is ka­­lapos társadalmi jólétre tehetünk szert. A minap hangoztattuk, hogy mennyire kívánatos, hogy a város közkormányzatában a nemesebb érdekek ápoltassan­ak, úgy, a hogy Ma­gyarország fővárosában a társadalom minden osztálya jól érezhesse magát. Ugyanakkor meg­mondottuk, hogy mit kell e nemesebb érdekek alatt érteni és utaltunk a módra, melylyel helyi közlekedési hálózatunkat a lakosság testi és lelki gyönyörködtetésére és hasznára az új dunai hidak révén haszonnal kiterjeszthetjük. Bátran kiterjeszthetjük ez üdvös progra­mot még egyéb nagy feladatok egész sorával, melyeknek helyes megoldásához mindannyiuis, társadalmi jóléte van fűzve. Itt élünk a világ egyik legnagyobb folyójának, a szőke Duna partján és nincs vizünk. Legalább nincs annyi, hogy mindenhova jusson. Előttünk áll k­özélel­­mezésünk, a közvetítők által mesterségesen drá­gított piacokkal, az élelmi­szerek és súlyok gyönge és laza ellenőrzésével. Nincs berende­zett vegyészi intézetünk * a forgalomban levő fo­gyasztási cikkek * vizsgálatára és nincs a napi szükségletet kielégítő törvényünk az élelmi­szerek és italok meghamisítói ellen. Folyvást építkezünk. Egyik palotaszere bérhez a mási­kat követi, de nyoma sincs annak, hogy az alsó százezrek, a munkások, a kisiparosok, kis­­hivatalnokok, szóval a nép zöme számára a külső telkeken olcsó és könnyen hozzáférhető lakóhelyekről tényleg és nem a papiroson gon­doskodnánk. Százezeket emésztő tanintézeteket építünk, fényes homlokzattal és még fényesebb igazga­tói lakásokkal, de a nép gyermekeinek ezrei az iskolán kívül rekednek. A Duna balpartján lévő egyetlen népies üdülőhelyünknek, a város­ból egymásban gyönyörködhetünk elfogulatla­nul és öntudatosan. Mert azt szeretném, ha katolikus szakemberek is olvasnák­ Masznyik Endre könyvét. Az ilyennek, ha éppenséggel még a munka színvonalán álló, hozzá méltó vita kerekedik belőle, az, érdekessége és a ha­tása is növekedik. Maga a módszer alaposság­ban és mélységben nyer. Ma már nem sza­bad a teológiának sem fanatizmussal, tekinté­lyekkel és az írással dolgoznia, hanem tudás­sal, bölcsészettel és históriával köteles síkra­­szállani. Az élet mindjobban elvilágosiasodik. Az álladalom elszedi az egyházak külső hatal­mát és a hatalom és befolyás tényezőit: a tu­dás, a vallásnak irodalmi szolgálata, érdemes könyvek írása, minő az, a­melyről beszélek, szóval az erkölcsi és a szellemi tőke gyűjtése és forgatása van hivatva az elvesztett ténye­zők helyett az egyházak érdekeit megoltal­mazni. Azért is telik különösebben kedvem Masz­nyik Endre nagy munkájában, mert Magyar­­országon egy protestáns teológiai magyar iro­dalomnak kiváló nemzeti hivatása is van. Az evangélikus egyházat nemzetiségi viszálykodás marcangolja. Ezt csupán hatalmi eszközökkel és politikai intézkedésekkel a világból kitudni nem lehet. Egy nemes egyházi élet­, vezérelve, megoktatva, szelídítve és vonzva egy virágzó és felsőbbséges magyar egyházi irodalomtól csodásan köti magához a sziveket. A pozsonyi ev. akadémia e tekintetben példásan jár elül a többi egyházak előtt. Ott az egész tanári kar serényen, nemes versenyben dolgozza a maga szőlejét és lehetetlen, hogy hatástalan marad­jon a protestáns papságra és a műveit, vilá­giakra, a­kik vonzódnak az egyház történeté­vel kapcsolatos történetekhez, érdekeivel kap­csolatos érdekekhez. Egy fensőbb kör ez, fe­lebe vall­ a mindennemű világi dolgoknak, melyben a nemesebb italt szomjúhozó lelkek találkoznak. Én élvezettel és sok tanulsággal jártam Masznyik, Endrével a kereszténység kezdetének csodás, misztikus, izgató éveiben, ■ követve utjain Pál apostolt és hálás vagyok a jeles szerzőnek kalauzolásáért. Ha e soraimmal valamely szolgálatot tehettem az ő nemes tö­rekvéseinek és amaz intézet jeles tanáraiéinak, a­mely intézet hivatása őt is lelkesíti mun­kásságában : tudom, hogy jó ügynek tettem szolgálatot és nyugodt vagyok.­­ Alice hercegnő. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — • Midőn egy okos nő, mint a milyen Vik­tória királynő, félszázadon túl uralkodik a világ­­legelső népe felett, e hosszú idő alatt fölismeri azokat a titkos faktorokat, melyek a világese­mények fejlődésére döntő befolyással vannak. Mi mindennek­ volt szemtanúja a letűnt félszá­zad alatt Viktória királynő ! Látta Lajos Fü­­löpöt teljes fényében, mint alkotmányos királyt, egy sereg népszerű, nagyreményű hercegi­ környezetében, mellette egy Guizot és Thiers. Akkor azt hitte Európa, hogy Franciaország­ban az Orleans-ok uralma biztosítva van. És néhány nap alatt az egész, mint falról az ár­nyék-játék, eltűnt örökre. Lajos Fülöp neje — a nép által imádott királyné — karon fogta férjét s igy szólt: — Ne engedd, hogy a népre lőjenek; menjünk; miattunk nem szabad, hogy vér folyjon. . És kivezette férjét a Tuileriákból, bér­kocsiba ültek és elhagyyták Parist. Látta Viktória a második császárságot, III. Napóleon dicsőségét és­­ bukását, melyet egy nő idézett elő: Eugénia, midőn esztelenül háborút kezdett Németország ellen.­­ Látta Viktória Ausztria újjá alakulását, a magyar nemzet föltámadását, melyben újra nem kis része volt egy királynénak. Egy szóval, a női befolyás majd minden nagy európai esemény­nél döntő hatással volt. Ez a befolyás pedig az európai esemé­nyekre rendszerint, nem az által érvényesült, hogy az uralkodó neje beleavatkozott a poli­tikai küzdelmekbe; a női befolyás színhelye a családi élet s az az uralkodó, ki jól élt nejé­vel, soha sem tudott neje akaratának ellent­­állani s végre is a neje által gyakorolt min­dennapi szuggesztiónak kénytelen volt mindig engedni. Ez a tapasztalás bírhatta rá Anglia öreg királynőjét, hogy az angol udvarnál egy va­lódi agence matrimoniale-t szervezzen és nagy­számú Unokáinak és rokonainak Angliában és a kontinensen — összeházasítás által­­— csa­ládi­­tűzhelyet teremtsen, a­hol végre is a nő uralma mindig érvényesülni fog. Először legkedvesebb leányát, Beatrixot adta férjhez egy Battenberghez, akinek, mint mesalliance szülöttjének, hallatlan szerencse volt e házasság, úgy, hogy örökre le van kötve a királynő környezetéhez ; ezért nem tá­vozik Beatrix soha az anyja oldala mellől; aztán a yorki herceg legkedvesebb unokájának nőül adta a legnépszerűbb angol hercegnőt, a cambridgei herceg unokáját, saját unokahugát — a legszebb nőt Angliában; Je házasság által a jövendőbeli angol királynak tiszta vérű­ angol utódai lesznek s a reá gyakorolt női befolyás angol és nem idegen befolyás lesz. Az agence matri­moniale mesterműve végre Alice hercegnő, Viktória,legkedvesebb unokájának házassága a jövendőbeli orosz cárral. Mint 12 éves gyer­mekleány, a kis Alice hercegnő beleszeretett a cárevicsbe, kit Szergiusz nagyherceg lakodal­mán látott meg először. Olyan­­családi szerelem volt ez rokonok közt. Melyik kis leány nen?

Next