Budapesti Hírlap, 1895. január (15. évfolyam, 1-31. szám)
1895-01-01 / 1. szám
2 Budapest, dec. 81. Wekerle miniszterelnök utolsó fölterjesztése. Mint a pénzügyminisztérium főhivatalnokai körében beszélik, a távozó miniszterelnök egyik utolsó felterjesztése őfelségéhez az volt, melyben Popovics Sándor dr. pénzügyminiszteri osztálytanácsos részére a miniszteri tanácsosi cím és jelleg adományozását hozta javaslatba. Ő felsége a távozó miniszterelnök e javaslatát — hir szerint — már is jóváhagyta és a kinevezés a hivatalos lap egyik legközelebbi számában meg fogna jelenni. Fentartással közöljük a hírt, melynek valószínűségét emeli különben az az ismert körülmény, hogy Popovics dr. tanácsos Wekerlének nemcsak legintimebb bizalmasa, de egyik legjelesebb munkatársa is volt. Popovics alig 34 éves fiatalember, ki széles műveltsége, rendkívüli munkaereje és munkabírása által rövid idő alatt "Wekerle valóságos jobbkeze lett. -------Elintézetlen Interpellációk. Kilenc el nem intézett interpellációt hagyott hátra utódjának a visszalépett kabinet. Kettő ez interpellációk közül — a biharmegyei és nagyváradi nőegyesület ismeretes apáca-ügyére s a Kossuth Ferenc választói jogára vonatkozó , időközben jóformán tárgytalanná vált. A Leypold tüzérhadnagy rangvesztését érintő interpellációra csak előzetes választ adhatott a miniszterelnök ; a végleges válasznak útját vágta a kormányválság. A többi elintézetlen interpelláció a francia vám konfliktusra, a romániai búzavám-visszatérítésre, a máramaros megyei ínségre, a fővárosi államrendőrségnek egyetemi polgárokkal szemben elkövetett állítólagos visszaélésére és a nov. 28-án tartott nagyszebeni román nemzeti gyűlésre vonatkozik. A moravlvai mandátum. Temesvárról telegrafálják lapunknak, hogy Bath Milán báró a neki felajánlott jelöltséget nem fogadja el a nagybátyja lemondásával megüresedett moravicai kerületben. Helyébe Sztojanovics György germáni nagybirtokost jelölik, akit szabadelvű programmal valószinűleg egyhangúlag fognak megválasztani. Igazságügyi kinevezések: Weise Aladár budapesti lakos, ügyvédjelöltet a németujvári kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki; továbbá Janicsek József dr. budapesti kir. ítélőtáblás tanácsjegyző-albírót a budapesti VI. ker. kir. járásbírósághoz helyezte át. Aszonyainak közepette, ily hosszú és fárasztó útra keljen idegen ország felé, hogy ott a franciák iránt nem éppen nagy rokonszenvet tápláló császár előtt egy főbenjáró bűnért elítélendő katonája számára kegyelemért esedezzen ? E kérdésre talán könnyű volna azt felelni, hogy a szerelem, vagy annak becsben tartott emlékei, a finom érzésű szívek amaz igazán nőies vágya, hogy az a férfi, kit talán egy év szerettek, a pribék keze által meg ne budöstegessék. A díszes küldöttség egytől vesérjes úrasszonyokból állott. De moritunul nisi bene ! Ferenc császár is kiváncsi volt a francia hölgyek buzgólkodásának okaira s a deputáció fogadásakor azt kérdezte a szótvivő úrnőtől, hogy miért érdeklődik a francia hölgyvilág oly nagyon egy idegen hadsereg bűnperbe fogott tagja iránt, ha ki, ha hajdanában be is ragyoghatta hősi hírnevével fél Európát s ha őt személyesen ismerték is egykor — most mégis már két évtized óta távol van az ő hazájuktól s azóta a délceg leventéből öregedő ember is lett ? Souls marsalné, a küldöttség vezetője, a császár kérdésére azt felelte, hogy ők ama két departement hölgyeinek és egész lakosságának nevében jöttek, a hol Simonyi báró huszárezredes 1815-ben s a következő évben mint katonai gubernátor működött és a hol nyílt jellemével, igazságszeretetével, könyörületességével és nagylelkűségével annyira meghódította mindenki szivét, hogy az ottani emberek ma is áldják emlékét. A francia nő benne, aki mint ellenség jött közéjük s mint legjobb barát, siratva a két megye Öregje Ujja által, vált el tőlük, a haza ellenségében is megbecsülni tanulta a legszebb férfi erényeket . A király ma reggel 9 órakor a nyugati pályudvarból külön udvari vonaton Bécsbe utazott. váróteremben megjelentek Beniczky Ferenc pestvármegyei főispán, Hath Károly főpolgármester, Sélki Sándor dr. főkapitány és Daróczy állomásfőnök, király a megjelentekhez néhány szót intézett s azutt Paar Ede gróf és Bolfras gróf főhadsegédeire Löwenstein udvari tanácsossal és két hadsegéddé beszállt a kupéba s néhány perc múlva a vonat kirobogott a pályaudvarból. A vonatot, a mely délrálynő szerepét játszotta, azzal főzte le a hiú tábornagyáét, hogy válaszát mint Stuart Mária, Skótország királynője írta alá. Soultné Simonyi óbesterrel annak párisi tartózkodása alatt ismerkedett meg. A szellemes hölgy a saját kiváló tehetségei folytán közlegényből fényes állásba és nagy hírnévre vergődött magyar hadfinak és az első császárság híres marsaljainak pályafutásai közt bizonyos analógiát látott, s ezért iránta érzett rokonszenvének mindenkor jelét is adta, ha valamely főúri estén találkoztak. A magyar huszárezredes különben nem csak a dalmáciai hercegnét számította párisi jóindulatú ismerősei és barátnői közé. Nagyúri föllépésével, impozáns külsejével s a párisi szalonok törzsközönsége előtt exotikusnak látszó modorával mindenütt föltünést keltett, a női körökben pedi nagy benyomást tett. Mindig magyarosan főszerszámozott négy tüzes ló által vont, ezüsttel dúsan kivert határban jelent meg a franci főváros utcáin, magyar libériás kocsissal a láon és két ezüstzsinóros hajdúval hátul. Több ízben is megesett, hogy valamel szövetséges fejedelem tiszteletére kirukkolt Marsmezőn. Ilyen alkalmakkor az egész ezt tetőtől talpig új mundérba volt bújtatva, a vas zenekart pedig egy szaracén ruhába öltötetett óriás termetű néger vezényelte, ezy gombos buzogánynyal a kezében. A zen kar előtt Simonyi óbester lovagolt, aranyfutásos dolmánynyal a félvállán, rendjelekk tele szórt, aranypaszomántos huszárspencerbe aranytól csillogó kócsagos csákóval a fején, párisi utcák gránitkövezete szikrázott a pír csatáros huszárlovak patkói alatt, az utcáké pedig ilyenkor akkora népcsődület támad hogy a kocsiközlekedés egész városrészekb megszűnt. Az 1836-ik évi november vége felé Si ft . BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) 1895. január 1. A válság. Budapest, dec. SI. A homályba derű esik uj esztendő napján, mert párttüntetések lesznek, fontos nyilatkozatokkal. Leleplezéseket nem fognak a beszédek tartalmazni, de fogják tájékoztatni és irányítani a megzavarodott pártokat. A királyi kihallgatásokon résztvett férfiak közül beszélnek Bánffy, Szapáry, Apponyi és Horánszky. S mindenki kiváncsi a vélemények eltérésére. A hírlapok fuzionális híresztelése aligha fog megerősíttetni. A dolog korai és éretlen. Nincs is a fúzió létesítésére senkinek mandátuma, hiszen kormányalakításra sincsen. Khuen-Héderváry sem kapott a királytól erre mandátumot s miniszterelnökjelöltnek még nem tekinthető. Bánffy sem, kihez a szabadelvű párt egy része még ragaszkodik, őt a párt jelöltjének tekintvén. A kiegyezést némelyek úgy képzelik, hogy Bánffy a Khuen-kabinetbe belép miniszternek. Maga Khuen a királylyal folyt tanácskozása után azonnal hozzáfogott a szabadelvű párt vezetőivel való értekezésekhez. Wekerlével, Szilágyival, Jozipovicscsal, Bethlen Andrással, Radó Kálmánnal és másokkal is beszélgetett a szabadelvű párt és a jövendő kormány közötti visszonyról és ama biztosítékokról, melyeket a szabadelvű pártból alakuló új minisztériumnak a lelépő miniszterek és barátaik részéről bírnia kell, hogy sikeresen kormányozhasson. Mert hiszen a főrendiházi tárgyalás elől egy kormány sem térhet ki, a hátralevő törvényjavaslatok eshetőségeivel tehát számolnia kell. Ugyanez az eset áll a költségvetésre és az appropriációra nézve. Az új kormánynak a szabadelvű párt vezetőitől kötelező ígérettel kell bírni az iránt, hogy e bajos helyzeteken odaadó támogatásukban fog részesülni. A király visszaérkezéséig a bán teljesen tájékozva lesz, hogy jelentést tehessen alkudozásainak sikeréről, vagy sikertelenségéről s csakis az előbbi esetben vállalhat és kaphat megbízást, hogy a szabadelvű pártból minisztériumot alkosson, a lovagiasságot és a nemesszivűséget. Ő érte, ki gyöngéd és kíméletes volt a gyöngékkel és védtelenekkel, szigorú, de igazságos a gonosztevőkkel szemben, azért a jeles vitézért jöttek messze földről kegyelmet kérni, kit húsz év előtt az ő vidékükön második Bayarának, a magyar chevalier sans peur et sans reproche-nek neveztek. A francia hölgyküldöttség bécsi útjának eszméjét Soult marsalné, a dalináciai herceg felesége pendítette meg legelőször, egy házi bál alkalmával Frimont báró osztrák katonai attaséval folytatott beszélgetése közben, mely alatt a párisi szalonokban is feltűnést keltett Simonyi-per szóba került. A kissé excentrikus tábornagyod nagyon büszke volt férjének due de Dalmatic címére, melyet a vitéz katona hadvezéri és diplomáciai érdemeiért Dalmáciának a franciák által történt okkupálása idején nyert. Soulmé sohasem titkolta, amint ezt az első császárság többi parvenu hercegeinek és grófjainak nejei, sőt ők maguk is rendesen tenni szokták, férje alacsony származását, ki mint szegény saint-amandi paraszt fia, mint közlegény kezdte meg fényes katonai pályafutását. Asszonyi hiúságát annyira csiklandozta az újdonsült hercegi cím, — mely különben is, úgy mint a többi, Napoleon által kedvelt hadvezéreinek adományozott hangzatos titulusok csak egy injartióius hercegségről szólott, — hogy e gyöngesége miatt a nagy császár bukása után csakhamar a párisiak élcelődésének céltáblája lett. A délceg és csapodár férjére féltékeny hölgy egy alkalommal sértő levelet írt valamelyik párisi színház kedvelt primadonnájának, kiről azt hallotta, hogy férjével titkos viszonyt folytat. Hogy a gyűlölt vetélytársnőnek annál jobban imponáljon, a levelet így írta alá: Sopre, duchesse de Dadmatia. Az elmés művésznő, ki az nap a szerencsétlen skót kiCsak miután a királytól miniszterelnöki megbízást kapott, ez esetben fog Khuen a fúzió érdekében a szabadelvű párt vezetői által már elfogadott programja alapján az ellenzék vezetőivel is tárgyalni. Ez ma a helyzet, sem több, sem kevesebb, de ez elég arra, hogy Khuen-Héderváry tekintessék a legkomolyabb jelöltnek. Erre ma az a feltűnő körülmény is, hogy a király vasárnap Darányit, ki köztudomás szerint a Tiszaisták demonstrációját Khuen ellen vezette, csak 9 percig hallgatta ki, ellenben az ugyanakkor kibuktatott Bethlen Andrásnak egy óráig tartott audienciát engedett. Ha mindazáltal a bűn nincs felhatalmazva arra, hogy a király nevében tegye meg lépéseit, ez csupán azt mutatja, hogy okulva a múltakon, sem a király, sem Khuen kudarcnak magát kitenni nem akarja, tehát a szabadelvű párt megbízhatóságát óvatosan előbb kikutatja. A király azért sem határozott most, mert előbb a kihallgatások eredményéről Kállayval és Kálnokyval tanácskozni kíván. Bécsből jelentik, hogy Károly Lajos kir. herceg Kállayt fogadta. Ez meglehet, hogy csak a szokásos újért tisztelgés volt. Vonatkozása a mi válságunk, annál kevésbbé lehet, mert tudomásunk szerint ő felsége ideutazása előtt fogadta volt Kállayt, aki a király kérdéseire megragadta az alkalmat annak kijelentésére, hogy ha rá van bízva a választás, ez idő szerint semmivel sem cserélné fel bosnyák miniszterségét. A király Kállaynak ily nagy világossággal kimondott egyéni dispozícióját respektálta s elejtette a témát. A király elutazása.