Budapesti Hírlap, 1895. április (15. évfolyam, 89-117. szám)
1895-04-14 / 102. szám
1895. április 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (102. sz.) — Szép gyermekruhák, kabátok, harisnyák, mi-fesztyűt, alsó szoknyák, kötények , férfi-fehérnemüek, nyakkendők stb., jó minőségben és jutányos áron kaphatók Bucsányi Lajos divatáru-üzletében (Budapesten, Kossuth Lajos utca 18. szám). — Egyesületi zászlók Szűcs és társánál Bpesten. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, ápr. 13. — Negyven milliós kölcsön. Lampl Hugó főszámvevő ma előterjesztést tett a tanácshoz, egy 40 milliós kölcsön fölvétele iránt. Tulajdonképpen 51,985.289 írtra volna szükség, mely összegből 18.255,294 ítt már egyes munkákra meg van szavazva, a többi pedig már javaslatba hozott munkákra volna fordítandó. Minthogy azonban a főszámvevő reméli, hogy az utóbbiakra szükséges összeget csökkenteni lehet, ezért csak 40 millió fölvételét javasolja. A negyven millió három százalékos nyereménykötvényekben volna kibocsátandó, a legkisebb címlet 100 koronás lenne. Az első íz évben 100.000 koronás főnyeremények lennének, melyek tíz évről tíz évre 10.000 koronával kisebbednének. .. ... . — A fővárosi egyesület április 16-dikan, „ddM dtluiao 5 órakor a régi varoBhfca taoioa-A »jaárigaagaté. Mmult héten a kbvetfc. go kr. Liszt levesfélék 1 fegr 60 krtóll.20 n. - ?2 kr . oszt. húsfélék 1 kgr. 60 krtól . ' k*_ 37 kr. leveshusfélék 1 kgr * 1 kgr. 40 krtól 68 krig, ül. oszt. leveshusfs^p, vese, stb. 1 kgr. 20 krtol 56 kr. Máj. *^Tisont 1 kgr. 20 krtól 60 krig, 80 krig, 4^ 62 .................................................. .......... ^IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, ápr. 13. Tavaszi tárlat. A képzőművészeti csarnokban holnap megnyíló tavaszi kiállítást nézze meg minden műveit ember. Tisztára magyar művészek kiállítása ez, mely körülbelül helyesen mutatja képzőművészetünk színvonalát. A fejlődés óriási, melyet a képzőművészet aránylag rövid idő alatt, a milleniumhoz közeledő években tett: immár világszerte kitűnő neve van a magyar művészetnek. Művészeink a legelső kitüntetéseket hozzák haza a külföldi kiállításokról, ahol a régi művésznemzetekkel kell versenyezniük. Van itt tehetség elég, csak arról-módról, eszközről kell gondoskodni, hogy kifejlődhessék, hogy művészeink dolgozhassanak. A tavaszi kiállítás tele van forrongó talentumokkal. Néhány fényesen alkotott kép mellett, melyet kipróbált művészi erő produkált, a nagy többség keresi az útját, az eredetiséget, a különösséget, valami új hatást. Műveiben meglátszik a nyugtalanság, az elégedetlenség. Ez a fejlődés útja. Feltűnő sok a szinhatást kereső tanulmány, a befejezetlen kép a tárlaton. A kék szin a divatos, mellette a zöld ; a kettő kombinálása különös, súlyos, misztikus, zavaros hatást támaszt, de sokszor nevetésre is ingerel. Látni kék mezőt, kék lovat, kék tehenet és a zöld eget. Mind több tért kezd foglalni a szimbolikus festés ; a tárlaton egy csomó olyan képet láthatni, melyen ködös, homályos levegő borong s ezen keresztül inkább sejteni lehet, mintsem látni azt, amit a művész mutatni kíván. Ezek különösségek, kísérletezés, bizarrság, furcsaság, de mind érdekes, mint a fejlődő művészi élet tüneményei. Ha — elűzvén szemem elől a sok kékség vízióját — elgondolom, hogy a tavaszi tárlat, mely képeire fogok legtovább emlékezni, akkor élesen és tisztán rajzolódik elibél három festmény. A bolgár fejedelem arcképe Benczúrtól, Szemere Attiláné arcképe Karlovszky Bertalantól és Zemplényi Tivadarnak szegény asszonya. Benczúr képén semmi pózoló fenség; egy előkelő, önérzetes, energikus katonát festött meg, oly közvetetlenséggel, hogy a fejedelem szeméből kiolvassuk bonhomiáját és szivjóságát. Karlovszky képe különösen érdekes. Aranyos alapon, régies stílusban lefestett egy finom, modern asszonyfejet, fölébe írva, régiesen latinul, hogy kit ábrázol a kép. Az asszonyarc, a szem, a tartás maga az eleven élet, bámulatos művészettel vászonra vetett melegség, szín, gondolat s ez — az ósdi keretben — bámulatos izgató hatással van a szemlélőre. Ez a hatás keresett egy kissé, az tagadhatatlan, de művészi szem kell ahhoz, meglátni, hogy ez az arc csodálatosan illik rokokó környezetbe. Bármint legyen is, sok nézője lesz Karlovszky képének és bizonyára sokan fognak gyönyörködni Zemplényi Tivadar festményében, mely egy szegény asszonyt mutat, szegényes lakásában. Pincelakás, de tiszta a szoba, boltozatos ablakból kapja fényét; ágy, asztal, kis vaskályha, egy-két szék van a szobában, minden rendben s a közepe táján ül egy öreges asszony s levest eszik. Mindez oly természetes, oly önkéntelen, hogy megkapja az embert. Az öreg asszony arcán béke, megelégedés sugárzik: boldog asszony ez a szegény asszony, mindene megvan, még virágja is az ablakon. A nagyteremben feltűnik egynéhány nagyobb szabású koncepció. Nagyon szép kép Ujváry Ignác Szent István-képe, melyet az egri érsek megrendelésére készített. Impozáns kép és szerencsés ötlet, hogy a szent király tetemének beszentelését ábrázolja. Gyárfás Jenő festménye, mely a békét dicsőíti (a mezőn katonaság pihen, fölötte a harc istennője és egy géniusz lebeg, világító fáklyával a kezében), érdekes kép, de plasztika nélkül való. A géniusz aránytalan női test s nagyon reális arra, hogy géniusznak látszassák. Márk Lajos nagy képe a költő lázas álmát kívánja ábrázolni. A beteg költő (néhai Justh Zsigmondra hasonlatos) félig ülő, félig fekvő helyzetben kínlódik ágyában, arcára kiült a láz s ágya lábánál egymásra torlódó zavaros alakok jelzik az álmát. Fejét koszorúsan, dicsfénynyel övezve tartja elébe egy nemző, egy faun fütyörész, ez imádja, az gúnyolja , mozgalmas, hatásos kép. Csak annyi érthetetlen kék szinte volna rajta. Csinos kép Hausmann Géza rózsák királynője, de mely korban mutatta valaha királynői szépség ennyire bájait ? Jászai József nagy vásznon a francia forradalom egy gyakori esetét festette meg : egy nemesi pár meg akart szökni kastélyából, de a commun kegyetlen képű katonái fölfedezték őket, betörik a kastély ajtait és elfogják a két arisztokratát. Feltűnő vászon ez, kár, hogy nincs eléggé betöltve s hogy az elfogott arisztokraták nem mutatnak előkelő származásra. Szép képe van a tárlaton Kezdi Kovács Lászlónak ; cifra gulya, szép jószág, nagy, széles vízben áll. Biztos rajz, erős színhatás. Vonzó Zemplényi Tivadarnak egy másik képe is, női arc, tele mélységgel és melankóliával. Hangulatos Mesterházynak Badacsonyt ábrázoló tájképe. Kedves Basch Gyulának egy mulató hölgyet s egy kalapját próbáló nőt ábrázoló képei: elmések, egyszerűek. Egynéhány nagyon szép vizifestmény van a tárlaton : a Koroknyai Ottóé, Gerhardt Alajosnéé, Nádier Róberté, Kacziány Ödöné. Tömérdek a portrait a kiállításon s a Benczur-iskolára vall nagy része. Komlósy Ede képe (Széchenyi Imre gróf berlini nagykövet), Peske Gézáé (a premontrei prépost), László Fülöp (Boris bolgár trónörökös), Baditz Ottó, Pállya Celesztin képei, mind becses és érdemes művek. Ha még Regény-Csarnok. Angolból fordította: AMIGA. 12 -------Elhallgatott, választ várt, de nem kapott. Berti alig hallotta már, hogy nagyatyja mit beszél, Gillian arcát nézte, azt az arcot, mely nem a legszebb és a legkedvesebb volt a világon és a mely most a bűnös öntudat félelmében dúlt volt és kísértetiesen fehér. Mily esdeklően nézett Bertire, mint könyörgött neki néma ajkkal! Rögtön megértett mindent. Arcáról eltűnt az élet színe, az ajkai elfehéredtek, szíve hevesen vert és melle oly súlyos lett, hogy csaknem elfojtotta. Bementem a boltba, folytatá Blacket úr rövid szünet után, s a tulajdonost felszólítottam, hogy engedje megnézni a fülbevalót. Mindjárt láttam, hogy a szemem nem csalt, csakugyan a mi fülbevalónk volt. A múlt évben, szeptember 24-én Wynn Berti úr zálogosította el 6 forintért, s miután nem, váltotta ki, az ékszerész áruba bocsátotta. Én most kiváltottam . . . Berti keze görcsösen szorult össze, halálsápadt volt, melle szenvedélyesen emelkedett, de szemeit Gillian arcára függesztve, várakozott. Várta, kétségbeesetten várta, hogy cousineja szóljon. Sir Gilbert hozzá lépett s kezét türelmetlenül tette a karjára. — Ember, ébredj! Szedd össze magadat! Nincs semmi mondanivalód? Miért nem szoksz, miért nem utasítod vissza ezt az iszonyú vádat? Berti, hallod? És vállárnál fogva durván megrázta. Hallod, Blacket úr azzal vádol, hogy tolvaj vagy! Hát nem beszélsz? Ez indulatos kitörés sem hozott hangot Berti ajkaira, csak Gilliant nézte egyre, mereven. Míg Gillian nem szól, addig ő hallgat, ezt határozta el magában, mert egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy előbb-utóbb szólani fog. De miért nem szól rögtön? Miért nem beszél, miért nem töri meg ezt a csöndet, mely minden pillanatban elviselhetetlenebbé lett, miért nem vallja be rögtön a tettét, holott minden elmúló perc súlyosabbá teszi ? — Berti, süket vagy? szólította ismét Gilbert s hangja mind izgatottabb lett. Az égre kérlek, beszélj ! Én tudom, hogy te ártatlan vagy, tudom, hogy te ilyen alávalóságra teljesen képtelen vagy. Berti, mi együtt éltük gyermekkorunkat, húsz éve, hogy jó barátok vagyunk, azt gondolod, nem esik nehezemre így beszélni veled ? Csak egy szóval tagadd ezt a tettet, mondd becsületszavadra, hogy nem igaz és én hiszek neked ! — Hiszel neki? Ilyen lesújtó és kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal szemben ? szakítá félbe Blacket úr. — Igen, ha becsületszavára fogadja, én minden bizonyság ellenére hiszek neki ! — kiáltott fel sir Gilbert hévvel s kipirult arccal. De Berti még mindig hallgatott, Gillian arcán habozást és irtózatot látott. — Lehetséges-e, hogy Gillian nem akar szólani, — kérdezte Berti magában. Lehetséges-e, hogy ő, cousineja, gyermekkori játszótársa, aki mellette nőtt nagyra, akit oly véghetetlenül szeret, — lehetséges-e, hogy némán hallgassa végig ezt a borzasztó vádat, tudván, hogy egy szavával fel tudja menteni ? De látva Gillian szomorú arcát, a nyugtalan, ideges kis kezeit, a rémülettől kitágult szemeit, összeesett alakját, lelkén erőt vett a szánalom, a gyöngédség, s nem engedett tért a haragnak. Nagyon sajnálta Gilliant! Oly borzasztó dolognak, szinte lehetetlennek tartotta, hogy Gillian ennyire tudjon sülyedni. — Sir Gilbert még egy utolsó kísérletet tett. — Berti, még egyszer és utoljára kérlek, beszélj! Tudod-e, hogy hallgatásod mit jelent? Régi barátságunk, Gillian kedvéért tedd meg, és beszélj! Utasítsd vissza ezt a vádat! Gillian kedvéért? Berti halvány ajkain különös mosoly vonult el. Fölemelte fejét és sir Gilbert szemébe nézett. — De nem tagadhatom el! — monda. A hangja rekedt volt, erős remegés rázta testét s homlokán verejtékcsöppek látszottak. Sir Gilbert megvetéssel nézett rá. — Nem tudod eltagadni? — kiáltott föl. Sir Gilbert háttal állt Gillianhoz, de az asszony a szemben levő tükörből láthatta férje arcát s halk kiáltással fölemelte a kezeit s eltakarta az arcát. Csak Berti vette ezt észre és csak Berti érthette, hogy az mit jelent. Gillian arra gondolt, hogy férje ő rá is épp olyan tekintetet vetne. . . Lelkét véghetetlen szánalom fogta el s hangja erősebb lett, midőn igy válaszolt : — A vád igaz. A fülbevalót én tettem zálogba. — Hallod? — monda Blacket úr, sir Gillianhoz fordulva. Maga is bevallja, hogy tolvaj. — Menj! — kiáltott Bertire s az ajtóra mutatott. — Blackethurst nem olyan embernek való hely, amilyen te vagy! Berti büszkén emelte föl a fejét. Egy utolsó tekintetet vetett Gillianra, aztán megfordult, hogy távozzék. De Blacketné, aki 11