Budapesti Hírlap, 1895. augusztus (15. évfolyam, 207-237. szám)
1895-08-01 / 207. szám
, hogy Oroszország valami erőszakos változást tervez Bulgáriában. Tanult ő is azokból a tapasztalatokból, miket korábban tett Bulgáriában. Tudja, hogy Bulgária függetlenségét azzal a korábbi módszerrel csak erősbítette. Most régebb kipróbált módszeréhez fog folyamodni. Először erkölcsileg fogja hatalmába keríteni az országot. Meg fogja tűrni, talán el is fogja ismerni Ferdinándot, ámbár ez éppenséggel nem bizonyos, Ferdinándnak elég van a rováson, hogy egyhamar s egykönnyen ne higyjenek neki. Mindenesetre meg fogják, ahogy csak lehet, alázni, mert csak így ér neki valamit Ferdinánd. Nem okvetetlenül szükséges, hogy orosz tisztek vezessék a bolgár sereget és orosz ágens csinálja a bolgár külpolitikát. Elég, ha a bolgár kormány biztosítékát adja annak, hogy kész szolgája Oroszországnak. Mindez ránk nézve csalódás, de nem veszedelem. Megtanultuk, amit különben is tudnunk kellett volna, hogy a balkán félsziget fölszabadított és fölszabadítandó népei megbízhatatlanok, hogy ott igazi közvélemény nincs, hogy ott a függetlenség szeretete is előttünk érthetetlen formákban nyilatkozik. Sztambulovot nyílt népes utcán meggyilkolhatják s még a gyilkosokat sem keríthették meg! A kinek annyit köszön népe, annak a temetése rémületes jelenetek alkalmává lesz! A kit az egyik párt égig emel, azt a másik párt a legaljasabb embernek hirdetheti, kinek még sírjában sem bocsát meg. Micsoda nép ez? Milyen embereknek hisz ez a nép? Ilyen néppel, ily kormánynyal nem lehet politikai kalkulust csinálni. Arra a hírre, hogy magyar küldöttség akarja Sztambulovot utolsó útján elkísérni, a magyarokat szidják, gyalázzák, mintha Magyarország bántotta volna valaha Bulgáriát, mintha Magyarországban koholnának terveket Bulgária leigázására, mintha nem magyar államférfin hirdette volna a legnagyobb energiázott, hogy aki ráadta a fejét — bár nagy, fegyveres kísérettel utazott — okosan cselekedett, ha végrendelkezett és ellátta magát a halotti szentséggel. Bármihez is tehát, ami nem tartozott a mindennapi élet szükségleteihez, csak hosszú idő alatt, nagy fáradsággal, sok költséggel, szokatlanul nagy apparátus mozgósításával juthattak. Az ízlés és viszonyok tehát együttesen megmagyarázzák, hogy a várakban lakó hatalmas urak, előkelő méltóságok mohón ragadták meg az alkalmat, hogy vendéget gyűjtsenek tágas otthonukba és hogy a szemet elkápráztassák mindazzal, amit a vagyon, az ízlés és a türelem előteremthetett. Számtalan hozományjegyzék, lakodalmi rendtartás tanúskodik róla, hogy a XVI. és XVII. században a nász minő festői, milyen fényes és pazar ünnep volt. Egyetlen példa teljes képet fog adni arról a különbségről, ami a mi időnk s a feudális óra pompája között van. A Thurzó-család a XVI. század folyamán emelkedett az oligarchák közé. Rokonságban volt a bankárfamiliák ősével, a Fuggerekkel s a roppant családi vagyon alapját szerencsés bányaspekulációk vetették meg. A család harmadik ivadéka: György gróf (meghalt 1617) már első dignitárius az országban : nádor , és a magyar luteránus egyház főpátrónusa. Számos kisebb dominium mellett birtokosa három óriási uradalomnak (a bitsei, lezavai és árvái) ; kincstárát közepes becsléssel egy millió értékre teszik még akkor is, miután négy leányt adott férjhez. A kincstár ezüst műveinek súlya száz bécsi mázsa volt, aminek ezüst értéke tisztán harmincezer, ma háromszázezer forint. A négy lakodalom tizenegy év alatt (1603—1614) tolvaj, hogy Bulgária a bulgároké legyen! Lehet-e oly nép politikai belátásába, érettségébe, akaratába bizalmat helyezni? Valamikor hittük, de most alaposan kiábrándultunk. Alább találják olvasóink, miképp nyilatkozott a bolgár küldöttség épp ezekre a kérdésekre vonatkozólag a Budapesti Hírlap tudósítója előtt. Azt mondják, hogy a magyarok sértegetése nem róható föl a bolgár népnek, csak néhány botrányhajhászó embernek, kik e vészes alkalommal fölszínre kerülhettek. Szívesen elhisszük. Bántottuk mi valaha a bolgárokat ? Sértés volt-e részünkről, ha Sztamburov emlékét tiszteltük ? Minden más — nyugatibb — országban tisztelettel fogadták volna ily szándéknak a hírét. De minden más országban a nyitottaír előtt legalább egy pillanatra elhallgattak volna azok az ádáz szenvedélyek, melyek ezt az országot dúlják. Nagyon keveset szabad nekünk ezentúl törődnünk a bolgár rokon- vagy ellenszenvvel. Azt mondották tudósítónk előtt, hogy a bolgárok bennünk csalódtak, hogy nagyon tisztelik a mi szabadságszeretetünket, amelyhez ők nagy reményeket fűztek, de amelyben később csalódtak. A küldöttség tagjainak érzelmeit illő módon tudomásul veszszük és viszonozzuk. Nincsen példa a történetben, hogy függetlenségéért küzdő néptől megvontuk volna szinte szenvedélyes szimpátiáinkat. Csak mutassa meg Bulgária, hogy igazán független állam akar maradni, jó barátságban az egész világgal, de mint független, önálló ország, s a magyar közvélemény, a magyar politika Bulgária mellett lesz. Most Magyarország nem tehet egyebet, mint hogy a legéberebb figyelemmel kiséri a szófiai eseményeket. Az oroszok szándéka iránt nem lehetünk kétségben. A bolgárok magatartásáról egyelőre Klement és társai informálnak bennünket, nem nagyon biztató kilátásokkal. Majd elvátént meg olyan pompával, amelynek csupán költségei csinos vagyont tettek. Mindannyiét Bizsén tartották, ahol a nádor állandóan lakott. Az ünnepségek alatt a vár belső piacán a kék gyalogosok állottak őrt, vigyáztak a várra s a mulató urakra. A városbeli piacon éjjel-nappal más száz gyalogos állott fegyverben. A várkaput őrizte egy zászlóval s egy dobossal ötven gyalog, nem bocsátván a várba „a gaznép közül senkit, a kik a nélkül is ott künn gazdálkodnak.“ A Bitsón tartott lakodalmak között a legpazarabb és a legnépesebb Thurzó György harmadik leányának, Borbálának lakodalma volt, aki 1612. szeptember 30-án ment férjhez Erdödi Kristófhoz, Erdödi Tamás tárnokmester fiához. Követek által képviseltették magukat a nászok : Mátyás római császár és magyar király, Miksa és Ferdinánd osztrák főhercegek, a lengyel király, a lengyel király fia, Lengyelország prímása, a szász választó , a brandenburgi őrgróf, a sziléziai herceg, az erdélyi fejedelem, továbbá Ausztria, Csehország, négy káptalan és konvent, huszonnyolc vármegye, tizenhét város, hat végvár. Személyesen voltak jelen az esztergomi és a kalocsai érsekek, három püspök, a magyar arisztokráciának kilencvenegy nő és férfitagja. A vendégek hoztak magukkal 4324 lovat és 2621 cselédet. Ennek a tábornak huszonegy szakács főzött. Megittak 650 akó (357V2 hektó) bort és 250 akó (137V2 hete) sört. A régi jó idők szokása volt az is, hogy a jobbágy, ha másként nem, köteles volt ajándékkal részt venni földesurának örömében és bánatában. Szokás volt a lakodalmi költségeket részben a jobbágyságra kivetni; ezt a szülik, hová viszi a fejedelem és a metroplita a bolgár népet. Nekünk életevágó érdekünk, hogy a Balkán maradjon a balkán népeké, de ez még nagyobb érdekük a balkán népeknek. Mi meg tudjuk majd védeni érdekeinket, bármily magatartásra határozza el magát Bulgária, de hogy a bolgárok miképp járnak, ha Oroszország karjaiba vetik magukat, azt nem kell kitalálniuk, arra csak emlékezniük kell. Nekünk nincs mit várnunk Bulgáriától ; pozitív szolgálatokat nekünk nem tehet , csak azt a szerepet szántuk neki, hogy mint független állam a Kelet önálló fejlődésének erős tényezője legyen. De Bulgáriára nézve éppenséggel nem lehet közömbös, hogy Ausztria és Magyarország miképp viselkedik vele szemben. Ezt, ha elmúlik az a heves orosz lázroham, mely úgy látszik most kitörni készül Bulgáriában, talán mégis meg fogják fontolni. Szívesen várunk odáig. BUDAPESTI HÍRLAP, (207. sz.) 1895. augusztus 1. Budapest, jul. 31. Miniszterjárás Ischlben. Bécsből telegrafálják a következőket: Jánffy báró miniszterelnök, ki ma délben hosszabb ideig tanácskozott Golubovszki gróf külügyminiszterrel, holnap reggel Jósika báró miniszterrel rövid tartózkodásra Iseidbe utazik. — Ischlben legközelebb több más miniszter is meg fog jelenni: Källig közös pénzügyminiszter, Goluhovszki gróf külügyminiszter és Kielmansegg osztrák miniszterelnök. Goluhovszki ebből az alkalomból fogja meglátogatni Hohenlohe német birodalmi kancellárt, aki Aüsszéban időzik. A jövő évi költségvetés. A pénzügyminisztériumban most állítják össze az 1896. évi költségvetést. Még csak a pénzügyminiszteri tárca költségvetésének megállapítása van hátra, a többi minisztérium költségvetése már mind teljesen elkészült és a pénzügyminisztériumnak meg is küldetett. Hogy az egész költségvetést még nem állították egybe, annak az az oka, hogy a pénzügyminisztérium csakis az egyes tárcák költségvetésének közlése alapján készítheti el az egész költségvetést, mely különben augusztus első napjaiban teljesen elkészül. Lukács László pénzügyminiszter augusztus 7-ikén reggel érkezik vissza a fővárosba kást az önzés meg kapzsiság néha a maga hasznára zsákmányolta ki. Révai Zsófia (1628) panaszolja, hogy az ő lakodalmára a jobbágyságok negyedfél ezer forintot szedtek föl, de ő csak ezer forintot, meg egynéhány nyersbőrt kapott, és pörrel fenyegeti a bátyját. A négy Thurzó leány lakodalmára az 1603., 1607., 1612. és 1614-dik évekbenfölhajtottak a jobbágyságon készpénzben 3036 forintot adtak naturáliákban : 171 ökröt, 475 borjút, 867 juhot és bárányt, 635 disznót és malacot, 145 őzet, 1074 nyulat, 2252 foglyot és császármadarat, 2295 kappant, 2669 tyúkot, 1672 ludat, 130 apró madarat, 20.984 tojást, 250 galócát, 2860 pisztrángot, 835 menyhalat, 1308 fehér halat, 180 csukát, megszámlálhatatlan potykát, apró halat és rákot, 30 bölényt (az árvai uradalomból), 20 angol tyúkot, 20 pávát , szarvast és vaddisznót „a mennyit az Isten adni fog“ ; 838 köböl zabot, 146 szekér szénát. Látható ebből a kis lajstromból, hogy az uradalmi tisztek igen jól tudták, mije van a jobbágynak és hogy mindenből megvették a földesur dézsmáját. A nőág — foeminae generis — egyenlőtlen örökösödését az ingatlanokban tűrhetően ellensúlyozta a gazdag hozomány (res paraphennales), amely állott klenódiumokból, mint láncok, gyűrűk, függők, arany és ezüst edények, köztük nem ritkán ilyen ékszer. „Egy kerek gyöngylánc négy sorban, ezerötszáz gyöngyszem benne, mint egy borsó akkora ; becsülték szemét két tallérra; id est: 2015 tallér“. A ruhákban talán még nagyobb a fényűzés. Előkelő leány kelengyéjében nem volt ritkaság a kétezer forintot érő, „királyszín szoknya, két sorban, prémmel és gyöngy*