Budapesti Hírlap, 1896. március (16. évfolyam, 60-90. szám)

1896-03-01 / 60. szám

. Az a fejlődés, melyet a viszonyok vettek, rá fogja kényszeríteni a kor­mányt, hogy e kérdésben olyan állás­pontot foglaljon el, mely a gazdák ér­dekének megfelelő. Ha a pénzügyi mi­nisztériumban, mint nem­rég kijelen­tették, azt hiszik, hogy a gazdálkodás nem járhat veszteséggel, mert akkor abbahagynák, vegyék figyelembe azt, hogy a gazdák, ha földjeiket műveletlenül hagyják, biztosan és azonnal elpusztul­nak, ha nem, akkor adóssággal, a jövőbe vetett reménynyel s a kormánynak tett szolgálatokért kapott beneficiumokkal még tengethetik életüket. A régi haszon­ról azonban a legtöbb helyen ma már alig lehet szó. A közeledő választásoknál hatáso­sabb programpont nem lehet, mint az igazságtalanul magas, a termelés többi ágait terhelő adóval arányban nem álló földadó leszállítása. És e jelszó erejét csak növelni fogja az a tudat, hogy az osztrákok ezt keresztül bírják vinni. A mi kormányunk pedig tehetet­lenül, sőt közömbösen áll szemben közgazdasági életünk és nemzeti létünk legégetőbb problémájával. Magyarországon a jelszavaknak nagy súlya van s a kormány jól teszi, ha ezzel számol akkor, mikor még nem késő sem rá, sem a nemzetre nézve. Budapest, febr. 29. Műegyetem és miniszter. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter konfliktusba keveredett a műegyetemi tanácsosai. Március 1-én lép ugyanis életbe az új szabadalmi tör­vény, melynek egyik pontja értelmében a sza­badalmi tanács tagjai közé négy műegyetemi tanár is kinevezendő. A négy tanár kineve­zése a minap a hivatalos lapban ő felsége alá­írásával meg is jelent, csakhogy­, mint értesü­lünk, mind a négy tanár egyértelműleg fölírt a kereskedelmi miniszterhez, hogy a kinevezést el nem fogadhatják. A dolog előzményei, mint értesülünk, a következők voltak: A szabadalmi törvényben a műszaki férfiak háttérbe vannak szorítva. Tudvalevő dolog, hogy szabadalmi dolgok megítélésénél első­sorban a tech­­nikai szakértők vannak hivatva ítélni, mindazáltal a Nem tudom, hogy az oxfordi diákok fövege, vagy az angol bírák parókája milyen eredetű, sem azt, hogy a londoni lordmajor diszfogata milyen stílusban épült, —­­nnyi azonban bizo­nyos előttem, hogy mindaz ma angol, éppen úgy, mint a kelta és normán népvegyülékből alakult nemzet ma angol. És egész Európában a zsinóros attila, a mente, a kucsma és a rö­vid csizma magyar ruha számba megy, ha mindjárt szlávoktól vették is volna az eleink. Csodálatos és szinte érthetetlen, hogy a magyar díszruha ünnepi és nyilvános aktusok­nál, a­melyeknél pedig a nemzeti pompa ki­fejtése kívánatos, nem játszsza azt a szerepet, a­melyet játszania kellene. A lembergi tarto­­mánygyűlés lengyel képviselői nevezetesebb ülésekben kardosan és lengyel ruhában tanács­koznak; mi biztosra vehetjük, hogy a kép­­viselőház millenáris díszülésén is látunk majd redingot is ,— vagy pláne frakkos! — honatyá­kat ... És miért nem adnak a törvényszéki ikráinknak magyar köntöst? A nyilvános vég­­tárgyalások külső képe méltósággal teljesebb volna, ha a szavazó bírák és a közvádló nem utcai kabátban teljesítenék komoly tisztüket. Az új perrendtartás értelmében a királyi táblá­nak és a kúriának is lesznek nyilvános ülései. Ott is utcai kabátban, tarka nyakkendővel fognak ítélni? Ismerek több embert is, a­ki bizonyos alkal­makkor hazafias ünnepen, szoborleleplezésen, fő­­ispáni installáción vagy reggeli fogadáson — szükségét érezte már annak, hogy magyar ruhát öltsön magára, álszeméremből azonban mégis in­kább — frakkot vett magára. Frakkot napfényes délben, nyilvános téren, vagy pláne gyöpös réten, tudvalevőleg csak a szudáni néger­ kirá­lyok és az osztrák hivatalnokok viselnek. Mon­törvény úgy van szövegezve, hogy elnöklést pl. csupán csak a bírói kar tagjai végezhetnek. A mű­egyetemi tanács 1895. év december 6-án egy me­morandumot nyújtott át a kereskedelemügyi mi­niszternek, melyben kifejtette, hogy az akkor még megalkotandó törvény olyan pontokat tartalmaz, melyek a műegyetemre sérelmesek és melyeknek mellőzését kérte. A miniszter ennek ellenére a tör­vényt abban a szövegezésben nyújtotta be a kép­­viselőháznak, melyben az fogalmazva volt, a memo­randumra pedig egyáltalában még csak nem is vála­szolt. Minden kérdezés nélkül fölterjesztette a kine­vezett tanárokat ő felségéhez, a­kik azonban egy újabb föliratban kinyilatkoztatták, hogy mindaddig, míg a memorandumban foglalt kívánságaik tekin­tetbe nem vétetnek, a kinevezést el nem fogadják. Svastits főispán fölmentése. A hiva­talos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére, Svastits Benő Zala vármegye főispánját eme ál­lásától saját kérelmére kegyelemben fölmentem. Kelt Bécsben, 1896. évi február 11- én. Ferenc József s. k. Perczel Dezső s. k. Agliardi kardinálissága. Római tele­gram szerint a Stefáni-ü­gynökség ma a követ­kezőket jelenti: Agliardi nuncius elutazik Bécs­­ből és május hónapját nem fogja ott tölteni. Agliardi csak a júniusban tartandó konzisztó­­rium után fog visszatérni Bécsbe. Ebben a konzisztóriumban Agliardi, valamint a párisi, madridi és lisszaboni nuncius meg fogja kapni a kardinálisi méltóságot. Agliardi a bíborsüve­­get Bécsben a király kezeiből fogja átvenni. A visói mandátum. A felső-visó (márama­rosi) választókerület mandátuma, Vincz Gyula or­szággyűlési képviselőnek főispánná történt kineve­zése folytán megüresedvén, — mint a Nemzet­nek Máramarosból írják — a szabadelvű választók egy­hangúlag K. Jónás Ödön budapesti műegyetemi ta­nárt, visói kerület előbbi képviselőjét kiáltották ki jelöltjüknek. K. Jónás Ödönnek a visói kerületben földbirtoka és Petrován kastélya is van. A törvényhatóságok: és a kiegyezés. A közgazdasági kiegyezés dolgában Pozsony szabad királyi várostól és Szepes vármegye közönségétől érkezett ma fölterjesztés a képviselőházhoz. Figye­lemreméltó különösen a pozsonyi felirat, mely hatá­rozottan az önálló vámterület mellett foglal állást. „Mi azt hiszszük, így szól Pozsony szab. kir. város közönsége, és ez meggyőződésünk is, hogy az ország érdekében van nem a kiegyezés, a közös vámterület fentartása, hanem épp ellenkezőleg a szövetség fölbontása, az önálló vámterület. Ez felel meg az ország anyagi érdekeinek, ez az állam tag­dom: nálunk sokan álszeméremből veszik ma­gukra a frakkot, mert úgy vélekednek, hogy a díszruhára — nem tudni miért — a politikai közéletben szereplőknek bizonyos monopóliu­muk van. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a díszruhát nálunk átlag túlságosan pompásan és drágán készítik, sok ember pedig, a­ki tudja magáról, hogy nem zászlós úr és hogy az ükapja sem volt Magyarország nádora, rostés cobolyprémes brokátot és türkizes aranykardot viselni. Igen helyesen. Magam is nevetek azo­kon a józsefvárosi és terézvárosi kaszinói kor­teseken, a­kik Zách Feliciánnak és Bánk bán­nak öltöznek. A díszruhának azonban van egy szerényebb kiadása is, az, melyet a régi or­szággyűlések követei és a megyei honoráciorok viseltek. Karneol gombos posztóruha, sastollas asztrakán kucsma vagy hegyes süveg, sötét szűr vagy posztómente, ezüstös vagy oxidált sötét kard. Jóizlésű ember könnyen el fogja találni, hogy milyen díszruha illik a társadalmi állásához. Néhány szóval meg kell megemlékeznem az egyenruhákról is. Nem tudom miért, de való igaz, hogy nálunk, ha egy új egyenruha kreá­lásáról van szó, mindig a világ legkevésbbé karakterisztikus és legkevésbbé jóizlésű egyen­ruháját, az osztrák hadseregét tartják szem előtt. Még a csendőrségnek is osztrák láger­­ruhát adtak. Nem tudom belátni, hogy derék csendőreink, ha stájer kalap helyett structol­­las piröge kalapot és két soros német kabát helyett a festői és bizonyára, elég harcias régi perzekutor-ruhát viselnék, miért ne végezhet­nék kötelességüket épp oly jól, mint most? Úgy tudom, hogy a fővárosi rendőrség is új ruhát kap és már előre lázom a bürokratikus fantázia ez alkotásától. Miért nem kérik ki Nem igaz, hogy lefelé folyik a Tisza, mert hallottuk Kálmántól, hogy felfelé folyik, s az sem igaz, hogy nem folyik az többé vissza, mert Tisza István ma visszaszabályozta atyja minisztereinek és pártjának Apponyi elleni ki­törését. Igazán nevezetes volt ama támadások után, melyeket Apponyi politikája és indítvá­nya ellen a kiegyezési kérdésben Tuba és Rosenberg előharcosok s Tisza Kálmán és Lukács László vezérek három napon át foly­tattak, ma a pénzügyminisztert vezekelni látni s Tisza Istvánt nagy mérséklettel hallani, a­mint azt bizonyítja, hogy közte és Apponyi között véleménykülönbség alig van, s Ausztriá­val szemben a múlt napok éles vitája öreg hiba, s a pártok, különösen a közjogi alapon állók egyetértésére kell törekedni. Mindenki elcsodálkozott, hiszen ezt beszélte Apponyi hétfőn. Mire való volt tehát Tisza Kálmán nagy jelentőségű föllépése s utána Lukács László kirohanása ? Csak „félreértés“ volt, magyaráz­ták meg utólag a szelíd Lukács és az igazsá­gos Tisza István, az ellenzéki képviselők azonban ezt a feltűnő visszavonulást úgy ma­gyarázták, hogy a szabadelvű pártban nagy visszatetszést szült a pénzügyminiszter beszéde s a meghasonlást kellett a párttól elhárítani, a­mire Tisza István vállalkozott. De hogy Lu­kács László miért mondotta azt a beszédet,­­ ennek okát abban keresik, hogy lejött Jósika üyenekben valami hozzáértő művészember vé­leményét? A postán és a vasúton is az osz­trák tiszti sapka dominál, az a célszerűtlen és alaktalan löveg, a­melynek kiküszöbölése ér­dekében mozgalom folyik éppen az osztrák hadsereg mértékadó köreiben. Végül még egy szót szeretnék mondani azoknak a lelkes ifjaknak, a­kik a tudományos egyetemen a magyar divatot propagálják. Mozgalmuk bizonyára célt fog érni, de való­színűnek tartom, hogy a millenáris ünnepek lezajlása és a millenáris lelkesültség leloha­­dása után, az ifjúság magyar ruhája is oda fog kerülni, a­hová a kiállítási parádé többi kellé­ke : a sutba. Pedig kár volna. Ha valakihez, hát a magyar ifjúság vezéreihez illenék a nemzeti viselet. Úgy hiszem, állandóvá lehetne tenni legalább az egyetemi ifjúság elitje köré­ben a magyar viseletét, ha nem a német egyetemi korporációk mintájára, de azoknak pél­dáján okulva, magyar egyenruhás egyetemi egye­sületeket szerveznek. Vagy talán a már meglevő egyesületek egyikének vagy másikának alapsza­bályait lehetne kiegészíteni ilyen értelemben ? Egy bizonyos fokig exkluzív egyesület, a­mely a fiatalság színejavát egyesítené kötelékei közt és a­mely az egyetemi tanács részéről is bizo­nyos privilégiumokat élvezne, (ünnepi alkal­makkor például az ilyen egyesület képviselné az egyetemi fiatalságot), sokat használna a cél­nak. A magyar ruha viseletét nem kell kötele­zővé tenni, de bizonyos egyetemi egyesületeket föl kell hatalmazni rá, hogy följogosítsák a tag­jaikat a megállapított ruha viselésére. Azt hi­szem, az ilyen külső megkülönböztetés vonzó erőt gyakorolna az ifjúságra. Katang. BUDAPESTI HÍRLAP, (60. sz.) 1896. március 1. getlenségének, ez az önálló vámterület biztosíthatja csak egyedül az ország gazdasági önállóságát, ön­­rendelkezését. Hazafias bizalommal kérjük te­hát a képviselőházat, méltóztassék az ország gazdasági önállóságát egyedül biztosító ön­álló vámterület mellett és érdekében állást foglalni, annak életbeléptetésére vonatkozó in­tézkedéseket és törvényhozói lépéseket megtenni és erről álláspontról legfeljebb csak az esetre el­térni, ha Ausztria, mint a másik szerződő fél Ma­gyarország közgazdasági érdekeinek megvédésé­hez és biztosításához hozzájárulni kész és haj­landó.“ Szepes vármegye felirata sajnálattal konsta­tálja, hogy „a Lajtán túli országok illetékes testü­letei és hírlapjai ez alkalomból oly követelésekkel lépnek elő, a­mely kívánságok teljesítése közgaz­dasági érdekeinket nemcsak veszélyeztetné, hanem nemzetgazdasági téren, nagyrészt állami kedvezmé­nyek, tehát anyagi áldozatok árán előidézett némi haladásunkat megakasztaná és az Ausztriával szem­ben nagynehezen elért közgazdasági függetlensé­günket megsemmisítené.“ ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 29.

Next