Budapesti Hirlap, 1896. május (16. évfolyam, 120-149. szám)

1896-05-01 / 120. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP, (120. sz.) 1896. május 1. De mindenesetre érdekes látni, mint terjed egész Európában az az áramlat, mely a föld­­birtokosság érdekeinek fölkarolása által igyek­szik a társadalom békéjét megbontó törekvé­seknek határt vetni. Németországból szinte nap-nap után van alkalmunk idevonatkozó rendszabályokat kö­zölni. Ausztriában Ledebur gróf erélyesebb ag­rár­politikának szószólója, mint volt bármely előde, Anglia felére szállítja le a föld adóját, sőt már magyar miniszterek is ígérik, hogy tenni fognak. Rendkívül érdekes lesz figyelemmel kí­sérni Méline akcióját és ama rendszabályokat, a­melyeket életbeléptet, hogy nemzetét a kon­zervatív rétegek segítségével megmentse a radikalizmus pusztításaitól. Érdekes lesz látni, hogy új választások esetén, melyeket elkerülni alig lehet, ha a kamara opponál, mennyi erélyt és szívósságot fognak kifejteni azok a csoportok, melyeknek hazájuk régi nagysága szivén fekszik s jövőjét meg akarják menteni. A képviseleti rendszer barátainak egyéb­iránt nem lehet kellemes látni azt, hogy a sze­nátusban volt erő megbuktatni az alsóház többségére támaszkodó ’kormányt. Ezek tehát alig lesznek őszinte barátai az új kabinetnek. ‘De nem lesznek azok a körök sem, melyek félnek Méline bimetallisztikus törekvéseitől, így tehát meg­vannak azok a bontó tényezők, a­melyek kétségessé teszik, váljon az új mi­niszterelnök fog-e prosperálni még Faure tá­mogatása mellett is. Méline sikere vagy elbukása azonban ez egyszerűen személyes kérdés. A konzer­­­v törekvések jövője is tőle függ. Bour­­is és hívei meg vannak győződve arról e­gy napjuk nem áldozott le végképp, sőt igazi sikereiket csakis ezután fogják elérni. Tudnak hévvel és fanatizmussal munkálni ügyük érdekében s megértik egymást. Az ellentábor széthúzó elemekből áll, a­melyeket egyetlen erős érzelem kapcsolhat csak össze : nemzetük jövője. Lesz e bennük erő, ezért a nagy célért, lemondani apró érdekek hajhá­­szásáról és támogatni az uj kabinetet hűn és lelkesen ? Ez itt a kérdés, a­melyre a választ megkapja nem sokára a várakozó Európa. Budapest, ápr. 30. Miniszterek a királynál. A király ma délben előbb J­ánffy Dezső báró miniszterelnö­köt, azután Wlassics Gyula kultuszminisztert hosszabb kihallgatáson fogadta. Apponyi indítványa. A kúriai bíráskodási törvényjavaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottság Fest Lajos elnöklésével tartott mai ülésén folytatta a törvényjavaslatba fölveendő némely rendelkezés dolgában Apponyi Albert gróf által be­nyújtott indítvány részletes tárgyalását. Az indítvány ama pontjába, mely szerint az ellen a központi választmányi vagy összeíró kül­­döttségi tag, választási vagy küldöttségi elnök, jegyző, vagy különös megbízatás folytán a válasz­tásnál közreműködő más közeg ellen, ki ez eljárá­sában a fönálló törvény­eket akár cselekvése, akár mulasztása által megsérti, fegyelmi eljárásnak van helye, a bizalmi férfiakat is fölvették. Elfogadták az indítvány ama rendelkezését is, mely sze­rint a fegyelmi vizsgálat teljesítésére a köz­igazgatási bizottság egy vagy több nem tisztvi­selő tagját küldi ki. Ellenben mellőzte a bi­zottság a szóban forgó indítvány ama diszpozícióját, mely az ily fegyelmi ügyek fölött, mint fölső fórum a közigazgatási bíróság határoz, s fentartotta a bizottság által az eredeti törvényjavaslatba annak idején beigtatott rendelkezést, mely szerint a vizs­gálat eredménye fölött másodfokon a belügyminisz­ter határoz. Jelentésébe felveendőnek határozta egyébként a bizottság Perczel belügyminiszter ama kijelentését, hogy elvileg nincs kifogása az ellen, hogy a szóban forgó ügyek fölött való döntés bírói illetékességi körbe utaltassák. Beható vitára adtak okot az indítvány kö­vetkező pontjai, melyek megszólító és tiltó rendel­kezéseket foglalnak magukban a hivatalnokoknak a képviselőválasztási mozgalmakban való résztvevő­jére nézve. A vitában Erdély és Venczel minisztere­ken s az indítványozó Apponyi grófon kivül Bohonyi előadó, Tisza István, Szivák Imre, Jelcin­el. Arthur, Molnár Antal, Gullner Gyula, Mohay Sándor, Mak­­falvay Géza és Szaplonczay Miklós bizottsági tagok vettek részt. Végezetül elfogadta a bizottság a Percsel miniszter által javasolt szövegezésben a kérdéses i­ndítványszakasz első pontját, mely szerint „állami és törvényhatósági“ tisztviselő, a rendezett tanácsú városok polgármestere és rendőrkapitánya s a köz­ségi vagy körjegyző nem hívhat össze pártgyűlést, nem lehet annak elnöke vagy jegyzője és pártgyű­­léstől megbízatást el nem fogadhat. Az indítvány­­szakasz többi pontjait mellőzte a bizottság, vala­mint azt a javaslatot is, hogy az elfogadott fen­tebbi tiltó rendelkezés a felekezetek lelkészeire is kiterjesztessék. Ezzel a tárgyalás folytatása holnap délután 5 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért, Országgyűlés. Alig negyedórás ülése volt ma a képviselőháznak. Szilágyi Dezső be­mutatott két új mandátumot: a Polczner Jenő szegedi és a Dózsa Endre tekei mandátumát. Ez történt a napirend előtt. Ezután a Ház Kabos Ferenc referálása mellett, vita nélkül jóváhagyta az 1895. év első, második és har­madik negyedében előfordult túlkiadásokról, azután Neményi Ambrus előadása mellett a képviselőház rendkívüli kiadásainak a fedezé­séről szóló jelentéseket. Holnap Komárom és Újszőny egyesítésére vonatkozó jelentést és a közig,­bíráskodás javaslatát tárgyalják. A millenium és az elaggott tanítók. Fi­gyelemreméltó kérvénynyel fordult ma a képviselő­­házhoz a békés megyei tanító-egyesület. Ama fájós tudatban, úgymond, hogy számta­lan szerencsétlen, népnevelési munkában megőszült és elaggott tanító kanyarog nyugdíj és segítség nél­kül szeretett, most dicső múltját ünneplő hazánk­ban, ama alázatos kéréssel járulunk a képviselőház kegyes színe elé, méltóztassék akként intézkedni, hogy ama tanítók, kik túlkorosságuk miatt a tanítók országos nyugdíjintézetébe felvehetők nem voltak és működésük teréről leszorultak: vagy vétessenek be a nyugdíjintézet kebelébe, vagy teremtes­sék részökre a miliikmn alkalmából külön segítő­ alap. Kérelmünk támogatására elég rá­mutatnunk azokra a szerencsétlenekre, kik életük legnagyobb részét a népnevelés nehéz munkájának szentelték, úgy s munkaképtelen korukban a nyug­díjalap áldásaiból ártatlanul kiszorulva, a legnagyobb nyomornak vannak kitéve. Biztosan reméljük, hogy a képviselőház a nyomorba sújtott tanítókért emelt kérő szavunkat méltányolni és bölcs belátásához képest a milleniumi nagy örömesztendőc eme sze­rencsétlenek részére is alkalmi segítség által örven­detessé fogja tenni. A zárószámadások. A képviselőház záró­számadási bizottsága tárgyalás alá vévén az 1894- iki számadási év pótnegyedében s az 1895-iki számadási év negyedik negyedében előfordult túl­kiadásokról, előirányzat nélküli kiadásokról és hitel­­átruházásokról, valamint a Magyar és Horvátorszá­gok közt az 1893. évre eszközölt leszámítolásokról szóló állami számvevőszéki jelentéseket, elhatározta a jelentések tudomásul vételét. A bűnvádi eljárás. A képviselőház igazság­ügyi bizottságának a bűnvádi eljárásról szóló jelen­tése kiterjeszkedik arra a különvéleményre is, me­lyet Mandel Pál, Haviár Dániel és Komjáthy Béla a népbirákról benyújtottak. A különvélemény a nép­­bírói intézmény hasznát különösen abban látja, hogy a nép közvetetlen érintkezésbe jön a bírósággal. Népképviseletnél a törvényt a nép alkotja, nincs rá ok, hogy a törvény alkalmazásánál részt ne vehes­sen, kivált kisebbrendű bűnesetekben a járásbírósá­goknál. Nagy befolyással lenne a népbírói intéz­mény a magyar nyelv terjesztésére is. Ha a népet beleviszszü­k az igazságszolgáltatásba, népiessé, nép­szerűvé teszszük a jogszolgáltatást, maga a nép is igazságosabb lesz. Nagy előny a két ellentétes föl­fogásnak, a népbirák és a szakbirák nézeteinek ér­vényesülése, mert hogy a szakbíró a maga nézetét érvényesíthesse, jobban­­mérlegeli ítéletét. Éppen ez a befolyás azonban, melyet így a népre gyakorol, biztosítja viszont a népbirák befolyását a szakbirákra és beáll az az üdvös kölcsönhatás, a­mely legjobban biztosítja a bűnvádi eljárás közvetetlen és közvetett céljait. A nemzeti párt Kovács Albert elnöklésével ma tartott értekezletén Issekutz Győző előterjesz­tést tett a közigazgatási bíróságról szóló törvény­javaslatról abban az értelemben, a­mint a pártok vezetői magánbeszélgetésben már megállapodtak. A tárgyhoz szólottak: Horánszky Nándor, Apponyi Albert gróf, Szentiványi Kálmán, Gullner Gyula. A párt hozzájárul ahhoz a megállapodáshoz, hogy a törvényjavaslat átdolgozás végett a bizottsághoz visszautasíttassák. A párt ez álláspontját Gullner Gyula fogja a Házban tolmácsolni. Bullies kassai püspök pásztorlevele. Budapest, ápr. 30. A hazafias kassai püspö pásztorlevele, a­mely­ről szóló rövid jelentés ma a fővárosban mindenfelé beszéd tárgya volt, egyike a legszebb millenáris emlékeknek. Tisztelendő testvérek — mondja a püspök — valamint jó hazafiak csak akkor vagyunk, ha egy­­szermind jó papok is vagyunk, úgy viszont jó pa­pok is csak akkor lehetünk, ha jó hazafiak vagyunk. Valamint a test lélek nélkül holt, valamint a hit cselekedetek nélkül meg van halva, vala­mint tehát az emer fogalmától elválaszthatat­lan a lélek által megelevenített test, mely a nélkül csak holttetem volna s valamint a hit fogalma nem állhat meg a jó cselekedetek nélkül, mert ezek képezik annak lelkét, valódi életét, azonképpen csak akkor vagyunk méltó papjai, eleven tagjai az Ur anyaszentegyharzának, ha bennünk a papi élet szentségével és , tisztaságával egybe van forrva a hazának, magyar nemzetünknek szeretete s ebből kifolyólag tettekben nyilvánul a mi hazafiságunk. Mert a hazafiság nem hangzatos mondásokban, nem alkalomszerűleg kitörő — de gyorsan lehűlő — föl­lelkesedésben áll, hanem ama folytonosan tartó, soha meg nem szűnő, gyakran fáradságos és terhes munkálkodásban, melynek célja szeretett magyar hazánk boldogulását, gyarapodását, fejlődését elő­mozdítani. A püspök meg is mondja, mily téren kell dol­gozni. Egyházmegyém 197 plébániája közül — mondja — tisztán magyar csak 58; értesültem arról, hogy számos oly helyen, melynek neve is mutatja egykori magyar voltát, s a hívek nevei is azt bizo­nyítják, hogy apáik magyarok voltak, ma már alig beszélik a magyar nyelvet; de viszont értesültem arról is, hogy sok helyen híveim előszeretettel és igazi jóindulattal iparkodnak az állam nyelvének tudásában előrehaladni; viszont arról is értesültem, hogy a magyar nyelv ismerete sok helyen lassan terjed. Ezért nem akarok mást vádolni, mint főkép­pen a mi jó népünknek anyagi javakban való sze­génységét, mely meggátolja őt abban, hogy oly tanítót válaszszon magának mindenütt, ki őt e téren is oktatni, fejleszteni tudná és szomorúság tölti el lelkemet, ha elgondolom, hogy az 1879-iki XVIII. törvénycikkely megalkotása óta tizenhat nemzedék nőtt föl iskoláinkban és az eredmény mégis aránylag oly csekély! A püspök hivatkozik 1892 január 1-én kelt körlevelére, melyben felszólította a papságot, tegyen írásbeli jelentést, miképpen lehet a cél érdekében tenni valamit. A jelentések s az egyes plébániák áttanulmányozása után a püspök egyházmegyéje területére, kivéve az 58 amúgy is teljesen magyar plébániát, ez évi augusztus 15-től kezdve az isteni tisztelet rendjét úgy állapította meg, hogy azt a célt, melyet ő és papsága elérni akarnak, minden erőszakolás kerülésével, de a magyarságnak és ál­lamiságunknak érezhető fejlesztésével néhány évti­zed alatt elérhessük. Meggyőződése, hogy főpásztori kötelességet teljesít akkor, mikor megszünteti azt a félszegséget, hogy a hívek egy része, csak azért, mert anya­nyelve a magyar (de mert az egyházi községek hí­veinek többsége, vagy tetemes része nem lévén magyar s e miatt az isteni tisztelet sem magyar nyelvű, — jóformán egész életén át ne részesüljön oly vallásoktatásban, melyet meg is tud érteni. Ezért elrendelte a püspök, hogy a vegyes nyelvű községekben a vasár- és ünnepnapi nagy misében mindannyiszor magyar nyelvű oltárbeszéd tartassák. Az istentisztelet, a szent ige hirdetésének egy má­sik eszköze a hitelemzés, melyet főképpen a serdülő és felserdült ifjúság számára tartanak a templom­ban. A püspök nem látja be, miért tartják az oktatást az eddigi szokás szerint úgyszól­ván kizárólag tót nyelven. Elrendeli, hogy ezen­túl minden oly helyen, hol délutáni katekézist tartanak ezt magyar nyelven kell megtartani. Az egyházi ének is felváltva magyar és tót lesz, az iskolába járó ifjúság pedig mindenütt ma­gyarul tanulja az egyházi éneket. Azokban a plébá­niákban, melyekben az idegen ajkú hívek száma csekély, teljesen magyar lesz az isteni tisztelet, mert mint a püspök mondja, bűn volna saját hazánk és nemzetünk ellen, ha azt a gyümölcsöt, melyet vagy természetszerű fejlődés, vagy esetleg külső körül­mények hozzájárulása a nemzet fáján megérlelt, el­pusztulni hagynék. A tudós püspök aztán szívet, lelket megin­­dító szavakkal buzdítja a papságot intézkedéseinek megvalósítására és a rája háruló teher elviselésére. Annyi jelét láttam — úgymond — a ti Istenért és Hazáért való buzgólkodástoknak, hogy meg vagyok

Next