Budapesti Hírlap, 1896. október(16. évfolyam, 270-300. szám)

1896-10-01 / 270. szám

névünnepét. Régi gyakorlatát követem ennek a magas Hármak, mely hőn szeretett felséges urunk iránti kegyeletének és legmélyebb hódolatának minden alkalommal fényes tanúbizonyságát adta, midőn indítványozom. Keressék föl a nagyméltóságú elnök úr, hogy ő ■ felségének dicső névünnepe alkalmából, mely ezredévi ünnepségeink közepette kétszeres öröm; Ő hangolja a hálás honfiúi köblöket, tántoríthatatlan hűségünkből eredő üdv- és szerencsekivánatainkétt alattvalói legbensőbb ragaszkodásunk érzelmeit a legmagasabb, királyi trón előtt kifejezésre juttatni méltóztassék. Éljen ő felsége a király ! Az elnök : Úgy látom, hogy a kalocsai érsek e excellenciájának indítványa általános helyesléssel találkozott és így kimondhatom, hogy' 8 felsége legmagasabb névnapja alkalmából a méltóságos főrendek üdv- és szerencsekivánatai az elnökség utján ő felsége kegyes szine elé juttattatnak. (Helyeslés.) A híáz feloszlatása. Az elnök : Vécsey József báró főrendiházi tag úr kíván interpellációt a minisztériumhoz intézni. Jvócsey József báró : Alkalmat veszek magamnak a mai napon két interpellációt intézni a minisztériumhoz és pedig elsősorban ha miniszterelnök úrhoz intézem a következő interpellációt . (Olvassa) Tekintettel a szállongó hírekre, kérdem a nagyméltóságától, való-e, hogy a nagyméltóságú kormány az országgyűlést legközelebb föloszlatni szándékozik ? Méltóságon főrendek! Eme interpellációm indokolására kegyes engedelmükkel fogok egy pár szót szólani. (Halljuk !) Én részemről és velem együtt bizonyóan a főrendiház legtöbb tagja legjobban fájlaljuk azt, hogy a mi ülésezési rendünk nagyon szaggatott és minden plauzibilis ok nélkül sokszor a mi tárgyalásaink függőben maradnak, azután megint egy bizonyos rohamossággal viszouáltatnak, úgy, hogy sokan nincsenek is abban a helyzetben, hogy a tárgyakkal kellőleg megismerkedhessenek, ismét máskor némely tárgyak csaknem idejüket múlták már akkor, midőn hozzánk jönnek. E sérelmet én is, mások is már régebben elpanaszoltuk az elnökünknek, de meg kellett sajnosan győzödüünot arról, hogy a mi házszabályaink e részben igen hiányosak és mindaddig, míg a házszabályokon valami lényeges változtatás nem fog sikerülni, ezt az álláspontot kénytelenek vagyunk tűrni. Most azonban egy igen nomentuossus időszakban vagyunk, úgy látszik t. i., hogy a közvélemény a dolgok folyása iránt meglehetősen izgatott állapotban van és oly bírek terjednek el, hogyz országgyűlés talán ideje előtt fogna föloszlattatni, a mi természetesen, a mi tárgyalásainkra, a mi törvényhozási működésünkre is erős visszahatással van és lesz. Ennélfogva azt hiszem, mindnyájunk nevében szólalok fel, midőn tisztelettel fölkérem a miniszterelnök úr excellenciáját, hogy ez iránt a méltóságos főrendeknek felvilágosítást adni kegyeskednék. Bánffy Dezső báró miniszterelnök : Nagyméltóságú elátik úr, mólt, föremjék ! A mért, főrendiházi tag úr által elmondott indokolás, megvallom őszintén, olyan, amit én tem értek. Mert nem tudom, hogyan hozza közpdlolatba az országgyűlés feloszlatásának kérdését a főrendiház tárgyalásainak rendszertelenségével • — amint Ő mondja — amennyiben én ilyen rendszertelenséget egyáltalán nem ismerek, mert a gyakorlatom megfelelően úgy van, mint volt a múltban iak , azt hiszem, amint kizárólag csak lehet, hogy bizonyos sorban, ha a krul tárgyalandó ügyek összegyűltek lesz a főrendiház ülésre összehíva. Ha azt az eljárást követnék, amelyet talán következtetnem lehet abból, amit méltóztatott mondani, hogy a mint egy törvényjavaslat a képviselőházban le van tárgyalva , ide át küldetik, hogy azután itt nyilvános ülésben azonnal tárgyaltatnék, akkor azt hiszem, lehetne joggal mint sérelmet fölhozni, hogy igen sűrűn fölöslegesen vétetik igénybe a méltóságos főrendek ülésezése. Nem is gondolom, hogy az eddigi rendszer hátrányos lett volna, sőt most e konkrét eset alkalmából, még az esetben is, ha az országgyűlés föl lesz oszlatva, semmi visszaesést, vagy amint magát kifejezni méltóztatott, semmi visszahatást a főrendiházra nézve nem látok, mert ti képviselőhöz állni letárgyalt összes törvényjavaslatok és jelentések ma a méltóságos főrendiház előtt állanak, következőleg semmi visszahatás, vagy visszamaradás veszélye, vagy eshetősége fönn komorog, ha az országgyűlés feloszlatik. (Helyeslés: Úgy van , balfelöl !) Magára a kérdésre vonatkozólag válaszolhatom, miszerint igenis a kormány abban a nézetben van, hogy ez országgyűlést legközelebb feles eláltassa, illetőleg ez iránt ,a felséges urnát elhatározását felje ki. Ebből következik, méltóságos főrendek, hogy igenis lehetőnek tartom, hogy érdemőleges ülést a méltóságos főrendek ez országgyűlés folyamában többé tartani nem fognak. Kérem, méltóztassék ezt a válaszomat tudomásul venni. (Élénk mozgás.) Végney József báró : Jogommal élek méltóságos főrendek, midőn a miniszterelnök úr válaszára viszonválaszszal szolgálok. Azt sajnálattal konstatálom, hogy ő excellenciája nem helyezett arra annyi súlyt, mint én, hogy működésünk rendje szabályosabb legyen , de azt úgy sem reméltem, hogy az most orvosoltatni fog. Ami pedig a másik kérdést, interpellációm lényegét illeti, hogy emez országgyűlés mikor fog foloszlattatni, az, amit mondott ő excellenciája, nekünk elég, amiből az következik, hogy a főrendiház eme ciklus alatt több ülést tartani nem fog. E szerint, a választ tudomásul veszem. (Helyeslések jobbfelől.) Az elnök: Kimondhatom, hogy a miniszterelnök úr válaszát a főrendiház tudomásul veszi. (Helyeslés.) A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az angyalbőr. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Amikor nyár utolján az újságok végén megjelennek azok a jól ismert hirdetések, a melyek szerint Dawis és társa egyenruhakészitóintézete szívesen nyújt felvilágosítást leendő önkénteseknek minden katonai ügyben: egy egész sereg fiatal honfiszív dobog hangosabban a szokottnál. A monarkia védő erejének leendő tagjai szorosabban gombolják össze mellükön a fityegő civilkabátot, jobban kihúzzák magukat, iparkodnak egyszerre lépni, s valamelyes lenéző mosolygással mondják a kérhezősködöknek : — A szabómhoz megyek. Az atillámat kell fölpróbálni. És a reménybeli atillatulajdonos olyan megelégedéssel lejt tovább a koronahercegutca aszfaltján, amilyen csak egy jövendő huszáronkéntes keblét dagaszthatja. És ugyanakkor és ugyanott szembejön vele egy másik dobogó szívtulajdonosa. Készül rajta az atilla, gallérján az őrmesteri sáv és a három csillag hirdeti, hogy legalább is manőverviselte harcos az illető, aki, ha kérdik, éppen olyan büszkém felel, mint, jövendő utódja: J Megyek a szabómhoz. A frakkolant kell fölpróbálni. Mögötte van az egész esztendő, minden *?§iyei®ével és mulatságával, fáradságával és gyönyörűségével, rukkolásával és lumpolásával, s most, mint a boldog és szabad civil élet jelöltje, nem cserélne senkivel azok közül, akikre most szabják ki a keresztusi posztot. Mert az uniformis az a ruha, amelynek csak két napig ürül az ember: első nap, amukor fölveszi, és utolsó nap, amikor leveti. És a szeptember az önkéntesek legboldogabb hónapja, mert mind a két ferminus közel van : az október elseje, a boldog ismeretlenség közeledik azoknak, akik most bújnak az angyalbőrbe és a jól ismert boldogság azoknak, akik levedlik már az angyalbőrt. És október elsején a tréi uniformis összetalálkozik. Az öreg ormos terek, vén szakaszvezetők, kiszolgált káplárok és a bundások hada. Amazokon csak úgy feszül az egyenruha, minden mozgásait szinte ritmikusan simul a formás, szűk uniformishoz, emezek egy kissé félszegen topognak a szokatlan csizmában, vagy szoros bukkanásban, a ruhájuk hol feszes, hol tág, a kardjukkal nem tudnak mit csinálni, hogy bele ne botoljanak, s ha tiszt jön velük szembe az utcán, úgy szalutálnak, hogy a legutolsó katonapék is megvetőleg mosolyog láttákon. Hanem azért övék a világ. Soha életükben annyi vizitet nem lettek, mint amióta fölhúzták az uniformist. Összeírják a legelhanyagoltabb ismerősöket is, s mindenütt összeütik a sarkantyújukat, hogy: — Kívántam tiszteletemet tenni . . . A rájuk következő év csak homályos, rózsaszín felhőkön keresztül látszik. Egészben csak arról van fogalmuk, hogy most egy esztendeig önkéntes úrnak fogja őket hivni a ki eddig nagyságos t urnák kivin, hogy ki-kisétálnak olykor-olykor a kaszárnyába is, hogy ezután tisztiekei fognak barátkozni, hogy Jg. néhány pezsgős vacsora van kilátásban s ha vacsora után a sarki rendőr megszólítja őket éjjeli csendzavarásért, büszkén vernek a mellükre s eldanolják azt a nótát: Ara t parancsol nékem a bíró, a bíró , , , » s a b, i* ¡301)AJ?E8TI HMrA*». (270 jm.) , , - 1890. októb*r 1. - A katonaság a válasatusokéis. Véc**y József br.: A máMik» ifttarpeiliciómat a belügyronfisztor úrhoz vagyok bátor intézni. Vonatkozik pedig az a tm rég lezajlott egyes választások alkalmával felper&lt számos panaszokra és sérelisiekre. Mióta eze k történtek, én szándékosan huzamosabb időt kivártam abban a reményben, Sőt felindulások csillapultával mag* a belügyszter úr is hajlandónak fogja érezni magát arra, hogy válásiéban engem a tinta tárgyilagosság terére kövessen...... ■ — I' VT. . JB néreitiok leginkább két irányban kusttyaáttak, a mely két irányra nézve az én uitornellAdómnak is két pontja van, a melyeket bátor lwzak röviden megokolni. .... . Az első pont így hangzik (olvassa): „MHint hiszik a és. cs kir, katonaságnak és honvédségnek preventív alkalmazását a véderőről szóló törvényekkel egyrészt és a választási szabadságot biztosító törvények szellemével másrészt őszvelyteleníttneti. A katonaságról szóló törvények ennek kötelességévé teszik, hogy a törvények uralmát biztositva/a közcond felett őrködjék, az erőszakot megtorolja, akkor indokolni lehet, hogy az elnöki emelvény s ez iratok biztosítására, eaatleg erőszak megtorlására némi katonaság tartalékban tartásáért. ffp hogy tetemes hadcsapatok egész stratégiával di*?* ponáll&asatiak, hogy es által a választások kontaktusa, jövése-minése girtoltansék és így gyanú éa félelem költésiért; az, azt hiszem, kívül esik a törvény intézkedéseim Nóta akarok ilyen tényeket felsorolni, mért szeretném, hogy feledés homálya borítsa az egészet. De a jövőre nézve kérem C excellenciájét, nyilatkozzék, hogy ő részben mily oljárást tart helyesnek és meglehetünk-e nyugtatva az iránt, hogy a választók szabadsága és a parlament méltósága sérelmet szenvedni nem fog. Ez az első. A második pont a következő : „Nem volna-e hajlandó a kegyelmncs vége a fölmerült panaszok és sérelmek elhárítása tébéből a választói lajstromok szerkesztése és a váláséri jog szabatos érvélyesitése tárgyában valamely üdvös intézkedést behozni?" Pfrczel Dezső belügyminiszter megjegyzi: Az 1871 : XXI.IV. t.-c., mely a katonaság kirendelésében mértékadó, e joggal és felelőséggel a választási elnököket ruházza föl. A választási elnökök fogják megítélni azt, hol minő a hangulat, van-e szükség és milyen mértékben a katonai karhatalomra. Az iivéki jog, de kizárólag az övék a felelősség is. Éppen a múltban egy esetre vonatkozólag, mely talán kiindulási pontját képezte a méltóségos főrendiházi tag úr interpellációjának, magam is túlságosnak tartottam és a költségekben az előre bocsátóit, vizsgám után az illető kirendelőket el is marasztaltam, mert csak a szükség esetében és a szükség mértékét?« képest tartom alkola lahatónak az asszisztenciát; légy ed az akár közös hadsereg, akár honvédség. Ami a másik kérdést illeti, nem volnak-e hajlandó a fölmerült panaszok és sérelmek elhárt-Az öreg kollégák jóakaró mosolygással hallgatják a fiatalok reményeit. Az önkéntes esztendő mögöttük van, de azért egy szóval sem világosítanák föl a fiatalokat, a jövendő csalódásokról. Nem mondják el, hogy az önkéntes úr titulust csak a pincérek fogják alkalmazni, a kaszárnyában inkább a kutyafülű önkéntes fog szerepelni, hogy ki-kifognak ugyan a kassirnyéba járni, de be-bejütni onnan már ritkábban, különösen, ha az őrmester úr egy kissé keményebben fogja őket a longe-on, meg a gyalogrukkolókon. Hogy szép ugyan az élenruha a Koronaherceg-utcán, de mennyivel szebb akkor, amikor három-négy óráig szakadó Gaöbon masíroznak benne. Hogy a tiszturak barátkozni fognak ugyan velük, de ez a barátság egyáltalán nem fogja megakadályozni a nyolc, napi kaszárnyafogságot és a hatóra VRatát. Hogy a pezsgős vacsorák igen szomorúak akkor, amikor reggel négy órakor nyergelőt írt a aaáaadtroiubitás, s hogy végre a sarki rendőr a főkapitányság utján tud levelezni az ezredes úrról , a százados úr a rapporton igen kellemetlen kifejezésükkel tud Megemlékezni az olyan huszárönkéntesekről, akik a kaszárnyán kívül adják a rettenthetetlen huszárt, lóháton pedig a fogukkal kapaszkodnak a nyeregkápuba, hogy le ne essenek a jámbor kincstári paripáról . . . És kár is volna mindezt elmondani a leendő Moltkeknek. Hová lenne az október elsejének poézise, ha mindezt tudván, húznák föl az angyalbőrt, elsztendő ilyenkorra úgyis túl lesznett rajta a boldog megelégedettséggel, egy csomó szép emlékkel gondolnak vissza majd erre a zaklatott és mégis oly kedves esztendőre. Most hadd fogja be a szemüket a róna* szivü kod . . .