Budapesti Hírlap, 1896. december (16. évfolyam, 331-360. szám)

1896-12-01 / 331. szám

gáljon Apponyi mandátumának s a megtámadott néppárti mandátumok­nak megsemmisítésére, hogy Nyitra­­v­ármegye szeplőtlen szabadelvűségén ellenzéki folt ne legyen. Tehet a kormány a petíciókkal, a­mit akar. A kúriai bíráskodással űzött játék minden józan gondolkozásu em­bert meggyőzött arról, hogy a magyar képviselői mandátumok nemcsak a vá­lasztás előtt vannak a kormány kezé­ben, hanem azután is elveheti, a­kitől akarja s annyi ellenzékit kitörülhet, a­hányat a Házból kiküszöbölni óhajt. Azt a politikát, melyet Bánffy a vá­lasztások alatt csinált, folytatja az iga­zolásoknál. Elismerjük, hogy céltudato­san jár el és csak következetes marad. Budapest, nov. 30. Jelölés a Ház bizottságaiba. A szubadelvil­ párt ma este értekezletet tartott, a­melyen kijelölte a képviselőház bizottságaiba a párt részéről választandó tagokat. Nagy ér­deklődéssel várták a párt egybegyűlt tagjai különösen azt, hogy kiket fognak a pénzügyi bizottságba kandidálni. Ez a kijelölés bizonyára nem csekély feltűnést fog kelteni politikai kö­rökben. Kimaradt a pénzügyi bizottságból Széll Kálmán, a­ki az 1867. országgyűlés óta folyvást tagja volt ennek a bizottságnak. Ki­maradása a maga óhajtására történt. Hogy Széll nem akarta magát ezúttal kandidáltatni, annak oka — mint halljuk —­ a következő: A szabadelvű párt tagjai közt többen van­nak, a pénzintézetek és más vállalatok vezetői közül, a­kiknek az volt a fö­lhaj­tásuk, hogy beválaszszák őket a pénzügyi bizottságba. Ha Széll Kálmán tagja lehet ennek a bizottságnak, így nyilatkoztak illeté­kes helyen, nem látják be, miért lenne ő rájuk nézve inkompatibilis a pénzügyi bizott­sági tagság. Széli értesült erről , hogy lehe­tővé tegye az illető uraknak a kijelölésnél való mellőzését, maga kérte, hogy hagyják őt ki a bizottságból. Helyett© Tisza Kálmán lesz a pénzügyi bizottság elnöke. Szélit pedig a köz­­igazgatási bizottságba jelölték s kétségtelenül elnöknek fogják megválasztani abban a bizott­ságban, a­melyre már közelebb fontos feladat várakozik. Kihagyásukat kérték a­ pénzügyi bizottságból Berzevicsy Albert és Láng Lajos is arra való tekintettel, hogy mint a Ház al­­elnökeinek esetleg a Ház tanácskozásait kell vezetniük. A Buci. Tud, jelentése szerint Lánemi Leó, kit megkínáltak a pénzügyi bizottsági tag­sággal, inkább a közgazdasági bizottságba való jelölését kérte. A pénzügyi bizottságba ezeket jelölték : Andrássy Géza gróf, Andrássy Sándor gróf, Fálk Miksa, Farbaky István, Fenyvessy Ferenc, Gajári Ödön, Gyurkovics György, Hegedűs Sándor, Sch­midt Kár­oly, Dobóczky Ignác, Neményi Am­brus, Pulszky Ágost, Papp Géza, Bokonyi Gyula, Szerb György, Teleki Géza gróf, Terényi Lajos és Tisza Kálmán. Az értekezlet kijelölte már ma a válasz­­felirati bizottság tagjait is. Nincs közöttük — Fedi­ Miksa, a­kit máskor mindig beválasztot­tak ebbe a bizottságba. Azt a körülményt, hogy az ő neve nem szerepel a felirati bizott­ság tagjainak sorában, kapcsolatba hozzák né­melyek azzal a cikkel, mely a trónbeszédről a Pester Lloyd-ban megjelent, eredményének kihirdetése és megalakulásának ki­mondása. A szakbizottságok és bíróságok megvá­lasztása. A választás eredményének kihirdetése. A fegyelmi és igazoló bírósági tagok föltehezése. A­egyzőkönyv hitelesítése. ■ ■------­ A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Politikai borravalók. — A Budapesti Hir­lap eredeti tárcája. — Kaunitz herceg, Mária Terézia külügy­minisztere, a múlt században Európa politikai kocsisa, a hét éves háború alatt, nemcsak Ausz­tria részére fogadott el a porosz — a race in­­fernale — ellen rendes hadisegítséget, de fran­cia szimpátiáját meg is fizettette száz­ezer frankkal. Thugut, Ferenc császár külügymi­nisztere, a forradalom előtt, nagykövet korá­ban, francia, utóbb kü­lügyminisztersége alatt angol zsoldban állott. És hasonlóképpen cse­lekvők Gentz Frigyes, korának talán legna­gyobb publicistája. A köztársaság és a csá­szárság idején Anglia fizette, a bécsi kon­gresszus alatt egész Európa. Megtörtént az is, hogy mind­két pörösködő féllel fizettette ma­gát. Halála után (meghalt 1832. június 9) egy párisi nagykereskedő ezt írta róla : „Ő volt csak a hasznos barát! soha sem lesz többé hozzáfogható barátom. Egy kissé sok pén­zembe került ugyan, hihetetlenül sok pénzembe. Nem írhatott egy darabka papirosra akkora summát, hogy ki ne fizessem. És most, hogy meghalt, látom igazán csak értékét. Ha há­romszor annyiba kerülne, mint a­mennyibe ke­rült, akkor is örömest hívnám vissza az életbe“. Az előrebocsátott egynéhány tény arra vall, hogy a diplomata mesterség jó üzlet volt és hogy a diplomaták értettek az üzlethez. És ámbátor ezek a tények is eléggé világítják meg az ancien­ regime erkölcseit és ízlését, mégis semmitmondó szürkeségek azokhoz ké­pest, a­mit Barras emlékiratai­ban, a Talleyrand gazdálkodásáról olvasunk. Antim volt püspöke, Katonai tanácskozás. Bécsből jelenti tudó­sítónk, hogy a hofburgban tegnap a király elnök­­lése alatt katonai tanácskozás volt, melyben Krieg­­hammer hadügyminiszter, Beck báró vezérkari főnök, Schönfeld báró csapatfőfelügyelő és még több ve­zérkari és törzstiszt vett részt. A király délben nyitotta meg a tanácskozást, a­mely másfél óra hosszáig tartott. A tanácskozás után Schönfeld­ báró Frigyes kir. herceghez hajtatott. A főrendiházból. A főrendiház tagjai ma délelőtt konferenciát tartottak, a­melyen az egyes bizottságokba és bíróságokba holnap megválasz­tandó tagokat jelölték ki. Háznagygyá Szapáry Ist­ván grófot jelölték; többen Keglevich István gróf mellett kardoskodtak. A holnap d. e. 11 órakor tartandó ülés tárgysorozata ez : Elnöki előterjesztés. Az igazoló bizottság be­jelentése és annak tudomásulvétele, a­ ház jegyzői karának és háznagyának választása. A választás a „sánta abbé“ minden előtte és utána élt diplomatánál jobban értett a pénzcsináláshoz. És ha kevéssé vigasztaló is, hogy az egoizmus, a korrupció egyivású fajunkkal, hogy voltak a mi korunknál sötétebb és romlottabb idők is, mégis csak vigasztalás. Az a nagy vihar, a­mit francia forrada­lomnak hívnak, a­mely a múlt század végén rázta meg Európát, lefoglalván magának szá­zadunkból is másfél tizedévet, az ember erköl­cseit sok becses tapasztalással világosította meg. Az idők forgataga mennyi érdekes alakot vetett a felszínre; hány nagy talentumot, mennyi temperamentumot, mennyi primordiális energiát revelált, a­melyek a forradalom nél­kül valószínűen mind ismeretlenül kallódtak volna el. Szélcsendes, normális időben Napó­leon bizonyára csak jó tüzértábornok, talán a hadsereg újjászervezője; híres vitézei csak talentumok, talán fegyelmezhetetlen tisztek ; az autuni püspök, ez a még utol nem ért, töké­letes politikai kaméleon, csak világias, élv­­hajhász, kicsapongó pap, a­kit felsőbbsége sok­szor kénytelen megvezekeltetni. Mert Talley­­randban egyetlen íz, egyetlen ideg sem alkoz­tatott arra, hogy a vallás oltáránál az ember ideális és erkölcsös szükségeit szolgálja ki.Isten házában, a szent rítusok gyakorlása közben is kalandor ő, a­kinek erős, vérbeli meggyőződése, hogy a beszéd csupán gondolataink és érzéseink eltakará­sára való. Egész életén át csak ez egy elvé­ben következetes, minden egyebet meghazud­tol. Mint politikus egymásután, minden habozás­, tétovázástól menten, szolgálja: a forradalmat, direktóriumot, a konzulátust, a császárságot és végül a restaurált, legitim királyságot; tehát mindenik kormányformát 1689-től 1830-ig. Csak a terrorizmus nem neki való idejére tűnt el Párisból Amerikába, aztán Angliába, a­hol igen prekárius életet élt. Elkövetkezvén a direktórium derűsebb napjai, visszatér azzal az elhatározással, hogy a dolgok új rendjében magának bármi áron állást és vagyont teremt. A merész elhatározás akkor nem volt lehetet­lenség; a talentum, az erős akarat mindent merhetett. Talleyrand e két rávalóság egyiké­nek sem volt hijával, bárhogyan vitassák is némelyek, hogy politikai karierje merőben és mindég csupa szélhámoskodás. Pl. direktoriális kormányba külügyminisz­ternek De Stael asszony segítette be. Eibben az időben a leghatalmasabb pártfogók az asz­­szonyok, a­kik élnek is hatalmukkal. A min­denható Barris direktor nimbuszának és nép­szerűségének java részét a gyönyörűséges Tai­­lien asszony barátságának köszöni. Napóleon­ról is hirdetik, hogy az itáliai hadak fővezérsé­­géhez a szoknya juttatta, Stael asszony azon­ban nem könnyű feladatra vállalkozott a Tal­leyrand érdekében. Soká, állhatatosan, nemé­nek egész arzenáljával kellett ostromolni Barrast, a­míg célt ért. A kapacitálás, a hízel­­gés, a kacérkodás, a sírás mind sorra kerültek. Tőle kitelhető módon segítette az ostromban Benjamin Constant, a­ki ugyan még fiatal em­ber, de tekintélyes és befolyásos író. A direk­tórium hallani sem akart Talleyrandról, a kivetkőzött papról, a titkos arisztokratáról, az angol kémről. Barras emlékirataiban körülmé­nyesen elbeszéli a De Stael asszony igazán heroi­­kus erőfeszítését. Nap-nap után megjelenik a Lu­xemburg palotában, a Barras fogadótermében. Azzal kezdi, h­ogy a köztársaságot egy nagy tehetséggel, Barrast egy igaz baráttal, nem . .. imádóval szándékozik megajándékozni. Barras vonakodik, hogy igazgatótársai nem bíznak Talleyroudban. Stael asszony ekkor más húrba kap. Elmondja, hogy pártfogolja, ha célt nem ér, a Szajnába ugrik, hogy összes vagyona csupán tíz Lajos arany, hogy nincs lakása, hogy barátainál itt-ott tanyáz, hogy egy él­ a tét, egy becses talentumot kell­­megmenteni. BUDAPESTI HÍRLAP, (331. sz.) 1896. december 1. A képviselőház igazoló bizottsága. A képviselők osztályai vasárnapi tanácskozásaik során kijelölték az állandó igazoló bizottság egy-egy ren­des és egy-egy póttagját, így aztán a következő bizottság keletkezett. Rendes tagok: Lehoczky Vil­mos, S­ubinyi György, Bornemissza Ádám, Münnich Aurél, Rókus Enie, Dániel Gábor, Belicska Béni, Kubinyi Árpád és Fest Lajos. Póttagok: Psik Lajos, Óváry Ferenc, Csák­y Lajos gróf, Ragályi Béla, Földváry Mihály­, Gajári Géza, Sulyovszky Dezső, Kubinyi Géza és Bessenyei Ferenc. Ez az állandó igazoló bizottság tisztán kormánypárti. Megtámadott és kifogásolt mandátumok. A petíciók beadásának határideje lejárt. Megtámad­ták és az osztályokban kifogásolták a következő urak mandátumát: Biederman Rezső, Mezőssy Béla, ■Túrits Aiihály, Gajári Ödön, Korniss Ferenc, Sima Ferenc, Wolfner Tivadar, Apponyi Albert gróf, Lukács László (egri mandátum), Szentiványi Gyula, Block János, Várossy Gyula, Tibád Antal, Holló Lajos, Maltyasovszky Gyula, Lánczy Leó (csacai mandátum), Lakatos Miklós, Marsovszky Endre, Kende Béla, Treitter János, Zichy János gróf, Zay M­­iklós gróf, Neszlény Pál, Berger Ignác, Emmer Kornél, Sipeky Sándor és Pongrácz Anzelm báró. Tehát összesen huszonhét mandátum ellen adtak be petíciót. A főrendiház tagjai. A főrendiháznak az 1885. évi VII. törvénycikk alapján az 1896—1901-i országgyűlésnek összesen 389 tagja van: 18 teljes körú királyi herceg, 30 katolikus egyháznagy, 9 görög keleti egyháznagy, 10 ev. ref., ágost. ev. és unitárius egyházi főméltóság és főfelügyelő, 13 zászlós ur, köztük a pozsonyi gróf és a korona­őrök, azután a kúria elnöke és másodelnöke s az Ítélőtábla elnöke, a horvát képviselők 3 delegáltja, 7 örökös jogú herceg, 171 gróf, 54 báró és 71 élethoszsziglan kinevezett és választott tag. Választás a horvát tartománygyülésbe. A horvát tartománygyülésbe Zimonyban megejtett mai pótválasztáson — mint telegramban jelentik — Kokovác Fridolin polgármestert, a kormánypárt je­löltjét, képviselővé választották.

Next