Budapesti Hírlap, 1897. január (17. évfolyam, 1-31. szám)

1897-01-25 / 25. szám

1897. január 25. BUDAPEST! KIEL AP. (25. sz.) szavai stb.) Végül csatoljon dolgozatához egy kis összefüggő szöveget, pl. mesét vagy párbeszédet, a kiejtést pontosan föltüntető írásmóddal. FŐVÁROS! ÜGYEK. Budapest, jan. 20. A vásári iparosok panasza. Másfélezernél többen voltak a vásári iparosok és kiskereskedők, kik vasárnap délután az Erzsébet­­körút és Barcsay­ utca sarkán levő kávéházi helyi­ségben Prince Jenő rendőrfogalmazó ellenőrzése alatt visszás helyzetüket ecsetelték, a­melybe őket a vásárcsarnoki bizottságnak a csarnokok életbe­léptetésére vonatkozó rendeletnek az a pontja, mely az eddig fenállott nyílt piacoknak feltétlen beszün­tetését elrendeli, veszélyezteti megélhetésüket és megvonja tőlük egyetlen keresetforrásukat. A zsibáru­­sok számára zsibárucsarnokot épített a főváros, az élelmicikk-kereskedők számára most készül a nagy áldozatok árán létesített vásárcsarnokokat meg­nyitni, csak a vásári iparosokról és a kiskereske­dőkről feledkeztek meg, ezek egyszerű fölszólításra kénytelenek ott hagyni rendes kereseti forrásukat. Pedig ők hozzájárulnak a közterhekhez és adót fizetnek, holott az élelmicikk-kereskedők igen nagy része csak idényszerűen jelennek meg a piacon, jönnek-mennek, de sem adót nem fizetnek, sem magyar államiságot nem ismernek. Elpanaszolták, hogy a vásárcsarnokok ki­csinyek és ennélfogva nem fogadhatják be mind­azokat, a­kik a befogadásra jogot formálhatnak. Még az élelmicikk-kereskedők számára sincsen ele­gendő hely. A Hunyady-téri vásárcsarnokban 146 elárusítóhely készült, az elárusítók száma pedig megközelíti a négyszázat. Ugyanily viszonyok ész­lelhetők az Istea-téri csarnoknál is. Statisztikát mu­tattak, a­mely azoknak az iparosoknak és keres­kedőknek számát tünteti föl, kik a vásárcsarnokokból kitnnrekedtek, a­kiknek számára a vásárcsarnokok­ban nincsen hely, így kimarad az Újvásártérről 560, az István térről 394, a Hunyady-térről 141, a Duna melletti piacokról 436, a Hold­ utcából 183 és a Rákóczy­ térről 40 kereskedő és iparos, összesen 1754 család, kiknek exisztenciája bizonytalanná vált. Az ülés megnyitása után a Budapesti Hírlap január 11-iki számában megjelent cikket olvasták föl, mely híven ecseteli az olcsó háztartási cikkeket árusítók viszás helyzetét és javasolták, hogy a cikk által megjelölt irányban folyamodjanak a főváros tanácsához és a belügyminisztériumhoz. Miután az érdekeltek semmivel sem érdemel­ték meg, hogy szigorú és méltatlan eljárással meg­fenyegessék és miután az általuk forgalomba hozott áruk az egészségügyi ellenőrzést nélkülözhetik, ezen kívül még a terek és piacok tisztasága sincsen ve­szélyeztetve, csak méltányolni tudnék, ha a vásár­­csarnoki bizottság kérésüket részben teljesítené. Ezek a kereskedők ugyanis azt kérik, hogy addig, míg róluk más irányban gondoskodva nem lesz, hagyják meg őket jelenleg elfoglalt elárusító helyeiken. Ez a kérés teljesíthetetlen. A vásárcsar­noki bizottság teljhatalmánál fogva beszüntette az összes piacokat. Célra nem vezető és ferde intézke­dés volna, ha ezeket a piacokat ismét állandósítaná, mert az iparcikekkel kereskedők csak azokon a piacokon tudnának megélni, a­melyek az élelmi piaccal vannak összeköttetésben. A hatóság pedig ily külön ipari piacok számára külön kezelési sze­mélyzetet nem kreálhat. De e kérelem teljesítésével a vásári bizottság magát a vásárcsarnoki intézményt veszélyeztetné tetemes mértékben, mert nem akadna kereskedő, ki a vásárcsarnokba bemenne, ha szá­mára jobb, olcsóbb és kényelmesebb helyet biztosí­tanak, hol még ellenőrzés alatt sem állanak. A­mit azonban a vásárcsarnoki bizottság ige­nis megengedhet ez az, hogy a vásárcsarnokok előtti tereken, a vásárcsarnokokkal szerves kapcsolatban, ezek ellenőrzése és kezelése alatt oly mértékben engedi meg az iparcikkek elárusítását, a­mily mértékben a csarnokok területe az eláu­sítók befogadását meg­akadályozza. Az ily ideiglenes nyílt piacokon élelmi cikkeket ne legyen szabad árusítani, a helybérek pedig a csarnokokban fizetett helybérekhez hozas­sanak méltányos arányba. Ezzel tartozik a főváros annak a 2000 fővárosi polgárnak, kik saját hibáju­kon kívül és inkább a vásárcsarnok építési bizott­ság hibájából kinnrekedtek a vásárcsarnokokból és sem boltot nyitni, sem koldulni nem tudnak. Megjegyzésre méltónak tartjuk azt a körül­ményt, hogy a gyűlésen nem akadt ember, ki az elhangzott beszédeknek német nyelvben való tol­mácsolására vállalkozott volna. A gyűlés különben egy 25 tagú bizottságot választott, melynek kötelességévé tették, hogy a miniszterhez járuljon és kérje a sürgős intéz­kedést. — A vásárcsarnoki munkások igazolványa. A jövő hónap közepén megnyíló vásárcsarnokokban csak azok a munkások kaphatnak foglalkozást, a­kiknek a vásárcsarnokok igazgatósága igazolványt ad. Ilyen igazolványt holnaptól fogva lehet kapni a fővám­ téri központi vásárcsarnokban, az igazgató­­sági irodában. TÁVIRATOK. Muravjev Parisban. Paris, jan. 24. o. Havas-ügynökség a következő jegyzéket közli: Mohrenheim­ báró nagykövet értesítette Hannotanx külügyminisz­tert, hogy Muravjev gróf az orosz cár paran­csára Kopenhágából Parisba fog jönni, hogy bemutassa magát a köztársaság elnökének és érintkezésbe lépjen a francia miniszterekkel. Muravjev csütörtökön reggel 8 órakor fog meg­érkezni és 48 óra hosszat marad Párisban. Tiszteletére csütörtökön az Elysée-palotában díszebéd lesz. A kubai szabadságharc. Havanna, jan. 24. Weyler tábornok, a­ki Ha­vanna és Matanzas tartományokba kémszemlére in­dult, kijelentette, hogy ott csak néhány fölkelő csapat van, a­melyeket könnyen szét fognak szórni. A cukornádültetvényeken több helyütt megkezdő­dött a munka. A szultán keresztény alattvalói: Konstantinápoly, jan.. 24. Tesvik basa kül­ügyminiszter Románia és Szerbia követeihez hosz­­szabb jegyzéket intézett a függőben levő egyházi ügyek kérdésében. A jegyzékben csodálkozásának ad kifejezést, hogy a két kormány indíttatva érezte magát arra, hogy az ozmán birodalomnak teljesen belső ügyébe beleavatkozzék, kiváltképpen, mikor ez az amúgy sem kielégítő macedóniai helyzetet súlyosan megkárosíthatná. A porta reméli, hogy e barátságos felszólalás elégséges lesz arra, hogy a szerb és román kormány további akciójáról lemond­jon. A szultán hű szerb és oláh alattvalóinak kész oly engedményeket tenni, melyek vallásuk szabad gyakorlatát biztosítják. Hasonló nyilatkozatokat fognak tenni Belgrádban és Bukarestben a török követek is. A vasút Délafrikában, London, jan. 24. A Reuter-ügynökség jelenti Pretoriából. Krüger elnök tegnap este Potselstromba utazott az új vasútvonal megnyitására. A lakomán azt mondta az elnök, hogy miután a marhavész az eddig szállításra használt marhát gyorsan elpusz­títja, az új vasutak építését mindenképpen elő kell mozdítani.­ ­ Választás Ausztriáb­­an. Prága, jan. 24. A Prager Ztg. közli a Reichs­­rath választásaira vonatkozó rendeletet. E szerint az általános választó osztály március 12-én, a köz­ségek 17-én, a városok és mezővárosok 19-én, az ipar- és kereskedelmi kamarák 20-án, a nagybirto­kosok pedig 22-én fognak választani. A dervisek ellen. Róma, jan. 24. Az Itálie legjobb forrásból eredő információk alapján alaptalannak jelenti ki azt a hírt, hogy Olaszország tárgyalásokat folytat Kasszája és a dervisek ellen intézendő közös angol­olasz akció érdekében. Róma, jan. 24. A Stefánia ügynökség jelenti Agordatból mai kelettel. A dervisek zöme még mindig Amidebben van, számos, fokozatosan előre­tolt őrssel. Az Agos és Alula vasok közt történt összeütközésben Mesteska is elesett, a­ki egyike volt a legtevékenyebbeknek azok közt, a­kik Olasz­országtól elpártoltak. n A P­­ H I R E K. Budapest, jan. 25. — (Személyi hir.) A király Balszár Károly pénzügyminiszteri számtanácsosnak a pénzügyi taná­csosi címet adományozta.­­ (A királynő Cap-Martinban.) Nizzából írják, hogy Erzsébet királyné január 19-én gyönyörű verőfényes időben érkezett Cap-Martinba. Pompás színben van, vidáman, jó kedvvel fogadta a vendé­gek köszöntéseit. Sennyei grófnővel nyitott kocsi­ban hajtatott a pályaudvarról a Cap fogadóba. A kocsi szépen föl volt diszitve virággal s az utcákon nagy tömegben ácsorgó nép lelkesen éljenezte a királynét. A fogadó előtt az igazgató s Pauli kormánytiszt várakozott az előkelő személyekre. A mikor megérkeztek, a királyné mosolyogva fordult Paulihoz s igy szólt hozzá, fran­ciául : „Ah, ön itt van. El vagyok ragad­tatva az utazástól s örülök, hogy itt láthatom önt.“ Majd fölvezették a királynét szobáiba, hol kedves meglepetés várta. A község elöljárói ugyanis­, noha a királyné előre azt kérte, hogy ne zavarják meg a teljes inkognitóját, gyönyörűen fölvirágozták szobáit. A szalont egészen behintették ibolyával s virágkosarakat és világoskék rózsakoszorúkat ag­­gatták az ablakokba. (Ez a királyné kedves színe.) Alig öltözött át a királyné, rögtön kisietett a kertbe s gyönyörűséggel szívta a teljes tavaszi pompájukban álló virágok illatát. Elbolyon­gott a tengerpartnak egyik vadregényes pontjára, hová kedves emlékei fűződnek. De hirtelen beborult az ég s vihar kerekedett. Kicsibe múlt, hogy a felséges asszony alaposan meg nem ázott. Alig érkezett vissza a fogadóba, kitört a zivatar s jégeső verte a fákat. Másnap ismét szép, napfényes idő volt, mely azóta változatlan.­­ (Változás a diplomáciában.) A hivatalos lap mai száma közli, hogy­ Salzberg Emánuel báró buenos-ayresi fökonzult a király visszahívta állásá­ról s helyére Wrede Raoul herceg követségi taná­csost nevezte ki.­­ (Két kitüntetés.) A király Hűvös József királyi tanácsos és Budapest székes főváros tör­vényhatósági bizottsága tagjának, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, saját és törvényes utódai részére a magyar nemességet a botfai elő­­névvel, Lázár György Szeged szabad királyi város helyettes polgármesterének, a város érdekeinek elő­mozdításában szerzett érdemei elismeréséül, a ki­rályi tanácsosi címet díjmentesen adományozta. Hűvös József 1848-ban Nagykanizsán szüle­tett. Tanulmányait szülőhelyén és Budapesten vé­gezte. Huszonöt év óta ügyvéd a fővárosban, ez idő alatt buzgón tevékenykedett a főváros köz­ügyeinek terén. Különösen sokat tett kerületének, a Józsefvárosnak érdekében. Másfél év előtt királyi tanácsossá lett. Lázár György dr., Szeged város helyettes polgármeste­re a nagy alföldi város kulturális moz­galmainak lelke. Kitűnő tisztviselő s az egész város tisztelete környezi. Elnöke és alapítója a Dugonics­­társaságnak, mely az ő buzgolkodása folytán Szeged milléniumi ünnepén saját fényes palotájába vo­nult be. . A . (A pozsonyi koronázási emlékszobor.) Bánffy Dezső báró miniszterelnök, mint a M. É. Írja, legközelebbi bécsi útja alkalmával előterjesz­tést tesz a királynak, hogy a pozsonyi koronázási emlékszobor leleplezésén személyesen jelenjék meg. A szoborbizottság májusra tervezi a leleplezés ün­.­nepét s meghívja rá a megyék törvényhatóságát és az országgyűlés két házának tagjait. Pozsony és a szomszédos vármegyék küldöttségei abban a jelmezben vesznek részt az ünnepen, melyet a jú­niusi hódoló diszmenetben viseltek.­­ (Kinevezések az udvarnál.) A hivatalos lap mai száma közli Wolkenstein-Vrosihwig Henrik gróf főkonyhamesternek a király főkonyhamesterévé történt kinevezését, melyet vasárnap­­már említet­tünk. Közli még hogy Bellegarde Ágoston tartalé­kos vezérkari századost főkonyhamesterévé nevezte ki a király. — (Nagy idők tanúja. Várallyay József 1848—49-ki vörös sapkás honvédhadnagy, nyugal­mazott gazdatiszt január 18-án hetvennégy éves korában Nyíregyházán meghalt. — (Házasság.) Pollatsek Ignác dr. fővárosi gyakorlóorvos ma délelőtt kel­l egybe a dohány­utcai zsidó templomban Weiss Gyula fővárosi nagy­­kereskedő leányával, Margittal. Schnabl Frigyes pénzszekrény gyáros jan. 28-án tartja meg esküvőjét Keine Celesztin úrhölgygyel a belvárosi plébániában. 3

Next