Budapesti Hírlap, 1897. március (17. évfolyam, 60-90. szám)

1897-03-25 / 84. szám

1897. március 25. BUDAPESTI BS&LAP. (84. sz.) az elnökválasztás volt. Elnöknek megválasztották Pázmándy Dénes orsz. képviselőt, alelnököknek Ditrói Mórt és Molnár Lászlót.­­ (A filharmonikusok) mai hangversenyén végre ismét magyar ember munkáját hallottuk. Block József vonóshangszerre írt Szüit-jét. Ez Blochnak már a második Szüitje, mely a filharmo­nikusoknál bemutatóra kerül. Épp oly dallamos, oly formás, oly kedves, mint az első volt, hibái is ugyanazok, így helytelennek tartjuk mindenekelőtt a Szüit elnevezést olyan műre, mely a legszigorúbb szonátaformában készült, négy szervesen egybeolvadó tétellel, melyek mindegyikének szimfonikus formája van. Szimfóniának is beillenék, ha meg volna teljes zenekarra való hangszerelése és valamivel komolyabb alaptónusa. Ilyen művekre legjobban a régi Szim­­fonietta elnevezés illenék, sőt használta is már tud­­tunkkal egy francia komponista, Goury Théodor, kinek szimfoniettája Bloch művével formailag s tar­talmilag egyaránt megegyezik. A száit belső gyön­­geségei közé tartozik a dallamos részek édeskés mellékize, a minek révén az egész munkának, bár gyönyörű, helyenkint mesteri a kidolgozása, fölületes, szalondarabra emlékeztető karaktere támad. Az első tételnek első témája vidám, tűzről pattant, eleven, igazi szimfonikus erejű motívum, az ember örül neki, valahányszor föl­bukkan, de a milyen inspirált és szerencsés gon­dolat ez a főtéma, olyan mindennapi a melléktétel, melynek melodikája éppenséggel nem áll egy szín­vonalon az egész mű előkelő szellemével. Ugyan­ilyen viszonyban áll az elmés szkerzo pikáns, csil­logó fényű első része a középső részhez, mely nagyrészt lerontja az előbbinek hatását. A finálé­ban a fuga hűti le a publikumot. Nem szabad min­den izében emancipált műbe zenei érettségi bizo­nyítványokat belekomponálni. Azért mondjuk el oly őszintén kifogásainkat a szüit-tel szemben, mert szerzőjét tényleg nagy tehetségnek tartjuk. Bloch­nak nemcsak fényes a tudása, de invenciója is van. Azok közé tartozik, a­kik egyszer bátran megpró­bálkozhatnának a magyar stílussal. — Halottak még Grieg egy dalát, melyet Takács énekelt ismert mű­vészetével, végül pedig Berlioz Harold Itáliában című szimfóniás költeményét, mely szokatlan érdek­lődést keltett a közönségben, mind a négy hosszú tételt türelmesen bevárták. Ha ez utolsó számnál esik meg, az nagy sikert jelent. Krancsevics mély hegedű-szólójának és Bidder mesteri dirigálásának az érdeme. (7c. a.) * (Hangversenyek.) Lembrich Marcella máso­dik hangversenye pénteken, március 26-án lesz a Vigadó nagytermében, a következő műsorral: 1. Chopin, Szkerzo, zongorán előadja Bass Roderik. 2. Bellini, ária a Nonná-hoz (Casta diva . ..) 3. Chopin, Berceuse­, Bass, Serenade­, Diémer, Valse de Concert, előadja Bass Roderik. 4. Buononcini, Aria (Per la gloria); Scarlatti, Aria (Qual farfaletto amante. .). 5. Schumann, Schubert, Brahms, dalok; Rubinstein, Tarantella, előadja Bass Roderik; Strausz, Tavaszi hangok­, keringő. Jegyek r­ózaa­­völgyi és társa zeneműkereskedésében kaphatók. — Szkolander Szven első dalestéjének műsora a követ­kező : 1. La note del Redentor (Velencei gon­doladal). 2. La farfaletta (Nápolyi népdal.) 3. Serenata espanola (Spanyol diák­szerenád.). 4. „Du gamla, du friska, du fjellhöga Nord“, 5. Neckens­polska, 6. „Tanker du att jag förb­rader är“. (Svéd népdalok.) 7. Eredmans Epistel 71. sz. 8. Eredmans Epistel 3. sz. 9. Eredmans Lang 6. sz. Bellmann svéd népköltötél (1740—1795.) 10. Le brave marin. 11. Le véritable amour. 12. Le joli tambour. (Francia népdalok.) Jegyek Rózsavölgyi és társa zenemükereskedésében kaphatók. — Tur­­zsánszky Manya lengyel zongoraművésznő, Lese­­ticky bécsi mester nagytehetségű tanítványa, április 5-én tartja Budapesten a Royal-szálló termében önálló hangversenyét, melyet Rózsavölgyi és társa cég rendez. * (Szigligeti-ereklyék a múzeumban.)J&P//­ligeti Ede gyermekei nemrégiben a Nemzeti Mú­zeumnak ajándékozták boldogult atyjuknak egész csomó kéziratát, nyomtatványát és emléktárgyait. Wlassics Gyula közoktatási miniszter most az ado­mányokat a Fák­ay Lászlóné úrné, szül. Szigligeti Ferikéhez intézett levéllel köszönte meg. * (A Szent-István-társulat) tudományos és irodalmi osztálya március 30-án, délután 4x/2 óra­kor osztály­gyűlést tart. * (Magyar tájazótár.) A Magyar tájszótár­­nak, melyet az Akadémia megbízásából Szinnyei József egyetemi tanár szerkeszt, újból megjelent egy füzete. Ez a második kötet első füzete. Évente négy füzet jelenik meg. Az előfizetési ára négy forint. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, márc. 24. A főváros és a kvóta. — Saját tudósítónktól. — Izgalmas közgyűlése volt ma a fővárosnak. A kvóta­emelés kérdését tárgyaltuk. A dolog úgy jutott a közgyűlés elébe, hogy Heves és Fehér vár­­megyék megküldötték pártolás végett a törvényho­zás mindkét házához a kvótafölemelés ellen intézett föliratokat, melyeket már a múlt közgyűlésen be­jelentettek. Némelyek már akkor akarták a dolgot tárgyalni, a többség azonban a mellett nyilatko­zott, hogy tűzzék ki a föliratok tárgyalását a mai közgyűlés napirendjére. A kerületeknek tehát elég idejük volt, pro et contra szer­vezkedni. A belvárost kivéve, mely föltétlenül a föliratok pártolása mellett, tehát a kvótafölemelés ellen nyilatkozott, a többi kerületben eltértek a vélemények. A legbuzgóbb kormánypártiak közül is sokan úgy okoskodtak, hogy ha a kormány jót akar, csak kedvező lehet rá nézve, csak megköny­­nyítheti helyzetét és akcióját, ha az ország első törvényhatósága támogatja a kvótafölemelés ellen való törekvésében. Ezért tehát nem is tették köte­lezővé senkire, hogy a föliratok pártolása ellen szavazzon. A közgyűlés kezdetén tehát az volt az álta­lános vélemény, hogy a föliratok pártolása végett teendő indítványt elfogadják. A tárgyalás folyamán azonban, noha a föliratok mellett fölszólalók mind­annyian azt hangoztatták, hogy a dolgot nem te­kintik pártkérdésnek és noha hatalmas okokkal szállottak síkra a föliratok mellett, alaposan meg­változott a kedv, a kormánypárti korifeusok kiad­ták a jelszót, hogy a föliratok pártolása az ellen­zék malmára hajtja a vizet s ezzel a dolog el volt döntve. Polónyi erős beszéde, melyet a föliratok mel­lett mondott, hatott ugyan és híveket is szerzett az ő és társai álláspontjának, de nem menthette meg a fővárost attól a dicstelen szereptől, hogy az osztrák érdek mellett foglaljon állást. Szép s fölötte tartalmas beszédet mondott Horánszky Nán­dor is a föliratok pártolása mellett. A többség azonban, mely tüskén-bokron át követi a kormányt, Bucher József bizottsági tagnak azt az indítványát fogadta el, hogy a közgyűlés, bízva a törvény­­hozás bölcseségében, a föliratokat egyszerűen vegye tudomásul. A tárgyalás, majd az ezt követő névszerinti szavazás alatt érdekes epizódok ját­szódtak le. Pártos Béla a szokott tűzzel szólott a föliratok mellett. Heltai Ferenc közbeszólására zajos derültség közt vágott vissza : Ez úgy van, válasz­tási elnök úr! A tanács a fölíratokat javaslat nélkül terjesztette elő. Általános tetszést okozott tehát, hogy a tanács és a főtisztviselők nagyobb része a Pucher indítványa elen szavazott. Nagy éljenzést kapott Kamermayer polgármester, a­ki szintén az indítvány ellen szavazott. A most megválasztott Morzsányi képviselő, a­ki bizottsági tag is, nem volt jelen. Nevének olvasásánál minden oldalról azt kiáltották, provízió ! provízió! Ott volt a köz­gyűlésen Neumann Ármin is, ki Pucher indítvá­nyára szavazott. Lássuk az osztálysorsjátékot, kiál­tották innen is, onnan is. A főpolgármester váltig igyekezett a csipkelődzőket elhaallgattatni, de nem sikerült. Az egész szavazás alatt röpködtek a gú­nyos megjegyzések. A karzat szokatlanul tele volt, s Polónyi beszédét megtapsolta, a tárgyalásba ismételten belekiáltott, a­mivel az elnök figyelmez­tetését vonta magára. A figyelmeztetésre a karza­ton levők elcsöndesültek, s nyugodtan várták be a szavazás eredményét. Mikor azonban a főpolgár­mester kihirdette, hogy a Pucher indítványát elfo­gadták, zajos abcugban tört ki az egész karzat, melyet azután az elnök kiüríttetett. Az ifjúság tün­tetésének ezután az utcán lett folytatása. Erről lapunk más helyén van szó. A többi ügyet azután csekély érdeklődés mellett tárgyalták le. Elfogadták az iparosinasok oktatásáról szóló új statútumot, mely­nek legfontosabb intézkedése az, hogy az inasoktatás ezután délután négy órától kezdődik, s estelt hétig tart. Kisebb vita volt még a magyar színház meg­nyitására szóló engedelem megadásánál. Egy budai bizottsági tag a kikötött jótékonysági előadásokon kívül még ingyenes előadásokat is akart a munká­sok részére. Mások ellenben azt vitatták, hogy ily kikötéshez a fővárosnak, mely a színházat semmi­vel sem támogatja, nincsen joga. Ez utóbbi nézet jutott túlsúlyra. Részletes tudósításunk a következő: A közgyűlés megnyitása után Fuller főjegyző felolvasta a főpolgármester előterjesztését, hogy a tisztújításra és az ezt megelőző községi választá­sokra tegyék meg az előkészületeket. A tanácsot utasították, hogy a községi válasz­tók összeírására és a további teendőkre nézve a legközelebbi közgyűlésen tegyen javaslatot. Ezután általános érdeklődés mellett terjesz­tette elő Faller főjegyző Heves és Fehér vármegyék közönségének körlevelét az Ausztriával való küszöbön álló kiegyezés és a kvóta tárgyában az országgyűlés mindkét házához intézett felirataiknak pártolása iránt. A tárgyaláshoz először Pucher József szólt. Elvárjuk — úgymond — mindnyájan a tör­vényhozástól, hogy csak olyan kiegyezést fog el­fogadni, a­mely az ország érdekeit minden tekin­tetben kielégíti s a kvóta arányát is méltányosan állapítja meg. Ezért nem tartja helyesnek, hogy a törvény­­hozás tárgyalásait megelőzve, ezzel a kérdéssel a székesfőváros közgyűlése már most foglalkozzék. (Fölkiáltások: Hát mikor!) Indítványozza tehát, hogy az átiratokat a közgyűlés egyszerűen vegye tudomásul. (Helyeslés. Ellentmondások. Nagy zaj.) Frivaldszky Sándor dr. figyelmezteti a köz­gyűlést, hogy az osztrákokat ebben a kérdésben kapzsiság és telhetetlenség vezeti. El akarják hi­tetni a világgal és önmagukkal, hogy Magyarország az utóbbi időkben olyan nagy anyagi erőhöz jutott, hogy az eddiginél sokkal nagyobb áldozatok hoza­talára képes s az áldozathozatalt — természetesen — a maguk javára kívánják. Pedig — sajnos — az anyagi jólétben való gyarapodásunk csak m­esebe­­széd s igy a szóló, mint jó magyar ember, semmi áron sem hajlandó az ország terheit szaporítani. (Helyeslés.) Indítványozza mindezeknél fogva, hogy a közgyűlés pártolja Heves és Fehérmegye körira­tát s utasítsa a tanácsot, hogy az országgyűléshez intézendő föliratot szerkeszszen, a két vármegye iratával hasonló szellemben. (Helyeslés.) Pártos Béla hosszasabb beszédben pártolja Frivaldszky indítványát. Nagy derültséget keltett az a mondása, hogy ha igaza van annak, a­ki azt mondta, hogy ne fogadjunk el ajándékot a német­től, akkor az is igaz, hogy ne is ajándékozzunk semmit a németnek. Azzal végzi beszédét, hogy „a­ki jármot hagy nyakába tenni, méltó rá, hogy azt hordozza is, míg össze nem dől a korbács alatt.“ (Zajos tetszés.) Szokner Alajos hibának tartaná, éppen az ügy érdekében, ha a köriratot pártolólag terjesz­tené a főváros az országgyűléshez. Elfogadja Pucher indítványát. Virava József dr. szerint a törvényhozás már eleve föltételezte, hogy az egyes államrészek teher­viselési képessége időről-időre változik s ezért a törvény értelmében a kvóta aránya is a 10—10 éves ciklusok szerint állapítandó meg. Az az utasí­tás, hogy semmi szín alatt ne emeljék a kvótát nagy nehézségeket gördítene az egyezkedés elébe. De nagy hiba lenne az is, ha a kvótát kiszakítot­­tan tárgyalnák, holott ott van még a közös vám­ügy, a közvetett és közvetetten fogyasztási adók kezelésének ügye és más egyebek, melyek a kvótafölemelésért rekompenzációt nyújthatnak. El­fogadja Pucher indítványát. Polónyi Géza szerint a törvényhatóság egyik legszebb joga, hogy általános közügyekkel alkot­mányos módon foglalkozzék. Ezt a jogát a főváros mindig csak valóban országos érdekű ügyekben gyakorolta. Kerülni akarja a frázist, s azért egész röviden vázolja a közös ügyek hisztérikumát. Aztán azt bizonyítgatja, hogy a kvóta nem megállapított dolog, hanem folytonosan éhesebb moloch. Az osztrákok ma 43 százalékra kívánnák a kvótát emelni és e tekintetben nincs közöttük vélemény­különbség. Ezt tudják a tartománygyűlések tárgya­lásából. Arról van most szó, hogy erről a helyről felelni kell az osztrákok eme támadására. Nem kell hagyni, hogy a közönség a tényállás felől tévedés­ben legyen. Hát Magyarország virágzása és anyagi föllendülése jogcím arra, kérdi a szónok, hogy az osz­trákok még mélyebben nyúljanak a mi zsebünkbe? (Él­jenzés. Zaj.) A tudomásul vétel semmit sem jelent, nem méltó a szerfölött fontos ügyhöz, a­mely Ma­gyarország életbevágó érdekeit érinti. Ne csak ak­kor szólaljon meg a főváros közgyűlése, a­mikor be akarják hozni a polgári házasságot. Ha most hallgat a közgyűlés, azt fogják mindenfelé mon­dani: „íme a fővárosnak semmi kifogása sincs a kvóta emelése ellen.“ Vis­ava arra hivatkozik, hogy a vám- és a közvetett adók révén, rekompenzációt kaphatunk. Ezzel szemben ki kell jelentenie, hogy ha ez a rekompenzáció évenként 4—5 millió lenne is, ez a kvótafölemelés által egy háború esetén ke­letkező terhet száz év alatt sem ellensúlyozná. Ha — így végzi — a föliratokat mellőzik, ez annyit je­lent, hem önök Luegerrel szövetkeznek. (Óriási zaj. Taps. Éljenzés. Ellenmondások.) 9

Next