Budapesti Hírlap, 1897. június(17. évfolyam, 152-180. szám)

1897-06-01 / 152. szám

2 1897. június 1,' * ■■.................... ..................................... ' —­ egyéb vonatkozásaiban is érvényesül­het. Hiszen a kvótánál a kormány igye­kezetét részben már­is hajótörés érte és a provizórium, melyet Horánszky követelt először a kényszerhelyzet miatt, ma kormányprogrammá vált. Tehát ebben is a nemzeti pártnak volt igaza, s Jászberényből a szabadelvűek leg­közelebb gratulálhatnak a miniszterek­nek, hogy benyújtották a kiegyezési provizóriumra vonatkozó törvényjavas­latot. Azért a kiegyezés nehéz állapota tisztázva még nincs, s a kormánypárti nagy többség, mely mindenre kész, a 16. §-ra nézve sem bizonyítja, hogy az jó. Ha politikai változás szükséges, az a parlamenti pártviszonyok változásá­val együtt jár. De e tekintetben a kez­dés nem Apponyit és a nemzeti pártot illeti, nekik nincs miről lemondani, ne­kik nincs elvük, melyet szögre kellene akasztani, hiszen maga Bánffy vette le a szögről a tiszti akadémiát. Budapest, máj. 31. Az összeférhetetlenek. A képviselőhöz összeférhetetlenségi bizottsága Apáthy Péter elnök­­lésével tartott mai ülésében hitelesítette a Tisza István gróf, Rosenberg Gyula, Hieronymi Károly Enyedi Lukács, Tolnay Lajos, Benke Gyula, Neumann Ármin, Berzeviczy Albert, Chorin Ferenc, Fálk Miksa, Batthyány Tivadar gróf és Dániel Gábor képviselőkre vonatkozó összeférhetlenségi bejelentések dolgában hozott ítéleteit, az ítéletek megokolását s az említett bejelentési ügyek tárgy­a­­lásáról fölvett jegyzőkönyveket. A bizottság elnöke Apáthy Péter, mindez összeférhetetlenségi ügyek iratait holnap a Ház elé terjeszti. A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart s a bűnvádi perrendtartás törvényjavas­latát veszi tárgyalás alá. A néppárt akciója. Komáromban Molnár Já­nos apát, országgyűlési képviselő lakásán május 30-án konferencia volt. Részt vettek abban Zichy Nándor, Esterházy M. Móric, Meszleny Pál, Rakovszky és Marsovszky képviselők. Elhatározták, hogy június hónap minden ünnepl és vasárnapján az ország különféle helyein népgyűléseket tartanak. A Magyarország híradása szerint pünkösdkor Török­Aznap este Sándor úr korábban jött haza, mint rendesen. És már a kapu alatt elöntötte a méreg arra a gondolatra, hogy az az izgága lány ismét valami alkalmatlan meglepetést tar­togat a számára. Mili kisasszonyt ott találta a szobában, a­mint a könyvei között kaparászott. — Bocsánat — hebegte ijedten — keres­tem valamit. És az asztalra tett egy könyvjegyzéket, a­melybe ezüstös gyöngyszemekkel volt belehí­­mezve : Mili. És Sándor végtelen haragra lobbant, mert nyilvánvaló volt, hogy ez az apróság neki ké­szült. Oda dobta tehát a konyhaasztalra a zavart, remegő leány elé és gyűlöletes, hideg hangon mondta: — Ezt a rongyot ott felejtette az asz­talomon — és az ajtót dühösen becsapta maga után. Hanem azért az ezüsttel kivarrt szalag másnap újra ott díszelgett az asztalán. Sándor dühösen fölkiáltott. A mérték betelt. Többet az ő galambtermészete nem tudott elviselni. — Mili kisasszony szólt ki az ajtón és a leány azonnal megjelent a hivó szavára, kissé sápadtan, kissé remegve, ha mosolyogva és boldogan. — Ha ezt a rongyot még egyszer itt találom, azonnal föl fogok mondani. És miután látta, hogy a leány fülig vörös lesz, de nem szól semmit, jónak látta még hozzátenni: — Maga K­iffke!* Nemsokára ezután történt, hogy Sándor úr egy délután tétlenül állott meg az Andrássy-út sarkán és nem tudott mihez kezdeni. És a háta mögött megszólalt egy remegő, ijedt hang: — Sándor úr, segítsen. A r­iffke volt. Két vigyorgó alak volt a nyomában, a­kik már régóta üldözőbe vették és mindenáron meg akarták fogni a kezét. Sándor ur elhülve állott meg az egyik előtt s miután elgondolta, hogy a gyávaság látszata nélkül nem kerülhet ki a csávából, hirtelenében azt mondta a tolakodó utca­­betyárnak : — Uram, ez mégis csak komisz dolog! Kicserélték a névjegyeiket és harmadnap megverekedtek. Szegény Sándort, a­ki éles kardot nem fogott még a kezében, úgyszólván lepedőben vitték haza. A fején, a mellén és a jobb karján kapott egy-egy nagy vágást, maga sem tudta, hogyan. Csak arra emlékezett, hogy egy újonan felsorolt, hideg teremben összeál­lították őket s előtte abban a percben elhomá­lyosult a világ. Mikor a doktorok összefoltoz­ták a testét, még föleszmélt egy percre, azután a sok vérvesztéstől hosszú ájulásba esett. Úgy feküdt ágyában dél óta öntudatla­nul és nem volt mellette senki, csak az egyik segéd, estefelé az is elment vacsorázni s ő egészen egyedül maradt. Valamivel éjfél előtt különös, nyöszörgő hangra eszmélt föl ájulásából. Fölnyitotta a szemét. Az ágya mellett ült a lány, lelógó keze felé hajolva, miközben a könyei folytak és el­fojtott, kinos nyögést hallatott: — Miattam, miattam! Sándor úr behunyta a szemét, nehogy a lány észrevegye, hogy fölébredt. És miután most már teljesen magánál volt, hallhatta a leány panaszkodó, siró szavát. — Nem akarta, hogy szeressem — és mégis, rosszul bánt velem — és mégis, gyű­lölt, nagyon gyűlölt — és mégis — Sándor úr lelkét valami kínos, ideges nyugtalanság fogta el. Valami sajgott a lelké­ben, kínozva a lelkiismeretét. — Nem fog megbocsátani — folytatta a lány — nem fog szeretni. Tudom, hogy jobban fog gyűlölni most már, mint valaha. És én mégis szeretem. Sándor úr különös meleget érzett a ke­zén. És lázas arcát bíborvörösre festette a vér. Szégyelte magát, hogy nem volt bátorsága visszarántani a kezét és tűrni kellett, hogy a lány csókjaival halmozza el. A rüffke, a megvetett, vérigsértett szegény rü­ffke, a­kit elrugdosott a küszöbje elől, mint a kóborló, éhes kutyát. A­kinek széttépte a legédesebb ábrándjait az első, egyetlen szere­lemről, mely nem fog többé visszatérni szívébe soha. Melyet újra érezni és elfelejteni sem lehet. Jóh, milyen nyomorult gyávaság ! És érezte, hogy bocsánatot kellene kérnie és kiengesztelni valamivel. Bearanyozni ismét az ábrándjait, melyeknek himporát kegyetlen kézzel letörölte. Behunyt szemmel feküdt ott tovább, moz­dulatlanul, mereven és engedte, hogy a leány tovább csókolgassa a kezét. Két hét múlva elhagyhatta az ágyat és fölmondotta a szobát. A rüfike, a­ki gondosan ápolta betegsége alatt, mint egy jó testvér a fivérét, vagy mint egy hű nő az urát, szomorúan sirdogált a konyha sarkában, mialatt a hordár elvitte a holmiját. És Sándor úrnak, a­ki még akkor csak a római jogot tanulta, halvány sejtelme ébredt a nőről, az odaadó, szerelmes leányról, a­kit nem lehet megsérteni. A kit nem lehet meg­bántani. A kinek édes a durva szó, hízelgő a nyers modor, boldogság a hideg, gúnyos tekin­tet, a ki hű, szelíd, alázatos és a kit a leg­könnyebb dolog megcsalni, csúffá tenni és el­felejteni. Bakonyi Károly, bálinton lesz népgyűlés Esterházy M. Móric elnök­lése alatt. A 48-as szövetség szervezkedése. A 48-as szövetség a múlt vasárnap a csongrádmegyei Kis­teleken alakult meg. A gyűlésre nagy néptömeg gyűlt össze. Várossy Gyula országgyűlési képviselő, Asbóth Jenő, a kerület volt jelöltje, J­obák Emil, Kováts Kálmán lapszerkesztő és Zsák Frigyes ot­tani pártelnök intéztek beszédeket a néphez. A szövetségbe 500 kisteleki polgár iratkozott be. A főrendiház pénzügyi bizottsága június 3-án, csütörtökön, délelőtt 11 órakor ülést tart. A szabadelvű párt holnap, kedden esti fél nyolc órakor értekezletet tart. Az értekezlet tárgya lesz: az üresedésben levő bizottsági és jegyzői helyek betöltése. A nemzeti párt a katonai javaslatokról. Budapest, máj. 31. A nemzeti párt tagjai, mint az egész közvélemény, nagy érdeklődéssel viseltettek a mára hirdetett értekezlet iránt. Ma kellett ugyanis eldőlnie, hogy a párt minő álláspon­tot foglal el a honvédelmi miniszter által elő­terjesztett katonai javaslatokkal szemben. So­kan azt is várták, hogy a párt és vezére, Apponyi Albert gróf a mai értekezleten nyi­latkozni fog a politikai helyzetről is, mely a katonai javaslatok előterjesztése, tehát a nem­zeti párt legfontosabb aspirációjának teljesítése folytán lényegesen megváltozott. A párt tagjai csaknem teljes számmal jelentek meg a nagyfontosságú értekezletre. Sokan voltak a párt volt képviselői és vidéki elvbarátai is. Valamennyien a legnagyobb meg­elégedéssel fogadták a pártprogram egyik leg­nevezetesebb pontjának diadalát és ünnepelték Apponyit, a­ki a véderővita óta tántoríthatat­lan erővel propagálta a katonaság nemzeti nevelésének eszméjét. Apponyi javaslatára, a­melyet csak a párt programjára való utalással és a saját beszédeiből vett idézetekkel okolt meg, az értekezlet egyhangúlag elfogadta Fejérváry báró két javaslatát, kimondván egy­ben, hogy a nemzeti párt e javaslatok által katonai követeléseit kielégítve találja. E téren tehát nem opponál többé. Egyébről magán az értekezleten nem is volt szó. A párt úgy fogta föl a helyzetet, hogy a közvéleményt most csak az a kérdés érdekli, hogy már most megszünteti-e Apponyi ismert katonai agitációját, igen vagy nem? Elégségesnek tartja-e magára, elégségesnek a nemzetre nézve azt, a­mit e tekintetben a honvédminiszter két javaslata tartalmaz? A párt erre a kérdésre minden hosszas megoko­­lás nélkül igen­nel válaszol, kimondván, hogy a katonai javaslat elvben megvalósítja a párt katonai követeléseit, a többi, a gyakorlati si­ker a kormányzás szellemétől függ. De ha magán az értekezleten nem is be­széltek másról, csak erről az egy dologról, annál többet beszélgettek értekezlet előtt és értekezlet után sok másról. Nevezetesen arról, hogy milyen magatartást tanúsítson a párt ezentúl a Bánffy-kormánynyal­­szemben, a gazdasági kiegyezés, a kvóta megállapítása, a sajtószabadság korlátozása kérdésében. S nem volt nézeteltérés abban, hogy a párt mindeme kérdésekben megmarad rendületlenül eddigi álláspontján, elveitől el nem tér és a leghatá­rozottabban és legerősebben fogja védeni tovább is a nemzet jogos érdekeit és szabad­ságát minden téren. A párt hivatalosan a következő tudósí­tást adta ki az értekezletről: Az országgyűlési nemzeti párt Horánszky Nándor elnöklése mellett ma este 6 órakor tartott értekezletén, melyen a pártnak majd minden tagja és több vidéki híve is jelen volt, a honvédelmi mi­niszter által beterjesztett javaslatokkal foglalkozott. Az elnök előterjesztette, hogy az értekezlet megtartását azért látta szükségesnek, mert a be­nyújtott javaslatok egyike, nevezetesen az, mely a h­onvédnevelő és képzőintézdekről szól, a párt politikai programjának erre vonatkozó részét közelebbről érinti és ennélfogva a pártnak a véderő-bizottság­ban levő tagja, a bizottsági tárgyalás előtt infor­mációt óhajtott nyerni a párt álláspontja felől. Az elnökség eljárása helyeseltetvén, Bolgár Ferenc behatóan ismertette a javaslatot. Majd Apponyi Albert gróf tüzetesen kifejtette annak je­lentőségét, a pártprogramnak a katonai oktatásra és nevelésre vonatkozó tétele szempotjából. Javasla­tára a párt egyhangúlag a következő határozatban állapodott meg : Minthogy a törvényjavaslat a párt­programnak a katonai oktatásra és nevelésre vonatkozó tételét elvileg megvalósítja, a gya­korlati siker biztosítása pedig kormányzati és ellenőrzési feladatot képez, a párt a honvédnevelő- és képzőintézetekről szóló törvényjavaslatot elfogadja. Ezzel az értekezlet véget ért.

Next