Budapesti Hírlap, 1897. június(17. évfolyam, 152-180. szám)

1897-06-01 / 152. szám

1897. június 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (152. sz.) Országos öröm. Budapest, máj. 31. Ki hitte volna csak a múlt évben, az általános választások idején is, hogy a katonai javaslatok, a melyeket Fejérváry báró be­­t­er­­jesztett, annyira szivéhez szólanak az ország szabadelvű párti politikusainak itt és lenn a vidé­ken. Még mikor csak a nemzeti párt követelte áll­hatatosan és kitartó buzgalommal, a szabadelvű politikusok hallani sem akartak róla és egyedül üdvözítő politikaként a kiegyezés eddigi értelmezé­sét s a hadsereg eddigi állapotának érintetlen fön­­tartását hirdették. A múlt évi általános választások idején nem volt egyetlen miniszter s nem akadt egyetlen kormánypárti jelölt sem, a­ki pro­gramjába a katonai javaslatok tartalmának kö­vetelését fölvette volna , sőt a kormányon megfeledkeztek a delegációnak arról a hatá­rozatáról is, a­melylyel egy Magyarországon fölál­­lítandó harmadik katonai akadémia terveinek elké­szítésére 40.000 forintot szavaztak meg. És ime, most mint egy áldó májusi esőre a tavaszi vetés, előbuvik minden hallgató, s most már kedves, mert már szeretett, mert már lelkesítő nemzeti vívmány az Apponyi követelte magyar­ katonai nevelés. Az ellenzék hallgat, s úgy veszi az egészet, mint a dolgok természetéből folyó dolgot, a­melynek benső igazságánál fogva el kellett következni. An­nál hangosabb a kormánypárt, a­mely az idáig elítélt nemzeti törekvések minden di­csőségét és örömét lefoglalta a kormány és a maga számára. Őszintén örvendezünk mi is, ha látjuk, hogy a mi érzelmeinkkel és a mi gondolkozásunkkal találkozik a szabadelvű politiku­sok érzése és gondolkozása, a­mikor szabadon nyi­latkozhatok. Idáig a következő helyekről érkeztek Bánffy dr. és Fejérváry báróhoz üdvözletek: Toron­tál­ és Sopronmegye, valamint Versec város, Veszprém megye, Temesvár város, Sopron megye, Ung vármegye, Liptó vármegye, közgyűléseiből, a jászberényi, egri, orosházi, debreceni, békéscsabai, kassai, szarvasi, hódmezővásárhelyi, aradi, kézdi­­vásárhelyi, máramarosszigeti, szegedi, makói, esztergomi, fogaras megyei, a nagyajtai és kovásznai választó­kerületbeli, békésgyulai szabadelvű pártok­­tól, a mezőberényi gazdakörtől, az arad megyei, sop­­ron megyei, csongrád megyei szabadelvű pártoktól s a turócmegyei hazafias párttól. Csongrádmegye ezen kivül ő felségéhez is küldött hálaföliratot. Ez e nemben az első s alkalmasint példaadó lesz, így hangzik: Császári és apostoli királyi felség! Legkegyel­mesebb urunk! Csongrád vármegye közönsége a mai napon egybegyűik­ bizottsági közgyűlésében tudomást szerezvén a honvédnevelő- és képzőinté­­zetekről a királyi kormány által felséged legma­gasabb hozzájárulásával beterjesztett törvény­javaslatról, ezen nagyfontosságú tény fölött érzett hazafias öröm és lelkesedés által indíttatva, sie­tünk legmélyebb alattvalói hódolatunknak és örök­lött jobbágyi hűségünknek kifejezését felséged legmagasabb színe elé eljuttatni, azon meggyőző­désben, hogy ez intézmények a trón iránti hűség, a hazaszeretet és vitézség, mint a magyar nem­zet öröklött erényeinek gondos ápolása által a trón biztonságának és a haza nagyságának szilárd alapjait fogják képezni. Legalázatosabb üdvözle­tünk és törhetetlen hűségünk kifejezésének leg­kegyelmesebb elfogadásáért esedezve, alattvalói hódolattal öröklünk császári és apostoli királyi felséged legalázatosabb szolgái Csongrád várme­gye közönsége és annak nevében Csató Zsig­­m­ond dr., alispán. Temesvár sz. kir. város törvényhatósági bi­zottságának közgyűlésén szó hangzott el arról is, hogy Apponyi grófot és Horánszkyt is üdvözöljék, ezt az indítványt azonban a többség leszavazta. Erről a félhivatalosan kiadott telegram így hangzik : A mai városi közgyűlésen Telbisz polgármes­ter azt indítványozta, hogy a miniszterelnökhöz és a honvédelmi miniszterhez üdvözlő táviratot intéz­zenek a katonai törvényjavaslatok benyújtása alka­taiból. Steiner Ferenc erre kifejtette, hogy a lova­giasság és politikai tisztesség megkívánná, hogy ez alkalommal azon pártról is emlékezzenek meg, illetve annak vezéreiről Apponyi Albert grófról és Horánszky Nándorról, mint a­mely pártnak első­sorban is kö­szönhetők e javaslatok, a­mennyiben a király a nemzeti párt jogos követelését teljesítve a kormányt annak végrehajtásával megbízta. A kisebbség lelke­sen megéljenezte ugyan Apponyit, de a közgyűlés a polgármester javaslatát változatlanul elfogadta. Az üdvözlő telegramok közül, a hódmezővásár­helyi szabadelvű párt üdvözlete általános nemzeti óhajnak s a nemzeti szellem és érdekeknek megfe­lelő nemzeti vívmánynak nevezi a katonai javasla­tokat; az egri szabadelvű párt pedig bevallja, hogy nemzeti kívánalmainknak lépésről-lépésre történő megvalósulása minden magyar szivet örömmel és megnyugvással tölt el. Az egri ellenzék értekezletet tartott, a melyen az üdvözlések módja ellen tiltako­zott, mert, úgymond, ha valakit, úgy első­sorban Apponyi Albert grófot illeti az üdvözlés. A 18. §. — A szabadelvű­ párt értekezlete. — Budapest, május 31. A szabadelvű-párt ma esti értekezlete a párt tagjainak fölötte nagy érdeklődése mellett folyt le. A büntető perrendtartást életbeléptető törvényja­vaslat volt napirenden s bár előre tudta mindenki, hogy sokat vitatott 1G-ik §-át nagy többséggel fogja az értekezlet magáévá tenni, igen kiváncsiak voltak a párt tagjai különösen arra, vájjon fölveti-e a kormány a szakaszra nézve a pártkérdést és minő hatása lesz a kabinet kijelentéseinek ama pártta­gokra, a­kik a Ház igazságügyi bizottságában nem járultak a 16-ik §-hoz. Az értekezlet általános magatartása a vitának első percétől kezdve félre nem érthető módon a szakasz mellett nyilatkozott meg. Chorin Ferencnek az igazságügyi bizottság tárgyalásaiból ismeretes indítványát és beható megokolását csendben hall­gatták, ellenben tetszéssel találkozott Psik előadó és Kola János felszólalása a szakasz mellett. Emmer Kornél egymaga jelentette ki, hogy a szakaszt egyáltalán nem fogadja el; a bizottság többi tagjai csakis annak kisebb-na­­gyobb mértékű kibővítését proponálták s csakis arra kértek engedélyt, hogy nézeteiket a Házban kifejthessék. Bánffy báró miniszterelnök nem utasí­totta el mereven ezt a kérést s nem állította fel teljes ridegségében a pártkérdést, de az illetőknek párthűségére s politikai megfontolására bízta, várjon helyes­e a javaslatot, melyhez a kabinet egész határozottsággal ragaszkodik, megtámadniuk abban az előrelátható esetben, ha az ellenzék ha­talmi kérdést csinál belőle. A miniszterelnök szavainak nagy nyomatékot kölcsönzött Tisza Kálmánnak a 16. § mellett való fölszólalása is, melyet az értekezlet túlnyomó része tüntető helyesléssel fogadott. Eme beszédek hatása mellett a párt ama juristáinak egy része, kik a bizottság­ban a 16. § megváltoztatása mellet küzdöttek, már az értekezlet folyamán bevonta a vitorláit. Al­kalmasint követni fogja ezt a példát — az egyet­len Emmer kivételével — a többi is, abban az esetben, a­mi alig lesz kikerülhető, ha a törvény­­javaslat képviselőházi vitájába ellenzéki részről a jogi érveken kívül politikai momentumokat is bele­vonnak. A tárgyalás részletei ezek: Ch­orin Ferenc a 16. §-hoz a következő módosítást terjeszti elő, kérvén, hogy ha az nem fogadtatnék el, nézetük­nek a Házban való kifejtésére lehetőség nyujtas­­sék: „Nem esik a 16. §. 2. pontja alá s továbbra is az eskü­dtbiróság kizárólagos hatáskörébe tar­tozik : aj A közhivatalnok (1878: V. t. c. 461. §.) vagy az 1878: V. t. c. 262. §-ában fölsorolt tes­tületek, hatóságok vagy azok küldöttségei, tagjai ellen nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés, ha a rágalmazás vagy becsületsér­tés nem is vonatkozik a sértett közhivatásának gyakorlására; b) a lelkész, ügyvéd, orvos, mérnök, tanár, tanító, nyilvános számadásra kötelezett vállalat igazgatója és f­elügyelőbizottsági tagja, a hatóság felüg­­elete alatt álló egylet, egyesület, intézet el­nöke, választmányi tagja vagy tisztviselője ellen nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás és becsü­letsértés, a­mennyiben a rágalmazás vagy becsület­­sértés a minőségükre, illetve hivatásuk gyakorlására vonatkozik ; c) az 1878: V. t.-c. 262. §-a alá nem eső közmegbizatásban eljáró vagy közszolgálatot telje­sítő személyek ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés, a­mennyiben a rágalmazás vagy becsületsértés közmegbizatásukra, vagy közszolgálatukra vonatkozik.“ Beksics Gusztáv elfogadja a törvényjavaslat rendszerét s nem megy annyira, mint Chorin, de a 16. §-t megjavítandónak tartja azzal, hogy az es­küdtszékekhez utaltassanak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatói és lelkészek. Ha ez a §-ba fölvétetik, az esetre hajlandó a törvényja­vaslat védelmére a Házban is fölszólalni. Emmer Kornél előrebocsátja, hogy a törvény­­javaslat bizottsági tárgyalása előtt megkérdezte a párt vezérét, váljon a 16. §. elfogadása pártkér­déssé tétetik-e, a­mely esetben teljes passzivitást követett volna. A nyert válasz szabad kezet adott neki s ennélfogva a bizottságban kifejtette s a Házban is ki fogja fejteni azt a nézetét, hogy a m­ég rend­szeres új sajtótörvény nem alkottatik, az 1848-iki sajtótörvény ne bolygattassék meg. Bánffy Dezső báró miniszterelnök nem kívánja a kérdéses szakasz elfogadását pártkérdéssé tenni, de kijelenti, hogy a kormány a törvényjavaslathoz úgy, a­mint van, ragaszkodik (Élénk helyeslés.), az abban lefektetett elveket magáévá teszi (Élénk he­lyeslés.) s a törvényjavaslat lényegét érintő módo­sításokat nem hajlandó elfogadni. (Élénk helyeslés.) A kérdés ma úgy áll, hogy e javaslatot ma nem csupán bértartalma szerint kell megbírálni, hanem ama szempontra való tekintettel, a melyekből tá­madják és a melyekből megbuktatni akarják. Nem akarja korlátozni a párt tagjait meggyőződésük szabadságában, de kéri, vegyék fontolóra a fön­­forgó nagy politikai tekinteteket s azok megfonto­lása után határozzanak. (Élénk helyeslés.) Kola János kijelenti, hogy akár csinálnak pártkérdést a 16-dik §-ból, akár nem, ő azt teljes meggyőződéséből helyesli s változatlanul elfogadja. Tisza Kálmán megszavazza a törvényjavas­latot a 16. §-al egyetemben két szempontból : a sajtószabadságnak és az esküdtszékeknek érdekében. Sok mindennel vádolták őt, de avval soha nem, hogy a sajtó szabadságát bántotta volna. De még azok is, a­kik ezért dicsérték, felhozták, hogy a magánbecsületet nem szabad kellő védelem nélkül hagyni, a­mi nagy társadalmi rétegek a sajtó­­szabadság ellenségeivé tesz. Az esküdtszékektől széles körükben éppen e miatt félnek, meg kell tehát védeni az esküdtszékeket attól, hogy az ország közvéleménye ellenük forduljon. Elfogadja ennélfogva a törvényjavaslatot a 16. §-al együtt azon meggyőződésben, hogy ezzel a haza, a szabad­ság és különösen a sajtószabadság iránt való köte­lességét teljesítette. (Élénk helyeslés.) Szivák Imre hangsúlyozza, hogy a Chorin és Beksics álláspontja és a törvényjavaslaté közt nincs elvi különbség; e javaslatok csak a határokat akar­ják kiterjeszteni, a­mi pusztán appreciáció dolga. Túlmenő magyarázata volna a pártfegyelemnek, ha szónok és társai, tartózkodva minden aggressziótól, nem fejthetnék ki nézeteiket a Ház vitájában. Ha azonban az ellenzék hatalmi térre vinné a dolgot és a párt egységét és prestizsjét támadná meg, ők azt felszólalásaikkal semmi esetre nem fognak kockáztatni. (Élénk helyeslés.) Bánffy báró miniszterelnök természetesnek tartja, hogy a nézetek szabad nyilvánítása nem kifogásolható, míg a kormány javaslatát nem teszik párthatalmi kérdéssé, de nem kecsegtetheti magát azzal, hogy ez így lesz, sőt azt hiszi, hogy a vita eleje meg fog győzni mindenkit arról, hogy a kér­dés tényleg párthatalmi kérdéssé alakult. Sokkal jobb párttagoknak ismeri az illetőket, hogysem föl­­tehetné róluk, hogy nem fogják megbírálni, hogy ily körülmények közt mily magatartást kell követ­niük. (Élénk helyeslés.) Pulseky Ágost a javaslat elfogadása mellett nyilatkozik, azt tartván, hogy minimális jogászi differenciák eltörpülnek ama politikai jelentőség mellett, melylyel a kérdés jelenlegi fölállításá­ban bír. Dániel Gábor tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy a­kik a­z-t megszavazzák, ellenségei lenné­nek a sajtószabadságnak. A törvény előtt egyenlő­ség is azt kívánja, hogy magánbecsületsértési esetekben az összes állampolgárok ugyanazon bírói fórum elé tartozzanak. Groisz Gusztáv nem tartja ugyan a fönforgó differenciát oly minimálisnak, mint Pulszky s nem járul a §-hoz, de az ő politikai magatartását is a Házban a Szivák által kiemelt szempontok fogják megszabni. Matuska célszerűnek tartotta volna a kibőví­tést, de a vita folyamából ő is ugyanazt a kon­zekvenciát vonja le, mint Szivák és Groisz. Erdély miniszter utal arra, hogy a javaslat két év óta a nyilvánosság előtt van, szétküldetett szak­testületeknek, a­melyek majdnem egyhangúlag he­lyeselték, az ankéten is egy hírlapíró kivételével mindenki mellette nyilatkozott. A közvéleménynek majdnem teljes egyértelműsége indította a­ beter­jesztésére. Évek óta folyt a panasz, hogy magán becsületsértési ügyekben az esküdtszéki eljárásnak nincs megnyugtató eredménye. Ennek az állapotnak föntartása ellenségeivé tenné a polgárokat a sajtó­nak s esküdtszékeknek egyaránt. A­mi a határok megvonását illeti, a szónok a büntető törvénykönyv nyújtotta alaphoz tartotta magát. Ettől eltérve igen sikamlós térre lépnénk, még ott sem állhatnánk meg, a­hol Chorin és Beksics. Szónokot az igaz­ságszolgáltatás nagy érdekein kívül első­sorban és főleg a sajtószabadság érdeke vezette. Visszautasítja azt a vádat, hogy javaslata korlátozza a sajtó­­szabadságot s rést üt az 1848-iki törvényen. E ja­ 3

Next