Budapesti Hírlap, 1897. június(17. évfolyam, 152-180. szám)
1897-06-01 / 152. szám
1897. június 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (152. sz.) Országos öröm. Budapest, máj. 31. Ki hitte volna csak a múlt évben, az általános választások idején is, hogy a katonai javaslatok, a melyeket Fejérváry báró beterjesztett, annyira szivéhez szólanak az ország szabadelvű párti politikusainak itt és lenn a vidéken. Még mikor csak a nemzeti párt követelte állhatatosan és kitartó buzgalommal, a szabadelvű politikusok hallani sem akartak róla és egyedül üdvözítő politikaként a kiegyezés eddigi értelmezését s a hadsereg eddigi állapotának érintetlen föntartását hirdették. A múlt évi általános választások idején nem volt egyetlen miniszter s nem akadt egyetlen kormánypárti jelölt sem, aki programjába a katonai javaslatok tartalmának követelését fölvette volna , sőt a kormányon megfeledkeztek a delegációnak arról a határozatáról is, amelylyel egy Magyarországon fölállítandó harmadik katonai akadémia terveinek elkészítésére 40.000 forintot szavaztak meg. És ime, most mint egy áldó májusi esőre a tavaszi vetés, előbuvik minden hallgató, s most már kedves, mert már szeretett, mert már lelkesítő nemzeti vívmány az Apponyi követelte magyar katonai nevelés. Az ellenzék hallgat, s úgy veszi az egészet, mint a dolgok természetéből folyó dolgot, amelynek benső igazságánál fogva el kellett következni. Annál hangosabb a kormánypárt, amely az idáig elítélt nemzeti törekvések minden dicsőségét és örömét lefoglalta a kormány és a maga számára. Őszintén örvendezünk mi is, ha látjuk, hogy a mi érzelmeinkkel és a mi gondolkozásunkkal találkozik a szabadelvű politikusok érzése és gondolkozása, amikor szabadon nyilatkozhatok. Idáig a következő helyekről érkeztek Bánffy dr. és Fejérváry báróhoz üdvözletek: Torontál és Sopronmegye, valamint Versec város, Veszprém megye, Temesvár város, Sopron megye, Ung vármegye, Liptó vármegye, közgyűléseiből, a jászberényi, egri, orosházi, debreceni, békéscsabai, kassai, szarvasi, hódmezővásárhelyi, aradi, kézdivásárhelyi, máramarosszigeti, szegedi, makói, esztergomi, fogaras megyei, a nagyajtai és kovásznai választókerületbeli, békésgyulai szabadelvű pártoktól, a mezőberényi gazdakörtől, az arad megyei, sopron megyei, csongrád megyei szabadelvű pártoktól s a turócmegyei hazafias párttól. Csongrádmegye ezen kivül ő felségéhez is küldött hálaföliratot. Ez e nemben az első s alkalmasint példaadó lesz, így hangzik: Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb urunk! Csongrád vármegye közönsége a mai napon egybegyűik bizottsági közgyűlésében tudomást szerezvén a honvédnevelő- és képzőintézetekről a királyi kormány által felséged legmagasabb hozzájárulásával beterjesztett törvényjavaslatról, ezen nagyfontosságú tény fölött érzett hazafias öröm és lelkesedés által indíttatva, sietünk legmélyebb alattvalói hódolatunknak és öröklött jobbágyi hűségünknek kifejezését felséged legmagasabb színe elé eljuttatni, azon meggyőződésben, hogy ez intézmények a trón iránti hűség, a hazaszeretet és vitézség, mint a magyar nemzet öröklött erényeinek gondos ápolása által a trón biztonságának és a haza nagyságának szilárd alapjait fogják képezni. Legalázatosabb üdvözletünk és törhetetlen hűségünk kifejezésének legkegyelmesebb elfogadásáért esedezve, alattvalói hódolattal öröklünk császári és apostoli királyi felséged legalázatosabb szolgái Csongrád vármegye közönsége és annak nevében Csató Zsigmond dr., alispán. Temesvár sz. kir. város törvényhatósági bizottságának közgyűlésén szó hangzott el arról is, hogy Apponyi grófot és Horánszkyt is üdvözöljék, ezt az indítványt azonban a többség leszavazta. Erről a félhivatalosan kiadott telegram így hangzik : A mai városi közgyűlésen Telbisz polgármester azt indítványozta, hogy a miniszterelnökhöz és a honvédelmi miniszterhez üdvözlő táviratot intézzenek a katonai törvényjavaslatok benyújtása alkataiból. Steiner Ferenc erre kifejtette, hogy a lovagiasság és politikai tisztesség megkívánná, hogy ez alkalommal azon pártról is emlékezzenek meg, illetve annak vezéreiről Apponyi Albert grófról és Horánszky Nándorról, mint amely pártnak elsősorban is köszönhetők e javaslatok, amennyiben a király a nemzeti párt jogos követelését teljesítve a kormányt annak végrehajtásával megbízta. A kisebbség lelkesen megéljenezte ugyan Apponyit, de a közgyűlés a polgármester javaslatát változatlanul elfogadta. Az üdvözlő telegramok közül, a hódmezővásárhelyi szabadelvű párt üdvözlete általános nemzeti óhajnak s a nemzeti szellem és érdekeknek megfelelő nemzeti vívmánynak nevezi a katonai javaslatokat; az egri szabadelvű párt pedig bevallja, hogy nemzeti kívánalmainknak lépésről-lépésre történő megvalósulása minden magyar szivet örömmel és megnyugvással tölt el. Az egri ellenzék értekezletet tartott, a melyen az üdvözlések módja ellen tiltakozott, mert, úgymond, ha valakit, úgy elsősorban Apponyi Albert grófot illeti az üdvözlés. A 18. §. — A szabadelvű párt értekezlete. — Budapest, május 31. A szabadelvű-párt ma esti értekezlete a párt tagjainak fölötte nagy érdeklődése mellett folyt le. A büntető perrendtartást életbeléptető törvényjavaslat volt napirenden s bár előre tudta mindenki, hogy sokat vitatott 1G-ik §-át nagy többséggel fogja az értekezlet magáévá tenni, igen kiváncsiak voltak a párt tagjai különösen arra, vájjon fölveti-e a kormány a szakaszra nézve a pártkérdést és minő hatása lesz a kabinet kijelentéseinek ama párttagokra, akik a Ház igazságügyi bizottságában nem járultak a 16-ik §-hoz. Az értekezlet általános magatartása a vitának első percétől kezdve félre nem érthető módon a szakasz mellett nyilatkozott meg. Chorin Ferencnek az igazságügyi bizottság tárgyalásaiból ismeretes indítványát és beható megokolását csendben hallgatták, ellenben tetszéssel találkozott Psik előadó és Kola János felszólalása a szakasz mellett. Emmer Kornél egymaga jelentette ki, hogy a szakaszt egyáltalán nem fogadja el; a bizottság többi tagjai csakis annak kisebb-nagyobb mértékű kibővítését proponálták s csakis arra kértek engedélyt, hogy nézeteiket a Házban kifejthessék. Bánffy báró miniszterelnök nem utasította el mereven ezt a kérést s nem állította fel teljes ridegségében a pártkérdést, de az illetőknek párthűségére s politikai megfontolására bízta, várjon helyese a javaslatot, melyhez a kabinet egész határozottsággal ragaszkodik, megtámadniuk abban az előrelátható esetben, ha az ellenzék hatalmi kérdést csinál belőle. A miniszterelnök szavainak nagy nyomatékot kölcsönzött Tisza Kálmánnak a 16. § mellett való fölszólalása is, melyet az értekezlet túlnyomó része tüntető helyesléssel fogadott. Eme beszédek hatása mellett a párt ama juristáinak egy része, kik a bizottságban a 16. § megváltoztatása mellet küzdöttek, már az értekezlet folyamán bevonta a vitorláit. Alkalmasint követni fogja ezt a példát — az egyetlen Emmer kivételével — a többi is, abban az esetben, ami alig lesz kikerülhető, ha a törvényjavaslat képviselőházi vitájába ellenzéki részről a jogi érveken kívül politikai momentumokat is belevonnak. A tárgyalás részletei ezek: Chorin Ferenc a 16. §-hoz a következő módosítást terjeszti elő, kérvén, hogy ha az nem fogadtatnék el, nézetüknek a Házban való kifejtésére lehetőség nyujtassék: „Nem esik a 16. §. 2. pontja alá s továbbra is az esküdtbiróság kizárólagos hatáskörébe tartozik : aj A közhivatalnok (1878: V. t. c. 461. §.) vagy az 1878: V. t. c. 262. §-ában fölsorolt testületek, hatóságok vagy azok küldöttségei, tagjai ellen nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés, ha a rágalmazás vagy becsületsértés nem is vonatkozik a sértett közhivatásának gyakorlására; b) a lelkész, ügyvéd, orvos, mérnök, tanár, tanító, nyilvános számadásra kötelezett vállalat igazgatója és felügyelőbizottsági tagja, a hatóság felügelete alatt álló egylet, egyesület, intézet elnöke, választmányi tagja vagy tisztviselője ellen nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés, amennyiben a rágalmazás vagy becsületsértés a minőségükre, illetve hivatásuk gyakorlására vonatkozik ; c) az 1878: V. t.-c. 262. §-a alá nem eső közmegbizatásban eljáró vagy közszolgálatot teljesítő személyek ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés, amennyiben a rágalmazás vagy becsületsértés közmegbizatásukra, vagy közszolgálatukra vonatkozik.“ Beksics Gusztáv elfogadja a törvényjavaslat rendszerét s nem megy annyira, mint Chorin, de a 16. §-t megjavítandónak tartja azzal, hogy az esküdtszékekhez utaltassanak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatói és lelkészek. Ha ez a §-ba fölvétetik, az esetre hajlandó a törvényjavaslat védelmére a Házban is fölszólalni. Emmer Kornél előrebocsátja, hogy a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása előtt megkérdezte a párt vezérét, váljon a 16. §. elfogadása pártkérdéssé tétetik-e, amely esetben teljes passzivitást követett volna. A nyert válasz szabad kezet adott neki s ennélfogva a bizottságban kifejtette s a Házban is ki fogja fejteni azt a nézetét, hogy a még rendszeres új sajtótörvény nem alkottatik, az 1848-iki sajtótörvény ne bolygattassék meg. Bánffy Dezső báró miniszterelnök nem kívánja a kérdéses szakasz elfogadását pártkérdéssé tenni, de kijelenti, hogy a kormány a törvényjavaslathoz úgy, amint van, ragaszkodik (Élénk helyeslés.), az abban lefektetett elveket magáévá teszi (Élénk helyeslés.) s a törvényjavaslat lényegét érintő módosításokat nem hajlandó elfogadni. (Élénk helyeslés.) A kérdés ma úgy áll, hogy e javaslatot ma nem csupán bértartalma szerint kell megbírálni, hanem ama szempontra való tekintettel, a melyekből támadják és a melyekből megbuktatni akarják. Nem akarja korlátozni a párt tagjait meggyőződésük szabadságában, de kéri, vegyék fontolóra a fönforgó nagy politikai tekinteteket s azok megfontolása után határozzanak. (Élénk helyeslés.) Kola János kijelenti, hogy akár csinálnak pártkérdést a 16-dik §-ból, akár nem, ő azt teljes meggyőződéséből helyesli s változatlanul elfogadja. Tisza Kálmán megszavazza a törvényjavaslatot a 16. §-al egyetemben két szempontból : a sajtószabadságnak és az esküdtszékeknek érdekében. Sok mindennel vádolták őt, de avval soha nem, hogy a sajtó szabadságát bántotta volna. De még azok is, akik ezért dicsérték, felhozták, hogy a magánbecsületet nem szabad kellő védelem nélkül hagyni, ami nagy társadalmi rétegek a sajtószabadság ellenségeivé tesz. Az esküdtszékektől széles körükben éppen e miatt félnek, meg kell tehát védeni az esküdtszékeket attól, hogy az ország közvéleménye ellenük forduljon. Elfogadja ennélfogva a törvényjavaslatot a 16. §-al együtt azon meggyőződésben, hogy ezzel a haza, a szabadság és különösen a sajtószabadság iránt való kötelességét teljesítette. (Élénk helyeslés.) Szivák Imre hangsúlyozza, hogy a Chorin és Beksics álláspontja és a törvényjavaslaté közt nincs elvi különbség; e javaslatok csak a határokat akarják kiterjeszteni, ami pusztán appreciáció dolga. Túlmenő magyarázata volna a pártfegyelemnek, ha szónok és társai, tartózkodva minden aggressziótól, nem fejthetnék ki nézeteiket a Ház vitájában. Ha azonban az ellenzék hatalmi térre vinné a dolgot és a párt egységét és prestizsjét támadná meg, ők azt felszólalásaikkal semmi esetre nem fognak kockáztatni. (Élénk helyeslés.) Bánffy báró miniszterelnök természetesnek tartja, hogy a nézetek szabad nyilvánítása nem kifogásolható, míg a kormány javaslatát nem teszik párthatalmi kérdéssé, de nem kecsegtetheti magát azzal, hogy ez így lesz, sőt azt hiszi, hogy a vita eleje meg fog győzni mindenkit arról, hogy a kérdés tényleg párthatalmi kérdéssé alakult. Sokkal jobb párttagoknak ismeri az illetőket, hogysem föltehetné róluk, hogy nem fogják megbírálni, hogy ily körülmények közt mily magatartást kell követniük. (Élénk helyeslés.) Pulseky Ágost a javaslat elfogadása mellett nyilatkozik, azt tartván, hogy minimális jogászi differenciák eltörpülnek ama politikai jelentőség mellett, melylyel a kérdés jelenlegi fölállításában bír. Dániel Gábor tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy akik az-t megszavazzák, ellenségei lennének a sajtószabadságnak. A törvény előtt egyenlőség is azt kívánja, hogy magánbecsületsértési esetekben az összes állampolgárok ugyanazon bírói fórum elé tartozzanak. Groisz Gusztáv nem tartja ugyan a fönforgó differenciát oly minimálisnak, mint Pulszky s nem járul a §-hoz, de az ő politikai magatartását is a Házban a Szivák által kiemelt szempontok fogják megszabni. Matuska célszerűnek tartotta volna a kibővítést, de a vita folyamából ő is ugyanazt a konzekvenciát vonja le, mint Szivák és Groisz. Erdély miniszter utal arra, hogy a javaslat két év óta a nyilvánosság előtt van, szétküldetett szaktestületeknek, amelyek majdnem egyhangúlag helyeselték, az ankéten is egy hírlapíró kivételével mindenki mellette nyilatkozott. A közvéleménynek majdnem teljes egyértelműsége indította a beterjesztésére. Évek óta folyt a panasz, hogy magán becsületsértési ügyekben az esküdtszéki eljárásnak nincs megnyugtató eredménye. Ennek az állapotnak föntartása ellenségeivé tenné a polgárokat a sajtónak s esküdtszékeknek egyaránt. Ami a határok megvonását illeti, a szónok a büntető törvénykönyv nyújtotta alaphoz tartotta magát. Ettől eltérve igen sikamlós térre lépnénk, még ott sem állhatnánk meg, ahol Chorin és Beksics. Szónokot az igazságszolgáltatás nagy érdekein kívül elsősorban és főleg a sajtószabadság érdeke vezette. Visszautasítja azt a vádat, hogy javaslata korlátozza a sajtószabadságot s rést üt az 1848-iki törvényen. E ja 3