Budapesti Hírlap, 1897. december (17. évfolyam, 333-362. szám)

1897-12-01 / 333. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP, (333. sz.) 1897. december 1. Gautsch kétségkívül még egy utolsó kísérletet fog tenni, hátha a jelen Reichsrathtal boldogulhatna és alkotmányosan kormányozhatna. Várjon hiszi-e, hogy e kísérlet sikerülni fog, s hiszi-e a császár? Ha nem hiszik, mégis megpróbálják a provizóriumot keresztül vinni, újoncokat kérnek, s a jövő évi budgetre három hónapi indem­­nitást, nehogy az abszolutizmus ódiu­mát a korona és a kormány vegyék magukra. Ám ha a Reichsrath vona­kodik ezeket megadni, a korona és beamter miniszterei el lehetnek ké­szülve és szánva arra is, hogy nem alkotmányos módon fogják kormá­nyozni az államot és a népeket, me­lyek közös alkotmányos életben és törvényhozásban nem élhetnek. Ezt bizonyítja négy évtized tapasz­talása. Ezt a legújabb hírek, melyek Badeni bukása és Gautsch kinevezése után a változott helyzetről adnak tudó­sítást. Mindenütt tüntetések pro és kontra, s különösen Csehországban a helyzet vigasztalhatatlan. Prágában ül­dözik a németeket, Saatz német város­ból, a­hol a legjobb komló terem, a csehek futással menekülnek. Az új cse­hek pártja fölhívást intéz a néphez, melyben harcra buzdítja a cseheket, viszont a németek fölszólítják képvise­lőiket, hogy ne tágítsanak az obstruk­­cióval, míg a nyelvrendeleteket vissza nem vonják. S a parlamentben, melyet elnapoltak, mert ülést tartani sem le­hetett, a pártok oly mereven állanak egymással szemben, mint az előtt. A győztes ellenzék követeli az elnökök lemondását és a Falkenhayn-féle ház­szabályok visszavonását s természetes, hogy ennek meg kell lenni, mert Badeni bukása után bűntársai sem maradhatnak. De a jobboldali többség nem adja meg magát a kisebbségnek, elégedve a kiállítással. Eleinte kereste a kiállí­tás c.d­l-ját, a szenzációt, azt az egy képet, mely szenvedélyesebben ingerli és kissé lehan­golva konstatálta, hogy ilyen képet nem talált. Majd kezdte a képeket közelebbről szemlélni és néha-néha besza­kodván általában, sok örö­met talált sokban. Általánosan tetszett, hogy a­mit annyiszor sürgettünk, most egymás mellett találta egy művésznek különböző képeit és kényelmesen összehasonlíthatta őket. Legna­gyobb örömét a fiatal tehetségek szárnypróbál­gatásában találta, vagy valamely elismert tehet­ség új revelációjában. És biztosíthatunk min­denkit, mennél többször nézi meg a kiállítást, annál több szépet talál majd benne. Senki se gondolja, ha egyszer végig rohant a termeken, mindinkább elfáradva és elfásulva, hogy igazán ismeri a kiállítást. Mi is a következőkben csak végig me­gyünk a termeken és nem méltatni, csak említeni akarjuk, a mi megragadta figyel­münket. Az első teremben jó ismerősként ü­d­­dözöltük Tölgyessy Artúrt, kinek hajnali szür­külete a természet finom megérzését mutatja. Nagy érdeklődéssel néztük a teremben Kriesch Aladár arcképeit, Baditz szüretelő olasz leányát, Benczúr új arcképeit, főleg Károlyi Tibor grófot, Paczka bibliai tájképét, Horovicz arc­képét, Tolnay Ákos Lord Godwinját. Már az első terem sejteti velünk, hogy az arckép do­minál a kiállításon, a­mint ez művészi viszo­nyainknál fogva természetes. Az arckép a biztos kenyér, a megélhetés. A második te­remben László Fülöpnek nyolc arcképe egymás mellett! Ezek közt néhány igen szép, melyről még szólunk. Ugyanitt Lotz­nak egy arcképe, de ugyanitt a kiállítás igazi szenzációja is, egy picike kis kép, Karlovszky Bertalantól: XIII. Lajos korabeli alak. Virtuozitás és művészet egyben, filigránmunka és szellem. De ezzel nem merítettük ki e terem érdemét. Mednyánszky A szövetkezett pártok, csehek, lengye­lek, szlovének és klerikálisok fentartották szolidaritásukat és a feliratban­­foglalt programjukat. Mit tévő lesz Gautsch ? elfogadja ezt a programot, vagy sem ? Visszavonja a nyelvrendeleteket, vagy nem vonja vissza ? Mindenik esetben vagy a többség lép ellenzékbe, vagy a kisebbség folytatja az obstrukciót, így nem lesz provizórium, sem budget, sem kiegyezés, de bukik a Reichsrath s megmarad a beamter­­minisztérium. Nem hiában van az osz­trák alkotmányban a 14. szakasz, hogy ha nincs Reichrath, pátensekkel és ren­deletekkel lehessen kormányozni. Nagy és nehéz az alkotmányválság Ausztriában. Nemzetek viszálya, szlávok és germánok élet-halálküzdelme. Forra­dalom a parlamentben s anarkia az utcákon — se baj, Ausztria nem vesz­het el, ezt az államot föntartják­ a császár, a hadsereg és a beamterek. Budapest, nov. 30. A képviselőteáz ülései. A magyar delegáció pénteken befejezi működésének érdem­leges részét. A­mi azontúl még fönmarad, a két delegáció határozatainak összeegyeztetése, ezúttal tisztán formaság lesz, mert a közös szükségletet minden valószínűség szerint változ­tatás nélkül megszavazza mind a két delegáció. Ugyancsak péntekre a magyar képviselőházat is egybehívják formális ülésre, melyen elhatározza, hogy a jövő hétfőn, a községi és egyéb helynevekről rendelkező javaslatnak tár­gyalás alá vevésével újra megkezdi érdemleges tanácskozásait. A pénteki ülésen még nem lesz jelen a miniszterelnök. Bánffy bárót csak hétfőn reggelre várják vissza Budapestre. Eddig az időpontig Bécsben fogja bevárni a miniszter­elnök, hogy mi lesz az eredménye az új osztrák kabinet és a birodalmi tanács pártjai közt való egyezkedésnek. Bánffy báró­t mint bennün­ket kormánypárti körökből értesítenek — s ebben két tájképében mindenki gyönyörködik, a ki a természetet szereti, mert a ki szereti, az igy nézi, ily benső érzéssel. A harmadik teremben Telepy tájképeinek nagy gyűjteményét élvez­hetjük és Szenes Fülöp néhány érdekes alakját, kísérletet, vázlatát, melyek nem tökéletesek, de frissek, mint a fiatalság, mint a frissen buzogó erő. Ugyanitt Spányinak néhány jó tájképe. Az V. teremben néhány szobormű­ unatkozik, ámbátor van meglepetés. Fadrusz felesége konkurrál férjével, kiállít egy igen elevenen megőrzett mellszobrot, nem a férjéét, de legalább öreg úrét és Kossuth Ferenc mint szobrász mutatja be magát, hal­hatatlan apja mellszobrát mintázván. Strobl mindig érdekes, főleg ha oly érdekes főn próbálhatja meg erejét, mint Gyulai Pálé. Egy fiatal szobrász, Rausch, egy kedves öreg, de fiatal lelkű úr mellszobrát mutatja be, Hofer Károlyét, kit ezren ismernek és szeretnek. A hatodik teremben kissé kevert társaság talál­kozik, csendélet, arckép, pasztel, fiatalok és öregebbek, Kacziány Ödönnek egy Krisztusa, mely szertelensége dacára megkap, Zászer Antalnak érdekes tanulmányfeje, Lenkeiné­nek kedves gyermekarcképe, Rippl-Rónaitól fekete ruhás hölgy, sejtelmes, bizonytalan, Szikszay Ferenc szárnypróbálgatásai, melyek közt egy érdekes párisi nőalak van, Brodszky tájképei stb. A hetedikben Stróbl­nak egy fölötte kedves szobra, Marczali Henrikné, Rajzó Miklósnak egy nagy életképe, mely fo­gyatkozásai ellenére leköti a figyelmet, Ürm­ösi Sándor (új név) egy érdekes meztelen női alakja a tűztől világítva, Konek Idától két csendélet, Bruck Miksa, Mihalik, Szlányi, Neo­­grády tájképei. AVIH-ban Mendlik Oszkár lep meg bennünket nagyszabású olasz tátékkal, Kossuth Ferenc mint festő mutatja be magát, megfestvén Kossuth Lajos érdekes arcképét, Szlányi a fiatal generációból, mint igen erős A protestáns papok fizetése. Az egy­házpolitikai törvényeknek egyik nem várt s igen aggasztó következése lett az, a­miről a protestáns kerületi gyűlések és a papi körök, különösen pedig az evangélikus reformátusok igen panaszosan emlékeztek meg több alka­lommal : a hivek elpártolása, a lelkészi funk­ciók igénybe nem vétele s végeredményként a felekezeti élet lanyhulása, a lelkészi jövedelmek megcsappanása s a lelkészi pályára lépők szá­mának kisebbülése. A protestáns lelkészek hangosan követelték az államtól vesztett jö­vedelmeik megtérítését s nehogy a hangos pa­naszok fölöttébb rész visszahatással legyenek az egyházpolitikára, olyan emberek vállalkoztak a panaszkodók lecsitítására, mint Szilágyi Dezső és Tisza Kálmán. Hanem e beszédeknek nem lett meg a várt hatásuk. Egyik borsodmegyei esperességi kerület például pályadíjat tűzött ki egy oly munka megírására, a­mely ezzel a kérdéssel foglalkozzék: minő feladatok haram­iának a protestáns lelkészre az egyházpolitikai törvények okozta változás következtében. És a díjat oly munkának adták ki, a­mely beismeri, hogy tévedés volt a protestáns lelkészektől az egyháznak károkat okozott egyházpolitikai törvények támogatása, a megsúlyosodott fel­adatokat pedig csakis az egyházi adózás új rendje és a fizetéseknek rendezése által lehet elérni. Más szóval: szükséges, hogy az állam rekompenzálja a szegény protestáns egyházat az okozott veszteségért. Ez méltá­nyos és jogos kívánság is. És örvendünk, hogy végre a beszédek és csábítgató szónok­latok helyett végre gyakorlati intézkedés tör­tént a protestáns lelkészek helyzetének javi­tehetségű­ tájképfestő válik ki, Bosznay is ugyane téren kelt figyelmet, megyeiben ismét egy új névre és erőre teszünk figyelmessé, Sputjik a szimbolisták közé megy, hová raffinált ízlése és tudása már régóta vonzza, Pollik mint az a régi lép elénk, ki mindig új marad, mert minden kosa mindig meglep, Balla virtuóz módon megfesti, a­ki minden festőt érdekel, Tisza Kálmánt, Tornai nagy föltűnést kelt két női arcképével, Mannheimer is a régi finom tájképfestő, Goldreich (új név) érdekes életképet mutat, egy asztalost, ki holt gyer­meke koporsóját készíti, végül Ipoly Sándor nagyszabású igen érdekes allegorikus képe köt le minden nézőt : Likel Ferenc géniusza. A IX. terem­ is érdekes. Mindenki meg fog állani Vastagh Géza veszekedő bikái előtt, Endrey Sándor egy sikerült női arcképével mutat nagy haladást, Kubányi vaskos humorával kelt mo­solyt, Olgyai Viktor egy igen megkapó olasz tájékot mutat, Kézdi-Kovács érdekes mocsaras er­dőt fest, Pataky az ősz érzését leheli képében és a végén egy igen nagy tehetségű fiatal­ember, Kernstock Károly, nagy szerencsével lép a hol­landiak nyomdokába, de önálló erővel és máris nagy tudással. A X. és XI. számú teremben Braunecker báróban művészi érzésű arckép­­festővel ismerkedünk meg, Tomasek Emma is kiválik a festőnők közül, Oskó finom miniatű­röket fest elefántcsonton, Koszkol velencei ké­peket mutat be, Teltsch egy érdekes domború művet állít ki, Basch Árpád, ki arcképet is festett, itt mint ügyes címlaprajzoló érvénye­sül, Poll Hugó, kiről előbb megfeledkeztünk, itt újra elénk akad és jó kvalitásaira emlékez­tet bennünket. De így futólag se említettünk mindenkit a százharminc művész közül, kiknek műveit ma csak futtában nézhettük. Lesz al­kalmunk a mulasztásokat pótolni és az érde­meseket közelebbről méltatni. Alfa, a föltevésében alkalmasint nem is csalódik, hogy már hétfőn a Ház első érdemleges ülésén hatá­rozott fölvilágosítást fognak tőle kívánni a ki­egyezési provizórium ügyében, s a maga szá­mára oly helyzetet óhajt, a­mely lehetővé tegye a fölvilágosításnak nyomban való megadását. Válasza a hozzá — esetleg sürgős interpelláció alakjában — intézendő kérdésekre vagy abból fog állani, hogy a provizóriumos törvényjavas­lat elfogadása az osztrák parlament által bizto­sítva van, vagy pedig a Ház asztalára való le­tevéséből az előterjesztésnek, a­melynek alapján Magyarország önállóan fog intézkedni a kiegye­zési ügyek tekintetében.

Next