Budapesti Hírlap, 1898. február (18. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-01 / 32. szám
2 tanácskozzék valóságos belső titkos tanácsosaival arról, hogy Magyarország önállóan miként rendezze dolgait. Emlékezzék az első kiegyezésre, akkor is Budapesten hallgatta meg a magyar nemzet vezéreit. Budapest, jan. 31. Chorin Ferenc Üdvözlése. A gyulafehérvári szabadelvilpárt a minap Illést tartott, amelyben elhatározta, hogy üdvözölni fogja Chorin Ferencet, mint a ki a kormánypárton a szabadelvűségnek és a szókimondásnak embere s a vele szemben tanúsított méltánytalan eljárás megszilárdította iránta az ország szabadelvű közönségének rokonőrzését. Az üdvözlő iratot tegnap hozták föl Chorinnak Gyula- Fehérvárról. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága Csáky Albin gróf elnöklésével ma folytatta és befejezte a közoktatásügy állapotáról szóló miniszteri jelentés tárgyalását. Az elnök bejelentette, hogy Wlassics miniszter hivatalos ügyben Bécsbe utazván, helyette Zsilinszky államtitkár jelent meg s ő fogja megadni az esetleg szükséges felvilágosításokat. Ezután Mócsy Antal ismertette a miniszteri jelentésnek a tanító és tanítónőképezdékre vonatkozó részét. Kiemelte, hogy ámbár a legutóbbi évben 396-tal szaporodott a képezdék látogatóinak száma s 1500-an kaptak képesítést, ez a szám még mindig nem elégséges a 28.000 tanítói és tanítónői állásban fölmerülő hiány pótlására s arra, hogy a még létesítendő iskolák is tanerőkkel láttassanak el. Oda kell törekedni, hogy a tanítói fizetés emelésével a tehetségesebb, hivatással bíró ifjakat vonzzunk a tanítói pályára s ezáltal segítsünk a tanítói hiányon. Puchner kívánatosnak tartaná, ha szigorú ellenőrzés alá vétetnének azok a magánjellegű polgári iskolák, melyek a tanítóképzők legselejtesebb elemeinek néhány nap alatt képesítést adnak a 6-dik polgári osztályból, amelylyel aztán ezek az elemek a jegyzői pályára léphetnek. Tuba fölemlíti, hogy a közoktatási miniszter e tárgyban legközelebb rendeletet bocsátott ki, amely útját fogja állani az ily visszaéléseknek. Sághy addig is, míg a tanítói fizetések emelhetők lennének, alkalmas eszköznek tartja a tanítóhiány orvoslására azt, ha az államilag segített községi iskolákban is tíz évi szolgálat után az iskolaszék fölterjesztésére 500 frtig lenne fölemelhető az alapfizetés. Kammerer Ernő azt tartja, hogy a tanítóhiány orvoslása érdekében előbb-utóbb föl kell emelni a 300 forintos minimumot. Kiss Albert kérdi az államtitkártól, igaz-e, hogy a felsőbb leányiskoláknak mintegy leánygimnáziumokká való átalakítását tervezik, amit a szóló, ha egy-két esetben meg is történhetnék, mint általános rendszabályt nem helyeselhetne. Zsilinszky államtitkár a fölvetett kérdésekre megjegyzi, hogy a tanítóhiány tagadhatatlanul megvan s orvoslása egyik fő feladata a közoktatási kormánynak. Az orvoslás nem történhetik másként, mint a képzőknek oly ellátásával, hogy azokban a legszegényebb tanulók is kellő kiképzésben részesüljenek. A képzőintézetek száma elegendő, hogy azokban nincs minden hely betöltve, annak oka az, hogy akiknek jövedelmezőbb pályára nyílik kilátásuk, elhagyják az intézeteket. A magán polgári iskolák által űzött''Visszaélésekről van tudommása a közoktatási kormánynak, amely azokkal szemben energikus intézkedéseket tett. A tanítói fizetések emelése fokozatosan halad s a tanfelügyelői állások betöltésénél a lehetőséghez képest figyelemmel van a közoktatási kormány a tanítókra is. A felsőbb leányiskolák felsőbb osztályainak akként való szervezését, hogy mintegy leánygimnáziumok legyenek, egyáltalán nem tervezi a közoktatási kormány. A bizottság ezek után tudomásul vette a miniszteri jelentésnek szóban forgó részét. Végül Óváry Ferenc tüzetesen ismertette a miniszteri jelentésnek az emberbaráti intézetre vonatkozó részét. Kiss Albert óhajtaná, hogy a legközelebbi jelentésben találkozzunk a tanítói árvaházakkal is. Zsilinszky államtitkár bejelentette, hogy még az idén épülni fog Kecskeméten tanítói árvaház és pedig úgy a fiuk, mint a leányok részére, tudomásul vette a bizottság a miniszteri jelentésnek ezt a részét is. Ezzel a miniszteri jelentés tárgyalása befejeztetvén, Kammerer Ernő előadó fölolvasta a Ház elé terjesztendő jelentés tervezetét, melyet a bizottság Kiss Albert és Molnár Antal néhány megjegyzése után magáévá tett. Az ülés ezzel véget ért. A szabadelvű párt február 1-én kedden esti 7 órakor értekezletet tart, melynek tárgya a földmivelési tárca költségvetése. A néppárt értekezlete. Az országgyűlési néppárt ma este Molnár János elnöklése alatt ismét értekezletet tartott, melyen a napirendre kerülő tárcák költségvetésével foglalkoztak. A párt elhatározta, hogy a tárgyalások folyamán többen fognak fölszólalni a költségvetés ellen. A rózsahegyi választás. Rózsahegyi levelezőnk jelenti: A holnapi választás érdekében nagy mozgalom indult meg. Mindkét párt győzelemmel kecsegteti magát. Ma Lőcséről 186 főből álló katonaság ideérkezett, hogy esetleges rendzavarásoknak eleje vézessék. Rakovszky néppárti képviselő ideérkezett. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Meseország. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Ismerik önök a meseországot: gyémánt a kapuja, arany a fája, igazgyöngyből van az országútja. De mit is keresem a hasonlatokat. Önök látták azt, csak úgy, mint én. Talán előbb, talán később, de látták és most biztosan mosolyognak az én szánalmas vergődésemen, hogy le akarom az én szürke, színtelen tollammal hnl. Nem, nem, hagyjuk ezt. Egy pillanatra abbahagyom az írást, becsukom szememet, megpróbálok újra belépni Tündérország kapuján, de zárva van előttem. És zárva van önök előtt is nyájas olvasók, bárhogy szeretnének még egyszer kopogtatni rajta. Vagy talán már elfelejtették? Én egyedül én sírom vissza hosszú, szomorú, magányos estéken? Csak én érzem a csapást, csak én tudom fölfogni azt az irtózatos, elképzelhetetlen, szörnyű veszteséget, mely ért bennünket, mikor kizártak Meseország kapujából? Önök nem tudnának erről semmit? Nem hihetem. Régen kiábrándultam már az én különállóságomban vetett hitemből. Szomorú dolog, de már nem hiszek fájdalmaim kizárólagosságában. Kell, hogy szomorúságot érezzen mindenki, ki a Meseországról hall, mert végtére mindnyájan voltunk gyermekek. Oh mélyen tisztelt Fräulein, kit Némethen ajándékozott barbár nemzetünknek, sírva kérem bocsánatát, mert soha sem tudtam a literaturt. Kegyed sokat kínozott engem, de nem rosszakaratból tette és én megbocsátok mindent. Visszaemlékezem a szomorú keddi napra, mikor nem tudtam az Istenben boldogult Jean Paul születése évét és kegyed rám csukta az ajtót, hogy tanuljam meg. Visszavonom előbbi állításomat, nem mindenkink volt gyermek. Kegyed édes kisasszony soha sem lehetett az és ha megkeserítette életemet többi önkéntes és hivatásos nevelőimmel együtt, nem rosszakaratból tette. Úgy találták, hogy túlságosan ki van fejlődve a képzelőtehetségem és ezt el kell nyomni. Kísérleteztek velem különféle pedagógiai módszerekkel, mintha csak tengeri nyulacska lennék. Ebben a szomorú időben egyetlen vigasztalásom a Meseország volt. Azt nem vehették el tőlem, nem bizony. A jó Isten olyan nagyon jó és kárpótlást adott nekem az emberek — nem, nem rosszaságáért — mondjuk rövidlátásáért — én királynője voltam a Meseországnak. Mondja csak kedves Berta kisasszony, emlékszik még arra, hogy valaha együtt utaztunk Tündérországba? Nem hiszem. Kegyed sokat változott azóta, én talán még többet: idegenek lettünk egymáshoz és akármelyik újonan szerzett ismerősömmel jobban el tudok beszélgetni, mint magával. A múltkor, hogy meglátogatott, beledobbant a szívembe és beszélni akartam magának sok mindenről, de hiába, az ilyesmit nem lehet erőszakolni. Maga panaszkodott, hogy kellemetlen útja volt, én meg azon töprenkedtem, hogyan lehetne az orvos kijátszásával antipirint szerezni, mert ez a főfájás elviselhetetlen. Kölcsönösen örültünk, mikor megszabadultunk egymástól. Most már megmondhatom, hogy sokért nem adtam volna, ha másként üt ki ez a találkozás, de némi megfontolás után belátom, hogy nem üthetett ki másként. Lássa, még tegezésre sem megy a tollam, pedig nagyon szerettem valaha magát. Ne vegye rossz néven, még mindig szeretem és éppen ezért kerülni fogom a találkozást. Belefajul a szívem, mikor látnom kell, milyen idegenek lettünk egymáshoz, pedig még nem is olyan régen együtt utaztunk a Meseországba. Emlékszik még rá? Én előttem úgy áll minden, mintha tegnap láttam volna. Gyémánt a kapuja, arany a fája, igazgyöngygyel van kirakva az ország útja. Aztán a sok színes kép, a varázsdalok, a bűbájos mesék . . . Elmentünk mi oda mindennap ketten, sok mesét, sok képet, sok dalt hoztunk magunkkal. Ott a nagy kertben elmondtam magának újra, a mit láttunk mi ketten, mert maga néha kételkedett, de én mindig hittem. Lehajtom a BUDAPESTI HÍRLAP, (32. sz.) 1898. február Xi• V J, ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, jan. 31. Két törvényjavaslatot nyújtott be a kormány az ülés elején. Az egyik fontos: a kisbirtokosok hitelügyéről szóló. Mozgást ez nem okozott. A folyosókon szivaroztak a képviselők és legtöbb érdeklődéssel a Szalavszky— Rakovszky-ügyről beszéltek. Itt-ott egy sóhajtás mégis fölhangzott: — Vájjon mit csinál Bánffy báró Bécsben? A kiegyezési tárgyalások menete és eredménye iránt e néhány sóhajtásnál több érdeklődés nem nyilvánult. A Ház anynyira benne van a nemtörődömségben, hogy még az a hír sem rázta fel a képviselőket, amelyről kormánypártiak suttogtak, a kvótát más alapon fogják számítani. Ez azt jelenti, hogy az előbbi a belügyi költségvetés. Az Operaház tételénél Visontai Soma sürgeti, hogy a miniszter az állam két fővárosi műintézetéről évenként jelentést tegyen a Háznak. Kifogásolja, hogy az idei költségvetésbe nem vettek föl a zenei kiképzésre semmit, azonban örvend azon, hogy a miniszter foglalkozik a vidéki színészet ügyének rendezésével. Perczel Dezső belügyminiszter kijelenti, hogy a jelentéseket csak takarékosságból nem terjeszti be a Háznak s nem nyomatja ki, azonban készségesen megmutatja minden érdeklődőnek. A kiképzésre a Ház határozatából nem vett föl semmit a költségvetésbe. Ami a vidéki színészet ügyét illeti, a színészed felügyelő jelentése után kellőleg tanulmányozni fogja a kérdést, ankétet fog összehívni az ügy rendezésére, melybe meghívja a vidéki színházigazgatók jelesebbjeit és a színügy iránt érdeklődőket. A tételt elfogadja a Ház. A Nemzeti Színház javadalmazásánál Major Ferenc reflektál a miniszter szombati nyilatkozataira s újból követeli a klasszikus darabok sűrűbb előadását. A szegények számára ingyenes előadásokat kér. Perczel Dezső belügyminiszter nézete szerint a alapon nem lehetett számszerűleg okot találni a kvóta fölemelésére, keresnek tehát egy másik számvetési alapot, amelyen a kvótafölemelésnek ódiumát az új számokra lehet hárítani. Benn a teremben az otthonossá vált unottaág sivár képe látszódott. Az ország egyik legfájdalmasabb terhéről, a közegészségről volt szó. Az erről való beszélgetés töltötte ki a mai ülés idejét, mert a színművészeti tétellel, Visontai, Perczel miniszter és Major fölszólalása után, hamar végeztek. A közegészségügy tételénél a kormánypártról Papp Samu dr. és Perczel miniszter, az ellenzékről pedig Buzáth Ferenc, Major Ferenc, Thaly Kálmán és Visontai Soma vitáztak. A vitából közegészségügyünknek igen szomorú képe sötét lett: járványos betegségek, fertőzőt, borzalmas mértékű gyermekhalandóság, gondatlanság, értéktelen ígéretek, orvoshiány, drága patikaszer, telt kórházak s gondozás nélkül gyötrődő betegek ezerszámra. És erre a sötét képre nem volt más vigasztaló ígérete a belügyminiszternek, minthogy csakis a közigazgatás államosításával lehet segíteni a bajon. Ezzel az üres jelszóval aztán a fájdalmas és szégyenletes kérdést éltették máskorra. Holnap folytatják tovább a társalgást a belügyi tárcáról. A képviselők ülése. Elnök: Berzeviczy Albert. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti, hogy a király a provizóriumot szentesítette, s a Törvénytárba ez idei I. törvényül kerül. Bemutatja néhány pécsvárad-várkonyi lakosnak Perczel Béni által benyújtott kérvényét napszámuk emelése dolgában. Erdély Sándor igazságügyi miniszter beterjeszt egy törvényjavaslatot a kisbirtokosok országos földhitelintézetéről szóló 1879 : XXXIX. t.-c. módosításáról s egy másik törvényjavaslatot az 1881 :LIX. t.-c. 30. §-ának módosításáról.