Budapesti Hírlap, 1898. február (18. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-01 / 32. szám

2 tanácskozzék valóságos belső titkos tanácsosaival arról, hogy Magyarország önállóan miként rendezze dolgait. Em­lékezzék az első kiegyezésre, akkor is Budapesten hallgatta meg a magyar nemzet vezéreit. Budapest, jan. 31. Chorin Ferenc Üdvözlése. A gyulafehérvári szabadelvilpárt a minap Illést tartott, a­melyben el­határozta, hogy üdvözölni fogja Chorin Ferencet, mint a ki a kormánypárton a szabadelvűségnek és a szókimondásnak embere s a vele szemben tanúsí­tott méltánytalan eljárás megszilárdította iránta az ország szabadelvű közönségének rokonőrzését. Az üdvözlő iratot tegnap hozták föl Chorinnak Gyula- Fehérvárról. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága Csáky Albin gróf elnöklésével ma folytatta és be­fejezte a közoktatásügy állapotáról szóló miniszteri jelentés tárgyalását. Az elnök bejelentette, hogy Wlassics miniszter hivatalos ügyben Bécsbe utazván, helyette Zsi­linszky államtitkár jelent meg s ő fogja megadni az esetleg szükséges felvilágosításokat. Ezután Mócsy Antal ismertette a miniszteri jelentésnek a tanító és tanítónőképezdékre vonatkozó részét. Kiemelte, hogy ámbár a legutóbbi évben 396-tal szaporodott a képezdék látogatóinak száma s 1500-an kaptak képesítést, ez a szám még mindig nem elégséges a 28.000 tanítói és tanítónői állásban fölmerülő hiány pótlására s arra, hogy a még létesítendő iskolák is tanerőkkel láttassanak el. Oda kell törekedni, hogy a tanítói fizetés emelésével a tehetségesebb, hiva­tással bíró ifjakat vonzzunk a tanítói pályára s ez­által segítsünk a tanítói hiányon. Puchner kívánatosnak tartaná, ha szigorú ellenőrzés alá vétetnének azok a magánjellegű polgári iskolák, melyek a tanítóképzők legselejtesebb elemeinek néhány nap alatt képesítést adnak a 6-dik polgári osztályból, a­melylyel aztán ezek az elemek a jegyzői pályára léphetnek. Tuba fölemlíti, hogy a közoktatási miniszter e tárgyban legközelebb ren­deletet bocsátott ki, a­mely útját fogja állani az ily visszaéléseknek. Sághy addig is, míg a tanítói fizetések emelhetők lennének, alkalmas eszköznek tartja a tanítóhiány orvoslására azt, ha az államilag segített községi iskolákban is tíz évi szolgálat után az iskolaszék fölterjesztésére 500 frtig lenne föl­emelhető az alapfizetés. Kammerer Ernő azt tartja, hogy a tanítóhiány orvoslása érdekében előbb-utóbb föl kell emelni a 300 forintos minimumot. Kiss Albert kérdi az államtitkártól, igaz-e, hogy a felsőbb leányiskoláknak mintegy leánygimná­ziumokká való átalakítását tervezik, a­mit a szóló, ha egy-két esetben meg is történhetnék, mint általános rendszabályt nem helyeselhetne. Zsilinszky államtitkár a fölvetett kérdésekre meg­jegyzi, hogy a tanító­hiány tagadhatatlanul megvan s orvoslása egyik fő feladata a közoktatási kormány­nak. Az orvoslás nem történhetik másként, mint a képzőknek oly ellátásával, hogy azokban a leg­szegényebb tanulók is kellő kiképzésben részesülje­nek. A képzőintézetek száma elegendő, hogy azok­ban nincs minden hely betöltve, annak oka az, hogy a­kiknek jövedelmezőbb pályára nyílik kilátásuk, elhagyják az intézeteket. A magán polgári iskolák által űzött''Visszaélésekről van tudommása a­ közokta­tási kormánynak, a­mely azokkal szemben ener­gikus intézkedéseket tett. A tanítói fizetések emelése fokozatosan halad s a tanfelügyelői állások betöltésénél a lehetőséghez képest figyelemmel van a közoktatási kormány a ta­nítókra is. A felsőbb leányiskolák felsőbb osz­tályainak akként való szervezését, hogy mintegy leánygimnáziumok legyenek, egyáltalán nem tervezi a közoktatási kormány. A bizottság ezek után tu­domásul vette a miniszteri jelentésnek szóban forgó részét. Végül Óváry Ferenc tüzetesen ismertette a miniszteri jelentésnek az emberbaráti intézetre vo­natkozó részét. Kiss Albert óhajtaná, hogy a leg­közelebbi jelentésben találkozzunk a tanítói árva­házakkal is. Zsilinszky államtitkár bejelentette, hogy még az idén épülni fog Kecskeméten tanítói árva­ház és pedig úgy a fiuk, mint a leányok részére, tudomásul vette a bizottság a miniszteri jelentésnek ezt a részét is. Ezzel a miniszteri jelentés tárgya­lása befejeztetvén, Kammerer Ernő előadó fölolvasta a Ház elé terjesztendő jelentés tervezetét, melyet a bizottság Kiss Albert és Molnár Antal néhány megjegyzése után magáévá tett. Az ülés ezzel véget ért. A szabadelvű párt február 1-én kedden esti 7 órakor értekezletet tart, melynek tárgya a föld­­mivelési tárca költségvetése. A néppárt értekezlete. Az országgyűlési nép­párt ma este Molnár János elnöklése alatt ismét értekezletet tartott, melyen a napirendre kerülő tárcák költségvetésével foglalkoztak. A párt elhatá­rozta, hogy a tárgyalások folyamán többen fognak fölszólalni a költségvetés ellen. A rózsahegyi választás. Rózsahegyi levele­zőnk jelenti: A holnapi választás érdekében nagy mozgalom indult meg. Mindkét párt győzelemmel kecsegteti magát. Ma Lőcséről 186 főből álló katona­ság ideérkezett, hogy esetleges rendzavarásoknak eleje vézessék. Rakovszky néppárti képviselő ide­érkezett. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Meseország. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Ismerik önök a meseországot: gyémánt a kapuja, arany a fája, igazgyöngyből van az országútja. De mit is keresem a hasonlatokat. Önök látták azt, csak úgy, mint én. Talán előbb, talán később, de látták és most biztosan mo­solyognak az én szánalmas vergődésemen, hogy le akarom az én szürke, színtelen tollam­mal h­nl. Nem, nem, hagyjuk ezt. Egy pillanatra abba­hagyom az írást, becsukom szememet, megpróbálok újra belépni Tündér­ország kapuján, de zárva van előttem. És zárva van önök előtt is nyájas olvasók, bárhogy szeretnének még egyszer kopogtatni rajta. Vagy talán már elfelejtették? Én egyedül én sírom vissza hosszú, szomorú, magányos estéken? Csak én érzem a csapást, csak én tudom fölfogni azt az irtózatos, elképzelhetet­len, szörnyű veszteséget, mely ért bennünket, mikor kizártak Meseország kapujából? Önök nem tudnának erről semmit? Nem hihetem. Régen kiábrándultam már az én különállóságomban vetett hitemből. Szo­morú dolog, de már nem hiszek fájdalmaim kizárólagosságában. Kell, hogy szomorúságot érezzen mindenki, ki a Meseországról hall, mert végtére mindnyájan voltunk gyermekek. Oh mélyen tisztelt Fräulein, kit Némethen ajándékozott barbár nemzetünknek, sírva ké­rem bocsánatát, mert soha sem tudtam a lite­­raturt. Kegyed sokat kínozott engem, de nem rosszakaratból tette és én megbocsátok min­dent. Visszaemlékezem a szomorú keddi napra, mikor nem tudtam az Istenben boldogult Jean Paul születése évét és kegyed rám csukta az ajtót, hogy tanuljam meg. Visszavonom előbbi állításomat, nem minden­ki­nk volt gyermek. Kegyed édes kisasszony soha sem lehetett az és ha megkeserítette életemet többi önkéntes és hivatásos nevelőimmel együtt, nem rossz­akaratból tette. Úgy találták, hogy túlságosan ki van fejlődve a képzelőtehetségem és ezt el kell nyomni. Kísérleteztek velem különféle pedagógiai módszerekkel, mintha csak tengeri nyulacska lennék. Ebben a szomorú időben egyetlen vigasz­talásom a Meseország volt. Azt nem vehették el tőlem, nem bizony. A jó Isten olyan nagyon jó és kárpótlást adott nekem az emberek — nem, nem rosszaságáért — mondjuk rövid­látásáért — én királynője voltam a Mese­országnak. Mondja csak kedves Berta kisasszony, emlékszik még arra, hogy valaha együtt utaz­tunk Tündérországba? Nem hiszem. Kegyed sokat változott azóta, én talán még többet: idegenek lettünk egymáshoz és akármelyik újonan szerzett ismerősömmel jobban el tudok beszélgetni, mint magával. A múltkor, hogy meglátogatott, beledobbant a szívembe és be­szélni akartam magának sok mindenről, de hiába, az ilyesmit nem lehet erőszakolni. Maga panaszkodott, hogy kellemetlen útja volt, én meg azon töprenkedtem, hogyan lehetne az orvos kijátszásával antipirint szerezni, mert ez a főfájás elviselhetetlen. Kölcsönösen örültünk, mikor megszabadultunk egymástól. Most már megmondhatom, hogy sokért nem adtam volna, ha másként üt ki ez a találkozás, de némi megfontolás után belátom, hogy nem üthetett ki másként. Lássa, még tegezésre sem megy a tollam, pedig nagyon szerettem valaha magát. Ne vegye rossz néven, még mindig szeretem és éppen ezért kerülni fogom a találkozást. Bele­­fajul a szívem, mikor látnom kell, milyen ide­genek lettünk egymáshoz, pedig még nem is olyan régen együtt utaztunk a Meseországba. Emlékszik még rá? Én előttem úgy áll minden, mintha tegnap láttam volna. Gyémánt a kapuja, arany a fája, igazgyöngy­gyel van kirakva az ország útja. Aztán a sok színes kép, a varázsdalok, a bűbájos mesék . . . Elmentünk mi oda mindennap ketten, sok mesét, sok képet, sok dalt hoztunk magunk­kal. Ott a nagy kertben elmondtam magának újra, a mit láttunk mi ketten, mert maga néha kételkedett, de én mindig hittem. Lehajtom a BUDAPESTI HÍRLAP, (32. sz.) 1898. február Xi• V J, ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, jan. 31. Két törvényjavaslatot nyújtott be a kor­mány az ülés elején. Az egyik fontos: a kis­birtokosok hitelügyéről szóló. Mozgást ez nem okozott. A folyosókon szivaroztak a képvise­lők és legtöbb érdeklődéssel a Szalavszky— Rakovszky-ü­gyről beszéltek. Itt-ott egy sóhajtás mégis fölhangzott: — Vájjon mit csinál Bánffy báró Bécsben? A kiegyezési tárgyalások menete és ered­ménye iránt e néhány sóhajtásnál több érdek­lődés nem nyilvánult. A Ház anynyira benne van a nem­törődömségben, hogy még az a hír sem rázta fel a képviselőket, a­melyről kor­mánypártiak suttogtak, a kvótát más alapon fogják számítani. Ez azt jelenti, hogy az előbbi a belügyi költségvetés. Az Operaház tételénél Visontai Soma sür­geti, hogy a miniszter az állam két fővárosi mű­­intézetéről évenként jelentést tegyen a Háznak. Kifogásolja, hogy az idei költségvetésbe nem vettek föl a zenei kiképzésre semmit, azonban örvend azon, hogy a miniszter foglalkozik a vidéki színészet ügyének rendezésével. Perczel Dezső belügy­miniszter kijelenti, hogy a jelentéseket csak takaré­kosságból nem terjeszti be a Háznak s nem nyomatja ki, azonban készségesen megmutatja minden érdeklő­dőnek. A kiképzésre a Ház határozatából nem vett föl semmit a költségvetésbe. A­mi a vidéki színé­szet ügyét illeti, a színészed felügyelő jelentése után kellőleg tanulmányozni fogja a kérdést, ankétet fog összehívni az ügy rendezésére, melybe meghívja a vidéki színházigazgatók jelesebbjeit és a színügy iránt érdeklődőket. A tételt elfogadja a Ház. A Nemzeti Színház javadalmazásánál Major Ferenc reflektál a miniszter szombati nyilatkozataira s újból követeli a klasszikus darabok sűrűbb elő­adását. A szegények számára ingyenes előadásokat kér. Perczel Dezső belügyminiszter nézete szerint a alapon nem lehetett számszerűleg okot találni a kvóta fölemelésére, keresnek tehát egy másik számvetési alapot, a­melyen a kvótafölemelés­nek ódiumát az új számokra lehet hárítani. Benn a teremben az otthonossá vált unottaág sivár képe látszódott. Az ország egyik legfájdalmasabb terhéről, a közegészségről volt szó. Az erről való beszélgetés töltötte ki a mai ülés idejét, mert a színművészeti tétellel, Visontai, Perczel miniszter és Major fölszólalása után, hamar végeztek. A közegészségügy tételé­nél a kormánypártról Papp Samu dr. és Perczel miniszter, az ellenzékről pedig Buzáth Ferenc, Major Ferenc, Thaly Kálmán és Visontai Soma vitáztak. A vitából közegészségügyünknek igen szomorú képe sötét lett: járványos betegségek, fertőzőt, borzalmas mértékű gyermekhalandó­ság, gondatlanság, értéktelen ígéretek, orvos­hiány, drága patikaszer, telt kórházak s gon­dozás nélkül gyötrődő betegek ezerszámra. És erre a sötét képre nem volt más vigasztaló ígérete a belügyminiszternek, minthogy csakis a közigazgatás államosításával lehet segíteni a bajon. Ezzel az üres jelszóval aztán a fájdal­mas és szégyenletes kérdést éltették máskorra. Holnap folytatják tovább a társalgást a belügyi tárcáról. A képviselők ülése. Elnök: Berzeviczy Albert. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti, hogy a király a provizóriumot szentesítette, s a Törvénytárba ez idei I. törvényül kerül. Bemutatja néhány pécsvárad-várkonyi lakos­nak Perczel Béni által benyújtott kérvényét nap­számuk emelése dolgában. Erdély Sándor igazságügyi miniszter be­terjeszt egy törvényjavaslatot a kisbirtokosok országos földhitelintézetéről szóló 1879 : XXXIX. t.-c. módosí­tásáról s egy másik törvényjavaslatot az 1881 :LIX. t.-c. 30. §-ának módosításáról.

Next