Budapesti Hírlap, 1898. február (18. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-01 / 32. szám
1898. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (33. o.) színház igazgatóságának úgy kell összeállítania a műsort, hogy a közönség különböző ízlésű rétegei megtalálják benne a maguknak valót. (Közbeszólás: Vezetnie kell a közönség ízlését!) Parczel Dezső belügyminiszter: Az ingyenes előadásokat, nem helyesli, de már most is tartanak olcsóbbakat egyébként azonban — mondta a miniszter — biztosíthatom a képviselő urat, hogy egyes kiváló előadásokra, ha a jegyek nem vétetnek mind igénybe, el nem kelt jegyek egy részét az igazgatóság szívesen átengedi a tanuló ifjúságnak. A Ház a tételt elfogadja. A közegészségügy tételénél fölszólal Fapp Samu dr. Nem vonja kétségbe, hogy sok jelenség van, amelyből az ország egészségi állapotának mostohaságára lehet következtetni. De nem lehet tagadni, hogy a közegészségi állapotok az utolsó időkben lényegesen javultak. Nem így az orvosok társadalmi állása. Amily nagy a haladás az orvosi tudományban és a közegészségügyben, éppen oly nagy a visszaesés az orvosok megélhetésének föltételeiben. Nincs pálya, melyen a végzett munka oly aránytalanul csekély jutalomban részesülne. Nyolc évig tanul az orvosi egyetemen az orvosnövendék, míg végez és akkor még hátra van a tiszti orvosi és a törvényszéki orvosi vizsgálat, melyek csak két évvel az egyetemi orvosi képesítés elnyerése után tehetők le. A szüló melegen ajánlja, hogy a végzett orvos azonnal letehesse a tiszti vizsgát. Mikor aztán végez az orvos tanulmányával, elmehet körorvosnak 3—400 forint fizetéssel és ötven krajcáros látogatási díjjal. Ezen kell segíteni, mert különben az orvos nem teljesítheti a betegségek ellen való harcot kellő lelkesedéssel. A szüló ezután a tuberkolózis pusztítását vázolja és szanatóriumokon kívül a nép erkölcsi és fizikai értelemben való gyámolítását mondja a baj főorvosságának. Végül elismerését fejezi ki a belügyminiszternek, hogy a budapesti vízvezeték ügyében oly gyorsan intézkedett. (Derültség.) A tételt elfogadja. (Élénk helyeslés jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik). Banéth Ferenc az orvosok válságos helyzetével foglalkozik, amelynek oka elsősorban az, hogy nagyon elszaporodtak a betegsegítő-egyesületek, másrészt az, hogy a hivatalos orvosok a magánpraxison kívül még intézeti, társasági orvosi állást is elfoglalnak, amit leginkább hivatalos állásuk presztízsének köszönhetnek. Ezen változtatni kell. Szóvá tette a kórházak ügyét s szemére veti a kormánynak, hogy itt sem tette meg kötelességét. Magán- és községi kórházaink száma nagyobb, mint állami közkórházaink, s ezért van kórházaink ügye válságban, mert a törvényhatóságok minden erőfeszítésük mellett sem tudnak kellően gondoskodni kórházaikról. Beszélt még sokat és hosszan a gyógyszerészek válságos helyzetéről s fejtegette annak szükségét, hogy a gyógyszerészet dolgában égető szükség van új törvényhozási intézkedésre. Szólt azokról az elvekről és alapokról, amelyekre ezt az új törvényt fektetni kellene de különösen a gyógyszerészeti kamara szükségét fejtegette. A néppárt patikáriusa különösen azt fájlalta, hogy a miniszter egyes intézkedései már-már bizalmatlanná teszik a közönséget a patikáriusok iránt. Végül kijelentette, hogy a közegészség ügyeinek javítását ettől a belügyi kormánytól nem reméli, mert ehhez a bölcsességnek bizonyos foka kell, amelynek minimumát sem tudja nagyítóüveggel sem a mostani minisztériumban fölfedezni. Ebből a közegészségi politikából csak a fejem, kedvem volna sírni. Lássa, nem tudok belőle már semmit, maga sem tud, de maga nem is emlékszik már rá. Míg én világosan látom a gyémántkaput, az aranyfát, az igazgyöngyöt, de becsukva előttem az ajtó és nem eresztenek át rajta többé soha. Magát sem Berta. De kettőnk közt az a különbség, hogy én visszavágyom oda, maga meg elfelejtette a dolgot. Nem beszéltem róla, de láttam arcáról, szeméről, hogy teljesen elfelejtette. Oly józanon, olyan okosan, annyi felsőbbséggel, hevesen beszélt, hogy még mindig le vagyok sújtva. Nem mertem önnek előhozakodni Tündérországgal, féltem, hogy kinevet. Nem mertem megkérdezni, — pedig úgy reszketett a szívem — gondolt a sok színes képre, melyeket nem bírtam szeretni, a mesékre, melyeket mostanában próbálok lemásolni, de ezek a másolatok oly siralmasak, oly gyöngék, hogy néha-néha kiesik kezemből a toll és csak meghalni szeretnék ; gondol-e a sok kis bájos dalra, melyeket nem bírtam kottára tenni? Gondol-e az én szánalmas vergődésemre és sajnál-e egy kicsit ? Azt hiszem, nem. Maga sokkal okosabb, mintsem haszontalanságokkal töltse idejét. És én mégis szeretem magát. Fáj, hogy mikor meglátogat, nem tudunk egymáshoz szólni, maga kellemetlen útjára gondol, én meg az antipirinre. De mindegy. Mégis önnel jártam be a feledhetetlen Meseországot, ön jól tudja pénzügyi kormányzatnak van haszna, mert így emelkedik a hagyatéki illeték. Határozati javaslatot terjeszt be, hogy a kormány az 1876: XIV. t.-c. 8. és 12. § ának módosítására, a körorvosi állások betöltésére sürgősen terjeszszen be javaslatot. Öt perc szünet. Major Ferenc: A kormánynak legnagyobb bűnei közé tartozik az a mostoha elbánás, amelyben az ország közegészségügyét részesíti. Szégyenkeznünk kell, ha e tekintetben összehasonlítást teszünk más országok kormányzati gondoskodásával. Elég rámutatni arra a kiáltó tényre, hogy a félmiliárdos budget mindössze 170.000 forintot szán a közegészségügyre. Elborzadva tekint a gyermekek nagy halandóságára s ha az alkotmányosság óta nagyobb gondot fordítottak volna a közegészségügyre, százezrekkel, sőt milliókkal népesebb lenne szeretett hazánk. Ma sincs pozitív intézkedés a fertőző betegségek ellen. Sürgeti a talált gyermekek házát, de nem ám úgy, ahogy a belügyminiszter tervezi, hogy csak olyan gyermeket vesznek föl, akivel mellékük születési, illetőségi, szegénységi bizonyítványát. A talált gyermekről ne kérdezzék, ki fia, ki lánya. A fertőző betegségben elhunyt gyermekek nagy része orvosi kezelés nélkül pusztul el. A fertőtlenítés a községekben pedig valóságos kémikula. Hiába dicsekszik a miniszter azzal, hogy a gőzfertőtlenítők szaporodnak, azok kilencven százalékát még soha be nem fűtötték. Határozati javaslatot nyújt be, hogy amíg a közigazgatás reformja életbe nem lép, a védekezést az állam állami költséggel végeztesse. (Helyeslés az ellenzéken.) Szól aztán az orvosi intézményről. Egyre fogy a körorvosok száma, mert nagy szégyen, hogy a körorvos nyomorúságos fizetését kikunyerálni kénytelen a falu bírájától. Százhetven orvosi körben nincs orvos ma sem. Aztán micsoda dolog az, hogy van járás, ahol 13 krajcár az orvos látogatási díja? A kazánvizsgáló mérnök megkapja a fuvardíját, a tiszti orvos nem. Aztán Magyarországon az elmebetegeknek csak tíz percentje van elhelyezve a gyógyítóintézetekben, holott a statisztika kimutatja, hogy a bűntettek 20 százalékát elmebeteg követi el. Az elmebetegek statisztikája is rossz, mert nálunk 25.071 elmebetegből 5000 van elhelyezve, 640 emberre esik egy elmebeteg, holott külföldön 300 emberre. Ilyen ugrás a statisztikában nincs. Az angyalföldi intézet rossz helyen van, el kell helyezni s a miniszter éppen most építtet ott százezer forint költséggel igazgatósági épületet. Ferczel Dezső belügyminiszter: Visszautasítja Buzáth és Major ama vádját, hogy az egészségügy a kormány mostohagyermeke. Amióta a közegészségügyi törvény életbe lépett, sok haladás történt. De aki e haladást meg akarja ítélni, az ne a nyugati államokból hozza hasonlatait, hanem hasonlítsa össze a törvény életbeléptetése előtt való állapotokkal. Major egy zérust elnézett, mikor azt állította, hogy 170.000 forint a közegészségügy költsége, mert az bizony 1.700.000 forint. Ilyen alapos az ő egész argumentálása. Ha Major kevésnek tartja a körorvosok látogatási díját, ne felejtse el, hogy vannak Budapesten betegsegítőintézetek, amelynél az orvosok kilenc és tizenkét krajcár látogatási díjért vállalkoznak, sőt versengenek ez állás elnyeréséért. Major Ferenc: Elég szomorú. Ferczel Dezső miniszter: Aztán ne hasonítsa össze Buzáth a tüdőbeteg emberekkel szemben követett eljárást a beteg állatokkal való eljárással. Ő nem tehet úgy a tuber— tudnia kell , hogy én királynő voltam ebben a birodalomban. Enyém volt ott minden; dal, kép, mese. Megnyíltak előttem a gyémánt kapuk, hullott rám az arany levél és én sétáltam büszkén, boldogan az igaz gyöngygyel kirakott utakon, ön velem volt, hát tudnia kell a dologról. És most, mikor itt ülök árván, elhagyottan az Íróasztalom mellett egy nagy szívességre kérném magát. — Elhagyott a dal, elhagytak a szivek, maga jól tudja. A mesékből maradt valami töredék, ezeket másolgatom. El fognak hagyni ezek is, ezt meg már én tudom és itt maradok a sötétben egyedül kifosztva. Akkor látogasson meg engem és beszéljen nekem arról az időről, mikor még királynő voltam Meseországban. Mikor enyém volt, a dal, a szín, a mese, minden minden. Ha nem is hiszi ezeket az ostobaságokat, csak mondja el nekem gyakran, nagyon gyakran egy-egy pillanatra, hadd ragyogjon föl lelkemben valami abból az időből, mikor még lelkem egész erejével szerettem magát és elvittem magammal tündérországba, melyből annyi fényt, annyi szint, annyi dalt hoztam magammal. Melyből nem maradt meg semmi semmi, csak egy pár mesének hiányos töredéke. Ezeket másolgatommásolgatom, színtelenül, gyöngén, erőtlenül, mig el nem fogy mind-mind és én itt maradok sötétben, egyedül, kifosztva, végképpen elszakadva, a Meseországtól. hálózna emberekkel, ahogy a föld mivelési miniszter a beteg állatokkal, mert az állatokat lebmnbózzák. (Derültség a jobboldalon.) Buzáth Ferenc: Ez rossz vicc. Ferczel Dezső belügyminiszter: Buzáth hasonlata cinikus volt. A körorvosok mizériáit csak a közigazgatás reformjával lehet szanálni. Jelzi, hogy a járványos betegségek meggátlására a közegészségi tanács egy tekintélyes tagja tervezetet dolgozott ki, de azt is csak a közigazgatás reformjával együtt lehet életbe léptetni, megvalósítani. Törvényjavaslatot is készített, hogy a betegápolás országosan intéztessék. Elismeri, hogy még sok közveszélyes elmebeteget nem lehet elhelyezni, de éppen a tavaszszal kezdi meg a pozsonyi közkórház mellett egy nagyobb emebeteggyógyító-intézet építtetését és évről-évre haladunk e tekintetben is. Az angyalföldi intézet helyét nem tartja oly alkalmatlannak, mint Major, mert hiszen az ilyen intézetek egyetemi tanulmányozásra is valók s így jó, ha egyik-másik közel van a városhoz. Az igazgatósági épületeket pedig azért kellett újjáépíteni, mert annak egy része bedőlt , a rendőrség követelte a kilakoltatást. A határozati javaslatokat nem fogadja el , kéri a tétel megszavazását. (Helyeslés jobbról.) Buzáth Ferenc a miniszter ama szavait, mintha ő azt kívánta volna, hogy úgy bánjanak az emberekkel, mint a beteg állatokkal, a hét legrosszabb viccének mondja. Major Ferenc azért vett csak 170000 forintot érvelése alapjául, mert csak a tulajdonképpeni közegészségügyi költségeket vehette figyelembe. A többség Buzáth és Major határozati javaslatát nem fogadta el s a tételt változatlanul megszavazta. A betegápolás tételénél Thaly Kálmán a pozsonyi kórház kibővítését és osztályainak alkalmasabb elkülönítését sürgeti. A tételt különben megszavazza. Perczel Dezső belügyminiszter: Már készen vannak a pozsonyi állami kórház kibővítésének tervei és legközelebb már törvényjavaslatot nyújt be e célra való póthitel érdekében. A tételt a Ház elfogadta. A járványos költségek tételénél Vlkontal Soma a Gyöngyös városában grasszáló tinisz-epidémiára hívja föl a miniszter figyelmét s a talaj megvizsgálására szakértő geológus kiküldését kéri. Figyelmezteti a minisztert arra is, hogy a hevesi alispán állítólag a főispán utasítására a járványt a járványbizottság megkérdezése nélkül megszűntnek nyilvánította, holott az bizony még megvan. Major Ferenc a belügyminiszternek az előbbi tételnél mondott beszédével polemizál. Azt kívánja, hogy népszerű füzetet osztasson ki a kormány az egész országban, mely füzet megmondja a népnek, miképpen gondozza gyermekeit és miképp védekezzék a járványos betegségek ellen. Berzeviczy elnök : Kíván még valaki szólani? Mócsy Antal: Igen is. Én kívánok. (Fölkiáltások: Holnap! Holnap!) Nekem . . . Borzovlczy elnök: Az idő előrehaladt. A vita folytatását holnapra halasztja a Ház. Az ülést bezárom. Az ülés 2 óra 5 perckor végződött. Lengyel Laura: A bécsi egyezkedés. — Új kvóta-Julcs. — Budapest, jan. 81. A magyar és osztrák kormányok közt tegnap és ma folyt tárgyalások — mint nekünk Bécsből jelentik — nem voltak pusztán formális jelentőségűek, nem is szorítkoznak csupán a további eljárási módozatoknak a megállapítására, mint a félhivatalos híradásokból következtetni lehetne. Döntő a fontosságuk eme tárgyalásoknak a kvóta-arány meghatározása tekintetében. Arról volt tudniillik szó, hogy a kormányok oly számítási alapot találjanak, amelyre mindkét kvóta-küldöttség ráhelyezkedhessék s a monarkia mindkét állama által elfogadható kvóta-arányt hozhasson javaslatba. A kormányok mostani tanácskozásaikban azt a kulcsot keresik, amelynek szükségszerű folyománya lenne aztán az országos kvótaküldöttségek propozíciója. Ennek a kulcsnak a fixírozása tehát egyértelmű azzal, hogy legalább a kormányok közt magára a kvótaarányra nézve is létrejött az előzetes megegyezés. Ez az oka és magyarázata annak, amit a félhivatalos tudósítás is kénytelen beismerni, hogy a kormányok még nem juthattak megyezéshez. A magyar kabinet semmi esetre sem fogadhat el olyan számítási alapot, mely a jogosultság látszatát kölcsönözhetné az osztrákok szertelen követeléseinek. Csakis az eddigi kvóta-kiszámítási alap némi megkorigálásához járulhat a magyar kormány, amely 8