Budapesti Hírlap, 1898. május (18. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

1898. május 1. BUDAPESTI HX3LAP. (120. u.) reskedelmi társasággal fönnálló viszonyáról és azt erkölcstelennek és meg nem engedhetőnek igyekeznek föltüntetni. A társaság tényleg, mint a gyárak bizományosa dolgozott és való­színűleg nem haszon nélkül. de azok, a kik vissza akarnak emlékezni, tudni fogják, hogy a társulat Baross pressziója alatt létesült és pedig nem nehézségek nélkül. Ha Baross utóda a társaságot úgy akarta talpra állítani, hogy a m. á. v. gyárának készítményeit neki adván bizományba, indirekt segítséget adott, ez ellen financiális és gazdasági szempontból lehet ki­fogást tenni, de menthető azzal a regarddal, a­melylyel a miniszterek elődeik alkotásai iránt viselni tartoznak. A mi fölfogásunk az, hogy mindezeket a dolgokat jó volna szóvá tenni a parlament­ben. Lássuk a teljes igazságot. Meggyőződé­sünk, hogy ettől legkevesebb oka van félni azoknak, a­kik a két hires gyár ügyéről fele­lősség mellett intézkednek s azt a virágzásnak olyan magas fokára emelték, a melyen ma áll, de a melyről félünk Granzensteinék kezé­ben gyorsan le fog hanyatlani. Akkor majd újból föl fogják vetni az elidegenítés kérdé­sét, a­melyet ma a gyárak virágzó állása mellett keresztülvinni nem igen lehetett. Ha a magyar képviselőháznak nem jut ideje vagy nem két kedve, hogy ily­en kér­déseket szóvá tegyen, akkor igazán jobb, ha teljesen aludni tér és nem igyekszik el­hitetni a naivokkal, hogy a nemzeti érde­kek őre. Budapest, ápr. 80. A nemzeti párt és a provizóriumos megállapodás. Illetékes fölhatalmazás alap­ján jelenti a Pol. Ért. a következőket: Arra nézve, hogy a nemzeti párt a japáni szerződés tárgyalása alkalmából támadást intézett a kor­mány ellen, többféle verzió kering. Alkal­munk volt a nemzeti párt köreiben értesülni arról, hogy ezen támadásnak egyszerű oka abban rejlik, hogy a kormányelnök azon meg­állapodást, melyre a provizoriális törvény tár­gyalása alkalmából a nemzeti párt eljárása — kölcsönös megállapodás alapján — nyugodott: megszegte az­által, hogy az említett szerződés becikkelyezése által nem csak a 67-iki kiegye­zés rendelkezésein ütött rést, hanem azon nem volt. Ekkor eldöntötte, hogy köteles vagyok megverekedni. Csakhogy azalatt mi éjjel a kávéházban kibékültünk, sőt kalábereztünk. Zavartan néztünk össze. — Ha parancsolja, — mondom szelíden, — hogy barátságunk megszakadjon és ve­rekedhessünk, újra a fejéhez vághatom . . . fájdalom, kvinttel nem szolgálhatok ... de a tere adó kilencesemet . . . — Minek? mondá ő, —most már marad­junk jó barátok. Nádor, a­ki egész este izgatottan fészke­­lődött, megszólalt: — Ha már az urak ilyen békülékeny hangulatban vannak, én is mondanék valamit. — No csak ki vele! — Kérem, visszavonom a megrendelést a párbajkódexre vonatkozólag. — Miért? — Megírom magam. — Ért hozzá? — Kell is ahhoz érteni! A párbajkódex azt írja, a­mi neki tetszik, az urak meg azt teszik, a­mi nekik tetszik. Hisz önök is ki­békültek, holott kötelességük lett volna párbajt vívni. Engem nem tesznek bolonddá! — Jó. Akkor indítványozok valamit, ne­hogy a kaláberpartink felbomoljon. Mondjuk ki, hogy nem tekintjük egymást gentlemannek s mialatt játszunk, a becsület föl van füg­gesztve és a legmesszebb menő tettlegesség sem­milt! Az indítványt nagy lelkesedéssel elfogad­tuk s a nyugalom visszatért a nefelejts-utcai kávéházba. Sipulusz, kölcsönös fölfogást, melyen a provizóriumról szóló törvény közjogi szelleme nyugodott, hogy t. i. ez évi január 1-je óta a közös vám­terület közjogilag megszűnt — a maga részé­ről, eljárása által dezavuálta s erre vonatkozó előbbi álláspontját, mely a provizórikus törvény tárgyalása alkalmával teljesen tisztáztatott, megváltoztatta. Uj cukoradó-törvény. Az 1897. évi XXIX. törvénycikkely, melyet a múlt év nyarán hosszú obstrukciós vita után szavazott meg a képviselőház, első szakaszában eként rendelkezik: „A cukoradóról szóló 1888 : XXIII. t.-c. né­mely határozmányainak időleges módosítása iránt rendelkező 1896 : XIX. t.-c. intézkedései az 1897. évi aug. 1-étől kezdve visszahatólag, 1898. évi julius 31-éig érvényben tartatnak.“ Eme törvényes rendelkezésből következik, hogy a cukoradó, helyesebben mondva a cukorkivi­teli prémium ügyében az országgyűlésnek még a nyári szünetelése előtt újabb törvényt kell alkotnia. A kiegyezési előterjesztések nagy halmazatában három oly törvényjavaslat is fekszik a képviselőház asztalán, a­melyek egészben vagy részben a cukor­­adóval foglalkoznak, s nevezetesen az adónem­nek a fogyasztási terület részére való biztosítását, az 1388-ik évi cukoradó-törvény némely határoza­tainak módosítását és a kivitelre szánt cukortar­talmú gyártmányok készítéséhez fölhasznált répa­cukor adómentességének szabályozását célozzák. Ámde ma már eldöntöttnek tekinthetni, hogy a kiegyezési előterjesztések még a viszonyok elkép­zelhetetlenül kedvező alakulása esetében sem vál­hatnak törvényekké július végéig, a­midőn hatályát veszti az érvényben álló cukorprémium-törvény. A kormányok tehát kénytelenek lesznek újabb provizórius cukoradó-törvényjavaslatot benyújtani és pedig a lehető legrövidebb idő alatt, legkésőbb a delegációk ülésszakának a be­fejezésekor. Ez a törvényjavaslat júniusban kerül tárgyalás alá a képviselőházban, tehát olyan idő­pontban, a­midőn az ellenzéki pártok nagyobb erő­feszítés nélkül újra megobstruálhatnak. Obstrukció nélkül is a törvényjavaslat tárgyalása mintegy főpróbája lesz a kiegyezési vitáknak. A kormányok­nak ugyanis addig tisztába kell hozniuk, hogy milyen lesz a közgazdasági viszonyoknak rendje a monarkia két állama közt a jövő esztendőtől kezdve. Erről legkésőbb a szóban forgó törvényjavaslat tárgyalásának rendjén okvetetlenül tájékoztatni kell a Házat és az országot a Bánffy-kabinetnek. Hogy pedig a kormány ez iránt való kijelentéseihez na­gyobb vita fog fűződni, az ügy kiváló fontosságá­nál és előrelátható további alakulásánál fogva alig lehet kétséges. Egyszóval június folyamán csak úgy, mint a múlt esztendőben, az idén is minden­ként meleg napjai lesznek a képviselőháznak, egyházi hatóság által törvényszerűen hozott és jog­erőre emelkedett határozat. A­mi azt jelenti, hogy ily törvényszerűen hozott és jogerőre emelkedett határozat nem létében az egyházi hatóságnak nincs joga valamely összeg behajtása vagy egyéb végre­hajtási intézkedések megtétele végett a közigaz­gatási hatósághoz megkeresést intézni, a közigaz­gatási hatóság pedig ily esetben nincs kötelezve, sőt nincs is jogosítva a megkeresésnek eleget tenni. Uj képviselő választás. Festettek Andor gróf, mint jeleztük, ma lemondott a főváros harmadik kerületének mandátumáról. Hir szerint Ó-Budán föllép szabadelvű programmal Jelinek Henrik, a közúti vasút igazgatója. A breznóbányai kerületben is új választás lesz. Csipkay Károly odavaló országgyűlési képvi­selőt kinevezték közigazgatási bíróvá, minek folytán mandátumáról lemondott. A szabadelvű párt Oszta­­luczky Gyula földbirtokost lépteti föl a breznó­bányai kerületben. A főrendiház bizottságai. A főrendiház igazoló bizottsága május 2-án, közjogi és törvény­kezési és pénzügyi bizottsága május 3-án, továbbá gazdasági bizottsága, pénzügyi bizottsága s pénz­ügyi, közgazdasági és közlekedési bizottsága május 4-én, végre a főrendiház közgazdasági és közle­kedési bizottsága május 5-én tart ülést. Egyházi adók közigazgatási behajtása­ A belügyminiszter legközelebb egy konkrét eset alkalmából — a főszolgabírói, alispáni és közigaz­gatási bizottsági határozatok megsemmisítésével — figyelemreméltó határozatot hozott a képviselőház­ban imént lefolyt kongrua-vita rendjén is sokat emlegetett egyházi adók közigazgatási behajtásának kérdésében. Kijelentette t. i., hogy téves az a föl­fogás, mely a megnevezett alsó- és középfokú ha­tóságok intézkedéseinek alapja volt, hogy az egy­házi hatóságoknak egyházi adótartozás behajtása iránt való megkereséseit a közigazgatási ható­ságok föltétlenül foganatosítani tartoznak, a­nélkül, hogy joguk volna belebocsátkozni an­nak megvizsgálásába, váljon a behajtás vé­gett kimutatott tartozás tényleg fönáll-e, vagyis van-e olyan jogerős és végrehajtható egy­házhatósági határozatot, mely az illető felet a ki­mutatott tartozási összeg megfizetésére kötelezi ? A közigazgatási hatóságok segédkezéseinek és végre­hajtási intézkedéseinek törvényszerű alapja, vagyis előfeltétele — úgymond a miniszter — nem csupán valamely egyházhatósági megkeresés, hanem az ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, ápr. 80. A tegnapi zajos élet után ma csöndes borongás terült a Házon. Eltompult zsibbadás­sal néztek a hosszú napirendre, a­mely alig érdekelt néhány embert. Némi élénkség mu­tatkozott azonban akkor, a midőn Szilágyi elnök jelentette, hogy Festetich Andor gróf lemondott mandátumáról. A lemondást bősé­ges kommentárral kísérték. A szélsőbalon zajongtak valamelyest. Kossuth fölmutatott egy telegramot, a­mely hírül adja, hogy a pártnak Hajdúböszörményben hirdetett nép­­gyűlését Perczel belügyminiszter betiltotta. Visontai gúnyosan csipkedte egykori párt­társait : — Kellett ez nektek? Nem tudtátok s talán nem is akartátok megvédeni a kormány kihágását a gyülekezési jog ellen, a­mikor élő a szocialisták ellen fordult, most aztán rátok kerül a sor. Vigyázzatok, mert még lefotogra­­fálnak benneteket! Magának a napirendnek tárgyalása fölöt­tébb álmosan folyt le. Vita csak a községi erdők állami kezeléséről rendelkező javaslatnál volt. Bedő Albert ismertette azt behatóan s Barta Ödön, Melczer Vilmos, Puffy Pál, Kulinyi Árpád, Jónás Ödön és Darányi miniszter szólal­tak föl, a­kik meghallgatták az egymás beszé­deit. Hallgatósága nem volt egyikőjüknek sem. Az általános tárgyalásból kidomborodott az, hogy a javaslatnak általános rendelkezései az erdők megőrzése, okszerű kezelése és hat­hatós ellenőrzése szempontjából majd mindenki barátja, de a közbirtokosság és a volt úrbére­sek magánjogait érzékenyen korlátozza, újabb terheket involvál s évenkint 90.000 forint több­kiadást jelent a földmivelési budgetben. A részleteknél senki nem szólalt föl s igy a ja­vaslattal délutáni fél kettőre végeztek, a nélkül, hogy azon bármi változást tettek volna. Kelle­metlen hatást tett a majdánkai erdőirtás ügyé­nek szellőztetése, a melyet Barta Ödön emlí­tett föl, de ez csak pár percig tartott. Az ülés végén Lukács miniszter Thaly Kálmán interpellációjára adott válaszában ér­tesítette az országot arról, hogy Zrínyi Ilona mun­kácsi várába, a­mely magyar kincstári tulajdon, jogosan költözött bele a közös hadsereg hatszáz katonája, mert ő átengedte azt ideiglenes ka­szárnyának. Thaly igen heves szavakkal felelt erre, de hatástalanul, mert mindössze hat szél­­bali képviselő volt jelen s azok is tár­salogtak. Kossuth Ferenc a hajdúböszörményi ese­tet interpellációban a Ház elé hozta, de oly erőtelen és annyira szerencsétlenül választott módon, hogy a hívek kicsiny tábora a beszéd alatt leolvadt az egy­ihaly Kálmánra. Berezd miniszter mindössze annyit válaszolt ez inter­pellációra, hogy ő május elsején semmiféle népgyűlést nem enged meg. A választ zaj nél­kül tudomásul vették. Hétfőn nem lesz ülés, kedden pedig déli 12 órakor kezdődik. A képviselőház ülése. Elnök : Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, az elnök jelenti, hogy Csipkay Károly és Festetich Andor gróf képviselőségükről lemondottak. 3

Next