Budapesti Hírlap, 1898. május (18. évfolyam, 120-149. szám)
1898-05-01 / 120. szám
1898. május 1. BUDAPESTI HX3LAP. (120. u.) reskedelmi társasággal fönnálló viszonyáról és azt erkölcstelennek és meg nem engedhetőnek igyekeznek föltüntetni. A társaság tényleg, mint a gyárak bizományosa dolgozott és valószínűleg nem haszon nélkül. de azok, a kik vissza akarnak emlékezni, tudni fogják, hogy a társulat Baross pressziója alatt létesült és pedig nem nehézségek nélkül. Ha Baross utóda a társaságot úgy akarta talpra állítani, hogy a m. á. v. gyárának készítményeit neki adván bizományba, indirekt segítséget adott, ez ellen financiális és gazdasági szempontból lehet kifogást tenni, de menthető azzal a regarddal, amelylyel a miniszterek elődeik alkotásai iránt viselni tartoznak. A mi fölfogásunk az, hogy mindezeket a dolgokat jó volna szóvá tenni a parlamentben. Lássuk a teljes igazságot. Meggyőződésünk, hogy ettől legkevesebb oka van félni azoknak, akik a két hires gyár ügyéről felelősség mellett intézkednek s azt a virágzásnak olyan magas fokára emelték, a melyen ma áll, de a melyről félünk Granzensteinék kezében gyorsan le fog hanyatlani. Akkor majd újból föl fogják vetni az elidegenítés kérdését, amelyet ma a gyárak virágzó állása mellett keresztülvinni nem igen lehetett. Ha a magyar képviselőháznak nem jut ideje vagy nem két kedve, hogy ilyen kérdéseket szóvá tegyen, akkor igazán jobb, ha teljesen aludni tér és nem igyekszik elhitetni a naivokkal, hogy a nemzeti érdekek őre. Budapest, ápr. 80. A nemzeti párt és a provizóriumos megállapodás. Illetékes fölhatalmazás alapján jelenti a Pol. Ért. a következőket: Arra nézve, hogy a nemzeti párt a japáni szerződés tárgyalása alkalmából támadást intézett a kormány ellen, többféle verzió kering. Alkalmunk volt a nemzeti párt köreiben értesülni arról, hogy ezen támadásnak egyszerű oka abban rejlik, hogy a kormányelnök azon megállapodást, melyre a provizoriális törvény tárgyalása alkalmából a nemzeti párt eljárása — kölcsönös megállapodás alapján — nyugodott: megszegte azáltal, hogy az említett szerződés becikkelyezése által nem csak a 67-iki kiegyezés rendelkezésein ütött rést, hanem azon nem volt. Ekkor eldöntötte, hogy köteles vagyok megverekedni. Csakhogy azalatt mi éjjel a kávéházban kibékültünk, sőt kalábereztünk. Zavartan néztünk össze. — Ha parancsolja, — mondom szelíden, — hogy barátságunk megszakadjon és verekedhessünk, újra a fejéhez vághatom . . . fájdalom, kvinttel nem szolgálhatok ... de a tere adó kilencesemet . . . — Minek? mondá ő, —most már maradjunk jó barátok. Nádor, aki egész este izgatottan fészkelődött, megszólalt: — Ha már az urak ilyen békülékeny hangulatban vannak, én is mondanék valamit. — No csak ki vele! — Kérem, visszavonom a megrendelést a párbajkódexre vonatkozólag. — Miért? — Megírom magam. — Ért hozzá? — Kell is ahhoz érteni! A párbajkódex azt írja, ami neki tetszik, az urak meg azt teszik, ami nekik tetszik. Hisz önök is kibékültek, holott kötelességük lett volna párbajt vívni. Engem nem tesznek bolonddá! — Jó. Akkor indítványozok valamit, nehogy a kaláberpartink felbomoljon. Mondjuk ki, hogy nem tekintjük egymást gentlemannek s mialatt játszunk, a becsület föl van függesztve és a legmesszebb menő tettlegesség semmilt! Az indítványt nagy lelkesedéssel elfogadtuk s a nyugalom visszatért a nefelejts-utcai kávéházba. Sipulusz, kölcsönös fölfogást, melyen a provizóriumról szóló törvény közjogi szelleme nyugodott, hogy t. i. ez évi január 1-je óta a közös vámterület közjogilag megszűnt — a maga részéről, eljárása által dezavuálta s erre vonatkozó előbbi álláspontját, mely a provizórikus törvény tárgyalása alkalmával teljesen tisztáztatott, megváltoztatta. Uj cukoradó-törvény. Az 1897. évi XXIX. törvénycikkely, melyet a múlt év nyarán hosszú obstrukciós vita után szavazott meg a képviselőház, első szakaszában eként rendelkezik: „A cukoradóról szóló 1888 : XXIII. t.-c. némely határozmányainak időleges módosítása iránt rendelkező 1896 : XIX. t.-c. intézkedései az 1897. évi aug. 1-étől kezdve visszahatólag, 1898. évi julius 31-éig érvényben tartatnak.“ Eme törvényes rendelkezésből következik, hogy a cukoradó, helyesebben mondva a cukorkiviteli prémium ügyében az országgyűlésnek még a nyári szünetelése előtt újabb törvényt kell alkotnia. A kiegyezési előterjesztések nagy halmazatában három oly törvényjavaslat is fekszik a képviselőház asztalán, amelyek egészben vagy részben a cukoradóval foglalkoznak, s nevezetesen az adónemnek a fogyasztási terület részére való biztosítását, az 1388-ik évi cukoradó-törvény némely határozatainak módosítását és a kivitelre szánt cukortartalmú gyártmányok készítéséhez fölhasznált répacukor adómentességének szabályozását célozzák. Ámde ma már eldöntöttnek tekinthetni, hogy a kiegyezési előterjesztések még a viszonyok elképzelhetetlenül kedvező alakulása esetében sem válhatnak törvényekké július végéig, amidőn hatályát veszti az érvényben álló cukorprémium-törvény. A kormányok tehát kénytelenek lesznek újabb provizórius cukoradó-törvényjavaslatot benyújtani és pedig a lehető legrövidebb idő alatt, legkésőbb a delegációk ülésszakának a befejezésekor. Ez a törvényjavaslat júniusban kerül tárgyalás alá a képviselőházban, tehát olyan időpontban, amidőn az ellenzéki pártok nagyobb erőfeszítés nélkül újra megobstruálhatnak. Obstrukció nélkül is a törvényjavaslat tárgyalása mintegy főpróbája lesz a kiegyezési vitáknak. A kormányoknak ugyanis addig tisztába kell hozniuk, hogy milyen lesz a közgazdasági viszonyoknak rendje a monarkia két állama közt a jövő esztendőtől kezdve. Erről legkésőbb a szóban forgó törvényjavaslat tárgyalásának rendjén okvetetlenül tájékoztatni kell a Házat és az országot a Bánffy-kabinetnek. Hogy pedig a kormány ez iránt való kijelentéseihez nagyobb vita fog fűződni, az ügy kiváló fontosságánál és előrelátható további alakulásánál fogva alig lehet kétséges. Egyszóval június folyamán csak úgy, mint a múlt esztendőben, az idén is mindenként meleg napjai lesznek a képviselőháznak, egyházi hatóság által törvényszerűen hozott és jogerőre emelkedett határozat. Ami azt jelenti, hogy ily törvényszerűen hozott és jogerőre emelkedett határozat nem létében az egyházi hatóságnak nincs joga valamely összeg behajtása vagy egyéb végrehajtási intézkedések megtétele végett a közigazgatási hatósághoz megkeresést intézni, a közigazgatási hatóság pedig ily esetben nincs kötelezve, sőt nincs is jogosítva a megkeresésnek eleget tenni. Uj képviselő választás. Festettek Andor gróf, mint jeleztük, ma lemondott a főváros harmadik kerületének mandátumáról. Hir szerint Ó-Budán föllép szabadelvű programmal Jelinek Henrik, a közúti vasút igazgatója. A breznóbányai kerületben is új választás lesz. Csipkay Károly odavaló országgyűlési képviselőt kinevezték közigazgatási bíróvá, minek folytán mandátumáról lemondott. A szabadelvű párt Osztaluczky Gyula földbirtokost lépteti föl a breznóbányai kerületben. A főrendiház bizottságai. A főrendiház igazoló bizottsága május 2-án, közjogi és törvénykezési és pénzügyi bizottsága május 3-án, továbbá gazdasági bizottsága, pénzügyi bizottsága s pénzügyi, közgazdasági és közlekedési bizottsága május 4-én, végre a főrendiház közgazdasági és közlekedési bizottsága május 5-én tart ülést. Egyházi adók közigazgatási behajtása A belügyminiszter legközelebb egy konkrét eset alkalmából — a főszolgabírói, alispáni és közigazgatási bizottsági határozatok megsemmisítésével — figyelemreméltó határozatot hozott a képviselőházban imént lefolyt kongrua-vita rendjén is sokat emlegetett egyházi adók közigazgatási behajtásának kérdésében. Kijelentette t. i., hogy téves az a fölfogás, mely a megnevezett alsó- és középfokú hatóságok intézkedéseinek alapja volt, hogy az egyházi hatóságoknak egyházi adótartozás behajtása iránt való megkereséseit a közigazgatási hatóságok föltétlenül foganatosítani tartoznak, anélkül, hogy joguk volna belebocsátkozni annak megvizsgálásába, váljon a behajtás végett kimutatott tartozás tényleg fönáll-e, vagyis van-e olyan jogerős és végrehajtható egyházhatósági határozatot, mely az illető felet a kimutatott tartozási összeg megfizetésére kötelezi ? A közigazgatási hatóságok segédkezéseinek és végrehajtási intézkedéseinek törvényszerű alapja, vagyis előfeltétele — úgymond a miniszter — nem csupán valamely egyházhatósági megkeresés, hanem az ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, ápr. 80. A tegnapi zajos élet után ma csöndes borongás terült a Házon. Eltompult zsibbadással néztek a hosszú napirendre, amely alig érdekelt néhány embert. Némi élénkség mutatkozott azonban akkor, a midőn Szilágyi elnök jelentette, hogy Festetich Andor gróf lemondott mandátumáról. A lemondást bőséges kommentárral kísérték. A szélsőbalon zajongtak valamelyest. Kossuth fölmutatott egy telegramot, amely hírül adja, hogy a pártnak Hajdúböszörményben hirdetett népgyűlését Perczel belügyminiszter betiltotta. Visontai gúnyosan csipkedte egykori párttársait : — Kellett ez nektek? Nem tudtátok s talán nem is akartátok megvédeni a kormány kihágását a gyülekezési jog ellen, amikor élő a szocialisták ellen fordult, most aztán rátok kerül a sor. Vigyázzatok, mert még lefotografálnak benneteket! Magának a napirendnek tárgyalása fölöttébb álmosan folyt le. Vita csak a községi erdők állami kezeléséről rendelkező javaslatnál volt. Bedő Albert ismertette azt behatóan s Barta Ödön, Melczer Vilmos, Puffy Pál, Kulinyi Árpád, Jónás Ödön és Darányi miniszter szólaltak föl, akik meghallgatták az egymás beszédeit. Hallgatósága nem volt egyikőjüknek sem. Az általános tárgyalásból kidomborodott az, hogy a javaslatnak általános rendelkezései az erdők megőrzése, okszerű kezelése és hathatós ellenőrzése szempontjából majd mindenki barátja, de a közbirtokosság és a volt úrbéresek magánjogait érzékenyen korlátozza, újabb terheket involvál s évenkint 90.000 forint többkiadást jelent a földmivelési budgetben. A részleteknél senki nem szólalt föl s igy a javaslattal délutáni fél kettőre végeztek, a nélkül, hogy azon bármi változást tettek volna. Kellemetlen hatást tett a majdánkai erdőirtás ügyének szellőztetése, a melyet Barta Ödön említett föl, de ez csak pár percig tartott. Az ülés végén Lukács miniszter Thaly Kálmán interpellációjára adott válaszában értesítette az országot arról, hogy Zrínyi Ilona munkácsi várába, amely magyar kincstári tulajdon, jogosan költözött bele a közös hadsereg hatszáz katonája, mert ő átengedte azt ideiglenes kaszárnyának. Thaly igen heves szavakkal felelt erre, de hatástalanul, mert mindössze hat szélbali képviselő volt jelen s azok is társalogtak. Kossuth Ferenc a hajdúböszörményi esetet interpellációban a Ház elé hozta, de oly erőtelen és annyira szerencsétlenül választott módon, hogy a hívek kicsiny tábora a beszéd alatt leolvadt az egyihaly Kálmánra. Berezd miniszter mindössze annyit válaszolt ez interpellációra, hogy ő május elsején semmiféle népgyűlést nem enged meg. A választ zaj nélkül tudomásul vették. Hétfőn nem lesz ülés, kedden pedig déli 12 órakor kezdődik. A képviselőház ülése. Elnök : Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, az elnök jelenti, hogy Csipkay Károly és Festetich Andor gróf képviselőségükről lemondottak. 3