Budapesti Hírlap, 1899. február (19. évfolyam, 32-59. szám)
1899-02-09 / 40. szám
2 alatt megszavazni mindent, de garanciát követel, hogy Bánffy az elfogadott föltételeket végre is fogja hajtani, vájjon az ellenzék eme követelése ütköznék-e a korona ama szuverén jogába, hogy miniszterelnökét szabad tetszése szerint tarthassa meg? Azt hiszszük nem. Már most értse, aki érti, hogy az ellenzék eme követelései miért ütköznek a korona szuverén jogaiba, hogy miniszterelnökét nevezze ki szabad tetszése szerint? A korona jogai minden diszkusszión fölül állanak. A korona szabad tetszése és bölcs belátása szerint választhatja magának tanácsadóit. De nem erről van szó, hanem szó van arról, hogy az ellenzéket leszerelésre és egy csomó törvényjavaslat elfogadására akarják kötelezni, ennek fejében kell, hogy Bánffy is kötelezze magát arra, hogy nem fog a koronának oly utódot ajánlani, ki az eddig uralkodott pártrendszert folytatni akarja. A paktum csak idáig terjed. A kompromisszum csak Bánffynak alkotmányos kijelölési jogát köti meg az utódlásra nézve. A korona elhatározásának magaslatáig a kompromisszum nem érhet föl, tehát nem is korlátozhatja azt. A korona bizalmi férfiát és a kabinetet utasította, hogy az ellenzékkel kompromisszum útján béküljön ki. A kibékülés csak úgy lehetséges, hogy ha mindkét részen bizalom van. Ha a bizalom az egyik oldalon hiányzik, akkor nem lehet garanciák nélkül békét kötni. A követelt garanciáknak az a feladata, hogy az alkudozó felek közötti bizalomban állítsa helyre a kellő egyensúlyt. Ha ez meg lesz, akkor a kompromisszum is meg lesz, e nélkül hiába való munka Bánffyval békekötésről tárgyalni. A korona bizalmi férfia sokkal gyorsabban végezheti a tárgyalásokat, ha maga egyedül folytatja azokat. Budapest, febr. I. Miniszteri tanácskozás. Ma délután minisztertanács volt, amelyben a kormány művészet, hatalmas, emberiség nemesítő, csudált, elismert magyar művészet! ... Ez úgy magában, kongó szónoklásnak látszhatik, de majd apránkint beszámolok, hogy honnan s miféle adatokból merítem hitemet. A kinek ecset vagy véső van a kezében, keressük annak munkájában a dicsérni valót, ha egy útszéli faragott feszületre, egy ócska képre akadunk s egy csöpp mód kínálkozik, keressük meg benne azt és bizonyítsuk rá, ami magas rajta, sorozzuk be művészetünk históriás házába, hisz majd elkövetkezik a rostálás ideje is. Nem kell nekünk európai művészet, a magunkét kell európai becsűvé nevelnünk s nem nevelhetjük arra, ha untalan a szomszédságok kész, sőt hanyatló művészeteihez méregetjük. (Különben sincs, soha nem is volt nagy művészet, mely mindenekelőtt nemzeti nő lett volna. Külföldre biztatjuk művész növendékeinket? Természetesen. Meg kell ismerkedniök a világ remekműveivel, de gondunk legyen rá, hogy el ne szakadjanak hazulról, hogy elég erős magyarok legyenek már akkor, midőn idegenbe indulnak s olyan erős legyen a magyar közönség is, hogy vágyva vágyakozzanak vissza bárhonnan is, haza. Az első alapvető művészi nevelést otthon, föltétlenül otthon és szabad iskolában kell kapniok a magyar talentumoknak. Akik ide, Paksba kerülnek, azoknak melegem ajánlom, gondolkozzanak kissé Justh Zsigmond következő sorain. „Múltkor egy idegen művészszel, az oroszok nagy szobrászával, Marco Antopolskival beszélgettem első (párisi) benyomásaimról .... Szerinte minden nép valamennyi tagja részt vett. A miniszteri tanácsban a folyó ügyeket intézték el. Széchenyi miniszter a királynál, Bécsből jelentik nekünk telefonon. A király ma külön kihallgatáson fogadta Széchenyi gróf minisztert. Az osztrák alkotmány reformja. Grécöl táviratozzék nekünk . A Tagbt. értesülése szerint a külügyminisztériumban, amely egyúttal az uralkodóház minisztériuma is, felsőbb megbízásból az osztrák alkotmánynak feudális alapon való átalakításán dolgoznak. A horvát költségvetés vitája. Zágrábból táviratozzák:: A horvát tartománygyűlés ma befejezte a költségvetés második olvasását. Napirend előtt szóváltás támadt Potocsniak dr. és Sperec elnök között, mert az elnök nem terjesztette elő Potocsniaknak a bán egy perére vonatkozó interpellációját. A pénzügyi törvény 3. §-nál fölszólalt Frank dr. és statisztikai adatokkal igyekezett kimutatni, hogy Magyarország csak a csökkenő bevételeket engedi át Horvátországnak, ellenben az emelkedőket magának tartotta meg. Nevezetesen a vasutakra vonatkoztatja ezt. A szónok azután pártját védi Tuskan és Bukovina támadásai ellen. Amint a szónok pártja érdekében kifejtett tevékenységét hangoztatja, Tuskán közbeszól. Az elnök rendreutasítja Tuskant. Tunkan : De mikor hazudik! Frank dr.: Engem még nem kaptak rajta hazugságon, de önt már elítélték. Tuskán személyes kérdésben szólal föl. Visszautasítja Franknak azt az állítását, hogy öt hazugság miatt elitélték, majd ezt kiáltja: — Erre csak olyan zsidó képes, aki Lengyelországból szakadt ide. — azután németül szidta Frankot, elnevezve őt szemtelen lengyel zsidónak illenek, a mi részint megbotránkozást, részint derültséget keltett, Frank dr. pedig odaszólt neki: — Ön nem horvát, hanem bolond ! A pénzügyi törvényt azután elfogadták. Az elnök utólag megrótta Tuskant az illem és a felekezet megsértése miatt, amit a jegyzőkönyvbe is fölvettek. Az osztrák törtonmánygyűlések összehivása Bécsből jelentik: Tinin gróf miniszterelnök tegnap egész nap behatóan tanácskozott az itt levő helytartókkal, tartományfejekkel és jobboldali képviselőkkel. A tanácskozás tárgya a tartománygyűlések összehívása volt, e művészete három korszakon megy át. Az első az, midőn jóformán csak az értékek dolgoznak, midőn még a művészet túlságosan nagyvonalú, durva, vázlatos. A második a szív korszaka, melyben az érzés uralkodik s igy a művészet meleg, naiv. Ez szerinte a grand-ard korszaka. A harmadik, midőn már az agyvelő túlteng s a naiv érzés rovására a tudatosság nő s igy a kritika lép a művészi teremtés helyére. Ekkor, tudatosan, újabb formák keresésére indul a művész, mivel azt hiszi, hogy már mindent kimerített. Ebben a korszakban van ma Paris. Azt hiszem, igaza van (Autocolskinak). Már a forma szubtilizálásával kell hatnia, minthogy az anyag fogytán van. Ezért itt a legmagasabb fokon most, nézetem, szerint, az „art décoratifi”-ek vannak s legalul a zene. Amott nem is kell más, csak formaérzék, itt főleg csak érzés. És éppen ezért mi, kik sokkal fiatalabb nemzethez tartozunk ; mi, kiknek egész kultúrája hátrább van, mint Párisa; mi, kik még jóformán csak a művészi fejlődés első korát éljük, csak járjunk ide, a modern Babilonba , formát tanulni. Ez a légkör képezte ki a fiatal népek (orosz, lengyel, magyar stb.) legnagyobb művészeit. Itt tanulta meg művészetének mesterségét Turgenyes, Kielland, egy Chopin, egy Munkácsy, egy Liszt. Ezt és lehetőleg csak ezt kell ebből az elragadó légkörből beszivni s ha aztán hazulról szivet is hoztunk magunkkal, úgy „nil desperandum !“ . . . Tulajdonképpen két magyar szobrászról készültem tárcát írni. Majd a jövő héten. Malonyay Dezső. BUDAPESTI HÍRLAP, (40. sz.) 1899. február 9. A helyzet. Budapest, febr. 8. Szilágyi Dezső, Horánszky Nándor, Kossuth Ferenc beteg, a fővárosszerte garázdálkodó influenza bántja őket. Apponyi Albert gróf Eberhardra utazott beteg édesatyjához, a honnét azonban már lehetőleg holnap visszatér, hogy részt vehessen az ellenzéki konferencián. Arról szó sincsen, amit tendenciózusan híresztelnek, hogy közte és Horánszky közt komoly differenciák merültek volna föl. JA. sok beteg miatt a békemunka ma szünetelt, az ellenzéki megbízottak csak holnap veszik át hivatalosan a kormány üzenetét, de alkalmasint már pénteken válaszolni fognak. Ez a válasz lehetőleg békés természetű lesz. Széll Kálmán mindent elkövet azellenzéken és a kormánypárton, hogy a további tárgyalást lehetetlenné ne tegyék. A Ház ma, meghallgatva s zorosan megéljenezve Madarász József hazafias intelmeit, eloszlott nyolc napi farsangi szünetre. E nyolc nap alatt zavartalanul dolgozhatnak a békén. Az ellenzéki megbízottak elkészültek már minden részletkérdéssel. Apponyi dolgozatát a kúriai bíráskodásról, Györy Elekét a házszabály-revízióról, Polónyiét a választási törvény reformálásáról talán már holnap ratifikálja az ellenzéki konferencia. A szabadelvű körben nem remélik, hogy nyolc nap alatt véglegesen megállapodjanak. Reménytelenségük türelmetlenekké teszi őket s azt mondják, hogy a Házban föl fognak szólalni a titkos tárgyalás ellen, ha nyolc nap múlva sem lesz eredmény. A miniszterelnök tegnapi beszédéből néhány újabb részlet került nyilvánosságra. A többi közt a törvényhozási és kormányzási teendőknek egész évre szóló programja foglaltatik benne . . . Részletes tudósításaink a következők : A szabadelvű klubból. A szabadelvű pártkörből kapjuk a következő tudósítást: A szabadelvű párt klubjában csöndes nyugalom váltotta föl a tegnapi estnek zajos élénkségét. Bánffy bárót és minisztertársait, a pártkör mindennapos látogatóit távol tartotta a késő esti órákba belenyúlt miniszteri tanácskozás s a képviselők nagy része is fölhasználta a haza utazásra a tisznak farsang végi vakációját. Abban a hitben búcsúztak el itt maradt kollegáiktól, hogy kész dologra fognak egy hét múlva visszatérni. A dolgok mai állása szerint nincs kizárva, hogy csalódni fognak. A kormány válaszüzenetét hiteles alakban még nem kapták meg az ellenzéki pártok bizalmi emberei s a békeakciónak a késleltetésére közbelépett a járványos influenza is s lehetetlenné tette a tanácskozásokban való résztvevését, reméljük, nem hosszú időre, különösen Horánszky Nándornak, az ellenzéki konferenciák egyik legbuzgóbb tagjának. A szabadelvű pártban alig palástolható türelmetlenséggel nézik a béketárgyalások cammogó előrehaladását. Ma is hallani lehetett több párttagnak a keserű kifakadását az ellen — amit egyenesen a parlamentarizmus alapelveibe ütközőnek tartanak, —, hogy titkos konventikum intézze az ország életbevágó fontosságú dolgait, teljes passzivitásra kényszerítését