Budapesti Hírlap, 1899. február (19. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-09 / 40. szám

2 alatt megszavazni mindent, de garan­ciát követel, hogy Bánffy az elfogadott föltételeket végre is fogja hajtani, vájjon az ellenzék eme követelése üt­köznék-e a korona ama szuverén jo­gába, hogy miniszterelnökét szabad tetszése szerint tarthassa meg? Azt hisz­­szük nem. Már most értse, a­ki érti, hogy az ellenzék eme követelései miért ütköznek a korona szuverén jogaiba, hogy miniszterelnökét nevezze ki szabad tetszése szerint? A korona jogai minden diszkusszión fölül állanak. A korona szabad tetszése és bölcs belátása sze­rint választhatja magának tanácsadóit. De nem erről van szó, hanem szó van arról, hogy az ellenzéket leszerelésre és egy csomó törvényjavaslat elfoga­dására akarják kötelezni, ennek fejében kell, hogy Bánffy is kötelezze magát arra, hogy nem fog a koronának oly utódot aján­lani, ki az eddig uralkodott pártrendszert folytatni akarja. A paktum csak idáig terjed. A kompromisszum csak Bánffy­nak alkotmányos kijelölési jogát köti meg az utód­lásra nézve. A korona elhatározásának magaslatáig a kompromisszum nem ér­het föl, tehát nem is korlátozhatja azt. A korona bizalmi férfiát és a kabi­netet utasította, hogy az ellenzékkel kompromisszum útján béküljön ki. A kibékülés csak úgy lehetséges, hogy ha mindkét részen bizalom van. Ha a bizalom az egyik oldalon hiányzik, akkor nem lehet garanciák nélkül bé­két kötni. A követelt garanciáknak az a feladata, hogy az alkudozó felek kö­zötti bizalomban állítsa helyre a kellő egyensúlyt. Ha ez meg lesz, akkor a kompromisszum is meg lesz, e nélkül hiába való munka Bánffyval békekötés­ről tárgyalni. A korona bizalmi férfia sokkal gyorsabban végezheti a tárgya­lásokat, ha maga egyedül folytatja azokat. Budapest, febr. I. Miniszteri tanácskozás. Ma délután minisztertanács volt, a­melyben a kormány művészet, hatalmas, emberiség nemesítő, csudált, elismert magyar művészet! ... Ez úgy ma­gában, kongó szónoklásnak látszhatik, de majd apránkint beszámolok, hogy honnan s miféle adatokból merítem hitemet. A kinek ecset vagy véső van a kezében, keressük annak munkájában a dicsérni valót, ha egy útszéli faragott feszületre, egy ócska képre akadunk s egy csöpp mód kínálkozik, keressük meg benne azt és bizonyítsuk rá, a­mi magas rajta, sorozzuk be művészetünk históriás házába, hisz majd elkövetkezik a rostálás ideje is. Nem kell nekünk európai művészet, a magunkét kell európai becsűvé nevelnünk s nem nevelhetjük arra, ha untalan a szom­szédságok kész, sőt hanyatló művészeteihez méregetjük. (Különben sincs, soha nem is volt nagy művészet, mely mindenekelőtt nem­zeti nő lett volna. Külföldre biztatjuk művész növendékein­ket? Természetesen. Meg kell ismerkedniök a világ remekműveivel, de gondunk legyen rá, hogy el ne szakadjanak hazulról, hogy elég erős magyarok legyenek már akkor, midőn idegenbe indulnak s olyan erős legyen a magyar közönség is, hogy vágyva vágyakoz­zanak vissza bárhonnan is, haza. Az első alap­vető művészi nevelést otthon, föltétlenül otthon és szabad iskolában kell kapniok­ a magyar talentu­moknak. A­kik ide, Pak­sba kerülnek, azoknak melegem ajánlom, gondolkozzanak kissé Justh Zsigmond következő sorain. „Múltkor egy ide­gen mű­vészszel, az oroszok nagy szobrászával, Marco Antopolskival beszélgettem első (­párisi) benyomásaimról .... Szerinte­ minden nép valamennyi tagja részt vett. A miniszteri tanács­ban a folyó ügyeket intézték el. Széchenyi miniszter a királynál, Bécsből jelentik nekünk telefonon. A király ma külön kihallgatáson fogadta Széchenyi gróf minisztert. Az osztrák alkotmány reformja. Gréc­öl táviratozzék nekünk . A Tagbt. értesülése szerint a külügyminisztériumban, a­mely egyúttal az uralkodó­ház minisztériuma is, felsőbb megbízásból az osztrák alkotmánynak feudális alapon való átalakításán dolgoznak. A horvát költségvetés vitája. Zágrábból táviratozzák:: A horvát tartománygyű­lés ma be­fejezte a költségvetés második olvasását. Napirend előtt szóváltás támadt Potocsniak dr. és Sperec elnök között, mert az elnök nem terjesztette elő Potocs­­niaknak a bán egy perére vonatkozó interpel­lációját. A pénzügyi törvény 3. §-nál fölszólalt Frank dr. és statisztikai adatokkal igyekezett kimutatni, hogy Magyarország csak a csökkenő bevételeket engedi át Horvátországnak, ellenben az emelkedő­ket magának tartotta meg. Nevezetesen a vasutakra vonatkoztatja ezt. A szónok azután pártját védi Tuskan és Bukovina támadásai ellen. A­mint a szó­nok pártja érdekében kifejtett tevékenységét han­goztatja, Tuskán közbeszól. Az elnök rendreutasítja Tuskant. Tunkan : De mikor hazudik! Frank dr.: Engem még nem kaptak rajta hazugságon, de önt már elítélték. Tuskán személyes kérdésben szólal föl. Vissza­utasítja Franknak azt az állítását, hogy öt hazugság miatt elitélték, majd ezt kiáltja: — Erre csak olyan zsidó képes, a­ki Lengyel­­országból szakadt ide. — azután németül szidta Frankot, elnevezve őt szemtelen lengyel zsidónak illenek, a mi részint megbotránkozást, részint derült­séget keltett, Frank dr. pedig odaszólt neki: — Ön nem h­orvát, hanem bolond ! A pénzügyi törvényt azután elfogadták. Az elnök utólag megrótta Tuskant az illem és a fele­­kezet megsértése miatt, a­mit a jegyzőkönyvbe is fölvettek. Az osztrák törtonmánygyűlések összehi­­­vása Bécsből jelentik: Tinin gróf miniszterelnök­­ tegnap egész nap behatóan tanácskozott az itt levő helytartókkal, tartomány­fejekkel és jobboldali kép­viselőkkel. A tanácskozás tárgya a tartom­ánygyűlé­sek összehívása volt, e művészete három korszakon megy át. Az első az, midőn jóformán csak az értékek dolgoznak, midőn még a művészet túlságosan nagyvonalú, durva, vázlatos. A második a szív korszaka, melyben az érzés uralkodik s igy a művészet meleg, naiv. Ez szerinte a grand-ard korszaka. A harmadik, midőn már az agyvelő túlteng s a naiv érzés rovására a tudatosság nő s igy a kritika lép a művészi teremtés helyére. Ekkor, tudatosan, újabb formák keresésére indul a művész, mivel azt hiszi, hogy már mindent kimerített. Ebben a korszakban van ma Paris. Azt hiszem, igaza van (Autocolskinak). Már a form­a szubtilizálásával kell hatnia, minthogy az anyag fogytán van. Ezért itt a legmaga­sabb fokon most, nézetem, szerint, az „art décoratifi”-ek vannak s legalul a zene. Amott nem is kell más, csak formaérzék, itt főleg csak érzés. És éppen ezért mi, kik sokkal fiatalabb nemzethez tartozunk ; mi, kiknek egész kultú­rája hátrább van, mint Párisa; mi, kik még jóformán csak a művészi fejlődés első korát éljük, csak járjunk ide, a modern Babi­lonba , formát tanulni. Ez a légkör képezte ki a fiatal népek (orosz, lengyel, magyar stb.) legnagyobb művészeit. Itt tanulta meg művé­szetének mesterségét Turgenyes, Kielland, egy Chopin, egy Munkácsy, egy Liszt. Ezt és lehetőleg csak ezt kell ebből az elragadó légkörből beszivni s ha aztán hazulról szivet is hoztunk magunkkal, úgy „nil despe­­randum !“ . . . Tulajdonképpen két magyar szobrászról készültem tárcát írni. Majd a jövő héten. Malonyay Dezső. BUDAPESTI HÍRLAP, (40. sz.) 1899. február 9. A helyzet. Budapest, febr. 8. Szilágyi Dezső, Horánszky Nándor, Kossuth Ferenc beteg, a fővárosszerte garázdálkodó influenza bántja őket. Apponyi Albert gróf Eberhardra uta­zott beteg édesatyjához, a honnét azon­ban már lehetőleg holnap visszatér, hogy részt vehessen az ellenzéki kon­ferencián. Arról szó sincsen, a­mit ten­denciózusan híresztelnek, hogy közte és Horánszky közt komoly differenciák merültek volna föl. JA. sok beteg miatt a békemunka ma szünetelt, az ellen­zéki megbízottak csak holnap veszik át hivatalosan a kormány üzenetét, de alkal­masint már pénteken válaszolni fognak. Ez a válasz lehetőleg békés természetű lesz. Széll Kálmán mindent elkövet az­­ellenzéken és a kormánypárton, hogy a további tárgyalást lehetetlenné ne tegyék. A Ház ma, meghallgatva s zorosan megéljenezve Madarász József hazafias intelmeit, eloszlott nyolc napi farsangi szünetre. E nyolc nap alatt zavartala­nul dolgozhatnak a békén. Az ellenzéki megbízottak elkészültek már minden részletkérdéssel. Apponyi dolgozatát a kúriai bíráskodásról, Györy Elekét a házszabály-revízióról, Polónyiét a vá­lasztási törvény reformálásáról talán már holnap ratifikálja az ellenzéki kon­ferencia. A szabadelvű körben nem remélik, hogy nyolc nap alatt véglege­sen megállapodjanak. Reménytelensé­gük türelmetlenekké teszi őket s azt mondják, hogy a Házban föl fognak szólalni a titkos tárgyalás ellen, ha n­yolc nap múlva sem lesz eredmény. A miniszterelnök tegnapi beszédéből néhány újabb részlet került nyilvános­ságra. A többi közt a törvényhozási és kormányzási teendőknek egész évre szóló programja foglaltatik benne . . . Részletes tudósításaink a követ­kezők : A szabadelvű klubból. A szabadelvű pártkörből kapjuk a követ­kező tudósítást: A szabadelvű párt klubjában csöndes nyugalom váltotta föl a tegnapi estnek zajos élénkségét. Bánffy bárót és minisztertársait, a pártkör mindennapos látogatóit távol tartotta a késő esti órákba belenyúlt miniszteri tanácskozás s a képviselők nagy része is fölhasználta a haza utazásra a tisznak farsang végi vakációját. Abban a hitben búcsúztak el itt maradt kol­legáiktól, hogy kész dologra fognak egy hét múlva visszatérni. A dolgok mai állása szerint nincs ki­zárva, hogy csalódni fognak. A kormány válasz­­üzenetét hiteles alakban még nem kapták meg az ellenzéki pártok bizalmi emberei s a béke­akciónak a késleltetésére közbelépett a jár­ványos influenza is s lehetetlenné tette a ta­nácskozásokban való résztvevését, reméljük, nem hosszú időre, különösen Horánszky Nán­dornak, az ellenzéki konferenciák egyik leg­buzgóbb tagjának. A szabadelvű pártban alig palástolható türelmetlenséggel nézik a béketárgyalások cam­mogó előrehaladását. Ma is hallani lehetett több párttagnak a keserű kifakadását az ellen — a­mit egyenesen a parlamentarizmus alap­elveibe ütközőnek tartanak, —, hogy titkos k­onventiku­m intézze az ország életbevágó fon­tosságú dolgait, teljes passzivitásra kényszerítését

Next